Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
1986. január 7. • PETŐFI NÉPE • 5 ERDEI FERENC: JEGYZETEK A VÁNDORLÁSBÓL A majsai Csányi bácsinál n jött haza a gazda, körszakállas, kövér, gatyás bá- * esi, nagyon szívesen fogadott bennünket. „Hát oszt honnan valók maguk?” — kérdezi —. Makóról? „Hát Makó nem az oláhoké?”. Nem bizony, az még a mienk. A továbbiakban Erdei a gazda szavait idézi. Elmondja, hogy erdélyi és nagyon sajnálja, hogy ez a terület már nem a magyaroké. A napló tanúsága szerint ezt követően a belpolitikára terelődött a szó. A gazda elégedetlen volt a helyzettel. „Ebben az or-, szágban addig nem lesz rend, amíg király nem lesz, mert amíg egy országnak nincs leje, addig nincs rendben a dolog. Neki mindegy, hogy ki legyen a király, csak legyen. ÍV. Károly családja az ne legyen, mert a felesége árulta el az országot. Itt benn az országban az a baj, hogy mindenki tanulni akar, nem dolgozni. Már a kanász is újságot olvas." Az öreg tehát tökéletesen meg van elégedve azzal a társadalmi renddel, mely Ferencz József idejében volt. Ö egyszeri!, „civil” "paraszt, de őnála vannak okosabb emberek, az „urak”, akik intézik az ügyeket, felettük áll a király, aki az ország feje. De mintegy kárpótlásképpen, hogy ő felette is állnak, magánál alábbvalónak tartja a cselédséget. Ügy is beszél velük. Aztán beszélt Rózsa Sándorról, Bogár Imréről. Megbecsüli őket. Nem bántották azok a szegényt, csak attul vittek, akinek nem volt. Kinn sötét, gyércsillagos éjszaka volt és odabenn az eresz alatt egy lámpa pislákolt. A lócán ült az öreg Csányi bácsi fehér szakállal, egyenes derékkal és az arcába sütött a mécses sárga fénye, mi pedig az asztalra könyökölve néztünk a szemébe és lestük a szót a szájából, amíg el nem álmosodtunk. Elfújtuk a lámpát és lefeküdtünk. Csöndes, sötét éjszaka volt. Csányi bácsi is ott feküdt le az eresz alatt. Sötét volt, csak fehér inge és szakálla látszott elmosódva. Szépen felemelkedik az ágyából és lassú suttogást hallunk, azután fehér keze is felemelkedik és feje fölé emeli. Csányi bácsi imádkozik. Majd előveszi pipáját, gyújtója ráveti sárga fényét az arcára, rágyújt és fújja kifelé a fehérlő füstöt a fekete éjszakába, oda, ahol a Bimbó kongatja kolompját. Nagyon szép volt, színpadra is jó lenne. De én hiszem és akarom hinni, hogy kevés az ilyen magyar, aki kiegyezik a megalázással és megcsókolja a sújtó tenyeret. De Csányi bácsinak megbocsátom. öreg ő már. Van azonban és lesz még olyan ifjú magyar, akiben ezredévek tehetsége, szabadság- vágya nyugszik és akikkel megmutatom a világnak, hogy egyenlők vagyunk. Most nem vagyunk. Testben, lélekben le van maradva a magyar paraszt. Én ezt a felismerést a vándorlásnak köszönhetem. Most már látom, hogy paraszt a paraszt, de ez csak erősíti a hitemet, hogy eljön az idő, amikor nem lesz paraszt. És ezt az időt én szeretném felidézni. Augusztus 8. Megreggeliztünk és elindultunk Majsára. 7-re beértünk. Lepecsételtettük a Bizonyítványunkat. A jegyző igen hidegen fogadott. Szétnéztünk és 9-kor útnak indultunk Halas felé. Itt azután egy új fejezet kezdődik. Az úton egy autó felvesz bennünket. 10-re Halason vagyunk, bemegyünk a paphoz, meghív ebédre, délután bevezetnek bennünket a vadonatúj vendégszobába és most itt vagyunk, írjuk a naplót, körülöttünk minden vadonatúj. Itt vendégek vagyunk, eddig vándorok voltunk. Visszagondolunk egy kicsit. Először jöttünk gyalog, aludtunk padlón, azután jöttünk stráfko- csin, aludtunk párnán, most repültünk autón, és itt ülünk egy vadonatúj vendégszobában ... Somén Mária, a kecskeméti Kaltona József Színház jelmeztervezője Budapesten el, s Bács-Kiskun megye székhelyén dolgozik, így igencsak nehéz volt megszervezni a találkozót, hogy beszélgessünk munkájáról, pályájáról. — Kötetlen munkaidőnk van, s ez azit jelenti: éjszaka sincs megállás, ha új darabra készülünk. Máskor itöbb szabad időm adódik... Lázár Ervin Gyere haza Mikkamakka című mesejátékéhoz készítettem legutóbb jelmezeket. A következő munkáim pedig az Egyetemi Színpadon lesz, ahol Vándiorfi László rendezi Rejtő Jenő: A három testőr című darabját. —- Kecskeméten vendég- ként 1984-ben is dolgozott már ... — Békés Pál A kétbalkezes varázsló-yát, majd Goldani Nem mindennapi házasság-át kaptam feladatul, ezekhez a produkciókhoz terveztem jelmezeiket. — Hogyan lett jelmeztervező? — Az Iparművészeti Főiiskola textiltervező szakán végeztem, 19fi2-iben. A diploma megszerzése után a győri Kisfaludy Színházhoz szerződtem, minisztériumi ösztöndíjasként. Ott főképp mai darabok jelmezeit találtaim ki. — A Katona József Színházban viszont gyerekdarabok várták .. . — örültem a megbízatásoknak, kedves feladatnak tartom a gyerekeknek szóló játékok szereplőinek ruhát, tervezni. A rendezővel megbeszéljük az elképzeléseinket, a történeteit ismernem kell, mielőtt hozzálátok a rajzoláshoz. A terv elfogadása után költségvetést készítek, szinte miiinden forintnak megvan a helye. A női és férfivarrodával, a fodrászokkal, a kellékeseikkel is egyeztetjük a tennivalókat. Az első „öltözős” próbára kell elkészülni a ruhákkal. Persze attól is függ, hogy hány felvonás vem, hányszor kell jelmezt váltania a színésznek sbb. Ha monodrámát mutatunk be s egyszerű a jelmez, a díszlet, nyilván azzal kevesebb a munka, s a határidők is rövidetobek. — Említette, hogy minden fillérnek helye van. Reális összegekkel gazdálkodhat? — Tudom, hogy kell úgy tervezni, hogy kevés pénzből vailó- sitsam meg, amit megálmodtam. Igyekszem okosan gazdálkodni, spórolni lehet például a régi ruhák átalakításával. Megtakarítani nehéz a darabra szánt összegből, hiszen az js előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban kell még valamit változtatni a jelmezen, s arra tartogatni szükséges forintokat ... — A színész beleszólhat a jelmeztervező munkájába? — Igen. Ha azt akarja, hogy például ne két rózsa legyen a blúzon, lehet alkudni... — Milyenek a műhelyek? — Megfelelő környezetben dolgoznak a mesterek. Amit kívánok. megcsinálják. Tudom, hogy miit valósíthatunk meg a jelenlegi körülmények kozott. — Gyakori, hogy a díszleteket és a jelmezeket egy szakember tervezi... — Nekem az a véleményem, hogy cstak egy tevékenységre lehet igazán figyelni, az én esetemben a jelmezre. A ruhákhoz érteik, ezt szeretem. Szép feladatot kap, aki egyszemélyben tervezhet díszletet és jelmezt, de általában ez utóbbi rovására történik, ha nagy darabról van szó. S a másik: csak az kezdjen ilyen „dupla” munkához, aki ért hozzá... — Van kedvenc témája? — Nem gondolkodtam ezen, minden darabbal megbarátkozom előbb-utóbb, aminek a jelmezeit én készítem. A másik pedig: a pálya elején nem szoktunk válogatni ... — Mi érdekli szakmáján kívül? — Szeretek utazni, kirándulni, teniszezni.- De a szabad időm nagy részét is színházban töltöm, bemutatókra járók. Szeretnék sokat fcainullni (tapasztaltabb kollégáimtól, hogy Kecskeméten kamatoztathassam az új ismereteket is... Borzák Tibor A kisember Koszta Zaprjanov autóbuszra száll. Leül. A kocsi rendesen halad. De egyszerre csak kiáltások hallatszanak. — Ez a tuskó még vezetni se tud! — Hogyan kaphat ilyen jogosítványt? — Eh. ha én lennék a közlekedésnél az igazgató, hamarosan kiadnám az útját! A hivatalban a kollégák egyöntetűen az idős igazgatót szapulják. — Ezt a kérdést egész másképp kéne eldönteni, nem íav ■. ■ — Magától értetődik. De egy ilyen középszerű egyén ... Ha én lennék az igazgató, sokkal jobban intézném a dolgokat. Az étkezdében Zaprjanov a Oépírónökkel ül egy asztalnál, akik a mesterszakács által főzött ételek fölött ítélkeznek. — A levesben nincs rántás, a párolt húst máshogy kell fűszerezni... — Kész csoda ilyesmit létrehozni .. „ Munka után Koszta a stadionba siet, hogy megnézzen egy bajnoki mérkőzést. A csapatok elég technikásán játszanak, a védekezés és a támadás gyorsan váltja egymást. De mindenfelől a következőket lehet hallani: — Hu-u-u! Ne oda, balra! — Ezek a fiúk ugatják a taktikát. — Ki tanítsa meg nekik, ha az edző sem ért hozzá! A meccs után Zaprjanov ellátogat egy ismerős fogorvoscsaládhoz. 1 hallban leültették a tv elé, a képernyőn egy művészi filmsorozat befejező része megy. ■— A forgatókönyvíró ötlete nem volt rossz — mondja a háziasszony —, de a kidolgozáshoz már nem értett. — A, dehogy, a rendezőben van a hiba! Hogy miért nem adnak az én kezembe egy ilyen forgatókönyvet, majd meglátnád, milyen filmet csinálnék belőle! Koszta Zaprjanov hazafelé ballag az alkonyaiban, és a fejében keserű gondolatok kergetőznek. Ez a város egyszerűen zsúfolva van tehetségekkel, kiváló mesterekkel, szaktekintélyekkel és pótolhatatlan specialistákkal. Csupán ő nem tud forgatókönyvet írni. ő nem képes ízletes ebédet főzni, ő nem képes arra, hogy a futballpályán észrevegye a hibát, ő nem tudja, hogyan kellene vezetni ezt a vállalatot, ahol dolgozik, ő nem tud folytatásos filmet rendezni, és ő nem tudja rendbetenni a közlekedést... Milyen kisember 6, csupán egy közönséges tervezőmérnök. Nem is csoda, hogy még eav olyan egyszerű dolgot sem tudott elintézni, hogy a lányát fölvegyék a nyelvtagozatos gimnáziumba. Alekszl Andrejev Fordította: Migray Ernőd GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET A csapat létszáma: hatvankilenc ■ Iskolai ünnepségre sorakoztak fel az úttörőcsapat tagjai. A kiskőrösi Kisegítő Általános Iskola Ligeti Károly Úttörőcsapata látott vendégül legutóbb. Azoké a gyerekeké, akik valamilyen oknál fogva nehezebben sajátítják el a tananyagot, mint társaik, ezért ők kisebb csoportokban tanulnak. Ebbe az iskolába mindössze hatvankilencen járnak. Vendéglátóim, az úttörőtanács tagjai, az ebédlőben kínáltak hellyel, hogy elmondják, hogyan élnek, dolgoznak, milyen tervei vannak a kis közösségnek. — Milyen feladatokat kínál ebben a kis létszámú csapatban az úttörőmozgalom? Milyen örömteli, emlékezetes események résztvevői lehetettek az elmúlt időszakban? — Nagyszerűen sikerült a vas- és a papírgyűjtésünk! — felelt elsőként Sztojka József. — A pénzen, amit a MÉH-től kaptunk, elmentünk egy szép pesti kirándulásra. — Jártunk a Planetáriumban — emlékezett Kunhegyest Gyula, aki autószerelő vagy festő szeretne lenni. — És jártuk az utcákat, néztük a szép épületeket, a tanárnő megmutatta a hidakat, a múzeumokat is ...-— Azt azért tegyük hozzá, hogy erre a pénz egyik felét költöttük, a másik felét eltettük, hogy ballagásra is legyen — fűzte tovább a szót Pivarcsi Gábor, az úttörőtanács titkára. — A legérdekesebb szerintem az a kirándulás volt ebben a tanévben is, amikor Kunfehértóra mentünk. Nagyon szép volt az MHSZ-be- mutató és a katonai szemle. Kár, hogy a Kiskőrös környékéről érkező társainknak korán kellett hazamenni, és ezért ők nem láthatták ... Kaldelázs Balázs nagyon szerényen szólalt meg: — Bábcsoportunkkal Csillebércre mehettünk az elmúlt nyáron, tíz napra. Bemutattuk a „Macskaevő egér” című műsorunkat, amivel ezt a tábort kiérdemeltük. Végigutaztuk az Úttörővas- utat; ami viszont a legemlékezetesebb maradt számomra, az a tábortűz, a gitárzene és a közös ének. — Villogó szemű kislány Györgye Klári, aki varrónő vagy fodrász szeretne lenni, ha befejezi az általános iskolát. Jogos büszkeséggel beszélt egy szép sikerről. — Félegyházán voltunk, kulturális szemlén, táncoltunk, énekeltünk. Rostás Rozival .cigányballadákat daloltunk, második helyezettek lettünk. A legszebben Kállai Ibolya énekelt, ő továbbjutott a megyei vetélkedőre, Kocsándi Marika és Pohanko- vics Zsuzsa azonos véleményen volt: az úttörőavatási ünnepélyek, a már rendszeres kunfehértói kirándulások és a pénteki diszkók teszik színessé életüket. Sorra-rendre eszükbe jutott, hogy mennyi érdekes, említésre méltó dolog történt náluk. Beszéltek a szakkörökről, különösen a rajzolást szeretik, azokról a november 7-i látogatásokról, amiket a honvédség egyes alakulatainál tesznek. A látogatás azt is jelenti: történelmi vetélkedőt tartanak számukra a honvédek. Beszéltek az őrsi órák keretében tartott kerékpártúrákról, a Szűcsi-erdőbe tett gyalogos kirándulásokról. Búcsúzóul szóltak arról is, hogy mennyire igyekeznek a környezetükben élő idős embereknek segíteni. Lapátolják a szenet, amit a szállítók csak a pincelejáratig visznek el, műsort állítanak ösz- sze az öregek napközi otthona lakóinak. Szeretet ragyogott fel a szemükben, amikor arra emlékeztek: egymástól vették el a feladatot, amikor az ebben az iskolában tanító és nyugdíjba vonult Koren Mártonná tanárnőnek vihették el az ebédet. — Kicsi ez a segítség, de mi nagyon szívesen vállaljuk! TUDÓSÍTÓINK Mindig öröm számunkra, ha kisdobos tudósító jelentkezik, és közli, Ihogy a 'továbbiakban fo- lyamatososan kapunk tőle levelet. Most kétszeres öröm ért bennünket: Lantos Dóra harmadikos bajai kisdobos bátyjától, Lantos Pétertől vette át a stafétabotot, „Mert Péter már nyolcadikos, és sokat kell neki tanulni.. „Sportdélutánt rendeztünk iskolánkban amelyre meghívtuk a szeremlei kisdobosokat is. ösz- szeméritük ügyességünket, erőnket, gyorsaságunkat. Szoros és izgalmas verseny volt, végül a mi iskolánk nyert 1(2:11 arányban. És akikor nagyon érdekes dolog történt: megérkezett hozzánk a Télapó! Egyenesen az ebédlőibe tartott, mindenki ajándékot kapott tőié. Az uzsonnát szeremlei pajtásainkkal fogyasztottuk el, jó hangulatban, barátsággal.” JELENTIK Lapunk hűséges tudósítói, a János- halmi riporterőrs tagjai Budapestre kirándultak. Gáspár Róbert szépen fogalmazott hosszú levelét kissé rövidítve közöljük. „Egész évi riporterkedésünk, úttö- rnújságunk szerkesztésében végzett munkánk jutalmaként mehettünk Budapestre, Lusztig József szakkörvezető, Baka Jenőné csapatvezető és helyettese, Mészáros Julianna vezetésével. A helyi szövetkezettől kaptunk autóbuszt, amivel Igazán kényelmesen utaztunk. 11 órakor már a Nemzeti Múzeumban voltunk, a koronát és a koronázási ékszereket néztük meg. Természetesen Jutott időnk a múzeum természettudományi kiállítására is. Ebéd után két órát a Vidámparkban töltöttünk, azután a Műcsarnokba és az állatkertbe mentünk. Esti programunk a Fővárosi Nagycirkusz műsorának megtekintése volt. Nagyon tetszett valamennyiünknek. Még gyönyörködtünk kivilágított fővárosunkban, majd Indultunk haza.” Úttörőtalálkozó Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban ünnepélyes úttörő- találkozót tartattak a szalk- szentrnártoni művelődési házban. A helyi úttörőcsapat tagjai vendégül látták a kun- szentmiklósi, szabadszállási, iassi, kimadacsi kisdobosokat és úttörőket, a budapesti Népek Barátsága együttest, s annak vezetőjét, Varga Andrást. A remek hangulatú találkozón elhangzó dalokat vé- gigéneikelték, tapsolták a jelenlevők. Az összejövetelt közös játék, tombola és disco •zárta. Sok barátság szövődött, és a gyerekek a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúztak el egymástól. REJTVÉNYFEJTÖKNEK A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból egy betű elhagyásával új, négybetűs értelmes szarvakat nyertek. Ezeket írjátok a középső tábla megfelelő sorába. Az elhagyott egy betűt pedig írjátok ibe a jobb oldali oszlop megfelelő kockáiba. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a külön álló oszlop betűi felülről lefelé olvasva egy magyar író vezetéknevét adják eredményül. A megfejtéseket — az író vezetéknevét, utónevét, és legalább egy művének címét — levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére — KecsJ A V A S s A J T ó K A N N A R A J T A 1 Z S á K kemét, 6001 Pf. 76. — január 15-ig. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Úttörőrejtvény. A helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki, s postázunk címükre. » Hogyan csapta be öregapó az ördögöt? (CSUVAS MESE) Nem állhatta a sátán öregapót, hogy nagy szegénységében is mindig vidám volt. Elküldte hát az ördögöt, hogy gyötörje egy kicsit. Oregapó ismerte az ördögök szokásait. Mielőtt lefeküdt aludni. kenyérhéjat akasztott az ajtó fölé. Megérkezett az ördög öregapó házikójához. Látja, hogy kenyér log az ajtón Ki akarta deríteni, hogy milyen a ház gazdája, hát megkérdezis a kenyértől: — Milyen itt az élet? — Ajjajja) — válaszolta a kenyér —, ne is kérdezd! A gazdám egy olyan sintér, amilyennel ifitkán találkozik az ember. Velem is mit csinált? Először elszórt a mezőn a sors kénye- kedvére hagyva, utána faekével, boronával nyúzott, sarlóval levágott, cséphadaróval csépelt, malomkövekkel őrölt, dézsában megdagasztott, kemencében megsütött, most meg kiakasztott házőrzőnek. Mikor ezt az ördög meghallott ta, inába szállt a bátorsága ée elszaladt, dehogyis teljesítette a sátán parancsát! Zahemszky László fordítása összeállította: Selmecl Katalin • — A pálya elején nem szoktunk válogatni(Fotó: Tóth Sándor)
