Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

1986 március 11. • PETŐFI NÉPE 0 5

NÉPI DÍSZÍTŐMŰVÉSZET ÓRÁK KALOCSÁN

Pingáló

diákok

0 Kalocsai motívumok, a tervezőasztalon.

0 ... és pingálás közben.

„Mutassa be a kalocsai népművészet díszítőelemeit stilizált formák, motívumok, térkitöltési módok szerint! — Beszéljen a kalocsai népművészet alkotóterületéről, a kalocsai szállásokról. — Tervezzen sifonra 50x30 cm átmérőjű színes kalocsai térítőt, gépi cakko- zott szélmintával. Jelölje a fonalak színeit. — Hímezzen ókalocsai térítőt laposhímzéssel, száröltéssel, kézimadeirás hurokcakkozás- sal.” A fenti felszólítások Kalocsán, az I. István Gimnázium érettségijén hangzanak majd el. Mégpedig: a népi díszítőművészet fakultatív tantárgy vizsgáján.

A fakultáció bevezetésekor Dániel Gézáné rajzpedagógus állt elő az ötlettel, hogy indítsanak népművészeti óráikat. A megvalósításról így beszél:

— Régebben gyakorlati foglalkozást .tartottunk azoknak a diákoknak, akik érdeklődtek a téma iránt. A Kalocsai Háziipari Szövetkezet és az Alföldi Porcelángyár helyi telepe utánpótlásgon- dokkal küzdött. Gondoltam, miért ne képezhetnénk megfelelő módon, színvonalon a gimnazistákat, akik az érettségi után esetleg elhelyezkednének a városban. Ho- mokmégyi születésű vagyok, gyerekkorom óta rajzolom a motívumokat. tervezőiként sokáig bedolgoztam a Háziipari Szövetkezetnék. Éreztem, láttam: valamit tenni kell annak érdekében, hogv a fiatalok is megismerjék a város messze földön híres népművészetét, s ne a giccses változat maradjon meg számukra. Lépnünk kellett. Felvetítem a kapcsolatot a Népi Iparművészeti Tanács mur.- -katársávaU Yíűiga Mariannák .Különösebb akadálya nem volt a fá- jíöMtáfliö' ^Behozásának. T^te?- vet írtam, javas latokat dolgoztam kíi. Nemcsak a szűk környezet népművészete szerepel a tananyagban, hanem az ország tájegységeire is kitékinitünk, s az elméleti részben az építészet, a fazekasság, a kínai porcelárafesté- szet is felfedezhető. Szó van a technológiáról, az eljárásokról, s •még folytathatnám, mi mindenről. Sokoldalú tájékozódásra van szükség. Természetesen a kalocsai szállások népi kultúrájával, történetével, díszítőelemeivel mélyebben, alaposabban ismerkedünk meg.

— Mennyi idő jut a gyakorlásra?

— A negyedikesek nyolcán figyelik a titkokat, heti tíz órában. Gépi hímzés, porcelánfestés és tervezés, valamint elméleti ismeretek várnak rájuk. A harmadikosok — tizennégyen — ugyanezeket tanulják, csak más órabeosztásban. Szerencsére, itt az iskolában egyre jobbak a feltételeink. Gyakorlatra a helyi üzemekbe járnak a növendékek, a porcelánfestőkkel Bolvári Andrásné foglalkozik, a gépi és kézi hímzés rejtelmeibe pedig András Fe- rencné vezeti be a lányokat es egy fiút.

— Említette, hogy sok mindennel foglalkoznak. Miután Kalocsán vetődött fel e fakultáció ötlete, gondolom e vidék népművészetét tartják a legfontosabbnak továbbadni.

— így gondoljuk mi is, de aki T&KhfeTj!í'rt'épm'üveszettel kerül kapcsöüiatba,' elengedhetetlen számárra," hogy tisztában legyen más népek, népcsoportok munkásságával is. A sok gicos, az álkolocsai- ság láttán meafogalmozódótt bennem: az ősi, eredeti kincset meg kell óvni! Középiskolában még formálhatók a gyerekek, s az érettségivel magasabb szintre juthatnak.

— Jó tankönyveket használnak, azért „jutnak magasabb szintre”?

— Bárth János, Lengyel Györgyi, Pécsiiné Ács Sarolta köteteit

forgatjuk, s mindent, ami a témához kapcsolódik. Például Bánszky Pál inaiiv művészétről szóló albumát, a herendi porcelánról, a japán, a kínai, a magyar iparművészetről, a népi fazekasságról szintén találtunk hasznos kiadványt. Nélkülözhetetlen számunkra a Magyar Népművészet két kötete. Bizony, ezek a könyvek drágák, a diákoknak nincs meg. Közösen dolgozzuk ki a tételeket, jegyzetek alapján készülnek fel az erőpróbára.

— Népszerű a gimnáziumban, a városban, sőt a megyében Is a népi díszítőművészet fakultáció, hiszen még Kecskemétről is jelentkeztek diákok. Érdekelne a véleménye, most, a sikerek közepette: kellett-e küzdeni a tantárgy létjogosultságáért?

— Nem mondanám, hogy küzdeni kellett. A tanács, az iskola támogatta az ötletet. A helyi üzemek szintén, örömmel fogadják a tanulókat, hiszen számítanak arra, hogy szakembereket kapnak tőlünk. A Népi Iparművészeti Tanács ugyancsak kedvezően bírálja el munkánkat, hiszen egyedül Kalocsán létezik ilyen fakultáció az országban. Tavaly a Magyar Nők Országos Tanácsától is jártak itt, személyesen érdeklődtek arról, hogyan tudjuk hasznosítani a népművészettel kapcsolatos kiadványaikat. A képzőművészeti lektorátusnál eltérő véleményeket hallottunk kezdeményezésünkről.

Vén Erzsébet negyedikes:

— Tetszik a fakultáció, azért is jöttem ide. Mamámtól lestem el

a hímzést. Érdekel, szeretek ezzel foglalkozni. Otthon kikapcsolódásképp varrók, tervezek. Ez utóbbi köt le igazán, a fantáziámat elengedhetem. Mik az elképzeléseim a jovőmről? Továbbra sem hagyom abba, megpróbálok olyan munkakört keresni, ahol kamatoztathatom a megszerzett .tudásomat. Jó lenne, ha találnék olyan népművészt, aki később is foglalkozna velem. Bármi történik is, az eredeti kalocsai motívumokat népszerűsítem majd.

Réz Ildikó ugyancsak az idén érettségizik:

— Édesanyám a Háziipari Szövetkezetnél dolgozik, sokszor bementem hozzá, s megtetszett az ottani munka. Szerettem volna megtanulni a hímzést, a pingá- lást, erre alkalmaim nyílott a gimnáziumban. Sőt, olyanokat is hallok az órákon, amelyeknek nem néztem volna utána magamtól. Izgat a múlt, nagy kedvvel fürkészem például a kerámiaműves- ség kezdeteit. Már most igyekszem beszerezni a pingáláshoz, varráshoz szükséges eszközöket, hogy ha leérettségiztem, továbbra is foglalkozhassam a kalocsai népművészettel.

•j' •

Reméljük, nemcsak Erzsébet és Ildikó vélekedik hasonló módon. Ha mások is azt tervezik, hogy megőrzik a szép motívumokat, nem vész feledésbe egyhamar Kalocsa népi díszítőművészete. S ehhez hozzájárul az I. István Gimnázium fakultációja is.

Borzák Tibor

Í7Q ) Ez me9zavarta a bírót, s néhány pillanatra felerősödött benne a bénító te. hetetlenség érzése. Az az érzés, ami akkor lesz úrrá az emberen, ha egy fuldokló segélykiáltásait hallja, s tudja, csak akkor, vagy még akkor sem mentheti meg az illetőt, ha a hullámokba veti magát. Ráadásul Sárosin látszott, hogy egyáltalában nem érzi magát „fuldoklónak”. Zavaros volt ez az érzés a bíróban, és a tárgyalás előrehaladásával egyre erősebben, intenzívebbn jelentkezett: Ö maga csak homályosan sejtette még azokat a gondolata-, kát, amelyek e zavart állapotában kavarogtak benne. Pontosan érezte azonban, hogy mielőtt ítéletet hoz, ezeket a gondolatokat, érzéseket képes lesz tisztázni önmagában, csak kis pihenésre, néhány órás töprengésre lesz szüksége.

— A tárgyalást folytatjuk! — szólalt meg hirtelen, de most a két nap alatt először hangja parancsoló, kemény volt. Ezt 6 is észrevette, mégsem enyhített a hangsúlyon, amikor hozzátette:

— Az ügyész úré a szó. Tessék. tartsa meg a vádbeszédet, a többiek, a vádlottat is beleértve, leülhetnek.

Az ügyész egyik kezében kicsi papírlapot tartott, másikkal az asztalra támaszkodott. A papírlapon csupán néhány mondatot jegyzett fel; vázlatát, idörendiségét a fejében már fel- ■épitett szövegnek. Tisztában

volt vele, hogy nincs könnyű helyzete, s azt is tudta, hogy jelen esetben a védő javára billenhet a mérleg, mert az ügy olyan, amelyben az úgynevezett érzelmi húrokat bőségesen és hangosan lehet pengetni. Tudta viszont azt is, hogy az ítélkezés memcsak és elsősorban nem érzelmi tényezőkön múlik. Ahhoz tényekre, adatokra, bizonyítékokra van szükség.

— Kétségtelen, tisztelt bíróság — kezdte az ügyész —, hogy az itt ülő vádlott a letűnt kizsákmányoló társadalmi rend áldozata, ahol ember embernek volt a farkasa. Napjainkban is vannak ennek a társadalomnak itt rekedt és továbbra is ható elemei, s ezt éppen ebben az ügyben tapasztalhattuk szinte plasztikusan. A vádlottat embertelen körülmények között tartotta, kizsákmányolta, testileg, lelkileg megnyomorította a néhai sértett. De kérdem én, önmagában ez a tény feljogosít-e egy embert arra, hogy a másik életére törjön, hogy önhatalmúi ag bíráskodjon fölötte? A vádlott Sárosi Péternek lehetősége lett volna már jóval korábban kitörni megalázó helyzetéből, otthagyni gazdáját, a tanyát, és önálló, emberi életet kezdeni, ő ezt nem tette. Fölmerül a kérdés, hogy miért nem? Véleményem szerint azért — és ez talán meglepi a tisztelt bíróságot —, mert elégedett. volt a sorsával. Nem azt mondom, hogy jól érezte magát, de helyzete bizonyára nem volt

tűrhetetlen, mert ha az lett volna, akkor tett volna ellene.

— Nagy Fábián tanú elmondta, hogy amikor a vádlott a lányához járt udvarolni, nem panaszkodott a gazdájára. És kérdezem én, tisztelt bíróság, hogy miként értékeljük Sárosi Péternek a tárgyalás folyamán többször is megismételt azon kijelentését, hogy ő nem haragudott a sértettre, illetve az áldozatra? —, s az ügyész felemelte eddig az asztalon tartott kezét, s mutatóujját figyelmeztetően a magasba nyújtotta. Pár pillanatnyi szünetet tartott, úgy tűnt, mintha elvesztette volna a beszéd fonalát. Valószínűleg így is történt, mert hirtelen fordulattal immár a cselekményre tért rá.

— Az ügy jogi megítélése szempontjából azonban mindez majdhogynem irreleváns. Hová jutnánk ugyanis, ha mindenki az életére tör annak, akire haragszik, netán, aki nem fizeti meg a tartozását. És itt látom én a vádlott cselekményének, s természetesen magának a vádlottnak is a társadalomra veszélyességét.

A bíró egyre táguló szemekkel hallgatta az ügyészt. Olyanokat mondott, aminek éppen "■ az ellenkezőjét bizonyították a per folyamán. Aggodalma már ott kezdődött, amikor az ügyész azt fejtegette, hogy az ügy megítélése szempontjából majdnem közömbös, hogy milyen gyermekkora volt valakinek. Ez pedig nem így van. Továbbá Sárosi nem haragudott Kővárira. Ezt itt többen elmondták, mint ahogyan azt is egyértelműen 'i „rendezték”, hogy a vádlott nem tört a gazdája életére. Más kérdés, hogy végül is megölte. De ha azt mondom, hogy az életére tör, akkor ez jogi nyelven azt jelenti; előre megfontolva teszi, amit tesz. Az ügyész azonban folytatta:

— A per során bizonyítást nyert, hogy a vádlott megfelelő körülmények közé került, de külső, közvetett hatásokra fölébredt benne a bosszúvágy.

Amikor az eset napján aztán elindult volna a menyasszonyához, előtte italozott. Zsebkését nyitott állapotban tette a táskájába. Ne dőljünk be annak a mesénekl hogy elaludt a vonaton, s emiatt szállt le Alsószéken. Nem vonom kétségbe, hogy szólt neki a kalauz Felsőszék után, de ha nem szól^ Sárosi akkor is leszáll a kövétkező megállóban. Mert az alvást csak színlelte. A bort pedig, amit állítólag jövendő apósának akart vinni, tulajdonképpen azért vitte, hogy ezáltal közelebb férkőzzön Kővárihoz. Egyébként, tisztelt bíróság, elhangzott itt, éppen Kerekes Rozália vallomásában, hogy a vádlott soha nem vitt semmilyen ajándékot az apósának, különösen bort nem, hiszen nekik is volt boruk, mert termelték. Így tehát Nagy Fábiánnak egyáltalában nem volt szüksége ajándék borra, s ezt Sárosi tudta.

— A vád megalapozottságának bizonyítására azonban még jó néhány tényt és körülményt lehet felsorakoztatni. Olyanokat, amelyek egytől-egyig ismertek a bíróság előtt, de amelyeket mégis szükséges újra megemlíteni, és úgymond csokorba szedni.

' — Ilyen körülmény például az, hogy amikor a vádlott — véleményem szerint szándékosan — az áldozat tanyája felé vette az útját, s meglátta, hogy a tanyában világosság van, elhatározta, hogy bemegy. Igaz, a tárgyalás során Sárosi Péter azt adta elő, hogy csupán azért akart bemenni, hogy beszéljen volt gazdájával j néhány disznót kérjen tőle. Ezt azonban nem vehetjük komolyan. Korábban ugyanis .Kővári egyértelműen és határozottan tudomására hozta Sárosinak, hogy nem hajlandó adni semmit. Elfelejtette volna ezt Sárosi, amikor a táskájában nyitott bicskával belépett az egyedül élő, öregemberhez?

(Folytatjuk.)

SZÉPEN MAGYARUL —

SZÉPEN EMBERÜL

A játékos átigazol

Az eredetileg tárgyas igéknek tárgyatlanná válására nagyon sok példát említhetünk azok közül, amelyek mellől szervesen odaillő, úgynevezett lappangó tárgy marad el. Ezek már megszokottak, de nem is kifogásolhatók.

Közismert a keres ige, amely a pénzkeresetre vonatkozik. Sok közöttük az úgynevezett háztartási és mezőgazdasági ige: bevet (ágyat), megfőz (ételt), varr, vasal (ruhát), mosogat, 'törül get (edényt), felsőről (padlót), megterít (asztalt), elvet, arat (gabonát), nyit, takar (szőlőt).

Üjabb keletűek: kinyit, becsuk, bezár (üzletét), helyesel i(amit hallott), koszorúz (emlékművet). A közlekedés és a sport sem maradhat ki: tolat (a mozdony kocsikat), vezet i(autát), előz (egy másik kocsit). A sportoló (be)me- legít, edz (testet, izmokat), bizonyít (hogy a ' válogatottba kerüljön).

Vannak olyan szaknyelvi igék. amelyeket nyelvérzékünk nehezen fogad be. Így a tárol igét tárgyasán elfogadjuk (az árut a raktárban tárolják), de tárgyatlan használatát nem i(az áru még a kikötőben tárol). Űjabban a sportolók valamelyik másik csapathoz igazolnak. Helyesen ígv mondjuk: az ETO igazolta, az ETO-hoz igazolták. Az átigazol igének is az a jelentése: egy csapat a saját létszámába átvesz, átír valakit.

Kiss István

/

KIÁLLÍTÁS ÚJ SZERZEMÉNYEKBŐL

Szecesszió és art-deco

A Katona József Múzeum képző- és ipar- művészeti gyűjteményei 1983 őszén költöztek a magyaros, szecessziós Cifra- palotába. Az állandó kiállítások mellett a díszteremben — melyet pávás teremnek is neveznek — kifejezetten a századelő különböző művészeti ágait, irányzatait, v.agy jelentős alkptóit bemutató^ időszaki kiállításokat rendezünk. Ezt a programot is Kecskemét városának, főterének, s az itt

0 Borszéky Frigyes cukorkásdoboza 1915—20 körül készült, Fischer Emil budapesti gyárában.

található Cifrapalotának sajátos arculata teszi indokolttá. A szecesszió hatása nemcsak az építészetben érhető tetten, hanem az 1910—11- ben megalakult Kecskeméti Művésztelep tevékenységében is.

A most bemutatott tárgyakat a Kecskeméti Galéria nyitása óta vásároltuk. Kiemelkedik közülük Révész Imre háromrészes paravánja 1906-ból, amely egyszerre dekoratív igényű festmény és reprezentatív használati tárgy. Az 1910 körül, feltehetően Nagyváradon készült ebédlőgarnitúra felújítva került a közönség elé. Különlegesen szép a nagytálaló szekrény oldalrészej- nek kiképzése. Az egész garnitúrán megjelenő szívmotívum itt gazdag intarziával keretezi a csiszolt üvegbetétet. Gyöngyház- és faberakás, valamint a zárak réz- veretei díszítik a geometrikus formákból felépített szekrényt. A

székek, s a tizenkét személyesre kinyitható ebédlőasztal is igen egyszerű formálású.

1985-ben érdekes kerámiaegyüttes került a múzeum tulajdonába. Legszébb darabjai: egy 1900 körüli, stilizált tulipánokkal díszített meisseni és egy 1912-ben Gustafsbergerben készült nagyméretű fajansz váza. Már egy későbbi stílus — a szecesszió geometrizálódásávai kialakult art-deco — jegyeit viselik Borszéky Frigyes Fischer Emil budapesti gyárában kivitelezett tárgyai. A kiállítással szeretnénk lappangó értékeinkre látogatóink figyelmét felhívni. Nem titkoljuk szándékunkat; hasonló művekkel szívesen gyarapíta- nánk gyűjteményünket. A bemutató június 8-ig látható a Kecskeméti Galériában.

Simon Magdolna

A Szegedi Akadémiai Bizottság

pályázati

A Szegedi Akadémiai Bizottság Neveléstudományi- Pszichológiai Szakbizottsága pályázatot hirdet a tanügyigazgatásban dolgozók, a gyakorló pedagógusok, valamint a pedagógiai intézetek munkatársai számára. A pályatételek a következők;

1. A magyar neveléstörténetet gazdagító helyi pedagógiatörténeti kutatások

(intézmények, iskolák története, neves pedagógusszemélyiségek munkásságának feldolgozása, helyi pedagógiai mozgalmak története).

2. Bármely iskolai tantárgy tantervének és tankönyveinek kritikai elemzése.

3. Innovációk bármely tantárgy tanítási módszertanában — eredményméréssel.

4. Az új oktatási törvénynyel kapcsolatos elvi kérdések vizsgálata (centralizmus és önállóság a tanügy irányításában, az iskolai közösségek szerepe az iskola irányításában; az iskolatanács funkciói; tanulók jogai és kötelességei).

5. A tömegkommunikáció lélektani hatása az ifjúságra.

6. A jelenkori pszichológiafelhívása

történet alapvető kérdései: a pszichológia tudományfejlődési koncepciója.

A legkiválóbb pályamunkák az erkölcsi elismerés mellett 2000—6000 forint pályadíjban részesülnek. A beérkezés határideje: 1986. október 1. Cím: Szegedi Akadémiai Bizottság Neveléstudományi- Pszichológiai Szakbizottsága, Szeged, Somogyi Béla u. 7. 6720.

Minthogy csak tudományos értékű pályamunkák remélhetnek díjat, ezért természetesen segítik a pályázók munkáját szakmai tanácsokkal, ha erre igényt tartanak. Felvilágosításért a szakbizottság titkárához fordulhatnak: dr. Varga István főiskolai adjunktus, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, Neveléstudományi Tanszék, Szeged, Há- mán Kató u. 25. 6725. Telefon: (62)-10-122T2.

A pályázati témák kutatását abban az esetben is el lehet kezdeni, ha abból ebben az évben meg pályamunka nem lesz, ugyanis jövőre ezeket a témákat ismét meghirdetik.