Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

tószabadság, a véleménynyilvá­nítási szabadság igazi értékei­nek ápolása, megóvása érdeké­ben, egész társadalmunk nevé­ben lép fel a téves és káros ha­tású értelmezésekkel, az éret­len, ártalmas magatartással szemben. Politikai érdek fűződik ahhoz, hogy a közvélemény pontosan tájékozott legyen, és a tájékozta­tás tekintélyén felesleges időhú­zás miatt ne essen csorba. Bizto­sítanunk kell a tájékoztatás el­sőbbségét, hogy az ezzel járó kétségtelen előnyöket még alka­lomszerűen se használhassák ki a szocialista államunkkal szem­ben állió, ellenséges, idegen tájé­koztatási szervek. — A párt, és vele együtt az egész társadalom szigorú köve­telményeket állít a sajtó elé. An­nak nyomán ítéli meg a sajtó munkáját, hogy milyen ered­ménnyel szolgálja népünk szo­cialista céljainak megvalósítását, hogyan járul hozzá a tömegek alkotó tevékenységének kibonta­koztatásához. A sajtó tevékeny­ségét általában elismerés illeti, ment jól tükrözi viszonyainkat és a tennivalókat, eredményesen se­gíti a párt politikájának megis­mertetését, elfogadtatását, moz­gósít a munkára, a párt határo­zatainak és a kormány intézkedé­seinek végrehajtására, ellátja feladatát a társadalmi közmeg­egyezés kialakításában és fenn­tartásában — hangsúlyozta Be- recz János. Közös céljaink megvalósulását nem szolgálhatják a mindent sö­tét színben feltüntető, minden­ben kizárólag a hibát kereső, minden új kezdeményezést, in­tézkedést ellenérzésekkel fogadó írások és műsorok, őszintén re­mélem, senki sem feltételezi, hogy a megalapozott bírálatok ellen, métán a régen bukott ,,si­kerpropaganda” mellett foglalok állásit — néhány perccel azután, hogy a sajtószabadság semmivel sem helyettesíthető szerepéről szóltam. Az elkötelezettség és az igényesség követelményét nincs szándékunkban mérsékelni. Elis­merésre és támogatásra azonban csak a valóságot hitelesen bemu­tató, céljainkért felkészülten vi­tázó sajtó számíthat. A közöm­bösséget, a szocialista eszmé­nyeinkkel szembenálló nézeteket következetesen elutasító tájékoz­tatás támogatásra és elismerésre talál. Az, amely a dolgozó ember tiszteletét hirdeti, amely felka­rolja az új iránti fogékonyságot és a kezdeményezőkészséget, amely a szocialista haza szerete- tét, más népek megbecsülésének, a forradalmi imtemacionalizmus- nák az ügyét szolgálja. Meggyőződésem, hogy elfogadá­sa esetén a sajtótörvény hozzá­járul a szocialista demokrácia fejlődéséhez, segíti a sajtót fel­adatainak ellátásában, A beter­jesztett törvényjavaslat minden tekintetben összhangban áll pár­tunk .tájékoztatáspolitikájával. Mindezek alapján a törvényt el­fogadom és elfogadását javaslom a tisztelt országgyűlésnek — mondotta befejezésül Berecz Já­nos. * * * Dr. Bokor László (Budapest. 47. vk.), a MAFILM Híradó és Dokumentumfilm Stúdiójának vezetője felszólalásában hangsú­lyozta: A sajtó dolgozóinak te­kintélye azzal is növekedne, ha szerkezete, az újságíró-szövetség még inkább értékmérő és érdek­védő, társadalmi rángú, s poli­tikai súlyú testületté válna. BÁNYÁSZ REZSŐ: A szocialista demokrácia lendítője Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke elöljáróban hangsúlyozta: társadalmi éle­tünk fejlődésének szép eredmé­nyeként most olyan törvényja­vaslatot tárgyal űz országgyűlés, amelynek legfőbb szándéka, hogy megerősítse az Alkotmányban biztosított sajtószabadságot. A sajtótörvény javaslata ugyan­akikor kiegészíti az alkotmányos alapjogot az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogával, va­lamint a sajtó dolgozóinak azzal a jogával és kötelességével, hogy felelőken, megbízhatóan — a ja­vaslat szavaival szólva: hitele­sen, pontosan és gyorsan — tá­jékoztassanak a haza és a vi­lág ügyeiről. — Sajtónk sókban segítette és még fokozottabban segítheti a nemzeti közmegegyezés formá­lását, építőmunkánk, gazdasági fejlődésünk meggyorsítását, a társadalom- és a művelődéspoli- tikad feladatok végrehajtását. Segíti a békéért és a társadalmi haladásért folyó nemzetközi Iküzd'elem, a békés egymás mel­llett élés gyakran bonyolult kér­déseinek megvilágítását, a test­véri szocialista országokhoz fű- iződő kapcsolatok elmélyítését la köztudatban. A magyar televí­zió, a rádió, az írott sajtó kül­detésének tekinti a megbízható, 'gyors, az összefüggéseket is hi­telesen bemutató tájékoztatást, karunk valóságának tiszta tük­rözését, az orientálás és a tár­sadalmi tettekre való mozgósítás kettős feladatának minél jdbb elvégzését. Bányász Rezső rámutatott: a törvényjavaslat nemcsak hogy nem korlátozza a sajtó kívána­tos mozgásterét, hanem — el­veinknek és jelenlegi gyakorla­tunknak megfelelőn — kibővíti azt. De nem ad terét a part­talan liberalizmusnak, a nép. és társadalomellenes eszméknek, és nem engedi meg a Magyar Nép- köztársaság alkotmányos rend­je, törvényei, barátai és szövet­ségesben elleni uszítást. — Nyilvánvaló, hogy a tömeg­tájékoztatás cslalk akkor felel meg társadalmi hivatásának, ha rendelkezik a szükséges infor­mációkkal, értelmezésük, ma­gyarázatuk képességével. Az államtitkár a sajtó tudat- formáló, mozgósító szerepének jelentőségét, tömeghatását té­nyekkel is érzékeltette. Mint mondatta, az elmúlt 30 eszten­dőben 3 millió magyar család vált tévénézővé, s legtöbb csa­lád tulajdonában több rádióké­szülék is található. A televízió a két fő. és a körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugároz műsort. A Magyar Rádió 3 központi és 5 regionális programját heti 540 órás mű­soridőben közvetíti. Sajtónk de­mokratizmusát tükrözi, hogy je­lenleg 1720 időszaki lap jelenik meg, s ezek évente 1 milliárd 400 millió példányiban jutnak el az olvasókhoz. Csupán a központi és a vidéki napilapok példány­száma meghaladja a napi 3 mil­lióit. és a 34 hetilapé a heti 7 milliót. Vagyis: az átlagos ma­gyar család 'legalább egy napi­lapot és 2 hetilapot olvas. A magyarországi egyházak 16 új­ságot jelentetnek meg. Befejezésül hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság kormá­nya a nyílt szó, a véleménysza­badság híve, amit a sajtótör­vény javaslatának elkészítése és beterjesztése is bizonyít. A tör­vényjavaslat a Magyar Szocia­lista Munkáspárt három évtize­des, nyílt és következetes, a gya­korlat próbáját kiállt tájékozta­táspolitikájára épít, a szocialis­ta törvényesség elvéinek és gya­korlatának egyaránt megfelel. Olyan sajtótörvényünk szület­het, amely nemcsak a szocialista demokratizmus lendítője Lehet, hanem tovább növelheti a nem­zetközileg elismert és becsült magyar tájékoztatás rangját. DR.SZTRAPÁK FERENC: Minden betű a helyén legyen — Elérkeztünk abba a korba, hogy itt és most rögzítsük a közmeg­egyezést erősítő, a hírközlés hi­ánycikkeit csökkentő tájékoztatá­si gyakorlat törvényét. Kérem, higgyék el, hogy mi újságírók a legtöbben őszintén változtatni, és jobbítani szeret­nénk az életen. Méghozzá nyil­vánvaló közérdekből. Sajnálom, hogy az országgyűlés elé került javaslatból kimaradt az a meg­fogalmazás, amit változatlanul igaznak érzek: az újságíró a köz­érdek képviselője.. Szó sincs ar­ról, hogy egyedül, vagy kizáró­lag ő képviselné a közérdeket. De ez adja a programját, elhivatott­ságát. A sajtó munkásai kulcs­szerepet játszanak abban a nagy, nyilvános információáramlás­ban, aminek a gyorsulása tovább gyorsíthatja a hasznos társadal­mi változások dinamikáját. En­nek a szükségességét saját vá­lasztókerületemben is érzem. A választópolgároknak többet kel­lene tudni a képviselőjük, tanács­tagjuk munkájáról, a közösségi fórumok helyi elhatározásairól, hogy ott is gyakrabban cseleked­jenek a társadalmi ügyekért, ahol ez még nehezebben megy. Na­gyon indokolt mind több helyütt a helyi, a városok és vonzáskör­zetük sajtójának életrehívása, ahogy a feltételek kialakíthatók a működéshez. Fontos az is, hogy a törvény és a nyomába lépő jogszabályok ne korlátozzanak fölöslegesen, mert visszafoghatják, gátolhatják az újságírói hivatás teremtő koc­kázatát. A tájékoztatásnak nagyon fon­tos, kiemelt helye van a társa­dalmi munkamegosztásban. Miért? Mert aki megfosztja magát a nyilvánosság jelzéseitől, mivel azok — mondjuk — kellemetle­nül érintik, védtelenebbé válik a tények kritikája ellen. Ez pe­dig már a valóság súlyos része, és nem lehet egyszerűen helyre­igazítani. Mind a politika, mind a sajtó szorosabb együttműkö­dést érdemel — a hiteles és gyors, árnyalt információkat igénylő lakosság érdekében. Tőlünk, a Petőfi Népe szerkesz­tőségétől igényli a Bács-Kiskun megyei pártbizottság, hogy segít­sük elő a szocialista demokratiz­mus térhódítását. Azt tapasztal­juk, hogy ezzel újabb embe­ri tartalékok vonhatók be az összetettebb társadalmi, gazda­sági feladatok megoldásába. A nyilvánosságnak szerepe van a felelősség, az úgynevezett „szub­jektív tényező” energiáinak fel­szabadításában. Ez jórészt terv- szerűség és rendszeresség kér­dése. Egy közönséges hétközna­pi lapszámunkban csaknem 200 ezer betűnek van helye nap mint nap. Ha csak egyetlen egyet rosz- szul diktál az újságíró, elüt a gépírónő vagy a nyomdában a gépszedő/ elnéz késő este, éjsza­ka a szerkesztő, illetve a korrek­tor, másnap kétszázezer olvasónk vonlja de munkánkról a konzek­venciáját. Csupán nekünk eny- nyi kemény, szigorú és befolyá­solhatatlan kritikusunk van. Ne­kik és róluk írunk, akik nem tiszteletpéldányként kapják a la­pot, hanem pénzt adnak annak a csapatmunkának a termékéért, amit a hírlapkiadó és a nyomda dolgozóival együtt állítunk elő, s végül a postai kézbesítő zárja a láncot. Azt akarjuk, hogy min­den betű a helyén legyen. Ez a folyamat már az informátornál megkezdődik. Az vezet célra, hogy mindenki hatóköre szerint és felelőssége arányában adhas­son igaz tájékoztatást. Vagyis korántsem öncélú a saj­tótevékenység. Abban akarunk részesek lenni, hogy nagyobb nyilvánosságot nyújtsunk az or­szág, a megye társadalmát érin­tő fontos döntések előkészítésé­nek és megvalósításának. El­sőbbséget adunk azoknak az írá­soknak, amelyek a gazdasághoz kapcsolódnak, kezdeményező és kockázatvállaló, a munkahelyi rendet és fegyelmet megkövete­lő emberekről, kollektívákról szólnak. Vitákat indítottunk, so­rozatban mutatjuk be — véle­ménynyilvánításra buzdítva — a városrendezési terveket. Hisz- szük, hogy ezzel is hozzájárul­hatunk a leghelyesebb döntések kialakításához. Ezeket végrehaj­tani is könnyebb lesz, ha már ismerősek és a legjobb megol­dásra esik a választás. 1984-ben és tavaly összesen száz olyan intézkedésről számol­hattunk be, amelyek cikkeink nyomán születtek. Talár* még fontosabb a közszellem változá­sa, amiről nem tudunk státisz- tikát vezetni. Azt sem lehet tételesen kimutatni, hogy a nyil­vánosság ereje kiket tart vissza a közélet tisztasága, erkölcsi és jogi rendünk megsértésétől. Biz­tos, hogy sokakat. Azt javaslom tehát: biztosítsa be magát társadalmunk ezzel a törvénnyel is —, hogy mindig mozgékony, jó reagálóképessé­gű tájékoztatásunk legyen. » * * Csöndes Zoltán (Budapest, 39. vk.), a Szikra Lapnyomda vezér­igazgatója javasolta, hogy a tör­vénytervezet vonatkozó bekez­déséből töröljék a Minisztertanács jogkörét, s a kiadók tevékenysé­gét automatikusan értelmezzék úgy. hogy azok teljes körű fele­lősséggel tartoznak az általuk ki­adott művekért. Dr. Velkey László (Borsod-Aba- új -Zemplén m., 4. vk.) után több képviselő a törvény javaslathoz nem jelentkezett hozzászólásra, ezért ismét Markója Imre kapott szót. Az igazságügy-miniszter meg­köszönte a képviselők értékes, tartalmas és alkotó jellegű hozzá­szólásait. Egyetértését fejezte ki a kulturális bizottság javaslatai­val, majd a képviselők néhány konkrét észrevételére válaszolt. A kiadóvállalatokkal kapcso­latos képviselői észrevételre Markója Imre azzal reagált, hogy miiként a vállalati önállóság nö­velése is fokozatosan valósul meg, ugyanígy lehet növelni a kiadók különféle jogosítványait is. Határozathozatal következett: az országgyűlés a sajtóról szóló törvényjavaslatot részleteiben is egyhangúlag elfogadta. • Az építő- és az éP>tőanyagipar helyzetét elemző napirendi pontról — amelyet az esti órákban még tárgyalt az országgyűlés, s az ülés­szak ma ennek vitájával folytatódik — holnapi lapszámunkban köz­lünk tudósítást. Közlemény a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának üléséről A Varsói Szerződés tagállamai­nak külügyminiszteri bizottsá­ga 1986. március 19—20-án Var­sóban megtartotta soros ülését. Az ülésen a tagállamok külügy­miniszterei vettek részt. O A miniszterek véleményt cseréltek az európai hely­zetről, figyelembe véve a nem­zetközi kapcsolatok általános helyzetét és további fejlődésük perspektíváit. Megállapították, hogy a nemzetközi helyzet to­vábbra is feszült és veszélyes. Nyugtalanságuknak adtak han­got annak kapcsán, hogy foko­zódik a fegyverkezési hajsza, kü­lönösen nukleáris téren, és tö­rekvések vannak arra, hogy a fegyverkezési hajszát a világűr­re is kiterjesszék. Az Egyesült Államok és NATO-beli szövetsé­gesei minden téren fokozzák a fegyverkezési versenyt. Komoly nyugtalanságot okoz az, hogy több nyugat-európai országban folytatják a? amerikai közép-ha­tótávolságú rakéták telepítését. Folytatódik a más államok bel- iigyeibe való beavatkozás és az imperialista erőpolitika. Mindez növeli a földi élet elpusztulásá­val fenyegető, világméretű nuk­leáris katasztrófa veszélyét. A szocialista országok és vala­mennyi békeszerető erő aktív cél­tudatos tevékenységének kö­szönhetően megerősödött a né­peknek a békés jövőbe vetett hi­te, és reális remény van arra, hogy kedvező fordulat követke­zik be a nemzetközi helyzetben. A miniszterek hangsúlyozták: a Varsói Szerződés Szervezete Politikai Tanácskozó Testületé­nek 1985. októberi szófiai ülésén előterjesztett békekezdeménye­zések korunk legidőszerűbb, leg­alapvetőbb feladatának megol­dására, a nukleáris háború ve­szélyének elhárítására, a minde­nekelőtt nukleáris téren folyó fegyverkezési verseny beszünte­tésére, a leszerelésre való . átté­résre irányulnak. A genfi szovjet—amerikai csúcs- találkozó megteremtette az elő­feltételeket ahhoz, hogy a mai konfrontációs helyzetet a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kap­csolatainak normalizálódása vált­hassa fel, és egészségesebbé vál­jon a nemzetközi helyzet. A kormányok, a népek, min­den reálisan gondolkodó erő kö­zös, energikus és kitartó tevé­kenysége kedvező fordulatot hoz­hat az európai és a világhelyzet­ben, biztosíthatja az enyhülés és a konstruktív együttműködési politika felújítását. Az ülésen képviselt államok teljes mértékben támogatják az SZKP KB főtitkára által 1986. január 15-én előterjesztett- prog­ramot, amely arra irányul, hogy az évszázad végéig teljes mér­tékben felszámolják a nukleáris és vegyi fegyverkészleteket, s betiltsák az űrfegyvereket. Ä tag­államok kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak e programnak, és megvalósítása érdekében készek minden erejüket Natba vetni. A Varsói Szerződés tagállamai nyomatékosan felszólítják a NATO-országokat, mindenek­előtt az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Franciaor­szágot: realista és felelősségtel­jes magatartással segítsék elő, hogy a nukleáris fegyverek ra­dikális csökkentéséről, illetve felszámolásáról, az űrfegyverke­zés megelőzéséről olyan megál­lapodások születhessenek, ame­lyek nemcsak a két fél, hanem minden más állam érdekeit is fi­gyelembe veszik. A tömegpusztító fegyverek fel­számolásával egyidejűleg csök­kenteni ikell a hagyományos fegy­verzeteket és fegyveres erőket is. Az ülésen részt vevő államok megerősítik elvi álláspontjukat és javaslataikat a leszerelés, a bé­ke és a nemzetközi biztonság megerősítésének kérdésében. Hangsúlyozták, hogy a soron következő szovjet—amerikai csúcstalálkozó középpontjában 'olyan kérdéseknek kell állniuk, amelyek összefüggésben vannak a földi hagyományos és nukleá­ris fegyverkezési hajsza beszün­tetéséről és az űrfegyverkezés megelőzéséről szóló konkrét meg­állapodások elérésével. A (talál­kozón megállapodásra lehetne ju'tni legalább a nukleáris kísér­letek beszüntetéséről és az Euró­pában telepített szovjet és ame­rikai közepes hatótávolságú ra­kéták felszámolásáról. Az ülésen hangsúlyozták: min­den államnak szigorúan tiszte­letben kell tartania más orszá­gok nemzeti függetlenségét, szu­verenitását, területi integritását, a határok sérthetetlenségét, az államok egyenjogúságának, a vi­tás kérdések békés rendezésé­nek, a belügyekbe vialó be nem avatkozásnak az elvét, le kell mondani az erőszakról és az erő­szakkal való fenyegetésről, s be keld tartania a nemzetközi kap­csolatok más, általánosan elfo­gadott normáit. O A Varsói Szerződés tag­államai határozattam ellen­zik, hogy Európában tovább nő­jön a nukleáris fegyverek szá­ma. amellett szállnak síkra, hogy földrészünkön egyáltalán ne le­gyen se közép-hatőtávolságú, se taktikai atomfegyver. Ezen az úton az jelenthetné az első lé­pést, ha teljes mértékben fel­számolnák a Szovjetunió és az Egyesült Államok Európában te­lepített közepes hatótávolságú ballisztikus és szárnyas rakétáit. Ennek érdekében az Egyesült Államoknak kötelességet kelle­ne vállalnia, Ihogy nem adja át más országoknak a közepes ha­tótávolságú rakétáit, Angliának és Franciaországnak pedig azt kellene vállalnia, hogy nem nö­veli stratégiai és közepes ható­távolságú nukleáris fegyverzetét. Az ülés résztvevőinek értéke­lése szerint hasznos volna, ha föld­részünk különböző térségeiben atomfegyvermentes övezetek jön­nének létre, mert ezek elősegít­hetnék, hogy Európa megszaba­duljon a nukleáris fegyverektől. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak amellett, hogy Eu­rópát teljes mértékben mentesít­sék a vegyi fegyverektől. Ezzel kapcsolatban támogatják az NDK, Csehszlovákia, (Bulgária és Románia javaslatát, hogy Közép-Európában illetve a Bal­kánon létesítsenek vegyifegyver- mentes övezetet. A miniszterek szerint fel kell gyorsítani a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek köl­csönös csökkentéséVél kapcso­latos bécsi tárgyalásokat, hogy miel’őhb kölcsönösen elfogadható megállapodások születhessenek. A Varsói Szerződés tagállamai az összeurópai folyamat töretlen folytatása, az európai biztonság megszilárdítása és az európai együttműködés fejlesztése mel­lett foglalnak állásit. A stockholmi európai biza­lomerősítő, biztonsági és lesze­relési értekezleten kialakult helyzetet megvitatva a minisz­terek a konferencia munkájá­nak meggyorsítását szorgalmaz­nák. A miniszterek azt Várják, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt ve­vő államok közeljövőiben sorra kerülő, a személyek, intézmények és szervezetek közötti kapcsola­taival foglalkozó berni szakér­tői értekezlete konstruktív lég­ikörű lesz. Véleménycserét és kölcsönös tájékoztatást tartottak az euró­pai biztonsági és együttműködé­si értekezleten részit vevő államok képviselőinek ősszel kezdődő bé­csi találkozójának előkészületei­ről. E találkozónak jelentős mér­tékben hozzá kell járulnia a po­litikai légkör javulásához, az enyhülési folyamat felélesztésé­hez Európában és a világon. A bécsi találkozónak méltó po­litikád ösztönzést adna, ha a megnyitót külügyminiszteri szin­ten tartanák meg. A béke és biztonság problé­máinak, az európai együttmű­ködés kérdéseinek mélyreható elemzése alapján a miniszterek ismét ha'tározottan kijelentették: a második világháború és az azt követő fejlődés következtében ki­alakult határok sérthetetlensé­ge és a területi-politikai reali­tások tiszteletben tartása az eu­rópai béke és biztonság megőr­zésének elengedhetetlen felté­telét jelenti. Elítélték — az el­sősorban az NSZK-ban jelent­kező — revansista erők veszé­lyes tevékenységét. © A miniszterek kiemelték, milyen fontos volna meg­gyorsítani a nukleáris és űrfegy­verzetekről folyó szovjet—ame­rikai tárgyalásokat, hogy tény­legesen megelőzzék a fegyverke­zési hajsza átterjedését a világ­űrre, megszüntessék a földi fegy­verkezési versenyt. A tárgyalá­sokon olyan jelentős eredmé­nyeket kéll elérni, amelyek .min­den nép érdékeit szolgálják. íMeg kell akadályozni — emel­ték ki a varsói ülésen —, hogy a fegyverkezési verseny kiter­jedjen a világűrre. A világűrt kizárólag békés célokra, az egész emberiség javára szabad fel­ihas znál ni. A Varsói Szerződés tagállamai sürgetik a nukleáris kísérletek beszüntetését, mert ez jelentősen javítaná a nemzetközi légkört, és lényeges lépést jelentene a nuk­leáris fegyverek megsemmisíté­séhez vezető úton. Ezért felszólít­ják az Egyesült Államokat, hogy a Szovjetunió példáját követ­ve szüntesse be a nukleáris rob­bantásokat. Az ülés részvevői üd- vözlik azt a bejelentést, hogy a Szovjetunió á március 31-ig meg­hirdetett egyoldalú moratórium lejárta után sem végez nukleáris föld alatti kísérleteket mindad­dig, amíg a határidő után az Egyesült Államok végre nem hajt­ja az első föld alatti nukleáris robbantást. Mindent meg kell ten­ni egy olyan megállapodás érde­kében, amely a nukleáris robban­tások minden fajtáját betiltaná. Egyetértettek az el nem kö­telezett országoknak azzal a ja­vaslatával, hogy a magas légkö­ri, a légköri és a víz alatti nuk­leáris robbantásokat tiltó 1963- as moszkvai atomcsendegyezményt terjesszék ki a föld alatti nukleá­ris kísérletekre is, és erről kezd­jenek konzultációkat. A Varsói Szerződés tagállamai maradéktalanul megvalósítható­nak tartják azt, hogy még száza­dunk végéig felszámolják a ve­gyi fegyvereket, és az előállítá­súikhoz szükséges ipari bázist. Eh­hez meg kell gyorsítani a tárgya­lásokat a vegyi fegyvereket betil­tó, és a felhalmozott készletek megsemmisítését elrendelő nem­zetközi konvencióról. A Varsói Szerződés külügyminiszterei ál­lást foglaltak egy olyan sokolda­lú megállapodás kidolgozása mellett, amely betiltaná a vegyi fegyverek továbbadását, és más államok területén való elhelyezé­sét. Az ülés résztvevői síkraszállnak amellett, hogy tiltsák be az új fi­zikai elveken alapuló, nem nuk­leáris, de megsemmisítő erejüket tekintve a tömegpusztító fegyve­rekhez hasonló fegyverzeteket is. A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy a fegy­verzetkorlátozás és -csökkentés, valamint a leszerelés minden te­rületén a főlek által vállalt kö­telezettségek körének és jellegé­nek megfelelő, működőképes és hatékony ellenőrzésre van szük­ség. Az ülés résztvevői síkraszálltak azért, hogy minden fegyverzetkor­látozási és -leszerelési intézkedés — a nagyobb biztonság megte­remtésén túlmenően — azt is le­hetőivé tegye, hogy több anyagi eszközt fordítsanak az emberek életének javítására, és a sok or­szágban tapasztalható gazdasá­gi elmaradottság felszámolásá­ra. A küszöbönálló párizsi konfe­rencián., amely a leszereléssel és a fejlődéssel fog foglalkozni, er­re a kérdésre kell a legnagyobb fiigyelirhet fordítani. A miniszterek megerősítették, hogy államaik készek a Varsói Szerződés és a NATO egyidejű feloszlatására, illetve első lépés­ként a két szövetség katonai szer­vezeteinek felszámolására. Továbbra is érvényesnek te­kintik azt a javaslatukat, hogy a NATO és a Varsói Szerződés kös­sön szerződést a katonai erő al­kalmazásáról való kölcsönös le­mondásról, és a békés kapcsola­tok fenntartásáról. A miniszterek hangsúlyozták, hogy fel kell hagyni az imperia­lista erőpolitikával, amely ag­ressziókban, állami terrorizmus­ban, más országok politikáját le­járató ellenséges kampány okban, gazdasági diszkriminációs in­tézkedésekben, a belügyekbe való beavatkozásban nyilvánul meg. Az ülésen képviselt szocialista országok a jövőben is határozot­tan fellépnek azért, hogy .miniden nép önállóan dönthessen sorsáról. Az el nem kötelezett orszáigotk mozgalma a nerhzetközi élet be­folyásos tényezője — emelték ki az ülés résztvevői. Az ülés résztvevői sürgető fel­adatnak tartják az új gazdasági világrend megteremtését, a gaz­dasági elmaradottság felszámo-’ lását, a külföldi adósságok kérdé­sének igazságos rendezését. A Varsói Szerződés tagállamai állást foglaltak egy olyan világ- fórum összehívása mellett, ame­lyen összefüggéseiben lehetne megvitatni a gazdasági biztonság, az új gazdasági világrend, a ke­reskedelmi és műszaki-tudomá­nyos együttműkpdés problémáit és .minden más olyan kérdést, ami nehézségeket okoz a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A miniszterek hangsúlyozták, hogy a mai bonyolult nemzetkö­zi helyzetben különös jelentőségű a Varsói Szerződés tagállamai egységének és összeforrottságá- nak állandó erősítése. Az ülésen képviselt államok hangsúlyoz­ták a Varsói Szerződés jelentő­ségét országaik biztonságának, békés fejlődésük szavatolásá­ban, Európa és az egész világ bé­kéjének megszilárdításában. A jövőben is szorosan együttműköd­nék a nemzetközi kérdésekben, tökéletesítik a béke, a biztonság és a nemzetközi együttműködés érdekében követett egyeztetett politikájuk kidolgozását és meg­valósítását. Kiemelték a kölcsönös gazdasá­gi kapcsolatok fejlesztésének, a KGST-beli együttműködés el­mélyítésének és tökéletesítésé­nek, a műszaki-tudományos ha­ladás komplex programja mielőb­bi végrehajtásának jelentősé­gét. Az ülésen képviselt államok konstruktív együttműködésre tö­rekednek a béke sorsáért aggódó kormányokkal, pártokkal, tár­sadalmi szervezetekkel és moz­galmakkal, minden néppel annak érdekében, hogy egy átfogó nem­zetközi biztonsági rendszer jö­hessen létre, s az államközi kap­csolatokban megerősítést nyer­jen a békés egymás mellett élés elve. Hangsúlyozzák, hogy az ál­lamok biztonságának megterem­tése jelenleg mindenekelőtt po­litikai kérdés, amelynek megol­dása csak politikai eszközökkel biztosítható. A Varsói Szerződés tagállamai mindent megtesznek azért, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete által nemzetközi békeévvé nyil­vánított 1986-os esztendőt az eu­rópai és a világhelyzetben kedve­ző haladás tegye emlékezetessé. A külügyiminiszteri bizottság ülése a barátság és az elvtársi együttműködés légkörében! zajlott le. Megállapodás született arról, hogy a soron következő ülést Bu­karestben tartják.

Next

/
Thumbnails
Contents