Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-19 / 42. szám

1986. február 19. * PETŐFI NÉPE « 5

Az úttörőcsapat évforduló előtt

névadója:

Kun Béla

A Kun Béla-szakértők könyvekkel a hónuk alatt érkeznek a találkozóra. A lányok hetedik bések: Sudár Sarolta Kun Bélánénak a férjéről írott munkáját, Kovács Krisztina Zalka Miklóstól a Mindenkihez, Kálmán Ildikó pedig a Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend című könyvet teszi az asztalra. (Negyedik társuk, Szabó Szilvia éppen tüdő- gyulladással fekszik otthon.) Az egyetlen fiú, a nyolcadikos Bővíz Gábor, Liptai Ervin A Magyar Tanácsköztársaság című művében lapozgat.

Kapásból sorolják Kun Béla életútjának legjelentősebb állomásait. Tizenhat évesen lépett be Kolozsvárott a szociáldemokrata pártba, Nagyváradon a Szabadság című lap riportere volt. 1915-ben tartalékos zászlósként orosz fogságba került, a tomszki hadifogolytáborba szállították, ahol a forradalmi csoport vezetője lett. Még a nagy októberi szocialista forradalom előtt felvették a bolsevik pártba. 1917 végén Pétervárra utazott, megismerkedett Leninnel, munkatársa lett a Pravdának és alapító tagja az Oroszországi Kommunista Párt magyar csoportjának. 1918 nyarán részt vett a moszkvai ellen - forradalmi lázadás leverésében, novemberben pedig negyven társával elindult a fronton át Magyarországra.

November 14-én történelmi jelentőségű találkozó zajlott le, amin ott voltak a Szovjet-Orosz- országból hazatért kommunisták és a szociáldemokrata párt baloldali ellenzékének tagjai. Itt mondták ki a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulását. Kun Béla éjt nappallá téve dolgozott, írt, agitált. 1919. február 21-én letartóztatták. Március 21-én a polgári kormány le- .„j^ondgtt, „Jfigyyeres harc. nélkül győzött a szocialista forradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Kun Béla a Forradalmi Kormányzótanács külügyi és hadügyi népbiztosa lett. A dicsőséges 133 nap után az osztrák kotrnány internálta, majd 1920- ban a Szovjetunió menedéket adott számára. 1921-től 36-ig részt vett a különböző országok forradalmi mozgalmaiban, 1937-ben a személyi kultusz áldozata lett. Ezek persze jóformán csak címszavak ahhoz képest, amit a gyerekek a korról, és egyik prominens alakjáról, Kun Béláról tudnak.

A kis csapat lázas munkában van, hiszen nem csekély feladatra vállalkoztak, ők képviselik majd az iskolát a Kun Béla születésének centenáriumára rendezett országos vetélkedőn.

Díszőrség a szobornál

. Lassan ideje azt is elárulni, melyik iskoláról van szó. A kecskeméti Buday Dezső Általános Iskoláról, amelynek 577-es számú úttörőcsapata Kun Béla nevét viseli.

— 1980-ban volt a névadó, s ezzel egyidőben megkezdtük a reá vonatkozó kutatásainkat is — tudom meg Kuncz Imréné csa• Az országos vetélkedőre készülő tanulók megbeszélést tartanak Horváthné dr. Tóth Antóniával. (Méhesi Év* felvétele)

patvezető-helyettestől. — Most a századik évfordulóról nagyobb rerfdezvénnyel emlékezünk meg, kétnapos ünnepség lesz az iskolában. A születésnapon, február 20- án a felső tagozatosok megnézik A 39-es dandár című filmet az Otthon moziban, s részt vesznek egy Kun Béla életútját feldolgozó szellemi vetélkedőn. Ehhez már valamennyien kézhez is kapták az anyagot. Á kicsiknek akadályversenyt szervezünk, a legjobbak természetesen jutalmat kapnak. A folyosón lévő szobornál óránkénti váltással állnak majd díszőrséget a pajtások. Készülőben egy album is, ehhez már jóformán együtt vannak a képek és szövegek. S persze ezen a napon az iskolarádió is .ünnepi műsort sugároz.

— Ennyit a házi ünnepségről. Milyen vetélkedésre készül ez az öt lelkes diák?

— Más, Kun Béla nevét viselő általános iskolával is kapcsolatban állunk. Nemrég kaptunk például levelet Győrből. Az ottani pajtások ’kiállítást terveznek az évfordulóra, s csapatunk életét megörökítő fotókat, dokumentumokat kérnek tőlünk. A szimferopoli 34- es számú iskola tanulói ugyancsak levélben kerestek meg bennünket: ők is kapcsolatba akarnak lépni velünk, s anyagot várnak az is- kólájukban,-lévő Kun Béla-mú- zeum gazdagításához. Hogy visz- i. szakanyarodjak , a kérdéshez, az országos vetélkedőt a budapesti Práter Utcai Általános Iskola Kun Béla úttörőcsapata hirdette meg. A mieink már eddig is sikeresen szerepeitek, reméljük ott lesznek márciusban a budapesti döntőn is.

Túl

a harmadik fordulón

A kis csapat felkészítésével járó munkát Horváthné dr. Tóth Antónia földrajz—német szakos tanár vállalta magára, egy törté- nelemszakos kolléga segítségével. -•

— Két hónapja hirdették meg a pályázatot, azóta a gyerekek lelkesen bújják az ide vonatkozó szakirodalmat. Sajnos. Kun Béláról elég kevés publikáció jelent meg, s azok sem forognak közkézen. Sikerült anyagot szereznünk a pártarchívumból, a diákok pedig a megyei könyvtárban búvárkodnak. A verseny első fordulójára naplót kellett összeállítanunk Kun Bála életéről. A másodikban egy igen nehéz, az egész korszakot feldolgozó feladatlap helyes megoldásával jutottunk túl. A harmadikra pedig a Forradalmi Kormányzótanácsban mondott szónoklatai alapján kellett egy képzeletbeli beszélgetést kitalálnunk és leírnunk. Ami sajátos problémát jelent: ötük közül négyen csak hetedikesek, még nem foglalkoztak ezzel az időszakkal. Más a karszemlélete egy nyolcadikos gyereknek, aki már ismeri a történelmi kort, s ebben Kun Bélát is el tudja helyezni. A felkészülés nem kis energiát kíván a gyerekektől. Rengeteget olvasnak, jegyzeteket készítenek, s délutánonként pedig összeülünk, hogy a fontosabb dolgokat megbeszéljük, összegezzük a frissen szerzett információkat.

Ő a példaképük

Bővíz Gábor, aki egyébként az úttörőcsapat titkára, már kamatoztatta is e munkával szerzett tudását:

— Mi történelemből már foglalkoztunk a Magyar Tanácsköztársasággal, s ,az egyik órán részletesen be is számolhattam arról, mit tudtam meg az egyéni búvárkodásaim során Kun Béláról.

ök öten alaposan kiveszik részüket az iskolai ünnepség előmunkálataiból is. Nemrég készült el a jubileumi fal, tele fotóval, d okumentumokkal.

— Mi állítottuk össze a felső- söknfek a szellemi totót — egészíti ki információimat Kovács Ildikó. — Kérdéseket persze nem árulhatok el, de annyit igen, hogy felöleli az egész életutat. Bedolgozunk az iskolarádió ünnepi műsorába is. Úgy tervezzük, idézni fogunk beszédeiből, s abból a Leninnel folytatott képzeletbeli dialógusból, amit a pályázatra írtunk.

Hogy mindezt a nem kevés időt és energiát emésztő munkát miért csinálják ekkora odaadással, s kedvvel, Kovács Krisztina fogalmazza meg:

— Számunkra az a természetes, ha úttörőcsapatunk névadójáról mindent tudunk. Így illik. S azt szeretnénk, ha az iskola többi tanulója is ugyanennyire ismerné az életét és munkásságát. Végül is a példaképünk.

Hogy miért? Erre a kérdésre nem közhelyszerű válaszokat kapok. Kun Bélának azokat az emberi tulajdonságait, értékeit sorolják, amelyeket teljes joggal példamutatónak és követendőnek tarthat egy egészen más történelmi korszakban élő tizenéves: az aktív közéleti szereplést — felszólalt mindenhol, ahol csak igazának hangot adhatott —, tudásszomjét, egyetemet végzett, több n ve Íven beszélt, egyszóval, ahogy ők mondják — kiművelt fő volt.

Kormos Emese

KÉPERNYŐ

Századunk

Mind kevesebb honfitársunknak személyes élménye a második világháború.

Lakosságunk többsége a német hadak kiűzése után született. Szülők, ismerősök emlékezéseiből, olvasmányaikból^ játékfilmekből, iskolai tanulmányokból tudnak az 50 év alattiak, amit tudnak, a történelmünket még hosszú ideig befolyásoló politikai, katonai, társadalmi megrázkódtatásokról. Napi politikai érdekek, az egykori főszereplők elfogultságai, félelmei nehezítették a teljes igazságok feltárását, a tragédia okainak kimutatását, a tanulságok kifejtését.

Üjabb levéltári kutatásokra, eddig hallgató tanúk emlékezéseire, a 70—80-as években megjelent tanulmányokra alapozva készített 8 újabb műsorával is köz- érdeklődésre számíthat Bokor Péter és stábja.

A sorozat több közkeletű ismeretek összefoglalásánál, hatásos megjelenítésénél. Míg a kor legkiválóbb kutatói is feledett, homályban maradt információkhoz

jutnak a tévésorozatból, nyilatkozott a rádióban a minap egy jeles történész. Módot talál Bokor Péter saját véleményének érzékeltetésére is, noha a tárgyilagosság, a korszerű történelmi szemlélet, a tények tisztelete a sorozat jellemzője. Legutóbb, a Végjáték a Duna mentén 5. részében Vörös János vezérezredes árnyaltabb, hitelesebb ábrázolására tett kísérletet. A későbbi miniszter, a Hadtörténeti Múzeumban őrzött naplójából tudom, hogy többet tett a harcok beszüntetéséért, mint azt néhány — szerintem különböző okokból részrehajló — történész, író próbálta elhitetni, Az őrségváltás a Színház utcában elszomorítóan tükrözte a csatlós államok szomorú kiszolgáltatottságát, a vezető politikai garnitúra szánalmas kisszerűségét.

Míg az urak a budai palotákban tanácskoztak, százával, ezrével pusztult a magyarság. A szörnyű világégést, hazánk oktalan pusztulását, a lelkek megmételye- zését, az erőszak tobzódását idézte fel Vészi Endre Ember és árnyék című, meggyőzően őszinte tévéjátéka. Olvashatta-e vajon Radnóti Majálisát a történet egyik legszánalmasabb figurája, a nyilassá ikergült gyerekember a mocskoló korban: „Nyugodtan ölnek, majd Iha ölni 'kell. / Lehetnének talán még emberek, / hisz megvan bennük is, csak szendereg / az emberséghez méltó értelem. / Mor\djátok hát, hogy nem reménytelen.”

Még a költő nevét sem hallotta, mint oly sok társa, a kultúra el piszkolódott morzsáihoz jutott, ha jutott, mint ezt okosan fejtegette egy rokonszenves mai fia- * tál ember a „Ki miben tudós ?” vetélkedőn.

Jó, jó, tudom a legképzettebbek, a vállalkozó szelleműek kerülnek a kamerák elé. Mégis egy nemzedék vizsgázik több százezer néző szemeláttára. Nemcsak történelemből, a gondolkodás tudományából, világnézeti tájékozottságból, magatartásból. Hamar elvesztette rokonszenvemet az a diáklány, aki az adott feladatot minél alaposabb, minél pontosabb megoldás helyett sematikus, bár tetszetős szólamokkal próbálta elkápráztatni a tisztelt zsűrit. Hála a bírálók hozzáértésének, most ellenfele jutott tovább, de így lesz ez az életben is?

H. N.

Kézikönyv A-tól Z-ig, avagy tévedések Kecskeméttől Bajáig

Igaza van Erős Zoltánnak, a Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig című kötet szerzőjének: „Nincs olyan kézikönyv, amely megírását, megjelenését követően ne szorulna kiegészítésre”.

Azonos szempontok körültekintő, következetes alkalmazásával összeállított lexikonok címszavait, meghatározásait, közléseit is árnyalja a közreműködők eltérő ízlése, értékrendje, életkora, tájékozottsága. A mindig korlátozó helyhiány szorításában előfordulhat, hogy határesetekben eltérnek a vélemények egyes tételek közzétételéről. Viszolyog- tatnak ezért a leltárkészítők, akik a lehetőségek mérlegelése, a körülmények figyelembevétele nélkül sorolják: ki mindenkiről, mi mindenről írhatott volna a szerző. Egy-két, feltétlenül az adott lexikonba, kézikönyvbe kívánkozó adat kimaradása sem érdemel említést.

Bizonyos következetesség, a sokoldalú tájékozódás azonban szakmai alapkövetelmény. Ha a szerző is így gondolta volna, akkor jóval többet megtudhatnának e kötet olvasói Bács-Kiskunról, kevesebb hiba bosszantaná az érdeklődőket.

Mindenképpen írnom kell a kiadvány Bács-Kis- kun megyei vonatkozásairól.

Haladjunk — csak néhány kirívó mulasztást, tévedést említve — abc-sorrendben.

Apostagról szólván tudhatta volna Erős Zoltán; az egyik legkiválóbb, legfontosabb magyar szociográfia, a Kiskumhalam modellje. A Nagy Lajos írásaiban fölbukkanó Dunaszemes, Harpacskó-szaju- dat is Apostag, „a történet örök színhelye”. „Szülőföldem szép határa” címmel' is ír a községről, novelláiban, riportjaiban a szomszédos települések is említődnek.

Mit szól a Tóth Kálmán Társaság ahhoz, hogy nagyítóval is hiába keressük a város jeles szülöttének nevét. Babitsról illene tudatni: bajai ihletésű A hatholdas rózsákért című, megfilmesített kisregénye. Érthetetlen számomra ez a mondat: „A városban lakik 1905 és 1906 között Babits Mihály.” Talán e két évben! Miként járhatott bencés gimná-* ziumba Szarvas Gábor nyelvész? 1852-ben is a ciszterciták tanítottak a napsugaras városban.

Katona József ügyvédi vizsgája előtt fejezi be a Bánk bán első változatát és nem ügyvédként, mint ezt a lexikon állítja. Nemcsak alsóbb iskoláit „végzi” (kénytelen vagyok idézőjelbe tenni ezt az erőszakolt, az elviselhetőnél gyakrabban szereplő, az adott cselekvést, folyamatot pontosabban meghatározó igék helyett alkalmazott divatszót) szülővárosában: két és fél évig a kecskeméti piaristáknál tanult. Ma már a múlté a Katonát egykönyvű írónak tekintő korábbi felfogás. A lexikon szerzője mégis csak a Bánk bánt említi. A városház kapujában — és nem az épület előtt — esett össze, a foglár szolgálati lakásában halt meg Katona József. A drámaíró földi maradványai — erről sem tudósít a Móra Ferenc Kiadó kötete — két évtizede az új köztemetőben porladnak. (Erős Zoltán szerint díszsírhelye a Szentháromság temetőben található.) A szerző Pápánál, Pozsonynál és másutt tudatja, hogy a megnevezett helységben milyen műveket írt Petőfi Sándof,,A kecskeméti illetőségű versek — a Jövendölés, a Pálnapkor —, szóra sem érdemesek a Magyar irodalmi"helynevek lexikonban. Acs Károllyal, Jókai Mórral közös kecskeméti kötettervre sem utal az összeállító. Arról is hallgat a kiadvány, hogy Jókai Mór kecskeméti élményeiből írta első regényét, a Hétköznapok-at.

A kötet megemlíti: „Bajza József 1849-ben Kecskeméten tölt néhány napot.” Vörösmarty is! Gyu- lay Pál Kecskeméten írta az Egy régi udvarház utolsó, gazdája című művét, a Mátyási Józseffel barátkozó Csokonai Vitéz Mihály jó szívvel emlékezett kecskeméti példaképére.

Elhalványítja Móricz kecskeméti kapcsolatait az a közlés, amely szerint „gyakran megfordult a városban”. Ö maga írta: itt „gyűjtött olajat mécsesébe”. Sárközi Györggyel, Németh Lászlóval parcellát is vásárolt a Kisnyírben. Tóth László a pontatlanul megnevezett nyomda vezetőjeként csak a harmincas évek közepén, második felében bontakoztathatta ki irodalompártoló akcióit, segíthette jeles írók műveinek megjelenését. Ezért sem fogadható el ez a megállapítás: „A város irodalmi életére 1920—1940 között nagy virágzás jellemző.” A Héjjaséktól megrettent Kecskeméten még egy Mó- ricz-színmű előadását is betiltották 1926-ban ... Szoros szálak fűzték — ismétlem, a harmincas években! — Illyés Gyulát, Veres Pétert, Erdélyi Józsefet, Sinka Istvánt a nyomdához, irodalomtörténeti értékű könyvek készülték a Kéttemplom közi üzemben. Féja Gézát, Szabó Pált azonban csak egyszer hívták meg a második világháború előtt Kecskemétre.

Szívesen időzött századunkban a kecskeméti művésztelepen — mint ezt írásai is bizonyítják — Szép Ernő, Kassák Lajos, egyetlen magyar városban sem rendeztek annyi sikeres irodalmi estet élő nagyjaink közreműködésével, mint az ezerkilencszázhat- vanas években Kecskeméten.

A Forrás első száma 1969 márciusában és nem 1961-ben jelent meg.

Petőfi szülővárosának, Kiskőrösnek négy és fél rövidke sor jutott. Számos, fontos információ hiányzik. Tudathatták volna — például —, hogy 1969. augusztus 4-én Váci Mihály avatta fel a szülőház szomszédságában az állandó Petőfi-emlékkiállítást.

Aligha minősíthető „bőbeszédűnek” a Kiskunfélegyháza irodalmi emlékeit bemutató szakasz. Tudni iillik:Petőfi első önállóan megjelent művének, A helység kalapácsának póruljárt „hőseit” kiskunfél- egyháziafcról mintázta. Darvas József Elindult szeptemberben című regénye kiskunfélegyházi ihletésű. Talán egy mondat megillethette volna Falu Tamást is.

Kunszentmiklós. Itt élt, itt dolgozott néhány évig Baksay Sándor, Szász Károly, Mészöly Gedeon. Mindez nem derül ki a lexikonból. (Szabó Pál kellemetlen hat hetet töltött a kiskun településen.)

Mélykút nevét hasztalan kerestem. Itt született Fenyő Miksa, a Nyugat egyik alapítója.

Téves a 85. oldalon látható képaláírás. Az egykorú rajz a református templomot és nem a Nagytemplomot ábrázolja.

Három tekintélyes lektor ellenőrizte a szöveget. Bizonyára pontosabb, teljesebb kiadványt köszönthetnénk, ha néhány vidéki helytörténész is átnézte volna nyomtatás előtt a kéziratot. Az elsősorban a diákoknak szánt műből igazán kigyomlálhatták volna — mint ezt kollégám is javasolta — az olyan esetleges meghatározásokat, mint például: Kiskunhalas. Város . .. Kiskőrös mellett. Még ha Kiskunfélegyházát írt volna a szerző... Ez utóbbi pedig „Kiskőrös közelében” található. Ez a kiadvány pedig közelebb kerülhetett volna a szakmai megbízhatóság követelményeihez.

Heltai Nándor

Szándékát azonban hamarosan eloszlatta a bíró szelíd hangja. Mert a bíró észrevette Sárosin, hogy megváltozott, s tudta — régi tapasztalata volt ez —, ha a vádlottak vallomásuk során közelednek a per tárgyát képező cselekményhez. az elkövetés időpontjához, pánikba esnek. Ezért a tárgyalást mindig nyugodt, kiegyensúlyozott légkörben vezette, igyekezett lélektanilag hatni a vádlottakra. így volt ez most is Sá- rosi Péter kihallgatásánál. A pedagógusnő csodálta a bíró türelmét, s nemegyszer megjegyezte neki, hogy egy Makarenko 1 veszett el benne. A másik népi jül- nök már nem így vélekedett. Az ö elve a keményen lesújtani jelszóval volt összefoglalható. S úgy gondolta, csakis az lehet kemény, aki ordítozik, asztalt ver. Magában puhány értelmiséginek tartotta a bírót, ülnöktársáról pedig az volt a véleménye, hogy vénségére belehabarodott a tanácsvezetőbe.

A bíró lapozgatott a periratokban, a gépírónő feszesen ült a helyén, az ügyész, az ügyvéd várakozó arccal nézett a pulpitus felé.

— Folytatjuk a vádlott kihallgatását1, Kinek van kérdése az eddig elhangzottakkal kapcsolatban? — nézett körül a bíró, de kérdése senkinek sem volt.

— Ott tartottunk, hogy a vádlott csak nevének leírását tanulta meg, egyébként írástudatlan. Kérem, mondja el — nézett szembe a vádlottal — emlitette-e valamikor is a gazdájának az4, a szándékát, hogy szeretne iskolába járni. Pontosabban, volt-e ilyen gondolata?

— Én erre nem gondoltam, bár. amikor a Vendel megtanította , velem a nevemet, járt az eszembe, milyen jó lehet minden betűt ismerni. De nekem

Köváriéknál nem volt szavam!

— válaszolta Sárosi, j látszott rajta, nem akar többet mondani.

— Kik jártak a tanyába, milyen emberek?

— Mindenféle ember járt oda

— hadarta a vádlott, és fejét leszegve tartotta A bíró látta ezt, tudta, miért csinálja Sárosi, de úgy tett, mintha nem venne észre semmit, s változatlanul megnyugtatóan szelíd hangon kérdezett.

— Maga beszélt ezekkel az

emberekkel? '

— Nekem ott nem volt szavam. Ha vendégek jöttek, hátra kellett mennem.

— Volt-e gyerek ismerőse? Ügy értve, magával egykorú valaki ott a tanyák között, akivel megértették *egymást a Kurucsai Vendelen kívül?

— Hó laktak arra más gyerekek is, az biztos, de a Vendelen kívül velem egyik sem barátkozott. Inkább, csúfoltak. De én nem is értem rá soha ilyesmire, hogy barátkozás, meg komázás. Mert a tanyába egyre több állatot vettek Kjjváríék, s nekem azokkal kellett lennem.

— És a Kőváriék fia? Ügy tudom, volt egy fiuk.

— Persze, a Kővári Gergely, de az nálam öregebb volt, és csak nagy ritkán jött haza, a városban járt iskolába, és ott valami rokonánál lakott. De ha haza is jött, én csak messziről láttam, soha nem beszéltem vele.

—y Elégedett volt a sorsával?

— Az első években sokszor arra gondoltam, hogy elszökök, főleg akkor, amikor megvert a gazda. De nem mertem, féltem a csendőröktől, a lelenctől. Később, úgy öt, hat év múlva ez -már nem jutott eszembe. Nem bántottak, a Terus néni meg még kedvezett is nekem néha. Jó ételeket adott, beszélgetett velem, ha a gazda nem volt otthon Előfordult, hogy együtt ebédeltünk a konyhában, vagy az udvari eperfa alatt, és olyankor úgy éreztem, mintha ő az anyám lenne. Ez ritkán volt, de megszerettem, és ő is szeretett engem. csak félt a gazdától. Nagyon sokszor leszidta ötét is, még az is lehet, hogy megverte, de azt nem láttam.

A bíró észrevette, hogy Sárosi kezd feloldódni. Kérdéseire egyre hosszabban válaszol, a hangja is nyugodtabb. Elégedettséget érzett, s arra gondolt, hogy a módszere ime most is beválik. Az érthetően, ideges, izguló, netán megriadt vádlottal sikerült elfeledtetni, hogy miért is áll a bíróság előtt, sőt talán azt is, hogy bíróság előtt áll. S ha ez sikerül, akkor az ítélkező sok olyan, aprónak tűnő, de mégis lényeges momentumot megtud, ami befolyásolhatja a későbbi, a végső döntést.

ö is és a tanács másik, két tagja is, de az ügyész, az ügyvéd szintén tisztában volt a cselekmény súlyával, sőt az ügyész a bírósághoz benyújtott vádiratában — legalábbis a formális logika szerint — megindokolja a minősítést, levezeti okfejtését, amelynek végén igen súlyos büntetés kiszabását javasolja. De ha ilyen egyszerű, csupán a logikán alapuló ténykedés lenne a bírói munka, akkor felesleges lenne például kriminálpszichológiát. szociológiát tanulni. Elég volna a logika Sőt talán az sem kellene, hiszen a büntető törvénykönyvben bárki megtalálja, milyen bűntettért mi adható. Az ítélkezői munka azonban ennél jóval több: nemcsak jog-, hanem ember- és életismeret, ugyanakkor politika, tudomány és hivatás. A Sárosival szemben ülő bíró mindegyikből ala- pOf stúdiumokat vett.

— Mikor haragudott meg véglegesen Kővárira, mármint a i'Olt gazdájára?

— Nem haragudtam én rá, hanem féltem tőle. De félt a Terus néni és a fiuk is. Azért jött csak ritkán haza. Nagyon konok em' bér volt a gazdám. Még akkor sem sírt, amikor a Terus néni szcrencsétlenüf járt és meghalt.

— Az hogyan történt? — vetette közbe a bíró a kérdést, mert erről nem volt szó a nyomozati iratokban.

(Folytatjuk.)

i