Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-25 / 97. szám

1986. április 25. • PETŐFI NEPE « 3

AZ EGYIK HIVATÁSOS, A MÁSIK AMATÖR

A Tavrija és a Mrija

Együtt élni a tánccal

Lehet, hogy nem a legalkalmasabb időpontot választottam a Szov- jet-Krím napjaira Bács-Kiskunba érkezett két táncegyüttes tagjaival való találkozásra. Az első nap délutánján szinte minden a feje tetején áll az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Nem csoda! Alig múltak el a megérkezés izgalmakkal teli pillanatai, még a futó benyomások feldolgozására sem jutott Idő, máris kezdődik a színpad- bejárás, az utolsó próba az esti ünnepi műsor előtt. Valerij Ivanovics Doncovtól, az Ukrán SZSZK Tavrija népi együttesének vezetőjétől mégis kapok tíz percet egy rövid beszélgetésre.

• A Tavrija naponta többször is műsort ad az Erdei Ferenc Művelődési Központban.

— Arra kérem, néhány mondatban mutassa be az együttest.

— A Tavrija 1972-ben alakult, szülőanyja Lidia Csernisova, a Szovjetunió népművésze volt, akiről minden éviben megemlékezünk. Az együttes zenekarból, ónieikes- és tánccsoportból álL fcoíbb mint hetventagú. A zenekar vezetője Viktor Tyihonov, az énekkaré Lilia Tyitova, az Ukrán SZSZK érdemes művésze, a tánccsoporté pedig jómagam. A' Tavrija hivatásos együttes, zenészei konzervatóriumot, táncosai művészeti iskolát végeztek;

— Ügy tudom, az együttesnek csak egy része jött Magyarországra.

— Igen, mivel a program két társulat közös pirodiuktíója. Mi természetesen saját műsorainkat teljés létszámmal szoktuk előadni, ez a másítani erre a különleges alkatomra készült, egymást váltogatjuk a színpadon.

— Mi minden szerepel a programban?

— Ukrán, orosz és természetesen magyar itáncck. Emellett énekes é:? hangszeres szólisták " produkciói színesítik a műsort. Itt. a művelődési Iközponíibain — a nyitó ünnepségen és a gálaesten kívül — naponta háromszor felléptünk a kiőriítá'On. Egy-egv estet a megyeszékhelyen kívül töltünk, be mutat kozunk Hajókon és Kiskunmajsén.

— Gyakoriak-e a hasonló külföldi vendégszereplések?

— Ez az ötödik alkalom, hogy határainkon túl lépünk .színpadra. Jártunk már Bulgáriáiban, Csehszlovákiában. az NDK-ban és az NSZK-ban. Magyarországon először fordulunk meg.

— Ennek ellenére, a testvérmegyei kapcsolatokból következően, már vannak „táncos lábú” magyar barátaik...

— Így -igaz,. Tavaly a krími BáCs-Kiskun megyei napokon ismerkedtünk meg a solti néptánc- együttessel. Reméljük, hogy e pár nap alatt néhány okkal sikerül 1a- lálkozmumlk.

— Fiatal emberként egy köztársaság népi együttesének az élén áll. Azt hiszem, nem túlzók, ha ezt karriernek nevezem.

— Tanulmányaim befejezése után a kujbisevi koreográfiái intézet osztályvezetője lettem, majd Szibériába kerültem a Kuzbasz együttes élére. Onnan hívtak Szimferopolba, a Tavrijához. Hogy ez karrier-e vagy sem, sohasem foglalkoztatott. A munka izgat, s az érdekesebb feladat kedvéért eddig mindig elfogadtam az új helyre szóló meghívásokat.

Valetlii Ivanovics Doncov a műsor tálnicmeSiter-rendezője. így ■nem véletlen, hogy lopva ugyan, de elég gyakran pillant az órájára. A kezdésig már nem sok idő van. Az izgalom érthető: nem mindegy, milyen véleményt alkot a közön-ég a bemutatkozó előadáson.

A kedélyek ugyancsak 'hullámzóak az öltözőkben. Készülnek a sminkek, van aki áílbajuszt ragaszt, más a parókájával bíbelődik. A Leniín-renddel kitüntetett Rosszija kolhoz Mrija néptánccsoportjának vezetője azt ajánlja, két rangidős tagjukat, Olga Ramo- novát és Szergej Dunkijevicset kérdezzem az együttesről. Mindketten hét éve ropják a táncot a Mr Íjában. Az óriási, több ezer dolgozóit foglalkoztató kolhoznak nem ez az egyetlen művészeti csoportja. A sok közül a népdal- körit. a népi zenekart és a fúvós- együttest említik.

— így szokás ez valamennyi kolhozban — magyarázza Olga Ramenova, aki már színes ukrán nemzeti viseletében pompázik. — Sclkakáit. érdekel aj művészet, szívesén álMozzák az emberek szabad idejükét az ilyesfajta tevékenységre, így pihenik ki magúikat. A nagy tömegekben élő müi#

• A Tavrija vezetője, Valerij Ivanovics Doncov.

vészetek iránti vonzalom annak köszöniheitő, hogy már gyermekkarban megkezdik az érdeklődés felkeltését. Én 'például koreográfus vagyak, s főállásban a Icaihoz ötventagű, általános iskolásokból álló utánpótlás-csoportját vezetem.

— Magam is válágéletemben táncoltam, a tánccal együtt nőttem föd — veszd át a szót Szergej Dunkijevics, aki egyébként orvos a kolhozban. — Egy amatőr együttesben szerencsére nincs felső korhatár, mint a ,profiknál, így mii addig csinálhatjuk, míg a lelkünk diktálja, vagy ameddig erővel bírjuk. A Mrija 1969-ben- alakult, ötvenhat itagú, most csak az együttes fele kelt útra. 1978- - ban már. vendégszerepeltünk az NiDK-ban. de leginkább a Krímben ismernek bennünket.

— 1980-ban elnyertük az egyik legmagasabb minősítést, a „népi együttes” kitüntető címet — mondja niem kis büszkeséggel Olga Ramonojva. — Ezt minden ötödik éviben meg kell védeni, tavaly sikerült is. A Tavrijával nagyon jól összebarátkoztunk, nekünk különösein sokat számít az a húzóerő, arait egy profi csapattal való együttdolgozás jelent. Ezultán is tervezünk közös fellépéseket ...

Hogy ez jó ötlet,' bizonyítja az a siker, aimált a két együttes nap mint nap arat műsorával.

Kormos Emese

VENDÉGFOTÓS:

NY. BONDARENKO

Riport fényképek egészítik ki a Szovjet-Krim napjainak rendezvénysorozatát a megyei párt- bizottság földszinti előcsarnokában. A Petőfi Népe testvérszerkesztősége, a Krimszkaja Pravda képviseletében Nyikolaj Bondarenko hozta el megragadó fotós-vallomásait a fekete-tengeri félszigetről. Ehhez csatlakoznak Méhesi Éva, Tóth Sándor és Halász Ferenc felvételei a Krímnek azokról a látnivalóiról, amelyek a vendégek előtt is feltárulnak. így lett stílusosan „Testvér- szemmel” a bemutató címe, amely május 1-ig naponta délután fél ötig tekinthető meg.

A tárlatnak sajátos előzményei vannak. Például 1977 novemberében Baján, a szakmaközi 'bizottság művelődési házában rendezték meg a két megyében élő fotóművészek közös kiállítását. Majd 1981 áprilisában, hazánk felszabadulásának évfordulóján, ugyancsak a Szovjet-Krím napjai alkalmából nyitották meg a testvérmegye iparát, mezőgazdaságát és kulturális életét szemléltető rendezvényt.

A mostani kiállítás dokumentál ja: kapcsolataink .mélyen a történelemben gyökereznek. Erre Kun Béla forradalmi szerepének és a hagyomány ápolásának képei emlékeztetnek az egyik tablón. Újra érzékelhetővé válik az is, milyen nagy ára volt a második világháborúban annak, hogy visszaszerezték véráztatta szülőföldjüket az itt élő emberek a hódítóktól. Annak a hősiességnek és erőnek a folytatása, amely meghozta a felszabadulást: egyben az új élet záloga. Ma is helytállást követel a munka, tanulás, az értékek létrehozása és átadása-átvétele. A 'megyeszékhelyen túl elkalauzolnak a felvételek a távolabbi hős városokba, Szevasztopolba és Kercsbe is.

Nyikolaj Bondarenko, aki a kiállítás képeinek zömét készítette, az emberre, annak munkájára, örömeire, bánatára összpontosít. Feltárul az élet a születéstől az iskolai éveken, a dolgos hétEgy kiállítás tényképei

• Emlék. (Nyikolaj Bondarenko (elvétele)

köznapokan át a megbecsült öregségig. Jellegzetes arcok és mozdulatok tűnnek fel — érzékletesen avatva be az alkotás felemelő érzésébe.

A Petőfi 'Népe munkatársai pedig a műemlékeket, városképeket, a találkozások pillanatait » örökítették meg.

Nagy része volt a tárlat létrejöttében a megyei pártbizottság és .tanács munkatársai, a moziüzemi vállalat és az Alföld Áruház dekoratőrei, illetve a nyomdászok segítségének.

IRÁNYMUTATÁS MAGASABB SZINTEN

Hazánk lakosságának nagy hányadát — mintegy negyven százalékát — közvetlenül érintő sajátos kisvállalkozási forrna, a háztáji, a kisegítő és a kistermelői gazdaság. A mezőgazdasági nagyüzemek által integrált kistermelők száma 1976-tól 1983-ig folyamatosan és erőteljesen növekedett, majd az elmúlt -két évben mintegy huszonkét százalékkal csökkent. Az áfészek keretében működő mezőgazdasági szakcsoportok tagjainak száma az elmúlt tíz év alatt évente egy százalékkal lett kevesebb.

Fékező hatások

Az. általuk megtermelt termékek értéke a VI. ötéves terv időszakának első négy évében emelkedett, majd tavaly az előző évhez képest négy százalékkal visszaesett, de változatlan áron számítva még így is meghaladta a 82 milliárd forintot. Ez az összes mezőgazdasági termék bruttó termelési értékének egyhar- madát teszi ki.

A kistermelés fejlődését fékező hatások az elmúlt évben már erőteljesen érzékelhetők voltak. Az időjárási viszonyok, az elmúlt három év aszálya, valamint a nagymértékű fagyok mellett a közgazdasági helyzet sem alakult kedvezően. A mezőgazdasági termékek ára a múlt évben 22, a felhasznált ipari eredetű termelőeszközöké 32 százalékkal haladta meg az öt évvel korábbit. A mezőgazdasági termékek -időnkénti túlkínálata, a felvásárlás hiányosságai. a -gyakran ellentmondásos tájékoztatás, a termelőeszközök választéka és magas ára, a jövedelemnövelő intézkedések elhúzódása mind kedvezőtlenebbül befolyásolják a termelési kedvet.

Az utóbbi években a kistermelői szektorban erősödött a szakosodás és a koncentráció, javult a nagyüzeKistermelés Egy

mek és kistermelők közötti munkamegosztás. Ennek is köszönhető, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban az 1981—85-ös évek átlagában 8,2 százalékkal -nőtt a nettó termelés, tehát 'láthatóan javult az élőmunka hatékonysága.

Támogató

szolgáltatás

Nagyüzemek, áfészek szolgáltatásai jól támogatják a kisgazdaságok munkáját. Az előbbiek segítségének számban kifejezett értéke kétmilliárd forintot tesz ki, ami jórészt a szállításokból, a talajmunkából, a vetésből, a növényápolásból, az eszközjavításból adódik. A kistermelők az integrálló szervezetek segítségével az elmúlt tervidőszakban 54 százalékkal több zöldséget értékesítettek, mint az előző évben. A gyümölcsértékesítés 30, a boré — három év alatt — 24 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaság egésze szempontjából is lényeges, hogy az üzemek a munkaigényes gyümölcsös-, valamint a szőlőterületük egy részét bérbeadják; a múlt évben a nagyüzemi szőlő egytizedét, a gyümölcsös három százalékát növelték már ilyen formában.

Az állattenyésztésben egyre gyakoribb az úgynevezett állatkihelyezés, a nagyüzemi állattartásnak már a tíz százalékát is eléri. Bár az állattartó árutermelő kisgazdaságok száma csökkent, az ott tartott állatok száma megnövekedett. Az aszályos években ezeket a termelőket a .takarmányok, tápok beltartalmi értékének romlása érintette legérzékenyebben, hiszen a hiz- lalási idő — és ezzel párhuzamosan a költségek — megnőttek, romlott a jövedelmezőség.

A kistermelés javítására, jelentőségének megtartására, a termelési színvonal emelésére az elkövetkezendő időszakban is igen nagy szükség lesz. Éppen ezért a mezőgazdasági szakvezetés elérkezettnek látta az időt arra, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban a szövetkezeti főosztályon létrehozza a Háztáji és Kisegítő Gazdaságok Osztályát, valamint — egészen a településekig lebontva — az ezzel foglalkozó hálózatot. így „egy kézben tartva” a kistermelés ügyét, biztonságosabbnak látszik az iránymutatás. Ezzel párhuzamosan természetesen a gyakorlati kérdések megoldása is terítékre kerül. Az integrálókat ugyanúgy érdekeltté kell tenni a munkamegosztásra törekvésben, mint a kistermelő gazdaságokat abban, hogy az élőmunka-igényes kultúrákkal foglalkozzanak. Az állattartók termelését a múlt évi visszaesés után a népgazdasági szükségletnek .megfelelően szükséges visszaállítani.

A mennyiségi növekedés mellett a minőség javítására is törekedni kell. Ez a termelői árak erőteljesebb differenciálásával igazítható jobban a bel- és külfödi piac igényeihez. A mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésének szükségessége a háztáji gazdaságokban is érződik, hiszen segítségük, szervezőmunkájuk, szolgáltatásaik saját tevékenységük kiegészítéseként, nem pedig azok hátrányára történhetnek. Ugyanakkor a termelők, integrátorok, felvásárlók, feldolgozók napi kapcsolata, az egymás iránti bizalom, a szerződéses fegyelem megszilárdítása, az információáramlás is elengedhetetlenül fontos feltétele a sikeresebb munkának.

Gál Eszter

DUNAVECSE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ

Garázskaput gyártanak a volt keltetöüzemben

Évekig senki sem bánta a Du- navecse és Vidéke Áfész-nél, hogy 1965-ben megvásárolták a Zöldért korszerű keltetőjét, hiszen a kisüzem nyereséges volt. Idővel azonban egyre több nagy- és kisvállalkozó partnerünk próbálkozott hasonlóval, saját keltetőket épített; a tenyésztojás-el- látás bizonytalanná vált. 1983- ban gyorsan kellett dönteni, hogyan tovább? Kapóra jött, hogy az egyik vecsei gyárnál profiltisztítás kezdődött. A Fémipari Vállalat eladta a szövetkezetnek garázskapu-gyártó üzemét, és átadta asztalosait. A brigád és a gépek — a vevőket garantáló szerződésekkel — átkerültek a szom- szédvárba, a keltető átalakított épületébe.

— Minden jól indult — mondta Borbély Lajos áfész-elnök. — Olcsón vettük a gépeket, a telepkialakításhoz központi segítség is érkezett. Viszont néhány vevőnk időközben jobb ajánlatot kapott, és hamarosan fölmondta a szerződést. Emiatt egy ideig nem tudott teljes kapacitással dolgozni a műhely, anyagi problémák jelentkeztek. Visszalépni nem akartunk. Próbáltuk még inkább racionalizálni a tizennégy- fős üzem munkáját; jobban megismerni a piacot, lés mielőbb új partnereket szerezni. Alakítani kellett az árainkon is. Létfontosságúvá vált, hogy ha 'háromezerötszáz nyílászárót tud készíteni a kollektíva, akkor készítsen, készíthessen is annyit. A verseny sosem volt még ilyen éles, mint ma. Az országban ötvenféle garázskaput kínálnak a gyártók.

— Piaci gondokkal küzdenek ma is?

— Több Tüzép-vállalattal is kötöttünk szerződést. Bács-Kiskun megyében az Alföldi Tüzép telepein kaphatók termékeink. De az építőanyag-piac jelenleg pang. Látjuk: ha tartós sikert akarunk elérni, több gondolatot kell bevinnünk ebbe az egyszerű cikkbe is. Kísérletezünk, hogy a legkisebb költséggel kifogástalan minőségben egyre többféle kaput és egyéb faipari cikket tudjunk készíteni. Már háromrészes nyílászáróink is vannak, és megkezdtük a lambériázott kamra- ajtók gyártását.

— Végül is hogyan látják: megérte?

— Mára utolérte magát a kis- mühely. iBehozta a lemaradást. Visszafizette a korábbi ráfizetést. Ügy látjuk, jó úton halad, van jövője. Vagyis nem bánjuk a vásárt ...

F. P. J.

GYORSMÉRLEG

Gyógyszerellátás az influenzajárvány alatt

Mint tegnapi számunkban hírül adtuk; az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatása szerint véget ért hazánkban az utóbbi évek legnagyobb influenzajárványa. Bács-Kiskunban ezt nemcsak a megbetegedések számának jelentős csökkenése, hanem a gyógyszerforgalom mérséklődése is jelzi, közölte dr. Nagymarosi Károly, a megyei gyógyszertári központ igazgatója.

Megyénk mintegy 600 ezer lakosának gyógyszerszükséglete gondos tervezés mellett a patikák folyamatos gyógyszer-ellátásával biztosítható, mondta. Ez a rendszer megalapozott számítások szerint zökkenőmentesen működik, kivéve a rendkívüli körülményeket, mint amilyent az influenzajárvány jelentett. Szó szerint értendő, hogy ebben az időszakiban élő napi kapcsolatot kellett tartaniuk a Gyógyáru értékesítő Vállalattal és a nagyobb forgalmú gyógyszertárakkal egyaránt. Az év első negyedére megközelítőleg 5 százalékos gyógyszerigény-növekedést terveztek, azonban az influenzajárvány miatt csaknem 11 százalékkal nőtt a gyógyszerforgalom.

Gyorsan csökkent az antibiotikumok készlete, sőt az országos helyzethez hasonlóan néhány készítményből rövidebb-hosszabb ideig csak mérsékelten tudták kielégíteni a patikák igényeit. Ilyenek voltak a Semicillin kapszula, Krythran, Pyassan és Ampicillin granulátumok. Szerencsére a nemrég megjelent Doxy- cylin tablettával pótolni lehetett az időlegesen hiányzó Tetran B drazsét.

A járvány második hónapjában a gyógyszertári központ laboratóriuma napok alatt kellett, hogy gyártson mintegy félmillió „C”- vitamin tablettát a gyári szállítások kiesése miatt. Egy-két esetben időleges hiány egyes alapanyagokból is mutatkozott, de például köhögéscsillapítók készítéséhez a hiánycikkeket más alapanyagokkal sikerült helyettesíteni. A laboratórium tízezrével gyártotta a lázcsillapító, fájdalomcsillapító kúpokat, a vitaminnal kombinált lázcsillapító tablettát. A közismert gyári készítmény, az Amidazophen tabletta hiánya miatt mintegy 160 ezer darabot kellett az utóbbiakból készíteni. Vagyis előtérbe került a hagyományos patikai gyógyszer- előállítás.

Reggeltől estig zsúfolásig tele voltak a .patikák, érthető módon néha türelmetlen, ideges betegekkel, akiknek bizony sokszor a szokásostól eltérően többet kellett várni gyógyszereikre. Az éjszakai és hétvégi ügyeletben a gyógyszerészek pillanatnyi megállás nélkül dolgoztak.

A járvány nem válogatott szakmák szerint. Márciusban volt olyan időszak, amikor felére csökkent a gyógyszertári dolgozók száma, és duplájára nőtt a feladatuk. Gyógyszerészek, asz- szisztensek és a gyógyszer-ellátásban dolgozók nem nézhették a hivatalos munkaidőt. Saját egészségüket sem kímélve, hivatástudattal szolgálták a gyógyítás ügyét.

Ügy véljük, országos összehasonlításban is megállta helyét a .járóbetegek gyógyszerellátó-há- lózata Bács-Kiskun megyében — fejezte be dr. Nagymarosi Károly.

Sz. K.

t

J