Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám

I 1986. április 3. « PETŐFI NÉPE 0 5 TÁRLATNAPLÓ A közelmúltban, 80. évét be­töltve, Kolozsvárott hunyt el a hazai és az európai képző­művészet kiváló képviselője, Gy. Szabó Béla. A művészre emlékezik április 20-ig nyitva tartó kiállításával a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeuma, s a Szánkon műveiből hamarosan meg­nyíló állandó kiállítás. Reményünk szerint itt, a Dunamelléken is értő szemekre és szívekre, haza talál. Művészi, emberi útja az elhivatottaké: már gyermekkorában egy megrázó családi élmény ha­tására megfogalmazza a korán é!rő gyermek: 6 is festő lesz! Családi indíttatásra azonban józan polgári pá­lyát választ: Budapesten végzi el a műegyete­met. Pályakezdése a világgazdasági válság ide­jére esik, állástalanság, nélkülözés jut a fiatal­ember osztályrészéül. Egy idő után azonban nem tud szabadulni a művészet szirénhangjától, és felvállalja a neki rendelt sorsot: rajzolni kezd. Első bemutatkozása a kolozsvári Károli Gáspár Társaság kiállításán történik 1932-ben. A néhány pasztellkép már ígéretes tehetséget árul el, és Kós Károly arra biztatja, próbálkozzon famet­széssel. A jó emberismerő Kós tudta, a fa csak kiváló tehetségű, kitartó, elhivatott és öntörvé­nyű embereket tűr meg, s csak ilyenek kezében válik művészi anyaggá. Gy, Szabó Béla ilyen volt. Magát elhivatottnak érezvén-tudván, a kezdő és tanuló szintjéről eljutott a hazai sikereken ke­resztül a világhírnévig. Témáit kezdetben erős szociális indíttatás, ér­deklődés jellemzi, művészi és társadalmi törek­véseivel — erről vallanak első albuma, a Liber Miserorum (Nyomorultak könyve) az utolsó be­tűig fametszéssel készült lapjai. Megjelennek metszetein a szűkebb pátria: Ko­lozsvár, a Szamos menti táj, Gyulafehérvár ké­pei. (Nevében a Gy. is Gyulafehérvárra, az Ár­pádok óta fontos központra, az erdélyi fejedel­meknek otthont adó szülő- és iskolavárosra utal.) Metszetein vall a tágabb otthonról, Görögor­szágtól Mexikóig tett utazásának élményeiről is. Szívesen és expresszív erővel ábrázolja kortár­sait (Szabó T. Attilát, Kelemen Lajost stb.), s a művészi-emberi magatartásban példaképeit is: Apáczai Csere János, Körösi Csorna Sándor, Pe­tőfi Sándor, Kós Károly arca sokunk emlékeiben az ő metszetei nyomán bukkan elő. A művész több ízben járt és töltött hosszahb-rövidebb időt Szánkon, az akkori református lelkésznél, Esze Tamásnál. Arról, hogy szerette a homokos Alföl­A fametsző számadása det, a Homokvilág című sorozatának tusrajzai, pasztellek és néhány fametszet tanúskodnak. Magáról így írt: ,,A gyulafehérvári iskolában tanultam meg: az embernek mindig készen kell állni az élet-számadásra.” S ő mindig így élt, al­kotott. Ajtatja nemcsak a tisztelők, művészek, ba­rátok, hanem a segítséget, támogatást kérők előtt is mindig nyitva állt. Hollétéről, „fogadóórájá­ról” mindig az ajtajára tűzött cédula tudósított. Nemcsak művészként volt kimagasló személyi­ség: emberként is példaadó életet élt. S készült Gy. Szabó Béla a végső számadás­ra is. Ennek megvajúdott és megindított darab­jai az életpálya végén elkészült sorozatok: a Di- vina Commediához és a Jelenések könyvéhez ké­szített fametsaetsorozatai, melyekben, a meg nem érthetőt, a meg nem magyarázhatót érti és magyarázza a művészet erejével. K. Fogarasi Zsuzsa Néptanítói hivatástudattal • A Vándor­kórus Ré­vész László karmester­rel. A Vándor-kórus ötven éve ötvenéves jubileumát ünnepli egy munkáskorus, a féliliegali- tásban született, munkásmozgal­mi hagyományokon nevelkedett, a háború viharát megélt, s nap­jainkban is sikeres Vándor-kó­rus. Az alapító húszegynéhány ifjú­munkás 1936-ban vált ki a Szal­más-kórusból, s szerencsésen ta­lálkozott Vándor Sándorral, a Ta­nácsköztársaság idején diákként vállait szerepe miatt mellőzött karmesterrel. Vándor Sándor nemcsak karnagya, zeneszerzője, hanem szellemi vezetője is lett a kórus tagjainak, akiket elvtársi, baráti kapcsolat fűzött össze. Már ekkor megfogalmazódott mind­máig érvényes célkitűzésük — a kommunista eszmék következe­tes szolgálata, s a kórusirodalom értékeinek birtokbavétele, közve­títése. E kettős cél vezette a kórust, amikor munkásotthonok pará­nyi színpadáról és a Zeneakadé­mia, a Vigadó döbogójáról hir­dette a társadalmi felszabadulás és a nemzeti függetlenség gon­dolatát, amikor fasisztaellenes tüntetéseken és József Attila te­metésén hangzott fel éneke, és akikor is, amikor már a felszaba­dulás előtt a reneszánsz meste­rektől Kodályig és Bartókig ter­jedő műsorpolitikai valósított meg — írja Vágó Béla. Elkötelezettségüknek Vándor Sándor személye, s az illegális kommunista párttal kapcsolatot tartó kórustagok jelenléte volt a garanciája. Illegális és legális rendezvényeken léptek fel — oly­kor a cenzúra, olykor a rendőri intézkedés kísérte szereplésüket. Maguk köré tömörítették a kor haladó költőit, zeneszerzőit. Ván­dor Sándor is számos József Attila-verset zenésített meg, köz­tük a máig népszerű Mondd mit érlel-t, a Dúdolót és a Medve­táncot. Részt vett a Vándor-kórus a költő halála után egy évvel, 1938-ban rendezett Szép Szó-em­lékesten. Bartók-, Kodály-hamgver. senyt kezdeményeztek akikor, ami­kor ez harci tett volt a konzer­vatív zenei irányzatok ellen. Szo­rosan összefonódott politikai, munkásmozgalmi és művészi munkájuk. Segélyalapot ‘ hoztak létre börtönbe került elvtársaik és családjuk segítésére. Az ének­lést gyakran politikai viták vál­tották fel, s nemcsak a próbák és fellépések idején, hanem ünnepe­ken, vasárnapokon is együtt vol­tak. Kivették részüket az antifa­siszta megmozdulásokból. Sze­replői voltak a Hont Ferenc ál­tal rendezett Vigadó-beli előadá­soknak, az 1941-es .politikai tün­tetéseknek, az emlékezetes 1942-es március 13-i felvonulásnak. Vándor Sándort 1945 elején Sopronibánfalvánál megölték, sok kórustag lelte halálát koncentrá­ciós táborban, s a háború más hadszínterein. Mégis, a főváros felszabadulása után öt nappal, február 18-án a Vándor-kórus már újból énekelt. Később is válasz­tás.! rendezvényeken, május 1-jei ünnepségeken, falujárásokon lé­pett fel a Vánd.or-kórus. Ekkor aratta első nemzetközi sikerét is Budapesten, az 1948-as első nem­zetközi munkáskórus - versenyen. Időköziben több gazdája is volt a kórusnak, 1954 óta a fővárosi tanács támogatásával működik, a hetventagú sikeres énekkar, ve­zetője 1949 óta Révész László. Szá. mos hazai és külföldi szereplés jelzi útjukat. Budapesten és vi­déken, vállalati ünnepségeken és a Zeneakadémián, állami ünne­peken, a rádióban, a tv-beh lép­nek fel rendszeresen. Tizenöt nemzetközi fesztiválon jártak, Európa 11 országában, és a verse­nyeken 25 díjat nyertek, mun­kásmozgalmi és tömegdalokat, népdalkóru sokat énekeltek le­mezre. Van három önálló nagy­lemezük, kétszer nyerték el a Szo­cialista Kultúráért kitüntetést. A régi korok értékeit és a min­A TIT idei terveiből A TIT Kecskemét Városi Szervezetének minős égi-tartal­mi munkája jelentősen megváltozott 1982 — a Vilii, küldött- gyűlés — óta. 1984-ben már új módszereket, s formákat al­kalmaztak, gondoljunk csak a hétvégi intenzív ta nfolyamok, a számítástechnikai tevékenység, vagy akár a 'fordítóiroda beindítására. Mindezek új színfoltot jelentettek ;a TIT mun­kájában. A hagyományos előadások száma — szemben a Kecskeméten tartottakkal — lényegesen csökkent a vonzás- körzetben, személycsere, átszervezés miatt. Ami. a leginkább jellemzi a városi TIT-szervezet működését az u.tóbbi időben, az a mennyiségi fejlődést követő szembetűnő minőségi vál­tozás. ­Aranyfedezet az értelmiség Hosszú távú feladataik egyik legfontosabbika a tudomány és a műveltség terjesztése. Jelentős szerepet játszanak a tartalmas, a valódi értékek iránt fogékony életmód és életstílus kialakításá­ban. Mindehhez a községi és a városi értelmiség az aranyfede­zet — ai pedagógusok, az agrár- szakemberek, a jogászok, az or­vosok, a szociológusok, a politi­kusok — akik többségében él a néptanítói hivatástudat. A társadalom, a természét és a műszaki tudományos ismerete­ket tartjuk a műveltség alapjá­nak, de az értelmiségivé válás fontos feltétele a politikai, a filo­zófiai, a világnézeti és a művé­szeti kultúra elsajátítása is. A TIT sokat téhet a fiatal értelmi­ség képzésében, csakúgy mint az ipari és mezőgazdasági dolgozók alap- és szakmai műveltségének növelésében. Melyek azok a legfontosabb fel­adatok, amelyeknek megvalósí­tását a társulat városi szervezete aiz idén célul tűzte ki maga elé? —■ Mindenképpen fokozni kell a TIT ismeretterjesztő munkáját az ipari és a mezőgazdasági üze­mekben, a vonzáskörzetben, va­lamint a tanyai településeken. Az eddigieknél többet kell tenni a szakmai és az átképzések ér­dekében, s ezzel párhuzamosan fontos növelni a gazdasági egy­ségekkel kötött, érde'kal apóikon nyugvó együttműködési formák arányát. Községi, munkahelyi, főiskolai TIT-esoportok alakításával, s to­vábbfejlesztésével, a belső tár­sulati élet élénkítésével, a megyei szakosztály-vezetőségekkel való szorosabb kapcsolat megteremté­sével kell elősegíteni' a társulat fejlődését. A. TIT városi szerve­zetének törekednie kell arra, hogy betöltse értelmiségszervező funkcióját, gondoskodjon a tag­ság rendíízeresebb, arányosabb foglalkoztatásáról, s minél -haté­konyabban vonja be a fiatal ér- telmiségie.-ket a közművelődési munkába, azaz fiatalítson. Friss igények kielégítése Fők.ént a tanulók és a dolgozó ifjúság körében növelni kell a haza, a szülőföld, a hazafiasság kérdésével foglalkozó fórumok számát. A nemzetközi-politikai és hadtudományi szakosztály irá­nyításával a katonapolitikai prob­lémásait feszegető előadássoro­zatokkal csökkenteni lehet az el­lenséges, a hamis információk zavaró hatását. A TIT-ben sem mehetnek el a frissen felmerülő igények mel­lett: a vállalkozói iskolákban az érdeklődők a kisvállalkozások tevékenységével kapcsolatos tud­nivalók mellett reklámpszicholó­giai, pénzügyi, munkajogi, etilkai ismeretekre tehetnek szert. Foly­tatódik — a városi tanács műve­lődési osztályának támogatásával — a szülőik akadémiája, a mate­matika szülőknek és az állam­polgári ismeretek sorozat. To­vábbra is szorgalmazzák az óvo­dákban és iskolákban a gyer­mek-nyelvtanfolyamok szervezé­sét, valamint a nyílt és rendha­gyó órákat az alsó és középfokú iskolákban. Sok más intézmény­nyel és szervezettel karöltve be­kapcsolódnak a Tiszta, kulturált körnnyeaétért elnevezésű környe­zetvédelmi akcióba is. A plane­táriumban szabadegyetemet, a középiskolásoknak pedig baráti kört szerveznek. Ebben az évben a kiemelt feladatok közé tartozik a KISZ-lkongresszusra történő felkészülés előkészítése, amelyet a TIT előadásokkal, propaganda­anyagokkal segít. Népszerű sorozatok Nemcsak a fiatalok, hanem az idősek tájékoztatását is ugyan­olyan fontos feladatuknak tart­ják: gondoljunk csak a nyugdí­jas szabadegyetemre, valamint a - Dutép, a Baromfifeldolgozó Vál­lalat, a -KISZÖV, a SZMT, a Fém­munkás gyár és a Konzervgyár nyugdíjasklubjainak kínált gaz­dag programra. A TIT városi szervezete — különféle területe­ken — mindkét félnek hasznos, gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn Kecskemét jó néhány közművelő­dési intézményével, iskolájával, szervezetével, így az Erdei Fe­renc Művelődési Központtal, a Szalvay Mihály Űíttörő és Ifjú­sági Otthonnal, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskolával, a moziüze­mi vállalattal, az SZMT Művelő­dési Központtal, a Pedagógus Szakszervezettel, hogy csak né­hányat említsünk példaként. A jól bevált, mindig nagy érdek­lődésre számottartó sorozatok kö­zül az idén is megrendezik a köz- művelődési fórumokat, meghirde­tik a baráti köröket, a nyelvtan- folyamokat, a háztáji és kisegítő gazdaságokban tevékenykedők­nek a mezőgazdasági sorozatot, a titkárnőképzőt, a számítástech­nikai tanfolyamot. A nagyobb szabású rendezvények közül em­lítést érdemel a pedagógiai nyári egyetem, az egészségügyi napok, a csillagászati hetek, a Zamen- hof-évforduló. Kormos Emese KÉPERNYŐ Ünnep vagy szolgálat denkori leghaladóbb tendenciákat ötvöző műsorpolitikájukkal ma­gyarázható a Vándor-kórus szé­les repertoárja. Április 21-én ünnepi hangver­seny színhelye lesz a budai vár­ban az MTA kongresszusi terme, a félévszázados fennállását ün­neplő Vándor-kórus az elmúlt ötven év legsikeresebb műsoraiból állította össze a koncert program­ját. . K. M. A femnkölt hangulatú ün- •r*' neplésekkel nem jutha­tunk á-ról b-re. Az ünnepi frá­zisok elapasztják az érdeklődést, elfödik a bajákat. A színházak gondjairól vitat­koznak különböző fórumokon, a sajtóban: mit tehet ilyen körül­mények között a televízió a szín­ház világünnepén? Elsősorban Wisinger István­nak köszönhető: a 27-én este köz­vetített kapcsolásos műsor több volt ünnepi tiszteletkörnél. Miért működnek úgy a színhá­zak, ahogy; ezt vizsgálta konok következetess éggel. Milyen elvek, szempontok, eset­legességek szerint rendeződik társulattá vagy együttessé a szí­nészek égy-egy csoportja? Milyen indokok miatt vagy milyen okok­ra hivatkozva szerződnek egyik társulattól a másikhoz a művé­szek? Kimondva, kimondatlanul ar­ra kereste a választ: megterem- tődtek-e hazánkban a sajátos ar­culatú színházi közösségek ki­alakításának és tartós fönnma­radásának feltételei? Noha nem szoktuk meg a nyil­vánosságot kényes vagy annak vélt ügyeink fórumaként, a mű­sorvezető mégis megváltó őszin­teségre késztette a beszélgetőket. (Igaz, ha emlékezetem nem csal, az indokok között „az ott többet fizetnek” motiváció nem szere­pelt. Tudtommal Kecskemétről azért távozik most két népszerű művész, mert véleményük szerint ők is érdemelnének annyit, mint más ide szerződtetett színész.) Akkor hatékony, célravezető a vita, ha pontosak az érvek. Bár­milyen hízelgő is ránk nézve ama külföldi vendég rácsodálkozása, aki szerint az Amerikai Egyesült Államokban félmilliós városok­ban sincs színház, gyorsan hozzá kellett volna tenni: mert ott más a színházi struktúra. Magunkat is félrevezetjük, ha ilyen sántító „bizonyítékokra” hivatkozva pró­báljuk kétségtelen kulturális eredményeinket növelni. Azért is tetszett ez a műsor, azért is éreztem hasznosnak, mert ha csak vázlatosan is, de hangot kapott egy-egy színházi előadás valamennyi „érdekeltje”. Jelesül a közönség, a rendező, a színész, és közvetve a szerző. Kicsit jelképesnek is tekinthe­tő: az ország két távoli pontján néhány éve szervezett társulat már szép sikerékről tudósíthatta a képernyők előtt ülő százezre­ket. Jellemző, hogy a gyorsan nagyvárosiasodé, iparosodó, mind figyelemreméltóbb gazdasági eredményekkel büszkélkedő Za­laegerszegen és Nyíregyházán az elsőrendű közügyek rangjára emelték a színházat. Az általá­nosításoktól óvakodva is megkoc­káztatható: a színházak állapota többé-kevésbé tükrözi egy-egy nagyobb terület, közösség kulturá­lis viszonyait. H. N. ANEKDOTAKINCSTÁR Világirodalmi adomái' 7 ambrecht Kálmán és Varró István szerkesztésében a húszas évek elején látott napvi­lágot A világirodalom anekdota- kincse című kétkötetes összeállí­tás, amelyben a szerzők színes csokorba szedték a világtörténe­lem nevezetes egyéniségeiről el­terjedt anekdotákat. A megörö­kített történetek főhősei között nemcsak külföldi politikusok, írók, tudósak, művészek szere­pelnek, szép számmal találhatók magyarok is. * Moliere-t anyjától örökölt tü­dőbaja egész életén át kínozta. Már egész fiatalon különös el­lenszenvvel viseltetett az orvosok Iránt, darabjainak orvosszerepei is erre vezethetők vissza. Tőle származik a következő epés meg­jegyzés : — Boldog emberek az orvosok. Eredményeiket napfény világít­ja, tévedéseiket pedig föld bo­rítja 1 • Alexandre Dumas francia írót egy alkalommal gyűjtőívvel ke­resték fel, s kérték, adakozzék egy szegényen elhunyt adóvégre­hajtó temetésére. — Mennyibe kerül a temetés? — tette föl a kérdést Dumas. — ötven frankba — hangzott a válasz. — Akkor itt van száz frank! Temessenek el még egyet! * Heinrich Heine, a költő már utolsó napjait élte, amikor egyik barátja felkereste. Két ápolónő éppen akkor tette a beteget friss, tiszta ágyba, amikor a barát be­lépett. — Hogy vagy, Heinrich? — kér­dezte a látogató. — Igen jól, pajtás — válaszolta a beteg költő. — Amint látod, en­gem az asszonyok még mindig a tenyerükön hordoznak! * — Ha ez a város három nap alatt nem adja meg magát — mondá Napóleon Sevilla kor­mányzójának fenyegetően —, ak­kor leberetválom! — Ezt nem fogja megtenni! — feleli a spanyol tábornok. — És miért nem? — Csak nem akarja Franciaor­szág császárja, Olaszország kirá­lya, a Rajnai Szövetség védnöke, a Svájci Szövetség megteremtője címek mellé a sevillai borbély titulust is hozzácsatolni? • Napóleonnak lengyelországi diadalútja során egy ünnepségen bemutatták G. W. híres művész­nőt., aki kissé tolakodó modorban azzal fordult a hódítóhoz, hogy ajándékozza meg őt az arcképé­vel. — Itt van, tessék! — szólt a császár. A zsebéből kihúzott égy 100 sous-s Napóleon-tallért, és a művésznő kezébe nyomta. * Darwin nagyapja, Erasmus Darwin, a maga korának jelentős tudósa, beszédhibás volt, dado­gott. Valaki megkérdezte tőle: — Darwin úr, a dadogást nem találja egy kissé kényelmatlem- nelk? — Nem, uram — válaszolt nyu­godtan a tudós —, mert közben van időm gondolkozni, s a beszél­getés során nem teszek föl szem­telen kérdéseket. • Schopenhauer, a világhírű fi­lozófus, amikor' barátját, W. Gwinnert felkérte végrendelete végrehajtójául, a megbízott az iránt érdeklődött, hogy a filozó­fus megengedi-e a tetemének a felboncolását. — Nem engedem! — szól rö­vid gondolkodás után Schopen­hauer. — Ha az orvosok eddig semmit sem tudtak, úgy ez­után sem tudjanak meg rólam semmit! * Hampel József egyetemi tanár a Nemzeti Múzeum régiségtárá­nak az igazgatója volt. Egy al­kalommal bevitték hozzá egy ka­rosszéket, amely állítólag Liszt Ferenc hagyatékából származott. A tudós, akit éveken át zsába kí­nozott, szerette váltogatni a szé­keit: hol kemény, hol puha ülő­helyet használt. Ráült hát az új székre, és így szólt: — Az nem biztos, hogy ez a szék Liszt Ferencé volt, az viszont bizonyos, hogy a zsábámnak jót tesz: tehát megvesszük! • Bolyai Farkas mate ; or­vosi tanácsot ritkán v "be. Aranyerét dr. Szotyori •: or­vosbarátja kezelte, de rn sok eredménnyel. Végül n:. . w. .centi lovaglással tett kísérletet, s n módszer bevált. Egy ilyen lovag­lásból hazatérve találkozott az orvosával, és nevetve kiáltott oda: — Barátom, vedd le a kalapod a lovam előtt. Ez a jószág klgyó- gyított, amire te nem voltál ké­pes. i K. Gy. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents