Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-08 / 6. szám
✓ 1986. január 8. PETŐFI NÉPE EGY MAI KARRIERTÖRTÉNET MARGÓJÁRA Meddig lehet érvényes a Südi-jelenség? ERDEI FERENC: JEGYZETEK A VÁNDORLÁSBÓL Íme egy ízig-vérig mai karrier- regény, a HO-as évek Magyarországának közepéről .. . Ezzel a summázattal tettem le ükéi Csaba Nem hallgatunk! avagy: A Südi-jelenség című könyvét, miután végigolvastam az elmúlt karácsony megváltó havazást váró hangulatában. Az időpontra hagyatkozás nem szószaporitás kíván lenni: a könyv vége arról szól. miként lett Südi Bertalan jánoshalmi tsz-párttitkárból a tavaly nyári választásokon a nép többségi akaratának jóvoltából — országgyűlési képviselő. Féléves kiadói és nyomdai átfutás: dicséretes gyorsaság ez manapság, eléggé elszoktunk tőle. Hanem ezzel a hirtelen jött. s eleinte kizárólag házi használatra szánt meghatározással: karrierregény, mintha máig zavarban lennék. De hát. ne legyünk kicsinyesek, ha a, bőven áradó könyvtermésben találunk példát fikcióépitésre • (ál)dokumentu- mokból, akkor igazán nevezhetjük regénynek is azt a riport- kötetet, melyben a valóság forró leheletétől ihletett szerző Südi Bertalan életútját állítja elénk, azt a nagyon is közöttünk élő hétköznapi személyt, ki ezer gáncsot, cselvetést leküzdve győzedelmeskedik végül. Ám még több a gond a nem feltétlenül jócsengésű karrier szóval, a nagyfene szocialista álszemérem jóvoltából túlságosan tapad hozzá a karrierista megbélyegzés. Márpedig Südi és a karrierizmus — tűz és víz. Csakhogy sokkal nyíltabban kellene szembenéznünk azzal a természetes folyamattal, hogy egy igazságosságra törekvő társadalomban is éppúgy elnyeri jutalmát a jó. mini ahogy azt gyermekkorunk népmeséiben is megszoktuk, s ez a sikeresre fordult pályafutásban fejeződhet ki leginkább. A karrierben tehát. fis máris a Südi-jelenség központi gondolatkörében találjuk magunkat. Nemcsak az Tikéi által készített televíziós riport kapcsán vetődött fel igen élesen, de Südi sajtóreagájásaiban is gvejcorta ■helyt kapott az a rendkívül ká- yps és sajnos korántsem ritka pedagógiai gyakorlat, miszerint a tanu'óifiúság körében piedesz- tálra állíttatik a meghunyászkodó alkalmazkodás, a környezethez való „tökéletes” idomulás, miint az érvényesülés egyedüli lehetséges módja. Az önálló gonKÉPERNYŐ I ól kezdődött a tévé és a J képernyő elé ülő gyermekek új éve. Hála Marsák-nak, a kaposvári színészeknek és a televíziósoknak, A bűvös erdőben járhattak. A kiváló dunántúli társulat tagjai felnőttek a feladathoz. Felnőttek! Bizony. Tudták: gyerekeknek játszanak. Tudták: nekik a jónál lis jobt jár. így mindvégig boldog békességben röpdösött a kulisszák között a Mesemadár. Valamennyi szereplő beleélte magát a történetbe, amelynek végén természetesen győzött az igazság, a jóság, megdicsőült az érdem, ki-ki a helyére került. Az ezt követő Bolondmalomban — a Magyar Televízió és a Budapesti Gyermekszínház közös produkciójaként jelezte a műsorújság — rosszabbul érezték magukat a mesefligurák. Pedig igazán jóízű, derűs, mesés alakokat teremtett Kiss Anna. Csak éppen az ő szövegét fényesítő költészet 'húzódott szégyenkezve sarukba egyik-másik színész színfalhasogató játéka láttán. Az Üjévi koncert most is szép volt. érződött a műgond, a közreműködök pompás felkészültsége. Ügy hozzátartozik az új esztendő első napjához lassanként, miint a karácsonyhoz a gyertyagyújtás. Szakmabeliek nyilván dolkodással és a meggyőződésünk melletti kiállással szemjjen előnyben részesítvén — tisztesség ne essék szólván — a nyelvcsapások technikáját. Csaknem a televíziós riport elkészültéig, jóval több, mint egy évtizeden át Südi Bertalan sorsának alakulása mintha az előbbieket igazolná. Szólni merészelt — írásban és élőszóban —. fájt is miatta elegeit a feje. El kellett tűrnie naplónként megaláztatásokat. Mint ahogy maga is jellemezte a helyzetét: magányos farkassá vált, sündisznó-állásban. Mégis, kérlelhetetlenül, alkut nem ismeive kitartott hétköznapi kisebb-nagyobb igazságai, felismerései mellett. Legnehezebb pillanataiban is érezte, éreznie kellett: nincs egyedül. Sokunkban él az igazságszeretet, „legfeljebb” nem minőiig áll érdekűnkben -hangoztatni. Az eleve- vereség tudatával nem szívesen szádunk harcba. Südi a kitartása által lett különb a köznapi átlagnál, s azzal, hogy pillanatnyi, de messze nem lebecsülendő érdekei ellenére is szólni mert. Akad további tanulság is, nem egy. Jelesül például az, hogy harcolni is meg kell tanulni. Akit sorsa kétes hírű lebujokba taszít, annak nem árt elsajátítania a karate elemi fogásait, Igaz, Südi Bertalan mindig maga mögött tudhatta a termelőszövetkezeti párttagság közösségét, de okkal gondolta úgy, hogy saját védelmét, erősíti azzal is, ha negyvenvalahány éves fejjel megszerzi a jogi diplomát. A Südivel készített riportot 1084 karácsonya előtt sugározta a televízió. Ennek teljes — tehát nemcsak a képernyőn elhangzott — szövegét tartalmazza a könyv. Südi megjelent sajtóleveleinek kisebb, de jól válogatott összeállításával együtt. Majd pedig a széles körű sajtóvisszhang ismertetésére kerül sor. Nézők százai küldik el leveleiket, egyiket Südi nek, a másikat a televíziónak címezvén, s mindenki a riport hősének szurkol, vele vállai szolidaritási . .. Mindezt korántsem csak a recenzenst pontosság kedvéért részletezem. Egy nagyon fontos jelenségre szeretnék rámutatni: a társadalmi igazságérzet sokkal szélesebb körben él. mint ahogyan azt rosszabb pillanatainkban magunk is gondoljuk. Csak a kedvező alkalom szükséges, hogy meg is nyilvánulhassák. Ennek tükrében végképp alaptalan az az ellenzéki töltetű siránkozás, mely unos-untalan hangoztatja: az ország lakossága teljes társadalmi közönyben leledzik, már-már a szétesés állapotában. Ennek épp az ellenkezője igaz: ma már minden közéleti tényezőnek, politikusnak, szervezetnek számolnia kell a llalkosság szociális érzékenységével. Végül is kicsoda hát Südi Bertalan? Kommunista kereszteslovag, netán Don Quijote, mint ahogyan az irodalmi hetilap szemleírója próbálta beállítani, mélységesen igaztalanul, s defetista cinizmussal? (Méltó választ kapott nemcsak kritikustársaitól, hanem a nézők sokaságától is.) Ha közvetett módon is, de a könyv keresi a választ a kérdésre, próbálván értelmezni nemcsak a Sü- di-jelenség’et, de a főhős személyiségrajzát is. Be kell érnünk a lehetséges összegzéssel: az ország legtermékenyebb sajtólevelezője mélyről jött, s ugyancsak közülünk való ember, aki nagy-nagy küzdelmek árán jutott el arra a szintre, hogy „országban-népben- nemzetben gondolkodjék”, Veres Péterhez híven. És — tegyük hozzá — kommunista módon tűnődjék, s jusson el a kellő következtetésekig. Mindez persze még Südi Bertalant sem vértezi fel a tévedések ellen. (Javára legyen mondva: melléfogásait ő maga sem rejti véka alá.) Olykor — sajtóleveleiből tűnik ez ki leginkább — társadalomképe is némiképp leegyszerűsített. Mégis, szilárd elkötelezettsége a saját korlátain is át tudja lendíteni; már-már önmaga fölé emelkedik. Jánoshalmán, az elmúlt évi választás idején a Hazafias Népfront két jelöltet állít. Mások egy harmadikat: Südi Bertalant. S mesz- sze ő kapja a legtöbb szavazatot. S, hogy a demokrácia teljes pompájában bomolhatott ki, tanúsíthatja: nem elveszett világ ez, s a jövője végképp nem reménytelen. Ennek szellemében érthetünk egyet az előszót író Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával, aki szerint a Südi-je- lenság megszűnése kívánatos, mert ez feltételezi, hogy megszűnjenek a jelenséget kiváltó okok is. Demokráciánk kiteljesedése által. Hatvani Dániel Gyerekműsorok pontosan méltathatnák a karmester, a zenekar teljesítményét, az árnyalt, plasztikus hangzásokat, a lebegő dallamokat. Mégis, mégis, még mindig hiányzik az öreg Willy Boskowsfet mosolya. derűs lénye, ö alakította ki e zenés újévköszöntő műfaját. Ügy éreztük, mintha a század- fordulós Bécs egyik érdekes egyénisége üdvözölné az utókort. Szívesen vennénk, ha a magyar televízió forgatócsoportja felkeresné a most 77 esztendős karmestert, fölidézné a hagyomány születését. Bevallom, sokalltam monsieur Michael Gyarmathyt sajtónkban, a tévében. Életemben egyszer Párizsban járva sem jutott eszembe, hogy belépőt kunyerál- jak hazánkfiától. Kíváncsiságból el rét ál turn a revüszíniházhoz — most látom: nem írtam le, hogy a Folies Bergere előadásairól van szó, de a hazánkból fél évszázada kivándorolt díszlet- és jelmeztervező művész nevével annyira összefonódott tudatunkban ez az intézmény, hogy fölöslegesnek éreztem az ismétlést — és elnézegettem a sűrű sorokban érkező közönséget. Már jóval az előadás előtt kiteitték a minden jegy elkelt táblát. Tóth László az. 1925-ös has- t;fieri nemzi tközi tornáról hazafelé tartva betért az. akkor még m Korán reggel elin- • dúltunk Halas felé, eleinte nádas, kákás pocsolyák terültek el utunk mellett. Rengeteg sok vízimadár tanyázott bennük. Később homokos lett a vidék, de azért mind szántóföld volt. Pirtóhoz közeledve homokbuckák tünedez- tek fel, rajtuk nyárfák virultak ... Határozottan szép volt ez a vidék, különösen a jegenyék adtak jelleget a vidéknek. Bemasíroztunk egy tanyára. A magyarnak 90 (140?) hold földje volt, mégis egy cseppet sem mondható jómódúnak. Általában a vidék földje nagyon silány futóhomok volt, az emberek roppant szegények. Éppen ezért zárkózottak, elég nekik a maguk baja, roppant bizalmatlanok voltak hozzánk. Egy liter tejet nem tudtunk venni 5—6 tanyában. A tanyánál reggeliztünk. Megettük J. utolsó pogácsáját meg a D-i befőttet. A vidék továbbra is nagyon homokos. Vadkert felé szaporodnak a szőlők, de vagy azért, hogy a talaj silány, vagy azért, mert nem jól kezelik, nem valami díszes. A tarlókon fújja a szél a homokot. Vadkert egy nagy falu ... Bementünk'a ref. paphoz, aki egy nagy darab kenyeret, kolbászt nyomott a kezünkbe és elmagyarázta, hogy merre menjünk a bugaci pusztára. Egy rendőrrel beszélgettünk, aki elmondta a falu keletkezését. A határ 19 000 hold, az Orczy család birtoka volt. És ezek az Orczyak munkásokat, ref. németeket hoztak be Németországból, de ezek valami okból itthagyták az Orczyakat és továbbvonultak Torontáliba. Erre hozattak (ki- olvashatatlan szó, H. N.) ... németeket. Ezek vetették meg a falu alapját. Az Orczyak eladósodtak, a birtok felszabadult és lön Soltvadkert. Az% öregjei most is beszélnek németül. Vadkertről a Büdöstói fürdőbe mentünk ki. A tó igen szép, vize átlátszó, tiszta és úgy pezseg, mint a szódavíz. Rajtunk kívül egy lélek fürPirtó, Vadkert, Kiskőrös nyilván olcsóbb revüszínházba. Az Adyért, József Attiláért harcoló, kitűnő ízlésű fiatal újságíró sem tagadta a kecskeméti színházi és moziújságban megjelent cikkében: tetszett, amit látott. Tetszett, noha bárgyú törté- netecskéket dramatizáltak, és az egész környék szokatlan volt egy közép-európai értelmiségi számára. De észrevette, de megírta: azért népszerű a Folies Bergere, mert páratlan látvánnyal hódítja a nézőket, a tüli-, a selyem-, a színkavalkád egyedülálló. Ma is ekként vélekedne, és ezért tetszett Ungvári Tamás riportfilmje. Tudott újat kérdezni Gyarmathy úrtól, minden eddiginél érzékletesebben érzékeltette a revüszínház különös világát. összetéveszthetetlen hangulatát. Riporteri bravúr: az érdekes környezetnél is érdekesebb embereket talált. Az Ábrándok báltermé-re adnám szavazatomat, ha voksolni kellene az elmúlt bét legszebb műsorára. Mélyen emberi történet szemerkélt a képiernyőn. Mondhatnám; letűnőben van világszerte a tévéfilmben előadott, helyzeteket teremtő asszonyi kiszolgáltatottság. William Trevor író és Pat O’Connor renöo-ző meglátta a valóságos időhöz, heréhez kötött történetben az időtlent Holtai. Nándor GYORSSZOLGÁLAT Kiró Kircsev hatalmas csomaggal állít be a mosodába: —- Könyörgöm, mossák ki, a lehető leggyorsabban, megfizetem a sürgősségi dijat, ami jár érte. Kilátástalan helyzetben vagyok: a feleségem itthagyott két gyatek- kel. és ismeretlen helyre távozott! — Hát nem irigylésre méltó helyzet! — mondta együttérző hangon az átvevőnő. — Higgye el, ennek a megrendelésnek a teljesítését a mi mosodai kollektívánk elsőrendű feladatának tekinti. Három nap múlva átveheti a fehérneműt. Ám három nap múlva nem volt kész a fehérnemű. Sőt egy hét múlva sem. A felháborodott Kiró a központhoz fordult. — Per pillanatnyilag objektív nehézségeink vannak — magyaráztadl neki lágy hangon az igazgató. — De energikus lépéseket teszünk, hogy változtassunk a helyzeten. Az ön megrendelésének a teljesítését tisztelt Kircsev úr, a mi vezetőségünk elsőrendű feladatának tekinti. Még ma rendkívüli gyűlést hívok ösz- sze. Legyen nyugodt, nem hagyjuk magára a bajban! És valóban, már másnap felhívták Kircsevet a mosodából: dőző se volt. Itt adtuk ki az első pénzt. 30 kemény fillért. Kiskőrös felé többnyire szőlőtáblák között vezet az út, amelyek igen szépek. Közeledve Kiskőrös felé, valami szlovák vagy bunyevác népséget (szépséget?, H. N.) találunk. A tájkép mindenfelé nagyon szép. Nagy rétek terülnek el, ezek mind gyönyörű, selymes zöldek, rajta boglyák, a háttérben nagy jegenyék, ezek elmaradhatatlanok. . .. Kiskőrös nagy falu, van polgárija. Megnéztük Petőfi szobrát és szülőházát. Bementünk az evang. paphoz, hogy szállást kérjünk. Nem volt otthon. Leültünk a kapu elé a padra. Visszamentünk. Kértünk, szállást, az öreg elküldött bennünket az igazgatóhoz. Elolvasta igazolványunkat, eleinte nevetett, de később végignézett rajtunk és azt mondja: Ugy-e pénzadomány elfogadására nem vagyunk feljogosítva. Jó, hogy nem. Hát ezt csak azért mondta, mert tudta, hogy úgyse fogadjuk el, „hát akkor nyittatok egy szobát és vacsorát (rendelek) a fogadóban ", Ezt még úgyse fogadtuk el. Mentünk az igazgatóhoz. Egy heverőn feküdt. Elkezdtem a szónoklatot. Egy darabig hallgatja, aztán kiköpi: mi az, mi az? Kéregetnek. A fia a fülébe kiabálja, hogy mik vagynk. E kiabálás végén a tudtunkra adják, hogy ide meg ide menjünk egy tanítóhoz, majd az megmondja. Hát minket dróton nem rángatnak. Otthagytuk, mint szent Pál az oláhokat. (Elhatározták; egy percig sem maradnak Kiskőrösön. A baj nem jár egyedül. Hárman háromféleképp mondták, hogy merre tartsanak, ha Izsákra mennek. Még a „gyönyörű szőlőknek” sem tudtak örvendezni — írta Erdei Ferenc érettségiző nagydiák —, mert kudarcuk miatt haragudtak a nem magyar anyanyelvű kiskőrösiekre, majd így folytatta a naplót.) Szegény Petőfi. Így beszélek arról a faluról, amelyben bölcsője ringott, és arról a népről, amely őt, a halhatatlant adta nekünk, mindnyájunknak. No, de hiába. Ez már így volt szépséges Éva anyánk óta. Amikor az embernek a saját bőre van vásáron, minden más érdeket és nézetet elhajít magától, csak a saját magán külön bajunk a fontos és felháborodott képzeletünk párán-: csői kezünknek, lábunknak, fejünknek ... még a toliunknak is ... Hát mondom, gyönyörű szép úton haladtunk ... (itt újra visz- szatért kellemetlen tapasztalataira, és szomorkásán megállapította, hogy még az eredeti népviselet sem lelkesíti igazán). Minden asszonytól, lánytól elmaradhatatlan két garaboly .ülé- -v nél összekötve és az egyik elől a mellén, a másik hátul a hátán. Vagy pedig egy kendő tele barackkal ... hátra van vetve vagy elől belógatva. Ezeket aztán kombinálják: elől kendő, hátul garaboly, elől kendő, elől- hátul garaboly avagy kendő. Ügy mentek befelé a faluba, mint a templomba. Mind szörnyűségesen megbámultak bennünket. (A két sárgával, nagyatádi kocsival arra hajtó bíró felvette őket. Megismertette a fiatalokat a falu pletykáival, „némely menyecskék erkölcsi felfogásával, mégis az sült ki, hogy nem sok parázna menyecske van Kiskőrösön. Az egyke ismeretlen, a szaporodás évenként 5—600. Áttértünk a politikára, ő függetlenségi, de azért királyt akar, mert az ország családi birtoka a királynak... ö ezt a társadalmi rendet teljesen kifogástalannak tartja, van úr és paraszt. Aki úr, úr, aki paraszt, paraszt.” — Problémája megoldódott, tisztelt Kircsev úr, bár emiatt az egész várost össze kellett szaladgálnunk. — Vagyis a fehérneműt még nem mosták ki? — Két oldalról közelítettük meg a kérdést: megkerestük a feleségét, és rábeszéltük, hogy menjen vissza magához. — De miért? — Hogyhogy miért? Amikor kollektívánk részletesen elmondta neki a maga búját-baját, egészen meghatódott, javíthatatlan méláknak nevezte magát, és nemcsak kimosta, de ki is vasalta a holmiját! Jöjjön ide gyorsan a mosodába, várja magát! Todorka Vilcseva Fordította: Juhász László PILLANATKÉPEK Kiállítás a Műcsarnokban Másfél éves előkészület, kutatómunka előzte meg az 1985-ös Stájer ősz keretében Grazban rendezett magyar festészeti kiállítást. A Neue Galerie és a Künstlerhaus adott helyet októberben húsz művész nyolcvan nagyméretű művének, amely A magyar festészet három generációja címet viselte. Wilfried Skreiner professzor, a Neue Galerie igazgatója válogatta az anyagot a Műcsarnok munkatársainak, Hegyi Loránd és Bakos Katalin művészettörténészek segítségével. A grazi múzeum és a Műcsarnok között másfél éves együttműködés alakult ki. A magyar festészeti kiállításért cserében a Tavaszi Fesztivál idején osztrák művészek tárlatát rendezi Budapesten a Neue Galerie. Az osztrák professzor a 60-as évektől figyelemmel kíséri a magyar festészet fejlődését, alakulását, s megállapította, hogy a kortárs művészetben a magyar piktúra sajátos helyet és színt képvisel. A 60-as évektől képzőművészetünkben három periódus különböztethető meg, amelyet három festőgeneráció képvisel. Az első a 60-as évek elején lépett porondra, szuverén, színes festészettel. Munkáikban egyszerre képviselték a folyamatosságot és a megújulást. Ez az időszak volt a konstruktivizmus újrafelfedezése Kelet-Európábán, mindenekelőtt Magyarországon. Ideáljaik a konstruktivizmus nagymesterei, Moholy-Nagy László, Kassák Lajos, Breuer Marcell,. Bontnyik Sándor. De bartóki szellemben merítettek a magyar népművészet hagyományaiból is, különösen színválasztásban. Erdély Miklós, Keserű Hona e generáció vezéralakjai, akik megérezvén a korszellemet, alakították ki sajátos stílusukat. Kapcsolódott hozzájuk Bak Imre, Hencze Tamás, Attalai Gábor, Fajó Já- nos Nádier István, a középgeneráció. Az új konst- r^™zmu? ^**a*u*í és még néhány kortársuk által váltott a konceptuális művészet Hányába. Ezen irányzat fő alakja Blrkás Ákos, aki nem a hagyományos tablaképfestészetet műveli, hanem xeroxok szövegek fotok felhasználásával alakítja műveit Birkás főiskolai tanárként, közvetlen kapcsolatban all a harmadik generáció képviselőivel. Felfédező- je, felismerője a legifjabb nemzedék új törekvései- nek. Az akadémiai kultúrán nevelkedett fiatal festők a geometrikus absztrakciótól az expresszív fes- teszetig jutottak el. Olyan egyéniségek, mint az akcióról híres Szirtes János, Soós Tamás, a ragyogó piros és arany színekkel dolgozó Mazzag István az emberi test töredékeivel operáló Bull ás József. A három festőgeneráció által megteremtett stílusban vannak különbözőségek és hasonlóságok. De a más-imás indíttatású alkotók mégis közös szellemiségű magyar művészetet hoztak létre. E művészek munkáival a hazai közönség először 1968—69-ben — amikor a hivatalos galériák elzárkóztak szerepeltetésük elől — az Iparterv felállításán találkozhatott. Később a Fészek Galériában, majd az Ernst Múzeumban. A grazi, bemutatkozás után most a Műcsarnok három középső termét kapták meg. 0 Bak Imre festménye Mulasic* Lásaló festménye K. M Kontz András festménye
