Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-03 / 52. szám
« é PETŐFI NÉPE • 198«. märclu» 3. . .... ....Tim nmrn-r -i— ~ — T úlfoglalkoztatás Ki vitathatná: a teljes foglalkoztatottság a szocialista társadalom olyan erénye és értéke, amely egyúttal a kapitalista gazdálkodással szembeni fölényét is jelzi. Még akkor is, ha nálunk is vannak úgynevezett ,,várakozók”, tehát munkahelyre, munkaalkalomra várók; az elmúlt év végén összesen és mindössze alig kétezren az ország 89 városában. (Például: Kecskeméten 2, azaz kettő, Kalocsán 6, Székesfehérvárott 5 ember várakozott a megfelelő munkaalkalomra ...) Érdemes ismételni: a több mint 5 millió aktív kereső mellett — no és persze a szép számmal foglalkoztatott nyugdíjasok mellett is — alig kétezer „várakozó” nem okoz társadalmi feszültséget. Már csak azért sem, mert közben a legfontosabb ipari centrumok munkaerőéhsége változatlanul csillapíthatatlan. 1984 .vége és 1985 decembere között gyakorlatilag semmit nem csökkent a munkaerő-kereslet, változás csak annyi, hogy a kínálatban némi — de nem jellemző — növekedés tapasztalható. A teljes foglalkoztatás vajon azonosítható-e a hazai gyakorlattal, amely egyértelműen a munkaerővel való pazarlást jelzi? Már válogatnak, de... Vagyis: teljes foglalkoztatás helyett inkább egyfajta — és meglehetősen súlyos mértékű — túlfoglalkoztatásról kell beszélnünk, s látnunk kell végre ennek összes veszélyét. Tagadhatatlan jelek bizonyítják, hogy a vállalatok most már válogatnak a munkára jelentkezőik között, ám változatlanul mereven ragaszlkodnak a meglevő munkavállalóikhoz. Akkor is, ha szükség van rájuk, akkor is, ha nem. Senkinek sincs mersze, hogy lemondjon, akár csak ideiglenesen is a felhalmozott munkaerő-tartalékról, mert — az idevágó rendelkezésekkel és állami biztatásokkal ellentétben — senki sem biztos abban, hogy például a termelési csúcsidőszakok bekövetkeztével villámgyorsan hozzá is juthat a számára nélkülözhetetlen létszámhoz. Magyarán: akárcsak a termelési kooperáció eseteiben, úgy a munkaerőpiaci együttműködésben is a kölcsönös bizalmatlanság jellemzi és vezérli a vállalati magatartást. (Tegyük hozzá: nem ok nélkül ...) Pazarló bánásmód Tehát tény, hogy pazarlóan bánunk — gazdálkodunk — a legértékesebb — és legnehezebben pótolható — termelőerővel, vagyis az emberi munkaerővel, ezt tudjuk, elismerjük, és nem vitatjuk, ám gyakorlatilag semmi nem történik az ügyben, hogy e folyamatot az ellenkezőjére fordítsuk. Pedig azt is tudjuk, hogy minden olyan gazdaság, amely a munkaerő tartalékolására, illetve túlfoglalkoztatására rendezkedik be, szinte behozhatatlan hátránnyal startol a nemzetközi versenypiacon. Mert a felesleges munkaerő „cipelése” költséghátrányokat, hatékonyságbeli problémákat jelent. Minden ilyen gazdaság rengeteg energiát pocsékol el, és növekedése azonnal lelassul, mihelyt az erőforrásai — közöttük a munkaerőforrásai — elapadnak. Az ily’ módon működő gazdaság vállalatai ugyan jelentős belső tartalékokkal rendelkeznek, ám hiányzanak a szükséghelyzetben bevethető külső tartalékok. Profán hasonlattal élve: országszerte kínzó hiánycikk például az M—6-os anyacsavar. Van olyan vállalat, ahol egy darab sincs e filléres alkatrészből, s van olyan vállalat is, ahol tízezer darabos készletek halmozódtak, • és vigyázzák féltékenyen, mert tudják, hogy hiánycikk. Ugyan nincs szükségük e csavarokra, de hát ki tudja ... Állami feladat Az egész problémakörnek — és ezt ne tagadjuk — van bizonyos ideológiai-politikai vonzata is: Inkább a minden józan mértéket felülmúló túlfoglalkoztatottság, semmint az akárcsak néhány ezres — és országos eloszlásban aligha jellemző — minimális tartalék- sereg. S ezt a politikai követelményt a vállalatok is érzik. Nem feladatuk, de tudják, hogy felelősséggel tartoznak — egyenként és összességükben — a teljes foglalkoztatás fenntartásáért, jóllehet az nem vállalati, hanem állami feladat és garancia. A szereposztás azonban gyakorlatilag tisztázatlan. A hazai munkaerőpiacot most már végképp tarthatatlan ellentmondás jellemzi. A változatlanul stabil kapun belüli munkanélküliség és a változatlanul csillapíthatatlan vállalati munkaerőéhség. Következésképpen valami módon csak megoldandó, hogy a feleslegessé váló emberektől minden gond és lelki ismer et- furdalás nélkül szabaduljanak meg a vállalatok, tudván, hogy elhelyezésük semmi gondot nem jelent például az állami munkaerő- M közvetítő hivatalok számára. Mindennek alapfeltétele, hogy végre eldöntsük: van-e különbség — és ha igen, akkor mi ez a különbség — a teljes és a túlfoglalkoztatás között? V. Cs. TERVEK, PÁLYAÍVEK Önállóbban a régi vágányon A magnetofongyár igazgatója I Rudast Károly, a kecskeméti BRG-gy&r igazgatója a népgazdaság extenzfv fejlesztése, a vidéki ipartelepítések Idején került Kecskemétre, ma pedig az intenzív növekedés, s az ennek alárendelt ágazati szervezet-korszerűsítés van napirenden. Alkalom adódik tehát a visszatekintésre, s Időszerű a kérdés: az említett folyamat hozhat-e — s ha Igen, milyen — vái,,Becsületes munkásember legyek” — Apám, aki lakatos volt, arra nevelt, hogy becsületes munkásember legyek — mondja. — Nem mintha rossz tanuló lettem voinia, de én sem vágytam másra. Hárman voltunk testvérek, szűkösen éltünk, az önálló kereset és a függetlenség reménye vitt a hajógyárba. Rábeszélés »Lapján kerültem a műszaki egyetem villamosmérnöki karára, dé az élet jobban vonzott. Megnősültem és visszamentem dolgozni. Az egyetemet azért levelezőn befejeztem. 1958-tól 64-ig a Mechanikai Laboratórium alkalma, zásában álltam, az utolsó kiét évben már diplomásként. Ez egy híradástechnikai kísérletekkel foglalkozó vállalat volt, s egy osztály vezetését bízták rám. — A Dunakanyarban született, iparos környezetben nőtt fel, jó állása volt a fővárosban. Mi hozta Kecskemétre? — A vállalkozókedv és a feladat izgalma. A Rádiótechnikai Gyár 1961-ben létesítette a kecskeméti gyáregységét. Egykori főnököm volt az igazgató, ő hívott műszaki Vezetőnek. Akkoriban közszükségleti magnetofonok összeszerelésével foglalkoztak itt, s a készülékek sok vajúdás árán születtek meg. November 3-án érkeztem, és az volt a fő gond, hogy az októberben összeszerelt 640 gyártmány közül 600 nem működik. Haza akartam menni, amikor megismertem a viszonyokat. Ismeretlen volt a technológiai és a bizonylati fegyelem, de rájöt. térni, hogy nekem éppen ezen kell változtatni. Az első siker Rudasi Károly így tevékeny részese lehetett a gyár fejlődésének. Lassanként meghonosodott Kecskeméten az alkatrészgyártás, fokozatosan bevezették a forgácsoló, sajtoló és műanyagfeltozásokat a kecskeméti kollektíva I és az Igazgató életében? Nagymaros, Budapest, esztergá- I lyos szakma, gépipari technikum, I Ganz Hajógyár. Ezek voltak az I 1934-ben született Igazgató életének I első fontos állomásai. Tovább- I tanulni nem akart, de a kor — az I 50-e's évek első fele — felkarolta I a hozzá hasonlókat. dolgozó technológiákat. Bács- Kiskun megyében a BRG kezdte meg a szerszámkészítő szakmunkások képzését, erre a célra tanműhelyt is kialakítottak. A hatvanas évek második felében, létrejött Kecskeméten a magmeto- fongyártás olyan bázisa, aimaly már magán viselte az iparszeré termelés ismérveit, a munika meg. felelő szakemberekkel, szervezetten folyt. A készülékek összes, úgynevezett rajzszámos alkatrészeit maguk készítették, nem értve ide persze a kereskedelemben vagy más vállalatoktól beszerezhető, főként elektronikus részelemeket! Ilyen háttérrel a kecskeméti iizem alkalmas volt az MK—21 -es kazettás magnetofon gyártására is, amelyet mérföldkőnek tekinthetünk a hazai szórakoztatóelektronikai ipar történetében. Egyes műszaki megoldásait ugyan ma már megmosolyoghatjuk, de a készülék az első szocialista gyártmányú kazettás magnó volt, s a popzenei kultúra fellendülése idején tömegigényeket elégített ki. A hetvenes óvek elején egyértelművé vált, hogy a nyereséges gazdálkodás nagy sorozatú termékek gyártását követeli meg, s ezek nem valamilyen komplett készülékek lesznek. Az orsós magnetofonok gyártását be is fejezték, s a még 1969-ban nyugatnémet licenc alapján bevezetett magnófej mellé a magnómechanikák léptek elő önálló termékké. Az évtized végére a motor- gyártás is felfutott, s ma a kecskeméti gyár — az említett gyártmánycsoportokon belül — ötvenféle termékkel van jelen a piacon. Bekapcsolódni a számítógépüzletbe Rudasi Károly szereti a függetlenséget, hiszen fiatalon a saját libára állt. Ma már kecskemétinek vallja magát; barátait „rangtól” és beosztástól függetlenül válogatja. A kecskeméti gyár azonban nem önálló vállalat, a teendőket ai budapesti központ szabja meg. Okoz-e ez konfliktusokat egy ilyen embernek ? — Szerintem helyes Volna minél előbb bekapcsolódni a sze- mélyiszámítógép-perifériák gyártásába, de ez a gondolat nem találkozik a vállalatvezetés elképzeléseivel. Pedig úgy érzem, hogy a számítástechnika rohamos térhódítása idején stabil piachoz jutnánk a szocialista országokban. — Napjainkban zajlik a hazai ipar szervezeti rendszerének korszerűsítése ... — Tavaly, az év első felében tartott munkás gyűlésünk kezdeményezte, hogy önálló vállalattá alakuljunk át. Az Ipari Minisztérium döntése alapján azonban maradunk a jelenlegi szervezeti kötelékben. — Hogyan fogadták a döntést? — Tudomásul vettük. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy a BRG nyeresége nagy legyen, hiszen ami jó a vállalatnak, az nekünk som lehet rossz. Mindemellett a jelenlegi keretek között is élvezhetnénk nagyobb önállóságot. Szeretnénk a színvonalasabb alkotómunkát helyi döntésekkel is jobban megbecsülni, szabadabb kezet kapni az anyagbeszerzésben, a kereskedelmi szerződések megkötésében, vagy a termékskála kialakításában. Gyári kezdeményezésre létrehoztuk a minőségi köröket, ösztönzőbb bérformákat alakítottunk ki, és sikereket értünk el a mozdulatelemzésen, alapuló munkamódszerek bevezetésében. Á kecskeméti kollektíva tehát már Ibizonyította, hogy al. kalmasabb a nagyobb feladatmegoldó önállóságra. Bálái F. István ^ SAJTOPOSTA CE Mit tehet a félegyházi áramfogyasztó? Kiskunfélegyházán, a Kilián György u. 9. szám alatt lakik Bodor Dezső, aki többek nevében küldte lapunkhoz e sorokat: „A DÉMÁSZ városunkban is korszerűsítette axiíj- számlázás és -befizetés megszokott rendjét oly módon, hogy a villanyórák adatát ezentúl csak évenként olvassa le, s nekünk kéthavonta a tavalyi fogyasztás átlagösszegét, vagyis rószdíjakat kell fizetnünk, majd az évi egyszeri végszámla után a hiányzó különbözetet. A számítógépes adatfeldolgozásra való áttérés miatti változást megértjük, de a vele összefüggő ügyintézést nem. Jelenleg e tartozásunkat vagy átutalási betétszámlán, vagy készpénzzel egyenlíthetjük ki. Mindkét lehetőségnek egyazon hibája van: kizárólag munkaidőben vehető igénybe. így azután a munkából muszáj kimaradnunk, ha az OTP-nél vezetett betétszámlánkra akarunk befizetni, s akkor is, ha a takarékszövetkezetben készpénzzel teszünk eleget díjfizetési kötelezettségünknek. Megelőzhető lenne ez, ha a két pénzkezelő szerv a jövőben a munkaidőn túl is az ügyfelek rendelkezésére állna!” Az észrevétellel, illetve a közérdekű javaslattal az Országos Takarékpénztár Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának szakembereit kerestük meg, akiktől megtudtuk: A közelmúltban hozott minisztertanácsi határozat alapján már felülvizsgálat alatt áll a megyei OTP-fiókok ügyfélfogadási rendje, mely a helyi tanácsokkal egyetértésben módosul, ha az indokolt. A részletekről idejében tájékozódhat a lakosság. Ezzel kapcsolatosan fontos tudni: a félfogadás új, vagy csupán részint megváltoztatott időpontja messzemenően igazodik a lakossági kívánalmakhoz. Ami pedig a félegyháziak sérelmét illeti, íme részükre egy jótanács: a munkahelyükön kérjék, hogy a szükséges összeget — a bérből való levonás után közvetlenül — utalják át betétszámlájukra. Ilyen célból az OTP megállapodást köt a munkáltatóval, melynek ügyintézője e pluszmunka után díjat kap a pénzintézettől. A fogyasztói sérelmekről tájékoztattuk a félegyházi takarékszövetkezet vezetőjét is, aki az alábbiakat válaszolta: — Kellően át nem gondolt együttműködés következtében foglalkoztunk januárban az áramdíj beszedésével. Ugyanis hamar kiderült, a napi ezer embert is jelentő ügyfélforgalom lebonyolítására sem a technikai, sem a személyi feltételeink-nincsenek meg. Végül úgy döntöttünk, megszüntetjük e szolgáltatásunkat. Következésképpen már februártól kezdődően ismét az áramszolgáltató díjbeszedői kasszíroznak, a fogyasztókat felkeresve. Persze, aki továbbra is a készpénzes fizetéshez ragaszkodik, az megteheti, ha bekopog a DÉMÁSZ városi kirendeltségéhez, a pénztári órák idején. VISSZA A FELADÓNAK? Megromlott a disznótoros Immáron 28 éve laknak jelenlegi otthonukban, Kecskeméten, a Rá- kócziváros 30. szám alatt Kertész Bertalanéi Ismerős és idegen egyaránt könnyen megtalálja őket. A helyi 2-es számú postahivatal csomagkézbesítőjének ez nem sikerült, amiből anyagi kárral járó kellemetlensége származott a feladónak. Nézzük sorjában a tanulságos történetet: Olvasónk részére január 13-án adott fel expresszküldeményként csaknem négykilónyi élelmiszert a debreceni rokona. A szállítást és kézbesítést 34 forint díj ellenében vállalta a posta. Az első kötelezettségének eleget tett, a másodiknak nem, a címzett ugyanis hiába várta a csomagot, amely 16-án visszakerült a küldőhöz. Mondani sem kell, a 200 forint értékű, disznóvágásból származó áru közben megromlott, ráadásul a feladónak még plusz 20 forintot kellett fizetnie a vissza- kézbesítésért. Természetesen azonnal reklamált. A posta vizsgálatot indított, s megállapítota: a kecskeméti kézbesítő január 14-én és 15-én is megkísérelte átadni a küldeményt, de a megadott címen közületet talált. Ekkor indult visz- szaútra a csomag a „címzett ismeretlen” felirattal. A posta konklúziója: kezelési hiba nem történt, s miután a csomag elégtelen címzés miatt vált kézbesít- hetetlenné, nincs lehetőség a feladási díj megtérítésére. Kertészék e választ magyarázkodásnak, a mundiérbecsület védelmének tekintik. Igazuk • bizonyítására többször beszéltek a kecskeméti 2-es posta tisztviselőivel, akik mem éppen udvarias hangnemben szolgáltak egy pótlólagos információval: a kézbesítést olyan személy végezte, akinek nincsen kellő helyismerete Kecskeméten. Mi is megnéztük a helyszínt, ahol roppant egyszerűen megtalálható a szóban forgó lakcím, melyet névvel-címmel ellátott postaláda is jelez. (Oda vajon miért nem dobta be a kézbesítő az egyébként pontosan címzett csomagküldeményről szóló értesítést?) Ami pedig azt a bizonyos közületet, vagyis a TÜZÉP egyik részlegét illeti, az a szomszédos — kerítéssel lezárt — telken van, ahová másfelől, a Ku- rucz kőrútról lehet bemenni. Osztjuk olvasónk véleményét arról, hogy a posta ezúttal csupán megmagyarázta bizonyítványát! Orgoványi pillanatok Azt hinnők, hogy a hideg .tél kissé mérsékli az emberek társasági- közéleti kedvét, s alki csak teheti, siet haza a munka utám. Orgovány kargailai külterületén lakó levelezőnk, Horváth Emilné azonban rácáfol erre soraival: Február 13-a volt, amikor ügyes-bajos dolgom intézése végett felkerestem községünk oantrumát, ahol nyüzsgő sokaságot találtam. Be- siaéd tárgya volt az aznapi Petőfi Népe, melynek hasábjain fényképeken mutatkozott be az újságíróstáb. Többektől hallottam: bizalmat keltő meglepetésként órttie őket ez a tabló és elhatározták, mégrendelik a lapot. Kedves színfoltnak tűnt a főtéren „megépített” hóember, amely körül gyereksereg töltötte vidáman a délutáni órákat. Azután csatlakoztak hozzájuk felnőttek is, akik révén hamarosan igazi hócsatára került sor. Tiszteletből az utca járókelői is (kaptak egy-egy találatot. Kora este a szülők népes csoportjával találkoztam, s kiderült: az iskóla áltat szervezett értekezletre igyekeztek, melynek a művelődési ház adott otthont. A gyermekeik félévi tanulmányi eredményei után érdeklődők teljesen megtöltötték a nagytermet. VÁLASZ CIKKÜNKRE Átvesznek minden felkínált sertést Február 10-én Sajtóposta rovatunkban tettük szóvá egyik akasztói oLvasónk közérdekű észrevételét: nem jó, hogy a községben havonta csupán kétszer vásárol fel szerződéses sertést az állat- forgalmi, s akkor is kizárólag a szállítási ikapacitása szerinti mennyiségben, mert az át nem vett állatok továbbtartására ráfizet a kistermelő. Sorainkra az alábbiakat válaszolta a Bács-Kiskun megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, Suhajda István: A panaszos sertéseit a saját kérésének megfelelő Időpontban vásároltuk fel. Az ilyen átvétel gyakorisága attól függ, hogy a közreműködő helyi mezőgazdasági nagyüzem mikor és milyen számú sertést Jelez a kistermelők közlése alapján. Ha az átadandó állatok száma eléri a 25 darabot, megszervezzük a felvásárlást, melynél nem a fuvarozási lehetőségünk szab határt, hanem az adott mennyiség. Minden felkínált sertést átveszünk, a megfelelő súlykategória szerinti árat alkalmazva. Amennyiben vállalatunk vétkes az átvétel elhalasztásából adódóan, természetesen megtérítjük a továbbtartás költségeit. ÜZENJÜK Gonda Imrén ének, Fülöpszállásra: Levelében ön azt sérelmezi, hogy férjével együtt több minit két évtizede folytatnak egyéni gazdálkodást — ennek során évről évre nagy meny- nylségű tejet, szőlőt és egyéb terméket értékesítenek az állami szervekkel kötött szerződés alapján —, mégsem Jogosultak kiskorú gyermekeik után semmiféle társadalombiztosítási ellátásra. Értesülése téves. 1983. január l-e óta ugyanis hatályos az a rendelkezés, melynek értelmében az egyéni gazdálkodó Is részesülhet például családi pótlékban, ha megfizeti havonta a részére megállapított társadalombiztosítási járulékot. Sőt, nyugellátáshoz szükséges szolgálati Időt is szerezhet azokra az évekre — legfeljebb öt esztendőre —, melyekben a mezőgazdasági kistermelésből származó évi jövedelme elérte az évi 3« ezer forintot, az illetékes tanács Igazolása szerint. Végezetül tanácsoljuk, az ezzel kapcsolatos írásbeli kérelmükkel keressék fel a SBács-Kiskum megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságot (Kecskemét, Komszomo! tér 7.). Győri Istvánnak, Lajosmizsére: Az Idén januártól érvényes — 52/1985. (XI. 22.) számú — minisztertanácsi rendelet szerint mentesül az általános Jövedelemadó-kötelezettség alól az 55 éven felüli nő' és a 6(1 éven felüli férfi akkor, ha az évi jövedelme nem haladja meg a 60 ezer forintot. Ugyanilyen életkor alapján azonban csak adómérséklésre — maximum 1500 forint törlésére — jogosult az, aki a háztáji és kisegítő gazdaságok Jövedelemadóját fizeti. További részletekről az illetékes adóügyi hatóságoktól kérjen felvilágosítást. Jónás Józsefnének, Kecelre: Amint azt a február 15-i lapszámunkban már hírül adtuk, március l-e óta Igénybe vehetik a gyed-et a gyermek másfél éves koráig az ipari szakcsoport tagjai Is, feltéve, ha eleget tettek a járulékfizetési kötelezettségüknek. Fontos tudni: ezt az ellátást külön Igényelbírálás nélkül megkapják azok az anyák, akik teljes összegű terhességi-gyermekágyi segélyben részesülnek. Kenyeres Sándornak, Katymárra: Kissé furcsálljuk az önnél történte-, két, nevezetesen, hogy bár brigádvezetői funkciója van, mégis legutoljára értesülhetett a brigádtagokat érintő sürgős feladat végrehajtásáról, aminek az lett a következménye, hogy több napon át nem vett részt e munkában, mert a szabad idejét töltötte. Ez a távolmaradás — mivel a munkáltató hibájából következett be — nem szolgáltathat jogalapot az önnel szembeni munkajogi eljárásra. Ha azonban mégis elmarasztalták emiatt, forduljon beadvánnyal a helyi munkaügyi döntőbizottsághoz. Dobránovlcs Andrásnak, Borotára és H. L.-nek, Kiskőrösre: Illetékesek arról tájékoztattak bennünket, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokban sokféle munkára praktikusam felhasználható Honda F—4i00 és Honda F—600 típusú kerti traktorok lránt sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Mivel Importból származnak, behozataluk korlátozott, így hát egy- egy szállítmányból csak JiZ igénylők bizonyos része juthat géphez, melyet Kecskemétien, a TSiZKOER szakboltja értékesít, a Halasi u. 29. szám alatt. Javasoljuk, hogy e helyen adják te megrendeléseiket. Egyidejűleg közöljük: az idén,, szeptember elején sorra kerülő kecskeméti Hfrös Napok keretében a hazat gyártmányú kisüzemi gépekből kiállítás lesz, vásárlással egybekötve. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611