Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-03 / 52. szám

« é PETŐFI NÉPE • 198«. märclu» 3. . .... ....Tim nmrn-r -i— ~ — T úlfoglalkoztatás Ki vitathatná: a teljes foglalkoztatottság a szocialista társadalom olyan erénye és érté­ke, amely egyúttal a kapitalista gazdálkodás­sal szembeni fölényét is jelzi. Még akkor is, ha nálunk is vannak úgynevezett ,,várako­zók”, tehát munkahelyre, munkaalkalomra várók; az elmúlt év végén összesen és mind­össze alig kétezren az ország 89 városában. (Például: Kecskeméten 2, azaz kettő, Kalo­csán 6, Székesfehérvárott 5 ember várako­zott a megfelelő munkaalkalomra ...) Érdemes ismételni: a több mint 5 millió aktív kereső mellett — no és persze a szép számmal foglalkoztatott nyugdíjasok mel­lett is — alig kétezer „várakozó” nem okoz társadalmi feszültséget. Már csak azért sem, mert közben a legfon­tosabb ipari centrumok munkaerőéhsége vál­tozatlanul csillapíthatatlan. 1984 .vége és 1985 decembere között gyakorlatilag semmit nem csökkent a munkaerő-kereslet, változás csak annyi, hogy a kínálatban némi — de nem jel­lemző — növekedés tapasztalható. A teljes foglalkoztatás vajon azonosítható-e a hazai gyakorlattal, amely egyértelműen a munka­erővel való pazarlást jelzi? Már válogatnak, de... Vagyis: teljes foglalkoztatás helyett inkább egyfajta — és meglehetősen súlyos mértékű — túlfoglalkoztatásról kell beszélnünk, s lát­nunk kell végre ennek összes veszélyét. Tagadhatatlan jelek bizonyítják, hogy a vállalatok most már válogatnak a munkára jelentkezőik között, ám változatlanul mere­ven ragaszlkodnak a meglevő munkavállaló­ikhoz. Akkor is, ha szükség van rájuk, akkor is, ha nem. Senkinek sincs mersze, hogy le­mondjon, akár csak ideiglenesen is a felhal­mozott munkaerő-tartalékról, mert — az idevágó rendelkezésekkel és állami biztatá­sokkal ellentétben — senki sem biztos abban, hogy például a termelési csúcsidőszakok be­következtével villámgyorsan hozzá is juthat a számára nélkülözhetetlen létszámhoz. Ma­gyarán: akárcsak a termelési kooperáció ese­teiben, úgy a munkaerőpiaci együttműködés­ben is a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi és vezérli a vállalati magatartást. (Tegyük hozzá: nem ok nélkül ...) Pazarló bánásmód Tehát tény, hogy pazarlóan bánunk — gaz­dálkodunk — a legértékesebb — és legnehe­zebben pótolható — termelőerővel, vagyis az emberi munkaerővel, ezt tudjuk, elismerjük, és nem vitatjuk, ám gyakorlatilag semmi nem történik az ügyben, hogy e folyamatot az el­lenkezőjére fordítsuk. Pedig azt is tudjuk, hogy minden olyan gazdaság, amely a mun­kaerő tartalékolására, illetve túlfoglalkozta­tására rendezkedik be, szinte behozhatatlan hátránnyal startol a nemzetközi versenypia­con. Mert a felesleges munkaerő „cipelése” költséghátrányokat, hatékonyságbeli problé­mákat jelent. Minden ilyen gazdaság renge­teg energiát pocsékol el, és növekedése azon­nal lelassul, mihelyt az erőforrásai — közöt­tük a munkaerőforrásai — elapadnak. Az ily’ módon működő gazdaság vállalatai ugyan je­lentős belső tartalékokkal rendelkeznek, ám hiányzanak a szükséghelyzetben bevethető külső tartalékok. Profán hasonlattal élve: országszerte kínzó hiánycikk például az M—6-os anyacsavar. Van olyan vállalat, ahol egy darab sincs e filléres alkatrészből, s van olyan vállalat is, ahol tízezer darabos készletek halmozódtak, • és vigyázzák féltékenyen, mert tudják, hogy hiánycikk. Ugyan nincs szükségük e csava­rokra, de hát ki tudja ... Állami feladat Az egész problémakörnek — és ezt ne ta­gadjuk — van bizonyos ideológiai-politikai vonzata is: Inkább a minden józan mértéket felülmúló túlfoglalkoztatottság, semmint az akárcsak néhány ezres — és országos elosz­lásban aligha jellemző — minimális tartalék- sereg. S ezt a politikai követelményt a vál­lalatok is érzik. Nem feladatuk, de tudják, hogy felelősséggel tartoznak — egyenként és összességükben — a teljes foglalkoztatás fenntartásáért, jóllehet az nem vállalati, ha­nem állami feladat és garancia. A szereposz­tás azonban gyakorlatilag tisztázatlan. A hazai munkaerőpiacot most már végképp tarthatatlan ellentmondás jellemzi. A válto­zatlanul stabil kapun belüli munkanélküliség és a változatlanul csillapíthatatlan vállalati munkaerőéhség. Következésképpen valami módon csak megoldandó, hogy a feleslegessé váló emberektől minden gond és lelki ismer et- furdalás nélkül szabaduljanak meg a válla­latok, tudván, hogy elhelyezésük semmi gon­dot nem jelent például az állami munkaerő- M közvetítő hivatalok számára. Mindennek alapfeltétele, hogy végre el­döntsük: van-e különbség — és ha igen, ak­kor mi ez a különbség — a teljes és a túl­foglalkoztatás között? V. Cs. TERVEK, PÁLYAÍVEK Önállóbban a régi vágányon A magnetofongyár igazgatója I Rudast Károly, a kecskeméti BRG-gy&r igazgatója a népgazda­ság extenzfv fejlesztése, a vidéki ipartelepítések Idején került Kecs­kemétre, ma pedig az intenzív nö­vekedés, s az ennek alárendelt ágazati szervezet-korszerűsítés van napirenden. Alkalom adódik tehát a visszatekintésre, s Időszerű a kérdés: az említett folyamat hoz­hat-e — s ha Igen, milyen — vái­,,Becsületes munkásember legyek” — Apám, aki lakatos volt, ar­ra nevelt, hogy becsületes mun­kásember legyek — mondja. — Nem mintha rossz tanuló lettem voinia, de én sem vágytam más­ra. Hárman voltunk testvérek, szűkösen éltünk, az önálló kere­set és a függetlenség reménye vitt a hajógyárba. Rábeszélés »Lapján kerültem a műszaki egye­tem villamosmérnöki karára, dé az élet jobban vonzott. Megnő­sültem és visszamentem dolgoz­ni. Az egyetemet azért levelezőn befejeztem. 1958-tól 64-ig a Me­chanikai Laboratórium alkalma, zásában álltam, az utolsó kiét évben már diplomásként. Ez egy híradástechnikai kísérletekkel foglalkozó vállalat volt, s egy osz­tály vezetését bízták rám. — A Dunakanyarban született, iparos környezetben nőtt fel, jó állása volt a fővárosban. Mi hoz­ta Kecskemétre? — A vállalkozókedv és a fel­adat izgalma. A Rádiótechnikai Gyár 1961-ben létesítette a kecs­keméti gyáregységét. Egykori fő­nököm volt az igazgató, ő hívott műszaki Vezetőnek. Akkoriban közszükségleti magnetofonok összeszerelésével foglalkoztak itt, s a készülékek sok vajúdás árán születtek meg. November 3-án ér­keztem, és az volt a fő gond, hogy az októberben összeszerelt 640 gyártmány közül 600 nem műkö­dik. Haza akartam menni, ami­kor megismertem a viszonyokat. Ismeretlen volt a technológiai és a bizonylati fegyelem, de rájöt. térni, hogy nekem éppen ezen kell változtatni. Az első siker Rudasi Károly így tevékeny részese lehetett a gyár fejlődésé­nek. Lassanként meghonosodott Kecskeméten az alkatrészgyár­tás, fokozatosan bevezették a for­gácsoló, sajtoló és műanyagfel­tozásokat a kecskeméti kollektíva I és az Igazgató életében? Nagymaros, Budapest, esztergá- I lyos szakma, gépipari technikum, I Ganz Hajógyár. Ezek voltak az I 1934-ben született Igazgató életének I első fontos állomásai. Tovább- I tanulni nem akart, de a kor — az I 50-e's évek első fele — felkarolta I a hozzá hasonlókat. dolgozó technológiákat. Bács- Kiskun megyében a BRG kezdte meg a szerszámkészítő szakmun­kások képzését, erre a célra tan­műhelyt is kialakítottak. A hat­vanas évek második felében, lét­rejött Kecskeméten a magmeto- fongyártás olyan bázisa, aimaly már magán viselte az iparszeré termelés ismérveit, a munika meg. felelő szakemberekkel, szervezet­ten folyt. A készülékek összes, úgynevezett rajzszámos alkatré­szeit maguk készítették, nem ért­ve ide persze a kereskedelemben vagy más vállalatoktól beszerez­hető, főként elektronikus rész­elemeket! Ilyen háttérrel a kecskeméti iizem alkalmas volt az MK—21 -es kazettás magnetofon gyártására is, amelyet mérföldkőnek tekint­hetünk a hazai szórakoztató­elektronikai ipar történetében. Egyes műszaki megoldásait ugyan ma már megmosolyoghatjuk, de a készülék az első szocialista gyártmányú kazettás magnó volt, s a popzenei kultúra fellendülése idején tömegigényeket elégített ki. A hetvenes óvek elején egyér­telművé vált, hogy a nyereséges gazdálkodás nagy sorozatú ter­mékek gyártását követeli meg, s ezek nem valamilyen komplett készülékek lesznek. Az orsós magnetofonok gyártását be is fe­jezték, s a még 1969-ban nyugat­német licenc alapján bevezetett magnófej mellé a magnómecha­nikák léptek elő önálló termék­ké. Az évtized végére a motor- gyártás is felfutott, s ma a kecs­keméti gyár — az említett gyárt­mánycsoportokon belül — ötven­féle termékkel van jelen a pia­con. Bekapcsolódni a számítógépüzletbe Rudasi Károly szereti a füg­getlenséget, hiszen fiatalon a sa­ját libára állt. Ma már kecske­métinek vallja magát; barátait „rangtól” és beosztástól függetle­nül válogatja. A kecskeméti gyár azonban nem önálló vállalat, a teendőket ai budapesti központ szabja meg. Okoz-e ez konfliktu­sokat egy ilyen embernek ? — Szerintem helyes Volna mi­nél előbb bekapcsolódni a sze- mélyiszámítógép-perifériák gyár­tásába, de ez a gondolat nem ta­lálkozik a vállalatvezetés elképze­léseivel. Pedig úgy érzem, hogy a számítástechnika rohamos tér­hódítása idején stabil piachoz jutnánk a szocialista országokban. — Napjainkban zajlik a hazai ipar szervezeti rendszerének kor­szerűsítése ... — Tavaly, az év első felében tartott munkás gyűlésünk kezde­ményezte, hogy önálló vállalattá alakuljunk át. Az Ipari Minisz­térium döntése alapján azonban maradunk a jelenlegi szervezeti kötelékben. — Hogyan fogadták a döntést? — Tudomásul vettük. Igyek­szünk úgy dolgozni, hogy a BRG nyeresége nagy legyen, hiszen ami jó a vállalatnak, az nekünk som lehet rossz. Mindemellett a jelenlegi keretek között is élvez­hetnénk nagyobb önállóságot. Szeretnénk a színvonalasabb al­kotómunkát helyi döntésekkel is jobban megbecsülni, szabadabb kezet kapni az anyagbeszerzés­ben, a kereskedelmi szerződések megkötésében, vagy a termékskála kialakításában. Gyári kezdemé­nyezésre létrehoztuk a minőségi köröket, ösztönzőbb bérformákat alakítottunk ki, és sikereket ér­tünk el a mozdulatelemzésen, ala­puló munkamódszerek bevezeté­sében. Á kecskeméti kollektíva tehát már Ibizonyította, hogy al. kalmasabb a nagyobb feladat­megoldó önállóságra. Bálái F. István ^ SAJTOPOSTA CE Mit tehet a félegyházi áramfogyasztó? Kiskunfélegyházán, a Kilián György u. 9. szám alatt lakik Bodor Dezső, aki többek nevében küld­te lapunkhoz e sorokat: „A DÉMÁSZ városunkban is korszerűsítette axiíj- számlázás és -befizetés megszokott rendjét oly mó­don, hogy a villanyórák adatát ezentúl csak éven­ként olvassa le, s nekünk kéthavonta a tavalyi fo­gyasztás átlagösszegét, vagyis rószdíjakat kell fi­zetnünk, majd az évi egyszeri végszámla után a hi­ányzó különbözetet. A számítógépes adatfeldolgo­zásra való áttérés miatti változást megértjük, de a vele összefüggő ügyintézést nem. Jelenleg e tartozásunkat vagy átutalási betét­számlán, vagy készpénzzel egyenlíthetjük ki. Mind­két lehetőségnek egyazon hibája van: kizárólag munkaidőben vehető igénybe. így azután a munká­ból muszáj kimaradnunk, ha az OTP-nél vezetett betétszámlánkra akarunk befizetni, s akkor is, ha a takarékszövetkezetben készpénzzel teszünk eleget díjfizetési kötelezettségünknek. Megelőzhető lenne ez, ha a két pénzkezelő szerv a jövőben a munka­időn túl is az ügyfelek rendelkezésére állna!” Az észrevétellel, illetve a közérdekű javaslattal az Országos Takarékpénztár Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának szakembereit kerestük meg, akik­től megtudtuk: A közelmúltban hozott minisztertanácsi hatá­rozat alapján már felülvizsgálat alatt áll a megyei OTP-fiókok ügyfélfogadási rendje, mely a helyi ta­nácsokkal egyetértésben módosul, ha az indokolt. A részletekről idejében tájékozódhat a lakosság. Ez­zel kapcsolatosan fontos tudni: a félfogadás új, vagy csupán részint megváltoztatott időpontja messzeme­nően igazodik a lakossági kívánalmakhoz. Ami pedig a félegyháziak sérelmét illeti, íme ré­szükre egy jótanács: a munkahelyükön kérjék, hogy a szükséges összeget — a bérből való levonás után közvetlenül — utalják át betétszámlájukra. Ilyen célból az OTP megállapodást köt a munkálta­tóval, melynek ügyintézője e pluszmunka után dí­jat kap a pénzintézettől. A fogyasztói sérelmekről tájékoztattuk a félegy­házi takarékszövetkezet vezetőjét is, aki az aláb­biakat válaszolta: — Kellően át nem gondolt együttműködés követ­keztében foglalkoztunk januárban az áramdíj be­szedésével. Ugyanis hamar kiderült, a napi ezer embert is jelentő ügyfélforgalom lebonyolítására sem a technikai, sem a személyi feltételeink-nincse­nek meg. Végül úgy döntöttünk, megszüntetjük e szolgáltatásunkat. Következésképpen már februártól kezdődően ismét az áramszolgáltató díjbeszedői kasszíroznak, a fogyasztókat felkeresve. Persze, aki továbbra is a készpénzes fizetéshez ragaszkodik, az megteheti, ha bekopog a DÉMÁSZ városi kirendelt­ségéhez, a pénztári órák idején. VISSZA A FELADÓNAK? Megromlott a disznótoros Immáron 28 éve laknak je­lenlegi ottho­nukban, Kecs­keméten, a Rá- kócziváros 30. szám alatt Kertész Ber­talanéi Isme­rős és idegen egyaránt könnyen meg­találja őket. A helyi 2-es szá­mú postahiva­tal csomag­kézbesítőjé­nek ez nem si­került, amiből anyagi kárral járó kellemet­lensége származott a feladónak. Nézzük sorjában a tanulságos történetet: Olvasónk részére január 13-án adott fel expresszküldeményként csaknem négykilónyi élelmiszert a debreceni rokona. A szállítást és kézbesítést 34 forint díj elle­nében vállalta a posta. Az első kötelezettségének eleget tett, a másodiknak nem, a címzett ugyanis hiába várta a csomagot, amely 16-án visszakerült a küldő­höz. Mondani sem kell, a 200 fo­rint értékű, disznóvágásból szár­mazó áru közben megromlott, rá­adásul a feladónak még plusz 20 forintot kellett fizetnie a vissza- kézbesítésért. Természetesen azonnal reklamált. A posta vizsgálatot indított, s megállapítota: a kecskeméti kéz­besítő január 14-én és 15-én is megkísérelte átadni a külde­ményt, de a megadott címen kö­zületet talált. Ekkor indult visz- szaútra a csomag a „címzett is­meretlen” felirattal. A posta konklúziója: kezelési hiba nem történt, s miután a csomag elég­telen címzés miatt vált kézbesít- hetetlenné, nincs lehetőség a fel­adási díj megtérítésére. Kertészék e választ magyaráz­kodásnak, a mundiérbecsület vé­delmének tekintik. Igazuk • bi­zonyítására többször beszéltek a kecskeméti 2-es posta tisztvise­lőivel, akik mem éppen udvarias hangnemben szolgáltak egy pót­lólagos információval: a kézbesí­tést olyan személy végezte, aki­nek nincsen kellő helyismerete Kecskeméten. Mi is megnéztük a helyszínt, ahol roppant egyszerűen megta­lálható a szóban forgó lakcím, melyet névvel-címmel ellátott postaláda is jelez. (Oda vajon miért nem dobta be a kézbesítő az egyébként pontosan címzett csomagküldeményről szóló érte­sítést?) Ami pedig azt a bizo­nyos közületet, vagyis a TÜZÉP egyik részlegét illeti, az a szom­szédos — kerítéssel lezárt — tel­ken van, ahová másfelől, a Ku- rucz kőrútról lehet bemenni. Osztjuk olvasónk véleményét arról, hogy a posta ezúttal csu­pán megmagyarázta bizonyítvá­nyát! Orgoványi pillanatok Azt hinnők, hogy a hideg .tél kissé mérsékli az emberek társasági- közéleti kedvét, s alki csak teheti, siet haza a munka utám. Orgovány kargailai külterületén lakó levelezőnk, Horváth Emilné azonban rá­cáfol erre soraival: Február 13-a volt, amikor ügyes-bajos dolgom intézése végett fel­kerestem községünk oantrumát, ahol nyüzsgő sokaságot találtam. Be- siaéd tárgya volt az aznapi Petőfi Népe, melynek hasábjain fényképe­ken mutatkozott be az újságíróstáb. Többektől hallottam: bizalmat keltő meglepetésként órttie őket ez a tabló és elhatározták, mégrende­lik a lapot. Kedves színfoltnak tűnt a főtéren „megépített” hóember, amely körül gyereksereg töltötte vidáman a délutáni órákat. Azután csat­lakoztak hozzájuk felnőttek is, akik révén hamarosan igazi hócsatá­ra került sor. Tiszteletből az utca járókelői is (kaptak egy-egy talá­latot. Kora este a szülők népes csoportjával találkoztam, s kiderült: az iskóla áltat szervezett értekezletre igyekeztek, melynek a művelődési ház adott otthont. A gyermekeik félévi tanulmányi eredményei után érdeklődők teljesen megtöltötték a nagytermet. VÁLASZ CIKKÜNKRE Átvesznek minden felkínált sertést Február 10-én Sajtóposta rova­tunkban tettük szóvá egyik akasz­tói oLvasónk közérdekű észrevé­telét: nem jó, hogy a községben havonta csupán kétszer vásárol fel szerződéses sertést az állat- forgalmi, s akkor is kizárólag a szállítási ikapacitása szerinti mennyiségben, mert az át nem vett állatok továbbtartására ráfi­zet a kistermelő. Sorainkra az alábbiakat vála­szolta a Bács-Kiskun megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, Suhajda István: A panaszos sertéseit a saját kéré­sének megfelelő Időpontban vásárol­tuk fel. Az ilyen átvétel gyakorisága attól függ, hogy a közreműködő he­lyi mezőgazdasági nagyüzem mikor és milyen számú sertést Jelez a kis­termelők közlése alapján. Ha az át­adandó állatok száma eléri a 25 da­rabot, megszervezzük a felvásárlást, melynél nem a fuvarozási lehetősé­günk szab határt, hanem az adott mennyiség. Minden felkínált sertést átveszünk, a megfelelő súlykategória szerinti árat alkalmazva. Amennyiben vállalatunk vétkes az átvétel elha­lasztásából adódóan, természetesen megtérítjük a továbbtartás költségeit. ÜZENJÜK Gonda Imrén ének, Fülöpszállásra: Levelében ön azt sérelmezi, hogy férjével együtt több minit két évtize­de folytatnak egyéni gazdálkodást — ennek során évről évre nagy meny- nylségű tejet, szőlőt és egyéb termé­ket értékesítenek az állami szervek­kel kötött szerződés alapján —, még­sem Jogosultak kiskorú gyermekeik után semmiféle társadalombiztosítási ellátásra. Értesülése téves. 1983. január l-e óta ugyanis hatályos az a rendel­kezés, melynek értelmében az egyéni gazdálkodó Is részesülhet például csa­ládi pótlékban, ha megfizeti havonta a részére megállapított társadalombiz­tosítási járulékot. Sőt, nyugellátás­hoz szükséges szolgálati Időt is sze­rezhet azokra az évekre — legfel­jebb öt esztendőre —, melyekben a mezőgazdasági kistermelésből szár­mazó évi jövedelme elérte az évi 3« ezer forintot, az illetékes tanács Iga­zolása szerint. Végezetül tanácsoljuk, az ezzel kapcsolatos írásbeli kérel­mükkel keressék fel a SBács-Kiskum megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóságot (Kecskemét, Komszomo! tér 7.). Győri Istvánnak, Lajosmizsére: Az Idén januártól érvényes — 52/1985. (XI. 22.) számú — minisztertanácsi rendelet szerint mentesül az általá­nos Jövedelemadó-kötelezettség alól az 55 éven felüli nő' és a 6(1 éven fe­lüli férfi akkor, ha az évi jövedelme nem haladja meg a 60 ezer forintot. Ugyanilyen életkor alapján azonban csak adómérséklésre — maximum 1500 forint törlésére — jogosult az, aki a háztáji és kisegítő gazdaságok Jö­vedelemadóját fizeti. További részle­tekről az illetékes adóügyi hatósá­goktól kérjen felvilágosítást. Jónás Józsefnének, Kecelre: Amint azt a február 15-i lapszámunkban már hírül adtuk, március l-e óta Igény­be vehetik a gyed-et a gyermek más­fél éves koráig az ipari szakcsoport tagjai Is, feltéve, ha eleget tettek a járulékfizetési kötelezettségüknek. Fontos tudni: ezt az ellátást külön Igényelbírálás nélkül megkapják azok az anyák, akik teljes összegű ter­hességi-gyermekágyi segélyben része­sülnek. Kenyeres Sándornak, Katymárra: Kissé furcsálljuk az önnél történte-, két, nevezetesen, hogy bár brigád­vezetői funkciója van, mégis legutol­jára értesülhetett a brigádtagokat érintő sürgős feladat végrehajtásá­ról, aminek az lett a következménye, hogy több napon át nem vett részt e munkában, mert a szabad idejét töltötte. Ez a távolmaradás — mivel a munkáltató hibájából következett be — nem szolgáltathat jogalapot az önnel szembeni munkajogi eljárás­ra. Ha azonban mégis elmarasztalták emiatt, forduljon beadvánnyal a he­lyi munkaügyi döntőbizottsághoz. Dobránovlcs Andrásnak, Borotára és H. L.-nek, Kiskőrösre: Illetékesek arról tájékoztattak bennünket, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban sokféle munkára praktikusam fel­használható Honda F—4i00 és Honda F—600 típusú kerti traktorok lránt sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Mivel Importból származnak, behozataluk korlátozott, így hát egy- egy szállítmányból csak JiZ igénylők bizonyos része juthat géphez, melyet Kecskemétien, a TSiZKOER szakboltja értékesít, a Halasi u. 29. szám alatt. Javasoljuk, hogy e helyen adják te megrendeléseiket. Egyidejűleg közöl­jük: az idén,, szeptember elején sor­ra kerülő kecskeméti Hfrös Napok keretében a hazat gyártmányú kis­üzemi gépekből kiállítás lesz, vásár­lással egybekötve. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents