Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

4 • PETŐFI NÉPE » 1986. február 13.

ÚJ SZAKIRÁNYOK ÉS ESZKÖZÖK — AUTOMATIZÁLT MÉRNÖKI TEVÉKENYSÉG

Tervek a műszaki főiskolán

A VII. ötéves terv egyértelműen fogalmaz. Eszerint az iparra vár a feladat, hogy az elkövetkező időkben a népgazdaság húzó ágazata legyen. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola hallgatói a tervidőszak második felében már mint gyakorló szakemberek vesznek majd részt a feladatok megoldásában. Nem mindegy, hogy hogyan. Ráadásul biztos, hogy az iparral szembeni elvárás nem csak öt évre szól. Ezért, akik mostanában végeznek, azok egész életükben ahhoz a társadalmi réteghez tartoznak majd, amelyiknek a rátermettségén nagy tét fordul meg. Nevezetesen: sikerül-e lépést tartanunk a legfejlettebb országokban rohamléptekkel gyorsuló műszaki haladással, vagy perifériára szorulunk a nemzetközi munkamegosztás hierarchiájában? óriási tehát a jelentősége és a felelőssége a műszaki felsőoktatásnak. A főiskola jelenlegi helyzetéről,- gondjairól és terveiről dr. Kulcsár Béla kandidátussal, az intézmény főigazgatójával beszélgettünk, alki 1985. július 1-e óta áll ezen a poszton.

— A kecskeméti műszaki főiskola 21 éves múltja során jelentős szellemi kapacitás alakult itt ki. Megfelelően kihasználjuk-e ezt ma, s miként jellemezhető az intézmény történetének jelenlegi szakasza?

— A főiskola «történetében a hetvenes évek (közepével lezárult egy extenzív fejlődési szakasz. Hozzá kell azt is tenni, hogy erre az időszakra esett a legnagyobb beruházások állami támogatásból való meg valósításának lehetősége is. Ebben az időben költihettüink legtöbbet a fejlesztésre, s a hallgatók száma is ekkor volt a legnagyobb. Azóta már «közhelyszámba megy, hogy a műszaki értelmiség viszonylagos megbecsülése csökkent, s ma a fiatalok nem tolonganak erre a szép. de nehéz pályára! Ugyanakkor napjainkban játszódik egy igen (fontos folyamat. A felszabadulást követően diplomát szerzett sikeres és «nagy létszámú mérnökneim- zedék közeledik a nyugdíjkorhatárhoz, jelentős részük már nem is dolgozik. A nyomukban keletkező űr kitöltése a legfontosabb feladat, ezért az oktatási kormányzat — helyesen — a jelentkezőket elsősorban az egyetemek felé irányítja. A műszaki főiskolák valamelyest háttérbe szorultak, s «ezt mi is érezzük. «Mennyiségi beiskolázási gondjaink ugyan nincsenek, de törekednünk «kell rá, hogy intézményünket a pályakezdő fiatalok előtt még vonzóbbá tegyük.

I

— Milyen lehetőségeik vannak erre?

— Szeretnénk több lábon állni. Oktatási profilunkat megpróbáljuk jobban igazítani az ipari igényekhez, jelenlegi ágazatainkat korszerűsítjük. Be kívánjuk vezetni a műszaki szakoktató, és az élelmiszeripari automatizálási üzemmérnök-képzést. Az elgondolással az illetékesek is egyetértenek; s a jelenlegi hallgatói létszám 15—20 százalékos növekedését várjuk tőle. Azt hiszem, felesleges magyarázni, hogy élelmi- szeripari automatizálása szakemberekre milyen nagy szükség van Bács-Klíkun megyében és a környékén. \

I

— A jelenlegi tanári kar képes az új feladatok megoldására?

— Oktatói létszámfejlesztés caak minimális lesz. Az új tan- anyagrészek tanítását átképzéssel és intézményközi együttműködéssel oldjuk majd meg Az élelmiszertechnológiai ismeretek oktatása ügyében már felvettük a kapcsolatot a szegedi Élelmiszeripari Főiskolával. Az új szakirányokat várhatóan az 1987/88-as tanévben indítjuk.

I

— Igényelnek-e ezek új eszközöket?

— A műszaki szakoktató-képzést jelenlegi eszközbázisunkon és laboratóriumainkban el tudjuk látni. Az élelmiszeripar automatizálásának oktatása néhány technológiai eszköz, vagy annak működését utánzó szimulátor kivételével nem igényel alapvetően mást, mint amiket eddig is hasz- «náltunik. De ettől függetlenül fejlesztenünk kell valamennyi tanszék eszközállományát.

— Ez nyilván nem csak szándék kérdése.

— Nem, hanem elsősorban anyagiakon múlik. Ezért a szelektív fejlesztést követjük, prioritási sorrendet állítottunk fel.

— Mi a legfontosabb?

— Fejlesztési elképzeléseinket hozzáigazítjuk a hosszú és középtávú népgazdasági tervekhez A gépipari ágazatban jelenleg az automatizálás, az elektronizácáó. a mechatronika — a gépészeti berendezések és az elektronika együttélése, szimbiózisa — van napirenden, ezzel nekünk is lépést kell tartanunk.

Első dolog a számátógépállomá- nyurnk korszerűsítése. Rendelkezünk egy 1975-ben installált R—

10-essel, van néhány félprotfi személyi számítógépünk, 15 Commodore—64-ünk és több HT—1080- as iskolaszámítógépünk. Ezek nem alkalmasak a CAD (Computer-aided design, számítógépes tervezés) és CAM (Computer- aided manufacturing, számítógépes gyártás feladatok megoldására. Hallgatóink jelenleg lényegében hagyományos úton, különféle katalógusok és segédkönyvek felhasználásával tanulják a tervezésit, holott a fejlett technikával rendelkező országokban a mérnöki munkát számítógépek segítik, főleg az optimalizálási feladatok megoldását könnyítve ezzel.

Egy-két éves távlatban TPA— 1148-as, vagy TPA—400-as nagyszámítógép és IBM PC, vagy vele kompatibilis Proper—16-os személyi számítógépek beszerzését tervezzük, hogy segítségükkel az automatizált mérnöki tevékenység oktatására alkalmas laboratóriumot hozzunk létre.

A robottechnikában már valamivel előbb járunk. Megkezdtük egy vizsgáló láboratórium kialakítását. Négy robotunk már van, s kész a vizsgálóprogram. Kimondottan oktatási céllal egy másik labort is kialakítunk, a robotok programozásának begyakorlására.

Ezek a fő fejlesztési irányok, s az egyes tanszékek kutatási programjában is a mérnöki tevékenység automatizálása, az ehhez szükséges adatbankok létrehozása és az elekitronlzáció áll a központi helyen.

• Dr. Kulcsár Béla

I

— A szerszámgépparkban milyen fejlődés várható?

— Az 1973-ban üzembe állított ERI—250-es pályavezérlésű NC rövideszterga tekinthető a legkorszerűbb gépünknek. A CNC technika is jelen van a főiskolán, de csak Oktató kategóriában. Jó lenne addig eljutni, hogy egy gyár- tócella «nagyságú mintarendszert hozhassunk létre, akár a forgácsolás, képlékenyalaikítás. vagy a műanyagfel dolgozás területére.

— Van-e a felsoroltakra elegendő pénz, s milyen a főiskola kapcsolata a megye ipari üzemeivel?

— Anyagiakhoz többféle forrásból is juthatunk. Részt vállalunk országos és ágazati kutatás- fejlesztési feladatok megoldásá- bam, s az ezekhez szükséges eszközöket megtartjuk. Közvetlen vállalati «kapcsolatokat építünk ki, amelyek keretében a kutatás- fejlesztés eszközeit vagy a tárgyát képező berendezéseket huzamosabb időn keresztül működtetjük, felhasználva azokat az oktatásban is. A vállalati kapcsolatokból származó bevételből korszerű eszközöket vásárolunk.

A vállalatok közül többel ió kapcsolatunk alakult ki. vagy van kialakulóban a megyében és országosan is. Megemlíteném a du- navecsej Fémipari és a kecskeméti Mezőgép Vállalatot. Előbbinek a fűrészgépek fejlesztésében segítünk, utóbbi a robotvizsgáló labor kialakításához járult hozzá.

Bálái F. István

— Ez o dolgunk — hangzott a kurta válasz.

— Most még mezítláb is lehet járni — szólalt meg Sárosi, és cigarettáját végleg el akarta nyomni az alumínium hamutartóban, de mert összekötött kézzel ügyetlen az ember, a hamutartó csörömpölve felborult.

— A jó istenit magának! Állítsa fel! — sziszegte a fegyőr. Az ügyvéd azonban már lehajolt, s egy mozdulattal helyére állította a hamutartót.

— Köszönje meg az ügyvéd úrnak! — parancsolta a fegyőr, és Sárosi megköszönte.

— Bilincsben nem lehet cigarettázni! — nézett a fegyőr re az ügyvéd, mintha őt hibáztatná a történtekért.

— Ez a szabály, ügyvéd úr. Nem vehetem le.

A folyosón, amely körbe futóit az épületen, ügyeik után siető emberek járkáltak, ajtószámokat, kiírásokat, neveket kerestek, s el szörnyedre vették észre a megbilincselt kicsi embert. Volt, aki négy-öt lépésre tőle megállt és hosszan kutatva szánalommal és megvetéssel bámulta, s közben jobbra-balra ingatta a fejét.

Visszamentek a terembe. A fegyőr és Sárosi leültek a vádlottak padjára, a bilincset levették a férfi kezéről, és várták, hogy nyíljon a címer alatti ajtó, belépjen a büntetőtanács.

Hamarosan meg is jelent a fekete ruhába öltözött asszony, mögötte a bíró, utána a másik népi ülnök. Az ügyész a szünetben is a helyén maradt, most is szorgalmasan írt. \

— Folytatjuk a vádlott kihallgatását! — jelentette be a bíró. majd Sárosihoz fordult:

— A vádlott álljon fel. Ott tartattunk, hogy elaludt a szárkúpban. Kérem folytassa, mi történt azután?

Minden tekintet a vádlott felé fordult. Várták, izgalommal várták, hogy miként alakult ennek az embernek az élete. Bár a fegyőr kivételével mindannyian tudták élete fontosabb állomásait. tudták azt is, milyen súlyos váddal terhelve áll a bíróság előtt, de most mintha mindezt

• Robotvizsgáló laboratórium a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán. (Gaál Béla felvételei)

FÉSZEKRAKÁS — OTTHONTEREMTÉS

Kedvezőbb hitelfeltételek IV.

Ha a szociálpolitikai kedvezmény, a saját anyagi eszköz és a kedvezményes kamatozású kölcsön együttesen sem nyújtanak elegendő fedezetet a lakás megszerzéséhez, nem marad más hátra, mint magasabb kamatozású, úgynevezett bankkölcsönt Igényelni a pénzintézettől.

Kiegészítő bankkölcsön

Ez a kölcsön már ‘komoly teher, hiszen magas a kamat, és rövid a törlesztési idő. Ezért a pénzintézet csak kélilő fedezet és a visszafizetésit garantáló jövede. lem esetén adja. A bankkölcsön összege — állami kölcsönnel együtt — nem haladhatja meg a szociálpolitikai kedvezménnyel csökkentett építési költség, vagy az eladási ár 85 százalékát. A törlesztési idő nem lehet több IC évnél (rövidetob időt kiköthet a pénzintézet). A bankkölcsön kamata az összeg nagyságától függ. Ha az összeg nem több, minit százezer forint, úgy a kamat évi 8 százalék. Ha több mint százezer, de nem több kétszázezer forintnál, úgy a kamat az egész összeg után évi 10 százalék. Kétszázezer és 300 ezer forint között a kamat évi 12 százalék Ha 300 ezer forintnál is nagyobb a bankkölcsön összege, úgy évi 13 százalék kamatot kell fizetni a teljes összeg után.

Amíg a lakás elkészül

Újdonság a meglevő lakás fedezete mellett nyújtható áthidaló bankkölcsön, amely a személyi tulajdonú lakással már rendelkezők részére nyújt lehetőséget az igényéknek jobban megfelelő új lakás megszerzéséhez. Ennek legmagasabb mértéke: maximum az ingatlan lakott forgalmi értéke. A kölcsön engedélyezésénél figyelembe kell venni a«z ingatlan forgalomképességét és a fennálló tartozást.

A mielőbbi visszafizetésre ösztönző,' az eltelt idővel növekvő kamat mellett legfeljebb három évre nyújtható kölcsönt legkésőbb az új lakás elkészültekor kell visszafizetni az eladott régi lakás árából. Időközben törleszteni nem kell.

Az áthidaló kölcsön kamata egy éven belüli visszafizetés esetén évi 8 százalék, egy éven túli, de két éven belüli visseiafiizetés esetén , évi 10 százalék, két éven túli visszafizetés esetién évi 12 százalék az egész időszakra.

Ez az új kölcsönfajta várhatóan sok családnak nyújt segítséget. Azoknak, akik nem kívánják a szervezett cserét igénybe venni, vagy jelenleg nem képesek igényeiknek megfelelő lakáshoz jutni, mart a meglevő lakásukban lekötött vagyon csak akkor mobilizálható, ha vállalják az albérletbe költözés, vagy más átmeneti megoldás terheit, költségeit.

Tartozásátvállalás

1986. január 1-től a tartozás- átvállalás helyébe a jogszabályon alapuló tartozásáitszállás lép. A lakás (lakóház) értékesítése esetén az azt terhelő állami kölcsöntartozás — amennyiben a takarékpénztár és a felek másként nem állapodnak meg —, a magánszemély vevőre száll át. A törlesztőrészletét újból meg kell állapítaná, oly módon azonban, hogy az eredetileg megállapított törlesztési idő nem léphető túL A rendelet szerint a kedvezményes kölcsön törlesztőrészletét a megvásárolt lakásba együtt költözők jövedelme alapján annak legalább 10 százalékában kell meghatározni. Mivel a lejárat nem léphető túl — a törlesztőrészlet vagy felemelésre kerülhet, vagy változatlan maradhat.

A takarékpénztár és a felek (cserepartnerek, eladó, vevő)

más feltételekben is megállapodhatnak: az eladó vállalhatja a tartozás kiegyenlítését; az eladó más, meglevő vagy szerzett lakóingatlanára a fennálló tartozást átjegyeztetheti. Ezek az előírások a befejezett építkezéseknél és a lakásvásárlásoknál fennálló kedvezményes kamatozású állami kölcsönre vonatkoznak. Bankkölcsön általában továbbra sem vállalható át.

Bankkölcsön kiegyenlítésére lakóingatlan-vásárlási kölcsön engedélyezhető, ha a vevő és együtt költöző családtagjai jövedelme lehetővé «teszik. Ha azonban a fennálló bankkölcsön kamata és lejárati ideje a nyújtandó lakóingatlanvásárlási kölcsönével megegyezik, az átvállalás engedélyezhető.

Személyi tulajdonú lakóépület, lakás, magánforgalmú vétele, cseréje esetén, a fennálló lakó- ingatlanvásárlási kölcsöntartozás átvállalható, ha a vásárló ezen túlmenően ingatlanvásárlási kölcsönt nem igényel. Amennyiben a fennálló tartozás mellétt további lakóingatlanvásárlási kölcsönt is igénybe kívánnak venni, az átvállalás «nem engedélyezhető. Ilyen esetben az újabb kölcsönigény és fennálló «tartozás kiegyenlítésének együttes összegére lakóingatlan-vásárlási kölcsönt lehet engedélyezni.

(Vége.)

Tuza Béla

•»»»»

elfelejtették volna, mintha egy másik ember lenne a periratok- ban, jegyzőkönyvekben, s megint más az, aki itt áll, nadrágjához szorított hatalmas, csontos kezekkel, alacsony homlokával, ormótlan csizmában, szemében a jámborság olyan meleg fényeivel, ami szánalmat kelt. A gép- irónö is megfeledkezett mindenről, mindenkiről, s csak nézte, nézte a kicsi embert, és nem tudott semmire gondolni, mindössze azt hajtogatta magában, hogy istenem, istenem.

Az ügyész már a tárgyalás kezdete óta gondolt arra, hogy szól a bírónak, ne ilyén aprólékosan, ne az „ősködtől’’ kezdődően hallgassa ki a vádlottat, de szándékáról letett. Igaz, nem szokás ez a minden részletre kiterjedő vizsgálódás. Csupán azt írják be a jegyzőkönyvekbe, hogy a vádlottnak nehéz gyermekkora volt, szüleit nem ismerte, vagy korán elvesztette. Ezt Sárosinál is megtehetnék. Talán helyesebb is volna. Sőt ez lenne az egyetlen járható út. Az ügy megítélését nem befolyásolhatja, kinek milyen gyermekkora volt. Nem érdem, és nem hátrány...

De az ügyész nem mert szólni a nagytekintélyű bírónak, aki máskor, más ügyben nemegyszer leintette már. Bár nem sértő hangon, de kioktatta, s az ügyész utólag belátta, hogy sajnos, a bírónak volt igaza.

— Szóval elaludt a szárkúpban! — ismételte mintegy bátorításként a bitó.

— Igen! Elaludtam a szárkúpban. Es reggel sütött a nap, csönd volt, és jó meleg a napon. Az éhséget is elfelejtettem, már nem is voltam éhes. Eindultam, mert úgy láttam, hogy messze egy tanya lehet, fák látszottak és füstölt valami. Sokáig aludhattam, mert már jó melegen sütött a nap. A cipőm nagyon nehéz volt a sártól. Kifáradtam, de a fákig még nem is értem el, már láttam, hogy tanya van ottan, a kéménye füstöl. Ügy véltem, jó lenne bemenni, talán enni kapnék valamit. De nem mertem. Csak leültem a fűbe az út szélén, mert közben kijutottam egy útra. Levettem a cipőm és kapartam róla a sarat. Már nagyon kezdtem éhes lenni, meg szomjas is.

— Aztán, hogy készen lettem a cipővel, tovább mentem az úton Diófát találtam, alatta lehullott diók. Ezeket ettem meg. Később almafákhoz értem, meg szilvafához. Szőlő is volt, de azt már leszüretelték, azért néhány kis fürtöt találtam. Mire beesteledett, jóllaktam, csak akkor meg hideg volt. fáztam, és erre már nem akadt szárkúp, amibe bebújhattam volna. Hirtelen megint megláttam egy tanyát, világított az ablaka. Arra gondoltam, hogy bekéredzkedek éjszakára, azt mondom, hogy eltévedtem. De hirtelen megszűnt a világosság, elfújták a lámpát. Na most mit csináljak? Lefeküdtek odabent. De én már nagyon fáztam és félni is kezdtem a nagy határban egymagámban. Mégis elindultam a tanya irányába, mert úgy véltem, lefeküdtek, de

még nem aludhattak el. Be is jutottam az udvarba, s akkor hirtelen két kutya megtámadott. Tiszta erőmből futottam visszafelé az úton. Az egyik kutya utolért, megmart. Elestem, és azt hittem, valaki kijött a kutyaugatásra, de nem jött senki. A kutyák, amikgr már nem mozdultam a földön, otthagytak. Felkeltem és mentem tovább. Fájt a lábam, meg a hátsó részem, ahol a kutya megmart, elszakították a nadrágomat is. Mégis szerencsém lett, mert találtam egy nádkunyhót nem messzire a tanyától. Oda húzódtam be és otí aludtam éjszaka. El is határoztam, hogy én ebben a kunyhóban lakok. Napközben ennivalót keresek, éjszakára pedig ide visszajövök.

— Fájtak a kutyaharapások és hideg is volt, mert ugye az ilyen kunyhónak nincsen ajtaja. Másnap estére én már csináltam ajtói. Gazt szedtem, abból kévét alakítottam, és betömtem a nyílást, száraz füvekből, falevélből fészkét csináltam, de kevés ennivalót tudtam összeszedni. Egyik nap, a kunyhótól jó mesz- sze egy másik tanyát is felfedeztem. Nappal a közelébe kúsztam, figyeltem. Ügy láttam, ketten laknak benne: egy ember, meg egy asszony. Kutyát nem láttam. Gondoltam, éjszaka ezekhez bekéredzkedek, vagy este. De féltem, hogy megvernek, visszavisznek a lelencbe, pedig oda nem akartam visszamenni.

— Azt mondta, hogy ott jó volt. Enni adtak, nem áztak, melegben laktak. Akkor miért félt, hogy visszaviszik? Jobb lett volna talán, mint csavarogni, éhezni — szólt közbe a bíró.

— A testvéreimet akflrtam megtalálni, úgy véltem, megkereshetem őket egy másik városban, faluban. Meg a lelencben mindig megvertek. Különösen, ha elszökött valaki, és utána megtalálták, akkor nagyon megbüntették. Nemcsak a nagyobb gyerekek verekedtek, de a nevelők is. Főleg azok büntettek.

— Szóval oda nem akart visz- szamenni, de nem is tudott. Eltévedt. Igaz? — kérdezte a bíró.

(Folytatjuk)