Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

1986. március 25. • PETŐFI NÉPE • 5

BAJA—ZOMBOR:

fiatalokról - fiataloknak

Fejlődő kulturális kapcsolatok

Pontosan tíz esztendeje, hogy Baja kulturális kapcsolatokat alakított ki a jugoszláviai Zomborral. Szerződések alapján rendezik meg az intézmények a programokat, a táborozásokat, a találkozásokat. A testvérvárosi érdeklődés igen élénk volt az elmúlt esztendőben. Idézzünk fel néhány érdekes eseményt.

A bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola a zombori Ni- kula Vukityevity Általános Iskolával áll kapcsolatban, immáron tíz esztendeje. Tavaly kétszer adtak egymásnak randevút a gyerekek. Az úttörőavatáskor és a gyermeknapi műsorban, kétnyelvű előadások hangzottak el. A Dózsa György és a Testvériség—Egység nevet viselő oktatási intézmények 1985-ben iskolai napokat tartották, s megbeszélték a nyelvoktatás korszerűsítésének lehetőségeit. Kulturális és sportrendezvényeket szerveztek, s üdülhettek a pajtások a balatoni, illetve az adriai táborokban. A bajai kisegítő iskola a Vük Karadzity Gyógypedagógiai Általános Iskolával alakított ki gyümölcsöző együttműködést.

Az elmúlt évben szervezett programok közül néhányat emelünk ki: Kiskunfélegyházán Ki mit tud?, szakmai kirándulás Istriába, Porecsba, Umagba, Szabadkára, Zomborba, értekezlet Baján, víziitábor Bátmonostoron, a kisegítő iskolák n,égytusa-haj- noksága és még sorolhatnánk tovább. A Liszt Ferenc Ének-zenei és a zam'bori Muzichó Iskola növendékei közös hangversenyt adtak a Sugovica-parti városban.

A két határmenti község, Hercegszántó és Bácski Breg közeli szomszédságát ki is használja, több színvonalas rendezvény jelzi tevékenységüket. Kölcsönösen részt vesznek egymás társadalmi, politikai és kulturális megmozdulásain, szakmai találkozóra szintén kerítenek alkalmat. A Garai Általános Iskola és a rigyicai Petár Kocsity Általános Iskola diákjai, tanárai négyszer találkoztak tavaly. A Balatonnál, illetve Rab szigetén gyerekek nyaraltak.

A bajai középiskolák közül a Bányai Júlia Kereskedelmi Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézet a zombori Május 25. Gazdasági Középiskolával áll kapcsolatban, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola pedig a szintén zombori Pedagógiai Akadémiával.

A József Attila Művelődési Központ a Petőfi Sándor Kul- túrotthomnal, a Duna Fotókihib

a Rade Krisztity Fotóklubbal, a Bajai Bélyeggyűjtő Kör pedig a zoímbori Bélyeggyűjtők Egyesületével találkozik időnkénti. A bélyeggyűjtők Baján felszabadulási bélyegkiállítást nyitottak, a fotósok a nagyharacskai szociofotó-táboriban tölthették együtt az időt. A Zombori Népszínház Baján vendégszerepeit. A képzőművészek kapcsolatain van még javítanivaló. Az Ady Endre városi könyvtár és a Kar- lo Bijelicki Népkönyvtár az elmúlt esztendőben jelentette meg közös kiadványát, a Találkozásokat. Baráti szálaik azóta sem szakadtak meg további terveket szövögetnek. A Türr István Múzeum és a zombori városi múzeum főképp kiállításokat cserél. A bajaiak tavaly áprilisban a Bossányi-ihagyatékot mutatták be Zomborban.

Essék szó az idei elképzelésekről, tervekről is. A teljesség igénye nélkül, csak egy-két programra hívjuk fel olvasóink figyelmét. Például a Zombori Hétre, amit Baján tartanak majd. Figyelhetik egymás produkcióit a színjátszók is. író— olvasó találkozót rendeznek Sve- tozár Mileticcsel. A zombori múzeum Bajára hozza éremgyűjteményét, a Csitaonica tánc- együttes közös prélót tart, a Da- nóbius Vonósnégyes pedig koncerteket ad a szomszédos Vajdaságban.

B. T.

Al.LAGA GÉZA

A gordonka és a cimbalom művésze volt

1841. március 25-én a Bácskában, Öbecsén született. Apja ügyvéd volt, majd Kossuth kormánybiztosa, s a szabadságharcban való részvételét vagyonelkóbzás- sal büntették.

Állaga Géza iskoláit Baján végezte. 1856-tól a bécsi konzervatórium gordonka és zeneszerzés szakán tanult. 1861-ben hazatért, s Budán a Népszínház gordonkása lett, de időnként önálló hangversenyt is adott.

ÉKő'Xéííeszéirzfei kísérlété’^ a? „Bajai emlék”, amely a rokona, Tóth Kálmán által szerkesztett Hölgyfutár 1860. szeptember 25-i számának mellékletében jelent •meg,

1863-iban a . Nemzeti Színház szerződtette, rövd idő után megvált a teátrumtól. Baján, Zom- bonbain, Pécsett hangversenyezett, majd 1866-.ban Szigeti Imre jól szervezett társulatának karmestere volt. Innen Szabadkára került, az új zenede tanára lett, s a dalegyesület karnagya, ahol saját dalműveit is bemutatták.

Az Eötvös József által alapítóit bajai Tanítóképző Intézet ének- tanárává 1870-ben nevezték ki, egy esztendővel később azonban ismét Budára költözött. Üjiból a Nemzeti Színház, majd 1884—1898

A hetvenes évektől foglalkozott cimbalommal, 1890-ben a Nemzeti Zenedében megalapította a cimbalom tanszéket, s emellett Blábúmé állandó dimbalomlkísérőié volt. 1891—1905 között Cimbalom címmel folyóiratot szerkesztett.

Bajára az évszázad első évtizedének végén tért vissza, ahol öcscsének, Állaga Ottó ügyvédnek a vaskúti vámon túl elterült 128 hektáros szőlőjében élt. Élete végén egészsége, látása megromlott, családi problémáinak sorát nem tudta elviselni. 1913. augusztus 19-én agyonlőtte magát.

Művésze volt a gordonkának, cimbalomnak. Igien jelentős dalműveinek száma, de írt operetteket és népszínműveket is. Színpadi alkotásai közül említhetjük a Népszínházban bemutatott Zeneszerzőt, a Drótöstótot, a Nemzeti Színház előadásai közül a Dobó Katica című népszínművét, továbbá az újonnan megnyílt Népszínház első népszerű bemutatóját, a® Ördög párnáját, melynek főszereplője Blaha Lujza volt. (Az utóbbi két darab Tóth Kálmánnal közös mű.)

Dalainak száma száz felett van, zongorára írott művei közül a Bajai emlék az első darabja, mely a Mosonyi-féle verbunkoskorszak jellegzetes alkotása.

Igazi hangszere a gordonka és a cimbalom volt. Négy részből álló Cimbalomiskolát írt, melyből generációk itanulitak; a magyar kiadáson túl német, francia, angol nyelven is megjelent.

Kerekes Magdolna

/3A 1 — Ez több, mint bor- ( zasztó. Ez katasztrófa! —

lihegte a bíró, s az asszony végképp elhatározta, hogy nem beszél arról, amit gondol A férje azonban folytatta:

— A koldus és a kenyér klasz- szikus képlete. És én nem nézhetem, nem vizsgálhatom, hogy miért lopott kenyeret a koldus, csak azt, hogy lopott, ergo el kell ítélnem.

— Szerintem ez a koldus—kenyér képlet nem egészen illik ide! — kockáztatta meg az asz- szony, majd így folytatta: — Mert szerintem egészen más kenyeret lopni és megint más embert ölni, mégha „véletlenül'’ is. Továbbá azt ne mondd, hogy nem vizsgálhatod a körülményeket, mert tudomásom szerint kötelességed vizsgálni és annak alapján dönteni. Téged az zavar, hogy sajnálod a tettest, és szeretnéd felmenteni, de éppen a „körülmények” miatt nem teheted. És ha ennyire szenvedsz ettől az ügytől, miért nem kérted, hogy adják másnak, miért nem jelentettél be elfogultságot. Mert van ilyen, ha jól tudom — próbált valamilyen mentőkötelet dobni az asszony a férjének, de úgy tűnt, hogy a bíró ezt is végiggondolta, az ötlet nem volt új a számára.

— Nem mondhatom, hogy elfogult vagyok, mert nem vagyok az. Nem szabad annak lennem. Ha más bíró kapja meg az ügyet, ugyanilyen lélektani, vagy ha úgy tetszik szakmai zsákutcába keveredik akaratán kívül. Ha igazán jó bíró — tette hozzá halkan a férfi, de arcán a félhomályban is látszott, hogy a gondolatot nem fejezte be.

— Itt csak elfogultnak lehet lenni. A közöny, az úgynevezett

szakmai objektivitás bűn, sót hiba lenne. Sárosit szívfájdalom nélkül is el lehetne ítélni, s utána az ember nyugodtan meginna egy kávét, tiszta lélekkel sétálna az utcán és otthon megölelné a feleségét. De ha én, vagy bármelyik bíró ezt tenné ebben az ügyben, nem jogász, hanem gépember, bürokrata lenne. Viszont fel sem lehet menteni, mert megölt egy embert. Nem jogos önvédelemből, nem végszükségben cselekedett, beszámítható, bizonyítékok vannak ellene, beismerte. De nem érzi magát bűnösnek. Érted? Nem érzi, hogy bűnös. Egy ilyen ember, aki életében nem lopott, s ha nem is tanulta, de az 6 vérében is ott van a bib- liái tízparancsolat: ne lopj, ne ölj, satöbbi. S ha mégis ezt teszik, érzik, hogy vétettek egy alaptörvény ellen, érzik, hogy bűnösök. Viszont Sárosi sírt, amikor megtalálták, miután megölte volt gazdáját. És nekem a tárgyaláson kijelenti, hogy nem érzi bűnösnek magát, — sorolta a bíró, aki egészen belemelegedett az okfejtésbe, s csak az zökkentette ki, hogy érezte: a felesége el akarja húzni a kezét.

— Ne haragudj, de annyira szorítod, hogy fáj a kezem! —

s az asszony könyörgő tekintettel nézett rá.

— Igen, fáj! — válaszolt közönyösen a férfi és elengedte a puha, meleg kezet. Gondolatai azonban máshol jártak.

— Mit tudnak az emberek a fájdalomról? Mit tudnak? Bevesznek egy fájdalomcsillapítót, orvoshoz mennek, kihúzatják a lyukas fogat. De van-e orvosság a lélek fájdalmai ellen? Hová szaladjon, mit vegyen be a megalázott, a letiport, a másoktól igaztalanul sárba taposott ember, akinek a lelkét mosogatórongynak használták és tűrnie kellett. Aztán, amikor már nem tűr, akkor megbilincselve a bíró elé állítják. Hol van erre orvosság?

A bíró saját szavait hallva azonnal rájött, hogy filozofikus érvelése bizonyára nem lehet túlságosan meggyőző. De nem is meggyőzni akart, csupán kérdéseket tett fel, gondolkodásra serkentett. Éppen ezért jólesett, hogy a felesége nem mondott ellent, hanem csendben ült férje mellett a heverón. Újra fogták egymás kezét, s bár tudták, hogy mindketten ugyanazzal a gondolattal birkóznak, meghittség volt együttlétükben. Nézték a zöld lámpaernyőt, s hallgatták az óra

Ha kérni akarunk, teljesíteni is kell

Beszélgetés Vadász Juliannával, a KISZ megyei bizottságának tagjával

Tíz éve alapították a Budaprint dunavecsei konfekciógyárát. A lakástextíliákat készítő nagyüzem azdnban nemcsak ifjú létesítmény, hanem a flstaddk gyára is: itt az átlagéletkor nem sokkal haladja még a 30 évet. Nejm véletlen tehát, hogy az iparban dolgozó falusi fiatalok képviseletében az üzem egyik dolgozója, Vadász Julianna raktáros tagja lett a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának. A mozgalom most készül a XI. kongresszusára, ez az időszak az alapszervezetekben és a vezető testületekben a számvetés, az összegezés, a tdrvkészítés ideje. Vadász Juliannát az elmúlt évek tapasztalatairól és a KISZ-munka megújításának lehetőségeiről kérdezem ...

— Két éve választották a megyei irányító testűiét tagjává. Máma jobban ismeri-e a sz\ak- ás betanított munkástia- taílők életét, gondjait?

— Szívesen válaszolnék így: „jobban megismertem ...”, többbet tudok...”, ,,másképpen látom”, de ha így kezdeném, nem lenne igaz. Megválasztásom után terveztük, hogy majd sokfelé ellátogatunk a megyében, megismerkedünk más, hasonló adottságú üzem fiataljaival. Beszélgetünk mozgalmi vezetőkkel, s zakszer v ez éti tis zts égvis el őkk el, szakmunkásképző intézeti KISZ- vezetőkkel — de sajnos nem sikerült. Ez, tudom, az én hibám is, de úgy hiszem, nemcsak az enyém.

— ... és a községi, a gyári feladtatok?

— Iltt azért már több minden sikerült. Igyekeztem tájékozódni: milyen nehézségeik vannak az elsőgenerációs ipari munkás- fiatallóknak, akiknek gyakran még az is probléma, hogy a gyárba minden évszakban, nap mint nap be kell járni'. Ha szüret van, vágy palántálás a háztájiban, nem kapnak elég szabadságot. A könnyűiparnak itt nincs hagyománya. Nincsenek nagy múltú munkáscsaládok, olyanok, akiknek a teljesítménye meghatározó lenne a normáknál, az értékelésnél. Így még nagyobb felelősség terheli a KISZ-'t. Most vitatjuk meg a kongresszusi irányelveket. Értékes és —bízom benne — hasznos megállapodások születnek.

— Melyek a főbb vitapontok?

— Sok szó esik arról: miért iiem tesz — tehet — többet az ifjúsági szervezet a fiatalok élet- körülményeinek javulásáért? Alacsonyak a bérek és éppen a huszonévesek körében alapítanak legtöbben családot, ilyenkor pedig — tudjuk — lakás, bútor, háztartási gépek is kellenének, s ez sók kiadással jár. Akiket nem tudnak a szülők segíteni, bizony nehéz éveket élnek át fiatalságuk legszebbnek mondott éveiben. Mit tehet fe KISZ? Azt hiszem, ma még nem sokat. És nem azért, mert az igazgató vagy a gazdasági vezető nem hallgat a titkárra. Inkább, mert nincsenek meg a keretek, a jogi feltételek, és sok helyen a pénz sem ahhoz, hogy segíteni tudjunk.

— Ügy gondolom, a fiatalok is tehetríéiiek többet, például a hatékonyság, a munkafegyelem növelése érdekében ...

(Malinak

Árpád

felvétele)

— Ez az igény feladatként be is került az akcióprogramba. De ez csak szó ... Jól tudjuk már a vállalásokat adminisztrálni, de ezek olyan általánosak, hogy számonkérni azokat igazán nem is nagyon lehet. Mit kezdjünk például az ilyen — sajnos elég gyakran előforduló — megfogalmazással: „jobban kell dolgozni” vagy „'törekedni kell a hatékonyság növelésére”. Én ennél konkrétabb programot javasolnék: például határozzuk meg, hány munkanappal dolgosunk többet az idén, mint tavaly. Természetesen ezt nem órában, hanem teljesítményben értem. Arról is beszélni kellene: miit érdemel az, akii a vállalást túlteljesíti, s mi adható annak, aki nem is törődik az elhatározásokkal. Mederbe kell terelni ezeket az ügyeket, mert

különben nem érünk velük semmit. Ha kérni akarunk, nem szabad megengednünk, hogy a fiatalabb korosztállyal ne számolhassanak i úgy a vezetők, miínt az idősebbekkel. Erősödni kell a felelősségtudatnak; meg kell szűnni a közömbösségnek. Elég ha a KISZ KB ifjúmunkás tanácsa felhívására hiivatkozam. Eiz már a címében is sókat elárul: Tenni kell! És sorolja a módszereket: kritikusabban, következetesebben, jobbító szándékkal. Minden kongresszusi fölkészülés nagy lehetőség. Ha a KISZ élni, s hatni ákar, tettekre kell váltani a felhívásokban, akcióprogramokban, állásfoglalásokban annyiszor leírt szavakat. Meg kell értenünk: másképpen nem megy, nem mehet...

F. P. J.

1

Hét kérdés a győztesekhez

• Vadász Julianna: Megbecsülést szerezni, jó munkával.

A rajtnál még több mint kétszázan voltak, s fél évvel később ketten vehették át közülük az első díjat, egy-egy Primo személyi számítógépet. Az általános és középiskolások megyei számítástechnikai vetélkedőjének győzteseit a kecskeméti Tudomány ée Technika Házában rendezett döntőn, a díjkiosztás utáni percekben kértük meg a bemutatkozásra.

A Petőfi Népe kérdéseire válaszol:

BARÁTOM A SZÁMÍTÓGÉP

játékos ketyegését, amely most ebbe a súlyos hangulatba egyáltalán nem illett. Túlságosam, magabiztosan, már-már szemtelenül pontosan ketyegett az óra. A férfi nem merte, nem akarta folytatni, s tudta, hogy a felesége is éppen ilyen érzések miatt nem szól. Az asszony azonban mégis megszólalt:

— Áldjad a sorsot, hogy nem lettél pedagógus!

— Miért? — kapta fel a fejét a bíró. Nem azért, mintha valaha is pedagógus szeretett volna lenni, hanem mert nem értette, honnan jut ilyesmi az asszony eszébe.

— Csapnivalóan rossz pedagógus lettél volna, öregem! —, s az asszony játékosan megbokszolta férje mellét,' hogy kizökkentse keserű állapotából. Ez eddig mindig sikerült ezzel a kis bakszolgatással, s a bíró arcán valóban most is megjelent egy kényszeredett vigyorgás, de ez nem azt jelentette, hogy máris „kibillent”, csak azt, hogy emlékszik, milyen jólesett mindig ez a bokszolás. Az asszony azonban folytatta:

— Mert mit kell tenni egy pedagógusnak? Megkeresni, tudatosítani a gyerekben azt a képességet, tulajdonságot, amelynek gyakorlása, kibontása elégedettséggel tölti el, sikerélményei lesznek általa, örül neki, vagyis megtalálja az egyéniségét. Te viszont, hogy úgy mondjam csőlátásban szenvedsz. Van egy fixa ideád arról, hogy szerinted az embernek mitől kell boldognak lennie, függetlenül attól, hogy neki az tetszik vagy nem tetszik. Hát nem érzed az ellentmondást?

(Folytatjuk.)

Kenéz Tamás, a kunszentmikló- si Általános Művelődési Központ hetedik osztályos tanulója, és

— Mióta foglalkozol számítás- technikával?

iK. T.: — Kát évvel ezelőtt otthon, magáimtól kezdtem el a tanulást a „Műsoron a számítógép” című könyviből Amikor először találkoztam valódi géppel, már tudtam közepes nehézségi fokú programokat írni.

H. S.: — Három éve tanultam meg a !HT típusú gép kezelését és a BASIC nyelv alapjait. A gimnáziumi foglalkozások mellett az ifjúsági ház Loigi-klub.iába is járóik, és több iskolán belüli pályázaton vettem már részt.

— Hogyan kapcsolódtál be * mostani vetélkedőbe?

K. T.: — Iskolánk egyik matematikatanára, Bege Márton beszélt rá, hogy elinduljak.

H.S.: — Áz osztálytársaimmal olvastuk a felhívást a Petőfi Népében. Többem is beneveztünk, az egyik barátom, Vámos György szántén bejutott a döntőbe. Negyedik lett.

— A felkészülés során kitől kaptál legtöbb segítséget?

K. T.: — A saját ismereteimre építettem elsősorban. Járok a gimnázium számítástechnikái szakkörébe. A szakköri tagok közül többen is versenyeztek a másik korcsoportban, ez segítette a felkészülést.

IH. S.: — Figyelemmel kísérte a szereplésemet és sok tanácsot adott Sárkány Ernő tanár úr. Az elődöntő és a döntő előtt a barátaimmal is megbeszéltük, miből érdemes készülni.

— Melyik feladat volt a legnehezebb?

K. T.: — A szuperdöntő. Itt :s főleg az első szóbeli feladat. Nem

Horváth Sándor, a kecskeméti Katona József Gimnázium negyedik osztályos tanulója.

szívesen beszélek ennyi ember előtt. (A döntőnek több mint háromszáz nézője volt. (A szerte.)

!H. S.: — Nekem is a legutolsó, a szuperdöntő. Semmit sem tudtunk előre, még azt sem, hány feladatot kell megoldani és menynyi lesz a gondolkodási idő. Rögtönözni kellett.

— Mire használod majd a Primo számítógépet?

K. T.: — Nékem van otthon egy saját gépem. A családiban más nem is ért hozzá. Egyelőre a gépi kóddal és a játékprogramokkal ismerkedem. Most a Pdmót is kipróbálom.

H. S.: — Augusztus óta nekünk is ván otthon egy Commodore— 64-esümk. Kisebb programokat írtok rá. Még nem döntöttem el, hogy a Prímával mit csinálok.

— A tanulás és a számítógép mellett jut idő másra is?

IK. T.: — A gépet rendszertelenül használom. Van, amikor négyöt órát egy nap, azután egy ideig nem veszem elő. Sokat olvasok, ás modelleket építek.

H. S.: — Készülök az érettségire, sokat kell tanulni. A gépeit leginkább hétvégén veszem elő. Elég komolyan foglalkozom a programozással. Ez a hobbim is.

— S a további tervek?

K. T.: —i Próbálkoztam már saját játékprogram készítésével. Szeretnék számítógép-programozó lenni, de ezt még lesz időm eldönteni.

'H. S.: — Székesfehérvárra jelentkeztem, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola kihelyezett számí- ‘ésteóhnijkai tagozatán szeretnék továbbtanulni.

L. D. ,

1