Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-28 / 99. szám
1986. április 28. • PETŐFI NÉPE 0 5 A CSELEKVÉSI EGYSÉG _______________» G ARANTÁLHATJA A SIKERT Beszélgetés Kapolyi László ipari miniszterrel Lakosságunk közgazdasági érdeklődése, műveltsége sokat nőtt az elmúlt években, ezért szinte minden újságot olvasó magyar állampolgár tudja már, hogy iparunknak meghatározó szerepe van nemzeti jövedelmünk termelésében, gazdasági növekedésünk ütemében, s persze abban, miképp alakul népünk életszínvonala a hetedik ötéves terv éveiben. Ezért az ipar jelene és jövője úgyszólván mindig szóba kerül, amikor az emberek az ország gazdasági helyzetéről beszélgetnek. Sok olyan kérdés is elhangzik e beszélgetések során, amelyekre olvasóink akkor nem kaphatnak és nem is kapnak kielégítő választ. Ezért — a leggyakrabban elhangzó kérdéseket összegyűjtve — felkerestük Kapolyi László ipari minisztert és megkértük, tájékoztassa közvéleményünket az ipari tárca, a kormányzat álláspontjáról. — Bár nem tudhatjuk, hogy alakulnak hosszabb távon a nemzetközi olajárak, világszerte egyetértenek abban, hogy a régi, magas árak visszatérésének belátható időn belül nincs realitásuk. Kérdés ezek után, hogy változatlanul érvényesnek tekintsük-e a szén. az atomenergia és persze a kőolaj és földgáz együttes felhasználására alapozott kombinatív energiapolitikai stratégiánkat? — Igen, a kőolaj világpiaci árának csökkenésétől függetlenül, a jövőben is megfelelő szerepet szánunk a szénhidrogéneknek, a szénnek és a hasadóanyagoknak a hazai energiaigények kielégítésében. A nukleáris energia felll*lläszfiätä$'h,'’alkalmazása a leghaladóbb műszaki eredmények, a csúcstechnológia alkalmazását igényli. Az erőművek építése pedig olyan hosszú távú, jövőt megalapozó feladat, amely nem függhet az energiahordozók piacá- naik ’Konjunkturális ingadozásaitól. Változatlanul időszerű az a törekvésünk is, hogy minél kevesebb olajat és földgázt tüzeljünk el az erőművekben, hiszen a szénhidrogének vegyipari feldolgozása jelentősen hozzájárulhat iparunk értékteremtő képességének növeléséhez. Az sem mellékes, hogy ha kevesebb földgázt égetünk el az erőművekben, több jut belőle a lakosságnak. — Abban sincs változás, hogy a jövőben is fokozottan hasznosítani kell a gazdaságosan kiaknázható hazai energiaforrásokat. Ezek kitermelése ugyanis még az alacsonyabb kőolajárakhoz viszonyítva is kifizetődik. Ha nem hasznosítanánk e természeti kincseinket, külföldről kellene behozni ezeket az energiahordozókat, ez pedig növelné fizetési mérlegünk feszültségeit. A változatlan érvényű kombinatív energiapolitika keretében vizsgáljuk szénbányászatunk leggazdaságosabb fejlesztésének lehetőségeit, hiszen ezt szénbányászatunk versenyképességének fokozása is szükségessé teszi. Ügy látjuk, hogy különösen a külfejtéssel kitermelt lignit vagyon fokozott, elsősorban erőművi hasznosítása jelenthet számunkra perspektívát, függetlenül a változó olajáraktól. Végül, ugyancsak az olajárak csökkenésétől függetlenül változatlan az alapvető energiapolitikai célunk is: a korábbinál kisebb energiaráfordítással kell gyarapítanunk nemzeti jövedelmünket. A hetedik ötéves terv éveiben a nemzeti jövedelem minden egyszázalékos növekedéséhez csak 0,4 százalékos energiafelhasználási többlet „társulhat”. Ezért a jövőben is növelni kell az anyag- és energiatakarékos gyártmányok és gyártási eljárások arányát. Bár az anyag- és energiagazdálkodás racionalizálása is pénzbe 'kerül, számítások igazolják, hogy ez még mindig kisebb ráfordítást igényel, mintha túlzott anyag- és energiafelhasználással termelne iparunk, s emiatt a szükségesnél több nyersanyagot és energiahordozót kellene behoznunk az országba. — A* olajárak csökkenése következtében esett a világpiacon a szénhidrogén-származékokból készült műanyagok, vegyesipari termékek ára is. Emiatt nehéz körülmények közé került számos exportra dolgozó vegyesipari vállalatunk is. Mi legyen a kiút ebből a nehéz helyzetből? — Nyilván növelni kell a szénhidrogén-származékokból készült műanyagok, vegyipari termékek feldolgozottsági fokát. Régi igazság ugyanis a feldolgozóipari vertikumban: minél távolabb van egy termék az alapanyagtól, annál kevésbé hatnak rá az alapanyagok árának konjunkturális ingadozásai. A jelentős szellemi tőke és a megfelelő műszaki fejlesztés meg tudja védeni az ipart a világpiac gyakran kiszámíthatatlan árhullámzásaitól. A piaci helyzet változásával az érintett vállalatoknak kockázatot kell vállalniuk, hogy a nehezebbé vált körülmények között is megőrizhessék gazdaságos exportlehetőségeiket. Természetesen a kockázatvállalásban az állam is szerepet vállal. Ez már azért is indokolt, mert a feldolgozottsági fok növelése, vagyis a velejáró műszaki fejlesztés időt és főként pénzt igényel. A konkrét hazai intézkedések kidolgozása és egyeztetése még nem zárult le. De az már most is egyértelmű, hogy a szénhidrogén-származékokból készült termékek exportjának versenyképessége azt is megkívánja, hogy kövessük a világpiaci árak alakulását. Az árrendezést két lépcsőben tervezzük. Első lépésként a közeljövőben mérsékeljük a kőolaj és egyes kőolajszármazékok árát, de ez a változás nem érinti az árrendszer egészét. (További, szélesebb körű rendezésre az 1987. évi népgazdasági terv előkészítésével párhuzamosan kerül sor.) Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél még az árcsökkenést követően is jelentős, a méltányos piaci kockázat mértékét meghaladó gondok mutatkoznak, egyedi pénzügyi megoldásokat kell kezdeményezni. Az árcsökkenések persze oem veszélyeztethetik az anyag- és energiagazdálkodás racionalizálásának VII. ötéves tervre jóváhagyott programját, amiről már szót ejtettünk. Külön intézkedésekkel is gondoskodni kell a program végrehajtásához fűződő érdekeltség fenntartásáról. — A gyorsítás programjáról határozott az SZKP XXVII. kongresszusa, februárban. Várhatóan hogyan hat ki ez a magyar ipar fejlődésére, gazdasági növekedésének ütemére, hiszen legnagyobb külkereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. — Való igaz, hogy az ipar rubel- vászomylatú exportforgalmából 56 százalékkal, importunkból pedig — a nélkülözhetetlen energiahordozókat is beleértve — 79 százalékkal részesedett 1985-ben a Szovjetunió. Hazánk 1986—90 között tizen- kétmilliárd rubel értékű gépet szállít a szomszédos nagy, szocialista országba: e szállítások várhatóan meggyorsítják iparunk fejlődését. Nyilvánvaló, iparunk érdeke, hogy csatlakozzék a XXVII. kongresszuson jóváhagyott, 2000-ig szóló célprogramhoz: az élelmiszer- és energiaprogramhoz, a gépipar fejlesztéséhez, a kemizáláshoz, a közszükségleti cikkek gyártásának bővítéséhez és a szolgáltatások fejlesztéséhez. A XXVII. kongresz- szuson elhangzottaknak megfelelően, a mi vállalatainknak is szorgalmazniok kell magyar- szovjet közös vállalatok, egyesülések, tervezőirodák, laboratóriumok megalapítását. Ily módon ugyánis lehetőségük nyílhat a szovjet vállalati innovációs folyamatokba való bekapcsolódásra, ami közvetve jelentős hatást gyakorolhat az iparunk fejlődésére, a legújabb technikai vívmányok, technológiáik és berendezések gyártásában. — Egy adat szerint az összes ipari termékekből csak 8 százalék volt újnak, korszerűbbnek nevezhető a VI. ötéves terv átlagában. Ez nemzetközi összehasonlításban kedvezőtlen mutatószám. Milyen kibontakozásra számíthatunk a VII. £éves terv időszakában, hiszen ez a műszaki fejlesztés meggyorsítását igényli, beruházásokra viszont most sincs elég pénzünk. — Én nem vonnék le messzemenő következtetéseket abból a 8 százalékos arányszámból, hiszen az átlag eleve nivellál, nem beszélve arról, hogy az egyes ágazatok, ezen belül fő termékcsoportok műszaki elavulási ideje, a termékek életgörbéje nagymértékben eltérő sajátosságokat mutat egymástól. Jellemző például, hogy 1984- ben a gépiparban az 1—3 éves termékek aránya elérte a 21 százalékot, a műszeriparban pedig 22, a textiliparban 35, a bútoriparban 39 százalékos arányt. Mind nagyobb teret hódít az iparban az új technika, technológia. A szilárd ásványi nyersanyagok bányászatában például széles körben elterjedt a hazai fejlesztésen alapuló diszpécser- és rendszer- irányítás; a kohászatban figyelemre méltó a porbefúvásos technológia, a hidegfolyatás és félmeleg alakítás bevezetése. Atomerőműveket építünk a villamos- energ 1 a-i p ar ba n, CNC-vezérlésű lemezmegmunkáló központ létesült a gépgyártási technológiák korszerűsítésére, s megkezdődött a meleg- és nehézüzemi robotok, manipulátorok gyártása. Megalapoztuk mikroelektronikai iparunkat, jelentős előrelépést értünk el a mikroelektronika alkalmazási kultúrájában. A professzionális hírközlés területén a többi között kifejlesztettük a digitális alközpontot, elkészült a többcsatornás rurál rádiótelefonrendszer. Űj mérő-érzékelő gyártmánycsaládokkal gazdagodott műszeriparunk, jelentősen fejlődött az irányítástechnikai rendszer. A VI. ötéves terv időszakában 6 új, originálás gyógyszer- készítmény került forgalomba, s további 6 originális gyógyszer törzskönyvezése várható. További konkrét példákat említhetnék a textilipar területéről és még több más iparágból. De — és ez természetes — nem vagyunk elégedettek a termékszerkezet-váltás, a műszaki fejlesztés eredményeivel és gyorsaságával. Ezért a VII. ötéves terv során, a korlátozott erőforrások koncentrált felhasználásával a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsítására törekszünk. Az iparfejlesztésnek hat kiemelt főiránya lesz, amelyek többnyire egybeesnek a KGST komplex programjában foglaltakkal. Ezek: természeti kincseink gazdaságos hasznosítása; az agrárgazdaság ipari hátterének, biotechnológiájának fejlesztése; a mikroelektronika. az elektronikai berendezésgyártás technológiai hátterének fejlesztése; az energetika továbbfejlesztése; az anyagkultúrához kapcsolódó fejlesztések: a feldolgozottsági fokot növelő fejlesztő munka. A legmarkánsabb szerkezeti változás a gépioarban várható, s azon belül is a közlekedési eszközök, a híradás- illetve vákuum- technikai ágazat, s a műszerinar fejlődése lesz a legdinamikusabb. A vegyiparon belül különösen a gyógyszer-, illetve műanyagfeldolgozó ioar, valamint a gumiipar, a könnyűi Daron belül pedig a konfekcióipar fejlődési üteme lesz gyorsabb az átlagnál. — A VII. ötéves terv folyamán néhány új bányától, illetve a Paksi Atomerőmű bővítésétől eltekintve nem épül nagyobb, új ipari üzem a megyék területén. Mit jelent ez konkrétabban, hiszen az ország kevésbé fejlett körzeteiben igencsak érdekli ez a közvéleményt. — Nem a nulla pontról indulunk, hiszen 1966—83 között 243 ipari telephely került ki a fővárosból, csupán a felső szintű határozatok alapján, összességében még ennél is több volt a vállalati elhatározásból kezdeményezett kitelepítések száma. Különösen Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már, Bács-Kiskun és Tolna megyékben vezetett ez szembeötlő változásokra. E fejleményekről már azért is szólni kell, mert az így született ipari bázisokkal, az ipari kultúrák meghonosításával országszerte megteremtettük a továbbfejlesztés lehetőségét. Ez is jelentős szerepet játszik majd a megyék további iparosításának folyamatában. Mintegy 160—170 milliárd fom !-í rintot költhet beruházásokra a feldolgozóipar, a VII. ötéves terv időszakában. E beruházások vállalati döntési körbe tartoznak. Minthogy a fővárosi ipar szelektív-intenzív fejlesztését, szerkezetének racionalizálását továbbra is folytatni kell, feltehető, hogy a fejlesztések tetemes részét Budapesten kívül, a kevésbé iparosodott területeken realizálják. Erre készteti, kényszeríti őket a sok gondot okozó fővárosi munkaerőhiány is. Magától értetődik, a megyei, helyi szervek kezdeményezőkészségére, áldozat - vállalására is szükség lesz, hiszen gondoskodniuk kell az ipartelepítés infrastrukturális feltételeiről, megfelelő munkaerőről stb. A vidéki ipartelepítés alatt egyébként nemcsak komplett üzemek áthelyezését értjük, hanem egyes gépek, gyártósorok, termelőberendezések kihelyezését is. Az Ipari Minisztérium a jövőben is szervező, koordináló tevékenységet fog kifejteni a megyék iparosításában. — Sok szó esett az utóbbi időben a vártnál alacsonyabb népgazdasági teljesítményekről, illetve arról, hogy az év első hónapjaiban is folytatódtak az 1985-re jellemző kedvezőtlen gazdasági folyamatok. Mire számithatunk az év hátralévő időszakában? — Azt hiszem, felesleges volna részletekbe bocsátkoznom a gazdaság növekedési ütemének, az export—import egyenlegének kialakulásáról és másról, hiszen ezekről sokat írt a sajtó, így meglehetősen ismertek közvéleményünk körében. Köztudomású az is, hogy a külgazdasági egyensúly megszilárdítása, az antiinflációs politika következetes végrehajtása áll a párt és a kormány gaz- gazdaságpolitikájának homlokterében, s ennek legfőbb biztosítéka a gazdasági növekedés meggyorsítása. Számos kormányzati döntés, intézkedés született már a kedvező folyamatok kibontakoztatásának ösztönzésére, s ezek előnyös hatása az ipari értékesítések márciusi élénkülésében már kezd megmutatkozni. Az egész VII. ötéves tervre kihat, hogyan zárjuk majd az idei évet. Minthogy csak a teljes cselekvési egység garantálhatja a sikert, több lépcsőben folytattunk eszmecserét a vállalatvezetőkkel. Márciusban alágazati igazgatói értekezleteken vitattuk meg közös teendőnket. Ezt követően a minisztérium munkatársai a társszervekkel közösen felkeresték a vállalatokat, hogy — immár a részletekre is kitérve — elháríthassuk a tervteljesítés útjában álló akadályokat. Ezután, április 11-én került sor az ipari tárca nagy aktívaértekezletére a Budapest Kongresszusi Központban, ahol a vállalati igazgatók, a vállalati tanácsok elnökei, párt- és tömegszervezeti vezetői egyaránt jelen voltak. Ismeretes, hogy e tanácskozáson Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök-helyettes egyértelmű útmutatást adott arról, mit vár a párt és a kormány az ipartól. Én csak megismételni tudom, amit ott, az 1500 ember előtt, a vitaindító előadásom végén elmondottam: bízom abban, hogy aiz ipar tisztességgel kiveszi a részét a tervek megvalósításából — mondotta befejezésül Kapolyi László ipari miniszter. Vasvári Ferenc K UN SZENT MI KLÓ Sí EGYETÉRTÉS TSZ: A juhász már érdekelt, a gazdaság még nem Van belső tartalék is Kunszentmifclós környékén hatalmas legelőterületek vannak. A szikes, szénatermelésre nem alkalmas gyepeket szinte az ősidők óta juhokkal hasznosítják az itt élők. A felszabadulás előtt 30—35 ezer, a hatvanas években viszont az akkori hat mezőgazdasági üzemben összesen csak tízezer állatot tartottak számon. Az Egyetértés Termelőszövetkezet megalakulása után, 1974-től jelentősen fejlődött az állomány, száma elérte a 21 ezret. Az ágazat gazdaságosan termelt, igaz, nem nagy nyereséggel. Űj hodályokat építettek, három év alatt nyolcezer férőhellyel lett több a gazdaságban, kialakították a tartási technológiákat. A nyolcvanas években ismét fordult a kocka. A kiöregedett anyáik pótlása már veszteségessé tette volna a juhászától, ezért folyamatosan csökkentették a létszámot. Ma 15 ezer birkát tartanak a mintegy ötezer hektárnyi legelőn. Míg 1982-ben az ágazat 1,2 millió forint nyereséget hozott, a következő évben — ez .volt az első aszályos esztendő és a piaci lehetőségek beszűkülésének első éve — 4,9 milliós volt a veszteség, az utána következő évben pedig egymillió forint körüli. Az Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke szerint ha az idén még aszály lesz, vagy egy-két gyenge termésű esztendő következik, az egész gazdaságot „elúsztatja” a juhászat. Tehát intézkedésre várnak a gazdaságokban. Hogy milyenre? Selyem Zsigmond, a téesz elnöke elsősorban az állomány fejlesztésének támogatását reméli. Ez az a költség ugyanis, amit már végképp nem bír az ágaza*. A bárányok időszakosan jó áron adhatók el, de a i exportmdmőségű „áru” megteremtéséhez komoly takarmányalapot kell toiztasiíitani az anyáknak. Az elért ár pedig nincs összhangban a tartás, takarmányozás ráfordításával. A gyapjúval sem jobb a helyzet. Egy birkáról Kunszentmiklóson 4,5—5 kilogramm gyapjút nyírnak, 186 forintos önköltséggel. A forgalmazó vállalat viszont átlagban száztíz forintot fizet... A várt külső intézkedések nem jelenthetnek teljes megoldást. A gazdaságokon belül is tenni kell az ágazat fellendítéséért. Felmérve, hogy Kunszentmiklóson élet- szükséglet a juhászat fejlesztése, természetes törekvés a téeszben, hogy a 'belső tartalékokat minél inkább mozgósítsák. A költségek csökkentésének egyik módia az olcsóbb takarmányok előállítása, vagyis például olyan helyre vetnek silót, kukoricáit, ahonnan a szállítás még gazdaságos. A mel- lektermékek, a cukorrépáiéi, a kulkoriicatarló-hasznosiiítás már' régen bevált módszer. A legelők — lehetőségen belüli — javítása szintén a takar mánygondokon enyhíthet. A tartás,, a legeltetés, az állategészségügy tennivalód a juhászok vállán nyugszanak. Ma a gazdaságban íélszázan foglalkoznak a juhokkal, ez egyelőre.- elég. Csak utánpótlás nincs. Pedig a juhászok itt mór érdekeltek a gyapjú-1 és a ibárány-„kihozatalban”. Az előállított érték húsz százaléka őket ilfleti meg. Gál Emtcir • Kunszentmiklóson magyar merinót tartanak. Pályázati felhívás környezetvédelmi kutatásokra Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal pályázatot hirdet az líífr—lSSO-es tervidőszakban végzendő környezet- és természetvédelmi jellegű kutatásokra. Pályázatot nyújthatnak he tervező- éa kutatóintézetek, felsőoktatási ln- tézmiények. továbbá a környezet- éa természetvédelem terén eredményes tudományos tevékenységet folytató kutatékollektlvák. A pályázatok elbírálásakor elsőbbséget élveznek azok a kutatóhelyek, amelyeknek eredményességét valószínűsíti a pályázók korábbi tudományos munkássága, a kutatóhely felszereltsége, műszerezett- sége, a szakmai tekintély stb. Ugyancsak elsőbbséget lélveznek azok a kutatóhelyek, amelyek az adott téma kidolgozásából más forrásból is kapnak anyagi támogatást. Pályázni olyan meghirdetett kutatási témákkal vagy azokhoz kapcsolódó résztémákkal lehet, amelyek a megadott pénz- és Időkereten belül a kitűzött tudományos problémák (vagy azok egy része) megoldását Ígérik, és közvetlenül vagy közvetve Jól szolgálják a gyakorlati környezet- éri természetvédelmi tevékenységet. Részletes tájékoztatást az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kutatásszervezési főosztályán adnak, és ott szerezhető be a kutatási témák jegyzéke és a pályázati űrlap is. A benyújtott pályázatokat IMI. június 30-ig szakmai munkabizottság bírálja el, melynek eredményéről a pályázókat értesítik. (MTI) A negye legnagyobb húsáruháza széles áruválasztékkal, udvarias kiszolgálással várja kedves vásárlóit Kecskeméten, a Dobó István körúton. NYITÁS: 1986. ÁPRILIS 29-ÉN, DE. II ÓRAKOR.
