Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
1986. április 1. • PETŐFI NÉPE • 3 AKIT A MUNKÁSOTTHON NEVELT „Tíz Népszavát a hónom alá csaptam...” # Gyulai Ferenc csaknem hetven éve járt utoljára a Bercsényi utcai 16-ban, a volt munkásotthonban. „Az ablakokat kicserélték, a kapu a régi. Itt volt a nagyterem.” (Straszer András felvétele) A legkegyetlenebb csapások sem törhetik meg az egész éledében ifjúkori eszményeiért küzdő embert. Igazam van, kedves Gyulai Ferenc elvtárs, kedves Gyulai bácsi? Ezernyi tisztelője helyeslőén bólint, bizonyára e sorok olvasásakor. Személyesen ismeri őt a nagymúltú munkásegyesület, a KTE minden hajdanvolt és élő sportolója, szurkolója. Számontartják a Magyar Labdarúgók Szövetségében, mint az országos ifjúsági bizottság egykori elnökét, aki különösen sokat tett e diadalmas játék hazai elterjesztéséért, népszerűsítéséért. Méltán ült az ötszázadik válogatott mérkőzésen a díszvendégek között. A pályadíjnyertes inas Ma már nagymamakorú, volt gyönyörűséges lányok emlékeznek fiatalságukra gondolva a kis Gyulai Ferencre, a munkásotthon táncestjeinek fárad- i hatatlan pénztárosára. László Károly utcai — hála az eltartási szerződéssel vele közös háztartásban élő Bendééknek — gondozott, otthonos lakásában kérdem a 94 évesen elégedett, derűs embertől. — Miből éltek szülei? — Szegényparaszt apám születésem előtt meghalt. Én voltam a legkisebb gyermek, a tizedik. Tősgyökeres máriavárosi vagyak. — Édesanyja? — Hétéves sem voltam, amikor elvitte a tüdővész. — Ki nevelte? — A bátyám. Én is az asztalosságot tanultam ki. mint ő. Mindig színjeles tanuló voltam, az ipari iskolában 25 koronás pályázatot is nyertem egy dolgozatommal. Arról írtam, hogy az inas, a segéd töltse el ésszerűen szabad idejét. Sajnos, középiskolára nem is gondolhattam. Proletársors: háború, tüdővész — Ne haragudjon; kedves, doh gos asszonnyal talán könnyebb lett volna az élete. — Sokáig udvaroltam egy lánynak, várt is rám. amíg négy évig a fronton voltam. Én átvészeltem az orosz és az olasz front borzalmait, őt idehaza a tuberkulózis sörvaiitőtfé.? 'Nerft0sokkal h‘áv/atérésem után halt meg.'NagVon .szeretteiin;' ia * " "" "h — Testvérei? — Hárman a fronton pusztultak. Egy orosz fogságba esett, kint maradt, megnősült. A két világháború között a honvágy hazahozta volna Kazahsztánból. Irt, elküldte felesége és gyereke fényképét is. Két ajánló kellett volna hazatéréséhez, de senki sem vállalta a felelősséget. Attól féltek, hogy kommunista, és akkor bajba kerülhetnek ... Bementem a rendőrségre, mit csináljak, de még a bátyám fényképét is elvették. Egyik testvérem fiatalon halt meg tüdővészben. — Baj, baj hátán. — A Tanácsköztársaság után 12 napra becsuktak. A városi ta- nácsház fogdájában kushadtam. Azzal vádoltak, hogy bevittem a fiatalokat a munkásotthonba, meg ülnök voltam a proletárdiktatúra alatt. Sohasem tagadtam, hogy akit lehetett, hívtam közénk. Pesti szónokok is — hiány' helyiségből' állt a Bér- 1 csényi utcai munkásotthon? fiatból vágy hétből. A1 legtöbb szakegyletnek külön szolbája volt, és egy nagyobb helyiségben olvashattuk az újságokat, a könyveket, ott tartották az előadásokat. Berényi Pál volt a gondnok. Általában munka után, délután nyitották ki a/ helyiségeket, de naipközben is intézte valaki az ügyeket. — Mivel töltötték az időt? — Nagyszerű előadásokat hallgattunk. A szép szál Benedek József lakatosmester,'a jól öltözött Lőwy doktor, Kovács Pál jogaika- dómia-tanár, az egészen fiatal Tóth László szívesen jött közénk. Nagyszerű pesti szónokok is lelkesítettek bennünket, világosították elménket. Garbai Sándorra emlékezem, az építőmunkásokhoz tartozott. — Ital? — Hová gondol! A részeg embert azonnal kizavarták. Sökan sakkoztak, kártyáztak, meg olvastak. A szakszervezet mindent megadott a dolgozóknak. A Lőwy Ödön. meg a Horváth Ambrus — ivott kicsit, de a tüdőbaj vitte el — az ifjúság leikébe belerakták a könyv szereletét. Volt egy nagyszerű dalárdánk. „ ... hogy a vörös is benne legyen” — Meg egy sportegyesületük, amelynek a háborús megszakítást leszámítva — 72 évig aktív vezetőségi tagja, mindenese, lelke volt Gyulai Ferenc. — Sokáig csak szervezett munkások szerepelhettek nálunk. A Horváth Ambrus azért mondott le, mert később átmenetileg egyesültünk — egy esernyőjavító rábeszélésére — a kereskedő ifjak egyesületével. Eltűnt nevünkből a munkás szó — addig azt kiabálták szurkolóink, hogy hajrá KMTE — és a piros szín. (Azért választottuk a piros-zöldet először, hogy a vörös benne legyen.) A Népszava csúnyán megbírált bennünket. — Látom, most is szakszervezeti lapot olvas. — 1909-től szakszervezeti tag vagyok. Nemcsak olvastam, terjesztettem is újságunkat. Minden vasárnap tíz Népszavát a hónom alá csaptam, és árusítottam. Legtöbbször gyorsan elkelt. — És ha nem? — Kifizettem saját pénzemből, így csinált a Berényi Pali is, néha-néha, ha szükség volt rá. <3 hordta, ki az előfizetőkhöz az újságot. Nagyon rendes ember volt. „Boldog vagyok” — Elégedett az életével. — Boldog vagyok, szeretném megérni csapatom fennállásának hetvenötödik évfordulóját. A tanács vezetői többször is levélben köszöntöttek születésnapomon. Legutóbb Fischer elvtárstól gyönyörű emléket is kaptam. Egy fényképet mutat, a fotón néhány hónapos csecsemő. — Nézze, ekkora volt az a nagy kislány, aki most a másik szobában zongorázik, zeneiskolai hangversenyre készük Papának szólít, akárcsak a szülei. Boldog vagyok velük. Nem a pénzért csináltam, tisztességes nyugdíjam van, csak egyedül éltem. Gyulai Ferenc bácsi sorsán tűnődve Németh László szép szavai jutottak eszembe. A másokat melengető élet a legszebb emberi teljesítmény. Mint a munkás- otthonban nevelődött kitűnő asztalosé. Helt.ai Nándor KECSKEMÉTI TAVASZI NAPOK Mérleg Évente mintegy háromezer fesztivált rendeznek szerte a világban. Közülük talán a budapesti tekint vissza a legrövidebb múltra, mégis ma már a legnépszerűbb, legismertebb kulturális seregszemlék között tartják számon kontinensünkön. Az idén először Kecskemét is csatlakozott a Budapesti Tavaszi Napok rendezvénysorozathoz, s tíz napon át sokszínű, gazdag zenei, képzőművészeti, folklór- és egyéb programot kínáltak a Bács-Kiskunban élő, illetve az ide látogató embereknek. A tavaszi fesztivált, ma már úgy emlegetik, mint az idegenforgalom és a kultúra nagyszabású randevúját. A négy fesztiválvárosban — Budapesten, Kecskeméten, Sopronban és Szentendrén — ösz- szesen több mint 800 ezer közvetlen látogatója volt a különböző programoknak (ebből 35 ezer külföldi). Csak a nyugati országokból mintegy száz újságíró érkezett hazánkba ez alkalommal, hogy hírt adjon a magyar zene-, tánc-, színház- és képzőművészet legújabb produkcióiról, nemzeti kultúránk értékeiről, s közben meggyőződhettek arról, milyen hatalmas fejlődésen ment át országunk az utóbbi 41 évben, s hogy már régen nem a csikósok, gulyások országa ... Az idei tavaszi fesztivál ösz- szesen 50 millió forintba került. A mérhető bevétel 175 millió (csak az eladott jegyek több mint 15 milliót „hoztak a konyhára”). A számok önmagukért beszélnek... A Kecskeméti Tavaszi Napok alkalmából tíz hangversenyt rendeztek a városban. Lehotka Gábor orgonaművész, Perényi Miklós gordonkaművész vagy a Benkó Dixieland Band koncertjére már hetekkel korábban minden jegy elkelt. A Kodály-iskola kórusának, a bajai Liszt Ferenc Kórusnak, illetve a kecskeméti Pedagógus Énekkarnak a bemutatóján, zsúfolásig telt a hangversenyterem. Virizlay Mihály gordonkaestje ugyancsak nagy sikerrel zárult. A világhírű zongora- művész, Cziffra György koncertjére 1600 zenebarát volt kíváncsi.... — És így tovább, a nagy érdeklődéssel kísért eseményeket hosszan sorolhatnánk. A hangversenyeknek, kiállításoknak, folklórműsoroknak, ifjúsági és gyermekprog- ramoknak, szakmai találkozóknak, gasztronómiai rendezvényeknek összesen mintegy 20 ezer látogatójuk volt. Az eladott jegyekből 340 ezer forintot inkasszálhattak a rendezők. A tavaszi napok alkalmából, március 16-án vasárnap kinyitott jó néhány üzlet Kecskeméten, s mintegy két és fél millió forintot forgalmaztak. A vendéglátó- ipari egységek bevétele a szokásosnál 15—20 százalékkal volt több naponta e rendezvénysorozat idején. Három nyelven jelent meg a tavaszi napok programjait propagáló műsorfüzet, mely a rendezvények részletes ismertetése mellett igen sok információt közölt Kecskemét művészeit, művészeti műhelyeit, kulturális intézményeit népszerűsítve országhatárainkon kívül is. Pontos mérleget készíteni persze lehetetlen, egy ilyen nagyszabású seregszemléről. Az azonban, hogy milyen jelentős — és- milyen jelentős lehet évről évre — Bács-Kis- kun idegenforgalmának, kulturális életének fellendítése szempontjából ez a rendezvénysorozat, külön méltatást érdemel, s a megye és a város vezetőinek előrelátó bölcsességét, kezdeményezőkedvét dicséri. Vagyis kétségtelen: a Kecskeméti Tavaszi Napok jelentékenyen hozzájárulnak a jövőben ahhoz, hogy — Vincze Imre belkereskedelmi miniszterhelyettes szavait idézve: — „a hírős város még híresebb legyen itthon és külföldön egyaránt”. Koloh Elek NAPI JEGYZET Paradicsom és árszabályozás Az országhoz hasonlóan megyénkben is élénk visszhangot: sokakban helyeslést, míg másokban berzenkedést keltett 14 megyei és 6 keciskeméti Zöl- délrt-boíllt külföldről hozott pa- radiicsamjíánalk olcsóhb ára. Valóban, szenzáció erejével hat, hogy márciusban — Bács- Kisikunban, a Skála ugyancsak figyelmet érdemlő primőrár- szabályozását egy héttel megelőzve — jóval kevesebb pénzért vehetünk paradicsomot az erre kijelölt boltokban. — Kilencvenöt forint kilogrammja! Ki látott már ilyet? — ujjongott pénteken egy vásárló a kecskeméti Nagykőrösi .utciaii zöldséigüzletben a rekeszekből és fóliás tálcával árusított paradicsomot nézegetve. Amikor pedig azt hallotta, hogy az eladott napi 150 kilogramm árut folyamatosan pótolják, s a puhább iparaid!- osomént kevesebbet, 50 forintot kérnek, nemcsak a húsvét közeledte növelte az illető ió hangulatát. Ugyanilyen kedvező benyomást szerzett a piac- csaimolkii Zöldént-bottban is. Természetesen nem kísé-i mindenütt ekkora rokonszenv a fogyasztókat kétségkívü' kedvezően érintő alacsony árat. A megyeszékhely piacán néhán” ez idő tájt sokkal magasabb eladási árhoz szokott kiskereskedőt láthatóan letörte a változás. A Zöldérténél jóval kisebb paradicsomjuk 200 forintos fogyasztód ára mellett kitartanak. Az egyelőre ve- télyitárssá erősödött zűldségfor- galmazó vállalat olcsóbb kínálata mellett aiz egyik árus attól reméli apróbb, de drágább páráid icsomjának értékesítését, hogy a kisgyermekes szülők — állítólag — úgyis ilyet keresnek. Dehogy avatkozunk mi a vásárlói szokásokba! Az ellen sem ágálunk, hogy termelő vagy kereskedő tisztes — az anyagi beféfctetéssel és a forgalmazás költségével arányos — haszonra tegyen szert munkája gyümölcséből. Azonban az árak indokolatlan és féktelen emelését hovatovább bűn lenne tétlenül szemlélni. Ebben szegődött partnerül a Skála mellett a megyei Zöldért Vállalat. Az a forgalmazó, amelyet korábban sok szemrehányás ért lassúsága, nehézkessége miatt, immár rugalmasan él nemcsak a hazai, de a külpiac nyújtotta lehetőségekkel ,is. Ennek iskolapéldája az olcsó paradicsom és az ehhez fűződő — olvasóink által nem lismert, a vállalat érdekével összhangban álló — üzlet. Miről van szó tulajdonképpen? A Zöldért nem akar árakat letörni. Nem ez a fő törekvése. Ez ellentétes is volna gazdálkodási tevékenységével. Azonban kedvező alkalma kínálkozott rá, hogy az év első negyedében különben eladhatatlan — ezúttal viszont értékesíthető — szárított zöldségfélékért cserében paradicsomot vásároljon külföldről. A szá- rítmány ment — ellentételezésül pedig jött a paradicsom. Eddig hat tonna. S pénteken reggel már itt az újabb, ka- mdonos szállítmány. Irány az üzletek! A lánckereskedők, azaz a fogyasztók vámszedői, persze, most fanyalognak. Egyik-másik majdhogynem könnyeket hullat a termetekért. Holott nem azokat sajnálják. Sokkal inkább a meg nem érdemelt hasznot, amitől elesnek. Kohl Antal LEHETETLENSÉG, VAGY... CB-rádión mentőket örvendetesen halad a megyei tanács egészségügyi osztályának három éve elkezdett CB-prog- ramja: eddig csaknem nyolcvan készüléket helyeztek el a falusi körzeti orvosok rendelőiben, gépkocsijaiban, kibővítve ezzel a távközlés, információtovábbítás Bács-Kiskunban sajnos, meglehetősen szűkös csatornáit. A feltételek változatlanok: a CB-rá- dió megvételével, beszerelésével járó költségek felét a községek tanácsai fizetik, másik felét kizárólag erre tartalékolt megyei pénzből juttatják. A falvak szívesen élnek a kedvező lehetőséggel, e pillanatban is mintegy harminc település „áll sorban” a várakozási listán. Néhány éven belül valamennyi igénylő megkapja a — gyakran a szó szoros értelmében: életet rrientö — készüléket. Hogy pontosan mikor, az a megyei pénzügyi helyzet alakulásán múlik, ugyanis a tapasztalatok szerint a helyi tanácsok „jobban vannak eleresztve” e téren. Legalábbis, ahol egyetértenek a OB-telepítési programmal, hamar megtalálják az ehhez szükséges pénzforrásokat is. Hosszú távon nem pótolja a telefont A CB-hálózat persze, nem helyettesítheti hosszú távon a telefont vagy a zárt URH-láincoit De olyan lehetőség, amellyel — főleg az utóbbiak teljes hiánya mellett — bűn nem élni. Szétszórtan fekvő kistelepüléseink egy részében a helyi posta bezárta után a falu orvosának telefonja is megnémul, kiépített távvezeték híján nem lehet bekapcsolni vonalát a legközelebbi, éjszakai ügyeletet is ellátó telefonközpontba. Amíg ennek feltételei nem teremtődnek meg — marad a GB. Annál is inkább, mivel más körökben is hihetetlenül gyorsan, terjed: ma már minden magára valamit adó, több telephelyű vidéki gazdálkodó-egység is rendelkezik ilyen készülékkel. (Jómagam jártam már olyan téeszben, amelyik külterületi majorjába azért telepített CB-t, hogy azzal állandó összeköttetést teremtsen a környékbeli tanyákon élők és a falu központjában lakó körzeti orvos között. Nem kell bizonygatni, hogy sürgős esetekben ez milyen jó szolgálatot .tesz.) De — például — a magánfuvarozók is munkaeszköznek tekintik már a CB-rádiót. Érvek és ellenérvek Ám a rendszer az egészségügyben csak félkarú óriás, amíg nem biztosított, hogy a doktor is elérje CB-n azt, akit akar, s akivel más módon adott helyzetben nem tud .érintkezésbelépni. Hiszen a beteg ellátása nemcsak azon múlik, hogy a helybeli orvos milyen gyorsan ér ki a riasztás után a helyszínre, hanem azon is: az esetleg szükséges további kezelésre mikor kerül sor. Amikor minden perc számít, az orvos már a kocsijából értesíti a kórházat, hogyan készüljenek fel a beteg fogadására. Megteheti, hiszen minden kórházunkban van már CB-rá- dió. Egyvalakit nem tud csak elérni: a mentőket. Azt a segítséget, amelynek gyorsaságán minden eldőlhet. Ennek a felemás, érthetetlen és mindenképpen tarthatatlan helyzetnek több oka van. Az egyik az, hogy a mentőszolgálat önálló szervezet, működése a megyei egészségügyi irányítástól, intézményektől teljesen független. A CB-program így rá nem terjed ki. Létrehozhatná viszont — ugyancsak kedvező anyagi feltételek mellett — saját CB- hálóZatát. S itt jön a másik ok: ettől az Országos Mentőszolgálat vezetősége, különböző kifogásokkal elzárkózik. Ezek egy része pénzügyi vonatkozású: drága a készülék (?), a rádió figyelésére külön személyt kellene foglalkoztatni, amire nincs bérkeret stb„ amit el lehet hinni, de nem lehet elfogadni. Főleg azok ismeretében nem, hogy mennyivel többe kerül egy-egy elkésett orvosi beavatkozás. Hogy az más „kalapból” megy? A betegeket és hozzátartozókat ez érdekli legkevésbé, s ezt is értik a legkevésbé, hiszen tud- tukkal egy egészségpolitikánk van, akárhány szervezet vagy intézmény valósítja meg. A jó szándék kevés A másik kifogás: nincs ás szükség CB-re, hiszen a körzeti or/ vos felhívhatja a kórházakat, tűzoltókat (!) rádióján,, ahonnan aztán továbbítják a mentőknek az információt. Gondolom, senkinek nem kell magyarázni, hogy — a legjobb szándék ellenére — a többszörös áttételen keresztül mennyit ferdül az az információ. Ki ne' játszotta volna gyermekkorában azt a játékot, hogy valaki kitalál egy mondatat, a szomszédja fülébe súgja, az a hallottakat továbbadja, s a végén attól tör ki a nevetés: mi lett az eredeti -mondatból. Csakhogy ez egyáltalán nem itréfado- log. Végzetes félreértésekre adhat okot a legapróbb, tévesen értett részlet is. Arról nem is beszélve: minden egyes közbeiktatott láncszem Lassítja a sürgős hírt. Írásunkkal nem állóvizet borzolunk: az illetékesek között folyik a párbeszéd'. Nem ellenfelek vitatkoznak, hiszen céljuk közös, csupán a célba érés módozatairól vannak más véleményen.. Ezennel mi is letettük vok- sunkat.-Szabó Klára Fegyverek, egyenruhák, kitüntetések Felszabadulásunk évfordulójának tiszteletére április 2-án, délelőtt 10 órakor ' kiállítás nyílik Kecskeméten a Fegyveres Erők Klubjában. Egyedülállónak számít ez a bemutató, amelyen kizárólag kecskeméti magángyűjtők — Bertalan Ferenc, Ge- dő István, Kenyeres Dénes, Fodor László, Gál József, Görög László és Szőke László — állítják ki a tulajdonukban levő fegyvereket, katonai egyenruhákat, valamint kitüntetéseiket. Külön vitrinben kapnak helyet a felszabadító szovjet hadsereg fegyverei, egyenruhái és kitüntetései. Nagy látványossága lesz még a kiállításnak, hogy az eredetiekkel azonos, mozgó makettek, mutatják be a különböző harci járműveket. A kiállítás, amely két hétig tart nyitva, szívesen látják a város és a megye tanulóifjúságát, részükre tárlatvezetést is szerveznek. Egészségház Orgoványon Orgoványon, a Kossuth Lajos utcában a szabadszállási Lenin Tsz építi a képen látható, érdekes külsejű házat. Két körzeti orvosi rendelő, kisebb laboratórium, anya- és csecsemővédelmi tanácsadó, valamint három szolgálati lakás kap helyet az épületben, amely mintegy 7 millió forintba kerül. A község lakói vállalták, hogy társadalmi munkában rendbe teszik az új intézmény környezetét, amely egyébként május elsejére készül el. Tévedés ne essék, az épületen nem áll a munka, a felvételt hétvégi munkaszüneti napon készítette fotóriporterünk, Pásztor Zoltán.