Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
1986. január 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Felelős politikai számvetés A beszámoló taggyűlések tapasztalatai Köztudomású, hogy a megyében dolgozó pártszervezetek és párt- alapszervezetek a múlt év november 15. és december 15. között tartották meg beszámoló taggyűléseiket. A több mint 800 pártalapszerve- zet taggyűlésén a kommunisták értékelték a'z 1985-ben végzett munkájukat, s a beszámolók megvitatásán túl. meghatározták évi főbb politikai feladataikat is. A taggyűlések nyilvánosságát arra is felhasználták. hogy több mint 300 jól dolgozó pártmunkásnak átadják a kiváló oklevelet, s majdnem ezer kommunistának a 25 éves párttagságért járó elismerést. Személyes eszmecsere A pártalapszervezetekben a taggyűléseket ezúttal is egyéni beszélgetések előzték meg a vezetőség tagjai, a pártbizalmiak és a párttagok között. Ez most is — akárcsak a korábbi években — kedvező fogadtatásra talált. A kötetlen dialógusok túl azon, hogy alkalmat adtak a pártmegbízatások teljesítésének értékelésére, a véleménynyilvánításra a vezetőség tevékenységéről, foglalkoztak személyes ügyekkel, gondokkal, s az alapszervezetek tagjai javaslatot tehettek a pártmunka továbbfejlesztésére is. Legtöbb helyen e párbeszédek tapasztalatait pártcsoport-értekez- leteken összegezték, s az észrevételeket, javaslatokat a vezetőség beépítette a beszámolóba vagy a jövő évi feladatok közé sorolta. A széles körű és sok mindenre kiterjedő kötetlen beszélgetések lehetőséget teremtettek arra is, hogy országos politikai kérdésekről is véleményt nyilvánítsanak. Számtalan dologról, közöttük a szabályozórendszer újabb változásairól, a gazdaságpolitikai helyzetről, a szerződéses fegyelem lazaságairól, az állattenyésztés termelési kedvének visszaállításáról mondták el észrevételüket a párttagok, amelyeket természetesen továbbítottak az illetékesekhez. Kollektíván A megye pártszerveinél és alapszervezeteinél egyre inkább tért hódított az a nagyon jó módszer, hogy a beszámolókat kollektív munkával készítették el, s többségük ok- és okozati összefüggéseket keresve, elemezte az elmúlt évben végzett munkát. Általános tapasztalat, hogy a beszámolók mértéktartóan, de reálisan szóltak a nehéz körülmények között elért eredményekről, amelyeket elsősorban a követelményekhez való alkalmazkodási készségükhöz mértek. Kritikusan számba vették azokat a dolgokat, amelyekben nem sikerült előre lépni, de egyiben felhívták a figyelmet a feltárható tartalékokra, a kibontakozást elősegítő új módszerek és megoldások keresésére. A beszámolók az alapszervezetek jelentős részében hangsúlyosan foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel. Az alapszervezetek — nagyon helyesen — politikailag közelítették meg a témákat, azt elemezve: a pártmunka eszközeivel miképpen sikerült hozzájárulni a gazdasági gondok megoldásához, a nehézségek elhárításához. Néhány helyen előfordult, hogy szakmai, gazdasági kérdések egyszerű számba vételén kívül nem térték ki az alapszervezet, a kommunisták tevékenységére a helyi eredmények elérésében vagy a gondok megoldásában. Eredmények és gondok Jó néhány gazdasági egységnél a párta 1 apszervezet vezetőségének beszámolója az elért eredményekről szólva elemezte többek között, hogy a termékszerkezet alakításával miként sikerült igazodniuk a piaci igényekhez, hogyan sikerült bővíteni exportjukat. Az üzemekben a múlt év elején az energiakorlátozásból származó kiesések pótlásában a kommunisták jó példával jártak elöl. A szűkös bérfejlesztések ellenére több üzemben megvalósult a végzett munka és minősége szerinti differenciálás. A községi, a lakókörzeti pártalapszer- vezetek jelentősnek értékelték a párttagok mozgósító tevékenységét a településfejlesztés érdekében. Mindenütt megvizsgálták, s legtöbb helyen elismeréssel szóltak a tömeg^zervezetekben dolgozó kommunisták munkájáról. Kiemelték a szakszervezetben dolgozók tevékenységét a munkahelyi demokrácia fejlesztésében, illetve a munkásőrök fegyelmezett helytállását. Nyilvánvaló, hogy a beszámolók olyan gondokat is tükröztek, amelyeket nem sikerült teljes egészében megoldani. A gazdálkodó egységek egy részénél a gazdaságosság megteremtéséért történő erőfeszítések nem bizonyultak kellően eredményesnek. A mezőgazdasági nagyüzemek egy része a fagy és-az aszály okozta veszteségeket költségtakarékossággal és melléküzemági tevékenység fokozásával sem tudta kiegyenlíteni. Termékeny vita A taggyűléseken a vitában felszólalók többsége kiegészítette a •beszámoló megállapításait. A vitákban sokan szóltak a gazdasági munkaközösségekről, elismerve azok eredményes munkáját, szükségszerű létét, de a hangsúlyt a főmunkaidő jobb kihasználására helyezték. A beruházási, fejlesztési lehetőségek szűkössége miatt több hozzászóló a meglevő eszközök állagmegóvásának és az üzem- biztonság megőrzésének fontosságával foglalkozott. Szinte mindenütt elhangzott az emberi tényezőkben rejlő tartalékok jobb kihasználása és sürgették a béreknek a munka eredményességéhez való szorosabb kapcsolódását. Bírálták a munkaszervezés, a munkafegyelem lazaságait, de szóltak a nagycsaládos, a család- alapító fiatalok, s a nyugdíjból élők életszínvonalának csökkenéséről is. Jó néhányan hangsúlyozták, hogy a vezetőségek következetesebben kérjék számon a helyi határozatok végrehajtását, de ehhez adjanak konkrét pártmegbízatásokat is. A párttagutánpótlásról, a fiatalok, neveléséről is beszéltek a felszólalók, hangsúlyozva: ez minden párttag feladata. Az idei tennivalók A kommunisták tanácskozásain megfogalmazódtak az idei főbb politikai feladatok, amelyek közül a következőket szeretnénk kiemelni: A pártailapszerve- zetek a VII. ötéves terv megismertetése mellett a végrehajtás eredményes politikai feltételeit kívánják megteremteni. Kezdeményezték több helyi gazdasági intézkedés — közöttük az energiaracionalizálás, az anyagtakarékosság, a hatékony munkaerőgazdálkodás — kidolgozását, s vállalták ezek politikai támogatósát. Az új vállalatirányítási formák bevezetésére is készülnek jó néhány alapszervezetnél, viszont ahol már létrejöttek^ az új formák, ott az együttműködés gyakorlatát alakítják ki. Az ipari és mezőgazdasági üzemekben egyaránt megfogalmazódott a piaci munka erősítésének, az igényekhez jobban igazodó termékszerkezet kialakításának szükségessége. A községi alapszervezetek a népességmegtartó képesség erősítését, a foglalkoztatási, ellátási, lakásépítési feltételek javítását, a településfejlesztésre való mozgósítást helyezték munkájuk előterébe. Valamennyi pártszervezet feladatként jelölte meg a helyi tájékoztatás javítását, az ideológiai tevékenység szükségletekhez történő igazítását. Sok helyen fogalmazták meg a pártmegbízatások rendszerének áttekintését, azok ellenőrzését. A párttagság aktivitásának fokozásával több helyen kívánatosnak tartották a pártdemokrácia és a pártegység erősítését. Egyértelmű volt valamennyi alapszervezetnél a KISZ munkájának érdemi segítése és a pártépítő munka erősítése. A múlt évi beszámoló taggyűléseket a felelős politikai számvetés, a vitákat az egészséges türelmetlenség, a kritikus és konstruktív légkör jellemezte. A taggyűléseiken egyhangúan kifejeződött, hogy a párttagság, megyénk kommunistái megtesznek mindent a párt XIII. kongresszusán megfogalmazott célok megvalósításáért. Gémes Gábor ÉVENTE HÚSZ CSALÁDI HÁZ • Szépülnek az utcák a faluban. Bocsa, az életrevaló kistelepülés (Straszer András felvételei) Bács-Kiskun közepén, Bugac és Soltvad- kert között található Bocsa, a kétezer lakosú kisközség, amely 1906 óta önálló közigazgatási település. Területe meghaladja a tízezer hektárt, ami a lakosság számához viszonyítva ugyancsak nagynak mondható. Az itt élőknek mintegy a fele külterületen lakik. Ide tartozik Kisbócsa, Zöldhalom, Fischerbócsa és Ba- gabócsa. Szénási László tanácselnökkel és Szomor Sándorral, a községi pártalapszerve- zet titkárával beszélgettünk Bocsa eredményeiről, örömeiről és gondjairól. Kimagasló társadalmi munka Egy. téesz, szakszövetkezet, valamint borfeldolgozó-üzem képezi a gazdasági - élet alapját. A Petőfiről elnevezett termelőszövetkezet 1983-ban kiváló lett. Különösen sikeres a szállítási üzemág. Jónak mondható a háztáji állattartás. Volt olyan év, hogy tizenötezer sertést hizlaltak a tagok. Hogy a tenyésztési kedvet növeljék, több helyen tápboltot nyitottak. A szakszövetkezetnek is van mivel dicsekednie: öt év alatt megduplázódott az árbevétele. Kifogástalan a kapcsolat a tanács és a gazdaságok között. Ezt az ötvenhét tagból álló pártszervezet is elősegíti. A helyi lakosok szívesen és szervezetten veszik ki a részüket a társadalmi munkából. így történhetett, hogy 1984- toen a kisközségek kategóriájában elsők lettek a versenyben. Egyetlen szám sokat elárul erről: a beruházási, fejlesztési ösz- szegelknek mintegy a háromnegyedét a társadalmi munkák fedezték. Az életváltozást, a fejlődést más is szemléletesen mutatja. Ma már ebben a kicsi faluban igen sok emeletes ház is található, és minden harmadik utca portalaní- tott. Az utóbbi időben évente átlagosan mintegy húsz családi ház 0 Részlet a helytörténeti gyűjteményből. gazdagítja a faluképet. Hosszabbították a járdákat, és tavaly végleg 4 befejezték a vízvezetékhálózat kiépítését. Gépkocsik, diplomások * « A bócsaiak is szeretnek utazni, világot látni. Ehhez jó.segítséget nyújt a falusi lakosság tulajdonában levő félezer gépkocsi. Legalább ötven diplomás — pedagógusok, orvosok, agronómusok — fáradozik az élet jobbításán. Az óvodai ellátottság teljes, minden igényt kielégítő. A nyolctantermes iskolában két és félszáz tanuló készül az életre. Egy dologra különösen büszkék: tucatnyi diplomás helyben született, tehát igazán szorosan kötődik a faluhoz. A művelődési otthon és a mozi egyazon épületben van. Gond- jük, hogy nincsen a házban kisterem. Az is probléma, hogy • a könyvtár egy ideiglenes faházban van. Lehet, hogy az egykori neves citerazertekar is a mostoha körülmények miatt szűnt meg? A helytörténeti gyűjtemény kialakítását a szakszövetkezet kezdeményezte, szorgalmazta*. A gondok is a fejlődés útmutató mérföldköveinek tűnnek. Például, hogy a reggelenként induló három autóbusz Kecskemét felé szinte egyidőben megy. Kérésük lenne, hogy álljanak meg ezek a Szappanos-majornál. Sok ember életét könnyítenék meg ezzel. Fájó pontjuk még a bó- csaiaknak, hogy hiányzik a hús- ,x ;bolt,/iami nagyon kellene. Tervezik — már ez évre — a fogorvosi ús vend élőt. -aKét vélemény Szénási László tanácselnök így summázza véleményét szeretett falujáról: — Egyszerű, dolgos, szorgalmas emberek élnek itt, öröm velük dolgozni. Szomor Sándor párttitkár: — A falu létét elsősorban a munkahelyek száma és minősége szabályozza. Ezt figyelembe véve igyekszünk befolyásolni jó irányba az itt élők sorsát. A két szövetkezet együttesen törekszik az élet- és munkafeltételek javítására. Ennek a falunak szerintem egyértelműen vart perspektívája. Varga Mihály \ Megjegyzések egy szociográfiai felméréshez Formál vagy deformál? / . ' ' . ősi igazság, hogy akit a család, a munkahely, a mindennapi gond és öröm egy településhez köt, az jobban ragaszkodik a hagyományokról, életvitelről kialakított véleményéhez, mint egy betelepült dolgozni bejáró, vagy külső szemlélődő. De, ha ez utóbbiak tárgyilagos véleményt mondanak, ráébreszthetik, gondolkodásra késztethetik, sőt tettekre sarkallhatják a „hazaiak” többségét. Egy-egy életút bemutatása, egy ember véleménye felkeltheti a figyelmet és ösztönösen, vagy tudatosan is hasonlóságot keres magában az ember, az olvasó. A település fejlesztésének irányára, bizonyos rétegek helyzetének javítására is hatással lehet a kívülről jött észrevétel, ha az reális, tehát időszerű és jószándékú. Ezekben vártunk segítséget akkor, amikor 1983 végén és 1984 elején szociográfiai felméréseket végeztek La- josmizsén. Ügy gondoltuk, hogy majd közreadjuk a megállapításokat, hadd lássa a lakosság, miként vélekednek rólunk, akik kívülről szemlélik a nagyközséget. A felmérés befejeződött. Sajnos, a tapasztalatok összegzésére pem hívtak meg bennünket, a kért személyes találkozástól is elzárkóztak a szociográfusok. Mígnem a Forrás múlt évi első, illetve decemberi számában — tehát a felmérést követő egy-két év után — olvashatjuk mindazt, amit „feltártaik” rólunk. Csakhogy itt van egy bökkenő, van a dolognak egy szépséghibája. A Forrás című folyóirat Valóság címszó alatt közöl olyanokat, amelyek már nem felelnek meg a valóságnak. A decemberi számban például a Megtart, vagy fog- vatart című írásban Adamik Mária, a szerző azt írja, hogy a kisegítő iskola „a környék legelhagyatottabb épülete, ugyanilyen udvarral, rajta szélcsapkodta W. C.-ajtókkal ... olajos, lucskos padló, csupa rozsda vízcsapok ...” Megjegyzem, hogy a kisegítő iskola bővítését, teljes korszerűsítését már 1984-ben befejeztük. Amit tehát Valóság feleim alatt közölt a Forrás, az nem valóság. De hasonlókat mondhatok el a mozi és a könyvtár átalakításáról is, mert azokról is „lerántotta a leplet” a szerző, de a cikkben említettnél — 1984 végétől — a fogorvosok, gyermekorvosok száma is nagyobb Lajosmizsén. A Forrás 1985. januári száma Lajosmizsét már nem is arcnél- fcüli, de arcátlan községnek nevezi, olyan településnek, ahol a lakosság zsebébe nyúl a tanács. De azt már nem teszi hozzá a „felmérő” Tomka Miklós, hogy ez a zsebbe nyúlás a köz javát szolgálja: óvodák, játszóterek, sportpályák, ifjúsági tábor Bükkszéken, az egészségházra befizetett összegek, s különböző társadalmi munkák jelzik, hogy a község lakóinak zöme szereti Lajosmizsét és jó irányban akar változásokat, s ennek érdekében hajlandó „zsebbe nyúlni”. , Sok-sok munka, türelmes vita eredményeként lett az alvó, paraszti faluból — a lebecsülő írás szerint — se falu se város. Hogy Lajosmizse a községre jellemző, sajátos jegyeket hordoz, vagy kitermel, ezt nem vitatjuk. Ez a község hiába volt a világ közepén, a három aranykoronás fu- tóhomokot, a nagy tanyaviilágot, töhát ömmagát nem tagadhatta meg. De nem is akarta. Csak emberhez méltóbb körülményeket akart, hogy megéljen, hogy boldoguljon. Arra a kérdésre, hogy megtart, vagy fogvatart, választ ad az élet. Az, hogy alig több, mint tíz év alatt a felsőlajosi néhány tanya helyén földgázzal, óvodával ellátott község jött létre az ottani kommunisták irányításával. Nekünk nem jelent különösebb keserűséget, ha mindezeket a külső szemlélő nem ismeri el, de annyit bizonyára kérhetünk, 'hogy legalább ne becsülje le, ne legyen a tájékozódása, a „felmérése” egyoldalú és szubjektív. Ne az egészségügyi dolgozót kérdezze meg, ha az iparról akar érdeklődni — ha szabad módszert ajánlani a tudományos felméréshez. Azután, jó lett volna a nyilatkozókat szembeállítani saját tetteikkel, életmódjukkal. Nem hiszem, hogy a jövőt formálja az, akit többször kellett figyelmeztetni munkaköri kötelességének elmulasztásáért. Ne az szóljon a társadalmi munka, a társadalmi összefogás, a közösségi szellem hiányáról, aki minden társadalmi munkából kimarad, aki csak tiszteletdíjas feladatokat vállal. Ne azt állítsák a község elé példaképként, „toronyként”, vagy az azokat tartó pillérekként, akik kettős életet élnek, akik mást mondanak, mint amit cselekszenek. Kapjanak ők is szót, mert a véleménycsere, a meggyőzés viszi előbbre az ügyet. De kapjanak szót azok is, akik látják az életmódban, gondolkodásban levő ellentmondásokat, és cselekszenek is. Úgy gondolom, hogy a Forrás álltai címként felvetett Megtart, vagy fogvatart kérdésre sikerült választ adni. Most már csak egy kérdés marad nyitott: az ilyen szociográfia, az efféle tudományos felmérés vajon formál, vagy deformál? Bár azt hiszem, Lajosmizsén erre tudnának válaszolni az emberek. Hegedűs Miklós, a nagyközségi pártbizottság titkára OKTATÁSFEJLESZTÉS — KODÁLY EMLÉKMÚZEUM Kulturális beruházások a VII. ötéves tervidőszakban Jelentős összegekkel folytatódnak az új tervidőszakban — a kulturális beruházások között — a felsőoktatás, valamint a kulturális intézményhálózat fel- ú j í t ását-kore zer űSítését szolgáló központi programok. Mint azt a Művelődési Miinisz- térium terv. és közgazdasági főosztályán elmondták:á VII. ötéves terv során a művelődési tárca a felügyelete alá tartozó intézmények fejlesztésére mintegy hat és fél milliárd forinttal gazdálkodhat. Ezt az összeget az egyes intézmények saját fejlesztési forrásaikból cslaknem másfél milliárd forinttal egészítik majd ki. A központú pénzösszegből, több mrrrt hárommilliárd forintot fordítanak á felsőoktatás már folyamatban levő, Illetve kezdődő beruházásaira. Ezek közül az egyik legjelentősebb az ELTE TTK új ve- gvészképzési és kutatói blokkjának, ezzel a lágymányosi új egyetemi komplexumnak a kialakítása. A kémiai intézetet várhatóan 1989-ben adják áj, s párhuzamosam folytatódnak a fizikai és a földtani intézet lágymányosi otthonának előkészítő munkálatai is. A tervek szerint 1988-bam fejeződik be a iMöirx Kálraly Közgazdaságtudományi Egyetem teljes rekonstrukciója is, azonban már az idén elkészül az északi szárny. Több száz milliós programba kezdenek a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetemen; itt az egyetem könyvtárát és a tanárképző kar oktatási épületét újítják fel. Bővül a tervidőszakban a Budapesti Tanítóképző Főiskola és az egri Ho Sí Mimh Tanárképző Főiskola, és új kollégiumokat, sportlétesítményeket is átadnak: diákszálló épül egyebek között Debrecenben és Szegeden. Teljes felújítás vár a Szép- művészeti Múzeumira is, ahol — Hz épület megfiatalítása mellett — bővülnek mlajd a kiállítási terek, raktározási és kutatói területek. Megkezdődik majd a Ma>- gyiar Nemzeti Múzeum épületének felújítása: az Országos Széchényi Könyvtár elköltözésével megüresedett tpreket két múzeum — a Természettudományi és a Nemzeti Múzeum — funkcionális igényeinek megfelelően alakítják át. A műemléki szempontokat figyelembe vevő, az eredeti architektúra megőrzésére törekvő átépítés során elvégzik az épületgépészeti rendszerek, a tetősizesnkezat és az épülethomlokzat felújítását is. Folytatódik, s még várhatóan a tervidőszakban befejeződik a Budavári Palota helyreállítása, az Enkel Színház felújítása, a Zichy-kastélybeli Vasa rely-gyűjtemény kialakítása, továbbá elkészülnék a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Vörösmarty utcai épületének felújításával és a Kodály Emlékmúzeum kialakításával. A tervek szerint hozzálátnak majd a Műcsarnok rekonstrukciójához, a Józsefvárosi Színház felújításához, és folytatódnak az új Nemzeti Színház előkészítési munkálatai is.
