Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
Mihail Gorbacsov új békejavaslata (Folytatás az 1. oldalról.) gazdagítása. Ettől döntő mértékben függ a szocializmus vonzereje, nemzetköz,! pozícióinak megszilárdítása. A testvérpártok kongresszusainak határozatai megadják a választ a kor kihívására. Nyilvánvaló, hogy ez a válasz a testvéri országok sajátosságait tükrözi, és ezért konkrét megjelenésében sokszínű. Elvi alapja azonban ugyanaz, hiszen a célok közösek. a testvérpártok egy világnézetet vallanak — a kommunista világnézetet. Az önbírálat a siker egyik feltétele Mihail Gorbacsov megelégedéssel szólt arról,- hogy az SZKP XXVII. kongresszusának határozatai széles körű és kedvező visszhangra találtak a testvérpártokban és -országokban. — Barátaink, közös céljainkért küzdő harcostársaink reagálása egyrészt megerősíti a választott út helyességét, másrészt lelkesítő erővel hat ránk. Természetesen a történelem feladata valamely esemény jelentőségének kimerítő elemzése — mondotta a felszólaló. Az viszont már most világos, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa nem szokványos esemény volt a Szovjetunió életében. A kongresszust nagyfokú igényesség jellemezte. Nyíltan beszéltek a meglévő problémákról, és hiányosságokról, és ami a legfontosabb, a munka gyökeres megjavításának útjairól. Számos objektív és szubjektív ok miajt a Szovjetunió előrehaladása az elmúlt időszakban lelassult, kedvezőtlen irányzatok kezdtek hatni! Nagy történelmi távlatban a gazdasági, a társadalmi és a szellemi életben elért eredmények mindenki által elismert tények. Most azonban másról van szó. Nevezetesen arról, hogy az elért eredményekre támaszkodva jóval gyorsabban kell előrehaladni, le kell küzdeni a gyengeséget, fel kell számolni a Szűk keresztmetszeteket és a haladást gátló tényezőket. — Időnként felteszik a kérdést: nem vittük-e túlzásba az önbírálatot, nem adunk-e tápot ezzel a kommunistaellenes propagandának? Meggyőződésünk, hogy az önkritikát nem vittük túlzásba. Marx és Lenin arra tanított, hogy a forradalmi pártnak bírálóan kell viszonyulnia saját tevékenységéhez — ez sikerének elengedhetetlen feltétele. Ezt a hagyatékot kívántuk követni, és ehhez elnyertük a kommunisták, az egész szovjet nép támogatását — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A következőkben szólt arról, hogy az SZKP XXVII. kongresz- szusának határozatai előirányozzák a népgazdaság műszaki rekonstrukcióját, a szerkezet- és a beruházáspolitika jelentős átalakítását, a gazdasági növekedés minőségi tényezőinek előtérbe való helyezését. A társadalmi- gazdasági fejlődés meggyorsításának döntő kérdése — hangsúlyozta a szónok —, az irányítás korszerűsítése. Éveken át folyt a kutatás a gazdálkodás hatékony formáinak és módszereinek feltárására. Egyes ágazatokban és körzetekben kísérletek folytak. Most mindez egységes egésszé állt össze. Ennek lényege mindenekelőtt az, hogy növelni kell a központ tekintélyét a gazdasági-társadalmi fejlődés kulcskérdéseinek megoldásában, miközben más kérdéseket helyben oldanak meg. A vállalatokat, a szovhozokat, és a kolhozokat valódi önelszámolás rendszerére kell átállítani, ösztönözve őket ezzel az önállóságra, a felelősségre, és a szocialista vállalkozó szellemre. A fejlődés meggyorsításának folyamatába a legszélesebb tömegeket, minden egyes dolgozó kollektívát. minden embert be kell vonni. A szocializmus politikai rendszere széles lehetőségeket nyújt arra, hogy a dolgozók részt vegyenek ö társadalmi ügyek megoldásában. Tény azonban, hogy a Szovjetunióban nem mindig éltek teljes egészében ezzel a lehetőséggel. Ennek oka a formalizmusban, a bürokratizmusban és az önelégültségben keresendő. A párt szilárdan eltökélte e jelenségek felszámolását; a képviseleti demokrácia további tökéletesítését, a nép szocialista önigazgatásának fejlesztését. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a XXVII. kongresszus fordulatot jelent a párt tevékenységében és az ország életében. A kongresszus nagy politikai fellendülést váltott ki. A feladat most az, hogy az elgondolások energiája a gyakorlati tetteik energiájává változzék. Meg vagyunk győződve a választott út helyességéről, és arról nem térünk le — húzta alá Mihail Gorbacsov. Együttműködés — magasabb szinten A szocialista közösség országainak együttműködéséről szóLva kijelentette: a Szovjetunió jövője elképzelhetetlen a testvéri országokkal való szoros együttműködés nélkül. Nemcsak azért, mert az internacionalista meggyőződés ezt diktálja, hanem azért is. mert enélkül nem lehet megoldani a kor által felvetett bonyolult feladatokat A szocialista országok most abba 32 időszakba lépnek, amikor együttműködésüket magasabb szintre kell emelni. S nemcsak egy-két fokkal, hanem egész nagyságrenddel. — Úgy tűnik — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a gazdasági kapcsolatok külön figyelmet érdemelnek. A korábbi években e téren szilárd és tartós alap jött létre. Az integrációs munka nem kevés tapasztalata halmozódott fel a KGST-ben. Ma azonban a kérdést ily módon kell fel- . vetni: az együttműködés szintje és formái megfelelnek-e az előttünk álló új feladatoknak? Fel- használjuk-e az együttműködésben rejlő összes lehetőségeket, a fejlődés meggyorsítására, a tőkés piactól való gazdasági sebez- hetetlenség biztosítására? Ügy tűnik, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem teljes mértékben élünk. Valamennyiünk érdeke, hogy javítsunk a helyzeten. A legfontosabb feladat most a tudományos szervezetek, vállalatok, egyesülések közötti kapcsolatok széles körű fejlesztése, közös vállalatok létrehozása, jogi és pénzügyi problémák egész sorának megoldása. Lényegét tekintve az együttműködés új gazdasági mechanizmusáról van szó. E téren bátor kísérletezésre, a bürokratikus akadályok, az elavult gondolkodási sémák leküzdésére van szükség. Nem szabad megengedni, hogy a gazdasági vezetők egy része lebecsülje az együttműködés fontosságát. Komoly mértékben kell tökéletesíteni a KGST munkáját. Tehermentesíteni kell a szervezeteket a felesleges operatív funkcióktól, s a figyelmet a gazdasági Integráció nagyszabású, stratégiai kérdéseire kell összpontosítani. Természetesen ezek nem egyszerű kérdések. De meg lehet, és meg is kell oldani őket, mivel ez felel meg minden egyes testvéri ország létfontosságú érdekeinek. E téren politikai akaratra van szükség. Amint a szocialista közösség országai vezetőinek legutóbbi találkozói és tárgyalásai tanúsítják, ez az akarat megvan. Ki óhajtja a békét? Külpolitikai kérdésekre térve Mihail Gorbacsov megállapította: a kommunistáknak mindent meg kell tenniük azért, hogy meg-' állítsák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását. __ É ppen e célokra való törekvés diktálta Genfibe való utazásunkat, a nukleáris robbantások mo-. ralóriumát, s azt a januárban előterjesztett konkrét programunkat, amely a nukleáris fegyverzet teljes felszámolását tűzi ki. E nagyszabású kezdeményezések megfelelnek valamennyi nép érdekeinek és erőteljesen támogatták őket a szövetséges szocialista országok, a világ különböző allamai. Az emberek reménykedni kezdtek a politikai légkör javulásában. Sajnos, e remény manapság súlyos megpróbáltatásoknak van kitéve. Az Egyesült Államokban uralkodó katonai-ipari komplexumnak szemmel láthatóan nincs ínyére a nemzetközi helyzet normalizálódására mutató fordulat. A fegyverkereskedők idegessé válnak attól a gondolattól, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodhat a leszerelésben. A népek, köztük az amerikai nép legalapvetőbb érdekei ellenére Washington a genfi megállapodások tényleges aláásásának, s olyan akcióknak az útjára lépett, amelyek még tovább bonyolítják az egyébként is feszült világhelyzetet. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: Washingtonban, az európai fővárosokban tisztában kell lenni azzal, hogy az ilyen lepesek közvetlen kárt okoznak a szovjet—amerikai és általában a kelet—nyugati párbeszédnek. A szovjet—amerikai kapcsolatok nem fejlődhetnek függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok miként viselkedik a nemzetközi színtéren, és hogy ennek következtében milyen helyzet alakul ki. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ki óhajtja valóban a békét és ki azraki nukleáris pusztulás felé taszítja a népeket. Ebben a felelősségteljes pillanatban senki sem térhet ki a ma és a holnap nemzedékeivel szembeni kötelezettség teljesítése elől. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai a jövőben is felelősségük teljes tudatában fognak eljárni. Teljes határozottsággal kijelentjük: a nukleáris fegyverek felszámolására, a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében tett javaslataink továbbra is érvényben maradnak. A nyugati országoknak a szavakról át kell térniük a tettekre, ha valóban aggasztja őket a béke sorsa. Egyelőre ez még nem történt meg. Európa tekintetében a Szovjetunió jelentős engedményeket tett, amikor javasolta: az egész földrész területéről távolítsák el a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai nukleáris rakétákat, feltéve, hogy más NATO-tagállamok — Anglia és Franciaország — nem növelik rakétapotenciáljukat. Most ugyanazok a kormányok, amelyek még a közelmúltban a szovjet SS—20-as rakétákban a Nyugat-Európát fenyegető fő veszélyt látták, kijelentik, hogy ez kevés, nem szabad meggátolni Angliát és Franciaországot rakétáik és nukleáris robbanótölteteik további növelésében. Nem látszik a logika az NSZK politikájában sem — húzta alá Mihail Gorbacsov. Bonn állandóan békeszeretetéről, arról, a törekvéséről beszél, hogy fejlesz- sze az együttműködést a szocialista országokkal, azt bizonygatja, hogy az ország területéről sohasem indul ki háború. De mi a valóság? Éppen az NSZK területén rejtették el a Keletre irányított Pershingeket és robotrepülőgépeket. Ha úgy tetszik, nincs Nyugat-Európában még egy kormány, amely ennyire hűségesen támogatná az amerikai SDI militarista programot. Mi több, Bonn ezt még a „csillagháború” európai változatával is kiegészítette. Mindez annál is inkább aggasztó, mert az NSZK- ban az uralkodó osztály változatlanul „nyitott német kérdés”-ről beszél, és nem mondott le revan- sista számításairól. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az NSZK-val, mint jelentős európai állammal való viszonyának, és kész e kapcsolatokat tovább is fejleszteni egyenrangú alapon és a kölcsönös előny érdekében. Ennek azonban mindenekelőtt az a feltétele, hogy Bonn politikája ténylegesen megfeleljen a béke és a biztonság érdekeinek. Teljes egészében támogatjuk az NDK-nak az NSZK-val szembeni jogos követelését, azt, hogy a közöttük, mint egyenrangú szuverén államok között fennálló kapcsolatok teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi jog általánosan elismert normáinak. Az európai helyzetről további nagy probléma, hogy ezen a földrészén hagyományos fegyverzettel, ellátott jelentős fegyveres erők állnak szemben egymással. Európában a fegyveres erők két 3 milliós csoportosulása néz farkasszemet, a legkorszerűbb páncélosokkal, rakétákkal, repülőgépekkel felszerelve. Ráadásul az úgynevezett hagyományos fegyvereket szüntelenül tökéletesítik, azok egyre pusztítóbbak es erősebbek lesznek, harci jellemzőik tekintetében a tömeg- pusztító eszközökhöz közelednek. Mi nem indítunk hadműveleteket Az SZKP KB főtitkára így folytatta: azt mondják nekünk hogy Nyugat-Európa nem mondhat le az atomfegyverről, közte az amerikairól sem, mert ebben az esetben kisebb biztonságban erezné magát a Varsói Szerződés országai fegyveres erőivel és hagyományos fegyverzetével szemben. Pedig az Európában tárolt atomfegyverek , felszámolása új helyzetet teremtene nemcsak a Nyugat számára, hanem a mi számunkra is. Nem felejthetjük el, hogy az atomkorszak előtt, méghozzá nem is egyszer, nyugati irányból törtek be területünkre. — Szeretnék innen, a szocialista NDK fővárosából azzal a felhívással fordulni Nyugat-Európa népeihez: ne higgyenek a Szovjetunió agresszivitásáról terjesztett állításoknak. Országunk soha, semmilyen körülmények között nem indít hadműveleteket Nyugat-Európa ellen, hacsak nem válunk egy NATO-támadás célpontjává. Ezt az álláspontot szeretnénk új kezdeményezéssel alátámasztani, amely most már a hagyományos fegyverzetre és fegyveres erőkre vonatkozik. A Szovjetunió javasolja: állapodjunk meg abban, hogy jelentősen csökkentjük az európai államok szárazföldi erőinek és harcászati légierőinek valamennyi összetevőjét, és ennek megfelelően az Európában elhelyezett amerikai és kanadai erők hasonló összetevőit. A csökkentés alá eső katonai egységeket és alegységeket leszerelnék, fegyverzetüket megsemmisítenék, vagy nemzeti területen tárolnák. Ä csökkentés alá eső földrajzi övezethez tartozna természetesen egész Európa — az Atlanti-óceántól az Urálig. A hagyományos fegyverekkel egyidejűleg csökkentenék a hadműveleti-harcászati atomfegyvereket is. Ami a folyamat valamennyi szakaszának megbízható ellenőrzését illeti, lehet szó akár nemzeti műszaki eszközökről, akár az ellenőrzés nemzetközi formáiról, beleértve a szükséges helyszíni felügyeletet. Ez komoly tárgyalások témája. Feltételezzük, hogy a kérdés határozotabb felvetése lehetővé teszi annak a csomónak a kibogozását, amely sok éve késlelteti a bécsi tárgyalásokat. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítunk a vegyifegyverek felszámolásának. Annak érdekében, hogy meggyorsítsuk .az erről szóló nemzetközi egyezmény megkötését, a Szovjetunió a közeli napokban több új javaslatot terjeszt a leszerelési konferencia elé, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a meglévő véleményeltérések áthidalását. Mindenkinek szüksége van a békére A szónok aláhúzta: értékesnek tartunk minden építő jellegű kezdeményezést és készek vagyunk azok megvizsgálására. így például arra, hogy Európában hozzanak létre vegyifegyver-mentes övezetet, összhangban azzal, ahogyan a Német Szocialista Egységpárt és a Német Szociáldemokrata Párt együttesen felvetette. Politikánkban nincs semmiféle csapda. Mi a Nyugathoz jószándékkal közeledünk. Nem gyengeségből keressük a kölcsönös megértéshez, a fegyverkezési hajsza korlátozásához vezető utat. Szükségünk van a békére, ahogyan mindenkinek. Politikánkat az emberiség túlélésről való gondoskodás diktálja. Mihail Gorbacsov befejezésül hangsúlyozta: a kommunisták ereje az eszmei meggyőződés, az a készség, hogy önfeláldozóan küzdjenek a béke és az igazság eszményeiért, a dolgozó emberek boldogulásáért. Kongresszusuk, a többi hatalmon lévő kommunista párt kongresszusához hasonlóan, alátámasztja azt a közös eltökéltségünket, hogy fáradhatatlanul munkálkodjunk a szocialista társadalom tökéletesítésén, az új társadalmi rend vonzerejének növelésén. A péntek délutáni ülésen a külföldi delegációvezetők sorában Józef Czyrek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára üdvözölte a kongresszust. Méltatta az NSZEP és a LEMP széles körű testvéri együttműködését és hangsúlyozta, hogy teljes mértékben támogatja Mihail Gorbacsov új békekezdeményezéseit. A péntek délutáni tanácskozás befejeztével az FDJ ifjúsági szervezet tömeggyűlést tartott. A nagygyűlés résztvevőit Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára rövid beszédben üdvözölte. JUBILÁL A BUGACI ARANYKALÁSZ SZAKSZÖVETKEZET Fejlesztésre: öt év alatt hatvanegymillió Kadhafi megölése volt az akció célja? WASHINGTON Míg Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter tagadta, hogy Líbia ellen végrehajtott amerikai támadás egyik fő célja Moamer el-Kadhafi megölése lett volna, egy magasálllású kormánytisztviselő nyíltan elismerte, hogy a líbiai vezető fizikai megsemmisitése szerepelt az elgondolások között. Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács munkatársai már elő is készítettek egy nyilatkozatot arra az esetre, ha Kadhafi a támadás áldozatai között lett vona. Ezt a The Washington Post írta meg pénteken. A befolyásos lapnak azonban a kormánytisztviselő elmondotta: számítottak arra, hogy Kadhafii esetleg az épületben tartózkodik a támadás idején. Shultz nyíltan elismerte csütörtökön délután amerikai újságíróknak, hogy az amerikai elgondolások között szerepel Kadhafi eltávolítása. Az Egyesült Államok szerint „jó dolog” lenne, ha Líbiában államcsínyt hajtanának végre — jelentette ki a külügyminiszter. Republikánus törvényhozók egy csoportja egyébként olyan törvényjavaslatot kíván beterjeszteni a kongresszusban, amely teljesen szabad kezet adna Reagan elnöknek a „terrorista akciók” megtorlásához. Ali Triki. Líbia újonnan kinevezett állandó ENSZ-képviselője Pénteken délelőtt gyűlést tartottak a bugaci Aranykalász Szakszövetkezet 25. évfordulója alkalmából. A községi művelődési ház nagytermét zsúfolásig megtöltötték a szakszövetkezet tagjai, dolgozói, hogy meghallgassák Bőrösök András elnök beszámolóját. A szövetkezet elnöke részletesen elemezte a negyedszázad alatt megtett utat, az elért eredményeket. Mint mondta: a növény- termesztés gépesítésére öt év alatt húszmillió forintot költöttek. Ezt a gabonatermesztés meg is hálálta, hiszen a termés meny- nyisége 1980-hoz viszonyítva két és félszeresére növekedett. Jelentős a háztáji és kisárutermelés bővülése, értéke már meghaladja az évi nyolcvanmillió forintot. Az ipari termelés négy év alatt négyszeresére emelkedett, s az évi nyereség felét, olykor háromnegyed részét a melléküzemek adják. Az előző tervidőszak alatt 61 millió forint értékű beruházást valósítottak meg. A hozzászólók között dr. Gaj- dócsi István, a megyei tanács elnöke is szót kért. Hangsúlyozta: az idő, az eredmények igazolták a nagyüzemi gazdaság létjogosultságát. Felhívta a figyelmet, hogy a versenyképesség fokozásával, termékkorszerűsítéssel, a világpiaci igényekhez való alkalmazkodással lehet ma már csak talpon maradni. Végezetül munkasikereket, további jó terméseredményeket kívánt a szak- szövetkezet gazdáinak, majd Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést nyújtott át Bense István szakszövetkezeti tagnak. Dr. Ivicz Vilmos, a Kiskunsági TESZÖV titkára a jubileum alkalmából porcelánserleget adott át Börcsök Andrásnak. Ezt követően a szakszövetkezet elnökétől emlékplakettet vettek át az alapítótagok. G. G. .%%V*Y*%w.v.va%%%vXv.%^vav.va%%v.v.v.v.*J>.vav.vW^Xw!»X»!W!»W!w!»!»!*!»! Elismerés propagandistáknak (Folytatás az 1. oldalról.) megfelelően a hatékony propagandamunkához tudományosan megalapozott elméleti ismeretekre van szükség. Az utóbbi időben javult a propagandisták elméleti képzettsége, tartalmasabbá, korszerűbbé vált az oktatás. E részleges eredmények mellett azonban változatlanul meglehetősen lassú az új- tudományos felismerések átvétele és hasznosítása a mindennapok propagandamunkájában. Az eddigieknél sokkal szorosabb, szervezettebb együttműködést kell kialakítani a társadalomtudományok művelői, a marxista szakemberek és a propagandisták között. A propagandamunka igazi eredményességét mindenekelőtt a szocializmus építésében elért sikerek, a javuló élet- és munkakörülmények, a gazdaság és a kultúra vívmányai alapozzák meg. A legjobb propaganda az értékteremtő munka, az emberek jó közérzetét, valódi érdekeit szolgáló, a társadalmi-nemzeti közmegegyezésen alapuló politika — mondotta a Központi Bizottság titkára. A következő időszak feladatairól szólva rámutatott: emelni kell az agitációs és propaganda- munka minőségét és fokozni eredményességét. Széles körben nyilvánvalóvá kell tenni: a műszaki fejlesztés felgyorsítása elsősorban a társadalmi és gazdasági környezet olyan változásait igényli, amelyek az eddigieknél jobban ösztönöznek és kényszerítenek jövedelemnövelést megalapozó műszaki fejlesztésre, és amelyek a korábbiaknál elevenebben segítik a tudást, a teljesítményt, az értelmes kockázatvállalást és az eredményességet elismerő, ma1 gasra minősítő társadalmi értékrend és közszellem kialakítását. A propagandamunkában mindezzel összefüggésben nagyobb figyelmet kell szentelni a gazdasági feladatoknak, mert nem kétséges, hogy a régen várt gazdasági fellendülés és ennek érezhető mértékű társadalmi hatása erősítheti most leginkább a párt politikájával való egyetértést, további céljainkkal való közösségvállalást. Nem kevésbé fontos feladatként jelölte meg a szónok az emberi tényezőben, a humán erőforrásban rejlő tartalékok feltárásának és mozgósításának sokoldalú elősegítését, hiszen a legfejlettebb technika sem segíthet a termelékenység javításában, ha nincs meg a működtetéséhez nélkülözhetetlen szaktudás és kulturáltság: A propagandának vállalnia kell, hogy mindennapivá, természetessé tegye az új gondolatok, módszerek elterjesztésével járó küzdelmet, hogy támogassa a rendet, a szervezettséget, a fegyelmet, és segítenie kell abban is, hogy növekedjék a tudás társadalmi értéke, megbecsülése, hogy legyen újból életeszmény a nagyobb műveltség, a nagyobb tudás elérése. Tapasztalhatjuk olykor — mondotta Pál Lénárd —, hogy nemmarxista nézetek, egyoldalú értékítéletek szűrődnek be a közelmúlt történelmét bemutató művekbe; időnként elmarad az ellentétek harcára és egységére figyelmet fordító, sokoldalú, alapos értékelés. Vannak továbbá olyanok, akik a gazdasági reformfolyamat járulékos és mellékhatásait felnagyítva, gazdaságpolitikánk szocialista jellégét kérdőjelezik meg. Propagandánkban világossá és egyértelművé kell tenni, hogy a szocialista termelési viszonyok tökéletesítésének eddig is a legfőbb kritériuma volt — és ezután is az marad —, a szocializmus szilárdságának, vonzerejének és nemzetközi súlyának növelése. Gazdaságpolitikánk elvei ennek a kritériumnak megfelelnek, és ezt a szocializmus egyetlen igaz híve sem kérdőjelezheti meg. A KB titkára hangoztatta, hogy a kulturális életben tapasztalható bizonytalanság kiküszöbölése érdekében a propagandistákat tudományosan megalapozott érvekkel, pontos ismeretekkel kell felvértezni. Végezetül Pál Lénárd tolmácsolta a Központi Bizottság köszönetét az eredményes munkáért és a párt vezető testületéinek nevében kérte, hogy továbbra is a lenini úton haladva, segítsék a XIII. kongresszus határozatainak végrehajtását. Ezt követően Berecz János, a KB titkára kitüntetéseket nyújtott át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa huszonöt propagandistának és agitátornak ítélte oda az Április 4. Érdemrendet, valamint a Munka Érdemrend különböző fokozatait. A Központi Bizottság Lenin-em- lékplakettjét százkilencvenen kapták meg. Az ünnepséget baráti találkozó követte, amelyen megjelent Kádár János, az MSZMP főtitkára, és kötetlen beszélgetést folytatott a kitüntetettekkel. Megnyílt a XXI. műszaki hónap (Folytatás az 1. oldalról.) a helytelen technológiát alkalmazó állattenyésztő telepek, a rossz hatásfokú szennyvíztisztító berendezések, valamint a helytelenül tárolt és felhasznált kemikáliák. A tanácskozás résztvevői az előadás után hajóra szálltak, és megtekintették a Baja környéki vízvédelmi műtárgyakat. Cz. P. az ABC televíziónak adott interjújában kijelentette: Líbia a leghatározottabban visszautasítja, hogy köze lenne akár a korábbi, akár a támadás után bekövetkezett, amerikaiak és más nemzetiségű személyek ellen elkövetett merényletekhez. Rámutatott: országa több esetben is felajánlotta a tárgyalást, sőt az együttműködést is az Egyesült Államoknak és a nyugat-európai országoknak is, Washington azonban szándékosan elutasított mindenfajta tárgyalást, és tudatosan figyelmen kívül hagyta Tripoli javaslatait. Ali Triki — országa volt külügyminisztere — megismételte, hogy kormánya ma is kész normális tárgyalásokra. Nagyobb szerepet a vállalkozásnak (Folytatás az 7. oldalról.) alkalmazkodtak a piac változó igényeihez. Lévén, hogy a településfejlesztésben is meghatározó a szerepük, a társadalmi célkitűzések megvalósításában, például a lakásépítésben, az oktatás fejlesztésében is számítanak segítségükre. Dr. Tóth József a KISZÖV-ök munkájáról szólva hangsúlyozta: ez az intézményrendszer jól bevált, azonban a2 érdekképviseleti szerepét, ennek társadalom- politikai elemeit a jövőben erősíteni szükséges. Az OKISZ kongresszusára készülve fontos ezzel a kérdéssel szélesebb körben foglalkozni. A küldöttközgyűlés ezután megszavazta a KISZÖV alapszabályának módosítására tett javaslatot, végül megválasztották a szövetség küldötteit, illetve társadalmi tisztségviselőit. A. M.
