Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-18 / 65. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1986. március 18.

| TÉR VEK — PÁL YAÍVEK

Harminc éve vezető beosztásban

Farkas Jenőt, a kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet elnökét jó elbeszélőkészséggel áldotta meg a természet. Tapasztalatból tudom, hiszen nemegyszer feledkeztem bele elbeszélésébe, aminek „főszereplője" mindig a szövetkezet volt. Olyan élvezettel hallgattam a gazdálkodásukról szóló „történeteit", mint az összefüggéseket okosan megvilágító, a» jelenségeket bölcs megértéssel bemutató (vagy nyíltan elutasító), jó stílusú novellát. Így esett, hogy többéves ismeretségünk dacára az újdonság élményével hatott rám, hogy van valami, amit Farkas Jenő legalább annyira» szeret, mint a munkáját. Az a valami a turizmus.

Versenyképes minőség

— Talán azért, mert tősgyökeres alföldi vagyok — mondja. — Félegyházán születtem és nőttem fel. Számomra nagyon sokat jelentenek a hegyek és a tenger. Utazásaim alkalmával rengeteg színes diafelvételt készítek és hazatérve élménybeszámolót tartok szövetkezetünk dolgozóinak. Nemcsak a félegyháziaknak, hanem a vidékieknek is. Bensőséges, családias hangulatú beszélgetések alakulnak ki ilyenkor — és ez számomra nagyon fontos. Sokat számít, milyen a munkahelyi légkör: ebben nyújthatunk többletet dolgozóinknak azokkal a — ruhaipari szakmába tartozó — cégekkel szemben, amelyek a munkát jobban meg tudják fizetni.

E bevezető után máris otthonosan érzem magam az elnök szobájában: ismerős a légkör, amit Farkas Jenő a gondjaik felvetésével teremt:

— Szövetkezetünkben csak a minőségi munkát végző asszonyok, lányok boldogulnak. Bébi-, gyermek- és női konfekcióruhát készítünk, butikminőségben: így tudunk a piacon versenyképesek maradni. Mi nem vállalhatunk nagy tömegű megrendelést; áraink is a felső határt súrolják. Van rá eset, hogy kereskedelmi partnereink kénytelenek az egyik-másik díszítést levetetni a ruháról, hogy a viszont értékesítés kifizetődő legyen nekik. Áruskálánk igen széles, a mindig a legújabb divatot követő modellre való átállás nagy erőfeszítést — tehetséget és szorgalmat — követel a gyártáselőkészítőktől, gyártóktól egyaránt. De hát éppen a rugalmasság az egyik legfőbb erényünk. Akár belföldi, akár külföldi megrendelésre dolgozunk.

— Ez a fajta rugalmasság elbírja a gépesítést?

Termékeink jellege, valamint szervezeti formánk — szövetkezetünknek sok a bedolgozója — meghatározza technikai színvonalunkat. A bébi-, de a nagyabb volumenben készített gyermekruhákhoz is hagyományos vasalók kellenek, a nagy teljesítményű gépeket, de még a .gőzölős vasalót sem tudjuk használni a divatos, könnyű anyagokból készült ruhákhoz. Bedolgozóink is hagyományos gépekkel varrnak — legfeljebb nem lábhajtásossal —, mivel ezek teljesítménye felel meg munkájuknak. Szövetkezetünkben tehát a termelés, de nemkülönben a termelékenység

növekedése szinte kizárólag a dolgozók készségén, képességén múlik.

Van azonban a szövetkezetnek más terméke js, ami ugyan kisebb mennyiségben kerül forgalomba, hírnevüket mégis .maradandóbban öregbíti,. mint a bu- tikminőségű konfekcióruha.

— Kézimunkáink művészi kivitelűek: ezt azonban hivatalosan hosszú ideig nem tudtuk elismertetni. Népművészeti terméknek tájjelleg híján nem minősülhettek, hiába alapszik hagyományon a félegyházi kézimunka. Egyébként a meisseni és a herendi motívumokat az országban először mi kezdtük felhasználni kézimunkáinkban, a már nyugdíjas műszaki vezetőnk, dr. Pajtás Istvánná ötlete alapján.

Korábban inkább csak az erkölcsi elismerés hiányát jelentette számunkra, hogy termékeinket nem zsűriztethettük. később vi. szont a gazdasági szabályozók változása következtében méltatlanul hátrányos helyzetbe kerültünk emiatt. Már-már ott tartottunk, hogy felszámoljuk ebbéli tevékenységünket. Kár lett volna érte: aki ismeri kézimunkáinkat, nem veszi tőlem szerénytelenségnek kijelentésemet.

Zsűrizett kézimunkák

Végül a különböző szervezeti és egyéb változásoknak, de nem kevésbé a sok-sok utánajárásnak

— személy szerint Lőrincz Lász- lőné műszaki vezetőnek — köszönhetően a múlt év nyarán, zsűri elé vihettük az első „adagot”: negyvennégy kézimunkánkból harminchetet iparművészeti terméknek minősítettek. Ha ez nem történik meg, 23 százalékos forgalmi adót fizetnénk az értékesített kézimunkáink után — most csak nyolc százalékot kell —, ami azt jelentené: azonos esztétikai és használati érték mellett a mi termékeink jóval drágábbak lennének, aligha áldhatnák a versenyt azokkal a se nem szebb, se nem értékesebb termékekkel, amelyek árfekvése kedvezőbb a rájuk vonatkozó szabályozók miatt.

Végül minden a helyére kerül

— mondhatnám, de az elnök így folytatja:

— Gondjaink ennék ellenére vannak, nem is akármilyenek. Költségeinknek tekintélyes hányadát teszi ki a bér, aminek nagy az adóvonzata. Az élőmunkát viszont — termékeink jellege, valamint bedolgozó rendszerünk miatt — nem tudjuk „kiváltani” gépekkel. Hiába, hagy az árbevételhez viszonyított eredményünk aránya jóval nagyabb, mint az ugyanebbe a szakmába tartozó vállalataiké, nyereségünk túlnyomó részét, 82 százalékát fizetjük adóba. E tehertétel gazdaságilag olyan kritikus helyzetbe kényszerített bennünket, amilyenben még soha nem voltunk. Igaz, erre az esztendőre kaptunk némi kedvezményt, ez azonban jobbára csak a drámai fordulattól ment meg bennünket.. .

Mindig van kiút

— De mi lesz jövőre?

— No, nem kell azért megijedni, nem először vagyunk nehéz helyzetben. 1970-ben választottak meg a szövetkezet elnökének, azt megelőzően tizenhárom évig voltam itt főkönyvelő. Aki ennyi ideje dolgozik vezető beosztásban, abban ki kell, hogy alakuljon annyi optimizmus, amennyi a továbblépéshez nélkülözhetetlen. A közel harminc esztendő alatt én is megtanultam, hogy a hullámvölgyből mindig van kiút, és az általában felfelé vezet . ..’

Beszélgetésünket a turizmussal kezdtük, s hogy mégis a szövetkezetről esett a legtöbb szó köztünk, az megfelel annak az aránynak, amit a munka foglal el Farkas Jenő életében.

— Hadd mondjam meg: sok időt fordítok a munkáimra, de számomra ez nem robot. Egyrészt mert érdekel, szívesen foglalkozom gazdasági, közgazdasági kérdésekkel; szerencsésnek vall- hatom magamat, hogy foglalkozásom is ezt kívánja tőlem. Másrészt: olyan régen dolgozom ebben a szövetkezetben, hogy joggal érezhetőm otthonomnak. Amint látja, a kulturáltsága miatt is vonzó itt a környezet — és nemcsak a félegyházi központunkban van ez így; vidéki telepeinket is komfortositottuk, igyekeztünk a dolgozó asszonyok, lányok számára praktikussá, a lehető legkellemesebbé tenni. Figyelembe véve, hogy a nőknek bizony más terheik is vannak. Nem tudtunk mindig tekintettel lenni erre a körülményre, bizony, volt időszak, amikor ...

Nem folytatom, mert ez már egy újabb „fejezet”. Sok ilyent őriz önmagában Farkas Jenő, s mindennek forrása nem egyedül a szakmai érdeklődése, hanem az emberek iránti nyitottsága. Emellé csupán pluszként társul jó elbeszélőkészsége. Almási Márta

BÁCS-KISKUNBAN IS KERESETTEK

Élelmiszeripari gépek Ceglédről

Megyénk élelmiszeripari üzemei, anyagi lehetőségeikhez mérten egyre nagyabb gondót fordítanak a korszerűsítésre, a nehéz fizikai munka csökkentésére. Az új gépek, berendezések gyártásában és helyszíni szerelésében jelentős részt vállal a Mo- nori Mezőgép Vállalat ceglédi gyáregysége.

Joó Ágoston igazgató rövid tájékoztatójában elmondta, hogy az egykori gépállomás az 1960-as évek elején alakult át gépjavító üzemmé, s ezzel egyidőben megkezdte a húsipart berendezések gyártását. Kezdetben jórészt javítást vállaltak, majd nagyobb gondot fordítottak az új gépek, berendezések gyártására. Az igazi fejlődés, illetve árutermelés 1968-ban kezdődött. A családi házakban használható kazánok gyártását is elkezdték. Évente mintegy 6 ezer darabot készítenek, közülük igen sok került B ács-Kis kun megyébe is.

— Ami a húsipari berendezéseket illeti —mondja az igazgató — a vállallak fejlesztési főosztálya igen sok gépet, berendezést tervezett, amely megnyerte az üzemi felhasználók tetszését és sorra kaptuk rá a megrendeléseket. Ilyen például a fej- és szegyhasító gép, amely teljesen kiküszöböli a különben igen nehéz fizikai munkát. Sikert arattak nagy teljesítményű húsdarálóink, valamint a ferde emelők, melyek a levágott állatot továbbítják a felsőpályára. Ilyet, szereltünk fel a bajai Bácsihúsnál, valamint a kiskunfélegyházi húsipari vállalatnál is. Keresettek automata ' pörzsölő berendezéseink, a füstölő-húskeretek és egyéb gépek.

Tavaly Bács-Kiskun megyébe közel 6 millió forint értékű termékünk került, s az idén is megközelíti a 3 millió forintot az eddig kapott megrendelések értéke. Most a bajaiaktól vállaltunk nagyobb munkát, felsőpályás szállítórendszert gyártunk a hűtőházukba.

• Göncző István lakatos szereli a kézmosó -fertőtlenítő berendezéseket, melyekből a hazai felhasználók mellett jelentős mennyiséget szállítanak NDK exportra is. (Opauszky László felvétele)

Nagyszabású meliorációs tervek

és 3,6 millió hektár lecsapolt földet vonnak művelés alá. A tervben 8,3 millió hektárnyi olyan 'terület is szerepel, amelyen, bizonyos földrendezési munkákat kell elvégezni (tisztítás, taiajegyenge- tés, szántóterületek határvonalának bővítése stb).

Mindez persze nagyon költséges. Csak 1986-ban például 12 2 milliárd rubelt Igényel, ami a népgazdaság valamennyi ágazatára előirányzott összeg 7,5 százaléka..

A meliorációt a mezőgazdasági termelés intenzív, fejlesztése egyik legfontosabb tényezőjének tekintik. A cél, hogy a lecsapolt és öntözött földek minden hektárján növekedjék a terméshozam. Kulturáltabbá kell itennd a földművelést ezeken a területeken, növelni 'kell a földet művelők szakképzettségét, el kell látni őket megfelelő gépekkel, kiváló minőségű vetőmagokkal, műtrágyákkal stb.

A vízügyi és .talajjavítási munkák másik sajátossága, ami szintén jellemző az új tervidőszakra, hogy a népgazdaság többi ágazatához hasonlóan a .beruházási eszközök jelentős részét itt sem úi építkezésekre, hanem a meglévő kapacitások rekonstrukciójára fordítják. A most kezdődő úi tervidőszakban 5,6 millió hektáron kell műszakilag korszerűsíteni a meglévő öntözőrendszeneket, vagyis az öntözött területek egv- harmadám.

0 Az Irtisz—Karaganda-csatorna egyik szivattyúállomását

Sok országban a melioráció, mindenekelőtt a pusztai és félsi- vaftagos legelők öntözése és .elárasztása létkérdés. Ezek közé tartozik a Szovjetunió is, ahol a szántóterület kétharmadán ritka és kevés a csapadék. Az USA e tekintetben előnyösebb helyzetben van: ott a szántóterületnek mindössze 11 százaléka aszályos terület. Ugyanakkor a Szovjetunió termőterületeinek jelentős részén a lecsapol ás szükséges; a földekről el kell. vezetni a felesleges talajvizet

A múlt évben a meliorációs területek nagysága elérte a 33,4 millió hektárt, az öntözött területeké a 19,2 millió hektárt, a lecsapolt területeké a 14,2 millió hektárt.

Az új ötéves tervben <1986— 1990) nagyszabású meliorációs tervek valósulnak meg. Állami beruházásokkal a tervek szerint további 3,3 millió hektár öntözött,

:.w> , . ■&> ,... , - - »■* * SZOVJETUNIÓ

A TÁRGYALÓTEREMBŐL:

Kecskére káposztát

Egy egész újság is kevés volna Török Imre viselt dolgainak ismertetéséhez. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 12 napon át tartó tárgyalássorozat eredményeként 52 oldalas ítéletet hozott, amelyből csak részleteket tudunk közölni.

Az 54 éves budapesti lakos nyolc osztályt végzett Pamázon, majd beiratkozott az ottani általános gimnáziumba, ahol három osztályt járt ki, és kimaradt az iskolából. Életútja ezután több .munkahelyre, igen változatos munkakörökbe vezette. Dolgozott egy ideig az erdőgazdaságban, később a hajógyárban, majd hírlapszervezőként. 1975-től kezdődött karrierje, amikor több munkahelyen üzletkötőként és üzletszerzőként létesíted munkaviszonyt. 1979-ben még szabadfoglalkozású fotografikusnak is titulál tatta magát. Kilenc alkalommal volt büntetve, hosszabb-rövi- debb tartamú szabadságvesztésre. Legutóbb 1980 decemberében négy év fogházbüntetést kapott, amiből 1983. szeptember 4-én szabadult. Alig három hét múlva felvette őt a monoid Kossuth Termelőszövetkezet üzletkötőként. A vezetőség, bár tudta, hogv Török Imre büntetett előéletű, azért alkalmazta, mert pénz- és árukezeléssel nem kellett foglalkoznia, csupán mintakollekciót kapott. A

tóesznek ugyanis megközelítőleg 2 millió forint értékű elfekvő árukészlete volt szőnmejátékok- ból, bőrdíszműből és reklámtáskákból.

Kápráztató szózuhatag

Tevékenységét főállásban végezte, tiszta jutalékos bérezés szerint. Ez azt jelentette, hogy az általa biztosított rendelések, illetve az azokra történt kiszállításom számla szerinti forintértéke után jutalék címén 1,5 százalékot (ez felelt meg a munkabérnek), és költségtérítés címén szintén 1,5 százalékot kapott. Havi jövedelme így 'hozzávetőlegesen elérte a 10 ezer forintot.

Az alkalmazásáról sízóló írást ezután előszeretettel forgatta Török Imre a saját, kizárólagos hasznára is. Ennek leple alatt magánkereskedői és ügynöki tevékenységet is folytatott, bár erre nem kapott, s büntetett előélete miatt nem is kaphatott volna engedélyt. Arra számított, hogy papírt soha senki nem fog tőle kérni. Ha az ország valamely részén megkötött egy „hivatalos”, a monoki Kossuth Tsz számára jövedelmező üzletet, rögtön szerzett hozzá kót-három másikat is, amelyekhez semmi köze nem volt a munkáltatójának. Lényegében az

ügynöki tevékenység folytatására jogosító engedély nélkül kötött állami szervekkel, szövetkezetekkel 'és magánszemélyekkel kereskedelmi ügyleteket, amelyekért — a teljesítés után — jutalékot kapott. Ezen túl több személytől kölcsönöket vett fel, de ezek nagy részét nem fizette vissza. A monoki Kossuth Tsz kétmilliós árukészletéből hivatalosan mindössze 30 százaléknyit értékesített. Ám a 14 hónap alatt, amíg szabadlábon volt, öt-hatmillió forint értékű árura kötött üzletet, melyek alapján kb. 150 ezer forint jutalékot vett fel. Hasonló összegben jutott soha vissza nem térített kölcsönhöz is. Ezenkívül összesen 416 ezer 600 forint kánt okozott részben azzal, hogy partnereitől pénzt vagy árucikkeket csalt ki megnyerő stílusának segítségével, s részben sikkasztással, vagyis a rábízott vagyontömeget saját céljaira használta fel.

A legutóbbi fogházbüntetése után igen költséges, olykor-olykor a luxust is magában foglaló életmódra rendezkedett be. „Végre” kamatoztathatta vele született színészi képességeit, s több mint egy óven át királynak érezhette magát a saját pünkösdi birodalmában. Ehhez az ország legkülönbözőbb pontjain albérleti lakásokat tartott, vagy szállodákban töltötte az éjszakákat, ötleteivel, javaslataival elkápráztatta azokat, akik nem ismerték. Valóságos szó zu ha taggal igyekezett megnyerni a megrendelőket, akik az esetek legnagyobb részében vásároltak vagy rendeltek tőle kü'ön- féle árukat.

Most pedig két tört énjét az igen hosszú bűncselekménysorból:

Gázkarikák

1983 októberében Szentendrén járva a helyi KlOSZ-mél érdeklődött Török olyan kisiparos után. aki műanyagfeldolgozással foglalkozik. Így ismerkedett meg B.u- lucz Imrével, akinek javaslatot tett arra, hogy készítsem gázpalack nyitó-záró karikákat. Színesen, meggyőzően, a jó kereseti lehetőségeket ecsetelve bizitatta a kisiparost javaslata elfogadására'. Azt állítatta, hogy az ország különböző pontjain ezekre a műanyag segédeszközökre égető szükség van. A kisiparos hozzá is kezdett a gyártáshoz. Salját pénzéből először 45 ezer forintot költött a szerszámokra, és átadott 30 ezer forintot Török Imrének piackutatásra.

Bár az üzlet beindulásában Török Imre maga sem hitt igazán, mégis óriási siker mutatkozó”* már az első hót után. Folyamatosan, több' mim* 66 ezer darab gáz- karikát szállított* el a kisiparostól, amelynek értéke a darabonkénti 15 forintot alapul .véve meghaladta az 1 millió forintot. Török és Bulucz ezután úgy állai- podtak meg, hogy az üzletkötőt az értékesítés után 30 százalék illeti meg. Bulucz a bizalom jeleként 1964 februárjában írásbeli megbízást is átnyújtott Török Imrének, és egytoon bélyegzőt, vo- <

lamirtt számlakönyvet is a rendelkezésére bocsátott. Sőt, azt is megengedte, hogy á fogyasztói árat az üzletkötő 20 forintban szabja meg.

■Ezután minden úgy ment, mint a karikacsapás1. A (Dunántúlon Győrtől Komáromié minden áfásat felkeresett, és óriási .tételekben értékesítette a gázpalack nyitó-záró karikákat. A nagy üzletben .bízó (kisiparosnak viszont keserűen csalódnia kellett Törökben, mert hiába adott neki számlakönyvet, abban az egymillióból csak 331 ezer forint jelent meg. A többit mindenféle pecsétes ceremónia nélkül rakta zsebre Török. Art, hogy a karikákat eladta, nem lehetett kétségbe vonni, mert a nyomozóhatóság mindösz- sze 210 darabot foglalhatott csak le a 66 ezerből.

„Futyi-kuki"

Török Imre 1984 augusztusában. Ahányban mégismerkedett Tóth Imre helyi kisiparossal, aki extru- dált kukoricapehely előállításéval foglalkozott. Az áru csomagolásához nejlontasakokna volt szüksége, így könnyen ráállt arra az üzletre, amit Török ajánlott, ö felkereste a solitvadkerltd' Jóreménység Szakszövetkezetét, és megrendelt 160 ezer forint értékű csomagolóanyagot, aminek (több mint az egyh armadát le is szállította 10 ezer forint haszon ellenében. Az abonyl kisipar ob ezután úgy vélte, hogy tisztességes emberrel van dolgát «tort megbízta a „Futyikuki” forgalmazásával is, sőt lebélyegzett számlakönyvvel és szállítólevéllel is ellátta. Átadott* hozzá 1860 csomag kiukoricapelyhet. ami 10 forintjával: számolva 18 600 forintot ért. Ha eladja Török, 1 forint lett volna a zacskónként! jutaléka. Ennyivel viszont 6 nem elégedett meg, hanem fittyet hányva megbízójára, az egész vételárat a zsebébe rakta).

• * •

A Bács-Kiskun (Megyei Bíróság Török Imrét egy rendbeli üzérkedés, egyrendbeli jelentős kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás, négyrendbeli nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett sik- kasrtás, kétrendbeli nagyobb kárt okozó üzletszerűen elkövetett csalás, valamint egyrendbeli sikkasztás bűntettében találta bizony ihat óan bűnösnek. Ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül öt év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a közügyektől hat évre eltiltotta, valamint 200 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelte a beszámítási képességét érintő enyhe fokú korlátozottságát, cukorbetegségét, valamint a tényállás nagy részére vonatkozó beismerő vallomását. Súlyosbító körülményként értékeli» a többszörös halmazatat, valamint hogy egyes cselekményeivel a társadalmi tulajdon* is károsította. Az ítélet nem jogerős.

Tusa Béla.

f