Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-28 / 74. szám

1986. március 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Hartai tapasztalatok A mintegy 5 és félezer hektá­ron gazdálkodó hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet veze­tősége köziismert kezdeményező készségéről, bátor kockázatvál­lalásáról. — Sokat törtük a fejünket azon, hogy miként tudnánk olyan jövedelemérdekeltségi rendszert bevezetni, amely sokkal haté­konyabbá tenné a termelést — kezdi a beszélgetést Hegedűs La­jos elnök. — Végül az eredmény- érdekeltséghez fűztünk a legtöbb reményt. Ez azt jelenti, hogy a vezetők prémiumát a nyereség határozza meg. A nyereségterv teljesítésétől, illetve túlteljesíté­sének mértékétől függ nálunk a vezetők jövedelme. Ily módon érdekeltek abban, hogy a rájuk bízott munkaterületen a tagság és az alkalmazottak is hatéko­nyabban dolgozzanak. gg&gg I m g; jgg gHg|g | Alapos vita után Simon Károly, a pártalapszer- vezet titkára: — Közgazdasági csoportunk minden ágazatra kidolgozza — figyelembe véve a termelési fel­tételeket —, hogy mekkora be­fektetéssel, mennyi nyereséget lehet elérni. Az alapvető az, hogy 100 ezer forint munkabérre ve­títve mennyi eredményt produ­kálhat egy-egy ágazat. A köz- gazdasági csoport javaslatát munkahelyi értekezleteken mér­legelik. Előfordulhat, hogy eze­ken a fórumokon olyan tényező­ket is megemlítenek, amelyeket a közgazdasági csoport nem vett figyelembe. A tervezett nyereség elérését, illetve túlteljesítését megvitatják, végül is közös ne­vezőre jutnak. Tisztázatlan kér­désekben a vezetőség szava dönt. • Gottschall Mártonná: — A kez­detben néha sírtam is. • Arnold Krisztina: — Alaposan oda kell figyelni. • Horváth József újítása: a nyerskukorica-daráló. (Méhesi Éva felvételei) főágazat tmk-vezetője vállalta egy nyerskukorica daráló meg­szerkesztését, a termelőszövet­kezet ugyanig 6 ezer tonna nyers- kukoricát tálról évente. Ezzel csaknem két millió forint érté­kű olaj árát takarítja meg, mi­vel a termést nem kell száríta­ni. A szövetkezetnek nem volt olyan darálógépe, amely egyna­pi szükségletet elő tudott volna készíteni az állatállomány szá­mára. Ugyanis a silózott nyers- kukoricát felbontás után azon­nal le kell zárni, mert megrom­lik. — Azt a feladatot kaptam, hogy olyan gépet szerkesszek, amely az állatállomány folya­matos ^látásához ledarálja a takarmányt. Ez kollégáim segít­ségével sikerült. Egyébként sok egyéb gép, berendezés elkészíté­se szerepel az újítási progra­munkban, ezeken most dolgo­zunk — tájékoztat Horváth Jó­zsef. Átképzés Hegedűs Lajos; — A nyereség növelése érde­kében arra is szükség volt, hogy a tésztaüzemünkből 54 asszonyt és lányt átképezzünk cipőfelső­rész-készítőnek. Az egy személy­re jutó vállalati eredmény két­szer annyi itt, mint a tészta­üzemben. Nem volt könnyű a tervünk végrehajtása, de eddigi tapasztalataink igazoltak ben­nünket, hiszen több korszerű ci­pőfelsőrész-készítő üzemünk is dolgozik már. Javasolja kérdezzem meg az érdekelteket is. Az átképzésért felelős Tisza Béláné üzemvezető és Szabó Jánosné szalagvezető arról tájékoztat, hogy még rpin- dig van némi nosztalgia — ami érthető — az asszonyok között a tésztaüzemi munka iránt. Külö­nösen az ülőmunkát nehéz meg­szokniuk, hiszen az előző üzem­ben egész nap állva dolgoztak. Kisebb még a teljesítményük, de a tanuló idejük alatt bérkiegé­szítést kapnak. Gottschall Mártonná tűzőnő: — Bevallom kezdetben néha sírtam is. Azt hittem soha nem tanulom meg ezt az új mester­séget, most már nyugodtabb va­gyok, úgy érzem belejövök. Még egy kis idő kell azonban a tel­jes átálláshoz, hiszen 17 évig dolgoztam a tésztaüzemben, mint csoportvezető. Arnold Krisztina tűzőnő: — Nehezen álltam át, de már biztos vagyok benne, sikerül megtanulni az új szakmát. Na­gyobb koncentrációra, gondo­sabb munkára nevel engem is, de megéri az áldozatot, mert többet is keresek. Amikor elmondtam Hegedűs Lajosnak a tapasztalatokat, ő megjegyezte: — Az előrehaladás áldozato­kat kíván a vezetőktől és a ta­goktól, alkalmazottaktól egya­ránt, de ez is beletartozik a koc­kázatvállalás körébe. Én opti­mista vagyok. A mi asszonyaink, lányaink elég ügyesek ahhoz, hogy gyorsan , megtanulják az új mesterséget. Kereskedő Sándor — Az 1984-ben bevezetett új érdekeltségi rendszer bevált, de további finomításokra volt szük­ség. Az idén is végrehajtunk némi korrekciót, a lényeg válto­zatlanul az, hogy a túlteljesítés arányában nő a vezetők jövedel­me, ellenkező esetben pedig ará­nyosan csökken. Arra ösztönöz­zük őket, hogy minden feltételt teremtsenek meg a hatékonyabb termeléshez — állítja az elnök. A későbbiekben hozzáteszi: — Olyan szempontokat is figye­lembe veszünk, hogy az adottsá­gokhoz viszonyítva milyenek az eredmények, miképp' érvényesül a rend és a fegyelem, milyen a munkahelyi közérzet, hogyan tá­mogatják a fiatal szakembere­ket. A párttitkár elmondja: —Az ösztönzés kiterjed a tagságra és az alkalmazottakra is. A teljesít­mény bérezés bevezetése előse­gíti a magasabb jövedelmet, a gondosabb, körültekintőbb mun­kát, a nagyobb fegyelmet. íme néhány adat: a sertéstenyésztés­ben az 1 kilogramm húsgyara­podáshoz felhasznált takarmány 1984-ben 4,10 kilogramm, tavaly csupán 3,72 kilogramm volt. Több mint 2 millió forint értékű ta­karmánnyal kevesebb fogyott az ágazatban. Az egy órára jutó eredmény megháromszorozó­dott egy év alatt. Az anyagi érdekeltség érvénye­sülése elősegítette az újítómoz­galmat. Az ésszerűsítések ol­csóbbá, eredményesebbé teszik a termelést. A szövetkezet egyik legtevékenyebb „nyugtalan em­berével” sikerült beszélnem. Hor­váth József, az állattenyésztési Újítások Érvényesül a rend, a fegyelem /QQ ) Erre ,a dübörgésre éb- redt fel, s talán nem volt még egészen ébren, igmikor már tudatosult benne, hogy cel­lájának vasajtaja dübörgőit és a kulcsok zörgését tvélte sistergés­nek. — Mi a jó (Isten van tmagával? — állt meg a prices mellett a nagytestű jegyár, de látszott raj­ta, hogy (nem vár választ, |hozzá­szokott 1az efféle, (furcsa éjszakai jelenetekhez. — A menyasszonyommal ál­modtam — szaladt |ki /mégis (Sá­ros» száján, ,csak azért, hogy mondjon valamit. — Osztán ahhoz 'kellett volna a segítség? Nohiszen, tmaga is jól nézhet iki — \s az őr jóízűt kacagva, lassú léptekkel .kiment, majd komótos mozdulatokkal bezárta az ajtót. A város másik részén körülbe­lül ebben az időben aludt él to bí­ró. Sárosi ült ia ipriccs szélén, s most, hogy szörnyű víziója el­múlt, érezte, hogy ta lángoló tna­rancs mozgásához hasonló lassú­sággal /növekszik benne p féle­lem. (Félelme azonban most előre mutatott. A holnaputáni ítélettől félt, lattól laz ismeretlentől, ami szerinte bármi lehetett, fülébe csengtek, visszhangzottak pz ügyész szavai: a leghosszabb bör­tönre ítéljék. Amikor ez tudato­sodott ibenne, kissé megkönnyeb­bült, mert ez azt jelentette, hogy nem akasztják fel. 1Pedig hajdani cellatársa még azt mondta, úgy felhúzzák, mint a pinty. De nem húzzák fel. Mennyi lehet a leg­hosszabb börtön? Beleborzongott a gondolatba, hogy tíz, tizenöt vagy húsz év is lehet, s hogy ő ennyi időt fog tölteni a cellában. Ember ezt nem bírhatja ki. Nem Ikellett volna bemenni a tanyába. Nem kellett volna meg­ölni la /gazdát. |De ő nem is akar­ta. (Erősen gondolkozott: /mi is történt akkor pontosan, ott a konyhában? Igen, minden |úgy történt, ahogyan elmondta. Ügy emlékszik, hogy jól |mondta el. El |kell hinni az ügyésznek is, hogy ezt nem lehet ikitalálni. [Bár olyan sok mindent kitalálnak az emberek. Éppen laz ügyész ta­lálta ki azt is, hogy ő aljas, imeg hogy csakis a pénzt akarta meg­szerezni. Pedig ez ‘nem így volt. ö Ikedves )volt, jó szándékkal lé­pett iá konyhába, ide a gazda szidta, 'lökdöste. (Bor is volt tmár benne és akkor? Akkor eshetett ki a /narancs a táskájából. A na­rancs, 1amit Rózsinak akart vin­ni. Mit tcsinálhat a (Rózsi? Olyan sok évig nem fog várni. Férjhez megy és elfelejti Sárosi Pétert, aki viszont itt döglik meg p bör­tönben, ebben a nyomorult cel­lában. Ennél a gondolatnál olyan ke­serűség fogta el, 'hogy kitört be­lőle la zokogás. Hangtalan, belső zokogás volt <ez, ahogyan csak a férfiak tudnak sírni. Nem látszik rajtuk semmi más, csak az, hogy furcsán, ütemesen rázkódik a válluk. A börtönben töltött hónapok­tól immár fakuló öklével megtö­rölte a szemét, lefeküdt és alud­ni próbált. Most is, mint mindig, amikor nehéz helyzetben volt, imádkozni szeretett volna, de csak motyogott Istenről, segít­ségről és ártatlanságról. Még mozgott a szája, amikor felszí­nes, nyugtalan álomba merült. XI. A bíró úgy tervezte, hogy az ítélethirdetés előtti napon |még áttanulmányozza az egész aktái — vallomást, jegyzőkönyvet, szakértői véleményt, vád- és vé­dőbeszédet — elolvas, összevet, mérlegel. De amikor feggel be­nyitott a szobájába, s megitta a szokásos kávét, hirtelen máskép­pen ídöntött: nem az ügyet nézi át, hanem a büntető törvény- könyvet, a Bírósági Határozato­kat, |s olyan, megközelítőleg ha­sonló eseteket keres, mint a Sá- rosi-ügy. Hamarosan ibe kellett azonban látnia, hogy munkája, fáradozása felesleges volna, mert nincs két egyforma 'ügy. Bár ezt nagyon régen tudta, mégis sze­retett volna valamilyen kapasz­kodót. Nem is elsősorban [önma­gának, hanem a két mépi /ülnök­nek, akik iegyenrangú társai vol­tak az ítélkezésben, iBenne már kezdett kialakulni az ítélet, az indoklással sem volt különösebb gondja, s végül is úgy döntött, hogy ha mindazt, iamit az este átgondolt, elmagyarázza a két ülnöknek, bizonyára megértik, sőt egyetértenek vele. De vajon megértik-e az ülnö­kök, hogy miről van szó? Atér- zik-e a tépelődést, föl tudják-e majd Ifogni az ellentmondást, amely annyira nyilvánvaló — legalábbis neki —, hogy szinte magyarázni sem volna szüksé­ges. iDe lehet-e a jog, a törvény tétovasága enyhítő körülmény? — iMásképpen kell >itt gondol­kodni! i— mondta a bíró félhan­gosan, noha tudta, hogy már nem egyedül van a szobában, mert időközben megérkezett a gépíró- nő lis, aki ült a fotelban, néze­gette a Képes Újságot. ,Ma tnég alig jvoltottak szót az üdvözlésen kívül, de ,ez is kettőjük kapcso­latához tartozott. A lány most sem figyelt föl különösebben a bíró szavaira, megszokta imár, hogy főnöke időnként ,/kiszól” az iratokból. Most is /csupán egy kö­zönyös pillantást vetett a bíróra, s újra beletemetkezett az újság­ba. A bíró elkezdett gondolkozni, pontosabban folytatta a töpren­gést. IEI akarta kerülni, hogy is­mét úrrá legyen rajta az a rög­eszme, hogy Sárosi azért követte el a tettét, mert nem kapta meg a pénzt, s tulajdonképpen egy, a törvények tehetetlenségéből ere­dő sajátos helyzet áldozata. Még­is arra lett figyelmes, hogy bár hiába nézi, lapozgatja az irato­kat, iaz 1agya külön dolgozik, és szinte akaratától függetlenül azon rágódik, hogyan lehetne felmenteni Sárosi Pétert. Az ügyvéd beszélt ugyan tu­datszűkült állapotról, de az or­vosszakértő ezt a fogalmat mesz- sze elkerülte, ö viszont akkor szándékosan nem kérdezett rá, mert azzal bizonyosan naivságot árult volna el, de ami még kel­lemetlenebb lett volna, esetleg megsejtik elfogultságát. Később azzal nyugtatta magát, hogy ha lett volna tudatszűkült állapot, a szakértő ezt egyértelműen felis­meri és utal rá. A legképtelenebb ötletek ju­tottak eszébe. Arra gondolt pél­dául, hogy elítéli Sárosit, azután rábírja az ügyészt, hogy törvé­nyességi óvást kezdeményezzen. Amikor ezt végiggondolta, el- szégyellte magát, mert tudta, hogy éppen az ügyész minősítet­te a legsúlyosabban Sárosi cse­lekményét. Fölugrott a székről és kisietett a folyosóra. Arra gondolt, a büfében megiszik va­lami üdítőt. A büfé azonban zár­va volt. Kis tábla lógott az aj­tón: Csütörtökön szünnap. Visz- szasietett az irodába, s igyeke­zett minden „ötletet” elfelejteni. Ügy érezte azonban, ihopy, vala­kinek, valamiféle törvénytudó embernek el kell mondania, hogy mit érez, milyen gondola­tai vannak a Sárosi-ügyben. Fölvette a telefont és a hu- szonnégyes számot tárcsázta. Hallotta, hogy a vonal túlsó vé­gén csöng, majd megszólalt az ismerős férfihang. — Igen! — Van tíz perced? — Hát remélem, hogy annyi még van, ha kegyes hozzám a sors! — hangzott a válasz. — Nem úgy értem. Nekem, rám jut-e tíz perc az idődből? — Hát persze, gyere öregem. Várlak. S a bíró megindult egy emelet­tel feljebb a megyei főügyész szobája felé. (Folytatjuk.) A JÖVEDELMEZŐ LAKÁSÉPÍTÉS KULCSA: A JÓ MUNKA ■ Példát mutat a félegyházi szövetkezet ■ >■■ A kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet évtizedeken keresztül több soron is „kilógott” a hason­ló vagy azonos tevékenységet foly­tató szövetkezetek közül. Egyrészt azzal, hogy kizárólag építőipari munkából tartották fenn szövet­kezetüket, nem volt másik ágaza­tuk, aminek bevételéből támogat­hatták volna fő tevékenységüket. Am erre nem is volt szükség — és ez a feltűnőbb. Annak ellené­re, hogy árbevételük túlnyomó ré­sze (tavaly SÍ százaléka) építés­ből, ezen belül is főleg a maxi- máltáras lakásépítésből szárma­zott, gazdálkodásuk nyereséges volt, a veszteség, az alaphiány ré­me sosem fenyegette a szövetke­zetét. A fáma szerint többször felkeltették már a különböző el­lenőrző, felügyeleti szervek és gaz­dasági partnereik kíváncsiságát: vajon mi lehet a titka annak, hogy amire másutt nem, Félegyházán igen a válasz? Nem a vásárlók zsebére A magyarázat benne foglalta­tik mindabban, amit Szabó Ernő, a szövetkezet elnöke és Németh János műszaki vezető kéréseimre szövetkezetükről és egyáltalán, az építőipari munkával kapcso­latban elmondtak. Az elnöké a szó: — Igen elterjedt az a tájéko­zatlanságon alapuló előítélet, ami szerint a lakásárak a költségek növekedése miatt emelkedtek a jelenlegi szintre. Ha meglátnak az építkezésen a lapát nyelére támaszkodó munkást, azt mond­ják fölháborodva: lám, így lop­nak meg bennünket, hiszen mi, vásárlók fizetjük ki azt a mun­kabért is, ami mögött nincs mun­ka. Pedig a munkabér, mint költ­ség nem az építtetőt, hanem az építőt, azaz szövetkezetünket ter­heli. Hasonló a helyzet a többi költséggel, a felhasznált anyag, energia stb. értékével... — Arról van tehát szó, hogy az anyag- és energiaárak, valamint a munkabérek növekedését nem háríthatják át a lakásvásárlókra? — Csak a valóságos növekedés­nél sokkal kisebb és nem is az általunk meghatározott mérték­ben. Mi ugyanis központilag maxi. máit áron értékesíthetjük laká­sainkat, az adott összegen belül úgy gazdálkodunk, ahogyan tu­dunk. A lapátjára támaszkodó építőipari munkás nem a vásárló zsebéből, hanem a szövetkezeti „közös kalapból” veszi ki az őt meg nem illető pénzt. Az is a mi gondunk, hogy drágább az ajtó, ablak, s mindenféle építőipari anyag és termék. — Ez viszont arra ösztönöz, Hogy minél olcsóbb ajtót, ablakot, csempét építsenek be a lakások­ba ... — Nem lehet! — tiltakozik a műszaki vezető. — A szabvány­előírások ugyanis meghatározzák, milyen minőségű, árfekvésű nyí­lászárókat és egyebeket építhe­tünk be a különböző osztályokba sorolt lakásokba. Ez az, amit úgy szoktunk emlegetni: a normatí- vákon belül kell maradnunk. A lakásátvételkor mindezt szigorúan ellenőrzik. ösztönző prémiumrendszer Ha a lehetőségek és követel­mények ennyire behatároltak, hogyan lehet mégis befolyásolni a gazdasági eredmények alakulá­sát; a költségeik meredek felfe­lé ívelése és a termelői ár enyhe inövekedése ellenére hogyan lehet mégis jó nyereséget elérni? Ezek azok a kérdések, amelyek má­sokat is érdekelnek, amelyek mö­gött a félegyházialk példájában titkot sejtenek. Ám titokról, egye­di módszerről szó sincs. A fél­egyháziak egyszerűen: jól dol­goznak. — Mit jelent ez? — Röviden: lelkiismeretes mun­kavégzést, anyaggal, energiával, idővel való ésszerű takarékosko­dást. Szocialista brigádjaink, gaz­dasági munkaközösségeink segí­tenek megoldani az erőnket meg­haladó feladatokat. Prémiumrend­szerünk ösztönző. Tíz éve dolgo­zunk no-fines, emellett harma­dik éve velox technológiával. Az előbbi olcsó, az építőelemeket a helyszínen gyártjuk, az utóbbi technológiával készített lakásaink megfelelnek a legújabb hőszige­telési szabványelőírásoknak. Át­adott lakásaink minősége átlagon felüli, az építési hibák értéke a lakásépítési termelési értékünk­nek mindössze 0,28 százaléka, az országos átlag ennek többszörö­sé. Késedelmi, minőségi kötbért szövetkezetünk fennállása óta egyszer sem fizettünk. Mindezek gazdálkodást befolyásoló, javító tényezők. Végtére is évről évre sikerült annyi nyereségre szert tennünk, hogy a befizetési köte­lezettségünk teljesítése után még felosztásra, fejlesztésre is maradit. Legalábbis így volt ez a múlt esztendőig. A helyzetmegőrzés gondjai — A szabályozók változása kö­vetkeztében — folytatja az elnök — nyereségünknek most már a negyven százalékát elviszi az adó. Csaknem duplájára kellene nö­velnünk eredményünket ahhoz, hogy mint korábban, jusson is, maradjon is. Ám a valóságos ten­dencia éppen ellentétes ebbéli törekvésünkkel; a költségek nö­vekedése miatt már eleve keve­sebb nyereségünk képződik, en­nek is elvonják nagyobb részét, fejlesztésre nem marad. Minden arra ösztönöz bennünket, hogy kevesebb lakást építsünk, több olyan munkát vállaljunk, aminek jobb a jövedelmezősége. Tavaly 95 lakást adtunk át, az idénre hatvan építését terveztük. Bár 1986-ban minden egyes átadott la­kás után húszezer forintos adó- kedvezményben részesülünk, ez csak enyhíti, de nem oldja meg gondjainkat. Közületeknek épí­tünk inkáhb, karbantartást, fel­újítást vállalunk, növeljük szol­gáltató tevékenységünket — üve­gezést, villanyszerelést stb. —, aminek értéke eddig elenyésző volt összes árbevételünkhöz ké­pest. A szövetkezet négy alkalommal, legutóbb 1981-ben nyerte el a kiváló címet, amit a múlt évi eredményeik alapján ismét meg­pályáztak. Joggal: ezt bizonyít­ják gazdasági mutatói. Mégis csak akkor számíthatnak a cím elnye­résére, ha a pályázat értékelésé­ben figyelembe veszik, hogy a szövetkezet termelésében nagy részt képviselt a maximált áras lakásépítés. Ugyanis ez a tény lépéshátrányt jelent a szövetke­zet számára azokkal a cégekkel szemben, amelyek maguk hatá­rozhatták meg vállalási áraikat. Ami pedig a kiskunfélegyházi szövetkezet jövőjét illeti: hírne­vüket, termelésük minőségi szín­vonalát szeretnék megőrizni, gaz­dasági eredményeiket, ha lehet, növelni. Űj utakon, termelési szer­kezetváltással — mert már nem lehet másként. Almás! Márta ÉRTESÍTJÜK A LAKOSSÁGOT, HOGY 198«. április 1-től a Ceglédi TSZ KÉR Cegléd, Puskaporos u. t/a szám alatti raktáraiban a A tollfelvásárlást Id. Lukács János felvásárló végül. A HÉT KEDDI ES PÉNTEKI NAPJÁN. 169 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents