Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

1986. január 16. • PETŐFI NÉPE • 5 HOLNAP PREMIER F özismert Kossuth-díjas kői. ^ tőnk, a 73 éves Weöres Sán­dor egyik színpadi művét, A holdbéli csónakost mutatja be holnap este a kecskeméti Kato­na József Színház. Negyvennégy esztendeje írta Weöres ezt a ka­landos játékot, bevallása szerint: bábjátékosok meg­rendelésére. — Eleinte megkíséreltem alkalmazkodni a báb­színház körülményeihez, de rájöttem, hogy bábjáték nem lesz belőle — vallja. — A képzeletem elraga­dott, s germán, görög, finnugor, hindu mitológiai ele­meket zsúfoltam bele... Sóvárgunk az „Igazi” iránt, önmagunk jobbik léte iránt, különböző sziréncsábí- tásoknak engedünk, mint a holdbéli csónakosnak, aki ezt ígér, azt ígér, de csak máglyahalált tud nyúj­tani ... A darab rendezője, Vándorfi László: — Régen foglalkoztat Weöres Sándornak ez a műve, már csak azért is, mert vitathatatlan comme- dia dell’arte-jellege, vagyis ahhoz a stílusvonulatboz illeszthető, amelyet évek óta dgyekszek megvalósí­tani, feltámasztani a színpadon. Véleményem sze­rint, talán sosem volt ennyire aktuális a shakespea- re-i értelemben vett síró_nevető színház, amely sa­ját hitelét, és a színházkedvelők őszinte érdeklődé­sét állíthatja vissza, megmutatva egy fiatal, tehet­séges társulat erejét. Tóth Ritának ez a harmadik komolyabb szerepe ebben az évadban. A fiatal művésznő ez alkalom­mal nem akármilyen feladatra vállalkozott: Huang- tit, a kínai császárt alakítja, azaz férfiszerepben tű­nik fel. — Miért osztotta rám a rendező? Bizonyára azért, mert én egy kicsit úgymond fiús alkat vagyok, ugyanakkor a kínai férfiak viselkedésében; hang­hordozásában, gesztusaiban van némi nőies vonás, azt hiszem. Ez a két dolog együtt megkönnyíti a sze­repformálást ... A Vándorfi László rendezte új produkcióban — az előzőekhez hasonlóan — igen sok a zene, illetve a zenei effektus. — Igaz, néhol a különböző meseképekhez stilizál­tuk a mozgást, de egyébként mindvégig a zenéhez igazodtunk — mondja a koreográfus, Barta Judit. — Véleményem szerint Rossa László nagyszerű zenét komponált ehhez a darabhoz;, amely pontosan kö­veti e kalandos játék lírai, játékos hangulatát, vi­lágát .... A holdbéli csónakost először 1970-ben, a fővárosi Thália Színház mutatta be, Kazimir Károly rende­zésében. Ezt követően a győri Kisfaludy Színház tűz_ A holdbéli csónakos • Jelenet a darabból. Mester László (Medvefia), Vi­téz László (Vitéz László), M. Horváth József (Bo­lond Istók), Kiss Jenő (Paprika Jancsi). (Karáth Imre felvétele) te műsorára operaváltozatát (1979-bén), majd a pé­csi Nemzeti Színház Kamaraszínpada. Tehát a hol­napi, kecskeméti bemutató e darab immár negyedik — és reménykedjünk, hogy a legjobb! —„változa­ta” lesz. Koloh Elek KÖSZÖNTJÜK A NYOLCVANÉVES BENEDEK JENŐT A festői megismerés győzelme „Kecskeméti fiú küzdelme ’ az élettel külföld ön” «címmel tudatta Homoki József és Tóth László lap­ja olvasóit Benedek Jenő nyomorúságáról 1931 ta­vaszán. A friss diplomás festőművész erős szervezetiben, igénytelenségében bízva, tudásvágytól hajtva: hatá­rozta el nagy olasz, osztrák, német múzeumok ta­nulmányozását. A hazai kilátástalanság, az (állan­dósult nélkülözés megkönnyítette a döntőst. A csodálatos műveltségű forradalmár laka kis­mester fia megtapasztalta, hogy 'neki mindenért háromszorosan fizetnie kell. Már betöltötte huszadik évét, amikor felvételiz­hetett a Képzőművészeti Főiskolán, pedig már gim­nazista korában kitűnt rajakészségével. Szívesen látta művésztelepi óráin Révész mester. Kellett is biztatás. A gimnázium rajztanára szívesebben vet­te volna, ha lakatosként keresi kenyerét. A megél­hetés kényszere is ipari pályára szorította volna, ha a lélek tüze nem készíteti a lehetetlen meg kísérté­sére. Segített egyJkét festménye megvásár lásával, csekélyke ösztöndíjjal a Kecskeméti Mi ípártoló Egyesület és így Benlkhard Ágoston növendékeként sok mindent megtanult választott hivatásától, ami megtanulható. Fiatalon elkötelezte magát az alföldi festészettel. Sorsa és a világ alakulásától függően hol s ötét szí­nek, nagy fájdalmak, fenyegető feszültsé gek ko- morlottak vásznain, máskor szelídebb, derűsebb hangulatok melengették a szemlélőket, ki állításai­nak látogatóit. Vidéki rajztanárként, termékeny magánj/ban for­málta önmagát, alakította összetéveszthetetlen stí­lusát, hatolt mind mélyebbre a világ meg ismerésé­ben, művészi megjelenítésében. Volt türelme, nem kapkodott pillanatnyi sikerekért, neve m< jgforgatá- sáért. Az országos közvélemény a felszabad ulás után vette tudomásul, hogy nagy értéket term« itt a ma­gyar vidék. 1953-ban hívták meg a budap esti Kép­ző- és Iparművészeti Gimnáziumba, itt ta. nított ha­láláig. A Munkácsy- és Kossuth-díjjal is ; jelzett hi­vatalos elismerés ellene hangolta számos pályatár­sát. Keresettnek, pillanatnyi igények öniis érdekű teljesítésének vélték valóban kissé színpa dias élet­képeit. Tévedtek. Ha nem is beszélhetü nk forma és tartalom hibátlan összhangjáról, ha ma páto- szosnak is érezzük a magyar falu átalaku lását meg­örökítő alkotásait, a legelvakultabbak sem tagad­hatják e tematikus képes festői értékeit, még ke­• önarckép, 1950. vésbé Benedek Jenő őszinteségét, belülről fakadó elkötelezettségét. Ebből a válságból is kiküzdötte magát a most nyolcvan esztendős művész. Fehér Zsuzsa joggal ál­lapította meg két évtizede: „A korai képek ikonos elfogódottságát,. a későbbiek színpadiasságát a fes­tői megismerés győzelmesen szép munkája váltat­ta fel.” A korosodva szülőföldjére testben, lélekben mind erősebben hazavágyó Benedek Jenő képeit 1977- ben a múzeumban, tavaly az Erdei Ferenc Műve­lődési Központban állították ki. Az előbbi tárlat katalógusában írta Pogány ö. Gábor: „Hogy Be­nedek Jenőnek mit jelenített alkotómunkájában a szülőföld, azt ez a tárlat ékesen tanúsítja, hiszen Szolnokon, Budapesten, Fonyódon is azt folytatta, amivel Kecskemét elindította útjára.” Vajon mikor köszönthetjük a szülővárosi állandó Benedek-gyűjteményt? Helta’i Nándor Magyarok a világ zenei életében A Szovjet Irodalom januári száma KECSKEMÉTI TALÁLKOZÓ A zene — Wagner iszép sza- **• vaival — ,jaz emberiség szíve”, egyaránt a lélek legdú- sabb tápláléka Európában és Amerikában, Afrika, Ázsia, Ausztrália városaiban és falvai­ban. A remekművek mindenütt megtalálják az utat a fogékony, az érzelmileg művelt emberek­hez. Zeneszerzők, előadóművé­szek, karmesterek más közegek­ben, országokban ás értő befoga­dókra számíthatnak, mivel a muzsika szárnyalását nem korlá­tozzák nyelvi kalickák. Tehetsé­geket bőven termő hazánkból századok óta ezért is kereste oly sok muzsikus boldogulását, meg­élhetését külföldön. A történel­mi és egyéb okokból nyomorúsá­gos hazai körülmények, a biz­tonságos! középszert áhítozó kö­zönyös rétegek százszámra kény­szerítették vándoréletre, idegen országokba zieneművészeinket. Túlnyomó többségük haláláig magyarnak Vallotta magát, tet­tekkel bizonyítja hűségét. Reményi Ede (1828—1896), a szabadságharc tábori hegedűse, az első budoipösti Pe.tőfi-szobor mecénása, számos nemzeti akció kezdéményezőjte, a londoni kirá­lyi zenekar szólóhegedűse, ame­rikai, ázsiai, ausztráliai hang­versenyek ünnepelt előadója év­tizedekig élt Párizsban, hosszú ideig New Yorkban. Az egykori kecskeméti csoda­gyérek,' Paiblo '‘’Casals' barátja, Moór Emánuel külföldi tanulmá­nyai után szívesen koncertezett szülőhazájában, ha hívták. \ ásáiihelyi Zoltán fiaital dip­lomásként Észtországban kapott állást, oítit szerztejt új híveket hazánknak, tallini (revani) ta­pasztalatait később Kecskemé­ten hasznosította. A, szintén kecskeméti Liaskó Emil Skandináviában jutott ál­landó munkához. Ma is ott él. Napestig sorolhatnám a hatá­rainkon túl élő, művészetükkel hazánk jó Hírét növelő muzsiku­sok nevét. Az élmúlt évtizedekben mind többüket köszönthettük Magyar- országon. Emilékezietes sikerrel vendégszerepelt Rács-Kiskunban Garaguly Gyula már a hatvanas évek elején. Sokan váltottak je­gyet Franki Páter, Váiséri Ta­más hangversenyére. Az első énekes iskolában, továbbá a Ko- dáLy-intézetben is szívesen lá­tott vendégek a magyar, vagy magyar származású zenepedagó­gusok, előadóművészek. Kodály Zoltán már 1961-es amerikai útjáról 'hazatérve sür­gette a kunt élő magyarok kultu- ralis össizefagását. „Szomorúan tapasztaltam, hogy magyarjaink mennyire oldott kéve gyanánt élnek. Miig a svédek, írek, ola­szok, csehek és szlovákok ame­rikai állampolgárságuk mellett megtartják nyelvüket, szokásai­kat, szervezeteik tevékenyek, kapcsolatuk az anyaországgal szoros és állandó, a magyarok második nemzedéke már alig, a harmadik sehogysem tud magya­rul. Nem ismerik, nem követik az otthoni fejlődést.” Távolságokat összezsugorító korunkban „kiszakadt testrész­ként” élő honriitársiaiinkmak — így fejezte be cikkét a Psalmus Hungarieus' szerzője: — énezniök kell, hogy „akárihová vetődtek, gyökerük itt van, s ha elsorvad, ők megszűnnek magyarnak lenni anélkül, hogy igazán másvala- mrvé válhattak volna”. A Magyarok Világszövetségé­nek legderűláitóbb vezetői sem remélték, hogy olyan szívesen látogatnák ibaza az utóbbi évti­zed«ekben szervezett találkozókra, különféle fórumokra határain­kon túl élő értelmiségiek, orvo­sok, könyvtárosok, nyelvészek, mezőgazdászok. Tanácskoztak, bemutatkozhattak külföldön al­kotó képzőművészek. Mindez Bu­dapesten zajlóit. Romany Pálinak, a megyei pártbizottság első titkárának és Szokolay Sándornak, a Magyar Kodály Társaság elnökének ta­valyi .találkozóján kicsiírázotjt kezdeményezésnek köszönhetően örömmel tudathatjuk: 1987 ta­vaszán Kecskeméten rendezik meg a „Magyarok a világ zenei életében” találkozót. Dr. Randé Jenő, a Magyarok Világszövet- ségénldk főtitkára nemrégiben közölte, hogy a szövetség elnök­sége messzemenően támogatja az elgondolást. Számítanák a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Rádió zenei főosztálya támogatására, együttműködésére. Rövidesen megkezdődnek a jövő évi Budapesti Tavaszi Fesz­tivál heteiben sorra kerülő, fel­tehetően több száz magyar szár­mazású zenetudós, zeneművész, zeneszerző érdeklődését felkeltő, nagy találkozó előkészületei. Va­jon javul addig Kecskeméten a szállodaíhelyzét? H. N. • Venyiamin Kaverin Cikázó be­tűk című művében egy család fér­fi tagjait — a nagyapát, az apát és a fiút — ugyanaz a „végzetes” erő tartja hatalmában: az egész éle tre szóló szerelem, amely azon­ban. a nagypapánál és az apánál nem teljesülhetett be. Az elbeszé­lő a fiú életének alakulását kí­séri nyomon. Garij Nyemcsenko A lélek visszatérése című kisre­gényének három fejezetét közli a folyóirat próza rovata. Szereplői munkások. Életükről — hétköz­napjaikról, ünnepeikről, minden­napi gondjaikról — kap képzet az olvasó e történetekből. Vlagyi­mir Tyendrjakov Az a nap, ame- lyil'c kiszorította az életet című kisregényének hőse egy tizen­nyolc éves katonafiú, akinek ma­ga; sfokú erkölcsisége ma is pél- da mutató. ..A Szovjet Irodalom Líra rova­ta Robert Rozsgyesztvenszkij lefjújabb verseiből nyújt váloga­tást. A fordító, Garai Gábor írja bevezetőjében: „Egyértelműen e/ctrovertált költő volna tehát Rozsgyesztvenszkij? Semmikép­pen sem csak az. Sokkal inkább saját belső világa és a külvilág serves kapcsolatainak folytonos újrafelfedezője, valamilyen vi­lágméretű. otthonteremtés széllé-« máben.” A kárpát-ukrajnai magyar irou- dalom önálló rovattal mutatkozik be ebben a számban: Bállá Lász­ló, Balia D. Károly, , Finta Éva és Füzesi Magda néhány versét, va­lamint Bállá László elbeszélését olvashatják itt az érdeklődők. Szailai Borbála tanulmánya, a Szemle rovatban Ivan Mehelá re­cenziója Bállá László Ismét: az Élet című elbeszéléskötetéről és Sándor László írása az Elfelejtett tartomány című antológiáról egé­szíti 'ki az összeállítást. Jelena Malihina tanulmánya Weöres Sándor szovjetundóbeli fogadtatását, a 75 éves költő al- kotóútját kíséri nyomon. Megemlékezik a folyóirat a 150 éve született Nyikolaj Dobrolju- bov.ról. Hrant Matevoszjan ör­mény íróval Maja Iszkoldszkaja készített interjút. Horvai István Csehov-rendezéseiről vall, MqJ- nár István interjújában pedig az azóta elhunyt Vitalij Gorjajev beszél illusztrátori munkásságá­ról. Közli a Szovjet Irodalom az 1985. évi irodalmi díjasok név­sorát. A FŐDÍJ: EGY-EGY PRIMO Barátom, a számítógép Vetélkedő általános és középiskolásoknak A negyedik forduló megfejtéseinek beküldői kö­zött számítógéppel ismét két tárgyjutalmat sorsol­tunk ki. A nyerteseik az általános iskolások közül: Magyar Gábor (Petőfi Általános Iskola, Kecskemét), a középiskolások közül: Vámos György (Katona Jó­zsef Gimnázium, Kecskemét). A Computer—M által felajánlott számítástechnikai ajándékcsomagot pos­tán juttatjuk el a nyerteseknek. Amint az elmúlt héten már jeleztük, vetélke­dőnk következő fordulója, a február 15_i középdön­tő már gyakorlati verseny lesz. Meghívást kap rá minden olyan résztvevő, aki az első négy feladat­ból legalább tíz pontot gyűjtött össze. Az eddigi tel- jestmény alapján 1—5 pontot hoznak magukkal a versenyzők a középdöntőbe, a helyszínen pedig 15 pont szerezhető. A megye különböző városaiban ren­dezett verseny egyik feladata egy otthon elkészített program betáplálása és végigfuttatása lesz, a másik pedig programkészítés a helyszínen, az előzőleg ki­választott típusú számítógépen. A középdöntőre otthon elkészítendő feladatok: Általános iskolások Ismerjük egy iskola nyolcadikos fiúinak nevét, testmagasságát, s hagy melyik osztályba járnak. Az A osztályban 10, a B-ben 15, a C-ben 12 fiú van. írjatok programot, mely a fenti adatok ismere­tében kiválasztja a 3 osztály tanulóiból &z iskola fiú kosárlabda-válogatottját a következő módom: Minden osztályból veszi az 5 legnagyobb fiút, az így nyert 15 srácból a legkisebb lesz a válogatott kapitánya, s a 4 legnagyobb alkotja veié együtt a kezdőcsapatot. A program írja ki a kezdőcsapat tagjainak ne­vét, névsor szerint, a srácok testmagasságát és hagy melyik osztályba járnak. Középiskolásoknak írjatok programot, mely lehetővé teszi, hogy szá­mítógépünk olyan zsebkalkulátorként működjék, mely 2—16-ig bármilyen alapú számrendszerben ké­pes elvégezni a 4 alapműveletet. Azaz először bekéri a számrendszer alapját, maijd a két számot, s a műveletet; s kiírja az adott szám- rendszerben a művelet eredményét. A programnak természetesen fel kell tudni is­merni azt is, ha olyan számjegyet adunk meg az input adatokban, amely az adott számrendszerben nincs. Ekkor adjon hibajelzést! A programot természetesen olyan gépre írjátok, amelyiken már a legnagyobb gyakorlatotok van, s amelyiken versenyezni kívántok a középdöntőn. Törekedjetek minél rövidebb, elegáns BASIC- program írására. A megoldást kazettán vagy floppy­lemezen hozzátok be a február 154 középdöntőre. (Aki ezekhez nem jutna hozzá, az a helyszínen be­gépelheti programját.) A középdöntő résztvevőinek névsorát jövő csü­törtöki számunkban közöljük, de nem árt már most megkezdeni a felkészülést. Ehjiez nyújthat segítsé­get néhány pályázónknak az a felajánlás, melyet Müller Irén elmúlt héten közölt levele nyomán kap­tunk. Egy fiatal számítógépes szakember . jóvoltá­ból előzetes bejelentés alapján szombat délelőttön­ként egy Commodore 64 típusú alapgép a hozzá tartozó floppyval, monitorral együtt ingyenesen ren­delkezésére áll azoknak a pályázóknak, akik a ve­télkedő soron következő feladatával kívánnak meg­birkózni. Levélcím és a helyszín: Gépjármüközve- títő Iroda, 6000 Kecskemét, Lánchíd u. 3/a. Tele­fon: 46-468. A felajánlást a vetélkedő résztvevői ne­vében is köszönjük. A karcsú nyárfák mint ru- hájukból dideregve kilépő lányok állnak a vízparton; tava­lyi lombjuk lábuk köré hullt. Tél van. Az üdülőtelep csöndes, bár imitt-amott autó várakozik a házak előtt. Néhány gondos tu­lajdonos — ez a szombati prog­ram — kijött megnézni, nem tör­ték-e föl a zárat? Van, talkit a napsütés is csalt. Az egyik utcában korosodó fér­fi tesz-vesz a tenyérnyi portán. Itt még csak betonalap tartja vállát, a majdani falaknak. A gazda kődarabokat rakosgat, fa­rag, kihasználva a jó időt. A szomszédból kis srác jön oda bá­mészkodni. — A bácsi szegény, ugye? — szól némi szemlélődés után. — Az, sajnos ... hagyja rá csi­petnyi csodálkozással az alkalmi kőfaragó. — Mindig maga épít. Nem is lesz ez a ház kész sose ...! — Hát... elég lassan hala­dok ... — Mi nem építünk. Mással dol­goztatunk, mert nem vagyunk szegények. Sok dollárunk is van. Igaz, most kevesebb, mert Nyu­gaton voltunk és elköltöttük a többit — mesél a gyerek. Aztán elfut a kutyája után. » • • A bolt előtti támasztónál ren ­desen .karbantartott kerékpár. Csomagtartójához két söprűt kö­töztek. Afféle udvarsöprüt, ame­lyik a havat is tiiszi. A nyele akácfa karó, legyezőforma söprű­je füzgally. Nyikorog az ajtó, ketten lép­nek ki, elöl egy öregember. Ta­karos, idős parasztember, baj­szos, kucsmás, A csizmája fris­sen bokszolva. Olyan súlyos, combközépig érő télikabátot, mint az övé, már ritkán látni; szinte paplanvastagra vatelinozták. Prémgallérján alig látszik a vi­selés, pedig megvan harminc éves. — Hogy. s mint van, Andris bá­tyám? — kérdi a másik, a fiata­labb, mikor a bicikli mellett meg­állapodnak. — Elek, öcsém, mint Marci He­vesen. Ameddig egészség van, minden van. Hál’ istennek, nem panaszkodhatunk ángyoddal. Azt a kis nyugdíjat b'eosztogatjuk. Mi költ már nekünk, öregeknek? En még, ismersz, nem hagyom ma­gam, pénzelek ebből, abból. Most is csináltam öt söprűt. Reggel be­hoztam a piacra, báromat elad­tam. Kaptam kilencven forintot. A többivelez is csak pénz, nem? Vettem rajta kenyeret, zsírt, meg egy üveg borocskát is. Rám fér egy korty, mikorra hazabiciklizek á tanyára. • • * „Drága Anyukám! Legutóbb azt irta, hogy ha le­velet küldök, Pistát még csak ne is említsem, amiért kikezdett a szomszédék lányával, amikor a nyáron otthon voltunk. Most még­is hallgassa meg, amit róla mon­dok. Mert nem afféle csélcsap ember ám ő, amilyennek Édes­anyám hiszi. Lehet, hogy Sárival összeszűrte a levet, vagy csak akarta, de nagyon megváltozott. Amióta Kispityu megszületett, egész más hozzám. Segít itthon a lakásban, hogy én csak a gye­rekkel törődhessek. Sörözni se jár a cimborákkal. , Folyton itt ba­busgatja a fiát. Azt mondja, hogy ha jó eszű lesz az iskolában, dok­tort nevel belőle. Mert azt ál­modta az egyik éjszaka, hogy már legény volt Kispityu, és együtt mentek lefelé a bányába dolgoz­ni. A bánya beomlott, és ő sehol se találta a fiát. Ezért félti. A bányával akartam kezdeni. Képzelje, Anyukám! Az igazgató eljött hozzánk és gratulált nekem, hogy milyen derék, bátor, igazi bányász férjem van. Ajándékot is hozott. Ügy kezdődött az egész, hogy tényleg baj történt ott, ahol Pista dolgozik. Beomlott a bá­nya. Négy társát betemette. Pis­tának lejárt már a műszakja, de ott maradt menteni őket. Majd­nem két napig lent volt egyfoly­tában. Ö húzta ki a sérülteket az omlás alól, hason csúszva, véres­re szaggatták a kövek. Hát ilyen ember az én Pistám. Nagy becsületet szerzett. Azt a kis botlását én már megbocsátot­tam, arra kérem, felejtse el Édes­anyám is. Ha őt is szívesen fo­gadná, nemsokára hazalátogat­nánk. Választ várok. Sokszor csókolja szerető lánya, Ica.” A' mama távirat mellett dönt, az gyorsabb. A. Tóth Sándor } Élet-képek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents