Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

1986. március 11. PETŐFI NÉPE • t BAJ. HA OLCSÓ. BAJ. HA DRÁGA.. Táplálkozzunk egészségesen! (?) NAGYKÖZSÉGI NAP Az indulás tapasztalatai Megyénkben sokan szenvednek cukorbe­tegségben és érelmeszesedésben, szép szám­mal találhatók elhízott emberek te. Az .előb­bieknek kötelezően kell diétázniuk, az utób­biaknak csupán ajánlatos mindez, vagyis a gazdag fehérje- és rosttartalmú élelmiszerek fogyasztása. Csakhogy ez több helyütt aka­dályba ütközik. (A jó szándék kevés) Keresi az olvasó A korszerű táplálkozása köve­telményeknek megfelelő gabo­naipari termékek hiányáról szá­molt be a közelmúltban egy kunbajai alivasónik: — Régóta keresem a búzakor­pát, búzacsírát, szójaldsztet és •zahpelyhet, hiába. A kereskedők szerint nem változik lényegesen e helyzet, hiszen annyira gyér a kereslet az ilyen áruk iránt, hogy nem érdemes folyamatosan, s' nagyobb tételben megrendelni­ük, raktározniuk — írja Hamza István. — Persze, azt is jó len­ne tudni, hogy az élelmiszeripa­ri cégek megtesznek-e mindent é termékeik zökikenőmestes for­galmazásáért? Olvasóink kérdésével a me­gyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat igazgatóját, dr. Molnár Istvánt kerestük meg, aki a következőket mondotta: — Évek óta gyártjuk az étke­zési búzakorpát, melyet Kecske­méten, a Wesselényi utcában le­vő szaküzletünk árusít, ahol kapható a többi társvállalat ál­tal készített diétás jellegű ter­mék is. Őszintén megmondom, a jelenleginél összehasonlíthatat­lanul .nagyobb mennyiségű kor- paimegrendelést is maradéktala­nul teljesítenénk, csakhogy a ke­reskedelem nem halmoz el ben­nünket ilyesfélével. Miért? Mert feltehetően így gondolkodnak a boltosok: az úgynevezett ala­csony árfekvésű, tehát csoma­gonként csupán pár forint érté­kű korpával, búzacsírával stb. nem rakják tele az eladóterük, raktáruk polcait, ahol kifizető-’ dőbb, gazdaságosabb az ugyan­olyan térfogatú vagy súlyú, de drágább áru tárolása. Mi meg­értjük azokat, akik szeretnének áttérni a fehérje-, rost- és vita­mindús étrendre, érdekükben működtetjük a megyeszékhelyen saját árusítóhelyünket, másutt azonban — a hivatásszerű ke­reskedelem helyett — már nem tudunk vállalkozni hasonló be­ruházásra. Végső soron tehát azt tanácsolhatjuk a vidékieknek, hogy szakboltunkban szerezzék be a gabonaipar szóban forgó termékeit. .Mii mond a kereskedőt A kereskedelmet ért vádat — hogy sajnálják az olcsó, diétás élelmiszerektől a helyet —, Bes- sesnyi Istvánnak, a KONZUM Ke­reskedelmi Vállalat megyei igaz­gatójának továbbítottuk. Tény­leg ez lenne az igazság? — Sajnos, azt kell, hogy mond­jam: igém. Végtelenül kicsi az effajta élelmiszerek árrése — Vagyis hatalmas forgalom után is elenyésző nyeresége lesz csu­O Kímélő ca diétás sütőipari , ímüSí nyelt gaz­dag váíass­egyelőre a termékbe- mutatón. pán az üzletnek —, ugyanakkor nagy a helyigényük, nehéz a mozgatásuk. Bár ilyen jellegű gaibonaipaci termékeket a mi boltjaink egyáltalán nem is for­galmaznak, ugyanez érvényes például az ásványvízre: senki nem akarja árulni. — Megbocsásson, ez csak az érem — pontosabban: a pult — egyik oldala. A másikon ott vagyunk mi, vevők, akik egészségesen szeretnénk táp­lálkozni. —■ Ez a kereskedelem érvény­ben levő szabályozói mellett ne­hezen fog megvalósulni. Ne higgye, hogy én ezt helyesnek tartom! De mit tehet ma egy nyereségérdekeit — nyereségre kényszerűéit — , kereskedelmi vállalat? Előfordul, hogy én, mint kereskedő, szemet hunyok olyan dolgok felett, amit mint Igazgatónak, tiltanom kellene. Sok élelmiszerboltunkban árul­nak már teljesen oda nem illő termékeket is, a nagyabb bevé­tel reményében. Visszatérve a gábonaipari árukra, szerintem a kecskeméti keresletet kielégíti az említett szakbolt. Nem volt még róla szó, de megyed üzleteink el­látását talán nem is tudná vál­lalni a gabonaipari vállalat, hi­szen a „terítés” költségei őt ter­helnék. — A szóban forgó árukon kívül jó néhány eleget tesz még az egészséges táplál­kozás kívánalmainak. Gon­dolok itt a csökkentett zsír- tartalmú tejipari termékek­re, vagy a kifejezetten diétás, narancssárga körrel ellátott árukra. Ezekkel mi a helyzet? — Nem fogja elhinni: még a teljesen azonos minőségű, de új csomagolású tejet sem viszik a vásárlók — csak mert megszok­ták a régit —, nemhogy a sová­nyát! A korszerű étrend szüksé­gességének reklámozása mellett nem ártana egy kis hírverés most már annak sem, hogy vannak olyan termékek, amelyek eleget tesznek ennek. Ez viszont már nem az élelmiszer-kereskedelem feladata, a lehetőségei sincsenek meg rá. A narancssárga címkés áruk forgalmazására tizenkét kijelölt üzletünk van a megyé­ben, a többiben az üzletvezetők­re van bízva, mit és mennyit rendelnek az ilyenekből. Ezekkel meg az a baj, hogy öt-tizenöt százalékkal drágábbak, mint a hagyományosak, ráadásul nem keresik őket: összes forgalmunk egy százalékát sem teszik ki... SZEBB BŰTOR, TÖBB VEVŐ Tavaly tervezték a Félegyháza ’85 nevű szekrénysort. Az új igényesebb, szép kivitelű bútor megtetszett a ve­vőknek. A félegyházi asztalosipari kisszövetkezetben már havonta százhatvan garnitúra készül el. A gyártó véleménye Az olcsót tehát nem érdemes árulni, mert nem hoz hasznot, a drágát meg nem keresik a ve­vők. Mit mond erről az alap­anyaggyártás és végtermék-for­galmazás egyik közbeeső lánc­szeme, a kalocsai sütőipari vál­lalat? , — Sajnos igaz, hogy diabeti­kus termékeink hiába készülnek olcsóbb alapanyagból — például liszt helyett korpából —, általá­ban drágábbak, mint a „normá­lisak” — mondja Tóth Ignácné főtechnológus. — Ennek legfőbb oka az, hogy ezekből jóval ke­vesebbet gyártunk, mint a ha­gyományosokból — a gyártási előírások is sokkal szigorúbbak —, viszont ugyanazok a költségek rakódnak rá, mint ha a mainak tízszeresét állítanánk elő. , — Nem lehetne egy kicsit lefaragni az árukból a többi, az „egészségtelenebbek” ká­rára? — Régóta ez nálunk a gyakor­lat, de ennél többet egyszerűen nem lehet! Minden új termé­künk piaci bevezetése ellőtt in­gyenes kóstolókat tartunk, az emberek ismerik és kedvelik a gyártmányainkat Kalocsa kör­nyékén. Számunkra ezért a leg­jobb reklám az lenne, ha még olcsóbban tudnánk adni őket... Több vélemény ütköztetésére, azt hiszem, nincs szükség, hogy kitűnjék, valami nagyon nincs rendben á több oldaliról hangoz­tatott egészséges táplálkozás iránti igény körül. Egyik megszó­lalót sem lehet kárhoztatni: va- lamennyiőjütotől gazdaságossá­got, eredményeket várnák. Kér­dés, hogy meddig lehet ennek függvénye milliók egészsége, meddig lesz még „olcsóbb” az elhízással kapcsolatos betegsé­gekben szenvedők kórházi ágya, s a „szegény kövéreknek” kifize­tett táppénz? Ha ez igazán fon­tos nekünk, talán már nem so­káig. gF. A.—Sz. K. Minden község: közösség. A milyenség, a minőség döntően már a település lakóin és a körülményeken múlik. Sorsunkat nem sza­bad kiengedni a kezünkből. Volt olyan időszak, amikor a legkülönbö­zőbb egyesülések idejét éltük. Mindenáron nagyobbak akartunk lenni. Ennek is akadtak fontos előnyei, és lennének néhány további esetben is. Üj,abban az önállósodás melletti érvek a meggyőzőbbek. Valóban, többet képes tenni az ember azért, amit jobban a magáénak érez. Az önállóság energiákat tud felszaba­dítani. Alkotó, teremtő erő származik a fej­lődés egyénileg is átórzdtt akaratából. Ha valaki nagyon elszánja magát egy hasznos ügyre, könnyebben veszi az akadályokat. A községgé-közösséggé szerveződés szép lendületet vett Bács-Kiskunban. Az 1986-os évet önállóan kezdhette a megye északi ré­szén Felsőtajos, a Kalocsa környéki egykori szállások vidékén a Keserűtelekből és Rész­telekből lett Újtelek, s tőle délebbre Érsek­halma. Azóta küllőn történetük első lapjait ír­ják a helybeliek, ami arányaiban méltán van olyan jelentős mozzanat a maguk érték­rendjében, mint akár a várossá nyilvánítás például Bácsalmás vagy Tiszakécske életé­ben. A kisebb falvak és a városok között he­lyezkednek el az úgynevezett nagyközségek. Vannak, amelyek már túlnőttek azon, hogy a szomszédos településekkel együtt mindenben ugyanabba a vonzáskörzetbe tartozzanak, önállóságuk és közvetlen megyei irányítá­suk — a közbülső fokozatok kikapcsolása — azt a jövőt vetíti elő, amely mind általáno­sabbá válik majd a hazai közigazgatásban. Nem véletlen tehát, hogy a politikai veze­tés kíváncsi vdüt rá: hol tartanak. A pártbi­zottságok első titkárainak havonta esedékes, legutóbbi értekezletén Lajosmizse, Dunave- cse és a házigazda tisztét betöltő Izsák tiszt­ségviselői adtak számot a megyei közvetlen irányítású nagyközségi pártbizottságok gaz­dasági munkájának tapasztalatairól, a VII. ötéves terv és annak idei . első éve indulását elemezve. Lajosmizsén nagy ütemű fejlődést alapoz­nak — vették tudomásul az értekezlet részt­vevői. A növekedés tervezett mért,éke vala­mennyi ágazatban meghaladja a népgazda­sági előirányzatot. De nem csupán az elkép­zelések reménykeltőek. Az elmúlt két hónap összegzése azt bizonyítja, hogy az idei esz­tendő rajtja kedvezőbben sikerült, mint az előző: jó a munkaellátás, az üzemek többsé­ge már lekötötte 1986-os kapacitásának egé­szét, illetve 60—70 százalékát. Számottevő az exporttermelés. Ennek nagyobb mértékű nö­velésére az ipari szövetkezet készül, amihez a pályázati lehetőségeket is igénybe szeret­nék venni. Igényesebb és távlatibb gondol­kodásra vall, hogy mindenütt bővítik a szak­munkástanuló-képzést. Dunavecse ugyan kisebb, de a tennivalók és bizonyos eredmények nem kevesebbek. Jelesül a termeléssel, tisztánlátással szerve­sen összefüggő közművelődésiek példaként szolgálhatnak nagyobb helységeknek is. A 4500 lakosú településen arra törekszenek, hogy az MSZMP tagjai és mások mind főb­ben és behatóbban ismerjék meg a nagy­községi pártbizottság helyi gazdaság- és te- lepüléspolitikai célkitűzéséit, a munkahelyek feladatait. Céljaik között szerepel az egész­séges és elegendő ivóvíz előteremtése, amire hatmillió forintot fordít a tanács az évtized végéig. Tovább építik a szilárd burkolatú utakat is. Szükség lesz újra az üzemek és a lakosság segítségére. Jó alapul szolgál ehhez az a gyakorlat, amely 4 millió 700 ezer fo­rintos lakossági 'társadalmi munkavégzést eredményezett tavaly. Az Izsákiak mutatós kis termékkiállítással is szemléltették a vendégeknek az új párt- székházban, hogy miire képesek. Együtt so­rakoztak fel az állami gazdaság jó minőségű pezsgői és húskészítményei, a Sárfehér Tsz cipőfelsőrész-üzemének és más egységeknek t a produktumaival. Mindkét helyen jó zárás után kezdték az évet. A téesz 34 millió fo­rintos nyereségével fennállása óta a legjobb eredményt érte el, az állami gazdaság pedig több mint százmillió forintos (tiszta jövedel­met könyvelhet el. A nagyközségi pártbi­zottság továbbra is arra ösztönzi a gazdásá­gi egységeket, hogy működjének együtt a kölcsönös előnyök alapján'. Az utóbbi időben egyre több ilyen példa van. Ezek érintik az alkatrészek, erő- és munkagépek cseréjét, ja­vítják a növényvédő helikopter kihasználását és a személyszállítást... Nem hiányzott a tanácskozásról az önkri­tikus és bíráló hangvétel sem. Egyebek kö­zött furcsa jelenségre utal a „fordított falu- . kép” kialakulása: látnivaló, ahol sokkal szeb­ben épül a község szélé, s elmarad a köz­pont fejlődése. A „magamé” viszont csak úgy gyarapodhat megnyugtatóan, ha a „mi­énk” sem szorul háttérbe, a közösségi cse­lekvés feltételei is erősödnek. Mielőbb -túl kell lépni az előbb-utóbb visszahúzó befelé- forduláson, azon a szemléleten, amely nem lát, vagy csak egy irányban néz Ml a saját portán. Lehet, hogy akadnak keserű ta­pasztalatai embereknek. Az új ötéves terv viszont új célokkal) és garanciákkal is in­dult. Igazi rangot és tartós, társadalmilag megalapozott jólétet az összefogás adhat. • Megfelelő kereteket és feltételeket érdemes kialakítani — ahol még nem történt meg kellően — az alkotó értelmiség letelepedésé­hez is. Az igényesebb iparosítás, a műszaki kultúra emelésével együttjáró foglalkoztatási alkalmak bővítése, az ellátás, szolgáltatások javítása ugyancsak a népesség éVdekeit szol­gáló tennivalók közé tartozik. Azért, hogy még inkább továbblendítő erejű közösségek legyenek — a nagy- és kisközségek egy­aránt. Halász Ferenc Alkotótábor Miskén T skálánk ünnepélyes névadóján elhatároz­tuk, hogy Tóth Menyhért tisizrbeletéile, a képzőművészetek­hez vonzódó úttörők tehetségé­nek kibontakoztatására nyári alkotótábort szervezünk. A résztvevőket pályázattal választja tói egy siaalkzsűrii. Aki szeretné nyáron Máskén üdülve fejleszteni paijztudását, ábrázoló- képeisiségét, szívesen bővítené fea_ , tészafi ismereteit, tanulmányoz­ná századunk nagy alkotójának. Tóth Menyhértnek életművét, 1986. május 1-ig küldje el a la­kóhelyét (annak égy-iegy jelleg­zetességét) bemutató pályamű­vét iskolánk címére (6343, Mis- ke, Szabadság tér 16.). A legfel­jebb fél íves nagyságú, papírfce- retital (paiszpartúrával) ellátott pályaművet festés, pasztell, gra_ fiikía vagy tollrájz technikával készíthetik. Május 25-ág értesítjük a pá­lyázókat a bíráló bizottság döntéséről., <a legsikeresebb húsa úttörőt az alkotótábor időpont­jánál, a szükséges tudnivalókról. Az ellátásiról, a programokról a községi tanács, a helyi termelő- szövetkezet az iskola igazgató­sága és a csapatvezetőség gon­doskodik.' 3596. Petőfi Sándor úttörőcsapat Tóth Menyhért Általános Iskola ITT A MOSZKVAI RÁDIÓ Baráti klubtalálkoző Szabadszálláson ülők abba­hagyták a beszélge­tést, ami­kor felcsen­dült a Kreml toronyórájának hangja, vagyis a Moszkvai Rádió szignálja, s az éterből — mint­egy kétezer kilométer távolságot áthidalva — megszólalt egy kel­lemes női hang: „Vázsonyi Miklóstól kaptunk levelet, amelyben arról tájékoz­tat, hogy '4 kecskeméti Fémmun- • kás Vállalat szocialista brigádjai kimagasló munkateljesítmények­kel köszöntik az SZKP XXVII. kongresszusát. SzolgáltatÓházak- hoz készítenek berendezéseket, és komplett hűtőházakat. A kol­lektíva biztosítja a gyártmányok kiváló minőségét. Ezeket a fel­szereléseket a Szovjetunió mező- gazdasági körzeteibe szállítják, ilyen módon a Fémmunkás dol­gozói hozzájárulnak a szovjet élei. miszerprogram teljesítéséhez. Most pedig a Moszkvai Rádió egyik baráti klubjának üléséről szólunk, amelyet a szabadszállá­si Daniin Termelőszövetkezetben tártainak. A program szerint elő­ször Szűcs Sándor elnök beszá­molója hangzik el, majd Veres Éva, az MSZBT tagcsoportjának elnöke ismerteti a munkát és szól a klub tevékenységéről. Az ülé­sen részt vesznek a Moszkvai Rádió más baráti klubjainak kép­viselői is. Kedves barátaink! A magyar osztály nevében sikereket és sok boldogságot kívánunk mindnyá­juknak. Kérésükre most egy dal hangzik fel. Borisz Alexandrov Régen befejeződött a háború cí­mű dalát a szovjet hadsereg ónek­és táncegyüttese adja elő.” Szabadszálláson valóban a hír­adás szerint zajlottak a,z esemé­nyek. A megjelenteket, a szép muzsi­kát követően, Szűcs Sándor, a ter­melőszövetkezet elnöke tájékoz­tatta a gazdaság életéről, 'mun­kájáról. Egy gyönyörű Majateovsz- kij-vers után megemlékeztek a szovjet hadsereg születésnapjá­ról és az SZKP XXVII. kongresz- szusáról. Majd a KISZ-klub ter­mében kötetlenül és igen jó han­gulatban folytatódott a találkozó. Itt beszélgettem néhány résztve­vővel. Veres Éva, a helyi MSZBT- tagicsoport elnöke nem régóta töl­ti be ezt a tisztet. A csoport in­dulásáról így szólt: — 1971 óta, a csoport megala­kulásától szinte valamennyi ter­melőszövetkezeti dolgozó tagja az MSZBT-nek. Úgy érezzük, nincs szükség nálunk hivatalos formaságokra, ilyenek nélkül is összetartó közösség a mienk. Nem célunk az, hogy tanácskozásokat, hivatalos megbeszéléseket tart­sunk. Szeretnénk a- Szovjetunió népeinek kultúráját megismerni, s az országaink közötti barátsá­got még szorosabbra fűzni. x Beszélgetésünket végighallgat­ta Farkas Józsefné isi, aki Veres Éva elődje volt hosszú éveken át. A tsz-ben csak Juliska néni­nek ismert asszony kedvességével, megnyerő egyéniségével ágén könnyen rá tudja venni az em­bereket, hogy elmenjenek az ér­dekes programokra, s figyeljék, mi történik a Szovjetunióban. — Nem tudom, hogy ez igazá­ból nékem köszönhető-e, minden­esetre nagyon kell ismerni az em­bereket, igen sokat kell foglal­kozni a problémájukkal. Szerin­tem a kapcsolatteremtés csak úgy megy, ha megnyerem őket magamnak. Például rábeszélem, hogy ne a kukoricaföldön 'kapál­jon mindig, hanem legalább né­ha jöjjön gl egy kicsit művelőd­ni is. Most én vagyok a tsz kul- túrosa, s annyi, rendezvényt szer­vezek, amennyit csak tudok. Pél­dául a nyugdíjasakat elvittem a Tizedes meg a többiek című szín­darabra Budapestre. Eleinte kö­tötték magukat, hogy nem men­nek prózai művet megnézni, de szereztem mellé egy országházi belépőt is, így mindjárt nagyon sokan jelentkeztek. Csipák Mária is bekapcsolódott beszélgetésünkbe, ö Kiskumrmaj- sáról, a Mezőgép Vállalat ottani gyáregységéből érkezett a baráti találkozóra. — Nálunk is hasonlóan jól mű­ködik az MSZBT-tagcsoport. Ren­dezvényeink zöme természetesen a Szovjetunióval1 közös nagyabb ünnepeink köré csoportosul. De klubtalálkozókat gyakrabban szervezünk. Tagjaink nagyon sze­retnek barátkozni, ismerkedni. Minden évben legsaláfob két al­kalommal meglátogatjuk Buda­pesten a Szovjet Tudomány és Kultúra Házát is. Igen népsze­rűek a baráti országokba szerve­zett társasutazásaink. Sok-sok szovjet emberrel ismerkedtünk meg, s azóta is szorgalmasan le­velezünk egymással. Én magam a Moszkvai Rádió magyar osztá­lyának is évek óta levelezője va­gyok. Egy fiatalember végig figyelte, miről is beszél Csipák Mária. Bár nem mondta ki, de talán ama gondalt, hogy ő lesz a legközeleb­bi interjú alanya. A fiatalember ugyanis a Moszkvai Rádió budai- pesti tudósítója, Vlagyimir Sztye- fanov volt. — A vasárnapi műsorban a terveink szerint el fog hangzani egy kis riport, amit itt készítet­tem a szabadszállási kiubtalálko- zón. Naponta kétszer adunk ma­gyar nyelvű műsort, este fél 7- kor és 9 órakor a 256 méteres középhullámon, közvetlenül a Petőfi-adó mellett. Az én fő fel­adatom egyébként az, hogy Ma­gyarország legfontosabb belpoli­tikai eseményeiről tájékoztassam a hallgatóinkat. És rendszeresen beszámolok a szovjet—magyar együttműködés, barátság újabb és újabb megnyilvánulásairól. Na­gyon szívesen jövök B ács-Kiskun megyébe, egyrészt azért, mert Itt mindig történik valami, amiről érdemes szólni. Másrészt, a ked­venc területem a mezőgazdaság, bár szakmám szerint nem kötő­döm hozzá. Csakhogy falusi gye­rek vagyok, Kubányban szület­tem, egy ugyanilyen' jellegű vidé­ken, mint Bács-Kiskun megye. S itt úgy érzem, mintha otthon len­nék. Van egy dédelgetett tervem is,, éppen ezért szeretnék a ma­gyar falvakról, tanyákról egy* könyvet írná. T, B.

Next

/
Thumbnails
Contents