Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

1985. december 12. • PETŐFI NÉPE • J NÉPFRONTKONGRESSZUS ELŐTT BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK Sok teendő hárul a mozgalomra a szocialista demokrácia fejlesztésében KÁLLAI GYULA NYILATKOZATA E hét végén Budapesten tartja VIII. kongresszusát a Haza­fias Népfront. Több ezer tanácskozás, széles körű politikai előkészítő munka előzte meg a mozgalom legfelső fórumának munkáját; ennek tapasztalatairól, a kongresszuson várhatóan nagy súllyal szereplő kérdésekről Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyilatkozott a Magyar Távirati Irodának. ALFÖLDI CIPŐGYÁR, KECSKEMÉT: Sikert hozott a teljes erőbedobás — Az előkészületeket sokkal tágabban kell értelmeznünk, mint a településeken, a megyékben, illetve a fővárosban tartott, s a népfronttestületek újjáválasztá- sára is hivatott tanácskozások so­rozatát — mondotta elöljáróban. — Hiszen ebben az esztendőben ülésezett az MSZMP XIII. kong­resszusa, s fogadott el reális, elő­remutató határozatot. Ennek fő céljait a Hazafias Népfront a pártkongresszust követő ország- gyűlési és tanácstagi választások­ra közreadott felhívásában nem­zeti programként ajánlotta elfo­gadásra. A választásokon népünk szavazataival megerősítette ezt a programot, kinyilvánította, hogy kész annak valóraváltásáért dol­gozni. — A tavaszi megélénkült köz­életi aktivitás jellemző volt a népfrontkongresszus előkészü­letei során is. A gyűléseken több tízezer ember nyilvánított véle­ményt szűkebb és tágabb környe­zetének dolgairól, a társadalom előtt álló feladatokról. E tanács­kozásokon valóban minden fon­tos közéleti kérdésről szó esett, a résztvevők a közös dolgaink iránti figyelem és felelősségérzet szavaival szóltak eredményekről, konkrét tennivalókról, s gyakran az igazságérzetet sértő jelensé­gekről is. összegezve elmondha­tó, hogy a népfrontválasztások jó politikai légkörben, eredmé­nyesen zajlottak le, s az újjává­lasztott testületekbe nagy szám­ban kerültek be olyanok, akik nemrégiben kerültek kapcsolatba a mozgalommal, és tudásukkal, tapasztalataikkal tovább gazda­gíthatják a munkánkat. Az öt­évi munkát számbavevő, s fel­adatki jelölő tanácskozássorozat egésze ismét kifejezte, hogy a népfront a legszélesebb társadal­mi és politikai mozgalom, amely a szocialista nemzeti egység, a különböző világnézetű emberek együttműködésének kerete, s ké­pes közéleti cselekvési lehetősé­get teremteni mindazoknak, akik részt kívánnak venni társadalom­építő céljaink megvalósításában. — Az elmúlt fél évtizedben végzett munkánknak, a mostani gyűléseknek számos olyan tanul­sága van, amelyet minden bizony­nyal a Vili. kongresszus megfo­galmaz majd állásfoglalásában. Annyi bizonyos — e tekintetben egybecsengenek az eddig elhang­zott vélemények —, hogy to­vábbra is fontos kötelességünk a párt politikájának szellemében formálni a közösségi együttmű­ködést, erősíteni a különböző osz­tályok és rétegek szövetségét, a nemzeti egységet. S ehhez nélkü­lözhetetlen minél több állampol­gár részvétele a közéleti munkát ban, közöttük az eddigieknél több fiatal bekapcsolódása a helyi po­litikai tevékenységbe. — Abban is széles körű az 1 egyetértés, hogy a szövetségi po­litika keretein belül különösen sok teendő hárul a mozgalomra a szocialista demokrácia fejlesz­tésében, gyakorlati érvényesíté­sének segítésében. Kötelességünk támogatni a korábban is műkö­dött önkormányzatok, s az újab­ban kialakított formák mind tar­talmasabb tevékenységét, gon­dolok például a tanácsi népkép­viseletre, vagy a vállalati önál­lóság erősödésére. Nem az álla­mi vagy a gazdasági vezetés he­lyett kell cselekednünk, azonban figyelemmel kísérhetjük, eszkö­zeinkkel segíthetjük a választott testületek munkáját. — Gazdaságpolitikai tenniva­lóink természetes módon kapcso­lódnak majd a VII. ötéves terv céljaihoz: e koncepció kidolgozá­sában egyébként mozgalmunk te­vékenyen részt vett. Mint tudjuk, a népfront nem elsősorban gaz­dasági kérdésekkel foglalkozó mozgalom. Mégis, úgy gondolom, nagy munkát vállalhatunk ma­gunkra a XIII. pártkongresszu­son megfogalmazott fő gazda­ságpolitikai feladatok megoldá­sában. Többet kell foglalkoznunk főieg a gazdasági élet emberi té­nyezőivel. Megértvén a valóban objektív nehézségeket, mégsem lehet egyetérteni azzal, hogy min­dent ezek — ahogyan gyakran hallani: a külső körülmények — számlájára írjunk. Az országos elnökség és az országos tanács vitájában is többen felvetették, hogy a munka társadalmában a pontosan és lelkiismeretesen vég­zett munka becsülete, erkölcsi és anyagi elismerése még nem meg­felelő. Társadalmi életünk nega­tív jelenségei: a lazaság, a fe­gyelmezetlenség, a felelőtlenség, a korrupció, a harácsolás, a tisz­tességtelén vagyonszerzés dolgá­ban sok mindennek meg kell változnia. Szocialista rendsze­rünknek nagy, korszakos ered­ményei vannak, mégis azt mon­dom: fejlődésünk jelenlegi sza­kaszában ennél lényegesen na­gyobb eredmények elérésére len­nénk képesek, ha e fogyatékos­ságoktól, rendellenességektől meg tudnánk szabadulni. — Nagyon sok véleményt, ja­vaslatot összegezhettünk a mű­veltség gyarapításának kérdései­vel, az emberek életmódjával összefüggő hozzászólásokból is. Konkrét teendőink kidolgozása természetesen a kongresszus fel­adata lesz, annyi azonban bizo­nyos, hogy fontos feladataink kö­zött szerepel majd az elkövetke­zendő években az iskola és a család együttműködésének erő­sítése. Támogatunk minden plyan kezdeményezést, amely a szak­mai ismeretek, illetve az általá­nos műveltség gyarapítását cé­lozza. — Hazafias mozgalmunk tár­sadalmi bázisa kíván maradni a nemzetköziségnek is.. Kötelessé­günknek tartjuk a Magyar Nép- köztársaság békepolitikájának társadalmi támogatását, a barát­ság elmélyítéséit a Szovjetunió, a szocialista országok népeivel, a más államok tömegmozgalmaival kiépített együttműködésünk s a magyarországi nemzetiségekhez, illetve a határainkon túl élő ma­gyarsághoz fűződő kapcsolataink erősítését — mondotta végezetül Kállai Gyula. Nehezen indult a beszélgetés az Alföldi Cipőgyár kecskeméti gyá­ra tanácstermében, ahol a II. szá­mú pártalapszervezet tagjai ülték körül az asztalt, s hallgatták meg Kovács Rudolf titkár előterjesz­tésében a pártvezetőség beszá­molóját az idén végzett munká­ról. Aztán az első, második, har­madik, tizedik kéz is magasba lendült, jelezve, bőven van miről beszélni, csak hát kellett • egy azusszanásnyi idő, hogy közvet­lenül a műszak után kezdődő ta­nácskozásba aktívan bekapcso­lódjanak. Mert igencsak kime- rítőek a kecskeméti cipőgyáriak mostani napjai. Utalt erre az alapszervezet tit­kára is, hangsúlyozva, hogy őket is kedvezőtlenül érintette a ke­mény tél, ugyanis az energiaellá­tási zavarok miatt hónapokig nem kaptak bőrt a