Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-06 / 80. szám

4 • PETŐFI NÉPE « 1986. április 6.

A DOMINÓ-ELV ALAPJÁN

Fizetésképtelen

vállalatok

Traktorosokon a figyelem

SZABADSZÁLLÁS,

SOLT

Az elmúlt esztendőben hosszú idő után először javult a vállalatok és szövetkezetek fizetési helyzete. Természetesen csak árnyalatnyi változásról van szó, kevesebb cég állt tartósan sorba, vagyis kevesebben tartoztak rendszeresen nagy összeggel szállítóiknak. A kiváltó okokat már régen föltárták a szakemberek, néhány nagyobb ■ — évek óta tartós fizetési gondokkal küszködő — cégre koncentrálódik ez a fizetési zavar. Hiszen, ha ők nem fizetnek a szállítóknak, akkor azok sem egyenlíthetik ki számláikat, így végül — a dominó-elvnek megfelelően — az egész gazdaságra kihat ez az úgynevezett likviditási zavar.

Átmeneti javulás

A jelenséggel foglalkozó szakértők évek óta hangsúlyozzák, hogy nem pénzügyi anomáliáról van szó elsősorban, hanem a gazdálkodás tartós zavarairól. Arról, hogy néhány vállalat hosszabb távon sem képes alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez, áruját nehezen értékesíti, beruházásai, befektetései csak lassan térülnek meg, így nagy késéssel tud egyáltalán fizetni.

Egyébként ezt bizonyítja, hogy az elmaradt fizetések jelentős részét azért regisztrálták a statisztikák, mert az adós vállalatok számláján nem volt fedezet, magyarán, nem volt egyáltalán pénzük. De előfordultak olyan esetek is, amikor ugyan lett volna miből fizetni, ám a vállalat tudatosan késleltette az utalást, így nyerve időt egyéb tartozásai kiegyenlítésére.

A tavalyi javulást, sajnos, sok szakértő véleménye szerint nem lehet tartós folyamat kezdeteként értékelni. A szabályozás érdekes módon az első esztendőben a kedvező oldalát mutatta, a vállalatok a vártnál több nyereségre tesznek majd szert, legalábbis a féléves statisztikákból erre lehet következtetni. Másrészt egyes ágazatok a korábbinál több hitelt kaptak, ami javította jó néhány cég fizetési helyzetét.

Ki a ludas?

Az 1985-ös esztendő nagy lehetősége, a váltó, illetve a kereskedelmi hitel nem váltotta be egyelőre a hozzá fűzött reményeket. Igaz, kevesen ismerik ezen értékpapír előnyeit és használati szabályait, így érthetően ritkán élnek vele.

De nemcsak egy cég akaratán múlik, kibocsát-e váltót vagy sem, kérdés, hogy partnere elfogadja-e, hiszen ha egy nagy, mono- nopolhelyzetben levő vállalat ül'az asztal másik oldalán, a feltételeket is ott diktálják.

A fizetési késedelmek, illetve mulasztások fő oka tehát abban keresendő, hogy az alacsony hatékonysággal vagy veszteséggel termelő cégeket nem dobja ki magából automatikusan a gazdaság, hanem éveken keresztül működhetnek, további zavart keltve a pénzügyi szférában is.

Ráadásul nem mentes a honi gazdálkodás a húsz— harminc évvel ezelőtti betegségektől sem: a beruházások olykor késve készülnek el, vagy nem a várt nyereséget hozzák. A kínált portékát nem vásárolják meg, vagy csak alacsony árért. Ez .mind rontja a vállalatok fizetési helyzetét. Ráadásul a kényszerű hitelezők nem mindig merik kérni bírói úton a pénzüket, mert úgy .vélik, hogy megrorrtlana a partnerükkel a jó viszony, s ennek ők innák meg a levét. Megjegyezzük, hogy sok közgazdász vitatja ezt a felfogást, megkérdezve például: vajon jó viszonynak nevezhető-e az ilyen egyoldalú függés?

Veszteségre nincs hitel

Visszatérve alapkérdésünkre: a fizetési nehézségek orvoslását csak a gazdálkodás megjavításával lehet elérni. S persze, a pénzügyi eszközök hatását sem lehet lebecsülni. Hiszen az aktív üzleti hitelezés rostáján nem szabad, hogy átjussanak olyan vállalatok, amelyek gazdálkodása nem éri el a követelményeket: magyarán,

nem szabad hitellel prolongálni a veszteséges tevékenységet. L. M.

Ügyesség és gyorsaság

Bállá Istvánnal, a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet főagronómusával egyidő- ben érkeztem a gazdaság központjának parkolójába. Rögvest indultunk is Nivájával a község kunszentmiklósi vége felé.

— Zömmel itt dolgoznak a gépeink — mondta, miközben rákanyarodtunk a dűlőútra. Ügyesen tekergette a kormányt a megkeményedett, mély traktornyomok között. — A másik végen, a Balázsi részen, ott még vizes a föld. Rendbe tettük az útjainkat, de látja, a mély talajon jókora nyomot hagytak a gépek.

A megkésett böjti szél valósággal kitépte a kezemből az ajtót, amikor kiszálltunk. Két MTZ-traktor nitrogén-műtrágyát szórva billegett a 24 hektáros petrezselyemtáblán.

— Ezt az idén első alkalommal teleltettük át — hangzott a kiegészítés. — Tavaly ötször vágtuk, az idén egyszer fogjuk. Utána kukorica kerül a helyére. A levélzöldet a pusztaszeri Hétvezér Tsz szárítójába visszük.

Az ezzel határos, félig előkészített tábla szélén fogassal állt meg egy traktor. Odébb Bognár Istvánnal a nyergében egy kétszáznegyvenöt lóerős Rába simí- tózott, mögötte falkában bogarásztak a sirályok.

A főagronómustól megtudtam, április végéig 1400 hektárt kell a gépeknek bejárni. Négyszázhúsz hektáron vetnek kukoricát, ugyanekkora területre napraforgót. Nemsokára földbe kerül a zöldborsó, a fénymag, az idei petrezselyem, a spenót és a háztáji földeken a különböző paprikák és a paradicsom magja.

A gépek húsvét után kedden kezdték a munkát, a folyékony műtrágyát keverő berendezések szerdán indultak meg. Kétszáz hektáron ezután juttatják ki művelőutas módszerrel, a 1? méter

munkaszélességű Novor—2300-as géppel a gabona növekedéséhez szükséges nitrogén-fejtrágyát.

A gépműhely udvara a hét eleje óta végre üres. Kirajzottak a határba a gépek. Egyelőre úgy tűnik, a nyújtott műszak elég lesz. Időre végeznek a munkával. Sok múlik azonban a traktorosokon, no, és a nagygépek „készültségén”, mert egy esetleges hiba miatti néhány napos kiesés már felboríthatja a terveket.

A Fiat nyergében

— Tudja, hol van az „utasok” központja? Na, ezzel szemben van egy töltés, arra menjen ki, ott megtalálja Kerti Gábort a Fiattal — indítottak útba a solti Rákóczi Tsz majorjában. Nem is kellett sokáig keresgélnem, mert a töltésen szembetalálkoztam a bordó Fiat 1880-as traktorral.

— Ebédelni megyek, ott nyu- godtabban tudunk beszélgetni — javasolta Kerti Gábor a magasból. Néhány perc múlva már Dobó utcai lakásukban kavargattuk a kávét. Előkerültek a traktorosmunkáért kiérdemelt kitüntetések is. Mindegyiknek külön története van..

— A tétlenséget nehezen bírom — kezdte az idei (tavaszról. — Ez az egyhónapos szöszmötölés megviselt. Pláne úgy, hogy tudtam, a határban tenger a munka. Idén, a múlt szombaton végre rámehettem a földre, ötven hektáron kellett szántani a kiselejtezett szőlő helyét. Négykor kezdtem, de délre el is végeztem. Nagyon jó ez a traktor, pedig erre egy John Deer-ről kerültem. Novemberben lesz harmadik éves, de ebbe csak üzemanyagot kell önteni. Bár egyszer majdnem bajban hagyott. Éppen a hetedikbe kapcsolok, amikor látom, hogy a bal oldali első kerék csúszik kifelé. Elfelejtették az olaszok biztosítani az anyát. A jobb oldali meg éjjel, az egyik barázdában moz0 Ebéd után indulás vissza a határba.

Az egyesülés mellett döntöttek a ladánybenei szövetkezetek

Lehet, hogy van az országnak olyan része, ahol a termőföldek átlagos aranykorona-értébe alacsonyabb, mint a ladánybenei, kunbaracsl határban. De bárhol másutt — a gyenge minőségen belül — találni némi reményt keltő változatosságot: a termőföldeknek legalább egy része elfogadható, jó terméssel fizethet, ha elegendő gondot fordítanak rá. A ladánybenei, kunbaracsl határban viszont nincs más, mint az emberi jószándéknak komiszul ellenálló, egyöntetű sivó homok. Valamikor, nyég a háború előtt, a nép találóan Kfnadacsnak nevezte az ebben a körzetben található települést, Kunadacsot.

Melléküzemágak

segítségével

De visszatérve Ladánybenére: ez év március végéig két mező- gazdasági szakszövetkezet osztozott itt a természetadta közös sorsban, a Zrínyi és a Rákóczi. Ez utóbbi magában foglalta a kunbaracsi szövetkezetei is, amellyel 1982-ben egyesült. Ezen a vidéken rozsból van a legtöbb, e növény a kitartó munka eredményeként esetenként meghozza az 1,8—2,0 tonnás termésátlagot, amivel a jelenlegi gazdasági körülmények között még jövedelmező. Búzából már kevesebb van, r kukorica termelésével fölhagytak. Ugyanakkor vásárolt vagy drágáin termelt takarmányra nem érdemes állattenyésztést alapozni, Ladánybenén (és Kunba- racson) a tagi és a közös gazdaságokban is a juhtartás a jellemző. A lucerna helyenként megterem, gyenge legelőből sincs hiány.

Nem nehéz elképzelni, hogy a mezőgazdasági termelés kollektivizálása előtt mennyire kiszolgáltatottak voltak ezen a vidéken az egyénileg gazdálkodók, a természetnek, a gazdasági körülményeknek egyaránt. E kiszolgáltatottságot megszüntetendő, hozták létre annak idején — amint lehetett — a ladánybenei szövetkezetek melléküzemágaikat: az ipari termelés (szolgáltatás) bevételéből az alaptevékenység — a növénytermelés, állattenyésztés — fejlesztésére Is futotta.

Mégis: az egyiknek sikerült elmozdulni a vegetálás szintjéről, a másiknak nem. A ladánybenei Rákóczi tudott élni lehetőségeivel. Elnöke, Juhász Pál nem szívesen válaszol a különbségeik okát tudakoló kérdésemre, készségesen eligazít viszont a tények, körülmények között. Ezek szerint a kunbaracsi szövetkezettél azért egyesültek négy évvel ezelőtt, mert a bar ács iák így látták megvalósíthatónak, hogy gazdasági eredményeikben, jövedelmeikben utolérjék a ladánybenei Rákóczit, illetve saját lehetőségeiket. Másként döntött viszont a ladánybenei Zrínyi Szakszövetkezet tagsága: nem csatlakoztak a társ- szövetkezetekhez, bíztak önrpa- gukbap. Csakhogy gazdasági helyzetük azóta is romlott: az 1982-es mérleghiányos évet alaphiánnyal zárt esztendő követte, 1984-ben pedig .már 3,5 millió forint volt a veszteség. Kellő indok a vezető(ség)-váltásra. Ezért kérték fel Juhász Pált, vállalja el a Zrínyi vezetését is, egyben készítse elő a szövetkezetek egyesülését

Sikeres felkészülés

— Miben Alit éi hogyan sikerült az előkészítés?

— A gazdasági eredmények javítása volt a feladatunk, aminek megvalósítása kissé izgalmasan kezdődött, hiszen márciusban vettem át a Zrínyi vezetését. Egyszerűsítettük a növénytermesztési ágazat szervezetét, kevesebb növényféleséget termeltünk, a hozamnövelésre fordítottunk több gondot, energiát. Javítottuk a vetésszerkezetet. Nem kis erőfeszítésbe került leszorítani a „hagyományosan” magas termelési önköltségeket. Átvettük a Zrínyi gépparkját és a javítóműhelyét, az erőgépvezetőkkel, szerelőkkel együtt. Sikerült zökkenőmentesen beilleszkedniök, zokszó nélkül elfogadták a Rákóczi szigorúbb munkamorálját. Mindezek következtében az egy normálhek- - tárra jutó termelési költség negyven százalékkal csökkent, növekedtek a hozamok. Kiselejteztük a veszteséget termelő szőlőt, er- ■ dőt telepítünk helyette. A juhá- szatot vállalkozónak adtuk ki, aminek következtében tavaly már az sem volt ráfizetéses.

— Korábban a melléküzemágak is veszteségesek voltak a Zrínyiben.

— Sikerült 1985-ben folyamatosan munkát adni az asszonyoknak, a vállalásidíj-emölést is elfogadta a megrendelő. Mindezek eredményeként jelentősen növekedett a szövetkezetben a termelési érték és a személyes jövedelem. Másfél millió forintos nyereséggel zártuk az elmúlt évet.

— Az eredmények az egyesülés híveit Igazolták, s tatám a Kétkedőket Is meggyőzték?

— Az 1984-es kudarc után nemigen volt szükség meggyőzésre. A múlt esztendő inkább az előkészítésihez kellett, ahhoz, hogy a Zrínyi Szakszövetkezet termelési

Sll»i

> Dér István és Szabó István a petrezselymet fejtrágyázza.

gósodott ki. No, de megreparál- tuk, azóta nincs baj.

— Kérem, nekem a váltóé műszak a halálom. Tudja ezt még az elnök is. Mondják» amikor tervezik a kétműszakos munkarendet; csak Kertinek ne szóljatok, mert rájön az ideg. Én inkább egyedül csinálom. Egyszer egy hétig volt váltóm, azóta nincs. Tavaly tavasszal 960 hektáron vetettem el a kukoricát és a napraforgót. Idén is rám vár ez a munka. Megvan itt szervezve minden. Amikor kivonulunk, elöl megyek a Fiattal, meg a vető- géppel, mögöttem a többiek a maggail, műtrágyával. Ügy nézünk ki, mint egy expedíció. Feltöltjük a Becker vetőgépet, a brigádvezető megy a tábla túlszélére, egy jetóő meg középre. Azt én egy ronggyal beintem, hogy egy- vanalba álljanak, megvárom, mig eljut a 20 atmoszférás levegő a

vetőgéphez, és hajts! Ä vetést pontosan kell végezni. Ha csálé lett a sor, meglátszik, amikor kikel. A talajmunka az könnyebb. Nem kell annyira figyelni. Most is dolgoznék késő estig, de hiába van hét halogén lámpám, ha elnézek egy vizes részt, máris beragad a gép. Akkor aztán jöhetnek kiráncigálni.

— Szerintem nem állunk rosz- szul, a talajmunkák elvégzése után, április közepén kezdek vetni. 425 hektár napraforgó és 525 hektár kukorica vár rám, Május 10-re, ha akkor eljön, itt már a földben lesz a szem.

Kerti Gábor gyorsan végzett az ebéddel.

— Ennyi luxust, hogy délben hazajövök, a 16 órás munka mellett talán megengedhetek magamnak — mondta búcsúzásképpen.

Czauner Péter

színvonala, gazdasági eredményei közelebb kerüljenek a Rákócziéhoz. A tagok inkább siettették volna az egyesülést, hiszen senkinek sem volt jó a megosztottság. Az, hogy az egyik szövetkezet biztosabb egzisztenciát, magasabb jövedelmet nyújtott, hogy a szociális ellátottságukban különbségek voltak, a családokon belül is feszültségeket okozott.

Együtt többre képesek

Végül a március végén tartott közös zárszámadó gyűlésen döntött a két szövetkezet tagsága az egyesülésről, a hogyan tovább kérdésiéről.

— Elképzeléseik szerint milyen lesz a közös Jövő?

— A kialakult termelési szerkezetet nem kell megváltoztatni, csak korszerűsíteni, tehát így, ezzel a felállással akarjuk gazdasági eredményeinket tovább javítani. Ez a feltétele annak is, hogy a dolgozók jövedelme tovább növekedjék. Azt azonban hozzá kell tennem: legalább két- három évre lesz szükségünk ahhoz, hogy közös erővel behozzuk a Zrínyi szövetkezet lemaradását. Tehát például a jövedelem- növekedést ki-ki a saját jövedelméhez képest értse; bizonyos különbségek természetesen továbbra is fennmaradnak.

Ha a tagok is akarják f— és ez most nyilvánvaló szándékuk —, a Rákóczi Szakszövetkezet továbbra is a megélhetés biztos forrását Jelentheti számukra. A gazdaság és a község vezetőinek elképzelése azonban ennél .többet foglal magában. Juhász Pál ezt Így fogalmazza meg:

— A falvak, községek megtartó képességét elsősorban az határozza meg, milyen megélhetési lehetőségeket kínálnak a település gazdasági egységei. Ml azt akarjuk elérni, hogy Ladánybene ne csak lakó-, hanem biztos, vonzó, egzisztenciát klnüó munkahelye legyen a fiataloknak is, és az őket kővető nemzedékeknek.

Almás! Márta

Almás-sirató

Amikor a szövetkezet almásában megjelentek az emberek baltával, fűrésszel, ásóval, a környékről mind odagyűltek a tanyasiak. Nem szóltak semmit, megálltak tisztes távolban, és csak nézték szomorúan, hogy dőlnek ki egymás után a gyönyörű almafák.

Bató Józsi bácsi lába megmegrándult, mintha indulni akart volna, hogy odamenjen az emberekhez, és visz- szatartsa őket a pusztítástól, de aztán mégis maradt: tudta, hiába mondana akármit.

Tizenöt évvel ezelőtt ő volt annak a brigádnak a vezetője, amelyik a fákat ültette. Nagy dolog volt az akkor! Egyetlen fillérjébe sem. került a szövetkezetnek: az állam fizette a fákat is, a telepítést is.

— Ez lesz a jó befektetés, emberek! — mondta az akkori elnök, akiről azt sem tudják azóta, merre van. — Olyan dolog ez, mint mikor más vet, és mi aratunk.

Bató Józsi bácsinak még az elnök nevetése is a fülében volt. Azt sem felejti el soha, ahogy végigment a suh'án- gok között. Szinte széttaposta őket.

Arra is emlékezett az öreg, hogy mit veszekedett két év múlva a fácskák védelméért.

A vezetőség alig akarta az őzek, meg a nyulak ellen megóvni az almást.

Akkor már másik elnökük volt, akit nem nagyon érdekeltek az almafák. Az a mondata is megmaradt Bató Józsefben, amit egy ilyen veszekedés alkalmával mondott.

— Ingyen fák azok, ha megeszik a vadak, nem a mi pénzünk vész oda!

. Egy hétig dörmögött az öreg otthon a feleségének, hogy ö ilyent még nem hallott.

— Hát lei az isten károsodik, ha nem mink?

Aztán nőni kezdtek a fák. Bató Józsi bácsi naponta végigjárta az almást Soós Mihállyal. Minden fáról tudták, mennyit nőtt az előző nap óta. Pedig húsz hektáron ugyancsak volt néhány almafa.

Az első néhány almát, melyet mutatóban hoztak a kicsiny fák, úgy vigyázták, mint a szemük fényét.

Reggelenként néha ott volt , egyJegy éretlen gyümölcs a földön: a fiatal ág még nem bírta megérlelni a termést.

Ilyenkor vigasztalni kezdték a fácskát.

— Ne félj, jövőre majd megmarad a gyümölcsöd. így legalább erősödsz egy kicsit.

Hogy az almással valami nincs rendjén, azt akkor vette észre Bató József, amikor már gnnmiötűen termettek a

fák. A bajt abból gondolta Józsi Bácsi, hogy a termés egy része lehullott, mielőtt leszedték volna: terítve volt almával a fák alja.

— Nem sajnálja a pénzt? — fordult a harmadik elnökhöz az öreg.

Az elnök elkáromkodta magát.

— Le kellett volna szedni az almát — mondta Józsi bácsi.

— De kivel, mikor nincs emberem?

Aztán mikor az elnök bejelentette, hogy ki fogják vágni a rengeteg fát, úgy érezte, a két karját ákarják kitépni a helyéről.

De hiába próbált ellenkezni, a tényekkel nem tudott vitázni. Az elnök bebizonyította, hogy nem tudnak a fákkal mit kezdeni. A szedéskor legfeljebb a diákokkal számolhatnak, de azok csak cseppnek számítanak a tengerben. Még hatósabb volt az az érv, hogy ha kukoricát termesztenek azon a területen, az állam kölcsönt is ad az átálláshoz, s így semmibe sem kerül a fák kivágása.

— Ebül gyütt jószág ebül vész — nevetett az elnök.

Azt értette Bató József, hogy neki nem kell fizetnie, meg azt is, hogy a telepítéskor sem kellett, de az sehogy sem fért a fejébe, hogy a telepítés is ingyenben volt. meg most az átállás is. Ha ő ilyen dolgot csinált a tanyán, mindig mélyen kellett a zsebébe nyúlnia.

A vezetőség kihirdette, hogy a fájáért, gyökeréért, gallyáért bárki vállalhatja a kitermelést.

Csakhogy egyetlen tanyai ember sem vállalkozott 0 fagyilkosságra. A tanyákon ahhoz szoktak hozzá, hogy a fát elültetik, aztán amíg ki ■nem szárad, addig szedik róla a termést. De hogy termőben kivágatni ilyen gyönyörű almást!

— Inkább a fejemet vágatnám le — mondta Soós Mihály.

Végül idegenek jöttek, s ők vállalták el a fák kivágását a haszonért.

A tanyasiak meg odajártak nézni az almás pusztulását. Csaik álltak és hallgattak. Minden baltacsapás a szívüket érte, s a dűlő fa zuhanása a lelkűkre zúduló csapás hangja volt.

Mesélik, hogy Bató Józsi bácsinak egyszer még a könnye is kicsordult.

Volt, aki nem hitte, de Soós Mihály megjegyezte, hogy ő is látta. Azt mondta, tudja is miért: akkor vágták ki azt a fát, amelyik a legelső termést hozta tizenöt évvel ezelőtt. S neki is el kellett hirtelen fordulnia.

Tóth Tibor