Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

v A SZAKSZERVEZETEK XXV. KONGRESSZUSÁRÓL JELENTJÜK

(Folytatás az 1, oldalról.) '

pályakezdők lakáshoz jutásának lehetőségeivel foglalkozott.

Ganem Ganem, az Arab Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetségének küldötte átadta a titkárság és az arab dolgozó osztály üdvözletét. Elmondta, hogy a mostani alkalom jó lehetőséget teremt a Magyarországon elért eredmények és vívmányok megismerésére. A továbbiakban korunk jelentős problémáiról szólt, kiemelve, hogy különösen a fejlődő országok küzdenek a gazdasági élet állandó nehézségeivel, a munkanélküliséggel.

Miközben a világ e problémákkal küzd, az imperialista körök — élükön az Egyesült Államokkal — folytatják a fegyverkezési versenyt. Ganem Ganem hangoztatta: a közel-keleti térségben a béke csak úgy valósulhat meg, ha a palesztin nép önrendelkezési jogot kap, s létrehozza önálló államát egyetlen jogos képviselője, a PFSZ vezetésével.

Ágoston József} a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa vezető titkára egyebek mellett

arról beszélt, hogy a szakszervezetek megyei tanácsainak az eddiginél nagyobb részt kell vállalniuk a területpolitikai célok kialakításában, mert az emberek a lakóhelyükön is többet várnak a szakszervezetektől érdekeik védelmében.

Braxátor Margit, a Vörös Október Férfiruhagyár szabásza elmondotta, hogy az iparágban dolgozóknak több mint a fele 30 év alatti fiatal, közülük azonban mind kevesebben maradnak a szakmában.

Kristóf Ferencné, a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat csoport- vezetője a bányászat több mint 25 ezer nődolgozójának helyzetéről szólva elmondta, hogy bár nem a föld alatt, de mégis gyakran igen mostoha körülmények között végzik munkájukat, annak ellenére, hogy az elmúlt években — a szakszervezet közreműködésének köszönhetően is — több intézkedés történt a nők munkakörülményeinek javításáért.

Ezzel a tanácskozás első napja véget ért.

A második munkanap: hozzászólások, vélemények

Szombat reggel fél 9-kor az Építők Rózsai Ferenc Művelődési Há- zába'n folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXV. kongresz- szusa. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai.

A szombati vitában elsőként Harangozó József, a Tégla- és Cserépipari Tröszt szakszervezeti intézőbizottságának társa- dajmi titkára szólalt fel. Megfontolásra ajánlotta a szakszervezeti tagdíjak fizetésének egyszerűsítését, a bélyegek helyett valamilyen más, kevesebb adminisztrációval járó elszámolási rendszer bevezetését.

Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára a szakszervezetek és az állami szervek kapcsolatairól szólva kifejtette, hogy az együttműködés az elmúlt években eredményesen fejlődött.

Szemán József, a Dunai Vasmű hengerésze arról szólt, _ hogy a 80-as években válságágazattá vált kohászat dolgozóira ma némileg megnyugtatólag hat az, hogy központi intézkedések segítik rendezni az ágazat vállalatainak anyagi helyzetét, hozzájárulva működőképességének biztosításához.

Szőlősi Istvánná, a pedagógusok szakszervezete Kaposvár körzeti bizottságának alapszervezeti titkára elsősorban a kistelepüléseken tanító pedagógusok lakásgondjaival foglalkozott hozzászólásában.

Fejlődő együttműködés

Ezután Alekszandra Birjuko- va, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökhelyettese szólalt fel. Méltatta a magyar dolgozóknak a fejlett szocialista társadalom építésében elért eredményeit.

Kiemelte, hogy a magyar szákszervezetek tevékenységét a különböző nemzetközi fórumokon is elismerik. A magyar és a szovjet szakszervezetek folyamatosan fejlődő együttműködése jól szolgálja a két ország közötti kapcsolatok . elmélyítését. Mint mondotta, népeink barátságát tovább erősítette Kádár János és Mihail Gorbacsov tavaly szeptemberben Moszkvában megtartott találkozója.

Rámutatott, hogy a KGST-or- szágok felsőszintű tanácskozásának határozata, valamint a tudományos-műszaki haladás 2000- ig szóló komplex programja a szakszerrezetek közötti együttműködés hatékonyságának fokozására és elmélyítésére is új lehetőségeket biztosít.

Hangsúlyozta, hogy a magyar és a szovjet szakszervezetek között teljes a nézetazonosság a szakszervezeti világmozgalom és a nemzetközi kapcsolatok minden időszerű kérdésében. Ezt az egyetértést fejezi ki az is, hogy a szocialista közösség országai — s ezen belül a két ország szakszervezetei — egyhangúlag jóváhagyták és támogatják a Mihail Gorbacsov januári nyilatkozatában megfogalmazott leszerelési javaslatot. A konstruktív békekezdeményezés javasolja a nukleáris fegyverek teljes felszámolását az egész világon, s ez megegyezik a dolgozók, a szakszervezetek és a Föld minden békeszerető, haladó és demokratikus erőinek érdekeivel. Rámutatott, hogy a szocialista országok szakszervezetei jelentős mértékben hozzájárulnak a Szovjetunió békékezdeményezé- seinek megvalósításához. Külön is méltatta a kongresszuson elhangzott, a Szovjetunió javaslatait támogató békefelhívás jelentőségét.

Kriston István, a Nógrád megyei Volán Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára egyebek között arról szólt, hogy erősödött a verseny a fuvarpiacon, s ma már mintegy harmincezer magánfuvarozó is részt vállal a szállítási feladatok ellátásából.

Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottságának titkára elmondta, hogy a kongresszus elé terjesztett dokumentumok, illetve az eddigi vita hiteles képet ad az elmúlt időszak szak^- szervezeti munkájáról, az ifjúsággal való törődés is visszatükröződik benne. Szólt arról, hogy a KISZ számára nem lehet közömbös, milyen választ adnak a szakszervezetek az ifjúság problémáira és hogyan képviselik azokat.

A KISZ közelgő, XI. kongresz- szusáról szólva kiemelte, hogy az ifjúsági szervezet politikai platformjában markánsabb, a szocializmus értékeit és problémáit, a párt törekvéseit még inkább hirdető és vállaló szervezetté kíván válni.

Gerard Alézard, a francia Általános Munkásszövetség, a CGT titkára átadta a kongresz- szusnak a legnagyobb francia szakszervezeti szövetség üdvözletét. Elmondta, hogy a CGT megkülönböztetett figyelemmel kíséri- a szocialista országok szakszervezeteinek munkáját, s a tapasztalatokat igyekeznek hasznosítani. Véleménye szerint a magyar szakszervezetek elsősorban azzal érnek el eredményeket, hogy aktív részesei a gazdálkodásnak is, részt vállalnak a döntések meghozatalában.

Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke arról szólt, hogy a vállalati érdekek képviseletét, egyeztetését ellátó kamara egyre több kérdésben működik együtt a szakszervezeteikkel.

Szabó Sándor, az ÉDOSZ Békés megyei titkára egyebek között elmondta, hogy a szakszervezetek kezdeményező közreműködésével indult meg az élelmezésipari szakmában is az új vállalatvezetési formák kialakítása.

Tóth Ilona, a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsának vezető titkára úgy ítélte meg, hogy a beterjesztett dokumentumok őszinte értékelést adnak a szakszervezetek munkájáról és iránymutatásul szolgálnak a további fejlődéshez.

Dón Gábor, a Taurus Gumiipari Vállalat szakszervezeti intézőbizottságának titkára arról beszélt, hogy a termelés hatékonyságának fokozásáért, a vállalatok jelenleg a munka jobb szervezésével, a dolgozók eredményesebb foglalkoztatásával tehetik a legtöbbet.

Miklós Györgyné, a Győr- Sopron megyei Tejipari Vállalat szb-titkára hangsúlyozta: az

élelmiszeripar munkájának értékét továbbra is az határozza meg, hogy termékeivel milyen színvonalon elégíti ki a lakosság igényeit, s exportjával milyen mértékben járul hozzá az ország gazdasági egyensúlyának javításához.

Zimonyi Ferencné, a Zrínyi Nyomda szakszervezeti bizottságának titkára elmondta, hogy a központi bérintézkedések ellenére a nyomdaiparban foglalkoztatott dolgozók jelentős részének életkörülményei az utóbbi években romlottak.

Varga Károly, a Láng Gépgyár lakatosa a nehéz gazdasági helyzetbe került vállalatok dolgozóinak gondjairól beszélt.

Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára arról szólt, hogy jelenleg alig van olyan szakma, foglalkozási réteg, amely — okkal vagy ok nélkül — ne érezné hátrányosnak saját helyzetét, kedvezőtlennek a kialakult bérarányokat. Ebből következik, hogy olyan kereseti viszonyokat kell kialakítani, amelyek a végzett munka, a teljesítmény elismerését közelebb hozzák a társadalom igazságérzetéhez.

Szabó Imre, a Debreceni Ingatlankezelő Vállalat szb-titká- ra úgy ítélte meg, hogy az . utóbbi időben a szolgáltató vállalatok, szövetkezetek dolgozóinak társadalmi megbecsülése növekedett.

Bujáki Gáborné, a Szilasmen- ti Termelőszövetkezet raktárosa elmondotta, hogy 1976 óta működnek a termelőszövetkezetekben szakszervezetek, amelyeknek azonban csak az alkalmazottak lehetnek a tagjai. A tsz- tagoknak és az alkalmazottaknak alapvetően egybeesnek érdekeik. Különbség közöttük abból adódik, hogy a tsz-tagok háztáji földdel rendelkeznek. így az alkalmazottak egy része Idővel

tsz-taggá kíván válni, de továbbra is kötődik a szakszervezeti mozgalomhoz. Gondot okoz, hogy az új szövetkezeti tagok nem tarthatják meg szakszervezeti -tagságukat.

Kéri Attila, a BKV gépkocsi- vezetője elmondta, hogy egyetért a tanácskozás elé került dokumentumokban megfogalmazottakkal, s .javasolta azok elfogadását.

Pécsi Ildikó, a Népszínház érdemes művésze kifejezte meggyőződését, hogy társadalmi érdek felkelteni és ébren tartani a kulturális értékek iránti igényt, és támogatni kell az új, értékes művészi alkotások létrehozásét.

Szabó Dezsőné, az EGIS Gyógyszergyár műszerésze a lakáshoz jutás növekvő nehézségeiről szólva elmondotta, hogy az elmúlt években kedvezőbbek lettek ugyan a lakásvásárláshoz nyújtott hitelek feltételei, emelkedtek a szociálpolitikai kedvezmények, de éppen a fiatal nagyüzemi munkások azok, akiktől időben egyre távolabb kerül a saját lakás elérésének lehetősége.

Jakab József né, a Vas megyei Élelmiszerkereskedelmi V állalat pénztárosa az élelmiszerüzletek pénztárosainak napi gondjairól szólt, s azok megoldásához kérte a szakszervezet segítségét. Schalkhammer Antal, a Tatabányai Szénbányák Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára arról beszélt, hogy a szakszervezetek az elmúlt időszakban számos esetben mozgósították a bányászokat arra, hogy szabadnapjaikat is munkával töltsék. Enél- kül ugyanis tavaly mintegy másfél millió tonnával, a VI. ötéves tervidőszakban pedig 6,5 millió tonnával kevesebb szenet kapott volna a népgazdaság a hazai bányákból.

Fuderer Károly, a Baranya megyei Távközlési Üzem vezetője azt hansúlyozta, hogy a Magyar Postánál a szervezeti átalakítások nem jelentették egyben a problémák megoldását is. A nagyvárosokban munkaerőgondokkal küszködnek.

Juhász Péterné, a Szegedi Ruhagyár szakszervezeti bizottságának titkára szerint nemcsak a ruházati iparban, hanem a népgazdaság más területein sincs kellőképpen megbecsülve a nők mun- Icá j &

Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek nehezebb gazdasági viszonyai ellenére a tagság kiállt a szakszervezeti mozgalom mellett, s bár gyakorta bírálta, mindig a magáénak vallotta.

Egyre fontosabb a szakszervezetek és a kormány együttműködése

Faluvégi Lajos felszólalása

Ezután Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese lépett a szónoki emelvényre. Felszólalását az alábbiakban ismertetjük:

— A kormány nevében köszöntőm a szakszervezetek XXV. kongresszusát. Megtisztelő megbízatásom, hogy ebből az alkalomból kinyilvánítsam: a Minisztertanács nagyra becsüli és elismeri azt az értékes tevékenységet, amelyet a magyar szak- szervezetek az elmúlt években is kifejtettek a szervezett dolgozók érdekeinek képviseleteben, a gazdasági és társadalmi feladatainkra való mozgósításban — mondotta elöljáróban.

— Az előző hónapokban társadalmi és állami fórumokon egyaránt megvontuk az elmúlt évek mérlegét, sorra vettük ered- ményeinket, és nyíltan szóltunk gondjainkról. Így történik ez itt is. Ismeretes, hogy küzdelmes és nehéz időszakot tudunk magunk mögött. Megbirkóztunk a váratlan külgazdasági fordulatokkal, s eközben meg tudtuk őrizni legfőbb társadalmi vívmányainkat. Tovább szélesítettük és uj formákkal gazdagítottuk a szocialista demokráciát, előrehaladtunk a gazdaságirányítási rendszernek — benne a vállalat- irányításnak — a korszerűsítésében. Mindezek — úgy gondolom — a szakszervezeti mozgalmat újszerű és bonyolult feladatok elé állították. Hasonlóképpen vagyunk ezzel a kormányzati munkában. . , , ,

Az elmúlt évek társadalmi és gazdasági fejlődése nyomán a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő központi dönte- sek előkészítésében és meghozatalában egyre fontosabbá vált a szakszervezetek és a kormányzat együttműködése.

Együttműködésünknek különösen termékeny szakasza volt a VII. ötéves terv előkészítése.

Nagyobb teljesítményekre van szUkség

A tervezőmunka különféle szakaszaiban a szakszervezetek száznál több észrevételt és ajánlást tettek. Ezek java része egybecsengett a tervelgondolásokkal.

Akadt persze néhány olyan igény is, amellyel kapcsolatban azt kellett mondanunk: ezek ugyan érthetők, de a gazdasági eredmények ma számításba vehető színvonalán nem teljesíthetők.

A kormány megérti és napirenden tartja ezeket az igényeket, de teljesítésük föltételei csak akkor teremthetők meg, ha — a szakszervezetekkel összefogva — lényegesen fokozni tudjuk a népgazdaság jövedelem- termelő képességét.

Az elmúlt évi nehézségek ellenére — egyebek között a SZOT véleményére való tekintettel — egyetlen életszínvonal-előirányzattól sem léptünk vissza. Tudjuk, hogy sokan nagyszerűen helytálltak a szénbányákban, a munkapadok mellett és a földeken, ámde az is tény, hogy sok gazdálkodószervezet évek óta képtelen megfelelni a nagyobb követelményeknek, mert drágán és szervezetlenül termel, szállít és értékesít, összességében 1985- foén nem sikerült behoznunk az elmaradásokat, a kiesett jövedelmet és exportot ez évben kell pótolni. Sajnos idén januárban még nem mutatkoztak bíztató jelek. Ezt most nagyon komolyan kell vennünk, mert az elosztási célok valóra váltásához jóval nagyobb teljesítményekre van szükség, mint tavaly!

Az eddig elhangzott hozzászólásokból az a bíztató kép is kirajzolódik, hogy dolgozóink a munkahelyükön többet és főként jobban akarnak dolgozni. Elvárják, hogy munkájukhoz megteremtsék a kellő feltételeket, hogy teljesítményeik megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Ügy gondoljuk, ha az ötéves terv fő törekvéseit, az említett korszerűsítési programokat és a dolgozók ten n laka• Bács-Kiskun megyeiek a tanácskozás szünetében.

rását jól összekapcsoljuk, akkor megvalósul a mindnyájunk által óhajtott kibontakozás.

A főmunkaidő becsülete

Sökan szóltak arról is, hogy jobban meg kell becsülni a főállásban végzett munkát. Foglalkoztak a túlmunkának és ezzel kapcsolatosan a különféle kisvállalkozásoknak — elsősorban a vállalati gazdasági munkaközösségeknek — a szerepével. Szerintünk is az lenne a jó, ha nyolcórai munkával sokkal többen kereshetnék meg azt, amit ma csak túlmunkával. Mi is azt akarjuk, hogy a szabad idő valóban szabad idő legyen, azt mindenki a családjára, művelődésre, önképzésre, közéleti tevékenységre, pihenésre fordíthassa. De ehhez az kell, hogy a főmunkaidő a folyamatos és az eddiginél eredményesebb munka idejévé váljon.

A főállású munka és a kiegészítő tevékenységek között ma • tapasztalható ellegjmondásokat két irányból közelítve kívánjuk feloldani.

Az egyik az, hogy bővül az ösztönzőbb vállalati bérpolitikára módot adó úgynevezett ke- resetszint-szabályozás alkalmazási köre, mert ez lehetővé teszi a főmunkaidőben nyújtott teljesítmények jobb elismerését.

A másik irány, hogy legyenek egyértelműbbek a vállalati gazdasági munkaközösségek működési föltételei, meg kell tartani és meg kell tartatni az ezekre vonatkozó szabályokat.

Reálbérek, szabályozók

A bér- és kereseti arányokkal kapcsolatban több ágazatról, szakmáról, de megyéről is elmondották, hogy ott a keresetek elmaradnak a népgazdasági átlagtól, s hogy ezt mielőbb orvosolni kell.

A VII. ötéves terv azzal számol, hogy a reálbérek a tervidőszak derekától 5 százalékkal növekedhetnek. A fogyasztói árak emelkedése is mérséklődik. Így kétségkívül jobb körülmények jönnek létre a kereseti és jövedelmi arányok javításához, mint az előző években.

— Vita folyik arról, hogy a szabályozók nem eléggé stabilak és sok pénzt elvonnak a vállalatoktól. A kapott észrevételekre figyelve a VII. ötéves terv alapján a szabályozókat kiszámíthatóbbá tesszük, javítjuk azokat, hogy jobban szolgálják a kibontakozást.

A gazdaságirányítás elhatározott korszerűsítésével fokozatosan kedvezőbb lehetőségeket kívánunk teremteni a jövedelmezően gazdálkodó szervezetek számára, kivált pedig azokéra, amelyek nagyabb mértékben növelik az exportot és vállalnak részt a kormányzat korszerűsítési programjaiban. Már ez évben is több intézkedést tettünk ennek érdekében.

A jövőnek itt a vitában is sürgetett feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti eredményes együttműködés, a megbízható társ- és érdekkapcsolatok rendszerré váljanak.

Kapcsolat a SZOT-tal

— Végezetül hadd szóljak a SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásainkról. A kormányzati munka továbbfejlesztése keretében kapcsolatainkat több új elemmel kívánjuk gazdagítani, különösen a következőkben.

Az a szándékunk, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűzzünk napirendre, például a termelés fejlesztésének stratégiai irányaidról, a távlati bérpolitikáról, a szociális intézmények és ellátások távlati fejlesztéséről, avagy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás átfogó feladatairól.

A legközelebbi megbeszéléseinken megtárgyaljuk majd, hogy a szakszervezeti kongresszus határozatában foglalt javaslatok milyen módon valósíthatók meg, s azok miként illeszthetők be az éves, a középtávú és a hosszú távú terveinkbe.

A várakozásnak és az itt is

elhangzott javaslatoknak eleget téve, mi is tájékoztatást kívánunk adni a SZOT és a kormányképviselőinek megbeszéléseiről, a döntésekről.

.Ezek a kormány szándékai, s meggyőződésünk, hogy a határozathozatal után elmondhatjuk: ezek közösek!

A Magyar Népköztársaság kormánya nevében, elkötelezett mozgalmi munkájukban kívánok új, hasznos erőfeszítéseket, sok sikert! Érezzék, hogy mindebben szaktársaiknak és egész társadalmunknak a biztatása és megbecsülése támogatja önöket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese.

Faluvégi Lajos felszólalása után Jos Vandecruys, a Munka Világszövetségének küldötte kapott szót. Tolmácsolta a szövetség üdvözletét, majd hangsúlyozta: a mozgalmi munka, a szak- szervezeti szabadság védelme nem függhet a politikai hatalomtól, a gazdasági fejlettségtől.

Dr. Szabó Zoltán, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikájának igazgatója szerint arra nem lehet számítani, hogy az egészségügyi intézmények ellátottsága a közeljövőben nagymértékben javulni fog.

Az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet küldötte, E. K. Af- rini azt a. meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar szakszervezetek kongresszusa tovább erősíti a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységét.

Gergely Mária, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Hajdú- Bihar megyei titkára arról szólt, hogy az utóbbi években a szak- szervezetek tevékenységében új, de jelentőségében rendkívül fontos feladatkör jelentkezett: a területpolitika. C

Amal Mukherdzsi, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) képviselője a szervezet elismerését fejezte ki a magyar szak- szervezetek nemzetközi munká-' ja iránt.

Bucsai Julianna, a 611. számú Alfredo Lima Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulója arról szólt, hogy ma már 74 szakmunkásképző intézetben és szakközépiskolában működnek tanulói alapszervezetek.

Kovács László, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem szak- szervezeti bizottságának titkára megállapította, hogy a kongresz- szusi dokumentumok a valóságnak megfelelően ismertetik és értékelik az értelmiség helyzetét.

Szelei Emil, a debreceni Alföldi Nyomda szb-titkára arról szólt, hogy a szakmunkásképzés a népgazdaság korszerűsödésének egyik előfeltétele, de még ma is igen sok feszültség hordozója.

Kovács József, a Magyar Villamosművek Tröszt szakszervezeti bizottságának titkára elmondta: A következő ötéves tervidőszakban a villamosener- gia-fogyasztás évi 3 százalékos növekedésével számolnak. Ezért fontos feladat a takarékos energiagazdálkodás.

Bajusz Rezső, a MÁV vezér- igazgatója elmondta, hogy a kormányzat az elmúlt években különböző intézkedésekkel segítette a vasutat, így a többi között lehetővé vált, hogy az átlagosnál nagyobb bérfejlesztéssel megkezdjék a vasutasfizetések elmaradásának felszámolását.

Kovács tLajos, a MEDOSZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára kedvezőnek értékelte, hogy megyéjében az új vállalat- irányítási formák és a szakszervezeti szervek jól megférnek egymás mellett.

Rédei Alajosné, a KPVDSZ Vendéglátó és Idegenforgalmi Titkárságának titkára hangsúlyozta: a szakszervezetek változatlan céljaikat a változó gazdasági körülmények között csak úgy tudják elérni, ha módszereikben rugalmasabbakká válnak.

Ezzel a szakszervezetek XXV. kongresszusának második napja' — amelyen felváltva elnökölt Mészáros István, az Oroszlányi Szénbányák Vállalat csapatvezető vájára, Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára, Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára, valamint Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti. Tanácsának vezető titkára —l véget ért.