Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-04 / 53. szám

198«. március 4. • PETŐFI NÉPE • S

AZ ELSŐ TALÁLKOZÓ UTÁN

A Népszabadság törzshelye

GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET

A kunszentmiklósi Fülemüle citerazenekar.

Szellemi vetélkedő Kunszerit mi klóson

A Magyarorsizágan megjelenő újságok 'némelyikének már van klubja. Elég, ha aiz Új Tükör olvasótáborára gondolunk, a közösségek egyre másra csatlakoztak (s csatlakoznak) a képes hetilap mozgalmához. Ismertek, sőt népszerűek a gyermekek irodalmi folyóiratának, a Kincskeresőnek a klubjai, s nyári táborai. ÉS-klub Budapesten, HVG-klúb Kecskeméten, és még folytathatnám a sort. .. Most már a párt központi lapjának, a Népszabadságnak is van törzshelye, mégptedig Kecskeméten, az MSZMP Bács-Kiskún megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán.

Közelebb az olvasókhoz

A klub létrehozásának ötlete Komáromi Attilától, az oktatási igazgatóság . igazgatójától származik:— Több funkciónak teszünk eleget: a politikai oktatás mellett az ideológiai élet szellemi műhelye alakult ki nálunk. Nyitottság jellemzi az intézményt. A klubalaipítás az elmúlt év végén vetődött fel, azzal a céllal, hogy- legyen rendszeres ideológiai-politikai fórum. Reméljük, a 'tanulók, a .tanárok, valamint a Népszabadság újságírói között aktív kapcsolat alakul majd ki. A szervezés sarán kiderült: jó partnerekre .találtunk ...

Preiszinger András, a Bács- Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója:

— A megyében 2!! ezer 900 példányban kel el a Népszabadság. Az előfizetők száma 26 ezer 350. Törekvésünk, hogy a lapáremelés előtti olvasottságot ismét elérjük. Éppen ezért tartom fontosnak a klubot. A rendszeres találkozások közelebb hozhatják az olvasókat a napilaphoz, s növekedhet az újság ömiterjesztő képessége. Bízunk abban, hogy lesz ilyen hatása, ezért is támogattuk a klub alakítását.

Cserhalmi Imre, a Népszabadság rovatvezetője:

— Részünkről a pártalapszer- vezet patronálja a kecskeméti klubot. Az ötlet kedvező fogadtatásra lelt. Eddig is hívlak .bennünket újságíró—olvasó találkozókra, de klubunk még nem volt. Törekszünk a tö- megkapcsolaitok javítására, s a klub jó lehetőség az olvasókkal való beszélgetésre, ráadásul az oktatási igazgatóságon olyanokkal ülhetünk szemben, akik tevékenyen részt vesznek a politikai közéletben. Izgalommal készülünk minden vitára, társalgásra.

Sikeres „premier"

A „premier” jól sikerült. Az intézmény nagyterme zsúfolásig megtelt. A Népszabadság is népes küldöttséggel érkezett, s várható volt, hogy izgalmas lesz a beszélgetés. Kik jöttek először Kecskemétre? Eötvös Pál főszerkesztő-helyettes, Friss Róbert olvasószerkesztő. Nagy Csaba külpotitikus, Varsányi Gyula, a művelődéspolitikád rovat munkatársa, Cserhalmi Imre rovatvezető, Nagy Erzsébet sajtólevelező, Tanács István megyei tudósító, valamint Szeles Pál, a Hírlapkiadó Vállalat terjesztési osztályának vezetője. Eötvös ' Pál beszélt a Népszabadságról :

— A találkozások arra is jók, hogy tapasztalaitokat, témákat gyűjtsünk, s megtudjuk, mit

szeretnének olvasni a lapban. Ezért jelentős dátum a klub alakulásának napja. Törekvésünk: közelebb vinni lapuinkat az olvasókhoz. Szerkesztőségünkbe sok fiatal, tehetséges ember került, jelenlétül« fontos a megújulási elképzeléseinkben. Ismerjük a hibáinkat. Például: az utóbbi időszakiban a vidéki informáltság elmaradt, de megerősítettük a megyei tudósító- hálózatot. A Népszabadság hét- köznlap 670 ezer példányban jelenik meg, szombaton pedig 720 ezerben. Száz újságíró dolgozik nálunk, s ötven kisegítő- Hetente nyolcvannégy oldalt kell ellátnunk anyagokkal. A kéziratokról több rovat gondoskodik.

Kérdések

Egy érdekes .közönségkérdés: írjon-e a párt központi lapja vezetőink magánéletéről? A frappáns válasz Eötvös Páltól:

— A magánéltet nem politikai esemény. Nem tudom, máéit lenbe szükség á részletes híradásra. Legfeljebb csak ízléssel, s módjával adunk olykor- olykor bírt ilyen dolgokról. Az nem megoldás, ha kőfallal zárkózunk el ez elől. de a hatás- vadászatot messzire kerüljük.

Sok mindenre kíváncsiak voltak még a kecskemétiek, lehetetlen számot adni róla, még e „jegyzőkönyvben” is. Nagy Erzsébet sajtólevelező az utolsó pillanatban kért és kapott szót. Elmondta, hogy havonta ezer küldeményt bont fel. Bács- Kliskunból kap legkevesebbét, s akár arra is következtethet: itt nincs sok gond. Aki postára adja sorait, szívesen megjelentetik a csütörtöki olvasó-oldalon. Borzik Tibor

A megyénkben tevékenykedő úttörőcsapatok legnépesebb közösségeinek egyike a kunszentmiklósi: ezeregyszáz kisdobos

és úttörő tartozik hozzájuk. A múlt esztendőben a vezetők megismerték kitapasztalták, hogyan tudnak az egész csapat számára vonzó, szellemi munkával járó, ötletes vetélkedőt kínálni.

Az idei év — aminek különleges jelentőséget ad, hogy a mozgatom 40. születésnapját ás köszöntik — első nagy rendezvényét az új művelődési központban tartották, február utolsó napjaiban.

Az ünnepség és a vetélkedő Kun Béla születésének 100. évfordulójához kapcsolódott. Nagyon alaposan felkészültek. Tavaly a csapatzászló ünnepén már felhívták az iskola pedagógusainak figyelmét a különféle elővetélkedők lehetőségeire A gyerekek pedig megérezték az ebben rejlő nagyszerű lehetőséget: több százan jelentkeztek a Kun Béla-centená- rium tiszteletére rendezett versenyre. A szekcióvezető pedagó.

Az elmúlt alkatommal közölt rejtvény helyes megfejtése: VERES PÉTER. (Számos műve közül néhány: Falusi krónika, Pályamunkások, A Balog család története, Almáskert sltb.)

A helyes megfejtést .beküldők közül a következőknek kedvezett a sorsolásnál • a szerencse,

ra pedig felkészítő foglalkozásokat .tartottak. A kunsaentmiklósi gyerekeik hónapokig búvárkodhattak., készülhettek a nagy tudáspróbára.

Eljött a nap. A csapat tagjai felvették úttörő-egyenruhájukat, ünneplőbe „öltöztették” a művelődési házat, majd elindultak a kisdobosok, úttörők, szülők, vendégek és az érdeklődők a helyszínre, ahol Galambos Sándor igazgató köszöntője után megkezdődött a verseny.

A kora délutáni órákra a nagy létszámú és mindvégig lelkesen szurkoló közönség előtt a nyolcadikos Takács Ildikó tartott „Fele sem igaz” versenyt, majd a korábbi művészeti vetélkedők addigi győztesei léptél« közönség elé; verset, mesét 'mondtak. Baki Ágnes, Gyűri Tünde, Kustár Dalma, Vajda Júlia, Makkai Zsuzsa, Cservencsik Anikó méltán érdemelte ki a sok tapsot, akárcsak a műsorban ugyancsak fellépő Fülemüle citerazenekar.

táztunk): Kugelmann Pétét,

Solt vadkert; Kossuth Melinda, Kecskemét; Csórón Nóra, Budapest; Lugosi Márta, Bócsa>‘ Bardóczky Koméi, Kecskemét; Mészáros Krisztina, Kiskunfélegyháza; Andrási Márta, Kiskőrös; Horváth Edit, Herceg- szántó; Bfaun Anita, Kiskunhalas; Kakukk Csilla, SoTtvad- fcert.

• Baki Ágnes 1. osztályos tanúié a vetélkedőn mesemondással szórakoztatja társait.

Ezek után került sor az eredményhirdetésre.

A 2. osztályosok vetélkedőjén első lett: Paröczi Szilveszter. A 3. osztályosok köziül Csengey Vanda, a 4. osztályból Kamarás Erika bizonyult a legjobbnak.

Az orosz nyelvi versenyen az ötödikes Kenéz Kirá, a hetedikes Mihók Zoltán és a nyolcadikos Cservencsik Anikó győzött Matematikából az ötödikes Kiss Anikó, Nagy Erzsébet, Takács Angéla „hármasfogata” volt a legjobb, illetve a hetedikes Mihók Zoltán, és a nyolcadikos Varga Péter oldotta. meg a feladatot legjobban. Történelemből Fodor Balázs, honismeretből Cservencsik Anikó, az Áasia-vetélkedőn részt vevők közül Kiskovács Miklós és Mi- kus Piroska jeleskedett. A kémiavetélkedőn Cservencsik Anikó lett az első.

Az összegzésnél kiderült, hogy négyszázhúszan mérték össze tudásukat, negyvenkét pedagógus közreműködésével. Valamennyiüknek gratulálunk!

FELHÍVÁS

(Az alább közölt felhívást Sárospatakról kaptuk. Társaitok kezdeményezése figyelemre méltó, kapcsolódjatok be minél többen!)

Pajtások!

Mii, sárospataki úttörők felhívással fordulunk hozzátok: május 1-ig küldjétek címünkre lakóhelyetekről egy képeslapot vagy fényképet, hátoldalán kifejezve őszinte békevágyatokat:

EGYÜTT A BÉKÉÉRT!

A beérkezett lapokat összefűzzük, a május 9-i béke- nagygyűlésen bemutatjuk, és átadjuk az Országos Béke- tanácsnak.

Címünk: Városi Úttörőelnökség.

Sárospatak 3950 Pf. 83.

FILMJEGYZET

Farkasverem

A színes, szovjet film rendezőjének, a kirgiz Samsijevnek a neve nem sokat mond a magyar nézőknek, hiszen először vetítik filmjét mozijainkban. A pályán színészként indult rendező szokatlan módon ötvözi a számára szimpatikus műfajokat. Művének nyersanyagát, saját meghatározása szerint a „népi regényt” próbálja új minőséggé összegyúrni a krimi legkevésbé röghöz kötött műfajával.

„Már nem emlékszem, hol és kitől hallottam a cselekmény alapját képező sztorit, de mélyen elraktároztam az emlékezetemben. Ez az általam hallott történet a városi folklór terméke. A folklórt, miint nemzeti kultúránk fontos összetevőjét még naip tárta fel teljesen filmművészetünk. A kirgiz folklórtradíciók Itegerő telj esőbben egy legendás hírű népi eposzban jutattak kifejezésre. Régóta érdekel engem is ez a tradíció, elsősorban abból a szempontból, hogy mit jelent a ma embere számára. Így jutottam el a népi regényhez, ami lényegileg nem imás, mint a nép vágyait kifejező, kollektív műalkotás, amely teljes egészében reális, megtörtént életeseményen alapul, amelyet az író a nép körében gyűjtött és hallott.”

A népi folklór alapjaira épülő, eredetét, illetően a rendező fenti szavaival jellemezhető történet szokatlanul izgalmas módon próbál olyan jelenségek- nek a mélyére hatolni, melyek nemcsak Samsijev szűkebb hazájában mételyezik a mindennapokat.

A nehéz ifjúságé Számát, akinek apja hősi halált halt, s a háború után húgával internátusbán élt, már kora ifjúságában banditák köré sodródott. Támogatást és segítséget csak a hadirokkant Sari- povtól kapott, akivel a serdülés évei alatt apa-fiú kapcsolattá fejlődik a viszony. Az időköziben rendszeresen nyújtott szívességekben Számát nem gyaníthatta, hogy értékes csempészárut, cobolyprémet

és egyéb értékeket közvetít. Házassága szükségessé tenné, hogy szakítson az alvilággal, ám a banda ravasz vezetője minden eszközt megragad, hogy körükben marasztalja. Számát hiába igyekszik akaratának érvényt szerezni, nem tehet semmit, későn fedezi fel. hogy Végképp 'bezárult körülötte a csapda. Árulások, gyilkosságok, rablások követik szinte folyamatosan egymást, a rendőrség a tökéletes, pénzzel olajozott szervezettel szemben szinte teljesen tehetetlen.

A Fankasverem a rendező vallomása szerint a bizalom tragédiája. Rendezésére az indította, hogy előző filmjeihez hasonlóan Ismét felvesse az „aktív jó” iránti szükséglet morális kérdéseit. E jelenség rendkívül alattomos és veszélyes, mert a főhőshöz hasonló figurák egyszerre gazemberek és okosak, jólneveltek és rosszak. Megdöbbentő képességekkel rendelkeznék ahhoz, hogyan kell hasonulni a környezethez, megélni bármilyen feltételek között — legszentebb írott és íratlan törvényeinket kijátszva. A váratlan fordulatokban bővelkedő, izgalmas film bővíti a környező országokból érkező értékes szórakoztató művek nem túl népes csoportját. Károlyi Júlia

ANTALFY ISTVÁN:

Tél

Csupa jégcsap az eresz. A patak is befagyott. Hósubásak a fenyők. Felhő fedi a Napot.

Az utcán át fut a szél, mit neki tíz emelet! Versenyeznek is vele a ródlizó gyerekek!

f 1 Q ) Én ezt sokáig nem hit- \ 1 7 'J tem el. Még hónapok múlva is arra gondoltam, egyszer megjelenik a munkásszálláson a volt gazdám és azt mondja: felejtsük el, ami volt, adok neked Péter néhány disznót, vagy egy tehenet. Meg azt is gondoltam, hogy az ügyvéd úr talál valami ellenszert, mert az mégis érdekesnek látsiott, hogy a bíróság kötelezi, 6 meg fütyül az egészre. iDe az ügyvéd úr sem tudott tenni semmit. Az építkezésen én jól kerestem, úgy háromezer forint körül. Szállásom, étkezésem volt, tisztálkodni tudtam. A Rózsival úgy beszéltük meg a kettőnk dolgát, hogy tavasszal egybekelünk.

— Ügy tudom, maga is beszélt a volt gazdájával, már a sikertelen végrehajtás után. Mikór és hogyan hajlott le a beszélgetés?

— Igen, beszéltem. Egy vasárnap elmentem a tanyára, de senkit nem (találtam otthon. Várakoztam egy kicsit az udvaron, benéztem az istállóba. Igen jól éreztem magam az ismerős környezetben. A gazda nem volt otthon. Már éppen el akartam menni, amikor biciklivel hazajött. Azonnal nekem támadt, szidott, hogy biztosan lopni jöttem, kilestem, amikor ő nincs odahaza, csavargónak, tolvajnak mondott, meg olyan csúnya szavakat

kiabált, hogy azokat nem is tudom elmondani. Aztán, mert én nem

válaszoltam semmit, csak álltam, lecsendesedett. Ekkor azt mondtam neki: adja ki a pénzem, mert rendőrt hozok a nyakára. Ezt én komolyan mondtam. Erre megint dühös lett, hogy én őt ne ijesztgessem rendőrséggel, inkább ő szólhatna, hogy tolvajt fogott a tanyaudvaron. Aztán fölhány tor gáttá, hogy milyen hálátlan vagyok, amiért felnevelt, ruházott, /szállást, élelmet adott. Azt is mondta, hogy megbánta, amiért befogadott, inkább döglöttem volna meg gyerekkoromban.

— Szóval összevesztek?

— Nem, csak heveskedtünk. De inkább ő. Láttam, hogy nem megyek vele semmire, otthagytam, de még messziről is hallottam az átkozódását, meg a fenyegetését. Az éjszakát Kerekeséknél töltöttem, hétfőn reggel pedig visszamentem a munkás- szállásra.

— Kinek van kérdése? — nézeti körül kinyújtott nyakkal a bíró. \Az ügyész emelte fel a kezét.

— Azt szeretném megkérdezni a vádlottól, hogy amikor visszament Kővári Imréhez és ahogyan ő mondta „heveskedtek”, haragudott-e a volt gazdájára?

— Sárost kicsit értetlenül nézett a csontos arcú ügyészre. Nem tudta, miért kérdezi ezt, hiszen már mondta, hogy nem vesztek össze. Pár pillanatig töprengett, amíg válaszolni tudott.

— Persze, hogy haragudtam. Már előtte is, amikor tolvajnak nevezett. Meg ki ne haragudna ilyen emberre — fakadt ki a vádlott, de kifakadását nem a hang erejéből, hanem éppen annak visszafogottságából lehetett érzékelni.

— Bocsánat! — emelte fel most a kezét az ügyvéd, s meg sem várva a bíró szavát, máris kérdezett: — Úgy tudom, hogy a vádlottban, amikor a tanyára visszament, békülési szándék is volt. így van ez Sárosi Péter?

— Úgy gondoltam, hogy ha már pénzt nem is tud adni, legalább néhány disznóban megegyezhetnénk. Ezt kérni is akartam tőle, de nem hagyott szóhoz jutni, olyan csúnyán nekem esett, abban a pillanatban, amikor meglátott. Utána meg már nem törődtem sem a békességgel, sem a disznókkal, otthagytam.

— Köszönöm! — sóhajtott az ügyvéd és kérte, hogy a vádlottnak ezeket a szavait vegyék jegyzőkönyvbe. Aztán papírjai fölé hajolva maga is feljegyezte a kérdésére kapott választ.

— Nyilván elmondta a menyasszonyának, hogy mit végzett a tanyán. Igaz? — folytatta a bíró a kihallgatást.

— Persze. Elmondtam, de még ők vigasztaltak, hogy megleszünk a kettőnk keresetiből, meg ilyenek. Ezt én is tudtam, de hol lakunk? Szerettem volna egy kicsi tanyát venni valahol ott a környéken, abból a pénzből, amit megítéltek. Lehet, hogy kaptunk volna annyiért. Volt is nem mesz- sze a Rózsiéktól egy tanya. Szoba, konyha, kamra, meg ugye ólak az állatoknak. Két igen öreg család lakott benne, a tetejét megrogy osztotta az idő. Nád- fedeles volt. Hát ilyesmire gondoltam, meg arra, hogy azok, akikkel az építkezésen dolgoztam, mondták nekem, mert ugye nekik is beszéltem én erről, hogy ne félj semmit Péter, ha megveszed a tanyát, kimegyünk egy ünnepen és rendbehozzuk. Olyan házad lesz, hogy a városival nem cserélnéd. így mondták. És meg is tették volna, mert megszerettük egymást a brigádban.

— Akkor a brigádnak is elmondta a látogatását volt gazdájánál, igaz?

— Beszéltem a szálláson az emberekkel erről. De még előtte is többször mondtam, hogy mi

a szándékom: ha nem ad pénzt, adjon disznókat. Azokat meghizlaljuk, eladjuk. De kinevettek a többiek és azt válaszolták, örüljek, ha nem kerget el vasvillával. Hát majdnem nekik lett igazuk. El is meséltem, hogy még rendőrt akart hívni. Kinevettek és ez rosszul esett.

— De azon kívül, hogy kinevették, csak mondtak valamit, volt véleményük az esetről. Nem?

— Volt véleményük. Akkor hétfőn este, mert ugye munka közben nemigen ér rá az ember beszélgetni, a szobában beszélgettünk. Mérgesek voltak a gazdámra, a végrehajtókra, a bíróságra, meg még az ügyvédre is. Ügy gondolták, azok is becsaptak engem. Az öreg Kása Matyi bácsi csak hallgatott, ö volt köztünk a legöregebb, kőműves a szakmája. Amikor már mindenki elmondta a magáét, megszólalt a szakibácsi és kijelentette, hogy ő ennek d Kővárinak kiontaná a belit, mert mindennek az a gazember az oka. így mondta.

•— Magának mi volt erről a véleménye. Mit válaszolt arra, amit a Kása mondott? — ragadta meg a pillanatot a bíró.

(Folytatjuk.)