Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4. • PETŐFI NÉPE • 3 A MAGÁNLAKÁS-ÉPiTÉS A KNEB SZEMÉVEL HETVENÉVES DR. KISS ÁRPÁD, A MAGYAR TRITICALE TUDÓSA 2. Az otthonalapítók védelmében • A lakosság jobbára házilagos kivitelezésben építkezik. Képünkön: készülő családi házak Tiszakécskén. A korszerű csoportos családi házak és kis társasházak telek­ellátása megoldatlan. Az intenzív beépítési formákhoz ugyanis más csatornázás, szennyvíztisztítás szükséges, s a költségeknek nincs fedezete. A lakosság sérelmesnek tartja, hogy a tanácsok újabban az infrastruktúra kiépítésének költségeit igyekeznek az érintett terület lakóira áthárítani, míg a hasonló fejlesztéseket másutt ko­rábban tanácsi forrásokból fi­nanszírozták. Feszültségeket okoz, hogy a köz­műves telkekét a tanácsok az OTP részére mérsékelt áron. jut­tatják, az építőközösségeknek vi­szont a tényleges forgalmi érték­hez közelálló használatbavételi díjért. A jelenlegi lakáspolitikai elvekkel ellentétes ez a gyakor­lat, mivel nem az állampolgárt támogatják vagyoni-jövedelmi helyzetétől függően, hanem régi módon az építmények, illetve az építési módok közt tesznek igaz­ságtalanul különbségeket. Kit és mit támogassunk? Az állami és a lakossági teher­viselés arányaival együtt változ­tak a kivitelezési módszerek. Az előző évhez képest 1983-ban 70 százat élklkiail nőtt a csalódiház-épí- tésre felvett OTP-kölcsönök szá­ma, és 140 százalékkal az össze­ge. Egy csapásra hiánycikké vált a tégla, a cserép, és eladhatat­lanná vált a panel. Az anyagellátási feszültségek 1985-től megszűntek, mivel köz­ponti intézkedések hatására nőtt a kínálat, az építkezési kedv pe­dig lanyhult. De változatlanul gond a korszerű technika, főleg a házgyárak kihasználása, és a magánerős építkezések igényes kivitelezése. Minden korszerű megoldás többnyire drágább a hagyomá­nyosnál. Ez azonban csak rész­ben tükröz valóságos költségkü­lönbségeket. A korszerű, új ter­mékek árát ugyanis már a beke­rülési költségek alapján határoz­zák meg, míg a régi hagyományos termék ára gyakran államilag tá­mogatott. Szakemberek körében felvetődött, hogy célszerű lenne bizonyos építőanyagok (például kisméretű tégla, cement) ártámo­gatása helyett a korszerű, ener­giatakarékos termékeket (például az új szabványoknak megfelelő nyílászáró szerkezeteket) dotálni, illetve a felszabaduló összegék­kel a rászoruló lakásépítőket se­gíteni. Vállalatok is A magánerős lakásépítésben kevés nagyvállalat vesz részt, job. bára kísérleti jelleggel. A szövet­kezetek, az építőipari kisvállal­kozások, sőt a kisiparosak rész­vétele is elenyésző. A lakosság jobbára házilagos kivitelezésben építkezik, s a szakmunkákat mű­ködési engedély, adózás, és fel­ügyelet nélküli fusizók végzik. Az illetékesek elnézőek a mindin­kább szélesedő gyakorlattal szem­ben, mivel kapacitáshiányt pó­tol, nélküle a magánlakások túl­nyomó többsége nem épülne fel. Pedig a negatív hatások nyilván­valóak. Igen gyakran végeznek kőművesek, szerelők, burkolok, festők maszek munkát főmunka­időben. A statisztika kimutatja, hogy a szakmunkások a mellé­kesre koncentrálva a szervezet­ien munkahelyekre vándorolnak. Sok szakszerűtlenség és súlyos ki­vitelezési (például statikai) hiba található az építkezéseken. A lakásépítéstől a vállalatok, a szövetkezetek azért idegenkednek, ment a maximált ár alacsony jö­vedelmezőséget tesz lehetővé, rossz a szakipari kooperáció, és magasak a minőségi követelmé­nyek. A Lakásépítés ösztönzését szolgálja, hogy 1986-tól a vállala­tok, a szövetkezetek lakásonként 20 ezer forint adóvisszatérítést kapnak. Ez jelentős változást, esetleg kínálati túlsúlyt teremt­het a lakásfronton. Ösztönzik egyebek közt az iparosított (ház­gyári) technológiák széles körű alkalmazását a magánerős épít­kezéseken. Hosszú távon Az új lakáspolitikai rendelke­zések hatályba lépését követően mindössze három év telt el, s máris jelentős eredményekről adhatunk számot. Nemcsak az építkezések területén. A kedve­zőbb feltételek közt erősödött a lakáismobilitás, élénkült a vá­sárlás, a -csere. A lépcsőzetes la­káshoz jutás keretében a fiata­lok hamarabb juthatnak az első, bár nem végleges lakáshoz. Az újragondolt lakáspolitikai elvek és a kiadott rendelkezések hosszú távra szólnak. A népi el­lenőrzés vizsgálati tapasztalatai­nak hasznosítása lehetővé teszi, hogy az egész lakásgazdaság to­vább fejlődjék a VII. ötéves terv­időszakban, a gazdasági ésszerű­ség és a társadalmi igazságosság jegyében. (Vé<je) Kovács József ÚJ JOGSZABÁLYOK Növekszik az üdülők, műhelyek, műtermek adója Ez év január elsejétől új adót vezettek be, amelyet a nem lakás céljára szolgáló építmények után kell fizetni. Az erre vonatkozó törvényerejű rendeletet legutóbbi ülésén alkotta meg az Elnöki Ta­nács. Békési László pénzügymi­niszter-helyettes az Országházban a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának sajtóértekezletén is­mertette a rendelkezés részleteit. Az arányosabb közteherviselést szolgálja Az új adó bevezetését indokol­va kiemelte, hogy az intézkedés a jövedelmekkel arányos közte­herviselés elvének fokozatos megvalósítását célzó törekvése­ket szolgálja; egyszersmind a húsz éve változatlan, s immár elavult házadó-rendszer korsze­rűsítésének első lépéseként is tekinthető. Hozzáfűzte: indokolt volt a jövedelemadóztatás mel­lett a lakossági vagyon adózta­tását is továbbfejleszteni, hiszen a társadalomban meglevő, s nö­vekvő jövedelemkülönbségek a személyi vagyonok differenciáló­dásában is érzékelhetők. S mi­vel a teljes személyi vagyon fel­mérésének, nyomonkövetésének feltételei, így egy általános va­gyonadó-rendszer megalkotásának lehetőségei mára még nem ala­kultak ki, a vagyonkülönbségek egyik legjellemzőbb tárgyát, az üdülőépületeket és más, nem la­kásként szolgáló helyiségeket vették alapul a társadalmi igaz­ságosságnak jobban megfelelő te­herviselés érdekében. Az új adó lényegében az ed­digi házadót (amely a lakások­ra, családi házakra változatlan mértékben érvényes) váltja' fel, s személyi tulajdonú üdülőkre, valamint a hozzá tartozó gará­zsokra, műhelyekre, üzletekre, raktárépületekre, panziókra, or­vosi rendelőkre, műtermekre vetik ki, attól függetlenül, hogy a helyiség a lakással egy épület­ben van vagy sem. A fizetési kö­telezettség a tulajdonosra, illetve az építmény haszonélvezőjére hárul, vitás esetben a döntő szem­pont az, hogy ki használja a helyiséget. Az érintett ingatlan- tulajdonosokon kívül az üdülő-, műhely- és üdülőszövetkezetek tagjai is fizetik az új adót, ha a közös tulajdonban levő épület­részre állandó használati joguk van. A társas kisvállalkozások — üzemi épületeik után — ugyan­csak adókötelesek. A tanács állapítja meg Az adó alapösszege két ténye­zőtől: a település jellegétől, il­letve az építmény alapterületétől függ. Megállapításában igen fontos szerepet kapnak a helyi tanácsi önkormányzatok, ugyan­is az érintett övezet természeti fekvésétől, ellátottságától füg­gően 10—50 százalékkal csök­kenthetik vagy növelhetik az alapösszeget, s ugyancsak — 10 —40 százalékos — növelést, il­letve mérséklést állapíthatnak meg az építmény jellegétől, ér­tékétől függően. Néhány konkrét példa: egy 30 négyzetméteres, s nem kiemelt üdülőkörzetben fek­vő hétvégi ház tulajdonosa az eddigi 300 forintos házadó helyett 900 forintos új adót fizet. Ha egy ilyen nyaraló 60 négyzetméter körüli, akkor tulajdonosa évi 450 helyett 2400 forintot fizet majd. S amennyiben üdülője mintegy 100 négyzetméteres, a korábbi 900 helyett 6500 forintra nő az adó. Ezek az összegek azonban csak az alapadó mértékét jelzik, hiszen az illetékes tanács rende­letének megfelelően a konkrét esetekben mérséklődhetnek, ám jelentősen növekedhetnek Is. Így, ha a legutóbbi példában em­lített, viszonylag nagyméretű üdülő a Balaton partján fekszik, s meglehetősen drága építészeti megoldásokkal készült, tehát tu­lajdonosának jelentős vagyoná­ról is tanúskodik, akkor a he­lyileg meghatározott százalékos növekedésnek megfelelően az adó az évi 10 000 forintot is el­érheti. Miként Békési László hangsúlyozta: ezek az adatok is mutatják az új adó progresszív jellegét, azt, hogy valóban a ki­emelkedő vagyonnal rendelke­zőkre esik majd a társadalmi közterhekből lényegesen nagyobb rész. A megállapított adó a külön­böző szempontok mérlegelése után szélső esetben 75 százalék­kal haladhatja meg a központi­lag meghatározott mértéket, il­letve annak 10 százalékára is csökkenhet. Am ilyen esetekben sem lehet kevesebb évi 500 fo­rintnál: ez az új adó legkisebb összege. Ugyanakkor az adórendszer számos esetben megenged men­tességet, illetve fizetési kedvez­ményt is, sőt bizonyos esetekben a rendelkezés automatikusan elő is írja ezt. Így az üdülőhöz tartozó garázs tényleges alapte­rületéből 12,5 négyzetméter után nem kell adót fizetni. Adómen­tesek a mezőgazdasági célra szol­gáló épületek. Azok a kisiparo­sok, akiknek évi jövedelrpe nem haladja meg a 120 ezer forintot, csak műhelyük alapterületének fele után fizetnek adót. Kedvez­ményt élveznek a Művészeti Alap tagjai a tulajdonukban levő mű­termeket illetően, valamint a műemléképületek tulajdonosai is. Azok az építmények (főként műhelyek, üzletek), amelyek je­lenleg a hozzájuk tartozó lakás­sal együtt 25—35 éves házadó­mentességet élveznek, a további­akban sem esnek fizetési kötele­zettség alá. Kérdőívek májusban Az érintett állampolgárok elő­reláthatólag májusban kapják meg az adóbevallási kérdőíveket, amelyeket egy hónapon belül kell benyújtani, s ezek alapján ál­lapítják meg a tanácsi adóható­ságok az, új adó összegét, s fo­lyamatosan a helyszínen ellenőr­zik a közölt adatokat. Átmeneti rendelkezésként az 1985. évi ház­adó felét március 15-ig azok a lakóépület-tulajdonosok is köte­lesek megfizetni, akik eddig a telken levő műhely, üzlet vagy raktár után fizettek házadót. A befizetett összeg és az új adó kü- lönbözetét idén november 15-ig fizethetik meg. Ugyancsak ez idő­pontig fizethető meg az épít­ményadó teljes összege. Békési László kérdésekre vá­laszolva elmondta, hogy az új rendszer összesen 183 ezer épít­ményt érint; ezek túlnyomó több­sége üdülő. Évi mintegy 100 mil­lió forint többletbevételhez jut így a költségvetés, s a befolyt összeg teljes egészében a taná­csoknál marad, ám ugyanennyi­vel mindenütt csökkentik is az állami támogatást. Tehát a ta­nács nem lesz érdekelt abban, hogy minél nagyobb adót vessen ki az építményekre, hiszen ezál­tal végül is nem jut több pénz­hez. Utalt arra is, hogy a szak- igazgatási szervek apparátusait megerősítik, hogy megfelelően el­végezhessék az adózással kap­csolatos feladatokat. (MTI) Nemesítő Fekete, néhány fehér csíkkal élénkített pólóinges, melegítő- nadrágos férfi nyit ajtót csenge­tésemre az Akadémia körút 20. egyik negyedik emeleti lakásá­ban. Nem várt látogatót a nyug­díjas dr. Kiss Árpád. Negyedszá­zada ismerem, de mindig irodák­ban, előadótermekben találkoz­tunk. Tudom az illemet, telefonon szerettem volna megkérni egy kis beszélgetésre. Hiába csöngettem számát. A keresett házhoz kanyarodva esett le a tantusz. Ez a lépcsőház égett a nyáron. Magyarázkodtam, mentegetőz­tem. — A visszaköltözés után, há­rom hete személyesen és írásban kellett kérni a visszakapcsolást. Azóta várunk, pedig mindvégig fizetnünk kellett az előfizetési díjat. Gyorsan megcsinálhatnák, mert a mi lakásunk szerencsé­sen megmenekült. Feleségem, egyik lányommal és az éppen itt ebédhez készülődő öt unokámmal szerencsésen föl tudott menekül­ni a tetőre, onnan a másik lép­csőházba — kezdte a beszélgetést dr. Kiss Árpád. Elégedett nyugalmát látva gondolom joggal hihetem, hogy családi örömök és munkasikerek ellensúlyozták a bajokat, kelle­metlenségeket. — Jól sikerültek a legutóbbi kecskeméti és tápiószelei kísér­letek. A Pest megyei nagyköz­ségben, az országos fajtakísérlet keretében kipróbált KT 81-es hib­rid hektáronként 9,3 tonnás ter­mést adott a kísérleti parcellá­kon. Tapasztalataink szerint nagyüzemi körülmények között is megteremné a 6 tonnát, vagy­is versenyképes lenne a búzával. — Pedig az időjárást jóindu­lattal sem mondhattuk kedvező­nek. — Különösen a januári, feb­ruári hideg napok aggasztottak. A triticale egyik szülője, a tur- bidum búza nehezen viselte el a fagyot, megsínylette a zimankó- sabb teleket. A mi viszonyaink között a télállóság — amelynek egyik fontos tényezője a fagytű­rés — a triticale biztonságos ter­mesztésének egyik alapvető fel­tétele. Újra és újra próbálkoztunk a fagyra kevésbé érzékeny faj­ták kialakításával. A bőtermő, de már néhány fokos fagynál is károsodó turbidum búza helyett próbálkoztunk a Piszarev nevű szovjet kutatótól 1966-ban ka­pott, oktoploid (nyolc genomos, azaz az öröklődési anyagokat . egységként tartalmazó kromo­koszonto szómaszelvényes) Szibériában ed­ződött búzának és a rozsnak a keresztezésével. A hideget bírta, sajnos kevés termést adott. — Tudtommal sokat fájdítot- ta a fejét a kezdeti meddőség. — Igen, ezért Kellett vissza­menni a közönséges 42 kromo- szómás (az átöröklődést hordozó, fajtánként eltérő alakú, festő­dé fonalak a sejtmagban) ke­nyérbúzából vissza kellett men­nünk a 28 kromoszómás búzára. Ennek és a 14 kromoszómás rozs­nak a keresztezéséből alakult ki egy jól bevált, jól szaporodó tri- ticalefajta. Az 56 kromoszómás triticalénál ugyanis a kromoszó­mák egy része pár nélkül ma­rad, felszívódik. Izgalmas re­génnyé kerekedhetne a triticale tökéletesítése. Sikerek és kudar­cok váltakoztak. Boldogok vol­tunk az úgynevezett bókoló tri­ticale kialakításakor. Hosszan sorolhatnám jó tulajdonságait. — Ügy hallottam: az N8ZK- ban is foglalkoznak ezzel a mes­terséges gabonafajtával. — Régóta. Előbb próbálkoztak vele, mint hazánkban. Újabban — miután északi, homokos terü­leteken hiába kísérelték meg a búza meghonosítását — csaknem ezer hektáron vetettek triticalét, főként a bókolót. Amikor 1981- ben turistaúton a Német Szövet­ségi Köztársaságban jártam, ter­mészetesen megnéztem a ma­gyar fajtákat. Pontosabban meg­néztem volna. — Miért, mi történt? — Kutató kollégám szomorú­an mutatta a kifagyott táblákat. Csak a rozs bírta a mínusz 27 fo­kos hideget. Már-már teljesen el­keseredtem, amikor megmutat­ta a megmaradt triticalékat. A fiamnak sikerült korábban az orosz durum búzának egy fagy­álló típusát megtalálni. Ezt ke­reszteztük a bókolóval, ebből küldtünk ki 200 grammnyit, ez állt ellen a kegyetlen hideg­nek. Hazatérve, nagyobb terüle­ten állítottuk be a bevált 32-es és 37-es törzseket. — Mivel tölti napjait? — Hét unokám van, hat lány és egy fiú. Gyakran meglátogat­nak, felvidítják a lakást. Jozsó fiam folytatja a munkámat, kint lakik a volt parasztfőiskolán, ve­le dolgozgatom. Ki-kijárok az intézetbe. Az új év első napján is kibuszoztam a tenyészkertbe. 1985-ben a kívánatosnál jóval később vethettük a triticalehib- rideket, meg kellett várni, amíg a paradicsomot leszüretelik a ki­jelölt táblákról. Izgultunk, hogy a még gyenge, hét-nyolc hetes növény nem vészeli át a telet. — Megnyugtatták tapasztala­tai? — Szerencsére .enyhe volt a december, jókor jött a szilveszte­ri hó, minden rendben. — Mit remél az idei triticale- betakarítástól? Mikor lenne elé­gedett? — Már a kalászoláskor meg­alapozottan megbecsülhető a várható termés. Ha az egy négy­zetméteres vizsgálókeretben 600 kalászt számolhatnánk meg, ak­kor biztosan mondhatnánk, hogy jó úton járunk. Negyedszázada már a négyzetméterenkénti 350— 400 kalász kitűnő eredménynek számított. Abban is bízom, bí­zunk a fiammal és munkatársai­val, hogy sikerül növelni a szár­magasságot. Hatot ütött a kakukkos óra, amikor csengettek. Unokák jöt­tek, búcsúzott az újságíró a nagy­papától, a nagyhírű, 1986. január 4-én hetvenéves növénynemesí­tőtői, 132 tudományos dolgozat szerzőjétől, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia és az Osztrák Mezőgazdasági Kamara által dí­jazott kutatótól, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kutató In­tézet nyugdíjas igazgatóhelyette­sétől, akinek munkásságára több mint 200 tudományos közle­ményben hivatkoztak. A világhí­rű Riley és Kimber angol gene­tikusok például így: „A hexo- ploid (42 kromoszómaszámú) tri- ticalék közti keresztezéssel és szelekcióval jó típusokat állított elő Magyarországon Kiss Árpád, övé az érdem, hogy elsőként ve­zetett be a történelmi időkben egy teljesen új, mesterségesen előállított gabonafajtát.” Búcsúzáskor még arra kér Kiss Árpád: Feltétlenül írjam meg, hogy fia, dr. Kiss József és mun­katársa, Tréfásné Sallai Gizella az eddigi alapokon bizonyára sokkal nagyobb eredményeket ér­nek el. Kutatásaikat messzeme­nően támogatja a KITE és a Bács-Kiskun megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat. H. N. PILLANTÁS A JÖVŐBE Moszkva az ezredfordulón ■ Körház. Új építészeti meg­oldás a moszkvai Matvejevsz- koje-lakótelepen. Hogyan változik meg a szovjet főváros a harmadik évezred ele­jére? A 2010-ig 6zóló hosszútávú fejlesztési terv szerint a város­központban felújítják a régi épü­leteket és templomokat, az öreg, lebontásra ítélt házak helyén par­kokat, tereket létesítenek. A ki­sebb vállalatokat áthelyezik az ipari kerületekbe, a felszabadult épületekben, éttermeket, cukrász­dákat rendeznek be, múzeumo­kat és üzleteket alakítanak ki. Annak ellenére, hogy a város gépkocsiparkja 'körülbelül két­szeresére nő, a központban a gyalogosok mégis kedvezőbb hely­zetbe kerülnek, mivel több ut­cát teljesen a gyalogosforgalom­nak adnak át. Az első ilyen, az Arbat már most sétálóutca. A városközpontban a gépkocsifor­galmat teljes egészében á Szado- voje körút veszi át, illetve az új, 35 kilométeres autósztráda-kör- gyúrű, amely öt—hét kilométer távolságban a Kremlt ölelii körül. Milyen lakások épülnek Moszk­vában a XXI. század elején? Ami a szobák számát illeti, meg kell valósítani „a család,tagok száma plusz egy szoba” célt. A lakások­ban csupán a főfalak lesznek ál­landóak, az áthelyezhető közfa­lakkal növelhető majd a szobák száma. Minden lakásban lesz kábeltelevízió, légkondicionálás, egyes lakásokban képtelefon Is. Az utcai frontra néző lakásoknál különleges zajszűrők alkalmazá­sával csökkentik a zajszintet. Már a nyolcvanas évek végé­re jóval az autósztráda-kör gyű­rűn kívülre terjeszkedik a fővá­ros. Lehet-e a központtól 35—40 kilométerre levő új kerületek la­kóinak teljesértékű életkörülmé­nyeket biztosítani? A városterve­zők szerint lehetséges, ha meg­változtatják a város struktúráját. Moszkvát három részre fogják tagolni. Ezek gyakorlatilag 3 mil­lió lakosú önálló városrészek lesznek. Mindegyikhez 16 övezet tartozik (nyolc Moszkva határain belül és ugyanennyi a körgyűrűn túl). Az övezeteknek saját köz­pontjuk lesz — üzletekkel, étter­mekkel, parkokkal és stadionok­kal, mozikkal, hangversenyter­mekkel, szolgáltatóházakkal és hivatalokkal. A legtávolabbi la­kónegyedtől a hozzá legközelebb eső központig húsz percnél nem kell többet utazni tömegközleke­dési eszközökön. Mindegyik lakó­körzet közelében saját ipari öve­zetek alakulnak ki. Ilyen módon megszüntethető a felesleges utas­áramlás a távoli munkahelyre, ésszerűbben használhatják fel szabad idejüket a moszkvaiak. Mindezek ellenére mgkülön­böztetett figyelemmel fejlesztik a városi közlekedést. A legfonto­sabb közlekedési eszköz változat­lanul a metró lesz, amelynek hossza eléri majd a 300—320 ki­lométert. Ennek ellenére a met­ró a hosszabb távolságokon nem lesz képes egyedül imegoldani a gyors utasszálUtást. A városi köz­lekedésben komoly szerepet szán­nak a tervezők a felszíni villany­vonatoknak. Gyorsaság tekinte­tében az „elektricska” ugyan el­marad a metrótól, de utasforgal­mát tekintve felülmúlja azt. Új­ra reneszánszát éli majd a villa­mos. Négy kocsiból álló, ötszáz utast befogadó gyorsított válto­zatát mindenekelőtt azokban a ke­rületekben közlekedtetik, ahol nem célszerű metrót építeni Végül megváltoznak a hagyo­mányos felszíni közlekedési esz­közök is: az autóbusz, a troli és a villamos. Elektronikus forgalom - irányítással szabályozzák közle­kedésüket, így a legkisebb me­netidő-eltérés vagy forgalmi fennakadás is kiküszöbölhető.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents