Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-06 / 55. szám

• PETŐFI NÉPE • 198«. március 6. AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSÁRÓL JELENTJÜK Határozat a politikai munkáról Az SZKP XXVII. kongresszusa jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvona­lát és gyakorlati tevékenységét — állapítja meg a Központi Bizottság politikai beszámolójáról elfo­gadott kongresszusi határozat. Az okmány aláhúzza, hogy a jelenlegi forduló­pont jellegű szakaszban, az országon belül és a vi­lág színterein kialakult minőségileg új* helyzetben ismételten megnyilvánult a párt hűsége a marxiz­mus—lenioiizmus iránt, az a képessége, hogy mé­lyen megértse és reálisan mérje fel a helyzetet, he­lyes tanulságokat vonjon le a tapasztalatokból, megtalálja a megérett problémák megoldásának út­jait, leküzdjön mindent, ami elavult. A határozat rámutat: a történelem, a társadalmi fejlődés egyre sürgetőbben követeli, hogy világmé­retekben megszervezzék az államok és a népek kö­zötti konstruktív és alkotó jellegű együttműködést. A béke és a haladás erői képesek világszerte sem­legesíteni az imperializmustól eredő veszélyt, meg­állítani a világnak a nukleáris szakadék szélére való sodródását, megakadályozni azt, hogy a világ­űr harctérré váljék. A kongresszus az SZKP belpolitikai vonalát jel­lemezve megállapította, hogy a párt tevékenységé­nek legfőbb területe a gazdaság. Az okmány meg­állapítja, hogy 1961, vagyis az SZKP harmadik programjának elfogadása óta a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem csaknem négyszeresére, az egy főre eső reáljövedelem pedig 2,6-szeresére növeke­dett. A kongresszuson bírálóan értékelték az elért eredményeket, s megállapították:' a fő feladat ma az, hogy minél rövidebb idő alatt leküzdjék a gaz­daság fejlődésében tapasztalható kedvezőtlen ten­denciákat, sokkal dlnamikusabbá tegyék a gazda­ságot, tág teret biztosítsanak a valóban forradalmi átalakításoknak. A határozat nagy figyelmet szen­tel az aktív szociálpolitikának. Az okmány kimond­ja: a párt szigorúan tartja magát a szociális Igaz­ságosság elvéhez, s arra törekszik, hogy eltávolít- son mindent, aki akadályozza ennek az elvnek a folyamatos megvalósítását. Az SZKP külpolitikai stratégiáját elemezve, a kongresszus rámutatott, hogy a párt nemzetközi sí­kon kifejtett tevékenységében a fő irány továbbra is az, hogy elhárítsák a háborús veszélyt, megva­lósítsák a tömegpusztító fegyverek megsemmisíté­sének programjait, amit Mihail Gorbacsov januári nyilatkozata kifejtett. Az okmány megfogalmazza azt a fontos elméleti és gyakorlati jelentőségű következtetést, miszerint nemzetközi síikon olyan objektív feltételek alakul­tak ki, amelyek közepette a kapitalizmus és a szo­cializmus közötti párviadal csakis és kizárólag a békés verseny és a békés versengés formái között mehet végbe. A határozat külön fontosságot tulajdonít a nem­zetközi biztonság átfogó rendszere megteremtése elvi fontosságú alapjainak — amelyet a Központi Bizottság politikai beszámolója terjesztett elő. Rá­mutat, hogy ehhez a tételhez igazodva el lehetne érni, hogy a békés egymás mellett élés az állam­közi kapcsolatok legfőbb univerzális elve legyen. A kongresszus felhívja azokat a kormányokat, pár­tokat, társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, amelyeket valóban aggaszt a béke sorsa, felhív minden népet, hogy még szorosabban és még ter­mékenyebben működjenek együtt a háború elleni ütközet megnyerése érdekében. A határozat a párttal foglalkozó fejezetében ki­mondja, hogy az SZKP új szerkesztésű programja, a szervezeti szabályzat tételeinek következetes va­lóra váltása tovább növeli az SZKP vezető szere­pét, befolyását a szocialista társadalom minden te­rületén tapasztalható tevékenységre. MUNKAHELYI GYŰLÉSEK, PÁRTAKTÍVÁK Külföldi delegációvezetők felszólalásai Moszkvában kedden folytatód­tak azok a munkahelyi gyűlések, pántaktívák, amelyeken az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő vendégek, külföldi delegációk ve­zetői köszöntötték a szovjet kom­munisták tanácskozását. Haydar Kutlu, a Török Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának főtitkára arról számolt be, hogy Törökországban bíróság elé állítanak és súlyosan megbüntet­nek olyanokat, akiknek egyetlen bűne, hogy békét akarnak. Az üldözés sem képes azonban el­nyomná a béke mellett szót eme­lők hangját. A Szovjetunió béke­kezdeményezései Törökországban is visszhangra lelnek. Ez pedig azt bizonyítja, hogy napjainkban a békeszeretet egyre inkább az aktív cselekvés vágyában nyilvá­nul meg.* Törökországban a kommunista párt kénytelen illegalitásban te­vékenykedni. Befolyása mégis egyre nő a munkásosztályban és általában a dolgozók, a hazafias érzelmű értelmiség, a társadalom demokratikus beállítottságú ré­tegei körében. Jean-Baptiste Lingani, Burki­na Köztársaság Nemzeti Forra­dalmi Tanácsának tagja beszédé­ben ismertette, milyen nehézsé­gekkel kell megküzdenie orszá­gának, a korábbi Felső Voltának a gyarmati korból örökölt mér­hetetlen gazdasági elmaradottság felszámolása sarán. A nemzetkö­zi reakció erői máig sem szün­tették be támadásukat a burki- nai forradalom ellen, s mindent megtesznek azért, hogy az or­szágot elszigeteljék a forradalmi fejlődéstől, a szocialista világ- rendszertől. Farroh Negiahdara, az Iráni Népi Fedajinok Szervezete Köz­ponti Bizottságának első titkára egy moszkvai gyűlésen mondott beszédében emlékeztetett arra, hogy már hat éve tart az Irán és Irak közötti áldatlan háború, amely csák az imperializmus hasznát szolgálja. A háborúnak eddig is sok százezer egyszerű munkás és paraszt esett áldoza­tául. A harci cselekmények to­vább rontották ay iráni nép élet­körülményeit. A fedajinok szer­vezete határozottan fellép a há­ború mielőbbi befejezése, a két szomszédos ország közötti x béke megteremtése érdekében. Az irá­ni munkásosztály új típusú, a marxizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elvein alapuló szervezete a békéért, a demokráciáért, országa függet­lenségéért és társadalmi hala­dásáért küzd, s ennek érdekében sokoldalúan együttműködik az Iráni Néppárttal is. Abdallah Ali, Bahreini Nemze­ti Felszabadíitási Front vezetősé­gének tagja beszédében kijelen­tette: pártja nagyra értékeli a Szovjetuniónak azt a javaslatát, hogy hívjanak össze nemzetközi konferenciát a közel-keleti békés rendezés kidolgozására. Ennek a rendezésnek magában kell fog­lalnia a palesztin arab nép törvé­nyes jogainak, köztük saját füg­getlen állama megalapítása jogá­nak biztosítását, s valamennyi iz­raeli 'katona kivonását az 1967 óta megszállt arab területekről. A Pakisztáni Kommunista Párt képviselője arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az illegalitásban te­vékenykedő pakisztáni kommu­nisták aktívan küzdenek Ziaul Hakik rendszere ellen., az ország politikai demokratizálásáért. Az Egyesült Államok az agresszió, a szomszédos államok, s elsősorban az Afganisztán elleni beavatkozás kiindulópontjává változtatta Pa­kisztánt. Jósé Lanao, az Argentin Kom­munista Párt KB tagja, a Béke és Szocializmus című folyóirat szerkesztőbizottsága delegációjá­nak vezetője az.t hangsúlyozta, hogy a testvérpártok képviselői nagyra értékelik a Szovjetunió eredményeit, amelyek forradal­masító hatást gyakorolnak a tő­kés világ nagy tömegeire. A szabadságukért hatodik éve fegyverrel küzdő Salvador! haza- fiák üdvözletét Jorge Shafik Hon­dái, a Salvador! Kommunista Párt KB főititkára tolmácsolta. Elmondta, hogy Salvadorban gya­korlatilag kettős hatalom alakult ki. Egyre erősebbek a hatalmon lévő csoportok közti politikai el­lentmondások, mélyül a gazdasá­gi válság, megosztott a hadsereg vezetősége. Az ország helyzetének alakulása azt mutatja, hogy olyan új időszak közeleg, amelyben döntő összecsapásra kerül sor a végső győzelemre elszánt nép és az Amerika-bar át rendszer kö­zött. A salvadori hazafiaknak nem­csak a népellenes Duarte-rend- szer ellen, hanem az amerikai im­perializmussal szemben is harcol­nia kell. Az Egyesült Államok ci­nizmusára jellemző, hogy Salva­dort a közép-amerikai „demok­rácia” egyik példájaként próbál­ja feltüntetni, és az úgynevezett salvadori modellt akarja Nicara­guára kényszeríteni. A salva­dori hazafiak soha nem fogják el­fogadni az országban jelenleg ki­alakult reakciós, embertelen rendszert — mondta a salvadori kommunista párt vezetője. Az Egyiptomi Kommunista Párt képviselője azt hangsúlyozta, hogy pártja időszerűnek tartja Egyip­tom visszatérését az arab világ élvonalába. Egyúttal elítél min­den olyan próbálkozást, hogy e visszatérést a Camp-David-i meg­állapodás igazolására használ­ják fel. A politikus rámutatott: az Egyiptomi Kommunista Párt, bár betiltották, mégis valós erővé vált az ország politikai életében, növekszik szerepe a munkásosz­tály, a parasztság fellépéseiben, és a diákmozgalomban.. Az Egyip­tomi KP demokratikus népfront megteremtésére törekszik az or­szág demokratikus átalakítása érdekében. .Kottonnge Pablis Szilva, a Sri Lanka-1 Kommunista Párt KB főtitkára kijelentette, pártjának elsőrendű feladata, hogy megaka­dályozza Sri Lanka bevonását a Reagan-kormány ázsiai stratégiai készülődéseibe. Rámutatott: az amerikai Imperializmus Sri Lant­kának az Imperialista országoktól való növekvő gazdasági függősé­gét, a tragikus és értelmetlen et­nikai viszálykod.ást a katonai és politikai jelenlét megerősítésé­re kívánja kihasználni. A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA AZ ORDZSONIKIDZE SZERSZÁMGÉPGYÁRBAN (Folylatás az 1. oldalról.) megszabott feladatairól. Nyiko- laj Csikirjov, a szerszámgépgyár vezérigazgatója az SZKP XXVII. kongresszusának küldötte, így a látogatás időpontjában a kong­resszus zárt ülésén vett részt. A főmérnök elmondta, hogy a szovjet szerszámgépipar egyik vezető özemét, a Szergo Ordzso- nikidze nevét viselő moszkvai gyárat 1932-ben alapították. A már korábban is jelentős eredményeket felmutató üzem­ben az ötéves évek végén, a hat­vanas évek elején korszerűsítet­ték a gyártmányszerkezetet. Űj műszaki megoldásokat alkalmaz­va, a világon elsőként, korszerű félautomata gépcsaládot hoztak létre. A hetvenes években beren­dezéseket szállítottak a volgai (VÁZ) és a kárnál (KAMAZ) au­tógyáraknak, a Nyva és a Ko- losz kombájnokat gyártó tagan- rogi és minszki mezőgazdasági gépgyáraknak. A hengerfejek és a motorblokkok gyártásához ké­szítenek fémmegmunkáló gépe­ket, komplett gyártósorokat. Mint a tájékoztatón elhangzott, ko­rábban a Csepel Autógyárnak is szállítottak két gyártósort. Elsőként a Szovjetunióban a Szergo Ordzsonikidze gyár kezd­te el a számjegyvezérlésű szer­számgépek sorozatgyártását. Ma lényegében ez az üzem látja el a szovjet autó- és traktortpart a szükséges termelőeszközökkel. Korszerű gépeik robotizált gyár­tóegységekbe és rugalmas ter­melési rendszerekbe illeszthetők. A gyár ötezer dolgozója, 3500 munkása előtt nagyszabású fel­adatok állnak a 12. ötéves terv­időszakban. A .termékmennyisé­get másfélszeresére, a munka termelékenységét 1,6-szeresére kell növelniük. A gyárat 1957-iben Lenin-rend- del, kétszer az Októberi Forra­dalom Érdemrenddel és egyszer a Népek Barátsága Érdemrend­del tüntették ki. A magyar küldöttség ezután megnézte azt az üzemet, ahol a számjegyvezérlésű szerszámgé­peiket szerelik össze, az automa­tizált és robotizált gyártósorok részeit készítik. A hatalmas üzemcsarnok mun­kásai tapssal fogadták az MSZMP főtitkárát és a küldöttség többi tagját. Az üzemben Jevgenyij Voronyicsev részletesen ismer­tette az egyes készülő gépek ren­deltetését, műszaki mutatóit. El­mondta, hogy az itt gyártott egyik géptípust 32 országba exportál­ják, köztük az NSZK-ba, Japán­ba és Kanadába. Az üzemlátogatás befejeztével a gyár igazgatói tanácstermében a vendégek találkoztak a válla­lat dolgozóinak képviselőivel. A találkozót Anatolij Szvja- tyenko, a gyár pártbizottságának titkára nyitotta meg. A vállalat kommunistái és dolgozói nevében meleg szavakkal köszöntötte a magyar küldöttség tagjait, s sze­mélyükben a testvér; Magyaror­szág dolgozó népét. Elmondta: az üzem dolgozói nagy figyelemmel kísérik az SZKP XXVII. kong­resszusának munkáját, s az ott megszabott célkitűzésekhez iga­zítják feladataikat, munkájukat. Rámutatott, hogy az itt dolgozók is hozzájárulnak a műszaki-tu­dományos fejlesztés meggyorsí­tására kidolgozott program vég­rehajtásához. Ezt követően Vlagyimir Ko­marov brigádvezető, a szocialista munka hőse mondott rövid be­szédet. Hangsúlyozta, hogy a párttagok és a párton kívüliek egyaránt támogatják a kongresz- szus célkitűzéseit. „A legfelsőbb pántfórum a jövőnket vázolja fel, ezért miniden dolgozó, minden brigád figyelemmel és remény­kedéssel követi a kongresszus v menetét” — jelentette ki. Be­számolt arról, hogy a kongresz- szusi munkaverseny során a gyár dolgozói közül január—február­ban több mint ötszázan 2,5—3 havi feladatot teljesítettek idei tervükből. Konsztantyin Mescsankin üzem­vezető arról szólt, hogy a kong­resszus nagy esemény az ország életében, megnyitja a fejlődés széles távlatait. Ezt a dolgozók már az SZKP KB 1985. áprilisi ülése után felismerték, amiít jól bizonyított a kongresszusi doku­mentumok országos vitája is. Megérezték, hogy le kell győzni a tehetetlenséget, fel kell számol­ni az elavult beidegződéseket. Nagy feladatok állnak előttünk, új módon, új mércével kell mér­nünk magunkat és elvtársainkat. Ez a pártfórum áttörést hozó kong­resszusként, az újítók kongresz- szusaként vonul be pártunk tör­ténetébe — mondta. Ezt követően Kádár János mondott beszédet. Egyetértünk a szovjet kommunisták törekvéseivel • Kádár János beszél a moszkvai szerszámgépgyár dolgozóinak képviselőivel rendezett találkozón. Bevezetőben megköszönte a szíves fogadtatást, a tartalmas programot, és átadta a gyár dolgozóinak, s rajtuk keresztül Moszkva lakosságának, az egész Szovjetunió népének a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a szocializmust építő ma­gyar nép jókívánságait. Utalt rá: ez a gyár azért is emlékezetes számára, mert itt találkozott a moszk­vai munkásokkal az SZKP KB főtitkáraként Jurij Andropov elvtárs, a magyar nép nagyra becsült barátja, aki nehéz időkben volt harcostársunk. — Küldöttségünket — mondotta ezután Kádár János — az MSZMP Központi Bizottsága megbíz­ta, hogy vegyünk részt a Szovjetunió, Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán. Most már vége felé közeledik a kongresszus, és elmondhatom, hogy nem csak mi követtük nagy figyelemmel az ott fo­lyó munkát, hanem minden politika iránt érdek­lődő ember Magyarországon. — Pártunknak a tanácskozáson elhangzott üd­vözletében is kifejeztük, hogy a kongresszus tar­talmával, törekvéseivel egyetértünk, azokat a leg­melegebben, fenntartás nélkül üdvözöljük, mint olyanokat, amelyek egybeesnek a magyar kommu­nisták törekvéseivel. A történelmi fejlődés adott pil­lanatálból is következik, hogy ez nem egyszerűen az SZKP soron lévő kongresszusa; a Szovjetunió fejlődésének mai szakaszában meghatározó szere­pet játszik. Azok a kérdések, amelyek itt napiren­den vannak, egyszersmind a többi szocialista or­szág, a szocialista világrendszer központi kérdései is. Eltérések persze lehetnek, de a lényeget illetően feltétlenül igaz ez a megállapítás. A szocialista vi­lágrendszer fejlődésének jelenlegi szakaszában ha­sonló feladatokkal küzd minden szocialista ország, tehát ilyen értelemben is valamennyiünknek fon­tos az SZKP XXVII. kongresszusa. — A világ is egy olyan pillanathoz érkezett, ami­kor ennek a kongresszusnak, a Szovjetunió szavá­nak különösen nagy súlya van. Békében élünk, de az imperialisták fokozott és rendkívül veszélyes fegyverkezési versenyt szítanak. Világháborút azon­ban saját pusztulásuk veszélye nélkül nem tudnak kirobbantani. így él most az emberiség egy kriti­kus időszakban. — Ennek a kongresszusnak minderről van mon­danivalója az egész világ számára. A fegyverkezé­si verseny kérdésében az egész szocialista világ véleményét fejezte ki, amikor az erőfölényről szól­va kétszer Is nemet mondott. Kijelentette: a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés országai nem töreked­nék erőfölényre, de nem engedik azt sem, hogy az Egyesült Államok, a NATO államai erőfölényre te­. gyenek szert. A szovjet javaslatok e tekintetben * teljesen világosak: tárgyaljunk, fogadják el a ki­nyújtott kezet, oldjuk meg együtt a vitás nemzet­közi kérdéseket. Ez megfelel a szovjet, a magyar és minden nép érdekeinek. — A kongresszusi vitában sok szó esett a mű­szaki fejlesztés, a termelés, a társadalmi fejlődés felgyorsításáról. Ezt a feladatot kellő súllyal és jó­kor vetette fel. Bizonyos, hogy az imperialista kö­rök respektálják a szovjet rakétákat, de attól ta­lán még jobban tartanak, hogy a Szovjetunióban felgyorsítják a fejlődést. Ez óriási húzóerőt jelent a többi szocialista országnak is. A mi rendszerünk szabad utat nyit a termelőerők fejlődése előtt. A gyakorlatban ez az elv nem mindig érvényesül, s ha nem, akkor meg kell vizsgálni és meg kell vál­toztatni a gyakorlatot. Ezt teszi az SZKP XXVII. kongresszusa. — Ezt a tanácskozást mi bel- és külpolitikai szempontból egyaránt nagyszerű kongresszusnak tartjuk. Jól érezzük itt magunkat, mi ilyen kong­resszusra vártunk. — Teljes sikert kívánunk a kongresszus határo­zatainak végrehajtásához. Ezt mi magyarok, mint elvtársaik és barátok szívből mondjuk, ez az ér­dekünk is. Ügy vagyunk ezzel: ha a szovjet ember egy kicsit könnyebben lélegzik, a Szovjetunióban dinamikusabban mennek a dolgok, akkor ez ne­künk is jó, mi is könnyebben lélegzőnk. Beszéde további részében az MSZMP főtitkára pártunk és kormányunk politikájának néhány tör­ténelmi tapasztalatáról és mai jellegzetességeiről tájékoztatta a munkásgyűlés résztvevőit. Részlete­sen szólt országaink együttműködésének erősítésé­ről, kapcsolataink bővítésének, egymás tapasztala­tai tanulmányozásának fontosságáról. — Egy úton járunk — mondotta. — Ezen a kong­resszuson éreztem, hogy a szovjet emberek biza­kodnak, merít óriási erők vannak ebben az ország­ban; szellemi energiák, szakmai tudás, tudomány, alkotókészség. Mi is bizumk a jövőben, mert ezek az erők hazánkban is jelen vannak, csak meg kell tanulni, hogyan hozzuk mozgásba őket, és akkor valóiban dinamikusabb lesz a fejlődésünk. Kádár János végezetül a gyárlátogatás tapaszta­lataira utalva elismeréssel szólt a látottakról, gra­tulált a kollektívának az elért eredményekhez. További sikereket, jó eredményeket kívánva bú­csúzott a gyár dolgozóitól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Anatolij Szvjatyenko a gyár dólgozói nevében az üzemben készülő egyik többrendeltetésű szerszámgép makett­jét adta át Kádár Jánosnak. Az MSZMP főtitkára a találkozás emlékére a Parlament látképével dí­szített herendi porcelán tálat nyújtott át a vendég­látóknak.

Next

/
Thumbnails
Contents