Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

X&oít. j * >/A * <L­MIT OLVASHATUNK 1986-BAN? ERDEI FERENC: . JEGYZETEK A VÁNDORLÁSBÓL A Kossuth Kiadó tervei A fiatal MSZMP még fiatalabb kiadója 1957 elején Kossuth ne­vét vette fel. A múlt század első felében aktuális polgári forrada­lom nagy vezérének neve ha­zánkban minidig is a haladást jelképezte, ugyanakkor az egész nemzetet egyesítő népfrontpoliti­kát. Nos, ecet az indítást azóta is képviseli a párt kiadója, Nézzük, hogy jelenik meg a kossuthi gon­dolat, a népfrontpolitika, és a marxista—teninisita ideológia, az idei tervében? Először is egy hiányosság, amelyről már épp a népfront központi lapjában is szó esett: nincs a tervek között a hagyomá­nyos Irószemmel című gyűjte­mény — nyilván azért, mert ezt a mai életünket keresztmetszet­ben bemutató szociográfikus kö­teteit ugyan kiváló zsurnaliszták írták, de már évről évre kima­radtak belőle a szépírók. Ám lesz helyette más. Így épp a .nép- fronthagyományok jegyében a hajdani szooiográfiikus irodalom ú j raimegj ele n tetőse, mégpedig facsimile kiadásokban, ami a hi­telesség kedvéért még a hibákhoz való hűséget is jeleníti. Minden­képpen nagy őröm, hogy kézbe vehetjük Szabó Zoltán Tarái helyzetét és Veres Péter Az Al­föld parasztsága című munkáját, a Kelet Népe és a Szép Szó leg­java dlkkanyagárnak reprint ki­adásált. A két háború közötti haladó mozgalmak emlékeinek föleleve­nít éséne szolgál a Bajcsy-Zsilinsz­ky születésének 100. évfordulójá­ra megjelenő kötet is: Tilkovsz- ky Endre életrajza, és a mártír­halállá! szembenéző, hősi feladat­vállalást bemutató tanulmánya, amelyet számos kiadatlan Bajcsy- Zstilinszky-íirás, napló, levél. programtervezet egészít ki. Nem kevésbé fontos 100 éves évfordu­ló a Kun Béláé: az ő emléke előtt egy rég hiányzó teljes bibliográ­fiával, a legfontosabb írásait és beszédeit felölelő kis kötettel, csaknem hatvan elivtáraának- munka társának visszaemlékezé­seivel. végül A proletárforrada­lom élén című tanuimánygyűjte­ménnyel tiszteleg a kiadó. Száz éve született Czóbel Enné is, ak'- nél többet világviszonylatban ke­vesen tettek a Marx—Engels-élet- mű teljes kiadásáért — neki szin­tén legjava (részben kiadatlan) írásai jelennek mjeg. Es visszatér a kiadó egy már elmúlt centená­riumira, Lukács Györgyére is: egy-egy kötet jelenik meg A fia­tal Luikács-ról (Lendvai L. Fe­renc) és Az élő Lukács-réA. A munkásmozgalom ellentétes, azaz jobbszárnyán tevékenyke­dett Peyer Károlyt is önálló mo­nográfia állítja elénk. Még tőle is sakkal jobbra helyezkedett el a Harthy-konszak egész uralmi rendszere, amelynek főbűnösei a felszabadulás után okkal kerül­itek bíróság elé. Erről szól Az el­lenforradalmi rendszer képviselői a vádlottak padján című kötet, amely a népbíróságok felszaba­dulás utáni tevékenységét mutat­ja be. A kiét háború közötti idő­szak történelmével ezeken kívül is egész sor munka foglalkozik. Például Génua-Rapallo címmel a fiatal szovjet diplomáciával, a nagy gazdasági válsággal, a.z 1919 —1944 közötti pártprogramokkal, a magyar szociáldemokráciának a ■nemzeti kérdéshez való viszonyá­val, a GGT-vel foglalkozik egy mű. És máris a háború időszakában vagyunk: kötet jelenik meg a magyar katonapolitikáról, a görög ellenállásról, a nácik pénzhamisí­tó csoportjánál. Érdekesnek ígér­kezik egy, az átmeneiti időszak (1943—1949) angolszász—magyar kapcsolatairól számot adó munka. A felszabadulás uitáni idők poli­tikájával szintén eglélsiz sor könyv foglalkozik. Balog Sándor aiz öt­venes évek átfogó bemutatására vállalkozik. Egy-agy önálló mű jelenik meg, a magyar értelmi­ség útkereséséről (1945—1947), majd konszolidációjáról. (1956— 1962), váljaminlt a közigazgatás fejlődéséről, a Magyar Radikális Pártról, az 1949—58 közötti felsőoktatási politikáról; megje­lenik Köpeczi Bélának a magyar kultúra negyven évéről szóló át­tekintése. Két könyv olvasható az 1956- os Válságról: új kiadásban a Hollós—Lajta-féle Ellenforrada­lom Magyarországon 1956, és egy új kötet az ellenforradalmi fegy­veres csoportokról. Az azóta el­telt időszakinak: valóságos alap­műve lesz Kádár János beszé­deinek és cikkeinek átfogó nagy gyűjteménye. .Megjelenik továb­bá az 1956—1986-os évek „képes krónikája”. Ami pedig a mát és a jövőt illeti: fontos könyv lesz a Véle­mények, viták sorozatban az Áru-e a kultúra?, valamint A gazdasági mechanizmus tovább­fejlesztéséről a Szovjetunióban című kötet. Igazán hézagpótló mű a rég vár|t Magyarország gazdaságföldrajza, no meg a ha­zánk vármegyéit bemutató soro­zat jó pár új kötete, Ábrahám Kálmánnak Környezetünk- ről írott könyve, a miagyar és szov­jet népesedéssel foglalkozó két kötet, s A nyersanyaggazdaság jövője című mű, Faluvégi Lajos­nak A 80-as évek második felé­nek gazdaságpolitikájával, Nyilas Józsefnek A tudományos-techni­kai forradalom második szakaszá­váH foglalkozó nagy tanulmánya. K. N. I. Lapunk a mérlegen Hagyomány már, hogy az új esztendő kezdetén röviden mi is visszatekintünk az előző évre: mi mindennel foglalkoztunk, milyen témakörökben hány írás látott naipvjl'ágot lapunkban? Ezúttal Fekete Dezső nyugdíjas főkönyv­táros, neves bibliográfus készí­tette el a leltárt, a mérleget. Irodalom 1985-ben hetvenöt költő tollá­ból száztizenegy vers látott nap­világot. Legtöbbször Goór Imre, Hatvani Dániel (ötször), valamint Lehóczky Károly, Zelk Zoltán és Koloh Elek (négyszer) volt je­len hétvégi összeállításunkban. A novellák és karcolatok szá­ma kettőszáznyolcvanhat. Eze­ket kilenc venhatan írták, Kül­földi szerzők hetvenegy írással szerepeltek. A legtöbbet publikáló írók között van Tóth Tibor, Gál Farkas és Tóth István. Könyv- ismertetés százharmincnégy mű­iről jelent meg. (Ez másfélszere­se az előző évinek.) összesen har­minchárom megyei kiadványról írtaik kritikát a lap külső és bel­ső munkatársai. A Honismeret— Helytörténet rovat huszonkilenc alkalommal volt jelen a lapban. Közművelődés Az év folyamán huszonhárom cikkben foglalkoztak a könyvtá­ri hálózattal, tízben a könyvter­jesztéssel. Tévéjegyzet, -kritika ötvenihétszer látott napvilágot. Színházi, múzeumi, nyelvészeti és egyéb közművelődési témájú írás összesen kétszázötvenhárom al­kalommal színesítette a Petőfi Népét. A gyermekrovat huszon- kétszer, s a Fiatalokról fiatalok­nak ugyancsak annyiszor jutott «1 az olvasókhoz. A Lap az év fo­lyamán százhúsz művészt muta­tott be valamilyen formában. Kö­zülük huszonhármán kill földiék. Bodor Miklós grafikus tizenhá­rom, Bozsó János festőművész öt alkalommal, Borsos Miklós és Kiss István szobrász, valamint Kurucz D. István festőművész négy-négy alkalommal volt jelen a lap hasábjain. Illusztráció ötezernél ,több fotó illusztrál­ta a lap oldalait az elmúlt évben. A legtöbb portré volt ezek .kö­zött (ezemégyszázhuszonnyolc) és csoportkép (ezerhatszáztizenegy). A termelési folyamatokat bemu­tató képek száma kilencszázhu­szonkettő. A Megyénk az orszá­gos sajtóban című rovat elemzé­se azt mutatja, hogy hazánkban száznyolcvannál több orgánum összesen ezerötszázhetvenhat al­kalommal foglalkozott cikkekben B ács-Kiskunnal. Legtöbbször a Népszabadság, a Népszava, a Sza­bad Föld és a Magyar Hírlap. Sajnos, nem állt módunkban valamennyi rovat munkásságát a számok tükrében mérlegelni. A teljességre törekvés, roppant nagy munkát igényelne. Remél­jük azonban, hogy más alkalom­mal erre is sor kerülhet. A lap változatos profilja, gazdag tar­talma., témavilága méltán meg­érdemli ezt. Útban Máj sár a (I.) A hivatására tudatosan kész ;ülő fiatal Erdei Ferenc már diákként megkezdte M ágyarország fel­fedezését. Jobb módú iskolatársai ■ — ha tehették — a hegyekbe vagy a Balatonra u taztak, a tiszán­túli ifjú módszeresen fel akarta t érképezni az or­szágot. Nyolcadikos gimnazistakén t az apjától kapott 27 és a nagyapjától juttatott 4 j pengővel, egy — tudtommal azóta szintén elhuimj rt — diáktársával indult Kiskundorozsmán át a F- kiskunságba. Üti- tapasztalatait naplószerűen, goi idosan följegyezte. Némely megállapítására Húsz ár Tibor akadémi­kus hivatkozott Tudós és poli tikus Erdei Ferenc műhelyében című alapvető tani jlmányában, de va­lószínűsíthető, hogy a kéziratot csak néhány kutató olvasta. A kéziratos hagyatéké k között Gimnáziu­mi évek, jegyzetek a vándorl; ásról alcímmel nyil­vántartott igen takaros, megfc jrmálásából, gondos­ságából következően a nyilvá nosságnak szánt úti- és társadalomrajzok, jószemű megfigyelések, a ké­sőbbi népi politikust sejtető megjegyzések, követ­keztetések — némi rövidítéss ;el — feltehetően la­punkban kerülnek először s zélesebb olvasóközön­ség elé. Örömmel közöljük a, világra, kora magyar társadalmára rácsodálkozó, a jelenségeken elgon­dolkozó makói diák korai í rásait, mert keletkezé­se körülményeitől függetlent' il -magvas munka, mert kicsit közülünk valónak éré: szűk a Futóhomok szer­zőjét. özvegye, Majlált Jolá ,n szíves hozzájárulásá­val tudatjuk, hogy mit lát« ott, mit hallott idestova hatvan esztendeje a Ifi észt endős Erdei Ferenc Kis- kunmajsán, Kiskunhalason, Orgovényon, Soltvad- kerten, Kiskőrösön és izsál con. A közlésben, ameny- nyire lehetséges, szó szeri nt ragaszkodunk az ere­deti szöveghez. (H. N.) (1928. augusztus 7.) Kezdtünk fáradni, igen-igen óhajtottunk egy olyan kunt, aki végigkocsikáztas- son bennünket. Jöttek is azok egyre-másra fekete, lefelé álló bajusszal, de \«agy kettő-három is elcsa­varta a fejét. Gyalogolhattunk mi a kunoktól, egy csárdánál pihenhettünk is, míg akadt egy vállalko­zó szellemű kun, pedig esgytől-egyig kérdezgettünk egyet-mást, egyse hívott fel bennünket. Danoitunk, hogy könnyebb legyen az út. Jön egy kun nagyatá­di kocsin. Megszólítom. „Majsára tart a bácsi?”. Hát nem éppen Majsára, csak arrafelé, és már fel is hívott bennünket. Kezdtem a kunokat be­csülni. Beszélgettünk. „Hova való a bácsi?” „Én dorozsmai vagyok, de Majsán is van földem. Most Szögedön voltam, almát adtunk el.” így ment a be­szélgetés, tovább. Megtudtuk vagyoni, családi álla­potát, pol., vall. felfogását. Egy megülepedett gon­dolkozást de haladó szellemű kunnak ismertem meg. Most 68 éves, tovább már nem gazdálkodik, át­adja fiainak a birtokot. 48-as függetlenségi párti, de azért, hogy képviselő jelöltje megbukott, nem morgolódik. A papoknak nem hisz, mert azok „vizet prédi­kálnak és bort isznak”. Egy nagypénteken látta, hogy száraz tésztát ettek töpörtyűvel. Hát azért kellenek a papok, mi lenne a népből, hogyha nem tanítanák józanságra, istenfélelemre. Kb. 20 kilo­métert vitt bennünket, de már a nap leáldozott, úgyhogy nem tudtunk beérni Majsára. Bementünk egy tanyára, nagy gazdatanyának lát­szott. Csak a gazdaasszony volt otthon. Elég bizal­matlanul fogadott. Mi váltig mondogattuk, hogy akár a szalma mellett is meghálünk, de ő azt mond­ta, nem lehet, mert (biztosan azt gondolta, hogy felgyújtjuk) ... sok a bogár, majd csípnek. De azért azt mondta, ha gyön a gazda, majd meg­mondja. Leültünk vacsorázni. J. botja oda volt tá­masztva a rostélyhoz, egyszercsak az asszony meg­látja, felkapja és elkezd álmélkodni. „Ni, de jó bot, ánnya, de szép igenyös, de jó lenne az ökröket haj- tanyii, hát ezt megvöszöm, hogy adja?” J. egyre mondta, hogy az cserkészbot, az kell nekünk, sem­miért oda nem adhatjuk. De az asszonynak egyre csak a boton volt a szeme. A hazaérkező gazda — mint olvasható a naplóban — sokkal barátságosabb volt. Szívesen beszélgetett a diákokkal. Ki kopog...?” M oszikva környé­kén, Nyemcsi- novkában la­kik, így aztán jó korán kel, hogy hét órára be­érjen a moszkvai 172. : számú óvo­dába, ahol huszonhél; apróság várja Mihail Taraszovi ot, az „óvó bácsit”. Mihail azc inban alig múlt húszéves, és a gj rerekek Mi­sának, Misenykának becézik. Mi indította arra, liogy óvo­dások nevelője legyei \? A gyer­mekkora olyan volt mint sok más hasonló korú fix ié. A már említett Nyemcsino’ /kában la­kott, kergette a labd át, tábortü­zet rakott, vagy iskola után a moziba nyargalt a társaival, gyűjtötte a papírt, a fémet, amint illik. Talán ott kezdlődött von­zalma a kicsikhez, 1 íogy Vovka nevű barátjával gye ikrán elment az óvodába és együ tt hozták ha­za Vovka kistestvé rét. Ekkori­ban kukkantott be az óvodák de­rűs világába és ismerte meg azt a szívmelengető érzést, amit a kis lurkók közelsége okoz. Hatodik osztályo: s korában már a legjobb úttörőve izető volt az iskolában. Igaz, a pajtások egy­szerűen kiröhögték:, amikor kö­zölte, hogy ha nafjy lesz, óvodá­ban fog dolgozni, kicsikkel akar foglalkozni. Misa véghezvitt«*, amit kamasz- korában. elhatározott. A haeise- regben leszolgálta, a két évet és most már harma dik esztendeje dolgozik az említett moszkvai óvodában, a ped agógiai főiskolát levelezőn végzi. Megkérdeztük tőle, hogy ha majd megkapjai a diplomáját, nem lenne-e kényelmesebb, ha Nyemcsinovkában, a helyi óvo­dában helyezkedne el? így elég sok ideje elmegy az utazgatás­ra ... — Képtelen lennék itthagyni őket... — válaszolta. — Ami­kor ide kerültem, egy évig vol­tam egy csoporttal, aztán áthe­lyeztek egy másikhoz. A régi csoportom szabályosan megsér­tődött rám, nem értették meg. hogy miért váltam meg tőlük. Aztán az egyik meg is mondta: „Misenyka nem szeret már min­ket. Misenyka elment tőlünk.. A mostani csoportommal máso­dik éve foglalkozom. Borzasz­tóéin szeretem őket, teg szive seb­ben mennék velük az iskolába is. Azon töröm a fejem, hogy ha meglesz a diplomám, taníthatok is. Egy kerületből valók mind, a létszám is egy osztályra való. Miért ne lehetnék majd tanító­juk Is az iskolában ...? • A Szovjetunió sok ezer óvodá­jában mindössze körülbelül hat­van férfi dolgozik, vezetőként, nevelőként, zeneoktatóként. Moszkvában négyen. A legfiata­labb — Misa Taraszov. TÉLI TÁJ ANEKDOTAKINCSTÁR ókai Mórról kevesen tudják, hogy nagy mü­vei alkotása közben adomákat, anekdotákat is gyűjtött, írásaiban gyakran fel­használta azokat. Politikai élc- lapjában, az Üstökösben az olvasókat tekintélyes pénzösz- szeggel is jutalmazta a pályá­zatra beküldött anekdotákért. A múlt század hatvanas évei­ben jelent meg A magyar nép adomái című kötete, majd 1872-ben az újabb, jóval több történetet tartalmazó könyv, amelynek Jókai A magyar nép élcze szép hegedűszóban cí­met adta. „Nevezetes férfiak anekdotái” mellett a társada­lom szinte valamennyi rétegé­nek képviselőjéről megörökí­tett egy-egy esetet. Átnyújtunk belőle egy csokorral az olva­sóknak: Mátyás király egy árva fiút neveltetett udvarában, kit ezért Árva Péternek neveztek. Később bizalmas emberévé tette. Azonban Árva Pétert egyszer valami csempészeten kapták, vétkessége bebizonyo­sodott. A király igen felgerjedt e hálátlanságon, s Pétert Árva várába záratta, ezen ítéletet mondván rá: Árva vo Itál Péter, árva Ieendesz és /írvában halsz mea. • Köszvénijes volt a táblabí­ró lába, e\jy orvos gőzfürdőt rendelt ne'.ki. El is járt szor­galmasan egy másik ismerő­sével egyiiitt kúráltatni magát, aki ugyancsak köszvényben szenvedeti. Amikor a fürdő­szolga elUezdte társa fájós tag­jait flame tllal dörzsölni, ordított és káromkodott kínjában, a táblabinő pedig sztoikus nyu­galommal állta a gyógykeze­lést, még csak meg sem szisz­szent. — Hagy tudja szó nélkül ki­áltani? — kérdi tőle egyszer a kínzás végeztével társa. A tá.blabiró hamiskásan fel­nevet: — hóvá tettem a németet. Mindíig az egészséges lábamat nyújtottam neki, azt dörzsölte. • — Hallja, maga, humanissi- me — szól a rektorprofesszor a diákhoz —, azt hallottam, hogy maga iszik. — Kérem alássan, ha szom­jazom. — Igen, de maga bort iszik. — Kérem alássan, ha bort szomjazom. — Igen, igen, de maga — sokat iszik. — Kérem alássan, ha sokat szomjazom. • Fázott a cigány és éhezett. — Mit szeretnél jobban — kérdik tőle —, enni vagy me­legedni? — Legjobban szeretnék sza­lonnát pirítani. • A török háborúk alkalmá­val a komáromi várkapitány­hoz török nyelvű levelet kül­dött az ostromló basa, amely­ben a kapitányt a vár feladá­sára szólította fel. A várkapitány visszaküld­te a levelet, erre egy rác tol­mácsot is küldött a basa, hogy mondja el üzenetének tartal­mát. — Eredj vissza a basához! — szólt a kapitány a tolmács­hoz. — Mondd meg neki, hogy én sem törökül, sem rácul nem értek alkudni, hanem vereked­ni majd magyarul fogok. • Egy alkalommal Petőfi, aki országos híre dacána sem volt gazdagnak nevezhető, több barátjával a Váci utcában sé­tált. Hirtelen egy fogat vág­tat el mellettük, a fogat négy tüzes sárkánylovát glaszékesz- tyüs gavallér hajtja. — Hé, Sándor — kérdi az egyik ifjú —, lesz-e neked va­laha ilyen négy paripád? — Lesz, ha beállók kocsis- nakl • Süveget lopott az egyszeri ember, de nem merte feltenni a fejére, mert attól félt, hogy rögtön ráismernek. Így aztán semmi haszna nem volt az egész tolvajságból. Egyszer éjszaka a felesége hallja, hogy a gazda felül az ágyban és valamit motoz. — Mit csinál, kend, apjuk? — Hallgass, asszony, a sü­veget viselem! » Egy falun tűz ütvén ki, a falubeli bíró ezen szavakkal bizrtatá a népet: „Aki oltani segít, kap öt fo­rintot, aki pedig nem, az hu­szonötöt!" • Három tehene volt a cigány­nak. Egyszer kiüt a környéken a marhavész, a cigány tehenei közül megdöglik egy. A szomszédai vigasztalására így válaszol: — Annak döglík, akinek van. Elhull a második is, ekkor iffy vigasztalja magát: — Jut is, marad is. Ajnikor a harmadik is el­pusztul, megkönnyebbülten só­hajt fel: — No, hála istennek, itt már megszűnt a marhavész! K. Gy. M. ......... ■ ■ ........... ............ A magyar nép adomái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents