Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

1986. március 11. • PETŐFI NÉPE • 5 V -TV- 0' ' HAZUDNI, A, VÉGTELENSÉGIG y- " ■ ' ! ®mim fiatalokról - fiataloknak Boldog(talan) hitves? új darabjáról Próbáltam megfejteni Mis- kolczi Miklós sikerének titkát. Mit mondjak, nem egyszerű do­log. Még meg sem kezdődött új színdarabjának ősbemutatója Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központban, amikor egy teljesen ismeretlen olvasó leszólított: jókalt írjak! Az elő­adás után néhány nappal pedig ismerősömmel azokat az észre­vételeket tárgyaltuk meg, ^me­lyekre mindketten felfigyeltünk. Ráadásul a darab gyengéi kerül­tek szóba. Hogyan tehetnék igaz­ságot? Legjobb, ha Miskolczi Miklós gondolatait írom ide, hogyan vélekedik saját maga népszerűségéről: „Nem lehet vi­tás: a közönségsikert elsősorban a témának köszönhetem (és sem­miképpen sem írói zsenialitásom­nak). S talán a szerencsés meg­oldatlanságoknak is.” Igen, aktuális jelenségekre hívja fel a figyelmünket, ha ugyan fel kell még egyáltalán hívni arra, hogy Magyarországon milyen tendenciákat mutat a vá­lás1. Egy ÉS-beli cikk példáit hozva: minden három házasság­kötésre jut egy válás, minden ötödikre egy különélés, évente harminc-negyven százalékkal több válókeresetet adnak be, mint ahány bontóítélet születik, Magyarországon harmincezren válnak el egy esztendő leforgá­sa alattt.. . Miskolczi Mik­lós legutóbbi, 1985-ben a Gyorsuló idő sorozatban megje­lent könyve, a Hazudni boldog hitvest, pillanatok alatt elfogyott a boltok polcairól. Vajon a szín­padi változatnak szintén ilyen töretlen sikert jósolhatunk? Ezért azért nem állítanám. Tú­lontúl egyszerűnek tartom a tör­ténetet, vagy inkább olyannyira hétköznapinak, hogy különösebb újdonságként nem hat a színpa­don. Leírva egészen más, mint megjelenítve. S a kötetben ala­posabb, elemzőbb változatot ka­punk a „békés egymás mellett élés” szabályairól;, a külső kap­csolatok terheinek cipeléséről, a válságba jutásról. Miskolczi Miklóst sokan kri­tizálták már, hogy hatásvadász módon „szexes” témával hozako­dik elő. Sztorijainak hihetősége, • Itt már kiderült: a legjobb barátnővel csalta meg a férj a felesé­gét ... Szilvia: Pap Vera, Sári: Bencze Ilona. (Méhesi Éva felvétele) szereplőinek inkognitója miatt is érték bírálatok, de ezektől most tekintsünk el, hiszen1 az irodalmi miű, így a színjáték ese­tében. is,' az író fantáziájára van bízva ‘ a • cselekmény. Miskolczi „figyelőszolgálata” viszont már ugyancsak megkérdőjelezhető. Mindkét felvonáson át ott ül a színpadon, mint ahogy előző da­rabjában (Színlelni baldog sze­retőt) is tette, s az előadást szem­lélve közbe-közbeszől. Újrakez­deti a jeleneteket, több alterna­tívát kínál a nézőnek. Neki pa­naszkodhatnak az érzelmi vál­ságba jutott főszereplők, a Faze­kas házaspár, s barátnőjük, Szil­via (Pap Vem). Ám recepteket, megoldási javaslatokat Miskolczi sem ad. Pedig ha már beleszól, helyretehetné a roppantul bo­nyolult szituációkat, öncélú, s a cselekményt zavaró a félbesza­kítás akkor is, amikor egy Szol­nok megyéből érkezett levelet olvas fel az író. Másutt a he­lye annak a fordulatos magán­életről, férj csalásokról, beszámo­ló küldeménynek... A Hazudni boldog hitvest ket­tős játék: a férjé és a feleségé. Előbb Laci (Gáti Oszkár) hide­gül el, s csalja meg nejét, vágja át átlátszó trükkökkel, alibikkel. Aztán fordul a kocka, Sári (Bencze Ilona) is belekóstol' a hűt­lenségbe, ő is máshol keresi a boldogságot. Nincs tehát értelme tovább a „kiveszekedett, kierő­szakolt sutaságoknak”. Egy ideig lehet színlelni a felhőtlen házaséletet a szülők, a barátok, a gyerekek előtt. .De egymás kö­zött? Nincs értelme a játéknak, erőit kell gyűjteni a váláshoz. Ám két gyereket otthagyni, biz­tos egzisztenciális alapokat fel­rúgni .. . Megéri? — Nos, ez a kérdés nyitott, az előádás végén is. A néző dönthet, s elgondol­kodhat. Ha sikerül dűlőre jutnia, elérte célját a kétórás vidám- szomorú játék. Ha nem...? A kecskemétiek tapsa a szí­nészeknek (is) szólt, hiszen ki­tűnően játszottak. Novák János zenéje hangulatkeltő, Radovics Andrea díszletei viszont évtize­deket késtek. A rendező, Bencze Zsuzsa sikerdarabot vitt színre, mert hiszen Miskolczi Miklós nevére bármikor telt ház lesz. Ha tetszik, ha nem... Borzák Tibor Közművelődés Jánoshalmán A jánoshalmi tanács végrehaj­tó bizottsága a közeimül than tár­gyalta meg a település közműve­lődési és sportintézményeinek idei feladattervét. A dokumentum kiemelt fel­adatként jelölte meg a helyi kul­turális hagyományok gyarapítá­sának szükségességét, a hagyo­mányápolás eredményeinek do­kumentálását, a fiatalok szabad ideje hasznos, tartalmas eltölté­sének megszervezését, a nagy­község termelőüzemeiben folyó közművelődési tevékenység, va­lamint a szocialista brigádok mozgalmi munkájának hatékony segítségét; ezzel együtt a hasz­nosabb együttműködés rnegva- - lósítását az integrációban részt­vevő intézmények között. A művelődési központ a tár­sadalmi rendezvényeket szer­vező bizottsággal közösen mun­kálkodik, a különféle műkedvelő csoportok munkáját segíti. ’ A közművelődés irányítói ankéto- kat szerveznék a Petőfi Népe, a Forrás és a Tiszatáj meghívott munkatársainak közreműködésé­vel. A fiatalok alkotta műkedve­lő művészeti csoportok adásso­rozata mellett az országos Film­harmónia, valamint a kiskunha­lasi zeneiskola kihelyezett tago­zatának alkalmi hangversenyeit is beütemezték. A képzőművé­szeti nevelés előmozdítására két tárlatot, az Alkotó Ifjúság Pá­lyázatra beérkező munkákból kiállítást, ezen felül1 díszítőmű­vészeti bemutatót szerveznék. Az általános iskola legtehetsé­gesebb tanulóinak részvételével az immáron hagyományossá vált aszfaltrajz-verseny, továbbá a fiatalok mozgáskultúráját gyara- pítandó tánc- és ' illemtani oly am megrendezését is tervezik. A könyvtár-galériában négy kiállítás lesz. A nagyközség fotó- és amatőrfilmes stúdiója részt Vesz országos pályázatokon, s filmbemutatókat tart majd a he­lyi érdeklődők számára. A helyi amatőr együttesek két alkalommal adnak gálaműsort, s tizenkét alkalommal rendez­nek gyermékszínházi előadást. A költészet napján előadói estre várják az érdeklődőiket. A MAE helyi csoportjával és az ÁFÉSZ kistermelői szakcsoportjával szakmai előadásokat szerveznek. A feHadíatterv az általános is­kola, valamint a helyi termelő­üzemek főbb közművelődési te­endőit is tartalmazza. Südi Bertalan TERVEK, VÁGYAK Bizonyítványosztás után Már töby mint légy ‘hónap teli el a (félévi értesítők kiosztása óta. Lecsendesedtek [az (esetleges ’családi viharok, élültek az lörömhuliámok is. Új tervek [kezdenek [kibontakozni. (KI, milyen vágyakat szövöget? S vajon 'mennyire megalapozottak ezek? Diáktársai körében , ennek próbált utánajárni gimnazista .„kollégánk”. ' „Sörös Jenő, a kecskeméti 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola ne­gyedikese bizakodik: — Idén félévkor 3,1 lettem. Ed­digi tanulmányaim során ez a leggyengébb eredményem, en­nek ellenére nem keseredtem el. Hátrányosan érintett viszont amiatt, hogy feddigi hétszáz fo­rintos ösztöndíjam legalább két­száz forinttal kevesebb lesz. Job­ban kell ügyelnem az év végén, hiszen azok a jegyek már tovább­tanulásomat is befolyásolják, jó vagy rossz irányban. — Főiskolára, vagy egyetemre készülsz? — A GAMiF-on szeretném foly­tatni tanulmányaimat, a közép­iskolából tervezett negyven pont­. tál ez elérhetőnek látszik. — Mennyit tanulsz naponta? '— Jelenleg mintegy másfél órát, de az érettségire és , a fel­vételire való felkészülés ennél jóval több időt igényel majd! Gyöngyösi László imég nem gondol a jövőre, hiszen az egész­ségügyi szakiskola első osztályá­ba jár: — A középmezőnybe tartozom 3,5-es bizonyítványommal. A matematikával és a latinnal ha­dilábon állok, ám az elégséges eredményen biztosan tudok ja­vítani. Szeretem ellenben az ana­tómiát és a biológiát, mindkét tárgyból beneveztem az „Év leg­jobbja” versenyre. Jól érzem ma­gam a ciklusonkénti három na-' pos gyakorlati foglalkozásokon is, csak a csecsemőgondozás okoz némi nehézséget. Záhonyi Márta jogosan köny­velheti el sikeres időszaknak az eddigieket. Tavaly még a Zrínyi Ilona, Általános iskola padjait koptatta, ■ onnan jelentkezett a Katona József Gimnáziumba: — Nővérem elbeszéléseiből A TIZENHÉT ÉVES TERVEZŐ ÁLMA Okleveles szupertricikli Első hallásra meghökkentő szerkentyűvel indult a „Tervez­zünk tárgyakat!” című, gyere­keknek, fiataloknak 'kiírt orszá­gos pályázaton a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium harma­dikos diákja, Kalán Ferenc. A benyújtott tervrajzon megálmo­dott újítást a zsűri egyáltalán nem találta- fantasztikusnak: az ötletet oklevéllel jutalmazta. — Mi is volt ez a pályamű? — Egy velorexihez — vagyis a régi (típusú, háromkerekű rok- kanfautóhoz — hasonló, kétülé­ses, lábbal hajtott járművet ter­veztem. Mozgása is a gépkocsi kormányához hasonló működé­si elv alapján — kardántengely segítségével — irányítható. Sofőr és utasa együtt és külön-külön is pedálozhatnák a rendkívül ké­nyelmes, szabályozható helyzetű üléseikből. A másiktól függetle­nül válthatnak sebességet ,is, ebben a versenyibicikliihez ha­sonlít. — Elég nehéz elképzelni ezt a járgányt. Meddig dolgoztál raj­ta? — Nyáron kezdődött. Rengete­get kerékpároztam, ami nagy­mértékben igénybe vette bizonyos testrészemet. Törni kezdtem a fejemet, hogy lehetne a bicikli­zést kényelmesebbé tenni. Mi­kor értesültem a pályázati kiírás­ról, már a sokadik változatnál tartottam. Azt, amelyiket a leg­jobbnak véltem, részletesen ki­dolgoztam 'és béküldtem. — Mikor készül el a prototí­pus? — Elég költséges lesz, de mirv- donképpen meg akarom csinálni. Az alkatrészek többségét talán be tudom szerezni a roncstele- peni, de a kerekek nagyon jók ás erősek kell, hogy legyenek, te­liét ezekből feltétlenül újakra lesz szükség. Pontos dátumot — mérlegelve pillanatnyi anyagi helyzetemet — nem tudok mondani. — Szerinted van ennek a jár­műnek jövője? — Miiért ne Jehetns ? Főleg az idősebbek körében lenne nép­szerű véleményem szerint. Ok ugyanis a kétkerekű biciklire már hem mernek ráülni. De sok fiatalnak sincs ehhez elegendő biztonságérzete. Ügy legyen. Minden eldől, ha egyszer — reméljük, minél ha­marább — megcsodálhatnak té­ged ezzel a szupertriciklivel a kecskeméti járókelők. Sz. K. /OÁ ) Felállt, amikor a bün- ' ~ ' V tetőtanács a címer alatti ajtón á tettembe lépett. Akkor már ott volt az Ügyész, \iz ügy­véd fis, te 'nagymellű jgépírónő . a papírjait rendezgette. \ • — A tárgy dióst megnyitom! f— zengett ja bíró kellemes, , ismét csak *nyugodt hanlgja {és Sárosi Pétér jérthetetlen jirömmel fedez­te fel, hogy • a; pöld nyakkendő van a bírón. Annál inkább meg­lepődött, amikor \dzt hallotta, hagy elsőként Nagy [Fdbidn ta­nút ísgólítottáfc be. I , — [A bíróság tanúként > jog ja kihallgatni! ‘— mondta a ‘ bíró, amikar la hatvanas férfi hnég nem is ért egéidzen az asztal elé. Sze- rriélyi igazolványából jegyző­könyvbe diktálta adatait a ta­nácsvezető, majd figyelmeztette az igazmondásra. — Perben, haragban van-e a vádlottal? — Nem haragszok én rá ké­rem! — válaszolt mintegy meg- bocsájtó hangsúllyal a tanú, és kucsmáját szordngOtva . Sárosira nézett. Majd amikor arról kér­dezték, honnan ismeri a vádlot­tat, elmondta, hogy a lányának udvarolt, de ők, mármint a szü­lők ellenezték, hogy oda járt. — Miért ellenezték? — Hát ugye mán az ember caak megnézi, hogy kinek adja a lányát. Oszt ez itten — tett egy fél fordulatot Sárasi felé — hát nem tetszett nekünk. De a jány- nak se. — Mikor ismerte meg a vád­lottat? — A Pétert? Még apró gyerek­korától fogva ismerem, mert ugye hogyne ismerném, hiszen ott lakott a Kővárinál, a tanyá­ban kicsi korától egyfolytában. Láttam, hogy gyün, megy, de amúgy ugye mink csak dógÓz­tunk. — Milyen élete, sorsa lehetett Sárosinak Kőváriéinál? — Olyan nagyon fényességei neki se lehetett, pláne eleinte, mert bizony mindenki szűkösen éldegélt, de dolog aztán szakadá­sig akadt. A bíró látta, hogy nem sokra megy a tanúval, nem is értette, hogy minek kellett megidézni. Még egy kérdést azonban feltett neki: — Miit tud a gyilkosságról? — Hát mindenki azt tudja, hogy a Péter megölte a gazdáját és rágyújtotta a tanyát. De én semmit se láttam. — Nem azt kérdeztem, hogy mások mit tudnak, hanem azt, hogy maga mit tud? — Hát mást ugye én se tudok, csak amit hallottam. — És csak azt hallotta, hogy megölte és rágyújtotta a tanyát? Arról nem hallott, hogy Kővá­rit a bíróság kötelezte, hogy fi­zessen Sárosmak, de az nem volt hajlamdó fizetni? — Beszélték a népek eztet is, de miféle tartozás az, amikor felnevelnek valakit és utána még az kér pénzt? Én ezen csu- dálkaztam. — Tessék ügyész úr, kérdez­zen! — intett az állóval a bíró a már jelentkező ügyésznek. — Látta-e ittas állapotban Sá­rosát, a vádlottat? Szeretett-e in­ni ez az ember? — Látni láttam, persze, hogy láttam, de csak mértékletesen volt részeg némelykor, ha Na­gyobb ünnep adódott. Amúgy nem számított borivó embernek. Egy kicsit ugye mindenki fo­gyaszt. — A bíró úr már kérdezte, de én is megkérdezem: mit tudott arról, hogy Sárosi pénzt követelt a volt gazdájától, de az nem fi­zetett. Miért nem fizetett maga szerint? » — Persze, hogy tudok. Nagy téma volt ez a környéken, de a Kővárinak meg nem maradt pénze. — Hogyhogy nem maradt? Ho­vá tette? — Azt ugye én nem tudhatom. De nem volt neki. Mindent a fiá­nak adott. — Ezt is csak hallomásból tud­ja? — Csakis! De a Kővári is me­sélte úton-útfélen, hogy abból ugyan nem eszik a Péter, hogy ő pénzt adjon neki. Nagyon mérges volt a szolgájára. Szidta a Pétert, már néha hallgatni is rossz volt. — Ezeket a szidásokat akkor maga is hallatta! — Persze, hallottam, hát ugye az ember nem tudja becsukni a füllt. — Köszönöm, nincs több kér­désem — fejezte be az ügyész. Most az ügyvéd következett: — Azt mondja meg jóember, már sokat tudtam a nagyhírű is­koláról, így voltak elképzeléseim a követelményekről. Lényegé­ben kellemesen csalódtam, aki lelkiismeretesen készül, annak nem lehet félnivalója! 'Talán ezt bizonyítja 4,6-es eredményem is, amivel elégedett vagyok. Külö­nösen a történelmet, a magyart és a matekot kedvelem; ezekkel a tárgyakkal további terveim is vannak, melyekről most még ko­rai lenne beszélni. Osztálytársa, Herczeg Anikó Lajosmizsén él. Ottani 4,5-es át­lagához képest a mostani jó ren­dű bizonyítványa nem jelent szá­mottevő rontást. Ez a tény bi­zonyíték arra, hogy egyre inkább eltűnőben van a kisebb települé­sekről jött tanulók hátránya. A félév egyetlen lényeges változást hozott életében. — Eddig kollégista voltam, ám sohasem bírtam igazán megszok­ni a családi légkör hiányát, ezért e hónaptól kezdve naponta já­rok át Kecskemétre. Kedvenc tantárgya nleki is a ma­gyar. Bizonyítványát legalább 4,3-re szeretné javítani, szerinte ez az eredmény tükrözné valódi tudását.” Szabó K. Tamás Ma este fellépnek Az előzenekar: Ars Légió Mára mintha enyhültek volna a zenekaralapítási kedvek, Kecs­keméten sincs már pezsgő zene­kari élet. Eltűntek a két-három esztendővel ezelőtt tündöklő amatőr „sztárbandák”, talán ép­pen azért, merit a formaságok, a külsőségek miatt a tartalomra,' a mondanivalóra nemigen jutott energiájuk. A hallgatás közepette egyszer­esük megjelent egy új együttes. Kecskemét 'legfiatalabb, s leg­újabb zenekara, az Ars Légió. Ezerkilencszáznyolcvanhat ele­jén alakulták. A csapat tagjai: Kaynaker László billentyűs-éne­kes, Szeverényi Mátyás szólógi­táros, Sebestyén Péter dobos és Sebestyén Henrik László basszus- gitáros, énekes, zenekarvezető. f! Fii: ff ■ hogy amíg odajárt magukhoz a Sárosi Péter, mondott-e olyas­mit, amiből az derült ki, hogy haragszik a gazdájára? — Nem volt nálunk téma az ő gazdája. Meg az egész herce-hur- ca csak jóval azután kezdődött köztük. Elejtett ugyan néha egy- egy panaszt, de mink azt úgy vettük, mint a szokásosat, mert ugyá nem könnyű a tanyán élő emberiségnek. — Azt mondta, hogy nem tet­szett maguknak Sárosi. De még­is, miért adták ki az útját? Azt mondták neki, hogy nézd. fiam, te nem tetszel nekünk? — Nem, eztet nem mondtuk neki, de olyan dólgokat tudtunk meg, hogy nem tűrhettük az odajárását. — Miféle dolgokat? — Mondták, hogy nem rendes az esze! — Csak ennyit tudtak meg ró­la? Volt ott valami más is, gon­dolkozzon csak egy (kicsit. Ne­hogy én mondjam már — eről­tette az ügyvéd, s a tanú kifa­kadt, mert értette mire céloz­nánk. — Eltűntek holmik a ház kö­rül, de már csak később tudtuk meg, hogy abban a Péter ártal­matlan volt. A Kővári felbérel­te a náluk lakó Katót, hogy vi­gyen el ezt is, azt is, és a Péterre fogták, hogy az volt. (Folytatjuk) • A hallgatás közepette egyszer­esük megjelent egy új zenekar ... (Fotó: Káráth Imre) Régebben is volt már zeneka­ra Sebestyén Lászlónak. A sike­res Fly. Rádiófelvételig jutottak el, s jártak a Szovjetunióban, a jaltai fesztiválon, s az ottani te­levízió fellépésüket is közvetítet­te. De ez már á múlté. A siker- sorozatnak vége szakadt, felosz­lott a csapat. Új koncepciót kel­lett kitalálni, s új tagokat tobo­rozni. A véletlen segített... A zongorista és a gitáros ha­sonló terveket szövögetett, mint a leendő zenekarvezető. Elkép­zeléseik, zenei ízlésük találkozott, s nem teketóriáztak tovább: megtartották a névadót. (Az Ars Légió név: könnyen megjegyez­hető.) Hamarosan elkészültek sa­ját szerzeményeikkel, stúdiófel­vételt is rögzítettek. A kazettán amerikai fuinkyzene szól. Néger muzsika, magyar fülnek. Lehet, hogy szokatlan, főleg vidéken. Majd kiderül. Egy bizonyos, akik játsszák, értenek a hangszerek­hez. Mindannyian képezték, il­letve képzik magukat. Az Ars Légiót ma este hétkor a kecskeméti Katona József Szín­házban hallhatjuk-láthatjuk, a népszerű KFT együttes előzene- karaként lépnek fel. Ez lesz az első, nagyközönség előtt bemu­tatott műsorúk, de máris több meghívás lapul a zsebükben A fővárosban, a tavaszi fesztivál ideje alatt igyekeznek majd meg­hódítani a közönségei. Bízzunk, szerencséjükben! —k —r I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents