Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-18 / 41. szám
198«. február 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Élenjáró cím szabadszállás a katonai szakközépiskolának A Magyar Néphadsereg Gépjárműtechnikai Tiszthelyettesképző Szakközépiskolája elődjét 1974-ben hívták életre, 1975-ben kezdték meg az addigi 2 éves helyett a 4 éves rendszerű tiszthelyettes-képzést 9—11 szakmában. A választás azért esett akkor Szabadszállásra, mert itt minden személyi, technikai feltétel megvolt. Az első három évben a fiatalok az akkori Munkaügyi Minisztérium által kidolgozott program keretében ismerkedtek a szakmai és a közismereti tárgyak rejtelmeivel, míg a negyedik évben katonaként egyévi tiszthelyettesképzésben részesültek. A tíz év oktatási, nevelési tapasztalatai tették lehetővé, hogy a múlt évben a Művelődési Minisztérium és a Honvédelmi Minisztérium szakközépiskolai rangra emelte az intézetet. E kis visszatekintést Bencze András mérnök őrnagytól, az iskola igazgatójától hallottam, akitől arra kértem választ, hogyan oktatják, nevelik az általános iskolákból kikerülő, s itt továbbtanulni akaró, a Magyar Néphadsereg tiszthelyettesi hivatását választó fiatalokat? — Az oktató-nevelő munkában óriási tapasztalatokat szereztünk, s rendelkezésünkre áll a teljes szakmai, anyagi háttér. Sok segítséget kaptunk és kapunk a szakmunkásképző iskoláktól, különösen a kecskeméti 607-es tanintézettől. A személyi feltételekről : a vezetők katonák, a szakmai oktatók mérnökök, technikusok, a közismert tárgyakat polgári tanárok tanítják, akiknek egyetemi, főiskolai végzettségük van. A gyermekek a 8. osztály elvégzése után pályázat alapján kerülnek a tanintézetbe. Érdekes, a múlt évben már 3—4-szeres volt a túljelentkezés, pedig követelmény a 3,5—4-es tanulmányi eredmény, s a felvételi vizsga — orvosi, pszichológiai, fizikai — ugyancsak szigorú. A fiúk szerződést kötnek, amelyben vállalják a tanulmányi idő és az azt követő szolgálat kötelezettségeit. S mit kapnak? Térítésmentesen kollégiumi elhelyezést, ruházatot, ingyenes oktatást, sőt zsebpénzt is. Az első beöltözés 20 ezer forintba kerül. A négyéves képzés eredményeként érettségi képesítőt, szakmunkás- és tiszt- helyettesi bizonyítványt szereznek. — A nevelésre különösen nagy gondot fordítunk — mondta az iskola igazgatója. — A gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően, folyamatosan neveljük őket felnőtté, emberré. Ehhez mindent eszközt felhasználunk, nagyon szoros kapcsolatot tar• tunk a szülőkkel. A követelményeket fokozatosan emeljük — mondanom sem kell, kellő pedagógiai türelemmel —, olyan módon, hogy ne legyen kudarcélményük a gyerekeknek. A lemorzsolódás az első évben 5—9 százalék, a négy év átlagában 11 százalék. Az ok néhány kivétellel: a gyermek nem tud eleget tenni a tanulmányi követelmények • A nevelésre különösen nagy gondot fordítunk — mondta az iskola igstegatója, Bencze András mérnök őrnagy iskoláról. A 15 éves Ardeleán István a Győr megyei Kajárpéc- ről jött ide. — Nem volt könnyű bejutnom, mert először a szemem miatt elutasítottak, de ón nem adtam fel. Fellebbeztem, újabb orvosi vizsga, s felvettek ... Édesapám kazángépész, s ő mondta: „szerezz egy jó szakmát fiam.'’ Itt szakmát is tanulok, s megszerezhetem az érettségit. Beilleszkedésem nehezen ment, romlott a tanulmányi eredményem, de fokozatosan javulok, s már elértem az élenjáró címet. Az osztályfőnökömet szeretem, mert sokat van velünk, vasárnaponként együtt focizunk. .. Kecskés Károly hallgató a Fejér megyei Vál községből került az intézethez. — Én 1982-ben kezdtem itt tanulmányaimat, s nagyon köny- nyen megszoktam. Most már az utolsó évemet töltöm katonaként, mert mi még a négyéves tiszthelyettes képzés ben részesülünk. Letettem az autószerelő szakmunkásvizsgát, hatszor,.grtem el kiváló címet. Az az elgondolásom, hogy a tiszthelyettesi avatás után leérettségizem és elvégzem a tiszti főiskolát. Nagyon megszerettem itt, s ezért jó lenne ittmaradni az iskola közelében ... Gémes Gábor nek. Amire különösen ügyelünk, az a közéletiség gyakorlása, a beszédkészség elsajátítása és a nyilvános szereplés. Nincs nagy katonáséi nálunk, inkább szeretettel vesszük körül a gyermekeket. A napirend inkább kollégiumi, mint katonai, s a szabad idő kulturált eltöltéséhez nagy segítséget nyújt a KISZ-szervezet, amely a tanulók 96 százalékát tömöríti soraiba. Az intézet ez év januárjában kapta meg az Élenjáró Tanintézet címet, a nevelő- és oktatómunka, a fegyelem, a technikai eszközök karbantartása elismeréseképpen. A tanulmányi versenyeken 1978-tól matematikából, magyar nyelv és irodalomból, s természetesen szakmai tárgyakból is országosan az elsők között végeznek tanulóik. A fiúkat nagyon szeretik a községben is, hiszen udvariasak, tisztelet- tudók, jólneveltek. Az egyik közös gazdaság vezetője „benczé- seknek” nevezte el őket, utalva az igazgató nevére, s a fiúk jó magatartására. Nemcsak az iskola, hanem az oktatógárda is fiatal. A 25 pedagógus átlagéletkora 36 év, és közülük 11 -en továbbtanulnak egyetemen, vagy egyetemi kiegészítő szakon. Két növendéket, az elsőéves Ardeleán Istvánt, és a végzős Kecskés Károlyt kérdeztük az • Ardeleán István: — A szemem mialt elutasítottak, de én nem adtam fel... • Az a tervem, hogy leérettségizem és elvégzem. a tiszti főiskolát — nyilatkozott Kecskés Károly hallgató. MINDEN JEGY ELKELT A Galilei Kecskeméten Azon, hogy Galambos Erzsi meg Sas József fellépésére minden jegy elkelt Kecskeméten, ■nem lepődtem meg. Amikor azonban a műsorfüzet apróbetűs, eldugott szövegéből arról értesültem, hogy a nyíregyházi színház egyetlen estére elhozza ide Németh László Galilei című drámáját, s két héttel az előadás előtt a színház pénztáránál erre jegyet kértem, esküdni mertem volna rá, hogy még válogathatok is a helyekben. Meglepődtem, amikor közölték velem: — Minden jegy ellkelt! — Boldogan fogadtam el a felkínált pótszéket, örültem, hogy lám, nemcsak az úgynevezett könnyű műfaj talál megértő közönségre, de a várható maga- sabbrendű élvezet is, a nehézveretű drámai szöveg. Végre az olvasmányélmény megelevenedik majd a kecskeméti közönség szerencsésebbik része előtt, akik valahogy időben „megszimatolták” a produkció különlegességét. A Nyíregyházán színpadra vitt Galilei híre ugyanis már eljutott hozzánk. Értesültünk a kritikákból, hogy Szigeti András (akit még Schweiz néven ismertünk itteni színházi működése idején) élete eddigi legnagyobb lehetőségéhez jutott Galilei szerepében, s kiváló alakítással örvendeztette meg a közönséget. Jól tette tehát a kecskeméti színház, hogy egy estére átengedte a színpadot a nyíregyházi művészeknek. Mert hát mit is tudunk mi, vidéki színiházbajárók, a Gaililei- ről? Csak annyit, amit az életrajzok is közölnek róla. Németh László nehéz korszakához fűződik a dráma megírása. A Válasz című folyóirat megszűnése után majdnem négy esztendeig nem jelenik meg írása, elsősorban fordításokból él. A Nemzeti Színház számára kezdte írni, s 1953- ban fejezte be a Galileit, de a dráma elfogadása várat magára. A Csillag című folyóirat közli 1955 januárban, majd a fővárosi i Katona József Színház mutatja be 1956-ban. A további évek már megnyitják számára is a szellemi érvényesülés útját: 1957- ben Kossuth-díjat kap, 1958-ban kiadják a Galileit orosz fordításban, 1965-ben Kodállyal együtt kapja meg a Herder-díjat. Hetvenedik születésnapját 1971-ben nagy tisztelettel ünnepli az ország, a Vörös Zászló Érdemrenddel tüntetik ki. Hosszas betegeskedés után, 1975. március 3-án távozott az élők sorából. Ez év április 18-án lesz születésének 85. érvfordulója. Kecskeméthez sok szál fűzte Németh Lászlót. Itt nyomtatták például a Tanú című folyóiratát a felszabadulás előtti években, s meleg barátság fűzte a nyomda igazgatójához, Tóth Lászlóhoz, de később is többször ellátogatott ide. Úgy vélem, hogy a város még nem ismerte fel ennek a kötődésnek a jelentőségét, s félő, hogy az emlékek is szétszóródnak. Életművének teljesebb megismerése, feltárása, tárgyilagos értékelése is mintha még mindig halasztódna. A Galilei színpadi bemutatása szerény alkalom arra, hogy bepillantsunk egy gazdag alkotópálya kiemelkedő értékeinek egyikébe — az inkvizíció előtt vívóidé tudós gondolataival együtt —, a Németh László-i töprengések mélységeibe. S reméljük, arra is nyílik lehetőség, hogy Galileit megismerje legalább még egy színházat betöltő közönség a közeli jövőben. F. Tóth Pál GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Az Operába készülnek a fülöpszállási úttörők m • A képet nyáron készítették a túrázó fülöpszállásiak: a tihanyi apátság előtt örökítette meg őket egyik társuk. Megyénk egyik régi kun településén, Fülöpszálláson ötszáz kisdobos és úttörő tartozik a Hámán Kató úttörőcsapat kötelékébe. Az elmúlt napokban a 7 b osztályban, az Albert Schweitzer raj tagjai láttak vendégül, hogy elmondják, hogyan élnek, mire készülnek, s mit tartanak említésre méltónak a megye többi úttörőcsapata előtt. Az ilyen beszélgetések alkalmával eddig mindig a lányok igyekeztek hozzászólni, viszont Fülöpszálláson a fiúk adták egymásnak a szót, igyekeztek min- 'den fontos dolgot elmondani. — Születésnapra készülünk — mondta Hatvani Szabolcs —, és már javában gyűjtjük az elmúlt tíz esztendő tárgyi emlékeit. Egy kicsit könnyebb dolgunk van, mint társainknak, mert csapat- vezetőnk, Alexy Rezső bácsi a mozgalom kezdeteit is jól ismeri, már a szüléink úttörőéletét is ő irányította, és valamennyien nagy tisztelettel, szeretettel övezzük. Ugyancsak készülünk a területi ú tt»r őt a lólkozóra, ami Kiskőrösön lesz, és sok érdekes programot kínál. — Ebben a tanévben — vette át a szót Varga István — számomra a szeptember 29-i akadályverseny volt nagyon emlékezetes, jól szervezett, öt akadály várt bennünket, utána a testvérrajjal számháborúztunk. Nálunk az is nagyszerű, hogy sokszor kirándulunk. Legutóbb, mielőtt a hó leesett, a Kígyós-pataknál jártunk. — Minden táborunk nagyon érdekes volt — állította Kelemen Laci. — Voltunk Fonyódligeten, Egerváron. És mennyit kirándultunk...! Jártunk Tatán, Várgesztesen, megnéztük a jáki templomot, a tatai várat, a turult ... Én biztosan visszamegyek ezekre a helyekre máskor is. — Sokat faggatom a szüléimét, hogy milyen volt régen úttörőnek lenni .rrr. mondta Tengölics Károly —, és ők sokat meséltek nekem .»rról.v-hogyan' ünnepeltek. Szeretném ezt egyszer leírni, hogy megmaradjon a csapatnak is. (Reméljük: Karcsi megvalósítja tervét.) Marte Rózsa volt az első kis- lánvjs aki szót kért: — A sok szakkört szeretem, ami nálunk van. Jó az is, hogy többre is járhatunk. Van képzőművész-szakkörünk, ahol rajzolunk és batikolunk, sportszakkörünk, citerazenekarunk, énekkarunk. De jó lenne, ha még töibb lenne! Azt hallottuk, hogy lesz számítógépes szakkör, és szeretnénk, ha biológia- és földrajzszakkör is lenne. Szeretnénk többet tanulni és tudni a növényekről, a távoli országokról. — Jól sikerült a hasznosanyaggyűjtésünk,— vetette közbe mosolyogva Sőregi Krisztina. — A mi rajunk végzett a második helyen vasgyűjtésben és papírgyűjtésben egyaránt. Minden pénzt, amit kaptunk, a csapatnak adtuk. — Jártunk a szabadszállási tsz- ben — folytatta Sáfár Sanyi —, öt napig csumáztuk a paprikát. Egynapi bérünket a csapatnak adtuk, négynapi pedig a miénk lett. — És mennyi lett a tiétek? — Átlagosan ötszáz forint! — Most milyen programra készültök? Varga István és Lugosi Anikó így foglalta össze terveiket: — Március 2-án Budapestre, a Magyar Állami Operába megyünk. A Bánk bánt nézzük meg. Nagyon készülünk rá, mert legtöbben még nem voltunk az Operában, és tudjuk, hogy az elmúlt években újították fel a százéves épületet. — ... és készülünk a májusi háromnapos kirándulásra. Kőszegen alszunk, ellátogatunk Sopronba, Győrbe, Szombathelyre, Székesfehérvárra is. Igyekszünk mindent elolvasni ezekről a városokról, hogy fogalmunk legyen arról, milyen látnivalók várnak bennünket. — Bizonyára jól összetartó közösség vagytok, ha együtt jártok színházba, kirándulni, túrázni. A foglalkozásaitokat hol tartjátok? — Legutóbb Szabolcséknál voltunk — válaszolt Bende Brigitta —, és nagyon jól megbeszéltünk mindent. Égy rajgyűlés hetekre, hónapokra meghatározza programjainkat. APENDI LÚD JA Kirgiz népmese Égy napon Apendi levágta egyetlen lúdját, s miután kon- dérban megfőzte, a hóna alá csapta, s útnak eredt, hogy elvigye a kánnak ajándékba. Ütközően azonban korogni kezdett a gyomra, ezért a lúd egyik combját megette. Megérkezik a kánhoz, az meg a féllábú lúd láttán kérdőre vonja: — Ej, Apendi, hol a másik lába ennek a lúdnak? — Ö, kánom — feleli Apendi —, az idei ludak, ahányan csak vannak, mind féllábúak. Ha mem hiszed, nézd meg a. karámodbeli ludakat. A kán karámjában nagy falka lúd tanyázott, s eső utáni idő lévén, valamennyien féllábon álldogáltak. — Azt mondja erre a kán a dzsigitjének: — Fogj egy botot hamar, s verd ki a ludakat a karámból. Megyen a dzsigit, veri a ludakat bottal, mire azok, persze, páros lábbal eredtek futásnak. — Hazudtál, Apendi — szólt a kán a szaladó ludakra mutatva —, hisz azoknak kettő lábuk van. — Ha téged is elvernének egy bottal, te nem két, hanem négy lábon szaladnál — vágott vissza Apendi a kánnak. Kirgizből fordította: Buda Ferenc Tudósítóink jelentik A szorgalmas jánoshalmi riporterek ezen a héten is jelentkeztek. írásaik közül Fenyvesi Éváét közöljük, mert kiváló kisdobosmunkájáért az elmúlt nyáron külföldön, Olaszországban táborozhatott, és ottani élményeiről írta a beszámolót: „Még soha nem voltam távol szüleimtől; ezért nagy izgalommal készültem az útra. MALÉV- repülőgópen mentünk társaimmal Rómába. Nagyon meglepett bennünket, hogy ebédet kaptunk az utazás ideje alatt. Padovába már autóbusszal vittek, családoknál helyeztek el, három napra. Ezután találkoztunk valamennyi tálborba indulóval, és együtt mentünk Borcadicadorába, egy szép kastélyba, ahol már kiírták a nevünket a szobák ajtajára, így könnyen a helyünkre találtunk. A program játék és Kirándulás volt. Jártunk Velencében, Cor- tinóban. Utaztunk olyan felvonón, ami hóval borított hegyre vitt bennünket, a nyár kellős közepén! A táborban magyar estet tartottunk, főztünk gulyáslevest, paprikást, és bemutattuk a csárdást is. * A bajai Lantos Dóra harmadikos kisdobos. Soraiból büszkeség csendül ki, amikor arról számol be, hogy iskolájuk udvarán csodálatos játszóteret építettek fel szüleik, tanáraik, és a bajai erdészet dolgozói. A mászókák, vonatok, hinták mind-mind fából készültek, tehát nem baleset- veszélyesek. Dóráék nagyon megszerették az újfajta játékokat. Ennek bizonyságaként egy fényképet is mellékelt leveléhez. összeállította: Selmeci Katalin HÍREINK Megjelent a HUH, a kiskunhalasi úttörőház lapja. A hároméves múltra visszatekintő újság az idén negyedévenként kerül olvasóihoz, a halasi pajtásokhoz. A sok ügyes vers és írás mellett folytatják a város három úttörő- csapatának krónikáját, időrendben felsorolják akcióikat, kezdeményezéseiket, mozgalmi életük jeles eseményeit. Az ötlet kitűnő, érdemes utánozni! □ A kecskeméti úttörőházban- megtekinthető a város állandó úttörőtáborának terve, naponta 8-itól 18 óráig. A régenvárt táborhely kialakításához a pedagógusok, szülők, úttörők és kisdobosok véleményét, javaslatait is hasznosítani szeretnék. A látogatók minden megvalósítható ötletét szívesen fogadják. □ A kisszállási Dózsa György úttörőcsapat lapját, a Csengőszót ugyancsak megkaptuk, és gratulálunk valamennyi ifjú szerkesztőnek. Életükről szóló írásaik mellett bemutatják szőkébb hazájuk, Kisszállás eseményeit, beszámolnak az OMÉK-on elért sikerekről, a Temaforg-üzem eredményeifől, terveiről. Dokumentumértékű az a történet, amit Petró János nyugdíjas mondott el unokájának arról, hogyan zajlott a helyi kastélyban egy emberöltővel ezelőtt Boncompagni hercegnő majálisa... Rejt vény fejtőknek Az itt látható rajzon lévő betűket meghatározott sorrendben olvassátok össze. Egy híres magyar lró vezeték- és utónevét kapjátok meg. A megfejtéseket — az Író nevét, és legalább három művének elmét — levelezőlapon kérjük beküldeni elmünkre fPetőfi Népe szerkesztősége, 6001 Kecskemét, Pí.: 76), február 28-ig. A levelezőlap címoldalára Írjátok rá: Ottörőrejtvény. A helyes megfejtést beküldőik között tíz könyvet sorsolunk ki, postázunk címükre.
