Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-25 / 97. szám

1986. április 25. © PETŐFI NÉPE • 5 1 BEDOLGOZÓK FÉLEGYHÁZI SZÖVETKEZETE Gyermekruhák a legfrissebb divat szerint Nőtt a nyereség A megyében működő hét kéz- mű- és háziipari szövetkezet kö­zül a Kiskunfélegyházi Háziipa­ri Szövetkezet eredményei a leg­jobbak a múlt évi termelésnö­vekedésben, árbevételben és nyereségben. Ezek elérésének módszereiről váltottunk szót Far­kas Jenővel, a szövetkezet elnö­kével és Szűcs Tibornéval, a párt- alapszervezet titkárával. — A nehéz gazdasági helyzet különösen hátrányosan érintette szövetkezetünket, ugyanis össz­létszámúnk 80 százaléka bedol­gozó. Termékeinknél nagyabb az élőmunka-ráfordítás, s ezért bér­igényesek is. A bért az adók fo­kozottabban terhelik. (Száz fo­rintos termelési költségből a szö­vetkezetnek 32—34 forintot kell bérre és járulékaira költeni, ez az állami iparban csupán 8,2 fo­rint. A szerk.) Az anyagellátás is nehéz. Ennek ellenére a múlt év­ben 8,2 százalékkal növeltük a termelést, az árbevételünk 98 millióról HO millióra emelkedett. — Profilunk — vette át a szót Szűcs Tiborné — gyermekruhá­zat, amelynek kétharmad részét a belkereskedelemnek, egyhar- mad részét pedig szovjet export­ra készítjük. Nagyon lényeges, hogy termékeink kis szériában készülnek, korszerűek, merészen követik a divatot, mondhatnám, butikjellegűek,_ csak minőségileg jobbak. A jó" piackutatásnak, a gyors szériaváltásnak tulajdo­nítjuk, hogy sem kapacitáslekö­tési, sem értékesítési gondjaink nincsenek. — Nyereségünk — folytatta a szövetkezet elnöke — meghalad­ta a 15 millió forintot, s elérte az árbevétel 14 százalékát, az 1984. évihez viszonyítva 25 százalék­kal emelkedett. Ne vegye sze­rénytelenségnek, de a konfekció- szakmában a 8 százalék is jó eredménynek számít. A háziipari szövetkezet négy telepe — Kiskunmajsa, T-isza- alpár,,.. J ászszen ti ászló, Kecske­mét — a környező 16 község ösz- szesen 700 bedolgozóját szolgálja ki. A bedolgozöhálözat kiépíté­sén, megtartásán nagyon sokat dolgoznak a szövetkezet vezetői, s ennek köszönhető, hogy 571-en • Farkas Jenő elnök: — Évente 300 új modellt gyártunk. főfoglalkozásban, 129-en pedig nyugdíjasként varrják, teljesít­ményben, a gyermekruhákat. A folyamatos fejlődés, évenkén­ti árbevétel- és nyereség-növe­kedés tette lehetővé, hogy a be­dolgozók létszáma lényegesen ne csökkenjen. — A divat gyorsan változik, ezért a kereskedelem követelése logikus — mondta Farkas Jenő. — Saját gyártáselőkészítő cso­portunk évente 300 új modellt ké­szít elő, amelyeket kis szériában készítünk. Műszaki vezetőnk nemcsak a gyermek Burdát, de a nyugatnémet felnőtt divatlapot is forgatja, sőt, nem szégyell betér­ni a butikokba sem, hogy minél divatosabb gyermekruháikat tud­junk előállítani. Az exportunk is jól alakult. Az elmúlt évben a Szovjetunióba 42 millió forint értékű gyermekruhát szállítot­tunk, az össztermelésünk 38 szá­zalékát. Ez az 1984. évhez viszo­nyítva 25 százalékos növekedést mutat. A szovjet piac is igénye­sebb, luxuskivitelű, kézzel hím­zett női ruhákat szállítottunk ré­szükre 20 ezres szériában. — Pártalapszervezetünk — vet­te át ismét a szót az alap&zerve- zet titkára — 29 kommunistát számlál, s a tagság nagyon érzé­kenyen reagál a termelés vala­• Szűcs Tiborné: — A kommu­nisták sok segítséget adtak. mennyi problémájára, azonnal je­lez. A visszacsatolás nagyon gyors, hiszen mindhárom vezető párt­tag, s mi jól1 tudjuk, sikerünk a gyorsaságban, a rugalmasságban van. A kommunisták nagy segít­séget adtak, amikor a múlt év­ben 10 ezerrel több kézzel hím­zett női ruhát kellett szállítanunk a Szovjetunióba. Mozgósították a szocialista brigádokat, a bedol­gozó párttagokat, akik megértet­ték kérésünket, s a cselekvésben egységesek voltak. — A pártalapszervezet mun­kája, a gondok megpsztása, a tá­mogatás biztonságot ad a vezető­nek — szólt közbe a szövetkezet elnöke. — Ha sürgető teendő van, akkor a kommunistákra, a párt- alapszervezet vezetőségére mindig lehet támaszkodni, akik nemcsak tanácsokat adnak, hanem részt vesznek a gondok megoldásában is. Említésre méltó 13 szocialista brigádunk, amelyeknek tagjai nagyon eredményesen dolgoztak, hiszen a termékeken az utolsó si­mításokat ők végzik el. Emellett nagyon sok társadalmi munkát is vállalnak ... A Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezetnek eredményei elis­meréseképpen ma adják át a Me­gye Kiváló Szövetkezete címet. Gémes Gábor ÁRUVÁLASZTÉK, HIGIÉNIA, UDVARIASSÁG A körúton várják a vevőket Nemzedékek — egy közösségben • Pályakezdő fiatal Kovács Gyöngyi, akire számíthatnak az ABC-ben. Czaporán megy a munka a ^ Helvéciái Állami Gazdaság kecskeméti, Akadémia körúti ABC-jében. — Kicsim, parancsolj, mit kérsz? — udvariasaim kérdi a ke­nyeres- és süteménypult mögül a szőke Regéczi Józsefné eladó egv világoskék! melegitős kislánytól. Az „Oda mi lesz" és „Oda mit adhatok” rideg, személytelen megszólítása a vevőknek ma már alighanem csaik rossz emlék. Legalábbis itt nyoma sincs az efféle faragat lan Ságnak. Az üzlet huszonnyolc dolgozója vár, szíve­sen fogad minden vásárlót. Csendes kedd délelőtt, gyér a forgalom, két pénztáros segít áruval feltölteni a polcokat. Csordás Mihályné édességeket. Erdélyi Lászlóné cigarettákat ra­kosgat. Egy harmadik asszony zöldbabkonzervet hoz a raktár­ból. A dobozokból a pénztárral szemközti polcon „épít” kis pira­mist. Értékcsökkent áruról lévén «zó, nem mulasztja el, hogy a régi, 13.80-as fogyasztói árat jól olvashatóan 8 forintra javítsa. — A vevők tudják, már meg­szokták, hogy az olcsóbban kap­ható termékeket itt találják, a pénztár körül — mondja Bállá Zoltán üzletvezető. A felvágott-hűtőpulton 15 fajta töltelékáru, háromféle füstölt hús. — Azért csak ennyi — fűz ész­revételt a látottakhoz valamelyik eladó —, mert nemrég múlt hús- vét. és a szalámifélék iránt ilyen­kor visszaesik a kereslet. Egy másik üzletben történt! vá- sárlásomra gondolok. Párizsit kértem. A kiszolgáló vastag sze­leteket vágott. Azokat saját kezű­leg — ujjaival — igazgatta el a mérlegre ^ett papíron. „Nesze ne­ked, higiénia!” — hűlt meg ben­nem akikor a vér. Ilyen hányavetiséget az állami gazdasági ABC-(ben nem tűnnek meg. Követelmény a munka- és személyi egészségügyi feltételek­hez való maximális alkalmazko­dás. Itt kéznél a húsvilla, amit természetesen használnak is. A felvágott- és kenyérosztályon sze­letel őgép segíti a gyors és higié­nikus kiszolgálást. Várják a vevőket — bő áru vá­lasztékkal, jó szakmai felkészült­séggel és tapasztalatokkal fölvér­tezve. Szabó János hentes, aki 1980 augusztusa óta dolgozik itt, alaposan ismeri a környékbelie­két. Munkatársával, Gömöri Fe­renccel 'havonta félmillió forint értékű hús eladásával vesz részt az ABC idéi, 91 millió forintos forgalmi tervének teljesítésében.. Az üzlet hemtesárurészlegébe el­jönnek a város Itáivólabbd részé­ből is. Oravecz Albertné 6 éve kiszol­gáló a zöldség- és gyümölcspiulit- nál. Egyben. üvegviaszaváltó is. Forgalmas hétvégi napokon 6—7 ezer forint értékű -üveget vesz át. Sókat dolgozik és jól. Az ABC vezetője meg a vásárlók dicsérik szorgalmáért. Apró-cseprő pana­szokkal nem marad távol a mun­kahelyéről1. Nem ő az egyetlen a huszonnyolc eladó közül, aki el­mondhatja magáról: — Mióta itt dolgozom, 1980-tól, még nem voltam táppénzes. Az állami gazdasági üzlet for­galma — ezzel együtt kereskedői­nek munkája is —, a széchenyi- városd lakók mellett a közeli Nyíri úti kórház, rendélőintézete és a környékbeli kemping látoga­tóinak áruellátásával tovább nö­vekszik. Hogyan tudnak ennek a nagyobb feladatnak eleget tenni? Úgy, hogy az idősebb és a fiatal eladóik jó közösséget alkotnak. A kereskedelemben pár évtizede dolgozó Árva Gáborné, Regéczi Józsefné, Gyulai Ildikó, Dudás Ti­borné, Dudás Györgyivé, Parrag Istvánná és a többiek megosztják tapasztalataikat az ifjú vagy még kezdő eladókkal. Segítenek egy­másnak. Ezért — és az átlagosnál valamivel jobb bérezés következ­tében — jelentéktelen a munka­erő-vándorlás. Kovács Gyöngyi harmadéves tanuló szerződésit kö­tött, hogy tanulóéved uitá-n itt ma­rad. Jó felkészültségű, fiatal ke­reskedő. Már most bármelyik osztályon megállja a helyét — de amint Bállá Zoltán mondja: — Alighanem kiváló pénztáros lesz belőle. Kohl Antal LEHET OLCSÓBBAN! Drága termelés Megrögzött fogyasztók vagyunk! Tudjuk, számontartjuk, hogy meny­nyibe kerül egy kiló paradicsom ilyenkor tavasszal, drágálljuk a szer­számok árát, amikor kertünket meg­művelni indulnánk, pontosan ismer­jük a ruhák, más cikkek árát. Azzal már kevesebbet törődünk, hogy mennyibe kerül a — termelés. Pedig a két ár között nagyon is szoros az összefüggés. Valóban drágán terme­lünk? Hol állunk a termelési ráfor­dításokat tekintve a világban? Le­hetne-e jobban, olcsóbban dolgoz­nunk? Többé-kevésbé közismert, hogy iparunk és mezőgazdaságunk az egységnyi nemzeti jöve­delem előállításához 20—40 százalékkal több energiát, anyagot és élő munkaerőt használ fel. mint a fejlettebb — éppen ezért is fej­lettebb — ipari államok. Ezen a — nevez­zük így — „ráfordítási résen” csodálkoznunk aligha kellene, hiszen az okok között köny- nyű megtalálni eddigi fejlődésünk, adottsá­gaink sajátosságait, a nyersanyagbázis mi­nőségét, a munkakultúra állapotát, amely mind-mind a messze múltban gyökerezik. Az összehasonlításnál fontosabb azoknak a tendenciáknak a megfigyelése, amelyek sze­rint tágul vagy szűkül a rés. A tendenciák nem rosszak, mutatják, hogy tudatában va­gyunk a költségcsökkenés fontosságának, s már eredmények is vannak. Folytatása következik? Az elmúlt ötéves tervben örvendetesen javult a munkaerő-kihasználás: az anyagi ágakban az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés 13 százalékkal, az iparban pedig 16 százalékkal nőtt. A fajlagos energiafelhasz­nálás 1980—1984 között 13 százalékkal csök­kent az iparban, a mezőgazdaságban pedig 25 százalékkal, az energiatakarékos talaj­művelés és terménytárolás jóvoltából. Ez azt jelentette, hogy a népgazdaság csökkenő energiafelhasználással fejlődött. Divatba jött a lakóházak hőszigetelése, a sok benzint fo­gyasztó tehergépkocsik „dízelesítése”, a fű­tés az olcsóbb földgázzal. Óriási devizamegtakarítást hozott ez a ked­vező fordulat. Energiagazdálkodásunk racio­nalizálása miatt közel'ben-távolban még ,.irigyeink” is támadtak. Komolyan szólva: fejlődésünk nemzetközi visszhangot is ki­váltott. Hasonlóan ehhez, előrelépést értünk el az anyagokkal való takarékoskodásban is. A vonatkozó adat szerint a termelés egy­ségnyi mennyiségéhez felhasznált anyagrá­fordítás évente 1 százalékponttal csökkent. Tegyük hozzá, hogy itt a kis számok is ha­talmas összegeket hoznak a konyhára, a meg­takarítások milliárdokban fejezhetők ki. Éppen ezért a kedvező folyamatokat foly­tatni kell! Költségkímélő megoldások Erre felhívni a figyelmet különösen most nem felesleges, amikor például az energiafel­használásban megtört az eddigi mérséklődési folyamat, az idén ismét növekedni látszanak a termelés energiaköltségei. Az okok bizo­nyára összetettek. Amennyiben viszont a csökkent olajárak miatt bánnak néhol pa­zarlóan vagy gondatlanul ezzel az energia- hordozóval, úgy rosszul számítanak. Először is, az ismert bukaresti árelv értelmében, mint a hetvenes évek elején az áremelkedés, most az olcsóbb árak is késleltetve jelennek meg nálunk az olajfronton. Aki tehát a szüksé­gesnél több olajat használ fel, tetemes több­letköltséggel egészíti ki a nálunk előállított olajszármazékok olcsóbbá válása miatti vesz­teségeket. De a szakemberek szerint az eset­leges tartós alacsony világpiaci olajár sem lehet ok arra, hogy ne csökkentsük a fajla­gos energiafelhasználást, hiszen ez még min­dig magasabb, mint a gazdaságilag fejlett országokban. Márpedig a rés fennmaradása elmaradást konzervál, lemaradást a műszaki színvonalban, technológiában. A kormány ráfordítás-csökkertő programot hirdetett, s ebben nemcsak a kézzel fogható megtakarítások haszna lebegett szeme előtt. Kevés energia és kevés anyagfelhasználás, termelékenység és automatizálás: ez egyenlő a korszerű sok szellemi munkát megtestesítő, magas műszaki paramétereket biztosító ter­mékkel. Ez az egyenlet ma minden olyan or­szágban korparancsként állítódik fel, ahol a természeti kincseknek, munkaerőnek szűké­ben állnak. Erre a parancsra itt-ott le lehet kapcsolni a feleslegesen égő villanykörtét, vagy lehet pontosabban, kevesebb hulladék­kal forgácsolni. Bizonyos, hogy százezrek odafigyelése nem is lenne haszontalan. De ez ma nem elég. Mint az MSZMP XIII. kong­resszusa is állást foglalt ebben: meg kell gyorsítani a termelési szerkezetet korszerűsí­tő, a versenyképességet és a termelékenysé­get jelentősen fokozó ipari, műszaki fejlesz­tési programok kidolgozását és végrehajtását. Tehát, az energia- és anyagigényesség első­sorban a műszaki fejlesztés kérdése, annak, mennyit áldoznak vállalataink a költségkí­mélő megoldásokra, technológiára. Fokozódó versenyben Mint ismeretes, vállalatainknál megszűnt a kötelező fejlesztési alap képzése, jó céllal, mégpedig azzal, hogy ha igazán érdekeltté válik egy üzem a műszaki haladásban, akkor a régi alapnál is többet költ erre. Egyelőre a ma és a holnap jobban izgatja az üzemek egy részét, mint a jövő, a holnapután. Nem­igen áldoznak arra, aminek haszna évek múltán jelentkezik, sőt, ami nélkül a fokozó­dó versenyben akkor majd el se indulhat­nak. S talán az is valószínű, hogy emellett a vállalatok könnyen felszámolhatják ter­mékeik árában a nagyobb anyag- és energia­költséget! Meg kell tehát alaposan vizsgálni, mit tesznek a kongresszus és a kormány programjának teljesítéséért, összhangban a mai és a holnapi érdekekkel. Mert akár­hogy vesszük, a drága termelés már ma is érdekeinkkel ellentétes, a jövőben pedig le­hetetlen lesz. Komornik Ferenc HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Üres széksorok tanulsága A napokban a Petőfi Népe hasábjairól értesültem, hogy azért csak volt valami vissz­hangja a Kecskeméten közel­múltban megrendezett előadás­nak. Ügy vélem, nekem élmény, a rendezőségnek mindenképpen kudarc volt, amiből a tanulsá­got nagyon gyorsan le kellene vonni. A MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társasága, a Magyair Élelmiszeripari Tudo­mányos Társaság Bács-Kilslkun Megyei Szervezete, a Magyar Ag­rártudományi Egyesület megyei szervezete „tisztelettel meghí­vott” dr. Szabó-Pelsőczi Miklós USÁ-ban élő neves elméleti közgazdász magyar nyelvű elő • adására, amely élelmiszer-kivi­telünkről szólt. Igaz szívemből mondom, „tisz­telettel” elmentem, miután az előadás címéből sejteni lehetett: fontos, érdekes, tanulságos dol­gokat fogok hallani, nem is akár­kitől, hanem egy Amerikából érkező ismert szakembertől, rá­adásul anyanyelvemen. Nem bántam meg, mivel az utóbbi évtized legjobb előadását hal­lottam ebben a témakörben. Az előadás kimondottan magyar érdekeltségű volt, sőt a hallga­tóság értesülhetett egészen pon­tos és konkrét Bács-Ki«ikun me­gyei dolgokról is. A háromszáz helyet is biztosító kongresszusi teremben 67-en voltunk. (Meg­számoltam.) A „ílulktuációval” együtt, mert vdlt olyan is, aki az első öt perc után távozott, miután rájött arra, hogy főnöke csak azért küldte el, hogy ott le­gyen ... Nem tudom elhinni, hogy az ország legnagyobb me­gyéjében, ahol ráadásul az ag­rár a húzóágazat, csak ennyi embert érdekelt a rendkívül fontos kérdésekkel foglalkozó előadás. Még most sem akarom elhin­ni, hogy ahol ennyi tudomá­nyos társaság, egyesület és szer­vezet működük közre a rende­zésben, ott ilyen silány legyen az érdeklődés. Nem lehetett va­lami lelkes, aktív a szervezés! Hiszen annyi idő sem volt, hogy a pulpitus fölül levegyék a „Ba­rátom, a számítógép” feliratú táblát, és feltegyék mondjuk (ha már ott táblának kell lenni) a „Köszüntjük meghívott vendé­geinket” szövegűt. De ez csak formai hiba. Noha a gyér rész­vétellel együtt szakmailag is nagyon leminősítettük dr. Sza- bó-Pelsőczi Miklóst. Ezt látha­tóan érezte, de „tudott visel­kedni”, és úgy tartotta előadá­sát, mintha telt háznak beszélne. Az előadás végén az elnök három fontos tanulságot vont le a hallottakból. Amit már csak ötvenlketten vehettünk tudomá­sul. '(Megszámoltam.) Közreadnám azonban a negye­dik tanulságot: ha ilyen nagy, neves apparátussal szervezünk, akár ismeretterjesztő előadást is, azt saját presztízsűink védelmé­re is tegyük. Itt azonban több­ről van. szó. Ha felkérünk is­mert, neves előadókat, jól felfo­gott érdekünkben előadás meg­tartására, tartozunk neki és a szakmának annyi tisztelettel, hogy jól szervezett módon bo­nyolítjuk azt, ég semmi esetre sem járatjuk le megyénket az érdekeltség látszatával, mert ez. az egy nem igaz! Molnár Ágoston, az orgoványi Sállai Tsz főmérnöke Olvasónkkal egyetértünk, s írásit korántsem azért közöljük, mintha most, a nagy tavaszi dologidőben ér­tekezletek vagy továbbképzések ren­dezésére buzdítanánk. Inkább a ta­nulság kedvéért; amikor a mezőgaz­dasági munka engedi, akkor keli ta­nulni, okosodni, tapasztalatot cserél­ni. De azt valóban nem olyan szer­vezéssel, amint arról levélírónk szólt. (A szerk.) Bruttó és nettó Off jön egy fiú, kezé­ben hegedűtokkal. A he­gedűtokban kotta és má­jas szendvics. Ott jön egy hölgy. Ke­zében Marlboro feliratú nejlonszatyor. A szatyor­ban háztáji krumpli, ki­lónként tíz kopejkáért, és fagyott az egész. Ott jön egy izompacsir­ta. Kézében irattáska —, s benne két-három üveg száraz fehér bor, azonkí­vül egy váltás fehérnemű: minden eshetőségre ké­szen. Ott jön egy lányka — gyufásdoboz-méretű kis_ táskával. A gyufásdoboz- kistáskában kencefice, ci­garetta, kötött sapka, ju- gó csizma, és némi apró­pénz. Ott jön egy kövérkés mámi csizmában és lélek- melegítőben, a hátán zsá­kot visz. Hátizsákjában Helvétius és Rotterdami Erasmus összegyűjtött mű­vei. No és — off jön az én főnököm. Georgij Szer- jubkin. ö aztán csomag nélkül. Könnyedé n. Nin­csen itt kérem se tok, se szatyor, se irattáska, se kis- táska, se zsák. Mindamel­lett ó is visz valamit a vállán. Mégpedig — a fejét. No és a fejében...? Ugye, ezt nem hinné senki? A fejében visz"i. ü. az agyát. Oleg Nazarov (Fordította: K. J.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents