Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 82. szám

1886. április 8. & PETŐFI NÉFE • S EGY CSOPORT REFLEKTORFÉNYBEN Élő Liszt-legenda Idézet a Liszt Ferenc Társaság felhívásából: „A Társaság céljait tekintve az 1893-ban alapított Liszt Fe- rencz Társaság örökösének tekinti magát. Feladata: a nagy magyar géniusz, Liszt Ferenc szellemi hagyatékának ápolása és kulturális közkinccsé tétele hazánkban és külföldön. Liszt szellemében munkálkodik • azon, hogy közelebb hozza egy­máshoz az élő zenekultúrát és a közönséget. Előadásokat, hangversenyeket, tudományos üléseket, megemlékezéseket, kiállításokat rendez, szakmai tanácskozásokat szervez. Kiad­ványokat publikál, emlékérmet ad ki, pályázatokat hirdet, kapcsolatokat létesít külföldi Liszt Társaságokkal és más ha­sonló célú együttesekkel, illetve intézményekkel.” öregkori képmás a pecséten A kalocsaiak szintén hasonló programot hirdettek. Nem kellett sokat várni az első találkozóig. Ezt az időszakot idézte fel Fuchs Ferenc, a zeneiskola igazgatója, a Liszt Ferenc Társaság kalocsai csoportjának vezetője. — Zenekedvelő és -értő közösség létrehozása volt a cé­lunk. Azért beszélek többes számban, mert sok támogatója, segítője akadt az ügynek. 1969-ben kerültem a városba, s azóta foglalkoztat Liszt és Ka­locsa kapcsolata. Az érseki kas­télyban eredeti Liszt-festmény látható, ezt az öregkori képmását választottuk emblémánknak, pe­csétünkön, leveleinken ez szere­pel. Felhívásunkra szép számmal -érkeztek levelek, sokan kedves hangon elevenítették fel váro­sunkhoz fűződő kapcsolataikat, s ígérték, támogatják a kezdemé­nyezést. Az ország szinte minden részéből jött nevezési lap, sőt külföldről is: Kubából. Az ala­kulóul és 1982. június 10-én volt, összegyűlt a város apraja-nagy- ja. Nyolcvan tagot számlálunk. — Az országban több Liszt­csoport tevékenykedik. Mennyire ismert a kalocsai? — Ügy ítélem meg, ismernek bennünket. Sokat utazunk, sze­rencsére előnyös helyzetben va­gyunk, már ami az autóbusz­használatot illeti. Kedvezménye­sen bérellhetünk buszt. Jó 'kap­csolatot alakítottunk ki a buda­pestiékkel, a szekszárdiakkal, a pécsiekkel, a soproniakkal és a pozsonyiakkal. Nemcsak a Liszt- emlékhelyeket nézzük meg, ha­nem olyankor előadásokat is tar­tunk a zeneszerző kalocsai láto­gatásairól, továbbadjuk a múlt történéseit. Csodálkozva kérde­zik barátaink: járt Kalocsán Liszt Ferenc? Igen, méghozzá hatszor. Tudunk miről mesélni. — Fuchs Ferencnek tehát van szívügye. — Rosszul hangzik, de sokan gúnyolnak is érte. Napi egy-két órát foglalkozom Liszt munkás­ságával, s miután a kutatás a hobbim, így esténként is a láng­elme élete, muzsikája köt le. A hangversenyek, műsoros estek előtt saját magam toborzom a közönséget, bekopogtatok a ka­locsaiakhoz. Amikor meglátnak, van aki közli: fizettem már vil­lanyszámlát. Olyankor sajnálat­tal magyarázkodom: én nem az a szakállas ember vagyok, aki a díjbeszedő. A legtöbbször azért sikerrel térek vissza „hódító utómról’’. Boldoggá tesz, hogy a klubestek sikeresek. Az előadá­sok, diavetítések után még fala­tozásra is jut idő, mindenki hoz a közös asztalra valamit. Értel­mét látom a beszélgetéseknek, a közösségkovácsolásnak, hiszen a rohanó világban erre nemigen találnak alkalmat az emberek. Mi megtaláltuk a módját, a Liszt- csoport révén. Persze, ha valaki azt mondaná, hogy szervezzek Schubert-csoportot, azt is ugyan­olyan hévvel tenném. Hárma* ünnep, méltó program Előkerül a napló. Nincs hely arra, hogy négy év krónikáját felvázoljuk, csak egyes esemé­• Az érseki kastély eredeti Liszt-festménye. nyék tűnnek szembe. Leányfalu­si Vilmos orgonaestjén négyszáz érdeklődő tapsolt. Sikert aratott Szendrei Imre zongoraművész, s kiemelkedők voltak a zenei vi­lágnap hangversenyei. Külföldiek léptek dobogóra, bemutatkozott Faragó Laura népdalénekes. Ki­rándulások, fényképek, emlé­kek ... — 1986: Liszt-év, a magyar és egyetemes zenetörténet nagy alakjának születése 175. (október 22.), halála 100. (július 31.) év­fordulóját ünnepeljük. Kalocsán még egy emlékezésre lesz apro­pó: húsz esztendős a zeneiskola. — Komoly programmal készül­tünk — mondja Fuchs Ferenc. — Március 12-én Liszt-emléktáblát avattunk, s Lukin László tartott előadást. Több vetélkedő lesz, növendékeink -már készülnek a tudáspróbákra. Áprilisiban tart­ják Szekszárdon a Liszt-emlék­helyek csapatainak versenyét, a megyei vetélkedőt pedig e hónap végén Kalocsán. Október elsején Eskulits Tamás Liszt-szobrát lep­lezzük 4e a Szabadság téren, este pedig Ránki Dezső koncertjén tapsolhat a közönség. Csak töre­dékét említettem zenei naptá­runknak. — Kíváncsi lennék, írja-e va­laki a Liszt Ferenc Társaság ka­locsai csoportjának történetét? — Már elkészültem -vele, a vá­rosi -tanács adja ki. Részletek megjelentek a kalocsai műsorfü­zetben, s hamarosan önálló kiad­ványban is szerepel a Lisztről, a városról, a csoportról szóló írá­som. Ügy vélem, nem a társaság történetét kell papírra vetni, míg a zeneszerzőről van mit elmon­dani. Az cgyüttlét öröm* Addig a már meglévő króniká­ból álljon itt egy részlet, Fuchs Ferenc tollából: „Tanúi lehetünk régi barátságok fölelevenedésé- nek, illetve folytatásának, jóízű beszélgetéseknek, szóval az együttlét örömének! Azt, hogy ez a szabad idő egyik leghaszno­sabb eltöltési módja, mondani sem kell. A csoport létszáma az országban a vidékiek között a legnagyobb, eléggé stabil, rendez­vényeink látogatottsága általá­ban megfelelő. Rövid múltunk eredményei nem valósulhattak volna meg, terveink nem válhat­nának valóra, ha nem élveznénk a Társaság, a -megyei és a váro­si vezetők, valamint az Érseki Hatóság támogatását.” Becsülendő, hogy ezzel büsz­kélkedhetnek Kalocsán. A jó ügy segítése nélkül mit érne egy ten­ni akaró közösség? Börzék Tibor • Az alakú- léülés ven­dégel bekéi jobbra: Jen­dó Jenő, Forral Mik­lós, Vftrőe András és e , házigazda: Fuchs Fe­renc. A kritikus, akár eau nagy tű­zi madár, billeg be a presz- tzóba. Magasra tartott „csőrrel" vizslat körül, így teljesen érthe­tő, hogy megbotlik egy kinyújtott lábban. — Ülj le! — Perc Adorján be­húzza a lábát, megvárja, amíg a kritikus rálebben a szomszéd székre, majd a kezében tartott újságra bök. — Mi ez? % — Űjság — mondja a kritikus, mintha találós kérdésre válaszol­na, majd az odaérkező felszolgá­lónőtől rendel egy kávét habbal. — Ezt én is sejtem — mordul a színész, aztán mint egy tükröt, a kritikus elé tartja a lapot. — Mi ez az otrombaság, amit rólam írtál? — Jó színfoltja volt még az előadásnak Perc Adorjánt... — olvassa hangosan a kritikus, majd saját szavaitól megittasul- tan a színészre tekint. — Na mif szólsz, hát nem eredeti? Perc Adorján rámered, aztán egy nagy gombóccá gyűri össze az újságot. Markólgatja a kezé­ben, mint egy jól megtermett hó­golyót, látszik rajta, hogy legszí­vesebben a kritikus arcába vág­ná, de mert alapvetően rendsze- rető ember, végül is zsebre teszi. — Ide figyelj, barátocskám.. — kezdi rekedten a dühtől — én még ilyen kritikát életemben nem kaptam, pedig már meget­tem néhány kiló sót a pályán. TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Én már voltam jó, voltam rossz, voltam közepes, de színfolt mén soha. És ezt kikérem magamnakI — De miért... ? — képed ei a kritikus. — Csak nem azt akarod mondani, hogu nem érted ennek a szónak a jelentését? — De igenis azt akarom mon­dani ... Sőt, nem is mondani, hanem kiáltani. Egyáltalán mi az. hogy színfolt? És ha színfolt, ak­kor milyen színfolt? Égszínkék, püspöklila. hamuszürke — Dórikám, ne marháskodí. Ebben az esetben a szín egyálta­lán nem dominál... — Nem? Akkor ezek szerint én egy színtelen színfolt voltam? Ügy akkor én nem is látszottam! — Dórikám — esik kétségbe a kritikus —, miért evezel abszurd vizekre? Értsd már meg, én ezzel a jelzővel kiemelni, és nem le­húzni akartalak, eszembe sem ju­tott, hogy... — Akkor Tárkány Rezsőt miért nem szinfoltoztad le? Őt tíz sorban agyonmagasztaltad, valóságos himnuszt zengtél róla. holott egyszerűen írhattad volna, hogy nagy színfoltja volt az elő­adásnak. Nagy büdös színfoltja! — Na ne viccelj, öregem. Tár- kány játssza a főszerepet. — Akkor főszínfoltja! Ha szín­folt. akkor mindenkinek színfolt, lettél volna következetes. Ne csak egyvalaki virítson színfoltként. Mert mit mond az olvasó, ha esetleg látta az előadást? Meg­döbben, mert nem emlékszik, hogy egy színfolt is játszott a darabban. Meghasonlik, elmeor­vosi kezelésre szorul. De ha a főszínfolttól kezdve a különböző apróbb foltokon keresztül leveze­ted a legkisebb pacniig, a jelen­téktelen pöttyig, akkor belenyug­szik, hogy az egész egy nagy ba­romsáp.' — Dórikám — áll fel sértetten a kritikus —, ne haragudj, de én ezen nem vitatkozom! — Mit gondolsz — emelkedik fel a színész is ha én most lehúznék nekedi egy éktelen nagy frászt, akkor milyen színfolt ma­radna a képeden? A kritikus idegesen hadonászik a felszolgálónőnek, majd amikor az odasiet, megkönnyebbülten mondja: — Egy ikávém volt, habbal. . — És egy konyak... — mutat üres poharára a színész —, amit felháborodásomban ittam. Csak nem képzeled, hogy ezek után majd én fogom kifizetni?! fiart<aloki-di - fiataloknak _______________________________ * —... - .... - —* ■ ­C sak rajtunk múlik... A kongresszusi felkészülés félidejénél A „Mi a teendőnk?” című nyílt levél nyilvános vitára hívta fel nemcsak a KISZ tagjait, hanem mindenkit, aki felelősséget érez a fiatalság iránt. A dokumentumot sok kritika érte. Tölbben kifogá­solták nyelvezetét, tartalmát, azt, hogy a felvetett kérdésekre nem ad választ. Véleményünk szerint ez nem is feladata. A szó szoros értelmében vita­iratnak tartjuk, melynek célja, hogy elgondolkod­tasson, szervezett keretek között biztosítsa az esz­mecsere lehetőségét. S ezt a célját el is érte. Meggyőződésünk, hogy vitalevél nélkül Is — te­kintve, hogy kongresszus előtt állunk — nagyon sok olyan észrevétel, javaslat hangzott volna el, mely mozgalmunk továbbfejlesztésére vonatkozik. Minden KISZ-tag — nem túlzás, ha azt mondjuk: társadalmunk egésze — érzi, hogy az ifjúsági szer­vezet sok tekintetben nehezen tölti be feladatát, nem tud lépést tartani a változó követelmények­kel, felerősödtek bürokratikus vonásai, a fiatalok jelentős része nem vallja magáénak. Mindannyiunk számára egyértelmű, hogy ha felelni akarunk a kor kihívásaira — bevált munkaformáink megtar­tásával — meg kell újulnunk, ki kell vívnunk a társadalom megbecsülését. Gyakran elégedetlenek vagyunk, hogy a külön­böző fórumokon nem tekintik partnernek a KISZ képviselőjét, nem vonnak be bennünket a döntés- hozatalba, ezért akadozik az érdekképviseleti mun­ka is. Világosan kell látni: a KISZ tekintélyének megteremtését „kívülről” nem várhatjuk, ez csak rajtunk múlik. Felkészültebb, elkötelezettebb veze­tőkre, aktivistákra van szükségünk ahhoz, hogy minden, az ifjúságot érintő kérdésben felelősen vé­leményt mondhassunk. Megítélésünkkor nagy súllyal esik latba az is; hogyan tudunk bekapcsolódni a gazdasági építő­munkába, a tudományos-műszaki fejlesztés folya­matába. Ezért továbbra is kezdeményezünk olyan, ifjúsági akciókat, amelyek a hatékonyság növelé­sét, az erőforrásokkal történő ésszerű gazdálkodást, környezetünk megóvását segítik. Javítani akarjuk további rétegpolitikai munkán­kat, tartalmasabbá kívánjuk tenni hagyományőrző tevékenységünket, céltudatosabban, határozottab­ban szeretnénk képviselni pártunk politikáját — de sorolhatnám azokat a feladatokat, amelyek a kong­resszusi felkészülés során megfogalmazódtak ben­nünk. Ám még a felkészülésnek is csak a felénél tar­tunk: most zajlanak a városi KlSZ-küldöttértekez- letek, április 26—27-én tartjuk a megyei küldött- gyűlést, a kongresszusig pedig csaknem két hónap van hátra. Addig — bármelyik fórumon — felve­tődhetnek még olyan gondok, melyek eddig elke­rülték a figyelmünket. Korai lenne hát a „Mi a teendőnk?” társadalmi méretűvé szélesedett vitájá­nak a mérlegét is megvonni. S abba a tévhitbe sem szabad esnünk, hogy a KISZ XI. kongresszusa után minden jelenlegi gondunk megoldását tisztán lát­juk. Teljes megújulásunk az elkövetkezendő évek feladata. Azt azonban már most tudjuk, hogy egye­dül az ifjúsági mozgalom — amely bár fel tud vál­lalni bizonyos kérdéseket — nem orvosolhat min­den, a fiatalok helyzetével kapcsolatos problémát. Ezért alapvető érdekünk, hogy egészséges munka- megosztást kezdeményezzünk az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásáért felelős szervek között. Közülük is elsősorban pártunkra támaszkodunk, melynek — utalva reformunk egyik fő gondola­tára — a jelenlegi politikai-gazdasági helyzetben egy szilárdabb, harcosabb ifjúsági szervezetre vaa szüksége. Molnár Mihály » KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkára ANKÉT AZ IFJÚSÁGI MOZGALOM HELYZETÉRŐL Mi a teendőnk? Máig mindenütt lezajlottak a KISZ KB kongresszusi levelét megvitató alapszervezeti KISZ-gyűlések. A la­punkban Január 20-án közölt „Mi a teendőnk?" című dokumentum mel­lett valamennyi ifjúsági csoportban megtárgyalták az adott réteg mozgal­mi munkájának javítását célzó, sajá­tos gondjaira megoldást kereső, úgy­nevezett rétegleveleket is. A szerkesz­tőségünkben megtartott ifjúsági an­két résztvevőit arról kérdeztük: szű- kebb környezetükben hogyan fogad­ták a fiatalok a vitairatokban meg­fogalmazott reformtörekvéseket? Be­szélgetőpartnereink: Martonosi At­tila, a bajai 609. Számú Tűit István Ipari Szakmunkásképző Intézet diák­ja, Mester Sándor, a kiskunhalasi vá­rosi KISZ-bizottság titkára, Mi- hó Mihályné, a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat KISZ-bizottságá­nak titkára, Salamon iFerenc, a kecs­keméti Gépipari és Automatizálási Mű­szaki Főiskola hallgatója és Torbánné Dragon Erzsébet, a tlszaalpárl nagy­községi KISZ-bizottság titkára. „VÁLTOZTATNUNK KELL!” Petőfi Népe: — A kongreaz- szusi levélben felvetett kérdé­sek közül melyek váltották ki a legnagyobb vitát a XISZ-ta- gok körében? M. M.: — Nálunk a lakáskér­dés vetődött fel legélesebben. Egyetértünk a KISZ KB törek­vésével : „Támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely a fiatalok lakásgondjainak enyhí­tését szolgálja.” De a felsorolt célok eléréséhez kevés önmagá­ban a KISZ. M. S.: — Engem is ez a lakás­ügy gondolkodtatott el leginkább. Nagy eredmény, hogy ma már az épülő lakások 10 százalékára a városi KISZ-bizottság teheti meg elosztási javaslatait. De rangso­rolni csak azok között tudunk, akik már valahonnan előterem­tették a szükséges „beugrót”. T. D. E.: — Sokszor halljuk, milyen jó a faluban: összefog a társaság és villámgyorsan felépit egy családi házat. De ehhez is kell induló tőke, anyagi támoga­tás! Ami egyre kevesebb. Ott van például a tiszaalpári MMG-gyár- egység: egy évben egy fiatalt tud lakásépítési támogatásban része­síteni. S kétszáz dolgozójából 180 fiatal. S. F.: — Ami KlSZ-szerveze- tünkben a tervezett tagdíjeme­lés váltotta ki a legnagyobb vitát. Ugyanis a hallgatók többsége — idézem a véleményeket — csak arra hajlandó kiadni a pénzét, amit hasznosnak tart. Igaz, né­melyikük a kocsmában többet el­szór hetente, mint az éves tag­díj ... M. A.: — Nálunk határozottan megfogalmazódott: változtatnunk kell a KISZ-en! Kiindulópontunk a középiskolai és szakmunkásta­nuló-tanács megfogalmazása: „Abban akarunk többet, hogy mindenki élményt adó cselekvési lehetőséghez jusson.” P. N.: — Hogyan fogadják a fiatalok a várhatóan szigorodó követelményeket? S. F.: — Tapasztalatom szerint a legpasszívabbak is rögtön ak­tívvá válnak, miihelyt olyasmi­vel foglalkozhatnak, ami érdekli őket. Tehát ahhoz, hogy vonzó legyen a KISZ, igenis magasabb követelmények, komoly megbí­zások kellenek. Helyeslem, hogy a mozgalom a jövőben nemcsak tagjaitól, hanem vezetőitől Is töb­bet követel. M. M.: — Egy vállalatnál a KISZ legfontosabb feladata a termelési eredmények segítése. De nincs könnyű dolgunk: van­nak értelmiségi, munkás — kö­zöttük szak-, segéd- és betanított munkás — fiataljaink is. A köve­telményszinteket pedig minden­kinek a saját erejéhez mérten lehet felállítani. Nálunk — de gondolom, másutt Is — eddig a KISZ-tagoknak csak egy töre­déke vett részt aktívan a moz­galomban. Az egyéni elbeszélge­tések során felhívtuk a tagság figyelmét, hogy ezen változtat­nunk kell. Nem biztunk meg sen­kit álfeladatokkal, csak hogy szebben mutasson a statisztikánk. Mindez azt eredményezte, hogy kétszázkét KISZ-tagunkból száz­hetvennégy maradt. M. A.: — A középiskolákban ma már sajnos ott tartunk, hogy nem lehet megkülönböztetni a KISZ-tagot a nem KISZ-tagtól. Az egyetlen különbség talán: az egyik jár taggyűlésre, a másik nem. De a KISZ-napokon, érde­kes mozgalmi rendezvényeken ugyanúgy részt vehetnek mind­ketten. Szerintem itt kellene egy kicsit szigorítani. De úgy, hogy a KISZ-en kívüliek is találják meg a számukra vonzó cselek­vési formákat valamilyen más közösségben! ÚJ KÖZÖSSÉGI FORMÁK P. N.: — Ilyen lehetőségként említi a vitairat a középisko­lákban, főiskolákban létrejö­vő Öntevékeny diákköröket, valamint a szakszervezetek ifjúsági csoportjait. Hogyan segíthetik ezek a KISZ tevé­kenységét? M. M-: — Le kell ülnünk az ifjúsági tagozatok leendő vezetői­vel és meghatározni azokat a közös célokat, melyekért mind­ketten tehetünk. Nem két rivá­lis szervezet kell tehát, még ha sokan ezt hinnék is jónak. Nem az erőink szétforgácsolása, ha­nem éppen az egyesítése a dol­gunk. M. S.; — Meg kell találni az egészséges munkamegosztást. Ezt viszont nem lehet központilag meghatározni, az adott munka- területeken, munkahelyeken kell, hogy eldőljön. A két képviselet véleményem szerint sem tkonkur. renciát jelent majd, hanem dif­ferenciáltabb ifjúságpolitikát. Persze, ennek van számos sze­mélyi vonzata is: ahogy ma csak azok a KlSZ-szervezetek működ­nek jól, amelyeknek élén talpra­esett vezető áll, rátermettnek kell majd lennie a szakszervezeti ifjúsági vezetőnek is, ha eredmé­nyeket akar elérni. T. D. E.: — Akik ma nem érzik jól magukat a KISZ-ben, lehet, hogy aktívvá válnak a kissé la­zább kötöttséggel járó ifjúsági szakszervezeti mozgalomban. M. A.: — A diákkörök sikeres működésének alapvető feltétele, hogy a középiskolai tanárok kö­zött kapjon nagyobb tekintélyt a szabadidős tevékenységek szerve­zése. Talán ez megvalósul a ne­velési igazgatóhelyettesi státusz bevezetésével. Ez az igazgatóhe­lyettes az elképzelések szerint csak az iskolai öntevékeny diák­körök munkájának felügyeleté­vel foglalkozna. S. F.: — A főiskolai öntevékeny körök létjogosultságát én csak ak­kor ismerem el, ha azok nem­csak papíron léteznek — ahogy ma sok KISZ alapszervezet —, hanem tartósan működnek, von­zóak a hallgatók számára. Befo­lyásolásukról, közvetett irányítá­súkról viszont szerintem a KISZ- nek nem szabad lemondania. HA CSÖKKEN A SZERVEZETTSÉG... P. N.: — A közöslégi cselek­vés új fonnál valószínűleg so­kakat elvonnak a mozgalom­tól. Ennek tudatában vállal- batja-e a KISZ eddigi törekvé­sét, hogy az egész magyar If­júság érdekeit képviseli? M. M.: — Feltétlenül. A mi vál­lalatunknál például az üzemi de­mokráciának nagyon jól működő fórumrendszere van, ahová a KISZ-t soha nem felejtik el meg- hivni. És természetesen minde­nütt azt várják tőlünk, hogy va­lamennyi dolgozó fiatal érdekét képviseljük. A vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetések évenkénti odaítélése előtt Is kikérik a vé­leményünket. Tavaly 19 fiatal — nemcsak KISZ-es! — a mi ja­vaslatunk alapján kapta meg ezt az elismerést. M. S.: — Zsákutcába vezetne, ha a KISZ elszigetelné magát. Ha csökken is taglétszámunk, ugyan­úgy fel kell vállalnunk az egész ifjúság érdekképviseletét. A moz­galom tekintélyét, vonzerejét ép­pen az emelheti a kívülállók sze­mében, ha szót emel a nem KISZ- tagokért is. T. D. E.: — Én nagyon rémé­iért), hogy ebben a munkában számíthatunk majd mindazokra, akik most a felkészülés idején ta­nácsaikkal, bátorításukkal, vagy akár hibáink fejünkre olvasásá­val segítenek bennünket önma­gunk, mozgalmunk tisztánlátá­sában. Az egész ifjúsági szerve­zetnek jót tenne, ha ez az érdek­lődés a KISZ megújulási törek­vései iránt nem lanyhulna a kongresszust követő hétköznapok, során sem. Szabó Klára Színfolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents