Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-23 / 19. szám

198«. január 83. fe PETŐFI NÉPE * S 4 A KÉPZŐMŰVÉSZET REMEKEIT KERESIK Kiemelkedő forgalom, visszatérő vevők a Képcsarnoknál — Milyen eredménnyel zárták az elmúlt esz­tendőt a Képcsarnok Vállalat kecskeméti fiókjá­ban? — kérdeztük Nusser Elemérné boltvezetőtől. — Jó kiállítási programot kínáltunk a közön­ségnek. A tárlatok a lakosság körében is sikeresek voltak. Hajós Hollanda Éva áprilisban, Vágó Mag­da festőművész pedig májusban mutatkozott be. Pannonhalmi Zsuzsa és Takács Judit iparművé­szek júniusban hozták Kecskemétre alkotásaikat. Bóka Dezső festményeit szeptemberben, Hévizi Éva vásznait pedig október végón, november elején lát­hattuk. Az árbevétel attól is függ, kiknek a műveit ajánljuk, mutatjuk be a vásárlóknak. Bozsó Já­nosnak mindig sikere van, tavaly 25 képét tártuk közszemlére, Séday Évától pedig 15 festményt kér­tünk bemutatásra. Jövedelemérdekeltségű üzlet lettünk az elmúlt év elejétől. A kísérlet eredmé­nyesen zárult, kedvező tapasztalatokat hozott. Be­szerzési lehetőségeink is változtak, nemcsak a köz­pontunk által javasolt művészek alkotásait forgal­mazhatjuk, hanem mi is felkérhetünk festőket, szobrászokat, iparművészeket, hogy adjanak át zsű­rizett darabokat, alkotásokat. Persze csak olyano­kat fogadunk el, amelyek nem rontják a bolt ní­vóját, változatossá teszik a kínálatot. — Mit keresnek, mit visznek a vevők? — A kecskeméti művészetpár­toló közönség a képzőművésze­tet szereti jobban, legalábbis a kimagasló képforgalmunk alap­ján ezt állapíthatom meg. Egyéb­ként mindent keresnek, ami szép. Vannak olyan napok, amikor szinte az összes betérő vásárló bútort akar venni ... Érdekes figyelni az embereket. Sokan nehezen szabadulnak a számuk­ra legízlésesebb darabtól, fon­tolgatják: megvegyék-e, részlet­re fizessenek-e, előjegyeztesse- nek-e egy-egy áhított berende­zési tárgyat, amit épp nem lehet kapni abban az időpontban. Szo­ros kapcsolatunk van a vevőkkel. — Bizonyára visszatérők is akadnak. —- Igen, a részlettömbökön lát­ható, hogy kik a rendszeres vá­sárlóink. Karácsony előtt például megjelentek a boltban a régi partnerek; a decemberi forgal­munk messzemenően kiemelkedő volt: több mint egymillió forint gyűlt össze a kasszában. Vissza­térve a kérdésre: a legegysze­rűbb emberek is betérnek hoz­zánk. Nagy hangsúlyt fektetnek a kecskemétiek a lakáskultúrá­ra. A panelházak lakói arra tö­rekednek, hogy a sok egyforma lakás legalább berendezésében legyen különböző. — Van olyan tárgy, ami köz­kedvelt a vásárlók körében? — Labancz Mónika virágtartó­ját hamar megkedvelték. Szép, esztétikus berendezése a lakás­nak, ezért fogyott el gyorsan az újabb szállítmány is. Most ismét rendeltünk belőle. — Mit ígérnek 1986-ra? — Január végén, február első napjaiban lámpabemutatót ren­dezünk Konsztandinidisz Irak- lisz görög származású iparművész munkáiból. A Tavaszi Fesztivál idején, március 12-től 19-ig Járá­si Ildikó zománcképeiből állítunk ki, március végétől pedig Séday Éva festőművész képeit ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Ápri­lisban ismét festészeti kollekció látható majd: Ugocsai Antal mű­vei. Zajacz Tamás és Stefániái Edit bőr- és tűzzománc alkotá­sainak bemutatása után Mihályfi Mária festőművész képeit hozzuk Kecskemétre, szeptember végén. Októberben Budai Ágota ipar­• Nyitás utáni pillanat a kecs­keméti Kép­csarnokban: rendezgetik az esztétikus ipar- művészeti be­rendezési tár­gyakat. művész, novemberben Domonkos Béla szobrász legszebb munkáit nézhetik — illetve vehetik ' — meg a gyűjtők. Évközben várunk műveket a vásárhelyi művészek­től is. A kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdióban ké­szült darabok értékesítésére szin­tén gondoltunk már. A terv meg­valósul, a Tavaszi Fesztivál al­kalmával Budapesten, a Csontvá- ry Teremben lesz bemutatójuk március 13-tól 22-ig. Végezetül megnéztük a részle­tes értékelést az elmúlt évről. Az összes bevétel hat és fél millió KÖNYVESPOLC Jevgenyij Jevtusenko neve ha­mar ismertté, sőt közismertté vált a magyar olvasók körében (is). Anniaik idején (hatvanás évek) egyik verse bekerült az ál­talános iskolai tankönyvbe. Ta­nulmányok sorai elemezte azóta a népszerűség titkát. Az 1933- ban születetik költő annak a há­ború után felnőtt és induló nemzedéknek a vezéralakja, amely kritikusán és elfogultság nélkül néz szembe a sztáliniz­mussal, á „nagy ember” míto- száviaiL, amely éppen apái sorsán és példáján okulva le akar szá- mcttnti a hőisi pátosszal és pó­zokkal, vissza perelve az egysze­rűség és az emberség jogait. Azokalt iaz értékeket, amelyek az orosz irodalmat Puskin. Lev Tolsztoj* Csehov, Dosztojevsz­kij és Godkij óta jellemezték és naggyá iteititék. Ez az egyszerűség jellemzi Jevtusenko legújabb, s ezúttai prózakötetét dis. A költő mind­máig megőrizte indulatait, de ehhez az idők során empátia és bölcsesség társult. Az emberi élet .értékét a XX. század máso­dik félében sem a jelszavak ha­tározzák meg, híairaem az a belső forint, ebből a legnagyobb hasz­not a festmények, a bútorok .és az iparművészeti remekek hoz­ták. A Szász-munkák forgalma is tetemes. Nem kell tehát szé­gyenkezniük a Képcsarnok kecs­keméti munkatársainak, ha majd az 1985-ös esztendő mérlegét vonják meg a vállalat központ­jában. Talán még abban is bíz­hatnak, hogy a munkaverseny­ben hasonló eredményt érnek el, mint 1984-ben. Akkor ugyanis másodikak lettek ... Borzák Tibor tartalom, amellyel ki-ki meg tudja tölteni. Jevtusenko alap­vétőnek .tártja a jóságot, a jóra való készséget. Sokan ezzel szü­letnék. míg mások megtanulhat­ják, rosszabb esetben az élet, a sorscsapások döbbentik rá ennek fontosságára az embert. A jóság és az egyszerűség — sí jól tudja ez.t ia köl|tő is — m veszedelmes, mert lejáratott fogalmak. Sokan hajlamosak cinikusan az együ- gyűséggél azonosítani, mintha ez csak a muzsikok tulajdonsága lett volna. Jevtusenko azokban már a teljes társadalomban, sőt teljes világban-kozmoszban gon­dolkodik. Ügy keresi a gyökere­ket a szibériai tajgában (ahon­nan származik), hogy a zárna! tájat együtt láitja Pétervárral, Moszkvával, Európa, ső.t Ameri­ka történelmével. Maga a cím: Ahol b vad,gyümölcs terem, Szi­bériára utal, a még ma is vad­regényes. mert érintetlen vidék­re,- ahová mindenkor a mozgé­kony, szatoadságszerető. sorsukon fordítani akalró, nyugtalan em­bereket száműzték a cárok, ha­ltai mák. Ilyen értelemben szim­bolikus Szibéria már a XIX. századi orosz irodalomban is Az amerikai film világa Rendkívül impozáns és iz­galmas kiállítás csábítja már tíz napja az érdeklődőket az Erdei Ferenc Művelődési Központba: Az amerikai film világa. Aki a házat jól isme­ri, első pillanatban meghök­kent mintha átépítették vol­na. A hatalmas területet — két emeletet — elfoglaló be­mutatót sikerült úgy megter­vezni, hogy az örökös tömeg ellenére a látogató talál egy- egy zugot a szemlélődésre. Már jegyváltáskor magukra vonják a figyelmet a szem­közti mozivásznon szünet nélkül pergő Fred Astaire- és Ginger Rogers-filmrészle- tek. Valamennyi érdekességet fel sem lehet sorolni, más-más élet­nagyságú fotó vagy tévéképernyő előtt gyökerezik földbe a látoga­tó lába. Vannak, ákik még em­lékeznek a Gonosztevők és ször­nyek, akiket imádnak és gyűlöl­nek cím alatt felvonultatott rém­ségek közül az 1923-as Notre Dame-i toronyőrre, a címszerep­ben Lón Chaney-vel. A fiatalabb generáció inkább a Csillagok há­borújából ismert szörnyekkel borzol,gatja a lelkivilágát. Aki néhány pillanatra ki akar sza­kadni a kavalkádból, fejhallga­tón jóL ismert filmzenéket élvez­het. Az elfújta a szél, a Tűzsze- kerek, a- Robin Hood dallamait. Jóleső érzéssel álldogálunk a ma­gyar származású nagyok arckép­csarnokában::» a Korda Sándor, Lukács Pál, Kertész Mihály, Lu­gosi Béla és még sok ^ név es fil­mes munkássága előtt tisztelgő fotók és tájékoztató szövegek eTőtt. Negyedórás diaporáma- bemutató Hollywood aranykorát eleveníti föl, az emeleten szám­(lásd Csehov, Dosztojevszkij), Jo Vítusenikónál azonban konk­rét :ís. Nehéz a könyv műfaját meg­határozni. ment több tucatnyi szereplője vian változó helyszí­neken folyik a cselekmény, ame­lyet meg-megszakítíanak a szer­ző reflexiói, esszészerű fejtege­tései. Ezek azohfoain éppen nem zavaróak, sőt legalább olyan iz­galmasak, mint miaga a cselek­mény. A geriincet magát egv Szi­bériában kutató geológuscsoport töhténete adja, s ezt egészítik ki a szerteágazó cselekményszálak. A különböző sorsok, jellemek, magatartásformák szinte encik­lopédikus bőséggel egész társa­dalom képét adják a szibériai paraszttól az akadémikusig. a gyári munkástól az űrhajósig. Az űrhajós figurája különösen foglalkoztatja Jevtuse.nikót. Ko­runk hősét Játja benne, aki azon­ban ugyanolyan ember. mint más. megverve-áldva jó és rossz tutaj dóm siágdkkal. válgyakktul és szorongásokkal. Ám azzal, hogy az ember kilépett a világűrbe — figyelmeztet a költő — itt. a Földöm még nem oldódott meg semmi. Ugyanúgy küzdeni kell az (Straszer András felvételei) tálán képernyő ontja az ameri­kai filmművészet alkotásaiból vá­logatott részleteket. Az 1933-as King Kongtál már csak olyan technikai csoda vonhatja el a fi-, gyeimet, amelynek jóvoltából a látogató — kívánsága szerint — mosóporral működő motor felta­lálójaként, operáló sebészként, szimfonikus zenekart vezénylő karmesterként, vagy szónokló sze­nátorként láthatja magát viszont videón. A Ibejáratnál az Egyesült Álla­mok elnökének köszöntő szavai fogadják az énkezőt. Mint Ursula Williamstöl, a rendezvény ame­rikai igazgatójától megtudtam, ak­kora jelentőséget tulajdonítanak a világot járó kiállításnak, hogy — természetesen szakértői segéd­lettel — Reagan minden egyes bemutatóra, s a fogadó országira „szabott” üzenettel ajánlja a lát­nivalókat. A szövegből ugyan nem derül ki, de tudjuk, hogy az el­nök maga is színészként kezdte pályafutását, amit a tablón elhe­lyezett fényképes dokumentu­elemekkel (félelmetes, ugyanak­kor líraian szép a geolósuscso- pont hajótörésének leírása* a szi­bériai folyón), a mindennapi gondokkal!. Kritikusain, sőt. , helyenként szatirikusán ábrázolja Jevtusen­ko a szervezetlenséget, a bürok­ratikus gondolkodást, a kegyet­lenséget, a karrierizmust, a szó­lamokat, a szólamokkal való visszaélést. Nyoma sincs a szerző­ben semminemű tekintélytisz- teletoek, Rokonszenve az „alul lévőké”, akiket ugyan nem lát angyaloknak, hibáitllanoknak, de hibáikat, gyarlóságaikat is szere- •tc-tteil, együttérzéssel ábrázolja*. Felsistereg benne a düh és a gyűlölet a képmutatás-siafl, *az erő­szakkal, a hatalommal valóvisz- szaéléssel szemben. Megveti az árulást és a tüntetést, az anyagi javak mértéktelen habzsolását és harácsolását, de a kultúrszno- boka'ti, láz üresfejű ihőlyaigokiait is­Stílusa — Soproni András for- clításiában — egyszerre ízesen né- ri (kedveli a tájszavakat), oly­kor anekdotikus. komótosan meséligető, máskor meg afoniszti- kusán tömör és fegyelmezett. Horpácsi Sándor Egyszerű trükk segítségével bárkit megörökítenek, »mint ép­pen átveszi »» Oscar-dijat. © Az Oscar — persze nem az igazi. mok is bizonyítanak — számom­ra — kissé bizarr módon. Ezt a kiállítást 1984-ben lát­hattuk először Budapesten, mint­egy folytatásaiként annak az 1959- ben indult hivatalos amerikai kulturális csereprogramnak, amelynek keretében eddig tizen­hét különböző, egyedi bemutató járta be a Szovjetuniót és Kelert- Európát. Egy kulturális egyez­mény keretében, cserébe Az amerikai film világáért, mi, ma­gyarok május elejétől jelentke­zünk az Egyesült Államok nagy­városainak — Washington, New York. Chicago, Los Angeles, San Francisco — múzeumaiban egy hasonlóan exkluzív, arany és ezüst ötvösművészeti bemutatóval. A szándékot talán magyarázni sem kellene: a népek egymás kultú­rájának, művészeti értékeinek megismerése során közelebb ke­rülnek egymáshoz, s ami a mai feszültségekkel. konfliktusokkal terhes világban egyáltalán nem mellékes, ez a megértés, a meg­egyezés útját egyengetheti. A kiállítás vasárnapig még megtekinthető. H. K. E. Ahol a vadgyümölcs terem A FŐDÍJ: EGY-EGY PRIMO Barátom, a számítógép Vetélkedő általános és középiskolásoknak Ezúttal tesszük közzé a február 15-i középdöntő résztvevőinek névsorát. Az első négy fordulóban nyújtott teljesítményük alapján a következő tanu­lókat hívták meg a gyakorlati versenyre: ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK Késmárki Mátyás, Borsos Ferenc, Tóth Csaba, Csák Péter, Lakó András, Bodri Csaba, Adorján Riohárd, Kocsis Ferenc, Nagy Győző, Magó Zsolt, Szabó Béla, Kiss Attila, Tóth Zsolt, Nagy Gell ért, Fest Edit, Bracsoík Zsolt, Szűcs Alfréd, Magyar Gá­bor, Körmöczi Csaba, Fábián László, Kis Ernő, Tarjányi István, Fekete Zoltán, Vicsacsán László, Szabó Zsolt, Horváth Tibor, Kiss Andrea, Kulcsár Katalin, Gál Róbert, Nagy Ferenc, Kocsák András, Kopenniczky Ferenc, Székely Zoltán, Kíma Odett, Ringhoffer Örs, Kovács Tamás, Bodnár Hajnalka, Antal Márta, Nagy Szilvia, Mészáros Katalin, íMelk- vi Gábor, Rédei Zoltán, Csernák András, Nagy Tí­mea, Balatoni Csaba, Molnár Edit, Kiss Zsuzsan­na, Bognár Alex, Antal Anikó, Nagy Kálmán, Czir- besz Endre (Kecskemét); Keserű András, Dómján Mihály, Springer Róbert, Mindszenti László (Kis­kunfélegyháza); Boros Zoltán, Komáromi József, Deák Zoltán (Baja); Bíró Edit, Pleszkán Krisztina, Zelity Brigitta, Mátrai Enikő, Jaimity Tibor, Pál Mariann, Pál Endre, Fekete Andrea, Pál Norbert, Debelyacskó Helga, ördög Edit (Katymár); Kalde­nekker Anna, Kürtösi Brigitta (Kunpuszta); Be- leczki Páter (Csengőd); Vízhányó Tibor, Szakács József (Szánk); Váczi Pál, Faragó Zsolt, Szentesi Zoltán (Kalocsa); Lesi (László, Kenéz Tamás (Kun­szent miklós); Gyarmati András (Kiskunmajsa). KÖZÉPISKOLÁSOK Horváth Sándor, Csikai Attila, Vámos György, Vincze Albert, Szabó Lajos, Csontos Lajos, Gyalog László, Nagy István, Mészáros Lajos, Péteri Bar­na, Nagy Norbert, Khin József, Nagy Attila, Blum László, Pali István, Bálái Imre, Késmárki Sza­bolcs, Vass Attila, Kántor Zoltán, Fehér Miklós, Sajósi Ervin, Dömötör Lajos (Kecskemét); Petrov Ferenc, Petrov Péter {Tiszakécske); Bege Norbert, Farkasdi Ildikó, Liptai Mihály (Kunszentmiklós); \ Sápi Tamás (Lajosmizse); Aszódi Gábor (Kalocsa); Gyenizse Pál, Horváth György, Szakos Csaba (Kis­kunhalas); Patyi Imre (Kiskunfélegyháza); Elek Anikó, Csuka Erika (Kiskunma jsa); Kárász András (Soltvadkertt) A megyeszékhelyen három helyszínen rendezzük meg a február 15-i középdöntőt a kecskeméti és környékbeli versenyzők számára. A Baján és kör­nyékén lakók versenyének színhelye Baja, a kis­kunhalasi, kalocsai, kiskőrösi és környékbeli tanu­lók vetélkedőinek helyszíne pedig Kiskunhalas lesz. Kérjük, hogy a középdöntő adatlapjait január 27-ig juttassák vissza a TIT megyei szervezetéhez. zinte szoborrá szelídül­ve ült, fejét az ab­laknak fordítva. A fe­kete műbőr táskát ölében tar­totta; benne a kis fazék ga­lambleves már rég kihűlt. A vonat elindult, zakatolt, majd megállt, hogy ismét indulhas­son — ő csak ült s egyre ki­felé nézett. Kendője kissé hát­racsúszott a fején, s alóla egy rendetlen ezüstös tincs a halántékára kúszott; nyilván kilazult a kontya, de ezzel sem törődött. Arcát a járom­csontja tájékán pír színezte. Furcsa viselkedése láttán ösz- szesúgtak az ismerős utasok. — Észre sem vette, hogy köszöntem neki — szólt az egyik. — Mintha b ecsiccsentetl volna egy kicsit örzse né- ném — vélekedett valaki más. — Kovácsné? Ugyan. ne beszélj már! Annál normáli­sabb asszony az! — Az uránál volt a kór­házban. Azt hallottam, nem sok van szegénynek hátra. — Akinek az ura haldoklik, az sír. nem mosolyog ... Valóban Kovácsné arcán most sekélyebbek voltak a ráncok s inkább derűt lehe­tett róla leolvasni, mint bá­natot. A déli vonattal uta­Vallomás zott be a városba, és egyene­sen a kórházba ment. A férje mindkét lábát combban am­putálták. Beleegyezett, any- nyira élni akart még. Az előző napi műtét óta ál­landó kábulatban volt. Ami­kor az asszony bement hozzá, csöndben odatette az ágy mellé a fehér hokedlit, leült és várt. A táskában megta­pintotta ugyan a fazekat, me­leg-e még benne a leves, de nem bízott benne, hogy az ura kéri majd. Csak egy-két pillanatig volt magánál Kovács Péter. Fele­sége mentette volna a gyere­keket, rokonokat, hogy majd csak holnap jöhetnek. — Te itt vagy... Te min­denkinél többet érsz... — szólt a beteg. Nehezen, eltor­zulva jöttek a hangok a tor­kából, Fölp uffadt ujjaival gyöngén megszorította párja kezét. Az asszonyban fölülkerelce- dett a boldogság a fájdal­mon. Mert ez vallomás volt. amelyre ötven éven át hiába várt... Mikorra a férfi borostás ar­cáról a párnára ért a könny­csepp, szeme lassan ismét le­csukódott. A látogatási idő alatt már nem ébredt föl. Kovácsné egyre csak a tá­jat nézte, de magukat latta. kettőjüket. Cudar ember volt az ura világ életében, ő meg a gyöngédség, tűz és víz. „Bö­zsi! Ha nem jössz hozzám, elvágom a nyakadat. Maga­mat meg fölakasztom" — ezekkel a szavakkal kérte meg. Félt tőle, mert megtet­te volna. A legényeket, a töb­bit, mind elüldözte mellöle. Hát végül hnz'záment. ötven évnyi robotolás. asz- szonyi kisemmizettség ... Csak a gyerekek tartották benne a lelket. Emlékezeté­ben olyan pillanatok után kutatott, amikor az ura el­árulta volna, hogy szereti őt — de vem talált ilyeneket. Pedig hát szerette. Most megmondta... A kocsiban szedelőzködni kezdtek az utasok. A vonat lefékezett, s a többiekkel Ko­vácsné is kiszállt a falusi ál­lomáson. A hold sápadtan, elfogyó- ban. most állt ki őrhelyére a Kiskunság fölött. y A. Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents