Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám
1988. (ebr'iír 7. PETŐFI NÉPE • 5 A VILÁGGAZDASÁGI KIHÍVÁSRA VÁLASZOLNI KELL Április 4. Gépipari Művek: beváltak a leányvállalatok Interjú Szabó Lajos vezérigazgatóval Három évvel ezelőtt kezdődött el országszerte a leányvállalatok alapítása. A rendelkezésre álló adatok szerint 1984 végéig alig 200 ilyen szervezetet hoztak létre a vállalatok, ami arra utal, hogy ez a folyamat eléggé lassú. Az Április 4. Gépipari Művek viszont a maga területén gyorsabb tempót diktált, s egymaga hat leányvállalatot alapított. Vajon megérte-e a fáradozást? Mit mutatnak az elmúlt másfél év tapasztalatai? Erről beszélgettünk Szabó Lajossal, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagjával, a vállalat vezérigazgatójával. tőségeket kihasználva, az elmúlt évben is tovább fejlődtek. — Mi késztette az Április 4. Gépipari Művek vezetését arra, hogy szinte minden gazdasági egységét leányvállalattá szervezze át? — Szerintem a magyar ipar minden tisztánlátó, felkészült vezetője jó ideje érzékeli azt, hogy a sokszor szóba kerülő világgazdasági kihívásra valamilyen formában válaszolni kell. Vállalatunknál a főkérdés az volt, hogy mikor és hogyan? Mi úgy láttuk — élve a párt és a kormány által biztosított lehetőségekkel —, először is a belső szervezeti, működési és érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésében kell minőségi előrelépést elérni, hogy azután képesek legyünk eleget tenni feladatainknak. Hangsúlyozom azonban, hogy amikor a VI. ötéves terv közepe táján a szervezett fejlesztési intézkedések előkészítését napirendre tűztük, a vállalatnál még egyáltalán nem volt olyan kényszerhelyzet, ami azonnali intézkedéseket követelt volna. A cég megfelelően fejlődött, termelését, árbevételét, nyereségét dinamikusan növelte, s a gépiparon belül nagyságrendileg, és részarányát tekintve is a legtöbb tőkés és szocialista exportot teljesítő vállalatok közé tartozik. A kedvező eredmények mellett azonban súlyos hiba lett volna fel nem figyelni olyan belső feszültségekre, mint a tervek feletti alkudozás, a teljesítményvisszatartás, az innováció lefékeződése, az érdekeltségi alapok központosított kezeléséből keletkező; s ennek nyomán újratermelődő gondok, amelyek szinte minden, több telephelyes vállalatnál jelentkeztek. Hatékony szervezet — Az elemzésék kimutatták, hogy a hagyományos szervezeti keretek között érdemi továbblépésre már nincs lehetőség, és nem szüntethetők meg a fejlődést gátló jelenségek. Ezért minden olyan földrajzilag elkülönült telephely és tevékenységileg elkülöníthető szervezeti egység, amely képesnek látszott arra, hogy önálló szereplőként jelenjen meg a piacon, leányvállalatként folytathatta tevékenységét. összesen hat leányvállalatot alapítottunk. 1984. január 1-ón jött létre az Április 4. Gépipari Művek kebelén belül Budapesten az Energetikai Gépgyártó, Nagykanizsán a Hidroplasztik, Pakson az Atomerőművi Szerelő Le- ároyváltlalalt. 1984. július 1-i hatállyal Budapesten két főosztályunkból megalakítottuk a Gépipari Kutató Fejlesztő és a Szervező Leányvállalatot. Az anya- vállalati rendszer kialakítása az örményesi Hungaroitherm Gépgyártó Leányvállalat 1985. január 1-i megalapításával fejeződött be. Ezzel egyidőben egyszerűsítettük a vállalati központ szervezeti felépítését. Felszámoltuk a korábbi főosztályi szervezeteket és az irányítási lánc rövidítésével a korábbinál hatékonyabb szervezeti rendszert hoztunk létre. Visszatérve a kérdésben szereplő „késztetés”-re, tehát ilyen választ adtunk és örülök, hogy a vállalati központ, valamint a hozzá tartozó szervezeti egységek gazdasági, politikai és társadalmi vezetőiben olyan partnerekre találtam, akik képesek voltak a személyi és telephelyi részérdekek összvállalati érdekekkel való összeegyeztetésére. Ezenkívül bátorító segítséget kaptunk a városi és a megyei pártbizottság, valamint az országos iparvezetés részéről. Erre annál is inkább szükségünk volt, mivel a gépiparon belül ma is az Április 4. Gépipari Művek az egyetlen többtelepes nagyvállalat, amely a fejlődésnek ezt az útját választotta. — Hogyan éltek a „lányok” a nagyobb önállósággal, a tágabb lehetőségekkel? — Elmondhatom, hogy valamennyi leányvállalat sikeresen működik. Az új szervezeti egységek érettségét bizonyítja, hogy a korábbi jelentős szellemi energiákat lekötő viták megszűntek, ugyanígy a központ felé mutogatás, a tervek feletti alkudozás, a telj esítméinyvisszatartás. Ugyanakkor minőségileg új típusú érdekeltségi és ösztönzési rendszert sikerült létrehozni. Megszilárdult a leányvállalatok gazdálkodása, megszűnt az „el- vonom-újrafelosztom” pszichózis, ezáltal javult a vállalkozási készségük, értelmet kapott — ezzel együtt jelentősen tovább is fejlődött — belső érdekeltségi és ösztönzési rendszerük. Jobban alkalmazkodtak — Fejlődőképesnek bizonyul-e a három „kislányvállalat”? — E kérdést indokoltnak tartam, mivel a szabályozóváltozások döntően és elsődlegesen a „kislányokat” érintették. Az Atomerőművi Szerelő, a Gépipari Kutató és Fejlesztő, valamint a Szervező Leányvállalat kisvállalatként érzékelhette elsősorban a közgazdasági szabályozórendszer 1985. január 1-étől bekövetkezett változásait. A korábbi speciális, kedvezményezett bér- és jövedelem-, valamint bérszabályozási rendszer megváltozott, s helyette egységes normatív szabályozási rendszer lépett életbe. A „kislányvállalatok” életképességét, rugalmasságát, alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy a korábbinál szigorúbb feltételek mellett is jövedelmezően és hatékonyan voltak képesek gazdálkodni. Ily módon, a piaci lehe— Milyen eredményeket értek el a termelésben, a gazdálkodásban, az éves tervek teljesítésében az új szervezeti formában működő egységek? — Az anyavállalati rendszer kialakításával összhangban a korábbitól eltérő, minőségileg új típusú érdekeltségi és ösztönzési rendszert sikerült létrehozni. Ennek nyomán az átszervezés időszakában nem csökkent, hanem tovább növekedett a termelés volumene, bővült az exporttevékenység, javult a hatékonyság. Ez azt jelezte, hogy az átállás átmeneti nehézségeinél erősebbnek bizonyult a nyereség növelésére irányuló érdekeltség. Az előzetes adatok alapján elmondhatom, hogy a leányvállalatok az 1985-ös gazdasági évet is eredményesen zárták. Termelési, árbevételi, export-, valamint eredményterveiket teljesítették, sőt túl is teljesítették. Bővültek piaci kapcsolataik, felgyorsult az innováció, korszerűsítették belső ösztönzési rendszerüket, és igyekeztek eredményesen felkészülni VII. ötéves tervi feladataikra. Közös érdekeltségek — Rejlenek-e további lehetőségek a leányvállalati formában? — Nagy előrelátás szükséges ahhoz, hogy egy vállalat a jelenlegi gazdasági körülmények között stratégiai elképzeléseit valós alapokra helyezze. Kulcskérdés a jövedelemtermelő képesség növelése, a minőségi tényezők előtérbe állítása, a versenyképesség javítása, az alkalmazkodóképesség, az innovációra való hajlam, a rugalmasság stto. Nem túlzás azt mondani, hogy a vállalat csak a felsorolt minőségi tényezők hatására tud új növekedési pályára állni. Ez a pálya pedig a VII. ötéves terv megalapozásától, annak sikeres végrehajtásától is függ. A leányvállalatok eddig egy átmeneti időszakot éltek át, s ezalatt soraikat rendezték. Most jutottak el a kölcsönös érdekeket felismerő szakaszba, amikor egyre inkább előtérbe helyezik a vállalkozási alapon álló anyavállalat és a leányvállalatok közötti együttműködést. Gondot fordítanak a piacokon való közös fellépésre, akikor is, ha azt a vállalat másik szervezeti egysége kezdeményezi. Lehetővé teszik az üzleti alapon és közös érdekeltségi alapon álló fejlesztéseket, a közös vállalatok, társulások és társaságok alapítását. Nagyobb fejlesztési lehetőség — A leányvállalati forma lehetővé teszi, hogy az üzemek rugalmasabban reagáljanak a piaci igények, illetve a gazdasági élet változásaira. Ezzel természetesen szükségessé válik a tőkekoncentráció is, az elengedhetetlen beruházások lebonyolítása. Korábban a leányvállalatok adózott nyereségük 30 százalékát utalták át az anyavállalatnak, 1986-tól csak 20 százalékát. Így a „leányok” még nagyobb ösz- szegeket halmozhatnak fél fejlesztésre. Módjuk nyílhat arra is, hogy kedvező feltételekkel hiteleket nyújtsanak egymásnak különböző, termékminőséget javító, nyereséget, hatékonyságot növelő célokra. S ha mindez koordináltan zajlik az egész vállalaton belül, akkor az Április 4. Gépipari Művek újra és újra nagyvállalatként tud fellépni a gazdasági élet porondján. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a világban mindenütt jelentős tőkekoncentráció megy végbe a gyors ipari fejlődés megalapozására, illet finanszírozására. Mi sem választhatunk más utat — fejezte be kérdéseinkre adott válaszát Szabó Lajos vezérigazgató. Nagy Ottó © Exportra készülő crőmíivi berendezés a félegyházi gyárban. (Archív felvétel) Fegyelmezett munkát Sokszor mondjuk, panaszkodva ; „Kevés a pénz, több kellene, nem jut mindenre ...” Az állítás jogosságával! úgy vélem* nem lehelt perlekedni', de .1,'. Igen, aik*ud néhány de, az ilyen és hasonló mondjatok mögött, ha egy kissé mélyébben kezdünk vizsgálódni. Nem tagadunk semmiféle inflálódást, jövedelmi különbséget, sőt, anyagi differenciálódást sem. Akkor meg? Sajnos, gyakran csak a felületet látjuk, csak az okozatot vesszük . észre, ahelyett, hogy az összefüggéseket keiesnénk, az okokat kutatnánk. A paruoszoUtakkal kapcsolatosan is akadnak ösz- szefüggésék Már unalmasnak tűnhet a munkai egyelem emlegetése, pedig itt kell keresnünk — egyebek között — az okokait, Étire nemrégiben Horváth István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára így mutatott rá: „Ügy gondoljuk, más okok mellett a munkafegyelem gyakori megsértése is közrejátszik abban, hogy a munkaidő 15—20 százaléka elvész. A becsületes emberek (többsége vélünk együtt sürgeti, hogy erélyesebb fellépés akadályozza meg a lógást, az indokolatlan mulasztás okait, a fegyelem sokfajta lazítását.” A munkaidő egyötödének effecsérlése milliárdokban mérhető. A lógós, a nemtörődöm, az igazolatlanul hiányzó, s .lehetne még sorolni, valamennyiünk zsebére játszik, két kézzel szórja_a forintokat. Kell tehát a szigor, a báltor 'fellépés, ,az (erélyesebb vezetői f elelősségrevonás! A tennivalókat így summázta a már említett beszédében a párt Központi Bizottságának titkára: „A szocializmus .nem azért fejlettebb a kapitalizmusnál, mert itt kisebbek a munkakövetelmények. hanem azért, ment a munka eredménye, végterméke 1 valamennyiünké. Az előttünk álló időszakban vissza'; kell állítanunk' a munka rangját, s el kell érnünk, hogy az emberek megítélésének — még inkább mint eddig — alapvető mércéje a kötelességek teljesítése, a tisztesség, a vállalt feladatok becsületes elvégzése legyen. Ám mindehhez nemcsak központi, kormányzati intézkedésiekre van szükség hanem következetes vezetői magatartásra a munkahelyeken, s olyan közvéleményre Is, (amely támogatja ezeket az • ellveket.” Rangot a munkának, fegyelmet, tisztességet, becsü- illetességiet, .kötelességtudatot! 'Hétköznapi fogalmak, amelyek hétköznapi tetteket irányítanak, de ezekkel a sajátosságokkal minden embernek netndellkezná kellene. S mert ez nincs egészen így, erre nevelni, ha kell, kényszeríteni kell a sorból kilógókat, mert az említettek az alapjai társadalmunk építésének, a jó közérzetnek, az aktivitásnak. A munkafegyelem megszilárdítása közügy, amely nélkül a mai korban már lehe- tetetlen jói, pontosan, termelékenyen dolgozni Az új értékek olcsó, a mai emberek igényeknek megfelelő, kevés anyag- és energiaráfordítást igénylő előállítására, a fegyelmezett munkára napjainkban különösen nagy szükségünk van. Gémes Gábor FORDULÓPONT AZ IDEI ÉV Előtérben a biotechnológia így látja az uborkanemesítő Alig telt el egy hónap pz idei évből, mégis jelentősnek, sőt fordulópontnak könyvelik el ezt az időszakot a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat uborkanemesítői. Három hibridet jelenthettek be állami elismerésre. Az évek óta végzett kísérletek most hoztak kézzelfogható eredményeket. Dr. Hó- dosy A. Sándor uborkanemesítő eddig megtett útjáról, gondjairól, sikereiről beszél. — Egészen pici gyermekkorom óta foglalkoztat a növényvilág. A kezdet kezdetén az egzotikus növények keltették fel a figyelmemet, az irántuk érzett szeretetem azóta is megmaradt. A középiskolámnak lehetek hálás ezért, mert ott megtanultam a kertépítés, a kertészet alapjait, gyakorlati fogásait. Ott tudtam meg, hogy a növényekkel „személyes” kapcsolatot lehet és kell teremteni. Csak így lehet igazán megismerni őket, és elősegíteni, hogy ne csak életben maradjanak, hanem úgy produkáljanak, ahogy mi megkívánjuk tőlük. Nagyon érdekes kiegészítője volt ennek a felismerésnek az egyetemen eltöltött időm. Növénykórtannal foglalkoztam, szinte elmerültem a mikroszervezetek világában. A lágyszárú növények és a kórokozók közti kapcsolat iránti érdeklődésem lett végül is a kutató- és a további munkám meghatározója. — Általában lágyszárú növényeket említ. Ezek szerint nem az uborka érdekelte kezdettől? — Amikor 1963-ban „megjelenítem” Kecskeméten, Mészöly Gyula bácsi vezényletével a paradicsomkutatás folyt nagy erővel. Ebbe kapcsolódtam én is. Égető szükség volt a megbízható nagyüzemi növényvédelmi technológia kidolgozására. Ezt 5—6 éven belül sikerült megteremteni és elterjeszteni. A növényvédelem súlyának megítélésében sokat jelentett az akkori fitoftora-jár- vány, amelyet e technológia segítségével sikerült úgy megfékezni, hogy 1975 óta nem jelentkezett jelentősebb kártétellel. Ügy érzem azonban, hogy ma sokkal kevesebb figyelmet fordítanak a termesztők a növényvédelemre. Ez pedig egyik évről a másikra megbosszulhatja magát. — Ebben igen nagy szerepe van a költségek növekedésének is. A kis- és nagygazdaságokban inkább rizikót vállalnak, mint nagyobb költségráfordítást. Mi lehet a kiút? — Meggyőződésem, hogy a növényvédelem jövője a rezisztens, ellenálló fajták megteremtése környezetvédelmi, de költség szempontjából is. Hét évvel ezelőtt az Egyesült Államokban jártam tanulmányúton. Ott ismerkedtem meg a rezisztens uborka „előállításának” csúcstechnológiájával. Nem egyetlen, hanem 4—5, sőt hat kórokozóval szemben ellenálló növényt hoztak létre. Alig vártam, hogy itthon is kipróbálhassam a módszert. Szerencsésen egybeeesett ez időben az intézeti uborkaprogrammal, aminek elvállaltam a vezetését. Stratégiául azt tűztük ki, hogy elérjük a legjobb külföldi cégek eredményeit és esetleg lépjünk náluk is előbbre. Az idén sikerült bizonyítanunk. Dr. Hódosy A. Sándor új uborka- hibridek ,IU szülővonalait vizsgálja. (Gaál Béla felvétele) — A rezisztenciára nemesítés tulajdonképpen biotechnológia. A hazai érdeklődés nem olyan régen fordult e felé ... — Éppen ezért van olyan nagy szükség a nemzetközi együttműködésre. Az egyén, ha elszigetelten dolgozik, néni érhet el semmit. A múlt évi peronoszpóra- járvány tapasztalatain okulva már kértünk az egyesült ál-, lamökbeli kollégáktól alapanyagot, amelyből remélhetően rövid időn belül sikerül előállítani a rezisztens fajtát. Persze egy egészséges verseny is kialakul. Mi azt szeretnénk, ha hazai fajtákat termesztenének nálunk. Ma már van választék, amelyben bizonyítottan jó tulajdonságú növények vannak. És így meg lehet mutatni a termesztőiknek, íme, ebből választhattok! — Eléggé felkészült-e a magyar uborkatermesztés ezeknek az új fajtáknak a fogadására? — Sok gondot, töprengést okoz a köztermesztésbe-vezetés. Az utóbbi években elveszítettük pozíciónkat az uborkafa jta-kíná- latban. Visszaszerzése nagy erőfeszítéseket kíván. Arra törekszünk, hogy az ehhez szükséges apparátust megteremtsük. Hallatlanul fontos ugyanis a tér* mesztő és a kutató mindennapi kapcsolata, a folyamatos, gyors, eredményes információáramlás. Szerencsére már járt útra léphetünk. A köztermesztést nagyon segítette a hollandok tevékenysége, akik megtanították a most kialakuló uborkatermesztő körzetben munkálkodókat, például a támrendszer használatára. Győr-Sopronban, a Nyírségben, Zalában — hogy csak a főbb területeket említsem — már kamatoztathatók az eddig szerzett tapasztalatok. Tehát a most beje- lenitettit fajtáink, a Laura és a Réka „jó talajt találhatnak”. Bár a konzervuborka helyzetét sókkal biztatóbbnak látnám, ha nem csupán a háztáji gazdaságokban számíthatnánk a termesztésre. — Van-e igénye a piacnak a hazai fajtájú uborkára? — Az itthoni fogyasztóknak: mindenképpen. Itt most a feldolgozókat is számításba veszem. A csemegeuborka pedig egy külön téma. Ugyanis nagy munkaerő- igénye miatt a nyugati államokban szinte teljesen megszűnt a termesztése. Az üzletekben szinte detikáinak számít már. Tehát perspektivikusan is kemény valutát hozhatna. A nemesítésről, a rezisztens fajták vetőmagjáról: nem melengetek olyan gondolatokat, hogy betörhetünk velük külföldre, de kizártnak sem tartom. Hogy mi lesz ezeknek a fajtáknak a sorsa, mindenképpen a termesztésben betöltött szerepüktől függ. Gál Eszter IFA, ARO, DAC, MTZ stb dízeladagolók javítását vállalja szövetkezeti szakműhely. Jánoshalma*, Vadgalamb u. 19. 43860
