Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-04 / 29. szám
I 1986. február 4. • PETŐFI NÉPE • 3 SOLTVADKERT, MEDICOR • Pszotft Ferenc meóvezető ellenőrzi a tunéziai és ecuadori megrendelésre készült inkubátorokat csomagolás előtt. VITA AZ IFJÚSÁGRÓL Export már az év első napjaitól A MEDICOR soitvadkerti gyára tavaly a tervnek megfelelően kétezer-kétszázötven, különböző típusú inkubátort és ezerkétszáz vér- sejtszárrvl’álát készített. Ennék több mint 97 százalékát exportra szállították. Az idén már januárban elindították az első nyolcvan darab kórházi inkubátort Bulgáriába. Szép, új tanműhelyükben évente 8—10 fiatal szerzi meg a mechanikai és az elektroműszerész szakmunkás- bizonyítványt, s szinte mindannyian itt maradnak. Az elmúlt évben szép eredményeket értek el a hatékonyság növelésében. Ez lehetővé tette, hogy a béreket 10 százalékkal emeljék. Az idén is szeretnének ehhez hasonló eredményeket elérni. • Hambalkó Ferencné műszerész a berendezések elektronikai egységeit szereli össze. (Pásztor Zoltán felvételei) MUNKÁSSÁG? PARASZTSÁG? Statisztikai fogalomzavar Jó ideje már, hogy nem merek leírni egyetlen — a társadalmi rétegződéssel kapcsolatos — statisztikai adatot sem. Nem tudom ugyanis, hogy mit és kiket, milyen rétegeket takar a statisztika. Az ünnepi beszédek szóhasználata — a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az alkotó értelmiség — még csak rendben lévőnek látszik, ám lássuk be, hogy a mélyebben szántó elemzésre vállalkozók egyre nagyobb bajban vannak e frazeológiával. Sőt: a finomabban árnyalt fogalmak — fizikai foglalkozásúak, közvetlen termelésirányítók, nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak, mezőgazdasági fizikaiak stb. — használatakor sem lehet eldönteni, hogy voltaképpen kikre és mire gondol e fogalmak leírója. Elavult kategorizálás Valaha volt — valaha?, éppen tíz éve — a KSH akkori elnökének rendelkezése, miszerint a társadalmi osztályokkal, a társadalmi rétegződéssel kapcsolatos rendszer egységesíthető oly módon, hogy meghatározhatók az „osztályilletve réteg-főcsoportok, a tulajdonformák (szektorok) és a szervezeti formák, az Egységes Ágazati Osztályzási Rendszer, illetve a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere alapján.” (Mellesleg: az EÁOR- s a FEOR-rendszert a munkaügyi szakemberek közül sökan, bürokratikus módszerekkel kialakított és gyakorlatilag alig használható nomenklatúráknak ítélik. Ám mégis alkalmazzák, mert ez van ...) Akkor most boncolgassuk — mert modellértékű — a szövetkezeti parasztság fogalmát, s ennek kapásán hívjuk segítségül a legutóbbi népszámlálás — nyilván már nem pontos, de illusztrációként jól használható — adatait. Ezek szerint a szövetkezeti parasztsághoz sorolandó valamivel több mint félmillió aktív kereső, majdnem félmillió inaktív. és mintegy 430 ezer eltartott. összesen mintegy 1,4 millió ember. Az utóbbi két kategóriát csak a pontosság kedvéért említem, rögvest felejtsük is el, és maradjunk a szövetkezeti parasztsághoz sorolandó aktív keresőknél. A népszámlálás adatai szerint a termelőszövetkezetben dolgozó fizikai foglalkozásúak közül 250 ezernél is több „a nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású”, s közülük 103 ezer az „alkalmazásban álló”. A közvetlen termelésirányítók — tehát a FEOR szerint „nem fizikai” állományba sorolandók — száma kilencezer. Mi alapján? Mit kezdjek e negyedmilliós tömeggel? Mi okból sorolandó a termelőszövetkezeti parasztsághoz? Továbbá: mit kezdjek a 103 ezer „nem mezőgazdasági fizikai dolgozóval?” A munkássághoz vagy a szövetkezeti parasztsághoz soroljam-e őket? Ha ez előbbihez — mi okból? Végtére is a termelőszövetkezetekben dolgozó „nem mezőgazdasági fizikai foglalkozásúakról” van szó. Ha a munkássághoz tartoznak, mi okból? A traktorost, a karbantartó lakatost, a villanyszerelőt, a melléküzemág kőművesét és a szakképzett ácsot miféle meggondolás alapján sorolhatnám a szövetkezeti parasztsághoz? A tulajdonviszony alapján? No de „alkalmazásban állókról” van szó. Vagy annak alapján, hogy működési helyük a falu, munkahelyük pedig a falusi tsz? No de a nagy állami gazdaságok sem a nagyvárosokban tevékenykednek, dolgozóik — legalábbis statisztikai értelemben — mégis az úgynevezett munkásosztályhoz sorolandók, függetlenül attól, hogy „mezőgazdasági fizikaiaknak” avagy „nem mezőgazdaságú fizikaiaknak” minősí tendők — amúgy. Továbbá: mi az, hogy „szövetkezeti parasztság”? E félmilliós réteget tömörítő embercsoporthoz — ugyancsak a népszámlálás adatai szerint — 123 ezer szakmunkás tartozik. Most ók munkások vagy szövetkezeti ■ parasztok? (Miközben az állami gazdaságokban hagyományos értelemben vett „paraszti” munkát végzőket is munkásokként tartják nyilván.) És egyáltalán: mi az, hogy „paraszti munka”, követke- ^ zésképpen mi az, hogy „parasztság”? A magyar — és hagyományos értelmezésű — „munkásosztályhoz” sorolandók majdnem fele a falvak- ba'n, a községekben él. Többnyire ingázók és kétlakiak. Nagyipari munkavállalók és — háztáji gazdaságokban — a hagyományos értelemben vett paraszti munkát végzők, ök hová, milyen társadalmi osztályhoz, réteghez sorolandók? .Igaz, az ipari üzemben keresik meg a kenyerük javát, ezért ne akadékoskodjunk — ez talán még érthető ügy. Feloldandó ellentmondás Megannyi kérdés és még további — most már általánosabb érvényű — kérdések: ha a falvakban, például a műszakiak — tehát a „nem fizikai foglalkozásúak” — száma megközelíti a százezret, akkor ők hová tartoznak? Jó, tételezzük fel, hogy az alkotó értelmiséghez. Valóban és mind- ahányan? A népszámlálási adatokból ugyanis kiderül, hogy közülük mindössze 23 ezer a diplomás, és majdnem húszezren az általános iskolát sem fejezték be. Tudom, a gyakorlat pótolhatja az iskolát... Csak akkor azt nem tudom, hogy az érettségizett gépszerelő vagy az ugyancsak középiskolát végzett műszerész miféle, megfontolásból tartozik a „mezőgazdasági fizikai munkások” közé? S ezzel még nem beszéltünk a legérdekeltebbek, mármint a „nem mezőgazdasági fizikai dolgozók”, az ;,alkalmazásban állók” meg mások véleményéről. Márpedig az ember azonosság — divatos kifejezéssel élve: identitás — érzetéhez az is hozzátartozik, hogy tudja: milyen osztály, illetve réteg- kategóriába sorolja őt a társadalom. Vértes Csaba Mi a teendőnk? Az idősebb felelőssége Január 20-i számunkban részleteket közöltünk a KISZ Központi Bizottsága kongresszusi leveléből, vitára szólítva fel olvasóinkat. Többen beküldték hozzánk a vitairatban felvetett kérdésekkel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat, melyeket folyamatosan ismertettünk hasábjainkon. Továbbra is várjuk leveleiket. A szerkesztőségünknek címzett borítékra kérjük, írják rá: „Mi a teendőnk?” (A hasonló címmel megjelent kiadvány —, mely teljes egészében tartalmazza a kongresszusi vitairat anyagát — minden KISZ-bizottságon és alap- szervezetben megtalálható.) „Nem vadonatújak a fiatalok életérzésének — az idősebb korosztály számára — szokatlan megnyilvánulásai, „rendellenességei.” Mindig is-'voltak, s lesznek olyanok, akik nem jósolnak különösebb esélyt az ifjúságnak a jövő alakításában. Akik így vélekednek, minden kifogásolható eseményt, magatartást, viszonyulást puszta jelenségként vesznek számba; nem jutnak el a kiváltó okok elemzéséig, a megszüntetésükre irányuló jobbító cselekvésig. Márpedig a fiatalokkal sem lehet igazából enélkül szót érteni, hogy mi magunk ne vennénk komolyan mindazt, amit mondunk. Sok megszívlelendő ajánlást tettek a vitában előttem szólók, azonban az őszinteség iránti igényről (ami pedig az ifjú nemzedék tagjaival kialakítandó termékeny eszmecsere egyetlen lehetséges alapja) még kevés szó esett eddig. Meggyőződésem, hogy az egyes kollektívákban intézményesült (olykor a kompromisszum köntöse mögé bújtatott) alakoskodás, a megalapozatlan, felelőtlen ígérgetés, szavaink és tetteink gyakori szembefordulása torzítja el leginkább a fiatalok — elméletileg elsajátított, beléjük súly- kolt, olykor pedig csak elképzelt — szocializmusképét. Én úgy látom, hogy sokszor mi, éltesebbek ébresztünk kétségeket a fiatalokban a szocializmus jól ismert, sokat hangoztatott helyes elvi tételeinek gyakorlati megvalósítása iránt. Nem egy fórumon arról beszélünk, aminek tevékenységünk eredményeként lennie kellene, s nem arról, hogy mi van a gyakorlatban. Mindezt azért, hogy ne váljanak ismertté gyarlóságaink. Valamiféle hamis képzelgéssel azt feltételezzük, hogy ami nem derül ki, voltaképpen nem is létezik. Ami pedig nincs, azzal nem érdemes törődni... S mit szól ehhez a fiatal? Ha nem eléggé kreatív, elfogadja, hogy a közéleti érvényesülésnek elengedhetetlen feltétele a különféle életművészkedés. Már az iskolákban elkezdődik a konformista szemléletre nevelés. A pedagógusok egy része a feltétel nélkül illeszkedni és alkalmazkodni kész diákot tartja a legszimpatikusabb magatartásának. Az olyant, aki soha nem vitatkozik, RÁDIÓJEGYZET Mészöly Gyula és a magyar paradicsomtermesztés Nagy érdeklődéssel hallgattam szombaton, fél kettőitől a Kossuth Rádióban a már 12 éve halott dr. Mészöly Gyula hitvallását munkájáról, kortársa, Somos professzor és az utód, dr. Farkas József emlékezését a magyar paradicsomnemesítés óriásáról. Mészöly Gyula neve eggyé vált a hazai paradicsomnemesítéssel, a kertészeti termesztés fellendítésével, a kecskeméti zöldségkutatási központ kialakításával. Emberi nagysága, tudása, szerénysége, közvetlensége miatt mindenki Gyula bácsinak hívta dr. Mészöly Gyula akadémikust, igazgatót, országgyűlési képviselőt, főiskolai tanárt. Pais Judit műsorában a már beteg Gyula bácsi emlékezett, egy 1972-ben készült felvételen, a negyvenes évek elejére; amikor szaktanítóként Kecskemétre került, majd 1942 őszétől a Kertészeti Kísérleti Telep létrehozásával bízták meg. A telep 1951-től Kísérleti Gazdasággá, 1955-től Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetté, 1972-től Zöldségtermesztési Kutató Intézetté nőtt, irányítása alatt. (Valameny- nyinek igazgatója, lelke, példamutató, elhivatott vezetője és kutatója volt.) Megtört hangon sorolta a paradicsomtermesztéssel, -nemesítéssel szemben akkor támasztott követelményeket, első igazán nagy sikerét (vad fajták keresztezésével Európában elsőként állított elő fajhibridet), új fajtáit, azok elterjedését. A rá annyira jellemző szerénységgel említette Kossuth-díját, a Magyar Tudományos Akadémián betöltött szerepét, munkájának országos elismeréseit. A nagy pályatárs, dr. Somos András akadémikus emlékezésében így jellemezte kortársát: „Megszállottja volt a paradicsom • nemesítésnek ... Olyan eredményt elérni, olyan alapokról indulva, mint ő, csak éjt nappallá téve, ennek élve lehetett”. Mészöly Gyula 14 paradicsom- fajtát állított elő. Az utolsóknál már munkatársa volt az akkor még tanítvány Farkas József (ma kandidátus), a Zöldségtermesztési Kutató Intézet főmunkatársa, Mészöly Gyula utódja. Mekkora volt Gyula bácsi szakmai tekintélye, mennyire nagyra tartották kollégái, ismerősei? „A legnagyobb rang Gyula bácsi után paradicsomnemesítőnek neveztetni — vallotta Farkas József. — Gyula bácsi kiváló nevelő egyéniség volt! Húsz éve még a szigorát, munkában szinte kérlelhetetlen pontosságát említettem volna, ha akkor kérdez. Ma már? Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen volt. Ennek is köszönhető, hogy azt a bizonyos mészölyi szellemet tudtuk folytatni mindmáig a nemesítő munkában. Minden nemesítő álma az, hogy a világszínvonal lehessen a mércéje. 1983 óta ez az előttünk lévő, elérhető szint. Jelenleg kilenc fajtával vagyunk jelen a világpiacon, jó minőségű, viszonylag olcsó paradicsom-vetőmaggal.” Végezetül megtudtuk a műsorból, hogy egy komplett intézet létrehozása volt az elhunyt igazgató vágya, melyben az alap-, az alkalmazott és a fejlesztő kutatás egyaránt szerepelt. „Jó lenne, ha ez a mészölyi gondolat folytatódna azoik mellett a nagyszerű gondolatok mellett, amelyeket ő a fajtákról, kutatásról, nemesítésről oly sokszor kifejtett” — jelentette ki az egykori tanítvány. Pais Judit harmincperces ösz- szeállításához csak gratulálni lehet. Kivételes érzékkel nyúlt a kivételesen nagy kutató emlékéhez. Ritkán adatik meg, hogy egy riporter olyan élő portrét tudjon készíteni egy eltávozottról, mint ahogy ez most sikerült. Kerekes Magdolna Mennyi mész kell bele? Vállalkozás a földminőség javítására Az AGROBER vállalkozó partnerek bevonásával országos programot indít a földek minőségének javítására. Szakemberei abból indultak ki, hogy az utóbbi éveikben, az intenzív műtrágyázás hatására is, az országban sokfelé meglehetősen elhasználódott a talaj, s kémiai ösz- Hzetétele kedvezőtlenül változott meg. Ez a mezőgazdasági termelés sikerességét egyelőre általában nem veszélyezteti' ám a későbbiekben — amennyiben nem sikerül fokozni a talajjavítás hatékonyságát — ez a kedvezőtlen jelenség megmutatkozhat a hozamok csökkenésében is. Az AGROBER ezért a talajok meszezésére új program koordinálását vállalja; az arra vállalkozókkal, közös érdekeltséggel megszervezi a talajjavító anyag komplex kijuttatását. Számítógépben tartják majd nyilván az ország talajtani helyzetét, és a feltérképezés alapján ajánlatot tesznek az érintett üzemeknek arra. hogy megbízásukra elvégzik a szükséges munkát. A mészbányákat is nyilvántartják, ily módon csökkentik a szállítási távolságokat. Kiválasztják a meszeléshez szükséges, gazdaságos géprendszereket is. NAPONTA 250 AUTÓBUSZ (Tóth Sándor felvétele) Huszonkét évvel ezelőtt készült el Kecskeméten a távolsági autóbusz-pályaudvar. A két évtizeddel ezelőtti forgalomnak jól megfelelt a váróterem, a peron és a tárolóterület nagysága. Azonban az átmenő forgalom évről évre nőtt, most már egyértelmű, hogy az észak—déli irányban közlekedő autóbuszok mellett megszaporodtak a kelet—nyugati irányú járatok is. Az átmenő járatok száma naponta 31, ugyanakkor 218 járat ide érkezik, illetve innen indul tovább. Hozzávetőleges számítások szerint naponta tizennégy-tizenöt ezer ember fordul meg a kecskeméti autóbusz-pályaudvaron. korosztály nem érvel. (Ugye ismerősen hangzik: helyzeténél fogva csak a felettesnek lehet igaza.) Az eleve kudarcra ítéltetés tudata nem bátorít a harcra. Sokat beszélünk mostanában — a vitairatból is kicsendül — a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének igényéről. A fiatalok nemigen tudják elviselni, hogy miközben a közéletben, a mozgalomban eszmecsere folyik a vélemények szabad ütköztetésének szükségességéről, létjogosultságáról, előremutató szerepéről, a gyakorlatban a demokrácia „utánfutóivá” degradálják őket. Furcsálható-e az olyan kórtünet, miszerint a fiatalok körében mindjobban tért hódít a közömbösség? Egyáltalán nem. Szerintem a mi helytelen magatartásunkban lelhetők fel leginkább a mozgalmi élettől való elfordulásuk gyökerei. Jól tudom, sokan vannak eltérő véleményen. Pedig az ifjúság egy része kilátástalan- ságtudatának erősödésében magunknak is sommás részünk van. Gyermekeink pedig a világért sem akarnak mások lenni, mint amilyenné mi (a társadalommal közösen) formáljuk, alakítjuk őket. Ha pedig hiányzik számukra a megszívlelendő jó példa, mivégre nehezményezzük, ha önmagukat alakítják a társadalomból vett különféle kétes szokások, élet- és viselkedésformák, olykor deviáns törekvések, megnyilvánulások követésével.” Südi Bertalan, a jánoshalmi Petőfi Tsz pártalapszervezetének titkára, országgyűlési képviselő Javuló gyógyszerellátás, növekvő export A VI. ötéves terv időszakában a gyógyszeripari vállalatok mintegy 80 százalékkal növelték termelésük értékét. A belföldi szállítások ennél is nagyobb ütemben nőttek, az igényeket azonban így sem tudták mindig maradéktalanul kielégíteni. Volt olyan év, amikor a számított 8—10 százalék helyett 17 százalékkal emelkedett a hazai kereslet. A gyártás bővítésével — ha átmeneti zökkenőkkel is — lényeges hiányok nélkül elégítette ki a gyógyszeripar az igényeket. Tavaly a gyógyszergyárak mintegy 8,8 milliárd forint értékű készítményt adtak át a gyógyszertári hálózatnak, s az általuk előállított 800 féle szer közül 13, nem alapvető fontosságú gyógyszer szállításában voltaik átmeneti elmaradásaik, de ezek is pótolhatók voltak más orvosságokkal. Kínálatuk tavaly 8 új gyógyszerrel bővült. A gyógyszergyárak szocialista exportjukat öt év alatt — az államközi szerződésekben vállaltaknak megfelelően — megkétszerezték. A konvertibilis elszámolású export értékének növekedése elmaradt az előirányzottól, de így is csaknem egyharmadával nőtt a magyar gyógyszeripari termékek kivitele a tőkés országokba. 1980-ban az iparág konvertibilis elszámolású behozatala még jóval meghaladta a kivitelt, 1985-ben pedig már 16 millió dollárral többet értékesítettek, mint amennyiért vásároltak. A VII. ötéves tervben a központi gazdaságfejlesztési program keretében a gyógyszeripar további jelentős fejlődése várható. Az elképzelések szerint 1990-ig 65 százalékkal nő itthon a gyógyszerek értékesítése, a szocialista export 44 százalékkal bővül, a konvertibilis kivitel pedig csaknem duplájára emelkedik. Az idén azonban csak mérsékelt fejlődés várható a gyógyszeriparban, mert több, nemrég megkezdett beruházás a későbbiekben érzékelteti hatását a termelés bővítésében. A hazai gyógyszerellátás várhatóan a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb lesz. A múlt év végi szállítmányokból már tartalékolásra is jutott.
