Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

1986. április X • PETŐFI NÉPE • 5 f DÖNTÉS UTÁN, TOVÁBBTANULÁS ELŐTT Pályát választottak Sok dilemmát okoz az okos döntés, ki milyen pályát válasszon. Van, aki diploma reményében újabb tanulmányokra vállalkozik, mások in­kább mesterlevélért, szakmáért küzdenek. Az is előfordul, hogy vég­leg elköszönnek az iskolapadtól, s munkába állnak. Az alábbi riport­ban kalocsai és keceli diákok vallanak elképzeléseikről, s arról, ho­gyan szeretnék majd esztendők múlva élni az életüket. Vívódások A kalocsai I. István Gimnázi­umban már postára adták a je­lentkezési lapokat, de ezt meg­előzően voltak álmatlan éjszakáik a tanulóknak. Jellemző, hogy sokan továbbtanulnak, munkát csak néhányan vállalnak az éret*ségi után. A népi díszítőmű­vészet fakultáción végző növen­dékek nagyszerű lehetősége, hogy helyben őrizhetik tovább a gyö­nyörű kalocsai népművészetet, elhelyezkedhetnek például a Há­ziipari Szövetkezetnél. Más ter­vek is szövődnek, de erről be­széljenek inkább a fiatalok. Három negyedikes vall pálya- választásáról, s az első izgalmak­ról : Hermann Zoltán: — A Szovjetunióba, a Nem­zetközi Kapcsolatok Intézetébe, diplomáciai szakra jelentkeztem. Hetedik hete, hogy túl vagyok az írásbelin. Még nem jött válasz. Azt mondják, ha nem értesíte­nek azonnal, akkor bízhatom a sikerben. Bízom is, annak elle­nére, hogy nem volt könnyű az erőpróba. Három forduló, három nap, kilencven jelentkező — tö­mören ennyit mondanék a fel­vételiről. Tizenöt diákot vesznek fel. Jó tételt húztam, a reformá­cióról és az etika kezdeteiről kel­lett beszélnem a vizsgabizottság előtt. Második helyen a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakát jelöl­tem meg, de jobban szeretném, ha Moszkvában kezdhetném meg a tanulmányaimat. Hajdú János a negyedik cébe jár: — Hosszú vívódás előzte meg a döntésemet, végül Szegedre, a JATE matematika—fizika szakára küldtük el a jelentkezési lapo­mat. A pályaválasztásban segí­tettek tanácsokkal a tanáraim, szüleim véleményét is kértem. Édesapám főágazat-vezető, édes­anyám pedig SZTK-ügyintéző, tőlük a szorgalmat, a kitartást lésem él. A következő hetek, hó­napok a felkészülés jegyében tel­nek, a szakkörökben sok-sok gyakorlati feladattal birkózom meg. Előfordul, hogy otthon még este tízkor is a könyvet bújom. Ha mégsem sikerül a felvételi? Hm, nem tudom, mihez kez­dek ... Onhausz Katalin gyógypeda­gógusként keresné szívesen a ke­nyérre valót. Miért választotta ezt a pályát? — Biológus akartam lenni, de nem ismertem igazán a szakmát. Bemutatták ugyan az egyetem tanszékét, amikor ott jártunk, de a kutatók konkrét feladatai nem kerültek szóba. S a tájékoztatón elrémisztettek: a biológia, a ké­mia magas szintű ismerete mel­lett nyelveket kell tudni, a szá­mítógép titkait szintén szüksé­ges ismerni ... A nyáron válto­zás történt elhatározásomban. Dusnokon lakom, s a vakációban sokat játszottam együtt gyere­kekkel. Olyanokkal is, akiket nem megfelelő körülmények kö­zött nevelnek szüleik. Lelkiek­ben fogyatékosak azok a kicsik. Ekkor megfogadtam, segíteni fo­gok a rászorulóknak. Azért vá­lasztom a gyógypedagógusi hiva­tást, hogy legalább megpróbáljak a gyerekek közelébe jutni. S ha majd egy kicsit is érzem, hogy tettein valamit, nem kerültem tévútra. Jövőkép A játék: hogyan képzelik el életüket — egy évtizeddel ké­sőbb — a most pályát választó tanulók. A nyolcvanas években élő problémákról tudnak az érettségi előtt állók, talán még félnek is, hogy őket is érintik előbb-utóbb. Talán ezért sem vázolnak fel bizalommar teli ké­pet az alábbiakban? — Mi lesz tíz esztendő múl­va? — kérdez vissza Hermann Zoli. — Hadd számoljak: hat év egyetem, katonaság ..., akkor há­rom éve lesz diplomám. Két le­hetőség kínálkozik majd: kül­földi konzulátusra kerülök, vagy itthon helyez el a Külügy­minisztérium, mivel az ő ösztön­díjasuk lennék. Inkább az előző variáció lenne jobb. Huszonnyolc éves korom előtt nem nősülök meg, de az is előfordulhat, hogy Moszkvából már családfőként térek vissza. Fizetés? Nincse­nek nagy igényeim, azért nem ártana. h& jp, jövedelmem lenn?. — Mennyi rész akkora tanár fizetése? — kéídezik a p^dagó,- ' gusok, s ezt szeretné tudni Haj­dú János is. — Jó lenne, mire elkezdem a pályát, megnyugta­tóan rendeznék a béreket. El­képzelhető, hogy visszajövök Kalocsára tanítani, talán épp ide, a gimnáziumba. Két gyerek, bol­dog család, lakás — csak köz­helyeket mondhatok a jövőmről. — A gyógypedagógia egész embert kíván — véli Onhausz Kati. -— Választhatok: teljesen a hivatásomnak élek, s nem me­gyek férjhez, vagy családot ala­pítok, s a fogyatékos gyerekek­kel kevesebbet foglalkozom. Ez nagy dilemma, hiszen az anya­ság szintén óriási hivatás! Nyolcadik végén A Keceli Nevelési Központ­ban végzett növendékek megáll­ják a helyüket a megye bármely középfokú oktatási intézményé­ben. Mondhatni: jó hírük van. A pályaválasztás előtt álló nyol­cadikosok sokféle tevékenysé­get képzelnek el maguknak, van aki orvos, tanár, agronómus sze­retne lenni, mások szakmunkás­képzőben kívánnak ismereteket szerezni, de akadnak olyanok^ is, akik az iskolapadból munkába állnak. Ezúttal Csenki Csaba és Czobor Attila választásával is­merkedjünk meg. Előbb Attila beszél: — Kiskőrösre, a mezőgazda- sági szakközépiskolába pályá­zom. A választásban segítettek a szüleim. Édesanyám itt tanít a nevelési központban, osztály­főnök és pályaválasztási felelős. Azt tudom, hogy lesznek .gya­korlatok, még nyáron is. Hogy mi lesz az érettségi után? Jó lenne gépekkel foglalatoskodni, mint apu. Visszajövök Kecelte, az már biztos. Lesz szőlőm, ahol önállóan gazdálkodom majd. Házépítésbe is belevágok ..., legalábbis most úgy tervezem. Csaba a gimnázium mellett tette le vóksát. — Baján, a III. Béla Gimnázi­umban tanulok tovább. A kecs­keméti iskoláktól féltem egy ki­csit. Vállalom a kollégiumi éle­tet, ha már Baját választottam. Célom, hogy jó eredménnyel vé­gezzem el a középiskolát, s ha sikerül, jelentkezem főiskolára, vagy egyetemre. De az még messze van. Tíz év múlva? Kö­rülbelül akkor fejezem be tanul­mányaimat, a katonaságot. Pá­lyakezdő tanár leszek ... Kece- len szeretnék családot alapítani. Ha ötezer forint fizetést kapok majd, nem fogok panaszkodni . . . » * ♦ Jó lenne egy évtized múltán ismét beszélgetni a riport sze­replőivel. Megtalálták-e számí­tásaikat, helyüket az életben? Helyesen ítélték-e meg jövőjü­ket, reálisak voltak-e 1986-os elképzeléseik? S a többi diák, aki nem kapott nyilvánosságot? ök hogyan határoztak, mit' mon­danának? A sok kérdés után ke­rüljön az írás végére valami ha­tározottabb mondat is: bízunk benne, hn,gy a most pályát vá­lasztó diákok helyesen mérték fel esélyeiket, s megfelelnek majd az általuk megnevezett szakma követelményeinek. Mert ez az első szempont! Borzák Tibor FILMJEGYZET ___ A film ugyan nem szerepelt a XVIII. játókfilmszemle hivatalos elismerésben részesült alkotásai között, de a filmterjesz- tők — a vetítést követő tanácsko­záson (a filmnek a legmagasabb nézőszámot .jósolva) nagy lelke­sedéssel fogadták. A feltételezhe­tő közönségsiker persze nem a legbiztosabb értékmérő. Egészen bizonyos, hogy a lelkesedés most sem kizárólag az eszmei, esztéti­kai értékeknek, hanem a — leg­alább ólyan ritkán tapasztalható — egyéb erényeknek szólt. A Szerelem első vérig ugyan­is sokszoros hiányt pótol. A mo­zik törzsközönségének: a tizen­éves korosztálynak azt a témát adja el(ő). mely számára a legak­tuálisabb, ám (a mozik szextől korántsem mentes kínálata elle­nére) a legkevésbé hozzáférhető. Ráadásul mindezt (ízesítéssel, a legkönnyebben fogyasztható módon kínálja. Ha végignézünk az elmúlt évek magyar filmter­mésén, lényegesen több értékes, mint sikeres produkció készült. A tömegigény minőségi kiszolgá­lására legfeljebb csak véletlenül került sor. Nem lenne igazságos, ha ennek vádja is — már csak a kb. évi 15 film készítésére beren­dezkedett — filmgyártásunk fe­jére szállna; egészen mostanáig a szerzők sem igazán érezték ma­gukénak a feladatot. Akik mégis vállalkoztak rá, a Dobra! György és Horváth Péter szerzőpáros. Kapcsolatuk .nem újkeletű. Dob- rai György előző, 1982-ben ké­szült bűnügyi témájú filmjének, a Vérszerződésnek forgatóköny­vét Horváth Péter írta, aki ezút­tal rendezőtársként is részt vál­lalt a produkcióból. Az ihletnek ezúttal alighanem csak a legki­sebb része személyes indíttatású, a jelentős rész a téma, s a mű­faj franciából magyarosított re­ceptje alapján készült, melyet a szerzők — nyilatkozataikból leg­alábbis úgv tűnik — bátran és büszkén vállalnak. A Házibuli és a Házibuli folytatódik című fran­cia filmek modellje — miként a példa bizonyítja — alkalmas ar­Szerelem első vérig ra, hogy betöltse itthon is rész­ben közönségvonzó funkcióját. A cselekmény két tizenéves „lőve stoiry”-ja. mely a világ majd minden táján hasonló, meg­próbáltatásaik hasonlóan meg- koreografált keretek között zajla­nak. A legnagyobb boldogságot a legnagyobb csalódás követi (a magyar produkcióban egy félig sírós, félig nevetős öngyilkossági kísérlet kíséretében), a legkomo­lyabb szakítás a legkomolytala­nabb kibéküléssel ér véget. A történet főszereplői Füge és Ágo­ta, a végzés gimnazisták, akik a már részletezett műsor szerint most tanulják, hogyan kell sze­retni egymást. Az egészséges ösz­tönök benmészete szerint az ered­mény: a lány terhes lesz. S hogy a boldog happy end kedvelői, ne érezzenak csalódást, természete­sen mgg is tartja a gyermeket. — Nincs könnyű dolguk czpk- nek a srácoknak, ha el akarnak igazodni a jelen gazdasági, társa­dalmi és érzelmi viszonyai között. Ebben az „eligazodásban'’ szeret­nénk: segíteni nékik ezzel a mo­zival, mely elsősorban . róluk és nekik szól: szerelemről, barátság­ról és egyéb apróságokról — mondja filmjével kapcsolatos szándékairól a két szerző. De amit valóban nyújtanak, az en­néd- jóval kevesebb, a film keile-, mes időtöltést kínál, stílusos hu­morral, kulturált módon szóra­koztat. A tinédzserélet tipikus bonyodalma,! a hangulati és a tárgyi részletek hűsége ellenére csak elvontan jelennek meg. A tömegfilm megteremtésére irá­nyuló első magyar kísérlet leg­főbb erénye egyik szép < vidéki városunk, Szeged játékfilmes fel­fedezése. Károlyi Júlia HAJÓPOSTA, EURÓPA ROVAR VILÁGA Kecskeméti bélyeggyűjtők A Magyar Bélyeggyűj­tők Országos Szövetségé­nek kecske­méti városi köre a napok­ban taggyűlést tartott az Erdei Ferenc Műve­lődési Köz­pontban. Eb­ből az alka­lomból Fülöp Sándorral, az immár tekin­télyes kör újonnap meg­választott elnökével beszélget­tünk eddigi eredményeikről, to­vábbi feladataikról. — Magyarországon a tervszerű bélyeggyűjtés nagyjából a század- fordulón kezdődött. Kecskeméten jó fél évszázaddal ezelőtt szer­vezkedtek először a gyűjtők. Ez volt az előzménye annak, hogy 1952-ben egy országos szerveze­ten belül létrejöhetett a kecske­méti kör. Bács-Kiskunban két­száz ilyen közösség van, s a leg­nagyobb a megyeszékhelyé. Je­lenleg négyszázhatvanegy tagot számlálunk. Köztük legtöbben nyugdíjasok. — Van-e valamilyen ösz- szefogó, irányító szerv a me­gyében munkálkodó bélyeg- gyűjtők szervezésére? — Megyei nincs, de van úgy­nevezett területi iroda, illetve bizottság, mely három megye — Bács-Kiskun, Békés és Csong- rád — bélyeggyűjtőit fogja ösz- sze. A területi bizottság tagja két megyénkben filatelista is. — Tudna-e említeni külö­nösen érdekes, látványos si­kereket a kör részéről? — A kiállításokkal és az iro­dalmi munkássággal mérjük a sikereket elsősorban. Szerencsé­re tudunk jó példákat említe­ni. Dallman Béla a szövetség vándordíját kapta. Másokkal együtt jelentős babérokat ara­tott Mezei Károly a berlini ki­állításon, jómagám pedig Cseh­szlovákiában és az NSZK-ban. Hetente összejövünk az Erdei Ferenc Művelődési Központban, ahol otthonra leltünk. Előadá­sokat, alkalmi árveréseket, vetí­téseket szervezünk és szorgal­mazzuk az élénk klubéletet. Al­kalmanként harminc-harmincöt tagunk van jelen, vagyis az ér­deklődéssel elégedettek lehe­tünk. — A bélyegzett vagy a használatlan bélyegek iránt nagyobb az érdeklődés? — Sajnos, a használatlan bé­lyegek a keresettebbek. Pedig az igényesebb gyűjtő számára funkcióját nézve értékes a bé­lyeggel, bélyegzővel ellátott lap, boríték. Ilyen szempontból fi­gyelmet érdemel Szécsényi Lász­lónak — körünk új titkárának — a bérmentesítési gyűjteménye. — Milyen tematikájú bé­lyeggyűjtemények születtek eddig a tagok jóvoltából? — Tengeralaitrtjáró-postai kül­demények, sportolók aláírásai­val ellátott levelek, haditengeré­szeti posta útján továbbított írá­sok, egyes országok bélyegsoro­zatai és más érdekességek teszik színessé, változatossá tagjaink albumait. — ön miként igyekszik gaz­dagítani a közös gyűjtőmun­kát? — Az elnöki teendők ellátása mellett időnként publikálok a Filatéliai Szemlében, ahogy a „Videó- razzia’ után Néhány hete interjúban szá­moltunk be a vendéglátóegy­ségekben szervezett illegális videomozik ellenőrzésének ta­pasztalatairól. A megyei ta­nács illetékeseivel folytatott eszmecseréből az derült ki, hogy a hatóságok ezentúl szi­gorúan és következetesen jár­nak el a közintézményekben vagy szórakozóhelyeken en­gedély nélkül videózó „kazet- talovasokkal". Több helyen — tudtuk meg a cikkből — el­járást kezdeményeztek a jogsértőkkel szemben. Szigorúan, következetesen! Egy „káros”, ormótlanul ki­hajtó ág ismét lemetszve — gondolhatja az olvasó. A va­lóság azonban egészen más. Máig tart a káosz és a „jog- zavar” e területen. A videó- diszkók presszókban, vendég­lőkben és a tanácsi (vagyis állami fenntartású művelő­dési házakban) továbbra is virágzanak. Nemcsak a be­mutatható filmek, hanem az átgondolt, valóságalapon szer­kesztett korszerű jogszabályok is hiányoznak. / , A „tiltott gyümölcs” forgal­mazóit (ezek nem horror­vagy szexfilmeket vetítenek, csak videoslágereket, karate- és akciófilmeket) két nagy csoportra lehet osztani: sze­rencsésekre és szerencsétle­nekre. Szerencsések azok, akik megússzák a következetes el­lenőrzést. Valódi engedélyük két és fél percnél hosszabb videoclippek bemutatására csak nagyon keveseknek van, egyesek véleménye szerint senkinek. A mázlista persze dolgozhat tovább!? A sok vészjósló intézkedés hallatán mit tesz a szórakoztató biz­niszből (igen jól élő) műsor­vezető? Kölcsönöz két-hórom kazettát a Mokép vagy a tv videotékájából (például Szind- bád, Pogány madonna stb. — ez van!). Van tehát papírja engedélyezett áruról. Aztán beveti a közönségfogó aktuá­lis karatefilmet. Ha a, ható­ság nem „szőrözik” és elfogad­ja a „papírt”, mehet a bolt éppúgy, mint régen. A szerencsétlen kategóriá­ba azok tartoznak, — ezek ál­talában az állam kulturális költségvetésének bevételi ol­dalát növelni hivatott műve­lődési házi diszkók és diszkó­sok —, ahol végignézik a ha­tóságok a műsort, és ha nem a papíron szereplő filmek pe­regnek a képernyőn, intéz­kednek is. Bezárják a rendez­vényt, feljelentik a műsorve­zetőt stb. Az utóbbi eljárás a jogsze­rű. A szabály az szabály. A dolog csak ott sántít, hogy az egyik helyen így (vagyis szi­gorúan), a másik helyen úgy (vagyis elnézően) járnak el az illetékesek. A következmény: egyes szórakoztatók — többsé­gükben vendéglátó egységek­ben — extrabevételhez jut­nak, míg a többitől megvon­ják a versenyben maradás elemi föltételeit is. A helyzet tarthatatlan. A szabályozás ugyanis lehet jó vagy kevésbé jó, esetleg rossz. De a közön­ség oda megy szórakozni, ott fizet, ahol nem csak hall, ha­nem lát is. Ezt is látni kell, sőt belátni... F. P. J. » 9 Postai küldemény 1771-ből. kecskeméti feladói bélyegzővel. ól Fülöp Sándor: Hetente össze­jövünk az Erdei Ferenc Művelő­dési Központban, ahol otthonra leltünk. I kör más tagjai is. Hamarosan megjelenik például Dallman Bé­la Különleges magyar bélyeg­katalógus című munkája. — Mióta gyűjtő? — 1958 óta. Tetszettek a szép bélyegek, gyönyörködtettek, kü­lönös élvezetet jelentettek szá­momra ... — Melyek a fő tématerüle­tei a gyűjtésben? — A hajópostázás, az európai rovarvilág és a kecskeméti pos­ta története izgat leginkább. To­vábbá érdekel nagyon a külföl­dön megjelent magyar vonatko­zású bélyegek és bélyegzők — az úgynevezett Hungarica — gyűj­tése. A tengeralattjáró-postai kül­deményekből mintegy hatszázas sikerült eddig megszereznem. Több közülük rendkívül érde­kes, történeti szempontból is. Például az első világháború alat­ti kereskedelmi tengeralattjá­rókkal kapcsolatos levelek — magyar vonatkozásúak is —, az északi-sarki utazásoké, az el­süllyedt amerikai atom-tenger­alattjárók bélyegzett levelei .. . Varga Mihály A nagy háború anekdotakincse A háború humora? Hát van ilyen? — teszi fel a kérdést Nagy Endrei a magyar kabaré atyja. Persze, hogy van — válaszon rá A nagy háború anekdotakincse című kötet előszavában, majd meg- állapítjai, hogy az ember p. legcsodálatosabb élő­lény, mert mindenütt megél, és mindenhez hozzá­alkalmazkodik a természete. Még az öldöklő há­ború vérzivatarához Is. Az J. világháböfií humoros történeteit sokan sokféleképpen feldolgozták. Válogatásunk Nagy Endre .kötetéből való. A Keleti pályaudvar előtt, ahol az utcai árusok szotetak táborozni, egy kövér asszony ült a kőkor­lát iszéléni. A nyalkában, egész kirakat lógott apró csecsebecsékből, a kezében pipaszárak, botok, a fején sapkák, fezek tornyosultak. A mellére egy cédula volt tűzve-­Klein S. N. bős nyák Bevonulása, miatt inéfe helye ti építi. * * * Lembergriél a tűzvonalban, a fedezék mögött erősen készülnek a tüzelésre, amikor a százados harsány, parancsoló hangon kiált a bakákra: — Tűz! Az egyik önkéntes erre szolgálatkészen ugrik a ktopitániy elé, elörátit égij ipakli svéd gyufát, meg­gyújt egy szálat, és előzékenyen szól: — Parancsoljon rágyújtani, itt a -tűz, százados úr! * * * Az egyik operettszínébz megsebesült a harctéren, hát hazahozták. A seb elég jól begyógyult. A szí­nész így foglalta össze sebesülésének történetét: — Hirtelen éles fájdalom nyilallt át a térdemen. Annyira, hogy összeestem. Ez az égési. Aztán hozzátette; — De merje nekkm eSentúl vala,melyik rende­ző magyarázni, hogy hogy kell összeesni! * * * A háború idején a budapesti Váci kőrútból Vil­mos császár út léét. Az ünnepi esten, a kivilágítás alkalmából az egyik palotai ablakára aktuális kó­pékét vetítettek. ;Nagy közönség gyűlt össze, s amint megjelent Vilmos császár, a trónörökösök, a hadvezérék képe, egyre zúgott az éljen. Egyszer aztán az egyik suhaiic bekiáltott az ab­lakon: — Tegyék már ki fii muszka cár képét is, hogy abcugolhassunk! * * * — Kapitány uram — szól a cigány a legnagyobb ágyútűzben —, mutassa meg nekem, melyik az el­lenségem! » — Mit akarsz vele? — kérdi a kapitány. — Nagyon szeretnék kibékülni vele! * * * Károlyi Mihály gróf, amikor hazatért a francia hadifogságból, az Egyetem utcai palotájában meg­látja egyik legényét. Pistát, ajai ia mozgósításkor bevonult, és meg is sebesült á déli harctéren. Most éppen szabadságoltak. , t— Nos, fiam, hallottam1, hogy hősként viselked­tél a csatában — mondja Károlyi a legénynek. — Derek ember vagy. Van-e, valami kívánságod? — Méltósagos uram, annyi kormát szeretnék, amilyen messze van az egyik fülem a másiktól. Ka-olyi tréfás kedvében már ki akarta mérni a két fűt közti távolságot, amikor észrevette, hogy a legénynek hiányzik az egyik füle. — Hát a másik füled hol van? — Valahol Babáénál — válaszol a legény —, merít ott hagytam én azt, méltóságos uram! K. Gy. M. f • Wilkins sarkköri kutató levele, egy 1931-es ex­pedíció során.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents