Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-14 / 38. szám

1986. február 14. • PETŐFI NÉPE • 5

TERVEK — PÁLYAÍVEK

• Lajosmizsén az ezer négyzetméteres csarnokban a szerelők jó körülmények között dolgozhatnak.

Biztos talajon az Agroszer

Különleges helyzet, különleges tevékenység, különleges figyelem. Talán röviden így lehet jellemezni a lajosmlzsei székhelyű, de az egész országban tevékenykedő Agroszert, a Mezőgazdasági Szerviz, Szerelő és Szolgáltató Közös Vállalatot, amelynek „tulajdonosai”: két Agroker vállalat, szövetkezeti gazdaságok és a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat. Az Agroszernél hatszázan dolgoznak, közöttük százhetven a kiszálló szerelő. A 17 eddig eltelt esztendő alatt a vállalat pályája nem volt mentes a gondoktól. Néhány éve igen sötét viharfelhők gyülekeztek felettük.

Azok a bizonyos viharfelhők

A N EB-vizsgálat után a vállalat vezetői a bíróságon adtak számolt a „súrlódást" kiváltó dolgokról. Az 1982-ben meghozott ítélet összesen nyolcmillió forint pénzeszköz elvonását, és több százezer forintos gazdasági bírságot vont maga után. Pénzeli László, aki azóta vezeti az Agroszert, így beszél erről:

— Az 1969-iben alakult társulás 150' ezer forint vagyonnal rendelkezett. A tevékenység zömét a tápkeverés, silók összeállítása jelentette. A. profilváltás a hetvenes évek közepére ért véget. Azóta végezzük többek között a nagy és kis mezőgazdasági gépeit nullszervizét, garanciális javítását. Erre az időszakra az extenzív fejlődés volt a jellemző. „Terjesztették” a cég nevét, az országban Debrecentől Győrig tíz üzemegységet hoztak létre. Am sok egyéb mellett a területi tagoltságból adódóan nem itamtótiták be maradéktalanul az érvényes jogszabályokat — hangzik az óvatos fogalmazás. — Emiatt került a vállalat bíróság, elé.

Zalai Géza műszaki igazgató folytatja;

— A vállalati kollektíva leszűrte a tanulságokat, az improduktív létszám radikális (25 százalékoscsökkentésével, szigorú beszámoltatási rendszer bevezetésével azt hiszem, gyorsan sikerült az új vezetésnek únrá lenni a helyzeten, 1983-ban a csökkenő létszám ellenére a korábbinál nagyobb, 565 milliós árbevételt értünk el, 1984-be.n 612 milliót, tavaly pedig meghaladta a 704 milliót, vagyis egy dolgozóra több mint egymillió forint jutott. 1984-ben

36,4 millió forint volt az eredményünk, az elmúlt évben 38,2 millió. Úgy, hogy ebből levontam az öt százalékos bérfejlesz• Az utolsó „simításokat” végzik egy felújított JCB- munkagépen.

tés 2,5 milliós közterhet és az áremelkedéseknél „elveszített” másik két és fél milliót.

A név

visszakapta becsületét

Pavlovics Mihály osztályvezetőtől — aki a szakszervezeti bizottság titkára is — tudom, hogy a NEB-vizsgálat során feltárt szabálytalanságokért a vétlenek is megszenvedtek. Azt is elmondja, hogy az arról megjelent híradások után, a kijáró szerelőktől, a munkát végzőktől mindenütt kérdezték: — Hát mi van veletek?

ö sem volt túl büszke, amikor egy ismerős buszsofőr a budapesti járaton sokak által hallhatóan ugyanezt a kérdést tette fel. Pavlovics Mihály, ahogy mondja: — Most már így fogalmazhatok. A vállalat jelenlegi vezetése perspektivikusan gondolkodik. Alkatrészgyártó bázist szeretnénk létrehozni, importkiváltó tevékenységet akarunk végezni. Egy Komatsu vagy egy Caterpillar dózer felújítása több mint egymillió forint. Nem iis beszélve az egyéb gépekről, amelyekhez jó lenne, ha magunk is tudnánk alkatrészt gyártani. Szerencsére ehhez a kollektíva jó partner. Sok a törzsgárdához tartozó, ügyes szerelő. Pedig gyakran állítják őket válaszút elé. Például az egyik targoncaszerelőnket behívták — ahol éppen dolgozott — a személyzeti irodáiba. Kérdezték, mennyi az órabére nálunk. S ott erre kapásból ráígértek nyolc forintot. Fehérvárról tizennégy emberünket csábították így, 2,50—6 forintos „spontán” órabéremeléssel. A hetvenes években még vonzotta az újonnan belépőket, hogy kapnak egy kocsit, és mehetnek, végezhetik a dolgukat. Csak hát azóta már sok embernek lett kocsija és a bérfejlesztésünk lelassult a környező nagy- vállalatokhoz képest. A jó szakembert mindenhol megfizetik.

A jövő útja

Beszélgetőpartnereim a gyors, pontos, piacérzékeny szolgáltatásban látják a jövőbeli érvényesülés aduit. A Magyarországra kis- számban bekerülő gépekkel gyorsan megismertetik szerelőiket, s, a termelőnek — megrendelőiknek —• létérdekük, hogy a drága gép ne hibásan álljon, hanem dolgozzon, illetve működjön. A nemrég bevezetett számítógépes adatnyilvántartás továbbfejlesztésének óriási jelentőséget tulajdonítanak, hiszen az ilyen raktárgazdálkodás köti az alkatrészt igénylő ügyfelet.

Szoros kapcsolatot alakítottak ki a gépimportáló külkereskedelmi cégekkel és már a tárgyalások ideje alatt igyekeznek megszervezni a szervizszolgálatot.

A sajátos helyzetű Agroszer pályaíve rendhagyó. Mert egy súlyos törés szakította majdnem ketté. Az azóta eltelt több mint két esztendő azonban bebizonyította. hogy az újrakezdés lehetőségét ez a kollektíva megérdemelte, mert fordítani tudtak sorsuk kerekén.

Czauner Péter

JAVÍTANI KELL A GYÁRTÓK ÉS FORGALMAZÓK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT

Fehér foltok a ruházati ellátásban

Tavaly, de az idei esztendő első heteiben is sokan csalódva csukták be maguk mögött az áruházak, a ruha- és cipőboltok ajtóit. N,em ok nélkül. Jó néhány öltözködési cikkből romlott az ellátás. Ahol már elfogyott a gyermek- és férfi szövetkabát, dzsekiket, anorákokat és zekéket kínáltak helyettük. A lábbeliválaszték- és mérethiány — elsősorban a legkeresettebb 33—34-es gyermekcipőkre vonatkozólag — a múlt évben megismétlődött. A bébirékli és kising nemcsak megyei, országos hiánycikk is volt 1985-ben. A Békéscsabai Kötöttárugyár a kecskeméti RÖVIKÖT Nagykereskedelmi Vállalatnak a megrendelt 7500 helyett csak 6000 réklit szállított.

Bár február közepén járunk, a ruha- és cipőellátás „fehér foltjai” inkább az évszak időjárását követik, semmint a fogyasztók szükségleteit. A Bácska Kereskedelmi Vállalat kecskeméti Hor- nyik János utcai cipőüzletében a havas kedd reggelen nem volt

32—38-as gyermekcsizma. Szabó Irén vezetőhelyettes arról számolt be, hogy aznap mennek el a hiányzó áruért a Topán Cipőkereskedelmi Vállalathoz. A Pajtás Áruházban nincs újszülött méretű rékli. angolpólya, sem arra való huzat, sem tetra pelenka. Kelemen Ferenc vezető szerint ezeket a keresett termékeket ezerszámra rendelik, de csupán töredékét kapják annak, mint amennyire szükség lenne.

— Milyen okok játszanak közre a hiányos ellátásban? — kérdezzük Letanóczki Endrétől, a

megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjétől.

— Részben a rosszul ütemezett szállítás. Kínai kötött ruházati termékekből például 640 ezret vár a kereskedelem 1986 első félévére. Ezzel szemben eddig csak 65 ezer darab érkezett. Már.pedie az év eleji — és az év közbeni — ellátás azt kívánta volna, hogy ezek az áruk legkésőbb tavaly december 31-dg a forgalmazók raktáraiban legyenek. Amint ütemesebbé válnak a szállítások, a felsőruházati ellátás lökésszerűen javul.

— A vevők ennél többet várnak: zökkenőmentesebb ellátást az alapvető ruházati cikkekből.

Az idén januárban a megye nyolc városában és a körzetfcöz- pontökban ellenőriztük a kínálatot. Eszerint női ruhából, kosztümből, blúzból és szoknyából ki- elégítő, pantallóból méret, férfizakóból pedig szín, fazon és méret szerint nem megfelelő ellátást tapasztaltunk. Csupán férfinadrágból és női téli kabátból volt kielégítő a kínálat. Idősebbek által keresett és a gyermekeknek való 31—34-es cipőkből változatlanul' keveset küldenek a gyártók. Ezeket a problémákat vissza-vissza- térően jelezzük a Belkereskedelmi Minisztériumnak. Arról is továbbítunk információt, ha valahol abbahagyták valamilyen termék gyártását.

— Természetesen a jelzés kevés ahhoz, hogy a jövőben a vevők ne csukják be maguk mögött csalódottan az üzletajtókat.

— A termelők és a forgalmazók közti együttműkölést tovább kell erősítem. Erre megyénkben is megvannak a lehetőségek. Ez idő szerint 30 vállalat, szövetkezet és kereskedelmi cég áll kapcsolatban egymással közvetlen áruértékesítés céljából. lev jut évente 300 millió forint értékben sokféle cikk — női és lánykaruha, alsónemű, pantalló, dzseki, an órák. szélkabát, lábbeli, munkai- és védőruha stb. — á megye üzleteibe. A DÉLRÖVIKÖT is termelőkapcsolatai révén igyekszik javítani a csecsemőruha-el- látáson. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Dunai—Tisza közi Idegenforgalmi Bizottsággal közösen \ vett részt osztályunk annak a pályázatnak a szervezésében, amelynek célja volt vállalkozókat keresni ajándéktárgyak készítésére. Ennek eredményeként 257 pályamű érkezett. Ezek közül a bíráló bizottság 160-at értékelt; köztük szőtteseket, hímzéseket, kerámiákat és bőrdísaműveket. Többféle faliszőttes, -terítő és -szőnyeg Városföldről való.

— Mindez élénkíti a kereskedelmet. Azonban válaszra vár m a kérdés: az év eleji megtorpanás után később mit találnak majd az üzletekben a vásárlók?

— Javul a szövet- és méteráru, a zakó-, öltöny-, pantalló- és ka- bátkínálát. Több lesz a frottírtö- rülköző, színben viszont kisebb mennyiségben gyártott magymin- tás függönyök és plüss bútorszövetek mellett hasonlókat hoznak a megyébe Jugoszláviából, kisha- tármenti kereskedelmi kapcsoLátók és áruházi termékcsere révén. Jobb lesz a női- és férfi cipő- ellátás. Nem így a 31—34-es gyermeklábbeliké, ha a gyártók és a forgalmazók nem tesznek valamit a hiányhelyzet megszüntetéséért. S hogy nem csupán a cipőt illetően vannak gondok a gyermekek ruházati ellátásában, azt jelzi: míg felnőtteknek való harisnya- nadrág kapható, gyermekeknek nem gyártanak elegendőt.

Erre és a ruházati ellátás még meglévő „fehér foltjaira” gyártóknak és forgalmazóknak ideje lenne jobban odafigyelni! — zártuk beszélgetésünket Letanóczki Endrével,

Kohl Antal

JEGYZÉS HÉTFŐTŐL

Agrárkötvényt bocsát ki a Magyar Nemzeti Bank

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1982. évi 28. számú törvényerejű rendeletle alapján a gazdálkodó szervek részére farrásbővítő kötvényt bocsát ki a Magyar Nemzei Bánik Agrár, Ipari, Kereskedelmi és Szövetkezeti Hiiitelfőigazgátósága. Ä kötvénykibocsátás során létrejövő források az élelmiszergazdaság és kereskedelem gazdálkodásának hatékonyságát növelő fejlesztések, korszerűsítések megvalósítását segítik elő. A kötvény névértéke 500 millió forint.

A kötvény bemutatásra szóló, a gazdálkodó szervezetek körében szabadom átruházható.

A 'leendő kötvényvásárlók között a Magyar Nemzeti Bank számít a belföldi gazdálkodó szervezetekre, elsősorban mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok, erdő- és fafeldolgozó gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok, az .élelmiszergazdasággal kapcsolatban álló gazdálkodó szervezetek, kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek, továbbá pénzintézetek és szövetkezeti közös alapok jegyzéseire.

A kötvénykibocsátáson alapuló kötelezettségek teljesítésének pénzügyi fedezete az abból kihelyezett kölcsönök utáni kamatjövedelem és a kölcsönök visszafizetéséből befolyó összegek. A kötvény kamata évi 11,5 százalék, a kamat fizetésének időpontja minden év április 1-e.

A kötvénytulajdonos a kamatszelvényeket és törlesiztő- szel vényeket beváltás céljából az MNB bármely számlavezető bankjánál csak a kötvénnyel együtt nyújthatja be. Az esedékes kamatot és törlesztőrészletet a számlavezető bankszerv utalja át a kötvénytulajdonos elszámolási számlája javára.

A kötvény lejárati ideje nyolc év, törlesztése 1988-tól kezdődően hét egyenlő részletben történik, és minden év április elsejétől esedékes. Az utolsó részlet fizetésének időpontja 1994. április 1. A kötvénykibocsátás lebonyolítását a már említett hitélfőigazga- tóiság banküzemgazdasági főosztálya végzi.

A kötvényeket február 17- től március 14-ig lehét a bank bármelyik fiókjánál jegyezni. Egymillió, ötszázezer és százezer forintos címletű kötvények korlátozott számban kerülitek kibocsátásra. A vásárolni szándékozók részére köt- vónyki'bocsátási 'ismertetőt juttat az MNB megyei igazgatósága a számlavezető bank- szervekhez, elhdl részletes felvilágosításit is adnak.

Pirisi István

MNB megyei igazgatóságának osztályvezetője

— Eí voltam tévedve, de ez nem bántott. Csak az, hogy fájtak a sebek, meg éhes voltam. Nagyon éhes. Azért amikor sötét lett, már éjszaka, elmentem a tanyához. Élelmet akartam szerezni, és talán bekéredzkedni. Kutyájuk tényleg nem volt. Levetettem a cipőmet, hogy zajt ne keltsek, és úgy lopakodtam az istállóhoz. Ott jó meleg volt. Egy tehén és egy ló, és két birka lakott benne. A sötétben először alig láttam, de aztán hozzászoktam. Megszoptam a tehenet. Jól teleszívtam magam tejjel. Nem bántott a tehén, tűrte, pedig féltem tőle. De mégis kellett volna valami kenyér, szalonna. vagy főleg kolbász. A ház vegénél volt a padlásfeljáró, hosszú létra odatámasztva. Felmentem, de semmit nem láttam, viszont ott aludtak a tyúkok, Egyet meg akartam fogni, de olyan lármát csaptak, hogy ijedtemben gyorsan lemásztam. Mire leértem, már odabent meg- Oilújtották a lámpát, jöttek kifelé, hogy mi történik a padláson. Ügy, ahogy voltam, mezítláb menekültem el. Kiabáltak vtanam, hogy tolva), rabló, fogjak meg, de persze látni ők sem láttak, és a kiabálásukat senki nem hallotta. Jó messze jártam

már, amikor megálltam és lestem a tanyát. Elcsendesedett, a lámpát is elfújták. Visszamentem a kunyhómba is lefeküdtem í — Meddig tartott ez a csavargás, és hogyan ért véget, ha erre emlékszik? — sürgette a bíró, mert kicsit maga is túl részletezőnek találta az elbeszélést, ugyanakkor csodálkozott Sárosin, hogy mennyire emlékszik mindenre, pedig alig hatéves lehetett akkor. Mi lett volna ebből az emberből, ha iskolába járhat, tanulhat? Mikor — még készülve a tárgyalásra —, az ügy iratait tanulmányozta, már akkor meglepődött: a vádlott irni-olvasni nem tud, jegyzőkönyvbe vett

vallomásai mégis annyira logikusak, életszerűek, sőt talán élvezetesnek is lehetne mondani, ha nem éppen egy bűncselekményről lenne szó. Most is úgy beszél, mintha könyvből olvasná. Azon kapta magát, hogy nehezére esik tömören, összefogottan jegyzőfcÖnyvbe diktálni, amit Sárosi elmondott.

— Talán egy hónapig is eltartott, akkor elfogtak — folytatta a vádlott, miután a bíró mégis úgy döntött, nem diktálja a jegyzőkönyvet, majd később. Intett Sárosinak, hogy tessék, be-1 széljen.

— De nem fogtak volna el, ha nem vagyok beteg, ha szaladni

tudok. Legyengültem november közepére. Répát lopkodtam a földekről, madarak fészkét vertem le a fákról, pedig novemberben a fészkekben nincs semmi. Kint felejtett tököt, kukoricát ettem, és nagyon fáztam. A cipőm a tanyánál maradt, ruhám szaggatva lógott rajtam, sapkám nem volt, és sebek keletkeztek a testemen. A kunyhóban feküdtem, és gyakran arra ébredtem, hogy hangosan beszélek, sírok, segítségért kiabálok. Nappal, ha kinyitottam a szemem, forgott velem a kunyhó, és imádkoztam, ami éppen eszembe jutott, mert a lelencben tanult imák ide nem voltak alkalmasak. Ott ugye főleg asztali imákat mondtunk, és azok közül is csak egyre emlékeztem, hogy Iédes Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk. De nekem ott a kunyhóban nem adott semmit. Mindig azért imádkoztam, hogy haljak meg, de csak azt tudtam mondani, hogy édes Jézus, gyere értem.

Az utolsó mondatokat már halkan, töredezve, meg-meg- alzadva préselte ki magából a vádlott, nagyokat szippantott, végül a szava elakadt. A fegyőr teljesen megfeledkezett a gépírónő duzzadó melleiről, s vöröslő,

gyanúsan fényes szemmel oldalról nézte Sárosit. A pedagógusnő szemüvegtörlést színlelve zsebkendőjével szeme körül matatott, a többiek is mélyen hallgattak.

— Editke! Egy pohár vizet legyen szíves — fordult oda a bíró a lányhoz, de mert az értetlenül nézett vissza, hozzátette: — Nem nekem, a vádlottnak.

Editke kiszaladt, s pillahatokon belül a vádlott előtt állva nyújtotta neki a vizet. A bíró jól látta egymás mellett a két embert, s fölébredt filozofikus hajlama. Azon töprengett magában

— noha tudta, az önmaga által feltett kérdésekre soha nem talál választ —, hogy mitől van, mitől lehet ekkora különbség két ember között? Edit nyúlánk, iz- gatóan formás, ápolt nő, Sárosi a válláig sem ér, termete aránytalan, s noha a börtönben bizonyára fürödhet, az ápoltságnak, a tisztaságnak halvány jelét sem mutatja. Vannak emberek — fűzte tovább gondolatait a bíró

— akik fürödhetnek naponta tízszer, fölvehetik a legdrágább ruhákat, mégis az elhanyagoltság benyomását keltik.

Edit ki sietett a pohárral, Sárosi a zsebkendőjével volt elfoglalva.

— Folytathatjuk? — kérdezte szelíd hangsúllyal a bíró, amikor Sárosi zsebre gyűrte a hatalmas zsebkendőt. A férfi nem válaszolt, de újra vigyázzba merevedett, arcát fölemelte, mintegy jelezve, hogy képes beszélni.

— A megtalálásra nem em- lékszek, csak ,arra, hogy egy asszony vizes ruhát tesz a homlokomra. Fölnéztem, de ő már el is ment. Egy konyhában voltam, pokróccal letakart ágyon feküdtem, az ágy végénél asztal. Az asszony bejött, és azt kérdezte: hogy vagyok. Nem tudtam válaszolni, de nagy nehezen felültem. Akkor enni adott az asz- szony, meleg levest ettem. Láttam, hogy más ruhák vannak rajtam, s ahol sebek voltak a testemen, ott bekenték valamivel. Jóllaktam a meleg levessel, s újra elaludtam. Nem tudom mennyit alhattam, de reggel, umikor ki kellett menni, az ágy mellett megtaláltam a cipőmet. Ügy megijedtem, hogy akaratomon kívül elkezdtem sírni. Ekkor lépett be kintről egy nagy darab ember, a gazda, és rám ordított.

,— Mi bajod, mit korr.ylkáIsr itt?

(Folytatjuk)