Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám

» • PETŐFI NÉPE « 1986. január 15. TENDIT PER ARDUA VIRTUS i m wm i. Baruffaldi-revolverfej a SZIM-ből A hazai szerszámgépipar nem tartozik a világ élvona­lába, de helyünket még őrizzük a tisztes középmezőny­ben. Napjainkban aligha tűzhető ki célul a legfejlettebb japán, amerikai, vagy nyugatnémet gyártókhoz való fel­zárkózás, sőt, a jelenlegi pozíció megtartása is komoly erőfeszítéseket kíván. A Szerszámgépipari Művek az EPA- és EEN—320-as, valamint EEN 400-as típusú, nu­merikus vezérlésű esztergagépeit —, amelyekből a ha­zai vállalatokon kívül főleg szovjet felhasználók vásá­rolnak —, elektromechanikus szerszámtartóval (revol­verfejjel) felszerelve árusítja. Ennek a részegységnek a beépítése gazdaságosabbá teszi a szóban forgó megmun­kálógépek alkalmazását, növeli a termelékenységet, elő­relépés a műszaki haladás útján, az úgynevezett fel- ügyeletszegény-gyártás felé. A licencet az olasz Baruf- faldi cégtől vásárolták, a revolverfej eddig a vállalat fejlesztő intézetében, a SZIMFI-ben készült. 1984 no­vemberében született a döntés a részegység jövőbeni kecskeméti gyártásáról. Az első tizenöt összeszerelt da­rab tavaly decemberben hagyta el a gyárkaput. Nyerges Ferenc főmérnök tá­jékoztatása szerint az idén már az összes, a SZIM által felhasznált ilyen szerszámtartó Kecskemé­ten készül, ellátási kötelezettsé­gük a vízszintes tengelyű válto­zatból 300, a függőleges tengelyű­ből 25 darab. A piaci értékesítés lehetőségeiről szólva a műszaki vezető annak látta a legnagyobb esélyét, hogy egyes felhasználók igénylik majd a 70-es évek végén gyártott SZIM-esztergagépeik kor­szerűsítő felújítását, s így lehe­tőség nyílhat Baruffaldi-rendsze- rű revolverfejek részükre tör­ténő eladására is. A gyártmány stratégiai jelentősége a SZIM kecskeméti gyárának leglátvá­nyosabb termékéhez, a golyósor­sóhoz mérhető. Ott. két alkatrészt kell rendkívül pontosan meg­munkálni, itt viszont — valamivel kevésbé igényesen —, több mint százat. Előkészületek Egy új termék bevezetését ko­moly készülődés előzi meg. A technológusok megismerkednek a gyártmány felépítésével, s a helyi adottságokat figyelembe véve azon törik a fejüket, hogy az egyes alkatrészeket milyen gépeken, milyen műveleti sor­rendben lehetne gyártahi. Itt jegyezzük meg, hogy a mű­szaki nyelvben lényeges tartalmi különbség van a készítés és a gyártás, fogalma között. Ugyanis a legbonyolultabb dologból is el lehet egyet készíteni szinte bár­mivel — de anyagot, időt és ener­giát nem kímélve —, úgy, hogy egyszer valamikor jó legyen. Gyár­tani viszont annyit tesz, hogy a szóban, forgó dologból egy egész sorozatot készíteni úgy, hogy ab­ból ne kelljen sokat kidobni, s az említett ráfordítások a kor műszaki színvonalából adódó mérték alatt maradjanak. Előb­bihez elegendő a kézművesügyes­ség (ha van), utóbbihoz korszerű eszközök kellenek, és persze tech­nológiái fegyelem. A mérnökök tehát nem elkészítenek, hanem — mint csúnya szóval mondják —, „legyártanak’: valamit. Pálfi András főtechnológus­tól tudjuk, hogy ők is felmérték, milyen új gépekre volna szükség a Baruffaldi-revolverfej gyártá­sához. Az igények és lehetőségek azonban ritkán azonosak. Kap­tak a vállalat budapesti központ­jától egy ötéves MC—500-as meg­munkálóközpontot, egy 10 éves menetköszörűt, egy új marógépet, és egy új NC esztergagépet (utób­bit jobb híján, ugyanis nem ilyet kértek). Ezeken kívül a koráb­ban is meglévő gépeket használ­ják. Jelenleg a szerszámtartó min­den alkatrésze Kecskeméten ké­szül. a legbonyolultabb, úgyne­vezett Hirth-fogazású tárcsákat kivéve. Ezeket a Baruffaldi-cég szállítja, ugyanis a gyártásúik csak tőkés importból beszerezhető gé­pen volna lehetséges. A főtech­nológus szerint a felsoroltakon kí­vül két-három gyártóeszköz még elkelne az igazán gazdaságos munkához. • Pálfi András és Papp János a Hirth- fogazású tárcsával. • A vonszoló­gyűrűt Túri Antal sugár­fúrógépen készíti. a vonszológyűrű furatait. Tudni kell, hogy a vonszológyűrű kifo­gástalan elkészítése biztosítja majd a szerszámtartóba befogott esztergakés egy mikronon belüli, úgynevezett visszaállási pontos­ságát. A kapott NC marógépet kénytelenek voltunk javításra Esztergomba visszaküldeni. összeszerelés — Mi kevésbé igényes, százez­res sorozatnagyságú alkatré­szek gyártásához szoktunk hozzá, ehhez igazodik az emberek szem­lélete. Az elektromechanikus szerszámtartó viszont kisebb da- rabszámban, de lényegesen ma­gasabb minőségi követelmények­kel készül. IT 6-os és 7-es pon­tossági osztály szerint kell gyár­tani, ami esetünkben mindössze 10 és 60 mikron (ezredmilliméter) közötti méreteltérést enged meg. Ezért az erre alkalmas szakem­berekből létrehoztuk a Baruffal- di-csoportot, s a gépeket is kü­lönválasztottuk a többitől. A leg­nagyobb emberi nehézséget az ez­zel párhuzamosan kialakítandó szemléletváltozás jelentette. Sze­rencsére olyan dolgozóink van­nak, mint például Csabai Gyula, aki a szerszámtartó vezérlőorsó­jának, egy öt bekezdésű csigake- róknek a meneteit köszörüli, ö néhány nap alatt elsajátította a (Somos László felvételéi) műveletet végző gép kezelését, s emellett más feladatokat is rá le­het bízni. Vagy itt van Túri An­tal, aki közönséges sugárfúró gé­pen dolgozik a szükséges NC ma­rógép helyett, ezen munkálja meg Az előkészületek megkezdésétől a gyártás beindítá­sáig egy év telt el, ami a honi gyakorlatot és a termék bonyolultságát figyelembe vév,e példásan rövid idő. A kecskeméti gyár —, amelyik tavaly kiemelkedő évet zárt —, az idén várhatóan „belerázódik” ebbe a mun­kába is. '•'I* Feltételek ide vagy oda, elkészül majd a 325 revol­verfej, s a már leszállított 15 darab alapján biztos, hogy minőségi kifogások sem lesznek. Riportunkban remél­jük sikerült érzékeltetni, hogy állandóan helyettesítő megoldásokat keresve milyen gondokkal jár egy új, kor­szerű termék bevezetése. A jelenséget ipari fejlődésünk nemzeti sajátosságának is tekinthetjük, de mint felcí­münkben II. Rákóczi Ferencet latinul idéztük: „A ne­hézségeken úrrá lesz a virtus”. Salai F. István DUNAPATAJI CÉLOK Hiánycikket pótolnak, növelik az exportot Ez a műhely az idomszerek és mérőórák világa. Érkezésünk pillanatában Adám József és Papp János szerelőlaikatosok az elektromotor „egytengelyűségét" vizsgálják, mert — ahogy már említettük —, a részletes gyártás­közi ellenőrzés feltételeinek hiá­nya miatt ebben a szakaszban kell a mérések zömét elvégezni. (Azt most tudtuk meg, hogy a gyártmánynak bonyolult elekt­romos része is van.) Papp János nemrég került Kecskemétre, ko­rábban a SZIMFI-ben végezte ugyanezt a munkát. — Bizony előfordul, hogy több­ször is szétszedünk és összera­kunk egy revolverfejet — mond- jarrwiA ÄZlMF'Ltoe* egy alka­lommal hússzor, ismételtük meg ugyanezt, míg rájöttünk, hogy a problémát a vonszolómű hibás megmunkálása okozza. Végül minden a helyére kerül, működik a szerszámtartó — szögezi le Papp János. Éppen tíz évvel ezelőtt 1976. január 13-án választották meg Várad! Gábort a dunapataji Vas­es Vegyesipari Szövetkezet el­nökének. Hogy is történt — kér­dezem. — A solti Kossuth Termelőszö­vetkezetben gépesítési vezető voltam. Egy küldöttség — amely­nek tagjai régebbről ismertek — keresett fel Dunapatajró! azzal a kéréssel, hogy vállaljam el ezt a funkciót, mert az akkori elnök nyugdíjba ment. Két nap gon­dolkodási időt kértem. Végül is úgy döntöttem: vállalom. Egy évtized mérlegét, ’Küzdel­meit, gondjait, sikereit nem könnyű összefoglalni. Egy-két összehasonlító adatot érdemes megemlíteni. Akkor 15 millió forint volt az évi termelési érték, most 70 millió körül van. A nyere­ség is jelentő­sen nőtt annak ellenére, hogy a szabályozók szigorodtak, és a piac is elég szeszélyes, A term&lákeny- S&g javulását bizonyítja, hogy az említett fej­lődést 40 szá­zalékkal keve­sebb munkás­létszámmal ér­ték el. — Amikor idejöttem, a vezetőséggel együtt alapo­san átgondol­tuk a fejlesztés további céljait. Gazdaságos- sági okokból felszámoltuk az asztalosműhelyt. Kialakítottunk három főbb gyártási ágazatot: a lakatos, a hegesztő és a tömeg­cikkgyártó részleget. Mindig ké­szenlétben állunk a gyártmány- változtatásra, , igyekszünk rugal­masan alkalmazkodni a piac igé­nyeihez. Voltak nehéz időszakok, amikor termékeink értékesíté­sénél — nem egyszer rajtunk kí­vülálló okok miatt — gondok vol­tak. Ilyenkor a lehető leggyorsab­ban átálltunk keresettebb cik­kek gyártására —, teszi hozzá az előbbiekhez. A továbbiakban elmondja, hogy az utóbbi években, elsősorban a VI. ötéves tervidőszak ideje alatt, sokat léptek előre, erre kénysze­rítették őket a szabályozók is. Korszerűsítették a termelést, növelték a termelékenységet, in­tenzívebb lett a munka, azért is tudták kevesebb létszámmal töb­bet produkálni. A dunavecsei Fémipari Vállalattól 1984-ben megvásárolták a DUKA—2, 3. 4 típusú kazánok gyártási jogát. Az utóbbi kettőnek technológiáját finomították, az energiatakaré­kos kazánokat keresi a piac. — Az eddigiekből látszik — folytatja —, hogy az idén sem lesz értékesítési gondunk. Közben kifejlesztettünk mi is egy új tí­pust, ebből az első 50 darabot eb­ben a félévben legyártjuk. Az utóbbi években fénycsőar­matúrákat, világítótesteiket gyár­tanak; többek között olyanokat, amelyek a hazai piacon hiány­cikknek számítanak. Ezzel im­portot takarítanak meg. Székes- fehérváron az Alba-Sadi rend­szerű építkezésekhez használ­ják fel a szövetkezet termékeit. Űj típusú armatúrákat, világító­testeket is kifejlesztettek a piac részére. 0 A DUKA—2-es kazán összeszerelése. Az elnök még a következőkről tájékoztat. — A tömegcikkeknél is váltot­tunk. Az új építési szabvány miatt a diópántok gyártását megszün­tettük.' Az úgynevezett zsalus va- salat gyártásával szintén impor­tot takarítunk meg. Az ország minden részébe szállítjuk. Ugyan­úgy a biztonsági ajtótolózárat is. Már 1982-ben megkezdtük a több célra alkalmas acéldobozok ké­szítését. Ezek iránt külföldön is érdeklődnek, az NSZK_ba mint­egy 5 millió forint értékű dobozt exportálunk. Tavaly már svájci vevő is jelentkezett. Az ipari szövetkezet vezetői­nek egyik törekvése, hogy a tő­kés exportot tovább növeljék, és elősegítsék az újabb importmeg­takarításokat. A VII. ötéves terv­időszakban ezek a legfontosabb célok. Természetesen ehhez a feltételeket is meg kell teremte­ni. A szövetkezet új termékeinek igyekszik vevőt szerezni, fejlesz­tik a propagandatevékenységet. Fontos esemény lesz a szövetke­zet életében, hogy az idén először vesz részt önállóan a tavaszi BNV-n. Kereskedő Sándor KÖZÖS KERESKEDŐHÁZAK Magyar vállalatok Ausztriában? Hagyományosan jók a magyar—osztrák gazdasági kapcso­latok. Valaha szekerek, hajók szállították az árut Buda és Bécs között, a vágóállatokat pedig élénk ostorcsattogtatás közben lábon hajtották a kereskedők a császárváros mészáro­sainak. Magyarország élelmiszert adott el Ausztriának, míg nyugati szomszédunk főleg iparcikkeket szállított nekünk. Alkatrészgyártás Az előkészületekhez tartozik az ellenőrzés megszervezése is. Pálfi András elmondta. hogy — mint a Baruffaldinál látta —, a gyártásközi ellenőrzésre kel­lene a legnagyobb gondot fordí­tani, s ha itt kiütköznek a hibák, akkor kevesebb a gond az össze­szerelésnél, s a végellenőrzés is lazább lehet. Az itteni mérőesz­köz- és műszerállomány azonban — egyelőre —, csak ennek a for­dítottját teszi lehetővé. Az eredeti elképzelések szerint a revolverfej alkatrészei a fék- szerelvényeket gyártó forgácso­lóüzem munkaprogramjában ké­szültek volna, az egyéb feladatok közé beiktatva. Schneider József- né üzemvezető tapasztalatai nyo­mán azonban változott a koncep­ció. A kereskedelem romantikus korszaka már régen lezárult, a mai helyzet bonyolultabb, több leleményt, és új formákat kíván mindkét féltől. A két ország gaz­dasági szakemberei, vegyes vál­lalatainak képviselői éppen ezéirt az elmúlt esztendő végén kétna­pos • tanácskozást tartottak Bécs- ben. Ezen magyar részről a töb­bi között részt vett Csikós-Nagy Béla akadémikus, Kovács Gyula, a bécsi magyar kereskedelmi ki- rendeltség vezetője, és Oblath György, az Intercooperation Ke­reskedelemfejlesztési Rt. nevű magyar vállalat vezérigazgató­ja. Burgenland iparosításában Nyugati szomszédaink külö­nös jelentőséget tulajdonítottak a tanácskozásnak. Mutatja ezt az is, hogy a megnyitót dr. Kar] Vak, az egyik legnagyobb osztrák bank vezérigazgatója tartottal, aki nép­szerű közéleti személyiség Auszt­riában. A megbeszélésen a gaz­dasági szakemberek az együtt­működés új formáiról vitatkoz­tak. Közttlüik talán egyelőre ket­tőt érdemes kiemelni. Burgenlandban, ahol jelenleg nem olyan mértékű az iparosítás, mint Ausztria többi részén, kor­szerű iparvállalatokat létesíte­nek. A bécsi szakembereik azt ajánlották, hogy ezek létrehozá­sában vegyenek részt a magyarok is. A terv megvalósítására újabb ma gyar—osztrák vegyesivál la la­tok alakulnának. Az osztrák aján­lat értékelése nyilvánvalóan hosszú és alapos elemzőmunkát kíván. Mindenesetre ez új fejle­mény. Eddig ugyai\is csak oszt­rák tőke jutott be hozzánk, így épült több budapesti szálloda. Az osztrákok kedvezményeket, és más előnyöket ígértek a' magya­roknak, ha részt vesznek Burgen­land Iparának fejlesztésében. Dr. Kari Vak, a bécsi Zentral­sparkasse und Kommerciailbank elnöke azt ajánlotta, hogy Bécs- ben és Budapesten hozzák létre a gazdasági együttműködés, a kö­zös kereskedelem - új formáit. Az osztrák szakemberek részletes ter­vet dolgoztak ki, ebben először is történeti visszatekintéssel igyekeznek igazolni elképzelé­seik helyességét. A bécsi tanul­mány szerint a világgazdaság struktúraváltozása, a transzna­cionális vállalatok térnyerése, a csúcstechnológiák gyors elévü­lése, és az általános piaci folya­matokra való azonnali reagálás kényszere megköveteli a nemzet- gazdaságoktól a legfontosabb piacokon való állandó jelenlétet. Nem japán recept A gazdaság történetének szá­mos példája igazolja, hogy a gaz­dasági struktúraváltozások Ide­jén csak azok a nemzetek és or­szágcsoportok fejlődtek töretle­nül tovább, amelyek képesek vol­tak a koruknak megfelelő világ- gazdaság egészét behálózó ke- réiskedőláncot létrehozni és mű­ködtetni. Ezek közé tartozott pél­dául Lombardia, Velence közép­kori manufaktúraforradalma; Hol­landia, Anglia ipari forradalma, az USA 1929—30 közötti techni­kai, szervezési forradalma, Dél- kelet-Ázsia 1968-cal kezdődő in­formatikai forradalma. A korábbi kereskedőháza/kat az ipari és kereskedő tőke magas koncentrációja jellemezte. Ko­runkban az információ kon­centrációja a mérvadó. Ezál­tal a kisebb nemzetgazdaságok számára is megnyílik a lehetőség kereskedőházaik létrehozására. A nagy teljesítményű számítógé­pek, a teletext, az adatbankok lé­te biztosítja az anyaországtól tá­voli kereskedőházak hatékony működését, a nemzeti és nemzet­közi piac változásaira történő azonnali reagálást. Az elmúlt évtizedekben a japá­nok alakították ki a sajátos ar­culatú üzletházaikat. Osztrák szakemberek szerint a magyar— osztrák kereskedőházak továb­bi lépést jelentenek a japán mo­dellhez képest. Az újdonság az, hogy ezek nemcsak egyetlen nem­zetgazdaság vállalatait tömörí­tik, hanem lehetőséget teremte­nek több ország vállalatainak megszervezésére. Az osztrák Zentralsparkasse és Kommerzialbank terve első lép­csőként biztosítani óhajltja a ke- reskedőházak alapításának tár­gyi feltételeit. Ezért felkutatja a tradicionális városközpontokban található épületeket. Később a bécsi bank vállalkozik a gyakor­lati megvalósításra, a tervek ki­vitelezésére, beszerzi a kereske­dőház működtetéséhez szüksé­ges integrált digitális irodai kom­munikációs rendszert, és meg­keresi a kereskedőházakba beköl­töző vállalatokat és cégeket. A második lépcsőben a létrejövő konzorcium különféle szolgál­tatásokat biztosít a kereskedőhöz- ban tevékenykedők számára. Folytatódnak a tárgyalások Az élkópzelések szerint az első kereskedőházak Bécsben ala­kulnának meg, még 1986-ban, az osztrák főváros középpontjában. Az osztrákok azt ajánlják a ma­gyar szakembereknek, hogy a második közös kereskedőházat Budapesten létesítsék. A mai világgazdasági helyzet mindenkitől, aki kereskedni óhajt, állandóan friss ötletet, le­leményt, és új formát köve­tel. Ezért biztatóak a magyar— osztrák gazdasági tárgyalások. S még biztatóbb az a tény, hogy a megbeszélések folytatódnak. M K.

Next

/
Thumbnails
Contents