Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 14. szám
1 1986. január IT. • PETŐFI NÉPE 0 3 ! Bácsalmás — a számok tükrében A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN Érdekes kiadvány került a kezembe a minap. „Új város, Bácsalmás” olvasható a címlapján. A huszonkét oldalas füzetet a Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának munkatársai készítették. — Célunk, hogy a statisztika eszközeivel rávilágítsunk, hol helyezkedik el térben és időben az új város — írják a bevezetőben a szerzők, s a tömör összefoglalókból, táblázatokból valóban sokszínű, részletgazdag kép bontakozik ki az ifjú városról. Nézzük, mit árulnak el Bácsalmásról a számok? Az elvándorlás már nem jellemző Az elmúlt két évszázadban sajátosan alakult a bácskai település népessége. Az 1800-as évek elején, amikor országos vásártartó hely és mezőváros lett, egy magánösszeírás szerint 7719 polgára volt az egykori Almásnak. A legnagyobb lélekszámot — több mint tízezer lakos — 1949-ben érte el. A következő évtizedekben jelentős elvándorlás „tizedelte meg” a települést. Az elvándorlók aránya az ötvenes évek 17,2 százalékáról napjainkig minimálisra, egy-két százalékra csökkent. Megnőtt viszont az ország más vidékeihez hasonlóan az időskorúak száma és a halálozási arány. A külterületi lakosok létszáma is nagyot változott. 1949- ben még 42 százalékot tett ki, a legutóbbi népszámláláskor pedig alig haladta meg a 8 százalékot. Bácsalmás 8300 lakosának több mint egytizede anyanyelvi; vagy beszélt nyelvi fokon használja a németet, s a délszláv nyelven beszélők aránya is hasonló. Nemzetiségi iskola nincs ugyan a városban, de az idei tanévben például 1006 általános iskolás közül 352-en németet, 92-en pedig szerbhorvát nemzetiségi nyelvet tanulnak. Kulcsszerepben a mezőgazdaság Mivel foglalkoznak a település felnőtt lakói? A legtöbben — 39,l százalék — a mezőgazdaságban dolgoznak, míg az ipar és építőipar 32,1 százalékuknak ad munkát. Illetve valamivel többnek, •mert Bácsalmás mára munkaerőt felvevő településsé vált. Miközben az ittlakók 16 százaléka máshová, elsősorban Bajára ingázik, • A bácsalmási lakások egyharmada a felszabadulás óta épült, s az utóbbi öt évben elkészült otthonok átlagos nagysága meghaladta a 85 négyzetmétert. a helyben dolgozók 19 százaléka bejáró a környező községekből. A kiadvány adatai szerint helyi székhelyű iparvállalat nincs? Bácsalmáson. A nyolc ipartelep közül három textilipari üzem a legjelentősebb. A Szegedi Ruhagyár, a Pamutfonóipari Vállalat és a Finomposztó Vállalat telepein több mint hétszázan dolgoznak, többségükben helybeli lányok és asszonyok. Az új város gazdasági életében ma is meghatározó jelentőségű a mezőgazdaság. A Bácsalmási Állami Gazdaság hétezer hektárnyi földjének termőképessége 27,1 aranykoronás értékével a megyéi átlag kétszerese. A gazdaság termelési rendszerének keretében a környék mezőgazdasági üzemei állítják elő az ország napraforgóvetőmag-szükségle- tének nyolcvan százalékát. Az összefogás mutatói A 3065 bácsalmási lakás egyharmada épült a felszabadulás óta. A legutóbbi felmérés szerint száz otthonra 271 ember jutott, s az elmúlt öt évben épített lakások átlagos nagysága meghaladta a 85 négyzetmétert. Jobbak a lakáskörülmények, mint a hasonló nagyságú települések többségében. Ez egyre inkább a komfortfokozatra is igaz. A .háztartások háromnegyede vezetékes hálózaton kapja az ivóvizet, 1983 óta vezetékesgáz-ellátás is van a városban, s az otthonok több mint felének szennyvizét csatornahálózaton keresztül vezetik el. Hogyan lehetséges ez a köztudottan gyenge közműellátottságé Báes-Kiskunban? A választ egy összehasonlító táblázatban találjuk meg. Az ország hasonló méretű városaiban a lakosság 2,9 százalékban járult hozzá közvetlenül a tanácsi fejlesztési alaphoz 1984-ben. Bács-Kiskun megyében ez az arány 3,8 százalék volt, Bácsalmáson pedig 5,4 százalék, az országos átlag majd kétszerese. Ha pedig az egy lakosra jutó társadalmi munka értékét keressük ki, a következő adatokat találjuk a számsorban: az országos átlag évi 218 forint, a megyei ennél jóval magasabb, 765 forint, Bácsalmáson azonban az országos átlag több mint tízszerese, 2848 forint a társadalmi munka értéke. Az adaték arról a lakossági összefogásról tanúskodnak, mely döntő szerepet játszott a várossá válásban. * * * Sokáig lehetne még válogatni a hasznos statisztikai kiadvány adatgi közül, hiszen szóba kerül itt a számok nyelvén az egészségügytől a kereskedelmi ellátásig, a művelődésig az élet szinte minden területe. Gondolom, a helybeliek el is végzik majd az enyémnél jóval alaposabb elemzést. Befejezésül még egy sokatmondó adat: hét község — Bács- szőlős, Csikéria, Katymár, Kunbaja, Madaras, Mátételke, Tataháza — tartozik az új város vonzáskörzetébe, melynek területe 381 négyzetkilométer, a megye területének 4,6 százaléka, a lakosok száma pedig 20 799, Bács- Kiskun lakosságának 3,7 százaléka. Ennyi embert érint közvetlenül Bácsalmás várossá avatása, mely mindannyiuk számára egy újabb fejlődési szakasz kezdetét jelentheti. Lovas Dániel A tanácsok múltja és jövője 0 \ A tanácsrendszer létrejöttének 35. évfordu- •/ lója az elmúlt esztendőben — a választásokat is figyelembe véve — másodízben állította a figyélem reflektorfényébe tanácsainkat. A méltatások mellett igen sok feladatra buzdító szó is elhangzott, ami további erőt ad az előttünk álló nem kevés munkához. Ez jó dolog, mert volt idő, amikor inkább a kritikai hang jelentkezett, ami az emberek egy részében azt az érzetet keltette, hogy a tanácsok mást nem tudnak, mint hibázni, és az állampolgárt bosz- szantani. ' Az 1950-es évek elején a politika torzulásai a .tanácsokat valóban olyan módszerekre és munkastílusra késztették, melynek során nem a tömegkapcsolatok építése, .hanem az adminisztratív eszközök kerültek előtérbe. Most már csaknem 30 éve folytatott töretlenül jó politika irányításával, megyénk lakosságának támogatásával tanácsaink minden téren bizonyították, hogy képesek cselekedni az élet minőségének jobbításáért. A tanácsi szervezet rögzítette, ami jó és követendő, a tanácsi dolgozók mind nagyobb köre alkalmas az új gondolatok befogadására, önmaga megújítására. Ötlet vagy törvényszerűség A tanácsokat és szervezetüket emberek testesítik meg, akik — érthető módon — igénylik a stabilitást, kötik őket a régi beidegződések és a megszokás, ami bizony nem elhanyagolható erő. Ily módon nem csodálkozhatunk azon, ha a tanácsi dolgozók egy része túl gyakorinak és destabilizáló tényezőnek tartja ma is a közigazgatási átszervezéseket. Meggyőző és tudományos jellegű magyarázat híján úgy vélekednek, hogy az egyszerűen a politika, illetve az államrezon ötlete, nincs sok köze az önkormányzatok természetéhez. Ezék után nem árt áttekinteni, hogy az utóbbi 35 évben a közigazgatás átszervezését milyen törvény- szerűségek mozgatták? Szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a köz- igazgatás területi beosztásában és szervezeti felépítésében akkor mentek végbe változások, .ha a gazdaságpolitikai célokat, illetve az irányítási rendszert felülvizsgálták. Az 1950-es évek elején a tanácsrendszer kiépítésé, a közigazgatás és az önkormányzatok egybeolvasztása a direkt tervgazdálkodás (bevezetésének egy részét képezte. Az 1960-as évek elején felvetődő regionális fejlesztési törekvések és a községi igazgatáspolitika változása szorosan összefüggött a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezetek megszilárdulásával. Nem csak szervezeti változás Az 1968—70-es években a gazdaságirányítás reformja a tanácsrendszer egészének lényegi módosulását eredményezte. Ekkor fogalmazódott meg a központi és a helyi államigazgatás közötti munka- megosztás, a tanácsok önállóságának növelése, ön- kormányzati jellege, egyben felelőssége is. Mindez az 1971. évi I. törvényben — a Tanácstörvényben — öltött testet. Ebben az időben próbálkoztunk a városkörnyéki igazgatás gyakorlatával Kiskunfélegyházán, de néhány év után rájöttünk, hogy nincs lényeges különbség a járási és a városkörnyéki igazgatás között. Ez a struktúra azonosságából fakadt, ugyanis a dolgok lényegén nem változtat, ha ugyanazt a funkciót egy másik szerv tölti be. Ahhoz, hogy az igazgatás új követelményeknek tegyen eleget, nem elég a szervezeti viszonyok változtatása; az érdekeltségi viszonyokat is új alapokra kell helyezni. Politikai, szociológiai vizsgálódások feltárták, hogy járási szinten — más elméleti állításokkal szemben — területi érdekék integrálódtak, tehát a járás aktívan részt vett az érdekközvetítésben. E közvetítő funkciók kiiktatása a tervezés és elosztás lényeges* átalakítását kívánta meg. Az 1983. évi területbeosztási reformot — a járások megszüntetését — több, mint húsz évig tartó fokozatos munka készítette elő. Most már bizonyos, hogy a közigazgatás átszervezését az előző néhány évben megjelenő reformkövetelések tették aktuálissá, ezek az igények elsősorban a gazdaság- irányítás továbbfejlesztésében fejeződtek ki. Ennek részeként — a hatvanas évek végéhez hasonlóan — a középszintű igazgatás reformja is politikai feladattá vált és megvalósult. A városkörnyékiség általánossá válása nem a korábbi város—.vidék koncepciók megvalósítását tételezte fel, hanem — legalábbis elvileg — egy olyan konstrukcióra törekedett, amelyben a körzetközpont város és a községek •között mellérendeltségi viszony jön létre. A középszintű igazgatás reformja tehát nem csak a területbeosztás megváltoztatását, hanem a községi önállóság és az önkormányzat megerősítését tűzte ki célul. Mindezekből látható, hogy a területszervezések és közigazgatási reformok vitorláit nem a véletlenek szele hajtja, hanem az általános fejlődés szigorú törvényszerűségei szabják íjneg a követendő utat. Ezt még most, két év után is érdemes leszögezni, mivel tudjuk, hogy az átszervezés ténye a megyénkben is — sokszor indokoltan — jelentős érzelmi vihart kavart. Önkormányzat és gazdálkodás A jelenlegi Tanácstörvényt megalapozó politikai dokumentumok hangsúlyozták, hogy a tanácsokat, — különösen a helyi tanácsokat — perspektivikusan önkormányzatokká kell fejleszteni, ami feltételezi a helyi autonómia materiális megalapozását is. Az 1971. évi I. törvény mégsem hatalmazta fel a helyi és a területi tanácsokat, hogy önállóan adót vessenek ki, bár ennék jogi és gyakorlati hagyománya „pótadó” formájában az önkormányzatoknál már jóval korábban megvolt. Az adóztatási autonómia ilyen korlátozását oldja a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésének lehetősége, a maga ellentmondásaival. Többen mondhatják, hogy mi értelme ezen elmélkedni, amikor január 1-től a tanácsok biztonságos gazdálkodása az állami támogatáson és a szabályozott helyi bevételeken keresztül megalapozott? A dolog nem ilyen egyszerű, mert a nehezebb gazdasági helyzetben a helyi erőforrások kimunkálása sem lesz könnyű, így a településfejlesztés forintjai is külön megterhelést jelentenek a lakosságnak. (Folytatjuk.) dr. Posváncz László szociológiai kutató, a megyei tanács tagja Kisgyermekesek az áfészeknél A nőbizottság vizsgálatának tapasztalatai A MÉSZÖV nőbizottsága ‘áttekintette a gyesen levő és a kisgyermekes anyák foglalkoztatását. A megye huszonkét áfészében a nődolgozók aránya 77 és fél százalék, az összlétszámhoz viszonyítva). Közülük 1985 második félévében kilencszázan voltak gyesen. Az említett adatok önmagukban is indokolják, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítsanak a kismamák gondjaira). Az összesítéseik azt bizonyítják, hogy kevesen vállalnak bedolgozást, még kevesebben részmunkát. A vizsgált áfészekban számuk nem éri el a negyvenet. Ennek oka a tapasztalatok szerint, hogy a munkavállalási lehetőségek nem elég széles köriben ismertek. A szövetkezetek, elsősorban az egységek vezetői nem ösztönzik a kismamákat részmunka- idő vállalására. Valószínű, ez a munkaszervezésüket nehezítené. Egyébként is a bedolgozást szívesebbén vállalják. Erre viszont kevés áfésznek van lehetősége. Jó példa a tiszakécskei szövetkezet varrodája, ahol Ikiismamaműsza- kot szerveztek. Egyes áféiszeiknél nem tuldják biztosítani a szülés előtti munkakört a visszatérő dolgozóiknak A tapasztalatok szerint minden esetiben felajánlanak hasonló beosztásit, vagy ha magasabb képesítést szerzett aa illető, annak megfelelően 'helyezik el. Ezzel a jelenséggel a jövőben is találkozunk, hiszen ismert, hogy a szövetkezetek mindinkább átszervezik a munkaköröket, ami. létszámcsökkentéssel is jár. Ezért lenne fontos, hogy a kismamák közül többen vállalkozzanak továbbtanulásra, vagy más szakma ismereteinek megszerzésére. Nehezebb helyzetük van a gyermeküket egyedül nevelő anyáknak. Ilyen a szövetkezeteiknél négyszáz van. Az ő. esetükben a családneveléssel járó feladatok nagyobb terhet jelentenek, ezért szükség lenne a munkaidejük kedvezőbb beosztására. Van közöttük olyan is, akii szociális segítségre szorul. Megjegyzendő: a szövetkezeteiknek vian lehetőségük premizálni azokat a dolgozókat, akik osztott munkaidőben vállalják a munkát, így a forgalomhoz is jobban tudnának igazodni, s akkor dolgozna több eladó, amikor nagyobb a forgalom. Mindössze ölt áfészben veszik igénybe az osztott munkaidő lehetőségét, és ezek közül csak a kecskeméti UN I VER alkalmazza a külön premizálást. Sok egyéb gonddal is találkoztak a Vizsgálat során. A gyermek- intézmények nyiftvaitartásia csupán hat szövetkezetnél van összhangban az édesanyák munkaidő-beosztásával. A kismamák külön kérésére tölbb helyen tervezik a rugalmas munkaidő bevezetését. Kunszentmiklóson kismama,-műszakát, Kiskunhalason lépcsőzetes munkakezdést vezetnek be. Az óvodai, bölcsődei elhelyezéshez miiindeniütt segítséget nyújtanak. A .többgyermekeseket anyagilag is támogatják, üdültetésnél előnyben részesítik, A nő- és ifjúsági bizottságok üléseiken foglalkoznak a nők gondjaival, törekednek érdekeik képviseletére, különösen a kereskedelemben jelentkező sajátos Igényeik közvetítésével. Sok javaslat hangzott el már ezeken az összejöveteleken. Többen úgy vélik, hogy az igazi megoldás az lenne, ha meg tudnák valósítani a 'nők négy—hat órás foglalkoztatását. A kereskedelemben nagy segítség lenne az asszonyoknak a munlkia megkönnyítése, a gépesítés, s a diákétkeztetés megteremtése még a községekben is. A MÉSZÖV mőbiizottsága napirenden tartja az áfészekben dolgozó nők gondjait. Szorgalmazza azok megoldását, szükséges azonban a család segítsége is. Szemléletváltozás kell ahhoz, hogy a gyermeknevelés ne kizárólag az édesanyára háruljon. Kereskedő Sándor NAPKÖZBEN Ne dzsentri módon... Régen lezajlottak az óévet búcsúztató és az új esztendőt köszöntő szilveszteri mulatságok. Mégsem olyan régen azonban, hogy ne emlékeznénk rájuk, hogy ne lennének bennünk itt-ott vegyes érzéseik. Mert a szolidnak, kulturáltnak indult szórakozások néhány helyen bizony átcsaptak — különösen már éjfél után — felelőtlen ordítozásba, trágár „dalművek” önálló előadásába, ami gyakorta azzal járt, hogy százast, vagy ötszázast ragasztottak a zenészek homlokára, netán néhányan be akartak ugrani a nagybőgőbe. Mindezeket a dzsentri-allűröket olyan emberek akarták, ha csupán rövid időre is visz- szahonosítani, akik egyéb állapotukban maguk is mélyen elítélik az efféle kivagyiságot, a csak nekem húzza a gigány szemléletet, s akiknek bizony eléggé oda kell figyelniük arra, hogy hová teszik a pénzüket. Az ilyen magatartás azonban még akkor is visszatetszést és ellenérzéseket vált ki a környezetből, ha a „szórakozó” egyén bővében van a pénznek. Akkor talán még feltűnőbb. Mindezt azért emlegetjük most, mert közeledik a farsang, az újabb nagy szórakozások ideje, s bizonyára most is lesznek olyanok, akik nem azért mennek el egy-egy zenés szórakozóhelyre, hogy ott oldottabb hangulatban, kellemesen eltöltsenek egy estét barátokkal, ismerősökkel, munkatársakkal együtt szórakozzanak, hanem azért, hogy bemutassák új ruhakölteményüket, versengjenek azon, hogy kinek van több ékszere, ki mennyit ad, esetleg ragaszt a zenész homlokára. Vagyis azért, hogy megmutassa a többieknek: ő nem akárki. Csakhogy az efféle dzsent- roid magatartás, az ilyen szemlélet immár régen visszatetszést vált ki a közvetlen környezetből, s az emberekben nem a csodálkozás, nem is az irigység, hanem másféle érzés kerekedik felül, ami nem éppen hízelgő a magamutogatókra. Mindebből természetesen •hiba és tévedés volna arra következtetni, hogy bárki is elítéli, netán nehezményezi az élethez szorosan hozzátartozó, sőt szükséges szórakozást, a jó értelemben vett kikapcsolódást, de még azt sem, ha ilyen hangulatbán előkerülnek a népdalok, netán a műdalok, operettrészletek. De a szórakozás legyen emberhez méltó. Olyan, hogy másnap, harmadnap ne kényszerüljön az illető arra, hogy szégyenkeznie kell kicsapongása miatt, s ne keringjenek rossz ízű megjegyzések azért, amit mondott, ahogyan, és amit énekelt, ahogyan viselkedett. Egyre több helyről halljuk, külföldiek mondják elismeréssel, hogy tudunk dolgozni, eredményeink vannak a gazdaságban, a kultúrában, a tudományban. Szeretnek hozzánk jönni szinte a Föld minden tájáról, mert itt jól érzik magukat, szíves vendéglátásban, előzékeny kiszolgálásban van részük, látják, tapasztalják a szorgalmat, a tehetséget, az igyekezetei, s annak eredményeit. Ne rontsuk hát el jó hírnevünket azzal, hogy szórakozásunkban mást mutatunk. Olyat, ami tulajdonképpen nem is jellemző ránk. RUSZLl SVÉD HER INGBŐL A Hortobágyi Állatni Gazdaság halgazdaságában Svédországból vásárolt heringből készítenek ruszlit. A nagy meny- nyiségű ízesített hal belföldön kerül a fogyasztók asztalára. Szociálpolitikai intézkedések a MÁV-nál Az elmúlt évben — két évtized óta először — megállt a vasútnál a munkaerő-elvándorlás folyamata, sőt valamivel több mint 800-zal nőtt is a létszám. Ebben nem kis szerepet játszottak a MÁV szociálpolitikai, munkaerő-gazdálkodási intézkedései, a munka- és életkörülmények javítására szolgáló vállalati erőfeszítések. A vasút összesen 2,3 milliárd forintot fordított tavaly szociálpolitikai célokra. Ezen belül különösen a lakáshelyzet javítását kezelte megkülönböztetett figyelemmel — hangoztatta Szeműk Béla, a MÁV vezérigazgató-helyettese az MTI munkatársának adott tájékoztatójában. Tavaly több mint száz vasutascsaládnak oldották meg közvetlenül a lakásgondját, emellett 241 millió forintot fizettek ki vállalati kamatmentes kölcsönként, amivel 1200 vasutasdolgozó számára könnyítették meg a lakáshoz jutást. A régi MÁV-lakások helyreállítására, komfortjuk növelésére 152 millió forint jutott. Az üzemi étkeztetés javítására, a munkások elszállásolására ugyancsak jelentős összeget fordítottak. A vasút a csökkenő fejlesztési lehetőségek mellett is nagy gondot — az elmúlt öt év alatt 51 millió forintot — fordított az üzemegészségügyi hálózat színvonalának növelésére, a rendefök korszerűsítésére. Ennek köszönhetően ma már egy üzemorvosra 570 vasutas ellátása hárul. Nagy hagyományai vannak a MÁV- nál az üdültetésnek: 70 üdülő és hétvégi pihenőház áll a vasutasok rendelkezésére. Ezek fejlesztésére több mint százmillió forint jutott az elmúlt öt évben.
