Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám

1986. február T. • PETŐFI NfiPE • S A gazdaság, helyzete, fejlődése kihat az élet minden területére, meghatározó a szociálpolitikában éppúgy, mint mű­velődésünk eszköz- és tárgyi rendszerében, feltételeiben. Az elmúlt öt esztendő megyei gazdasági, társadalmi fejlődéséről, a vállala­tok, szövetkezetek, intézmények helyzetéről november és december hónapokban Bács- Kiskunban 71 pártvezetőség összevont tag­gyűlésén, valamint csaknem kilencszáz alap­szervezet taggyűlésén számoltak be és mond­ták el véleményüket, a következő időszakra szóló javaslataikat a kommunisták. Decem­ber elején a Központi Bizottság határozatá­ban is a gazdaságpolitikai értékelés és a ten­nivalók kaptak súlyponti helyet, majd az országgyűlés napirendjén szerepelt a téma, amikor is törvényerőre emelték a VII. ötéves tervet. A megye gazdaságvezetői részére november­ben Kecskeméten rendezett tanácskozáson éppúgy, mint január 27-én megtartott kom- ! munista aktíván az ország és megyénk gaz­j dasági eredményeit és feladatait elemezték az előadók. A felsorolt tanácskozások mind- ' egyikén a XIII. pártkongresszus határozatai, a kongresszuson elhangzottak adták meg az értékelések és elemzések alaphangját. Megismerni a feladatokat * i k, * : 1 A jövő héten megyénkben pártnapok kez­dődnek, amelyek keretében lényegében min­den munkahelyen tartanak aktuális gazda­ságpolitikával foglalkozó értekezleteket. Az év eleji átfogó gazdaságpolitikai tanácskozá­sok, megbeszélések záróakkordjaként is fel­fogható pártnapokon a résztvevőknek nem­csak alaposan ismertetni kell a legfontosabb és legfrissebb gazdaságpolitikai információ­kat és a gazdaság helyzetét, hanem meg kell beszélni azokat a teendőket is, amelyekkel a megye dolgozói saját területükön a legjob­ban hozzá tudnak járulni a VII. ötéves terv gazdasági, társadalmi fejlesztési elképzelései­nek valóraváltásához, saját feladataikat meg­ismerve szóljanak hozzá, mondjanak véle­ményt a végrehajtás módjáról is. Mert azt világosan tudnunk és értenünk kell: az el­következő időszakban a gazdaság minden te­rületén nagyobb erőfeszítésre, több, jobb, ha­tékonyabb munkára van szükség ahhoz, hogy a fejlettebb országok között ne maradjunk le, illetve viszonylagos elmaradásunk csök­kenjen. Ugyanakkor egyértelműen le kell szögezni, csakis fejlődésünk függvényében és dinamikája szerint növekedhet életszínvona­lunk is. Sikeres öt esztendőt zártunk A fenti mondaton csak azok lepődnek meg, akik megfeledkeznek, mit határoztunk el a VI. ötéves terv időszakára, vagy eredménye­inket lebecsülik, valamint az európai és vi­lághelyzettől (válságoktól) függetlennek te­kintik a magyar gazdaságot és e szerint ér­tékéinek. Mi volt a legfontosabb a tervidőszakban? Az ország fizetőképességének fenntartása, a külső pénzügyi egyensúlyi helyzet megőrzé­se, ennek következményeként a gazdasági és pénzügyi stabilitás folyamatossága. A konvertibilis adósságállomány csökkent. Az öt esztendő külkereskedelmi aktívuma 2,2 milliárd dollár, ennyi az áruforgalomban a kiviteli többletünk s hasonló aktívumot ér­tünk el a rubelelszámolású kereskedelemben is. Az ország fizetőképessége megszilárdult, a hitelezők bíznak a magyar gazdaságban, amit újabb hitelfolyósításokkal is kifejezésre juttattak. Mindez csak egy mérsékelt fejlődési ütem árán volt elérhető. Vajon nem lehetett volna másként, más utat választva? Például a külföldi adósság visszafizetésének átütemezését kérni, vagy újabb hitelfelvétellel gyorsítani a növekedési ütemet? Az első felvetésre elegendő, ha a környeze­tünkben lévő európai országok ismert hely­zetére tekintünk, amelyek adósság-átüteme­zésüket kérték. A világban összesen ötven ország választotta ezt a „megoldást”. Idé­zőjelbe téve, mert szó sincs megoldásról, csak a probléma elodázásáról lehet beszélni. Az adósságot ugyanis ki kell fizetni később is, az egyre növekvő kamataival együtt. És egy ilyen helyzet nekünk jobb lenne? A második, a mérsékelt növekedés indoka az, hogy a hazai termékszerkezet, a termé­kek versenyképessége, a termelési növekedés magas importigénye stb. nem tesz lehetővé — főként egy világválság helyzetben, amikpr zuíhan a fizetőképes kereslet — olyan export- növekedést, ami a gyorsabb fejlődéshez szük­séges. Egyébként mind a három olajárrob­banásra még a legfejlettebb országokban is visszaeesett a termelés, bár ez rövid ideig tartott. Országunkban is az a legfontosabb feladat, hogy az 1986—87-es évek gazdasági megerősödésével, termelési szerkezet, a tech­nikai és technológiai korszerűsítéssel egy di­namikus fejlesztési ütemet alapozzunk meg. Eredmények és veszteségek Melyek voltak tehát az elmúlt időszak eredményei és elmaradásai? Bács-Kiskun megyében (hasonlóan, egyes területeken ér­zékelhetőbben, mint az országban) jelentő­sebbek a változások, az élet is kellemesebbé vált. Felépült 20 ezer lakás, bővült a víz-, gáz-, villany- és úthálózat, avattunk iskolákat, szállodákat, művelődési házakat, új üzemré­szeket és üzleteket. Az ipari termelés az országosnál nagyobb mértékben nőtt, a me­zőgazdaság is teljesítette tervét, bővítette árutermelését. Kezdeményezéseik nyomán több piegyei gazdaság tudta növelni jövede­lemtermelő képességét, hatékonyabbá vált gazdálkodása. Az élenjárók között említhető a Bácshús. ahol az egy főre jutó nyereség 118 ezer forint, az Izsáki Állami Gazdaság, A pártnapok elé ahol százezer, a Bácsalmási Állami Gazda- ra, azoknak Ságban 90 ezer, a Kunszentmiklósi Egyetér­tés Tsz-ben pedig 88 ezer forint ugyanez az érték. Másfél évtizede már, hogy az ország élen­járó szövetkezetei sorába tartozik a fajszi Kék Duna Tsz előrelátó, jól tervezett ma­gas hozamokat elérő és kettős termesztést is alkalmazó gazdálkodásával. A vaskúti Bácska és a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet termékeinek teljes fel­dolgozottságra való törekvése, a kialakult belső vertikumok ugyancsak példaadoak va­lamennyi közös gazdaság számára. Kiemel­kedő munkát végzett a KAGE a paprikater­mesztés integrálásában. Siker koronázta a Dunavecsed Fémipari Vállalat exporttörek­véseit, licencvásárlásokkal, termékszerkezet- vEltás’sal csaknem meghússzorozta 1984-hez képest tőkés exportját, amely tavaly elérte az 53 millió forintot. A kecskeméti MEZŐ­GÉP 200 millió forinttal növelte ugyanebben az időszakban tőkés exportját, a világbanki tendereken sikeresen szerepelt. Gépipari ter­mékgyártással importigényt csökkentett a kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezet. Kiemelke­dő szolgáltató tevékenysége is, amelyet oly módon fejleszt, hogy leányvállalatot hoz ét­re. Az Április 4. Gépipari Művek leanyvalla- latok alapításával korszerű vezetési módsze­rek alkalmazásával kezdeményező es példa­mutató volt és olyan vállalati stratégiát dol­gozott ki, amely hosszú távon biztosítja a dinamikus fejlődést. Kiemelkedik a Petőfi Nyomda technikai korszerusítesevel, vala­mint a csomagolóanyag-gyártásban végre­hajtott fejlesztésekkel. ' __„„„ A Fémmunkás kecskeméti gyara kimagas­ló 25 százalékos eszközarányos nyereséget ért el az elmúlt évben, valamint olyan offen­zív piackutatásba kezdett külföldi potenciá­lis megrendelők körében, amelyeknek, remé­nyeik szerint, az idén több mint százmillió márkás üzletkötés lesz a következménye. Bácsépszer 22 százalékkal növelte a múlt év­ben árbevételét, nyereségét is hasonló mér­tékben. , , ...... -Ti A nagykereskedelmi vállalatok közül a Ti­sza Füszért kezdeményezése is példamutató: üzletnyitással közvetlen kiskereskedelmi ér­tékesítésbe kezdett. A kiskunfélegyházi Szig- ma Kereskedelmi Vállalat kereskedelempoli­tikája ugyancsak kiemelkedő, felújította es bővítette üzlethálózatát és olyan termekek értékesítéséhez is hozzálátott, amely koráb­ban nem tartozott profiljába. A kiemelkedő eredmények ebenere is mondhatjuk, még többet szerettünk volna el­érni és á* terveket minden területen mara­déktalanul teljesíteni. Az elmaradások, az alacsony hatékonyságú termelés, a korszerűt­len gyártmányszerkezet, az ebből adódó el­adhatatlan termékek sokasága ugyancsak jel- lemez egynéhány vállalatot a megyében. Az utóbbi különösen a Kecskeméti Zo- mánc- és Kádgyárban okoz gondot és vesz­teséget, amelyen sürgősen változtatni! kell. Ugyancsak a kedvezőtlen jelenségek köze^so- rolható, hogy nem javult a lakások minőse­ge, határidőn túlra nyúlnak az átadások is. Hiányzik még a komplex szemlélet a beru­házásoknál, az infrastruktúra kiépítésére ke­vés figyelmet fordítanak, amit például az uj kecskeméti rendelőintézet átadása után is tapasztalhatott a lakosság. Helytelen termelési politika is tapasztal­ható. Például a kistermelés ösztönzésére, az ÁHV külön összeget juttatott az állathiz­lalást integráló mezőgazdasági üzemeknek, amelyek közül többen ebből az összegből nem adták át egy fillért sem a kistermelőnek. Nincs megfelelő előrelépés a lépcsőzetes mun­kakezdés megszervezésében. Tapasztalható az is, hogy a vállalatok egy része a szabá­lyozórendszer kritikájára összpontosította erejét, ahelyett, hogy megkereste volna azo­kat a módszereket és lehetőségeket, amelyék­kel úgy alakította volna termelési politiká­ját, hogy a szabályozórendszer kedvezőtlen­nek tartott hatásait ellensúlyozni tudta volna. Az elmondottakból is kitűnik, hogy fele­más, nehéz évként említhetjük a tervidő­szakban az 1985-ös esztendőt. Okkal bár, de azt is észre kell venni, hogy ebben az esztendőben már nem csökkent a reálbér és a beruházások visszaesése is megállt. Az or­szágnak a legnagyobb gondot a külkereske­delmi mérleg csekélyebb aktívuma Okozza, amely negyede a tervezett 600 millió dollár­nak. A tél és következményei, valamint az élel­miszerexport árbevételének csökkenése stb. (vagyis az úgynevezett külső okok) mellett a már említett hibák és hiányosságokon túl egyéb kedvezőtlen jelenségeket is feltártak a párt- és állami szervek, amelyek megszün­tetése megkezdődött, ezzel kapcsolatban in­tézkedések történtek. _, ________ a lehetőségeknek kiaknázására, a melyek beruházás nélküli jövedelemterme­lő képesség fokozásához hozzájárulnak (pél­dául szervezés, munka- és technológiai fe­gyelem stb.) Ezzel is, mint ahogyan a gazda­sági teljesítőképességgel is összefügg az élet­színvonal alakulása. Mindannyian a növeke­dést Óhajtjuk, de ennek érdekében többet is kell vállalnunk. A teljes foglalkoztatottság a szocializmus vívmánya, az ember megbecsülésének egyik mutatója. Ennek belső tartalma azonban vál- > tozott az utóbbi időben, mert nem jelenthet egyet a mindenáron való foglalkoztatással, az­zal, hogy a lógósokat, a fegyelmezetlen dolgo­zókat nem lehet a vállalatoktól elküldeni, vagy egy termékszerkezet-váltás, technikai korszer rűsítés miatt munkásátcsoportosításra nem ke­rülhetne sor. A teljes foglalkoztatás ma azt je­lenti, hogy a dolgozók azon a területen kap­nak munkalehetőséget, ahol a leghasznosab­ban, a legnagyobb társadalmi értéket képesek előállítani. Jelenti tehát a hatékony munka­erő-foglalkoztatást is. amit a vállalatoknak kell megoldaniuk. Fegyelmezetten, hatékonyan A legfontosabb teendők Az eddig elmondottak bizonyságai annak, ogy nem alaptalan az elmúlt éveket sike- ssnek minősíteni, és azt állítani, hogy — ár nem az elhatározott ütemben — de elő- ílépés, nem pedig az egy helyben topogás olt a jellemző. A szerény fejlődéssel megfe­llő áruellátás, egyenletes és jó ólelmiszer- ínálat párosult, valamint a gazdaságirányí- isban, a demokratizmus kiszélesítésében Bdvező folyamatok kezdődtek. Nemzetközi íren pedig hazánk megerősítette tekintélyét, mi ugyancsak fontos jövőnk alakítása szem- ont jóból. A XIII. kongresszus határozatának megfe- slően — gazdaságpolitikai iránymutatásával - kidolgozott VII. ötéves tervben öt feladat sljesítése fogalmazódott meg: az egyensúly iegőrzése, a gazdaság fellendítése, az élet- tínvonal növelése, az inflációellenes prog- im végrehajtása és a teljes foglalkoztatott­ig fenntartása. Vagyis ebben az ötéves terv­en öt prioritás szerepel, tehát, elsődleges, lindennél fontosabb feladat. És most nem z a kérdés, hogy teljesíthetők-e, hanem az: ogyan, milyen módszerrel. A megoldást kell eresni, mert más út aligha lenne reális. Az ország nem adhatja fel pénzügyi egyén­ül yi politikáját a már említett következmé- yek miatt, de azért sem, mert ez a politika sztönzően hat a belső tartalékok feltárásá­A VII. ötéves terv programja és a terv szá­mok ismertek. Csupán néhány emlékeztetőül: mintegy 1200 milliárd forintot fordíthatunk beruházásokra, az ország lakásállománya 320 —340 ezerrel nő, az elektronizációra — min­den forrást (beleértve — százmilliárd forint az előirányzott összeg, a távközlés fejlesztésé­re 30 milliárd forintot költünk és el akarjuk érni az évi 17—18 millió tonna gabona meg­termelését. A reálbér öt év alatt 5, a fogyasz­tás 5—10, a társadalmi juttatás 10—15 száza­lékos növekedésével számol a terv. Fejlődésünk forrása a belső lehetőségek jobb kihasználásában rejlik. A fajlagos anyag- és energiafelhasználás mérséklése a munkaidő- alap teljes kihasználása, a munkafegyelem erősítése, a jobb szervezés, mind-mind tízmil- liárdokat jelent a tervcélok eléréséhez. Az in­tenzív fejlesztési programokban a minőség ja­vítása, és a nagyobb földolgozottság kapja a vezetőszerepet. Javulnia kell a hatékonyság­nak, az élőmunka termelékenységének, az esz- köakihasználósnak. Sok függ attól is, miként alakulnak a külpiaci értékesítések. A felsorakoztatott népgazdasági tervek és érdekek Bács-Kiskun megyében is meghatá­rozzák a további teendőket. A megye az el­maradottabb térségek közé tartozik, mégis — sőt éppen ezért — olyan ötéves tervprogram készült, amely az intenzív fejlődést szolgálja. Ehhez nagyobb társadalmi összefogásra, a he­lyi kezdeményezések felkarolására, az aktivi­tás növelésére van szükség. A fontosabb teendők között említendő, hogy szükséges a községek, felvak, tanyák népes­ségeltartó képességének javítása, amelynek egyik lehetséges és legfontosabb módja az ipartelepítés. Jelentős munkaerő-tartalékok vannak egyebek között Kiskőrös térségében, Bácsalmástól délre lévő községekben, Kiskun- majsa környékén, valamint Kunszentmiklóstól a Dunáig terjedő területen. És a felsorolás még csak nem is mondható teljesnek. Olyan feltételeket kell teremteni a tanyákon is, hogy ott a jelenleginél kedvezőbb körülmények kö­zött folytatódhassék a mezőgazdasági terme­lés, aminek csak egy része a tanyavillamosí­tás. Ennek tempója a következő időszakban sem csökkenhet. Összekötő és bekötőutakra van szükség a megye igen sok térségében és területén, valamint arra is, hogy ahol csak földutak vannak, ezeket is folyamatosan rend­ben tartsák. Bővülnie és korszerűsödnie kell az á.fész-bolthálózatnak, és több mozgóboltra is szükség van. Meg kell vizsgálni azoknak a tanyai volt iskolaépületeknek a helyzetét, ame­lyek most elhagyatottak. Ezek alkalmasak le­hetnek a szociális ellátó centrumok létreho­zására, egyes térségekben pedig igények sze­rint a tanítás visszaállítását is érdemes fon­tolóra venni. Nagy lehetőség nyílik a térségi összefogá­sok bővítésében, az együttműködések kiterjesz­tésében nemcsak azonos, hanem különböző szektorok között is. Követésre érdemes a BRG és a Császártöltési Vegyesipari Szövetkezet. Az Alföldi Cipőgyár és a hartai Erdei Ferenc Tsz kölcsönös előnyökön alapuló együttműködése, vagy a Habselyem Kötöttárugyár igen széles körű kooperációja, munkahely létesítése a me­gye mezőgazdasági üzemeiben. Haszonnal és előnnyel jár a Bácshús és a csávolyi Egyesü­lés Tsz közötti kooperáció is. A kapacitáski­használás, a hatékonyabb szállítás megszer­vezéséhez példa lehet a szövetkezetek kecs­keméti közös irodája. Szükség van a külföldi aktív tőke bevoná­sára is, amire ugyancsak voltak jó példák a megyében, akár a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság pyümölcsléüzemére, vagy a Kecs­keméti Borgazdasági Kombinát parafadugó­üzemére gondolhatunk. Nyugati cégekkel ha­sonló vegyesvállalat alakítására készül a ba­jai BLÉVISZ, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz és a Városföldi Állami Gazdaság, a bugaci üdülőfalu fejlesztésére hoz létre külföldi tő­kerészvénnyel hasonló együttműködést, és kialakulóban van egy svéd—magyar—NSZK közös vállalat szervezése a városföldi komp­resszorállomás hulladékhőjének hasznosításá­ra. Elindult tehát egy pezsgés a megye gazda­ságaiban, a kívánatos azonban az, hogy gya­rapodjon a kezdeményezők, az új lehetőségek után kutatók száma. Nagy tartalékok rejle­nek a megye valamennyi gazdálkodó egysé­gében, intézményében, a munkaidő teljes ki­használásában és a munkafegyelem javításá­ban. A legnagyobb elmaradások és hibák ed­dig is emberi gyengeségekből, felelőtlenségek­ből adódtak. Nem engedhető meg a lazaság, és az, hogy a munkaidőalapnak alig csak két­harmadát használják termelésre a dolgozók. Egész éviben az egyenletes, intenzív munka­végzésre kell törekedni, nem pedig év végi hajrával pótolni (ha egyáltalán lehet) az el­maradásokat. A dolgozók felelősségtudatán — vezetőktől a fizikai munkásokig — múlik egyrészt az, hogy a megyei elképzelések tel­jesülnek-e, valamint azon, hogy a célok ér­dekében iképesek-e mozgósítani és ösztönözni a megye valamennyi lakóját. DUNAVECSÉN SZÜLETETT Szabó Pál internacionalista Hetvenöt évvel ezelőtt, Duna- vecsén született Szabó Pál, a magyar forradalmi munkásmoz­galom mártírja. Nehéz körülmé­nyek között élő munkásszülők gyermekeként korán árvaságra jutott. Serdülő fiatalemberként egyedül tartotta fenn magát. Eleinte alkalmi munkákból élt. Tizenkilenc éves korában kala­uzként a BSZKRT — a BKV elődje — szolgálatába lépett. Eb­ben az időben a szakszervezet csak illegálisan működhetett, s ő a társaival részt vett a legális szervezet létrehozásáért folyta­tott harcban. Ez sikerrel járt. 1926 elején tagja lett a Villamos- és Hév Alkalmazottak Országos Szövetségének. Ettől kezdve mint­egy másfél évtizeden át válasz­tott titkára volt a zuglói helyi csoportnak, és kisebb megszakí­tásokkal a központi vezetőség­nek is. A harmincas évek elején belé­pett az illegális Kommunisták Magyarországi Pártja tagjainak sorába. A „Vörös Villamos” moz­galomnak aktív pártmunkása volt. Egyidejűleg tagja lett a Ma­gyar Szociáldemokrata Pártnak is. Következetes internacionalis­ta elveket vallott. Ezzel össze­függésben jelentős munkát vég­zett az eszperantórmozgalomban. 1933-ban letartóztatták, kom­munista szervezkedés címén in­dítottak vádat ellene. Nem tud­ták megfélemlíteni. Bátor, hatá­rozott kiállásával elérte, hogy bírái felmentsék. Ezt követően még fokozottabban küzdött a ki­zsákmányolás, az elnyomás el­len. A szakszervezeti gyűléseken beszédeiben mind nagyobb hang­súlyt kapott a fasizmus, a német nácizmus elleni felkészülés, harc szükségessége. A második világháború kitö­rését követően, különösen a Szovjetuniót ért orvtámadás után, szavaival a háború ellen mozgó­sított. Részt vett az 1941—42. évi függetlenségi mozgalomban. Az elnyomottak érdekében fáradha­tatlanul dolgozott. Még ugyan­abban az évben, betegen bünte­tőszázadba vonultatták be, és a szovjet frontra vitték. A Don környéki harcok során fogságba került. Néhány hét után a Moszk­vában élő magyar kommunisták csoportja felkutatta Szabó Pált, és az SZKP városi vezetőivel közösen kezdeményezték egy moszkvai kórházba való szállí­tását. Ezt a tervet azonban nem sikerült végrehajtani, mert mi­előtt útnak indulhatott volna, a szíve felmondta a szolgálatot. Nevét szakszervezeti székház­ban emelt emlékművön örökí­tették meg. A BKV Thököly úti művelődési házát róla nevezték el. A Budapesti Közlekedési Vál­lalatnál többszörösen kitüntetett szocialista brigád vette fel a ne­vét. Burger Péter HARMINC NAPON BELÜL FIZETNEK! Meggyorsul a nyugdíjak ügyintézése A SZOT szabályzata alapján megváltozott a vállalatoknál, a szövetkezeteknél a nyugdíjazások előkészítésének rendje: a munkál­tatóknak ezentúl egy. évvel az öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt össze kell gyűjteniük az érintett dolgozóktól addigi mun­kaviszonyaikat igazoló okmá­nyaikat, adataikat, s ezeknek alapján kérik a társadalombizto­sítási szervektől szolgálati idejük összeszámlálását. Az előzetes ada­tok birtokában a társadalombizto­sítási szervek munkatársai nyil­vántartásaikból összegyűjtik, a munkaviszonyban töltött időt, azt napra pontosan megállapítják, s arról határozatban értesítik a vál­lalatokat, a nyugdíj előtt álló dol­gozókat. E határozat ellen felleb­bezhetnek a dolgozók, amennyi­ben úgy vélik, hogy az nem egye­zik saját számításaikkal. Az érin­tettek így kellő időben megtud­ják, hány hetet vagy hónapot szükséges ahhoz dolgozniuk, hogy kiteljék a kerek év, ami után nő a nyugdíjuk mértéke és számuk­ra kedvezően tervezhetik nyug- díjbamenetelük időpontját. Ugyan­akkor az időben megtett előké­születekkel meggyorsul a nyugdí­jak ügyintézése. Mire elérkezik a nyugállományba vonulás tényle­ges ideje, a nyugdíj mértékének megállapításához szükséges leg­fontosabb adatok már együtt van­nak a társadalombiztosítási szer­veknél, s késedelem nélkül, az utolsó munkanaptól számított 3# napon belül folyósítják az else nyugdíjat. Az előkészületekre biztosított egy év várhatóan elegendő lesz ah/hoz, hogy a társadalombiztosí­tási szervek mindenkinek össze- gyűjtsék még nyugdíjazása előtt a munkaviszonyban töltött ide­jét, a amikor valaki nyugdíjba megy, késedelem nélkül hozzájut­hasson az őt megillető pénzhez. Arra továbbra is lehetőség van, hogy a korkedvezményes munka­körben eltöltött munkaviszony idejének összeszámlálását a dol­gozók nyugdíjazásuk időpontjától függetlenül, bármikor kérjék. A külföldön szerzett szolgálati idő elismertetését ezután is már két évvel az öregségi nyugdíjkorha­tár elérése előtt lehet kezdemé­nyezni. Gál Farkas: BILINCSBEN HÉTFŐN KEZDŐDIK Folytatásos regény a Petőfi Népében Hétfői lapszámunkban kezdjülk meg Gál Farkas: Bilincsben című regényének folytatásos közlését. A történet, amelyet háromnapos bí­rósági tárgyalás keretébe foglalva mond el a szerző, még 1944-ben kezdődik, amikor egy lelencgyerek (a regény főszereplője) elkevere­dik a kisvárosra rátörő háborúban. Sorsa ettől kezdve az üldöztetés, a kiszolgál tatotts4g, a cselédsors. Ennek a gyereknek az életét, a ké­sőbbi félnőltt ember nem mindennapi megpróbáltatásait, annak drá­mai fordulatokban bővelkedő napjait követi nyomon a szerző. Különös játéka a véletlennek, hogy a tárgyalást vezető bíró maga is lelencgyerekként nőtt fel a felszabadulás előtt egy árvaházban S most neki kell ítélkeznie a húsz évig megaláztatásban, nyomorban, testi-lellki kiszolgáltatottságban élt ember fölött, aki szándéka ellené­re súlyos bűnt — gyilkosságot — követett el. De vajon szándéka elle­nére-e? ... A regény címe nem csupán arra utal, hogy a vádlott bilincsben je­lenik meg a tárgyaláson, hanem arra is, hogy a bíró ugyancsak szo­rításban. a lelkiismeret és a törvényesség — ez esetben nehezen egyensúlyba hozható kétségei — között vergődik, ezeknek kettős bi­lincsében érzi magát * A mindvégig izgalmas, feszültséggel teli regény természetesen a szerző fantáziájának szülötte. Ha valaki mégis önmagára ismerne benne, az csupán a véletlen műve lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents