Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 24. szám

1986. január 29. « PETŐFI NÉPE • 5 SIKER VOLT: REDL EZREDES ÉS A VÖRÖS GRÓFNŐ Gazdag lesz az idei kínálat összesen mintegy 3 millió 900 ezer látogatója volt TűjckoZodüS ű fíllTlforgClllTlClZClSrol az elmúlt esztendőben Bács-Kiskun filmszínházad­nak, ami 200 ezerrel több a tervezettnél. Ezzel együtt természetesen a jegyárbevétel is növekedett; meghaladva a 15 millió forintot. Minek köszönhető a siker? Mennyi a tiszta nyereség? Melyik fil­mekre voltak legtöbben kíváncsiak? Milyen nehézségekkel kellett, keli szembenézniük a) forgalmazóknak az eredményes gazdálkodás ér­dekében? — Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kértünk választ Gila Jánostól, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójá­tól. HONISMERET — HELYTORTENET sebb szerepet játszani a megye közművelődésében, s ennek érde­kében igyekszünk bővíteni, el­mélyíteni kapcsolatainkat. Jöjj és lásd!...-— Jegyárbevételünk jelentős emelkedése az elmúlt év elején történt áremeléseknek is kö­szönhető, illetve annak, hogy több felemelt helyárú alkotást vetítettünk tavaly, mint koráb­ban. Sajnos 19f?5-ben jócskán csökkentették vállalatunk állami támogatását, s a jegybevételünk­nek mintegy 60 százalékát emész­tették fel a filmkölcsönzési dí­jak, illetve a kulturális járulé­kok. így a tiszta nyereségünk nem egészen egymillió forint. — Ügy tudom, az első félév még igen gyenge eredményeket mutatott tavaly. — Valóban. Az év eleji jegy- áremelés hónapokig éreztette hatását, azaz csökkentette a mo- zizási kedvet. Sajnos éppen a diákságot, a vékony pénztárcájú fiatalokat, illetve a nyugdíjaso­kat érintette legérzékenyebben mindez, hiszen szűkült a szá­mukra adható kedvezmények köre is. Igyekeztünk tehát minél jobb kapcsolatokat kiépíteni az iskolákkal, s az eddigieknél is körültekintőbben kielégíteni — tantervekhez igazodó — filmigé­nyüket. Közben kidolgoztunk vállalatunknál egy igen szigorú takarékossági tervet, amely az energiát, a béreket és a létszá­mot egyaránt érintette. Ez is alapvetően közrejátszott abban, hogy végül eredményes esztendőt zárhattunk. Vezet a Bombajó bokszoló — Milyen érdeklődés mutatko­zott a hazai alkotások iránt az elmúlt évben? — összesen csaknem 880 ez­ren váltottak jegyet a magyar filmek vetítéseire, ami a koráb­bi időszakhoz viszonyítva két­ségtelenül előrelépést mutat. Legtöbbén a Redl ezredes, A vö­rös grófnő, a Szaffi és a Hazám című magyar alkotást tekintet­ték meg a megyében. A szovjet filmekre 400 ezren voltak kíván­csiak. Közüilük: a Harctéri regény, az Utószó, illetve a Kék hegyek vonzott legtöbb nézőt. — Valamennyi bemutatott al­kotást tekintve, melyik hozta a legnagyobb kasszasikert? — A Bombajó bokszoló, amely­nek nem kevesebb, mint 90 ezer nézője volt a megyéberu Ezt kö­vette a Cápa 72 ezer és az Arany­eső Yuccában 67 ezer látogató­val. Tehát kétségtelen, hogy vál­tozatlanul a szórakoztató jelle­gű filmek iránt legnagyobb az igény. Ennek ellenére elmond­hatjuk — sőt örömmel hangsú­lyozzuk —, hogy a művészi, ér­tékes alkotások is egyre népsze­rűbbek az utóbbi időben Bács- Kiskunban. — Magyarázata? — Egyebek mellett az, hogy a filmklubmozgalom további fej­lődést mutat a megyében. Külö­nösen Kecskeméten, Baján, Kis­kőrösön és Kiskunfélegyházán működik figyelmet érdemlő kor- társ-, illetve archív filmklub. — Vitathatatlan továbbá, hogy a falusi filmnapok, a gyermek- filmnapok, az I. Kecskeméti Ani­mációs Filmszemle, a magyar filmnapok, a szovjet filmek fesz­tiválja vagy az NDK filmnapok alkalmából rendezett programja­ink sikerükkel ugyancsak jelen­tősen hozzájárultak az értéke­sebb alkotások népszerűsítéséhez. Ezenkívül arra törekszünk, hogy a különböző vállalatokkal, in­tézményekkel, társadalmi és tö­megszervezetekkel mennél jobb kapcsolatot építsünk ki. Ennek köszönhető, hogy a rövidfilmek hasznosításában, népszerűsítésé­ben is sikerült előrébb lépnünk az elmúlt esztendőben. — Igen sok a panasz, különö­sen a községek filmszínházainak állagára, felszereltségére. — A panaszok jogosak, orvos­lásuk viszont nem könnyű. Ugyanis Bács-Kiskun 129 film­színházának korszerűsítésére, felújítására évente mindössze 3 millió forintot tud adni válla­latunk. Vagyis, ha a helyi ta­nácsok nem segítenek, nem tud­juk megoldani megfelelően eze­ket a problémákat... Félegyháza következik — Az elmúlt esztendőben Ba­ján, Lajosmizsén, Kalocsán és Tiszakécskén voltak nagyobb felújítási munkák. Az idén el­kezdődik a kiskunfélegyházi mo­zi rekonstrukciója, mintegy 13 millió forint ráfordítással; a me­gyei és a helyi tanács támogatá­sával. Üj filmszínház kialakítá­sát tervezzük a bajai József At­tila Művelődési Központban. Igen rossz körülmények között működik még a mozi például Szabadszálláson, Jánoshalmán, Tiszaalpáron. Korszerűsítésük­nek azonban — ahogy említet­tem —, pillanatnyilag anyagi akadályai vannak. —- Az utóbbi egy-két eszten­dőben rohamosan terjed a videó­zás Bács-Kiskun megyében is. Érezteti ez a hatását a filmfor­galmazásban? • A vörös grófnő hozta az egyik legnagyobb kasszasikert a magyar filmek közül. István is új, ugyancsak közön­ségsikert ígérő filmmel jelentke­zik az idén, amelynek címe: El­varázsolt dollár. A szovjet fil­mek közül a Jöjj és lásd! (Elem Klimov), illetve a Mi lenne, ha ... (Erneszt Jászán) című al­kotások külön is említést érde­melnek. Igen érdekesnek ígérke­zik egy lengyel sci-fi, g Szexr misszió (Julíusz Machulski) és Andrzej Wajda Dantonja. Min­den bizonnyal kasszasiker lesz az idén az Elfújta a szél, továbbá Steven Spielberg Indiana Jones és a romlás, illetve Coppola Te már nagykisfiú vagy című új filmje. Hasonlóra számíthatunk a cannesi nagydíjas japán pro­dukció, a Narajama balladájá­nak műsorra tűzésével. Emellett valószínűleg sok nézőt vonz majd a többi távol-keleti alko­tás is (Szamurájháború,- Fog­lalkozása: mesterlövész stb.). A filmfelújítások közül Walt Disney Donald kacsa nyári kalandjai cí­mű rajzfilmje bizonyára sok gyermeket megörvendeztet a közeljövőben... — Mi lesz a legközelebbi nagy­szabású rendezvénysorozatuk? — Március 3-án kezdődnek a falusi filmnapok, a hazai alko­tásokat népszerűsítve, majd a Forradalmi Ifjúsági Napok ke­retében szervezünk színes mozis programokat, a KISZ megyei bizottságával karöltve. Koloh Elek • Andrzej Wajda Dantonját ha­marosan megtekinthetik a megye mozikedvelői. — Igen, de ma még nem je­lentős mértékben. Reméljük, a jövőben sem, bár egyre nagyobb a feketén behozott kazetták szá­ma. A tapasztalatok szerint nem törvényszerű, hogy a videó ter­jedésével egyidőben, tragikus mértékben csökkenne a mozilá­togatók száma. Igaz, Nyugat- Európa országaiban jócskán csappant a nézőszám az utóbbi években az új technika térhódí­tásával, de például az USÁ-ban nem éreztette komolyabban a hatását a video, ami a mozik forgalmát illeti. Kazettán Vük és Hugó a sláger — Augusztusban megnyílt Kecskeméten a megye első vi­deokazettákat kölcsönző üzlete, tehát igyekszünk felvállalni a filmforgalmazásnak ezt az új formáját is. Igaz, jelenleg még nem éppen kifizetődő a vállal­kozás. — Miért? — Mert a bérleti díj magas — minden műsoros kazettáért há­rom-, illetve ötezer forintot kell fizetnünk évente a Moképnek —, s a kínált filmeknek csak egy ré­szét kölcsönzik ki annyiszor, hogy ez az összeg megtérülhet. Ennek ellenére — illetve az igé­nyek szembetűnő növekedésére apellálva —, célszerűnek látszik a hasonló kölcsönzési feltételek megteremtése a megye más te­lepülésein is. — Milyen a kínálat a kecske­méti Videotékában? — A játékfilmektől a koncert­filmekig mintegy nyolcvanféle kazetta között válogathatnak az érdeklődők. Eddig legtöbben a Vük, a Hugó, a víziló, Az iste­nek a fejükre estek című pro­dukciókat kölcsönözték ki. Az ügyfelek többsége magánsze­mély. — Mi a legfontosabb film­forgalmazás! célkitűzése a válla­latnak ebben az évben? — Tovább népszerűsíteni a művészi igényű, értékes alkotá­sokat. Ezzel együtt szeretnénk még nagyobb, még eredménye­Ahol érdemi a döntés... — Hány új filmet láthatunk az idén Bács-Kiskun mozijaiban? — összesen 33 ország 176 új produkcióját, 10 felújítását és 8 mesesorozatát tervezzük bemu­tatni. Közülük 33 szovjet, 20 magyar és ugyanennyi amerikai, 10 olasz és 10 cseh, 9 francia és 7 japán alkotást. A hazai filmek közül Erdős Pál Visszaszámlálás című, a magánvállalkozásokról szóló produkciója bizonyára he­ves vitákat vált majd ki. Bujtor Napjaink közoktatása ismét a társadalom érdeklődésének egyik központi témája. Ugyanakkor a benne dolgozók is keresik azokat a formákat és módszereket, ame­lyek az iskolai, nevelőtestületi munka tartalmának jobb feltéte­leit teremtik meg. A közoktatás sokirányú problémái és a válto­zásra érett lehetőségei közül is kiemelkedő jelentőségű az iskolai élet demokratizálása, ezen belül is a tantestületi demokrácia kér­dése. Az elmúlt évtizedek szám­talan eredményére épülhet a to­vábbi jobbítás szándéka és gya­korlata. A lehetséges nevelőtes­tületi jogosítványok közül min­den bizonnyal azoknak van és lesz kiemelkedő értékük, amelyek a közvetlen beleszólást és befolyá­solást érvényesítik. Ez ügyben he­lyi — testületi — és országos vi­ta is folyik a témáról. Ennek kapcsán váltottak ki ér­deklődést a távolabbi múlt okta­tástörténetéből a tantestületek szerepével kapcsolatos dokumen­tumok. Közülük érdeklődésre tart­hat számot egy csaknem száz évvel ezelőtti iskolai esemény. Maga a történés talán eléggé he­lyi és egyedi, de a belőle levon­ható tanulság ettől több, mélyebb, s a mának is szólhat. Idézzük a róla szóló jegyző­könyv bevezető sorait: „Fölvéte­tett Kun-Félegyházán, a róm. kath. elemi népiskolai tanítótes­tület által 1898. évi szeptember 23-án tartott rendkívüli gyűlés­ről ... Almásy Nándor elnök üd­vözölvén a jelenvoltaikat, előadja, hogv 16 tanító írásos kérelmére hívta össze a mai rendkívüli gyű­lést, az erre szóló meghívást kö­zös íven bocsájtotta ki s azon a testület egyházi és világi tagjai sajátkezű névaláírásukkal vet­tek tudomást a meghívóról. Egy­ben bemutatja és félolvastatja Trungel Károly tantestületi hiva­talos jegyzővel a nevezett 16 ta- ' nító eziránti kérelmét, mely a következőleg szól: Mélyen tisz­telt Igazgató úr! Alulírottak a Tantestületet olyan érzékenyen sértő vádaskodásokat találunk Sz. Gy. kartársunk által az iskola­szék, rjtúltkori üléséhez beterjesz­tett feljelentésébe, hogy e sérel­mek sürgős és gyökeres orvoslá­sát a tantestületi gyűlés nyilvá­nos tanácskozásé fóruma elé vin­ni elengedhetetlenül szükséges­nek tartjuk. Ez alapon kérjük a tanítótestületet rendkívüli gyű­lésre összehívni, a közgyűlés ide­jét f. hő 23. d. e. 10 órára kitűzni, megjegyezvén, hogy ezen közgyű­lést — tekintettel az igazgató úr érdekeltségére — ad hoc válasz­tandó elnök vezetésére óhajtjuk bízni.” A jegyzőkönyv szövegét olvasva két dolog tart megkülönböztetett figyelemre igényt. Az egyik, hogy a rendkívüli nevelőtestületi gyű­lés a testület egyik tagjának va­lamifajta megnyilatkozása miatt ült össze, a másik, hogy az in­tézmény igazgatója „érdekelt” az ügyben, tehát az értekezlet leve­zetésére mást kémek fel, illetve bíznak meg. Jogos kérdés, miért tett egy ta­nító saját nevelőtársai ellen fel­jelentést a felügyeleti hatóság­nál, és mi volt e feljelentés lé­nyege? Ugyancsak az előzőek is­meretében érthető, hogy az isko­laszék elnöke miért akarta a rend­kívüli gyűlést feloszlatni, ered­ménytelenül. A jegyzőkönyv lap­jai végigkísérik a gyűlés formá­lis és jogi procedúráit. A rendkívül heves, vitákkal tar­kított gyűlés végül is megkezdte érdemi munkáját. Felolvasták a tantestület bántó iskolaszéki ülésen elhangzó vádaskodásokat. Ezek: nincs meg a tantestület egy­sége, körükben klikkek tevékeny­kednek, amelyek saját érdekeiken keresztül látnak dolgokat, s e sze­rint cselekednek, vannak „dédel­getett” tanítók és vannak, akik mindenkit szolgálnak. Ügy tűnik, hogy az iskolaszékhez benyúj­tott beadványban a testületről csak rossz minősítés fogalmazó­dott meg. Ezekre a vádakra a rendkívüli tanítógyűlés a jelenlevők aktív észrevételeivel, időnként indula­tos felszólalásaival reagál. Fon­tos annak visszaadása, hogy mit tekintettek elsősorban sérelmes­nek. Ez a jegyzőkönyvben így fo­galmazódott meg: ...... a tanító­t estületet saját véréből való vér állította pellengérre, s ez annyival inkább súlyosabb beszámítás alá esik, mert ezt az a kartárs tette, aki ahelyett, hogy a .tanítók több­ségétől bizonyos éléi dolgok mel­lett való tüntetésből nyert meg­bízatását a tanítók érdekében használta volna föl, ezzel a meg­bízással visszaélve, mindany- nyiunkat meggyalázott és meg­bízói, a tanítótestület érdekei el­len a legbensőhb testületi ügyek piacra vitelét cselekedte, hogy magának, mérhetetlen bosszúvá­gyának és bizonyos politikai kö­röknek érdek szolgálatot tegyen.” S a tanítógyűlés az ellene felho­zott vádakat pontról pontra meg­vitatja és bizonyítja azok igaz­talan voltát. A dolgok tárgyilagos vizsgálata és tisztázása mellett fel-felüti a fejét a szenvedélyek­től fűtött megnyilatkozás is. Az egységes kiállás a gyűlés tárgyá­ban többek között azért is szem­betűnő, mert a „vihart” elindító tanító és az iskolaszék elnöke a gyűlés érdemi részén már nem vett részt. Végül is megszületett a tanító­gyűlés határozata: „Indítvány. A tanítótestületi gyűlés az előter­jesztettek alapján Sz. Gy.-t a fél­egyházi tanítótestület kebeléből kizárja, az iskolaszéki tagsági mandátumától megfosztja, : ellene a helybeli iskolaszék útján a me­gyei püspök őnagyméltóságánál fegyelmi vizsgálat elrendelését kérelmezi... végül ezen határo­zatait nyilvánosságra is hozza.” A korabeli — e tárgyra vonat­kozó — levéltári iratok tanul­mányozása nyomán a tantestület kérelmének helyt adva megindul a fegyelmi vizsgálat, valóban a nyilvánosság is tájékoztatást kap az ügyről, mert a helyi lapban megjelenik egy írás, amelyben a tantestület többsége elhatárolja magát az jllető tanítótól, s az is­kolaszékben új tanító képviseli a testület érdekeit. Ügy látszik, itt is a mese dramaturgiája szerint zajlanak a dolgok; a rossz elnye­ri a büntetését, a jó megerősítést kap. Nem is ennek a leírása volt a cél. Inkább e történést visszaadó jegyzőkönyvi megállapítás: „De megsértette a tantestületet még azzal is, hogy a tantestületet kompromittáló vádjaival közvet­lenül az iskolaszék fóruma előtt lépett föl, mert a tantestület bel- élete ellen felsorolt vádak vagy beigazolhatók, vagy alaptalanok, s így föltéve, hogy tényleg létez­nének bajok, hibák és visszaélé­sek a tantestület beléletében — e bajokat elsősorban is a tantes­tületi gyűlés előtt kellett volna föltárnia, ezt hozta volna magá­val az illendőség és a 'collegális tisztesség.” p Ezekben a mondatckbansvala­hol már benne van a mának és a jövőnek a programja — ami a kisebb, nagyobb közösségekre vonatkozik —, hogy nevezetesen a megjelenő, létező dolgokat, ügyeket ott kell megvizsgálni, ott kell a döntést meghozni, ahol azok előfordulnak. Dr. Molnár János CIKKÜNK NYOMÁN Ű ttör ők mondják Ez évi január 4-i számunkban jelentettük meg Szabó Tamás cikkét Hanusz István kecskemé- 1i író-pedagógusról. Az aláb­biakban örömmel közöljük az egyik hozzászólást: „A kecskeméti Béke téri Ál­talános Iskola Csillag raja va­gyunk. Egy hete gondolkozunk azon, hogy levelet írunk a szer­kesztőségnek. Osztályfőnökünk január 7-én azt kérdezte tőlünk: tudjuk-e, ki volt Hanusz István? Nóhányan jelentkeztek, hogy lát­tak egy cikket a Petőfi Népében. A legtöbben azonban semmit sem tudtunk. Marika nénii felolvasta. Most már mindannyian tudj ük, hogy kiváló pedagógus, volt, hogy sír­ja az iskolánk melletti Szent­háromság temetőben van. Meg­hatódtunk azon, hogy egy idős tanár néni gondozza. Arra gondoltunk szívesen fel­ajánljuk segítségünket. Úttörők lévén, szeretettel átvennénk a sír további gondozását. Úttörő­csapatunk jelmondata: Tedd, mert szép, mert jó. mert igaz!” (Kazinczy Ferenc). Ebben a szel­lemben kívánjuk megőrizni a ki­váló pedagógus emlékét. Szeretnénk megismerkedni az idős tanár nénivel, ha tudnánk valami másban is segíteni, öröm­mel tennénk. Az igazgató bácsinak is el­mondtuk a gondolatunkat. Meg­erősítette elhatározásunkat. Azonnal segítségünkre sietett, hogy kapcsolatot tudjunk terem­teni önökkel. Ügy érezzük, ez az új év leg­nemesebb feladata, melyet ön­ként vállaltunk, hálából. Kérjük a szerkesztőség egyet­értését! Űttörőüdvözlettel: A Csillag raj tagjai.” C sepregi Rozika néni pi­ros köcsögjeit min­denki ismerte a tanyá­kon. Nemcsak azért, mert esz­tendők óta ott száradtak min­dig a kerítés karóira tűzve, hanem azért is, mert mutatták, hogy Csepregiék tejjel gazdál­kodnak. A hét köcsög babonás jelképpé lett a Csepregi-ta- nyán. Ha egy eltört közülük, mindig vettek helyette mási­kat, így akarván kifejezni az élet folytonosságát. Hanem amikor Csepregi bá­csi két évvel ezelőtt meghalt, Rozika néni kijelentette, hogy öreg már, eleget dolgozott, ab­bahagy mindent, s elmegy 6 is az ura után. A gyerekek, akik valameny- nyien felnőttek voltak már, s régen elköltöztek a tanyai ház­ból, nem vették komolyan, amit az anyjuk mondott. Pi­tyu, a legkisebb fiú, még tré­fálkozott is. — Osztán mi lesz akkor a köcsögökkel, édesanyám? — Ezt a hetet megtartom, de újat már nem veszek. Amíg ezek meglesznek, én is leszek: mire az utolsó is eltörik, ki­vihettek a temetőbe apátok mellé. Nevettek a dolgon mindnyá­jan,' de attól kezdve, amikor kijött valamelyikük a tanyá­ra. az volt az első, hogy meg­számolta a köcsögöket. Hét piros köcsög Sokáig megvolt mind. De amikor az első darab hiány­zott a kerítésről, minden gye­reknek a szivébe markolt va­lami. Pedig a piros köcsögöt csak a macska lökte le az asztalról. — El is vertem érte cuda­rul — mondta Rozika néni, de venni nem vett helyette má­sikat. Terus, a legnagyobb lány látta meg először, hogy csak öt köcsög van a kerítésen. Egy héttel, vagy tíz nappal történt ez az első törés után, s Terus azon döbbent meg, hogy ilyen gyorsan vége lesz az anyjának. Tudta, hogy az öregek meg­érzik az életük végét, s ha az anyja jövendölését a haláláról meg a köcsögökről nem is vet­te komolyan, a szive mélyén feltámadt a félelem. A harmadik köcsögöt az egyik kisunoka törte össze. Egy vasárnap délután, ami­kor kint voltak vendégségben a tanyán, a gerléket dobálta, s a kő valahogy célt tévesz­tett. Nagy volt a riadalom, sze­gény gyerek nagyon kikapott. Az édesanyja még azt is a szemére vetette, hogy meg akarja ölni a nagyanyját. — Ne bántsátok! — mondta Rozika néni. — Nem tehet róla. A cserépnek meg az a dolga, hogy törjön, ahogy az embernek az, hogy meghaljon, ha eljön az ideje. Ettől fogva a Csepregi-gye- rekek a legszívesebben a szek­rénybe zárták volna a mara­dék négy köcsögöt, hogy ezzel is nyújtsák az anyjuk életét. Pedig legközelebb kettő tört össze egyszerre. Rozika néni törte el őket mosogatás köz­ben. — Hiába, megöregedtem már, gyerekeim! Ez ellen nincs mit tenni. Már a mosogatás is a terhemre van. Érzem én: kö­zeledik a vég. A dűlőbeli szomszédok, akik hallottak Rozika néni jóslatá­ról, bólogatva mentek el a ta­nya előtt. — No, fogynak a köcsögök. Nem sok ideje van már Csep- reginének sem. Amikor a hatodik köcsög is eltört, a hetvenkilenc éves öregasszony beteg lett. Orvost hívtak hozzá, de az is csak hümmögött, s amikor Rozika néni arról beszélt neki, hogy nemsokára meg fog halni, mert elfogytak a köcsögök, azt mondta a gyerekeknek, hogy az anyjuknak az agyával van valami baj. A beteg állapota nem ja­vult. A gyerekek felváltva jár­tak ki hozzá, mert sehogy sem akarta, hogy elvigyék a ta­nyáról. Az az egy kívánsága volt csak, hogy a megmaradt köcsögöt mindennap mosogas­sák el, s tegyék ki száradni a kerítésre. — Még él szegény — mon­dogatták a szomszédok, ha el­mentek a tanya előtt. — Még él — adták hírül egymásnak a testvérek, ha ta­lálkoztak bent a városban. Aztán egy őszi délután meg­halt Csepregi néni. Terus fogta le a szemét. Meg­mosdatta, felöltöztette, ahogy kellett, majd kiment, és be­hozta a kerítésről az utolsó piros köcsögöt. Ügy gondolta, elteszi emlékül. — Ha ránézek, a tanya jut 'majd eszembe, meg az anyám — sóhajtotta. De aztán mást határozott. Hirtelen elengedte, s a földre ejtette. A szép, mázas, piros köcsög, a hetedik, ezer darab­ra tört a halott Csepregi Ro­zália ágya mellett. Tóth Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents