Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
2 ft PETŐFI NÉPE « 1985. december 11. események sorokban Gorbacsov a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatokról .LONDON _______________________ W ashingtoniból európai ú|tjárnak első állomáiséra, Londonba érkezett kedden George Shultz amerikai külügyminiszter. A niap folyamán találkozik Margaret Tiiatcher miniszterelnökkel és brit kollégájával, Sir Geoffrey Howe-Vit. KABUL Genfbe utazóit hétfőn Sah í/iuhiammed Doszt afganisztáni külügyminiszter — jelentette a kabuili rádió. Doszt és Szahifo- zada Jakub Han pakisztáni kül-. ügyminiszter a svájci városban december 16-án folytatják megbeszéléseiket az Afganisztán körül kialakult helyzetről. A tárgyalásokon, mint ismert tes, a két miniszter nem szem- től-szembe folytat majd megbeszéléseket, hanem Diego Cordo- vez ENSZ-fótitkárhtlyetles közvetítésével. PEKING~ Gsi Peng-fej, kínai áüamta- nácsos — miniszterelnök-helyettes — kedden több napos látogatásra Hongkongba érkezett,, hogy „első kézből szerezzen értesülésekét'’ Hongkong politikai közérzetéről csaknem egy évvel azután, hogy Kína é$ Nagy-' Brifcannia megállapodásban rögzítette: az öt és fél múfflió liaikosú terület, a tőkés világ egyik nagy pénzügyi és kereskedelmi központja 1997-ben visszakerül Kínához, (amelytől a britek lépcsőzetesen a múlt században szakították el. Az Amerikai—Szovjet Kereskedelmi-Gazdasági Tanács évi ülésén részt vevők tiszteletére adott ebéden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára beszédet mondott. Elöljáróban megelégedését fejezte ki amiatt, hogy a Kremlben üdvözölheti a tanács ülésének résztvevőit. — Hasznosnak tartjuk a tanács által immár tíz éve végzett munkát, s meggyőződésünk, hogy e tevékenység hozzájárul az amerikai cégek és a szovjet külkereskedelmi szervezetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Kiváltképp hasznos ez a munka, ha tekintetbe vesszük, milyen bonyolult volt az elmúlt tíz esztendő — emelte ki Gorbacsov. — A Szovjetunió és az Egyesült államok, s általában a kelet—nyugat közötti kereskedelmi-gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatokat mi mindenekelőtt politikai szempontból vesszük szemügyre. Egyrészt, mert a politika terén dől el kapcsolataink lényegi kérdése — a háború és a béke kérdése. Viszonyunk minden más területe ezt hivatott szolgálni. Másrészt, mert a két ország, a két gazdasági óriás létezhet, sőt fejlődhet anélkül is, hogy egymással kereskedne. Jelenleg áruforgalmunkban az Egyesült Államok mindössze a 13. helyen áll, messze Finnország, Belgium, Ausztria mögött. A Szovjetunió az Egyesült Államok áruforgalmában a 16. helyet foglalja el. A Szovjetunióból származó amerikai behozatal — volumenét tekintve — megközelitően akkora, mint. Elefántcsontpartról az Vádak és vádlók Az ember megdöbbenve olvassa a hírt: elejtették a hazaárulás vádját Dél-Afriká- ban az Egyesült Demokratikus Front (UDF) elnevezésű apartheidellenes szervezet 12 perbe fogott vezetője ellen, akiket ezután szabadon is bocsátották. A megdöbbenést természetesen nem a vádak ■ elejtése kelti, hanem a vád maga. 1789. augusztus 26-án Franciaországban elfogadták az „Emberi jogok j nyilatkozatát", mely kimondta: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik." Csaknem kétszáz évvel később hazaárulás címén emeltek vádat olyan szervezet vezetői ellen, akik semmi mást nem akartak, mint érvényt szerezni annak a természetes emberi jognak, amelyet már a felvilágosodás gondolkodói az emberi együttélés, társadalom alapvető normájának tekintettek. Hazaárulás. A vád végül is logikus egy olyan rendszerben, ahol maga az alkotmány szentesíti a fajgyűlöletet. Az alkotmány pedig a többség akarata. Mármint a fehér kisebbség többségéé. Mindenki, aki ez ellen lép fel, az hazaáruló. 11 i Bezárult a kör. Egy országban ott tartanak a huszadik század végén, hogy az az ember, aki veszi magának a bátorságot, hogy emberhez méltó életet követeljen magának — az hazaáruló. Nem csoda ezek után, hogy a Dél-afrikai Köztársaság nemcsak erkölcsi presztízsét veszítette el az idők során, hanem hitelképességével is bajok vannak. Mint a U. S. News > and World Report írja, a feketék nyugtalansága miatt aggódó külföldi beruházók kiviszik tőkéjüket az országból. -A randnek, az ország pénznemének értéke rekordmélységekbe zuhant. A huszonnégy- milliárd dollár adóssággal „színezett" pénzügyi válság gyökerét a hitelezők is az apartheidpolitikában látják. Már országon belül is hangot adtak ennek a véleménynek, tehát úgy tűnik, a fehér üzletemberek érdekeinek sem felel meg a kormányszintre emelt terror. Az elnyomást, a zsarnokságot valameddig fenn lehet tartani, akár hosszú időre is, de örökre semmiképp. Ügy tűnik, a dél-afrikai diktatúrának lassan lejár az ideje. H. Z. Egyesült Államokba szállított áruk összessége. — Ebben nem látok gazdasági tragédiát. Önök is megvannak nélkülünk, mi is megélünk önök nélkül, annál is inkább mert bőven akadnak más kereskedelmi partnerek. De politikai szempontból ez helyén való-e? Erre határozott nemet kell mondani. A mai veszélyes világban egyszerűen nincs jogunk figyelmen kívül, hagyni az államközi kapcsolatok olyan stabilizáló tényezőjét, mint a kereskedelem, a gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok. — Évszázadunkban minden ország, minden nép — s nemcsak a nagyok, hanem a legkisebbek is — legnagyobb értékeik közé sorolják függetlenségüket, s minden erővel védelmezik azt. Ettől függetlenül az államok közötti kölcsönös függőség növekedésének vagyunk tanúi. Ez a mai világgazdaság fejlődésének természetes következménye, s egyúttal a nemzetközi stabilitás fontos tényezője. Az ilyen kölcsönös függőséget üdvözölnünk kell, mert ösztönzője lehet a tartós, normális, sőt baráti kapcsolatok kiépítésének. — Az országaink közötti gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése azért is politikai probléma, mert az útjukban álló fő akadályok politikai, nem pedig gazdasági természetűek. Az első ilyen akadály az, hogy a Szovjetunióra nem terjesztik ki az úgynevezett legnagyobb kedvezmény elvét. Ezzel maga teremt akadályokat az Egyesült Államokba irányuló kivitelünk útjába, s megfoszt bennünket azoktól az eszközöktől, amelyekért amerikai árukat vásárolhatnánk. — Az Egyesült Államok által támasztott második akadály a hiteleik megtagadása. Aligha kell- önöknek, tapasztalt üzletembereknek bizonygatni, hogy hitelek nélkül nem lehet szó komoly kereskedelemről. — A harmadik gátló tényező az úgynevezett exportellenőrzés, tehát bizonyos áruk kiviteli tilalma, azzal az ürüggyel, hogy az ilyen cikkek szállítása segítheti a Szovjetunió honvédelmi iparát és kárt okozhat az Egyesült Államok biztonságának. — Ez utóbbiról különösen sok a találgatás. Szeretném leszögezni : teljes képtelenség azt állítani, hogy a Szovjetunió védelmi potenciálja úgyszólván teljesen a nyugati technológián alapszik, s nélküle nem fejlődhet. Más országokhoz hasonlóan, polgári és honvédelmi iparunk. ban saját vívmányainkon kívül természetesen támaszkodunk külföldi tudományos és technikai eredményekre, nemzetközi termelési tapasztalatokra is. — Kereskedelmi-gazdasági kapcsolataink fejlesztését akadályozza az is, hogy az Egyesült Államokban már-már szokássá vált az embargó politikája, a kereskedelmi szerződések felmondása „büntetésből”. — Kijelenthetem önöknek, amíg ezeket az akadályokat nem számoljuk fel, elképzelhetetlen a szovjet—amerikai kereskedelem normális fejlődése. — A politikai akadályok felszámolásával beláthatatlan távlatok nyílnának előttünk. — Ennek érdekében kölcsönösen munkálkodnunk kell, meg kell ismerni egymás piacát, javítani kell a gazdasági együttműködés gépezetét. % . — Javasolnánk amerikai cégeknek, hogy vegyenek részt például az energetikai szektor fejlesztését szorgalmazó programjainkban. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy amerikai cégek részt vegyenek szerszámgépgyártásunk korszerűsítésében. Kellő érdekeltség esetén amerikai cégek bekapcsolódhatnának az intenzív technológia meghonosítása érdekében kifejtett erőfeszítéseinkbe. — Mindehhez kellő politikai akaratra van szükség. Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok nem kielégítő, sőt veszélyes állapota győzte meg őt és Reagan elnököt a genfi csúcstalálkozó szükségességéről. Olyan döntések- • re van szükség, amelyek hozzájárulnak a szovjet—amerikai kapcsolatok kiegyensúlyozásához, a nemzetközi politikai légkör egészségesebbé.tételéhez —■ hangsúlyozta befejezésül Mihail Gorbacsov. Ciprusi végeredmény Jelentősen módosultak a parlamenti erőviszonyok a Ciprusi Köztársaságban a jobboldal térnyerésével. A nicosiai kormány Tájékoztatási Hivatala kedden tette közzé a vasárnap megtartott parlamenti választások hivatalos végeredményét. Eszerint a Glav- kosz Kleridesz vezette Demokratikus Tömörülés (DISI) 19 képviselői mandátumot szerzett a szavazatok 33,56 százalékának elnyerésével. Kiprianu pártja (DIKO) 27,65 százalékkal 16 képviselőt küldhet a törvényhozásba. Az 1981-es választásokat az AKEL nyerte a szavazatok 32,77 százalékának megszerzésével. A vasárnapi parlamenti választásoknak azt volt a sajátossága, hogy a választók lényegében egy kérdésről mondtak véleményt: támogatják-e Kiprianu elnöknek a ciprusi görög és török közösségek közötti tárgyalásokon elfog• A képen Kiprianu elnök leadja a voksát. Iáit álláspontját. Szpirosz Kiprianu ez év januárjában nem írta alá azt a kompromisszumos rendezési kerettervet, amelyet az ENSZ főtitkára dolgozott ki. Kiprianu szerint bármiféle megegyezés előfeltétele a török megszálló erők kivonása Ciprus északi részéről. MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA A jószomszédság példája Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának találkozója Rudolf Kirchschlägerrel, Ausztria államelnökével, a protokolláris külsőségektől mentes, szívélyes, kötetlen eszmecsere lesz. Mindkét fél úgy érzi, hogy a két ország jószomszédi, baráti kapcsolatainak légkörében misem természetesebb, hogy időszakonként a vezető politikusok különösebb formaságok nélkül, négyszemközt is tanácskozzanak. Ausztria az első tőkés ország, amellyel Magyarország kapcsolatai ilyen szintet értek el. Nincs olyan szakminiszter, országos intézmény vezetője, aki ne találkozna rendszeresen osztrák partnereivel, a két országot nemcsak a kereskedelemben, az idegenforgalomban fűzi össze egyezmények sora, hanem gyakorlatilag az élet minden területén, a bűnüldözéstől a környezetvédelemig, a jogsegélytől a határmenti területrendezésig. Nincs hét, hogy ne járnának vezető politikusok, szakemberek a másik országban, dolgozni a közös tervek megvalósításán, vagy éppen új közös elgondolásokról tárgyalni. Mindezt immár természetesnek érezzük — akárcsak azt, hogy évente (immár régen vízum nélkül) száz- és százezrek lépik át mindkét öl- dalról a határt. A Budapesten turistáskodó vagy a hátármenti magyar városokban szórakozó, vásárló osztrák polgár éppúgy megszokott látvány, mint magyar társa a bécsi üzletutcákon, vagy az alpesi sípályákon. Mindez mát szinte közhely — pedig csak az utóbbi két évtized termése. Josef Klaus kancellár, a katolikus-konzervatív Osztrák Néppárt elnöke volt az első vezető osztrák politikus, aki a hatvanas évek derekán hivatalos minőségben Budapestre látogatott — miután az előző évtizedekben hűvös, néha fagyos volt Bécs és Budapest viszonya. Klaust és pártját 1970-ben a szociáldemokraták váltották a kormány élén, s ők irányítják máig az ország politikáját. Akkori vezetőjük, Bruno Kreisky kancellár kezdettől nyomatékpsan hangsúlyozta: az elvi, világnézeti ellentétektől függetlenül a semleges Ausztriának létérdeke, hogy minél jobb viszonyt, együttműködést alakítson ki szocialista szomszédaival is. Bruno Kreisky nevéhez fűződik az időszak, amelyben a két ország kapcsolatai — amint kölcsönösen emlegetik — jobbak, mint a sokszáz éves közös történelemben bármikor. A mindenkori bécsi kormányok (a szocialisták 1983-ig egyedül, azóta a szabadságpárttal koalícióban kormányoznak) elvi kérdésnek tekintik a Magyarországhoz fűződő jó viszonyt. Ezt hangsúlyozza Kreisky utóda, Fred Sino- watz kancellár is, aki egyébként burgenlandi, máig is ott él és, mint meséli, reggel első pillantása a soproni templomtoronyra esik — emlékeztetvén a szomszédra ___ A z Osztrák Kommunista Párt természétesen eleve az együttműködés híve s az osztrák—magyar viszony. kérdésében teljes az egyetértés az ellenzékben levő Néppárttal is. Bécs és Budapest közös törekvéseinek sikerei szemmel láthatóak gazdasági területen: az osztrák közreműködéssel épített szállók, a Ferihegyi repülőtér, a legismertebb példák, de jelentős ipari-kereskedelmi kooperációk százával vannak. Amint számunkra előnyös a közös munka, nem kevésbé az a másik fél számára: a Nyugat-Európában ritkán versenyképes Ausztria ipara számára például a magyar piac rendkívül fontos. A magyarországi építkezések például, a nagy gondokkal küzdő, jelentős részben kihasználatlan osztrák építőipar számára létfontosságúak. E részletkérdések mellett mindenesetre mindkét fél azt tartja a leglényegesebbnek, hogy Bécs és Budapest politikai párbeszéde, egyetértése — az elvek fenntartásával — olyan fokot ért el, amilyenre még aligha volt példa a két világrendszer kapcsolataiban, S közös elégtétellel szemlélik, hogy e megértés talaján milyen sokrétű együttműködés alakult ki a gyakorlatban, immár nemcsak az államok, vagy a gazdaság, hanem az emberek millióinak szándékát, személyes érdekeit is szolgálva. Ebben a szellemben jelképesnek is tekinthető Kádár János rövid látogatása a magyar határtól néhány kilométerre fekvő burgenlandi helységekben, ahol még magyarok is élnek, s Rai- dingben (Doborjánban), Liszt Ferenc szülőházában, ahol megint csak a közös múltat idézik az emlékek. A találkozó végül egyfajta búcsúzás is lesz: Rudolf Kirchschläger, az egykori nemzetközi jogász, majd külügyminiszter és államfő a jövő évben nyugalomba vomiuiU A pártonkívüli katolikus politikus, aki a szociáldemokraták jelöltjeként került tisztjeibe, búcsúzik a szomszéd ország vezető kommunista politikusától, olyan sikeres közös munka után, olyan baráti légkörben, amilyenre még másutt Európában — sajnos — nincsen példa. Annál is fontosabbnak tűnik a magyar—osztrák példa: lám, így is lehet. H. É. Országgyűlési bizottságok előtt a VII. ötéves terv törvényjavaslata Kedden a Parlamentben ülést tartott az Országgyűlés honvédelmi bizottsága. A képviselők Gyuricza László elnökletével megvitatták a népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot, a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium 1986. évi költségvetését, valamint a bizottság 1986. évi munkatér- • vét. Az országgyűlési bizottság ülésén részt vett és felszólalt Czi- nege Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Oláh István, hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, dr. Dóró György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese és Kiss Sándor belügyminiszter-helyettes. A vitában részt vett többek közt dr. Tóth Antal Bács-Kiskun megyei képviselő is. Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága szintén ülést tartott tegnap a Parlamentben. Antalffy Györgynek, a bizottság elnökének megnyitója után Markója Imre igazságügyminiszter tájékoztatta a képviselőket az országos listán megüresedett képviselői helyek betöltésének módjáról, s az ehhez szükséges jogi változtatások tervezetéről. A bizottság a miniszter tájékoztatóját tudomásul vette. Ezután megvitatták a tanácsok 1986. évi költségvetéséről, valamint a VII. ötéves népgazdasági terv tanácsi pénzügyi előirányzatáról készített előterjesztést, amelyhez Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fűzött szóbeli kiegészítést. A többi között rámutatott: a továbbfejlesztett tanácsi szervezési és gazdálkodási rendszer elősegíti, hogy a helyi kezdeményezéseket felkarolva, a fejlesztési eszközök hatékonyabb elosztása révén a jövőben nagyobb hangsúlyt kapjon a községek fejlesztése. A korábbi merev települési kategóriákat félretéve minden település számára megnyílhat az önálló fejlődés útja. Az elképzelések fontos eleme, hogy a VII. ötéves tervben jelentősen növekednek a tanácsok anyagi erőforrásai. Gazdasági önállóságukat és gazdálkodási biztonságukat erősíti az is, hogy az állam egyértelműen garantálja a meglévő intézmények működési, fenntartási, felújítási, valamint a település népességszámához kötődő fejlesztési forrásokat. Ugyanakkor a tanács érdekeltebbé válik a helyi bevételek növelésében. Valamennyi tanácsnál a jelenlegi kétféle pénzalap helyett egységes alapot hoznak létre, s így lehetővé válik a jelenlegi felhasználási kötöttségek döntő többségének megszüntetése. A helyi tanácsok ily módon szabadon dönthetnek anyagi erőforrásaik elköltéséről. A vitában hozzászóló képviselők közül többen is rámutattak arra, hogy a kedvező változások — amelyek kétségkívül jobb helyzetbe hozzák a tanácsokat — nem mentesek bizonyos feszültségforrásoktól sem, mert például a tanácsok bevételi terveinek teljesítése rendkívüli feladatokat ró az apparátusra. Békési László pénzügyminiszter-helyettes ezzel összefüggésben elmondta, hogy az állam egyfelől megelőlegezi azokat a pénzeszközöket, amelyekre a tanácsoknak működésük zavartalan ellátásához szükségük van, mert nyilvánvaló, hogy a bevételek jelentős része nem akkor kerül a tanácsok pénzalapjába, amikor arra a legjobban rászorulnak. Másfelől azonban a nagyobb önállóság nagyobb felelősséget is jelent: a tanácsoknak gondoskodniuk kell arról, hogy tervezett bevételeik valóban a közös kasz- szát gazdagítsák. A bizottság napirendjén szerepelt az igazságügyi és a bírói apparátus terveinek megvitatása is. Kun László igazságügyminisz- ter-helyettes szóbeli kiegészítőjében az elmondottakkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a kormányzat az elkövetkező években fokozatosan javítani szándékozik az ágazat helyzetén. Az anyagi megbecsülés javítása mellett várhatóan lehetőség nyílik majd a bírói létszám emelésére is. Ugyanakkor rámutatott, hogy a rendelkezésre álló anyagiakat a jelenleginél sokkal ésszerűbben is fel lehetne használni. A vitában nyolc képviselő szólalt fel. Sarlós István hazaérkezett Varsóból Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke hazaérkezett Varsóból, ahol Roman Malinowskinaik, a lengyel szej.rn elnökének meghívására kétnapos hivatalos, baráti látogatást tett. Sarlós István fogadására a Ferihegvi repülőtéren megjelent Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. A Kun Béla-emlékbizottság ülése Németh Károlynak, az MSZMP főtitkárhelyettesének elnökletével kedden ülést tartott a Kun Béla-emlékbizottság. Áttekintette az 1986. február, 20-án esedékes Kun-centenárium előkészületeit, foglalkozott a Kun Béla tevékenységéről már megjelent kiadványokkal és a további publikációkra, valamint a különböző megemlékezésekre vonatkozó javaslatokkal, s jóváhagyta az 1986. februári tudományos ülésszak tervezetét. Megemlékezés az emberi jogok napjáról Az emberi jogok napjáról emlékeztek meg tegnap a hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában, a Magyar ENSZ Társaság és a Magyar Jogász Szövetség közös rendezvényén. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1948. december 10-én adta ki az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelyben megjelölte azokat a közös eszményeket, amelyeknek elérésére minden népnek és nemzetnek törekednie keLl. 1950-ben döntöttek úgy, hogy minden év december 10-ét szerte a világon az emberi jogok napjaként ünnepük meg. A magyarországi megemlékezésen Matolcsy Károly, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese mondott beszédet, majd a résztvevők az Európai Kulturális Fórumról és az emberi jogokról közelmúltban rendezett ottawai szakértői értekezlet tapasztalatairól hallgattak meg tájékoztatót. Talajjavító bakonyi közét (Folytatás az 1. oldalról.) lalkozás vezetője, a homoktalajok alginittel való javításának lehetőségeit taglalta. A nagyvázsonyi Kinizsi Pál Termelőszövetkezet elnöke az alginit bányászatáról és forgalmazásáról szólt. Felhívta a szakemberek figyelmét arra, hogy jövőre mintegy 30 ezer tonna alginit kitermelésére nyílik lehetőség. A nagy távolságú szállítás miatt arra is gondoltak, hogy egy Bács megyei vállalkozó szellemű gazdaság segítségét kérnék abban, hogy a kőzetet a felhasználókhoz juttassák, ugyanis az alginitnek a talajjavításban legjobban a homoktalajokon gazdálkodó mezőgazdasági üzemek vehetnék használt. G. E. Almaexport Bács-Kiskunból (Folytatás az 1. oldalról.) Kecskemétről karácsonyig, helyesebben december 20-ig még 80 tonna jonatánt indítanak útnak kamionokban, vagonokban Finnországba. Bács-Kiskun megyéből eddig 750 tonna almát szállítottak az NSZK-ba. Csehszlovákiába hetente 300 tonnát, a Szovjetunióba pedig 150 tonnát küldenek. Megtudtuk, hogy a kecskeméti hűtő- tárolókban a külkereskedelmi vállalatoknak 350 tonna jonatán és 150 tonna golden almája van. Ebben az értékesítési szezonban ennél természetesen jóval többet szállítanak külföldre, hiszen a termelők saját hűtő házaikból, közvetlen a szedés utáninál jóval magasabb áron most kezdik ^kitárolni” az almát. Cz. P.