szállítóktól. Ennyi idő pedig nagy kiesés, amit a má­sodik félévben kellett pótolniuk. S nyomban hozzátette a titkár: a gyár négyszáz tagú kollektívája áldozatkész, lelkes munkájának köszönhetően teljesítik az éves tervüket. Különösen a szabászo­kat, a tűzöde dolgozóit illeti di­cséret- a sok szabadszombati munkáért is. Az önállóvá vált kecskeméti gyár az idén 650 ezer pár lábbe­lit készített. Ennek egy részét Ausztriába és Líbiába exportál­ták, nagyobb részét pedig külföl­dön értékesítették. Árbevételük 8—9 mülióval meghaladja a ter­vezettet, majdnem eléri/a 240 millió forintot. Mint azt felszólalásában Nagy Jenő igazgatóhelyettes elmond­ta, a beszámolóban elhangzott számadatok valósak, tehát az év­zárás előtti néhány héttel biztos­ra vehető a tervteljesítés, de azért napjaik nem felhőtlenek, mert a bőrgyáraik meglehetősen rapszo­dikusan szállítanak, s a felsőrész­ellátás zavarai miatt az aljaüzem dolgozói visszafogottabban ter­melhetnek. Egy másik felszólaló helyesel­te, hogy a korábbi két műszakról a gyár áttér egy műszakra, így a főként nőket foglalkoztató mun­kahely dolgozói a délutánokat, s az estéket családjukkal együtt tölthetik. Ez nagyon helyes és szükséges, csakhogy mint az a vá­laszadásban elhangzott, a gyár a rossz anyagellátás miatt tért át egy műszakra, noha a közös ér­dek éppen gépeik jobb kihaszná­lása lenne, s ha a bőrgyárak fo­lyamatosan szállítanak anyagot, visszatérnek a régi munkarend­re, vagyis a két műszakra. Gondjuk, hogy szűkösek már a László Károly utcai munkahe­lyek. A félegyházi és a már ön­állósult tatai gyár bővítése után a kecskemétiek munkakörülmé­nyei is javulnak, ha jövőre el-. költöznek az épülő új üzemré­szekbe. Talán ez is hozzájárhl majd ahhoz, hogy csökkenjen a fluktuáció, s a gyár megtartsa dolgozóit. Ehhez segítséget vár­nak a párttagoktól, a II. számú alapszervezet kommunistáitól is. A fizikai és irodai dolgozókból álló negyvenkét tagú alapszerve­zet megfelelően ellátta felada­tait, de mint azt dr. Ecsédi And- rásné, a gyári pártvezetőség tit­kára elmondta, az alapszervezet vezetőségének tevékenységét nem hangolták össze kenőképpen, hiányzott az ésszerű munka- megosztás, s ez érződött az alap­szervezet működésében. Változ­tatni kell ezen a jövőben, a mun­ka jobb hatékonysága érdekében. Többet és jobban kellene foglal­kozni a KISZ-szervezettel, il­letve annak tagjaival. Ha a fia­talok érzik a róluk való gondos­kodást, minden bizonnyal job­ban kötődnek majd a gyárhoz. " Estébe nyúlt a nehezen induló beszélgetés. Miután több kéz nem lendült magasba, a vitát le­zárták. A tagság elfogadta a ve­zetőség beszámolóját, a vitában felvetettékkel kiegészítve Egy fiatalasszony már hazafelé in­dulva még megjegyezte: persze, hogy foglalkozni kell a fiatalok­kal. De eddig sem voltak mosto­hák. Mondott is egy példát: a gyár évek óta törődik a kisma­mákkal. Külön műhelyt rendez­ték be nekik, ahol ha egészségük .engedi, dolgozhatnak. Dolgoz­nak is — jelenleg hetvenen. > Tárnái László Csengődi párttagok a faluért és a fiatalokért Már nem fia­tal a csengődi községi párt- alapszervezet közössége. Hu­szonegy tagjából hatan nyugdíja­sak, s mások is javakorabeliek. A titkár, a januárban megválasztott Szerencse István, túl a hat­van esztendőn, a csengődi vas- , útállomásrói ment nyugdíjba. Állomásfőnök volt, azelőtt pedig, a MÁV-nál különböző beosztá­sokban dolgozott. Mint a kecs­keméti vasútállomás egykori pártalapszsrvezjeti titkárá­ról éis személyzeti vezetőjé­ről sokan ma is elismerően be­szélnek. Gazdag élettapasztala­tát. négytagú vezetőséggel és a tagsággal együttműködve, im­már csaknem egy éve a községi pártmunkában hasznosítja. Mit tettek, hol, mivel fejlődött tovább a település? — erre tért ki a titkár elsőként az alapszer- , vezet taggyűlésén, ahol nem alaptalanul állapította meg: Csen­Közúti ellenőrzésen Vajon óvatosabban autózunk-e, miután hirtelen megváltozott az idő, csúszóssá váltak az utak? — ez a kérdés külön is foglalkoz­tatott a közelmúltban megtartott rendőrségi közúti ellenőrzésen. Ütitársaim — Bori Ferenc fő­törzsőrmester és Csontos Irén őr­mester, a kecskeméti rendőrka­pitányság közlekedési alosztá­lyáról — természetesen nemcsak erre voltak kíváncsiak. Szemügy­re vették a gépjárművek felsze­relését, ellenőrizték műszaki ál­lapotát, a vezetők papírjait és a szállítmányt is. Mi van a pótkocsin, a zsákban? — Ez utóbbiban nincs semmi rendkívüli — jegyzi meg még az indulásnál Bori Ferenc —, hi­szen 1974 óta van érvényben az erre vonatkozó minisztertanácsi rendelet, amelynek tavaly meg­jelent a módosítása. Ennek lé­nyege: a rendőr átvizsgálhatja a csomagteret, az utasteret, s a járművön szállított árut is. — Mikor szükséges ez? — Ha keresünk valakit vagy valamit. Betörésből származó tár­gyakat, betörőszerszámokat, bűn- cselekmény elkövetőit, eltűnt sze­mélyeket. Ilyenkor fordul elő, hogy kinyittatjuk a zsákokat, do­bozokat, felmegyünk körülnézni a teherautóra, a pótkocsiba. Tud­ja, ma már a bűnözők is autóval járnak. Ezalatt megérkezünk a Ceg­lédi útra, első helyszínünkre. Csontos Irén állítja meg az SJ 40—10 rendszámú ZSUK gépko­csit. Az iratokat rendben találja az őrmester — külön is felhívja a figyelmet, hogy a jogosítvány érvényessége rövidesen lejár —, de a világításpróba nem a legsi­keresebb. Nem működik a bal oldali féklámpa és az irányjel­ző. — A vejemé a kocsi, csak köl­csönkértem tejszáWiításra. Otthon még jó volt — így szól az após, de a mentegetőzés nem mentesí­ti a 400 forint helyszíni bírság kifizetésétől. Munka — intézkedés — köz­ben az elsuhanó autók jóvoltá­ból kapunk egy kis sárfürdőt mi is, meg az út túloldalán igazolta­tó főtörzsőrmester is. Látni per­sze látnak bennünket, hiszen ki­kerülnek, de hogy lassítanának is ... Bori Ferenc egyébként elége­dett, mert mindent rendben ta­lált a Ceglédi Állami Tangazda­ság FM 27-74-es kocsijánál, s a Cl 29-13 rendszámú Trabantnál is, amelynek vezetője büszkén mondta: bár a masina huszonhá­rom éves, jobb, mint néhány új. gődön jó a politikai közhangulat. Az országgyűlési képviselő- és á helyi tanácsválasztás előkészí­tésében, s a jelölőgyűlésék és a szavazatszedő bizottságok mun­kájában sokat segítettek az alap­szervezet kommunistái. Az élet- körülmények javításához nagy­mértékben hozzájárult, hogy a falu teljesítette VI. ötéves te­lepülésfejlesztési tervét. Gyógy­szertárat építettek, szolgálati lakással. Üj ABC-vel javult a ke­reskedelmi ellátás. Sportöltözőt adtak át. A Horváth Kálmánt a Táncsics Mihály és a Bem utcá­ban útburkolást végeztek, ezen­kívül néhány kisebb utcaszakaszt: is megjavítottak. Szervezték a társadalmi összefogást, és a tag­ság sem maradt tétlenül. A kis létszámú al'apszervezet nincs könnyű helyzetben. Nagy a tanyavilág a tagok elszórtan, a község különböző részeiben laknak. Ennek ellenére szívesen dolgoznak ott, ahol tudnak, ahol számítanak rájuk. Jó a kapcso­latuk a népfronttal, a vöröske­resztes aktivistákkal, az MHSZ- szervezettel és a sportegyesü­lettel. Azt tervezik, hogy tár­sadalmi munkával és saját ma­guk által is felajánlott építő­anyagokkal segítenek létesít­ményt építeni az MHSZ fiataljai­nak. Az eredményiek mellleltjt a fo­gyatékosságokról is szó esett. Gvdman Tibor, a községi párt­vezetőség titkára — noha a be­számolót alapjában véve jónak értékelte — felhívta a figyelmet a taggyűlések rendszeresebb meg­tartására, és a hatékonyabb párt­építő munkára. A Budapesti Mű­bútorasztalosok Ipari Szövetke­zete csengődi üzemének KISZ- titkárától, Szentgyörgyi György- nétől azt kérték, hogy az ifjú­sági szervezet a jövőben értesít­se rendezvényeiről a községi alapszervezetet. Felajánlották, hogy a XIII. kongresszus anya­gának és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseinek ismerteté­sével hozzájárulnak a fiatalok tájékozottságának javításához. Kohl Antal VÁLLALATI MŰVELŐDÉSI BIZOTTSÁGOK A szaktudás növelése legyen a cél Az immár tizedik éve működő vállalati művelődési bizottságok munkájának korszerűsítésére ,új irányelvekért adott ki az Orszá­gos Közművelődési Tanács és a Szakszervezetek Országos Taná­csainak' elnöksége. A művelődési bizottságok 1976-ban, az OKT és a SZOT elnökségének közös határozata nyomán kezdték meg munkáju­kat. A véleményező, javaslatte­vő és koordináló jogosítvánnyal ellátotti testületek munkáját ér­tékelve az OKT és a SZOT ille­tékesei megállapították: a bizott­ságok működésük tíz esztendeje alatt tevékenyen hozzájárultak a művelődéspolitikai célok meg­valósításához, a vállalatok ok­tatási, továbbképzési és közmű­velődési tevékenységének fejlesz­téséhez. Bár a művelődési bi­zottságok és a vállalati vezetés között többnyire megfelelő mun- kakia/pcfcolait alakult ki, amely lehetővé tette e testületek haté­kony közművelődési tevékeny­ségét, működésüket sok vita kí­sérte. Egyesek — a bizottságok Önálló döntési jogkörét hiányol­va — több jogosítványt követel­tek a testületek számára egyep (vállalati célok kijelölésében, megvalósításában. Ezek az el­képzelések azonban tölbb esetben összeütközésbe kerültek a válla­lati önállóság elvével és az új, demokratikus vállalatvezetési formák gyakorlatával. Az új irányelvéket az elmúlt tíz évben végbement gazdasáigi, társadalmi változásokat figye­lembe véve (bocsátotta ki az Or­szágos Közművelődési Tanács és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége. A gazdaság és a kultúra egységes, átfogó szemilélötébál fakadó elvi irány- mutatás arra kívánja ösztönözni • Az iratokkal együtt egy csekket is kap Csontos Iréntől • járművezető. Azon fizetheti be a bírságot. • Bori Ferenc átveszi a jogo­sítványt. (Straszer - András felvételei) A kis hiba is hiba A szolgálati gépkocsiban meg­melegszünk kicsit, amíg a Ku- rucz körútra elérünk, hogy a traffipax géppel sebességet mér­jünk. Beszélgetünk is, természe­tesen a munkáról. — Hét éve dolgozom a rend­őrségnél, egy esztendeje vagyok hivatásos — mondja Csontos Irén. — Nehezebb ez a feladat, külö­nösen, amikor már közeleg a tél, s gyakran járok szolgálatba is. A munka változatos, érdekes, ezért szép. Kisvártatva megállunk. Bori Ferenc az autó elején elhelyezi az érzékelő berendezést, beállít­ja a sebességmérőt, és ahogy el­haladnak az autók, sorra kat­tintja el a gépet. De fél óra alatt mindössze egyetlen fekete Volga lépi túl a hatvan kilométert hat­tal. Vállalati kocsi, talán éppen őzért?... — Vigyáznak az emberek a sí­kos úton. Szerencsére óvatosak! — így a tapasztalt főtörzsőrmes­ter, aki jó pár esztendőt eltöltött már a szakmában. Üjabb helyszínünk az 52-es út, a Csalánosi parkerdőnél. Bori Ferenc kritikus szeme sem talál kivetnivalót a KD 45-23-as Wartburgban — jóllehet a cso­magtartót is megnézte. Kissé cso­dálkozik viszont a BX 87-92-es személyszállító NYSA vezetője, amikor Csontos Irén a menetle­vélen szereplő kilométereket ösz- szehasonlítja az óra állásával, majd kinyittatja az ülések mö­götti hátsó ajtót is. Ám végül a kocsi gond nélkül mehet tovább Izsákra. ' Világítás nélkül Nem úgy az FS 80-20-as Avia, amelynek nem világít a bal ol­dalán a tompított fény. A vezető előbb egyszerű módszerrel pró­bálja megjavítani —• tenyérrel, majd ököllel csapkodja a lám­pát —, végül a főtörzsőrmester javaslatát megfogadva félrehú­zódik, s kicseréli a rossz izzót. A sűrű hóesésben világítás nélkül halad a VT 10-78-as mun­kagép. Talán — biztosan (?) — azért, mert üzemképtelen a bal első helyzetjelző. Kerekegy­házára megy a 'kecskeméti Fém­munkásból — de csak akkor, ha az új égő a helyére került. A mulasztásért kiszabott kétszáz forint bírságot a vezető postán fizeti be. Fél kettő is elmúlik, mire be­fejezzük az ellenőrzést. A járőr visszatér jelentéstételre, miután megállapítottuk: szerencsére csak apróbb hiányosságokat ta­pasztaltunk, durva közlekedési szabálysértés nem történt. Persze, a kis hiba is hiba. A kirívó sza­bálytalanságot pedig általában nem ott és akkor követik el, ahol látják b rendőrt is ... Yáezl Tamás a vállalatokat, hogy sajátossá­gaiknak megfelelően, rugalma­san ffejlesszék tovább a művelő­dési bizottságok szervezetét és működését, s e testületek fel­adatául szabja, hogy egységes program keretében valósítsák meg a művelődéspolitikai célo­kat, koordinálják a gazdasági vezetés és a társadalmi szerve­zetek terveit, programjait. A hangsúlyt az érdekegyeztetésre helyezik az irányelvek. Ennek megfelelően a munka­helyi érdekekkel, szükségletek­kel összhangban — a dolgozók különböző rétegeinek, csoport­jainak és közösségeinek érde­keit is figyelembe véve — ké­szítik el a művelődési bizottsá­gok középtávú és éves művelő­dési tervüket, amelyet á válla­lat szociális tervének részeként .valósítanak meg. A művelődési bizottságok: munkájának továbbra is egyik, legfontosabb ielladáta a dolgo­zók általános és szakoktatásá­nak szervezése, /koordinálása. Ennek során a bizottságoknak arra kell törekedniük — s ez jellemzi a munkahelyi művelő­dés tartalmát ^ —, hogy gazda­sági céljainkkal összhangban a dolgozók olyan ismeretekre te­gyenek szert, amelyekkel meg­őrizhetik, illetve növelhetik szakmai tudásuk értékét, s lé­pést tarthaftnlak a megnöveke­dett munkahelyi követelmé­nyekkel. Ehhlez kapcsolódóan a testületek munkája kiterjed a munkaerő átcsoportosításához szükséges átképzés koordinálá­sára is. Az új irányelvek intéz­kednek a kulturális célú pénz­eszközök felhasználásáról: en­nek megfelelően a művelődési bizottságok a jövőben közremű­ködnek a vállalati oktatási pénzeszközök, a jóléti és,kultu­rális alapok tervezésében és fel­használásában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents