Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

1985. december 7. 8 PETŐFI NÉPE • 3 BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKRŐL JELENTJÜK | Dunavecsei konfekcióüzem: Nagyobb figyelmet a pártcsoportokra Dunavecsén ezren az iparban dolgoznak, többen, mint a mező- gazdaságban. Aki e települést leg­alább negyedszázada ismeri — hallottuk Hegedűs Lajostól, a hartai Erdei Ferenc Tsz elnöké­től, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság tagjától a BUDAPRINT konfekcióüzeme pártalapszerve- zetének beszámoló taggyűlé­sén —, jó példáját látta a helyi iparosításnak. Aminek egyik eredménye, hogy jelentékenyen bővült a foglalkoztatás. Hulladékból milliók Magától értetődő volt tehát a háromszáz fős nagyközségi üzem alapszervezetének számvetése­kor, hogy Csillik Istvánná titkár beszámolójában nagy figyelmet fordított a gazdaságépítő mun­kára. Gondokkal terhes eszten­dőt kezdtek 1985-ben. Az első negyedévben zavarok voltak az alapanyag-ellátásban, s romlott a méteráru minősége. Emiatt és a késedelmes szállításokért szep­tember végéig csaknem három és fél millió forint kötbérigény­nyel léptek föl a kikészítőkkel szemben. Év közben — a pártve­zetőség egyetértésével — töbtr személyi változás is történt' az üzemben. Olyanok kerültek ter­melés- és szállításirányítói munkakörbe, akiktől a gyár ered­ményesebb termelést várt. Nem csalódtak bennük. Velük össze­fogva, a dolgozó kollektívák — köztük az egymással is verseny­ben álló szocialista brigádok — fegyelmezett munkájával a gyár őszig tízmillió-négyszázezer fo­rint nyereségre tett szert. A be­vételi források bővítéséért jú­niustól — egy volt baromfikelte­tő épületben — anyaghasznosító részleg működik, ahol a közel­múltig több mint hárommillió forint értékben dolgoztak fel, s értékesítettek hulladék- és ma­radékszöveteiket. Ezeknek a hasz­nosításán) túl, itt nyújtottak alkal­mat az ipari tanulók gyakorlati foglalkoztatására is. Minőségi körök A .negyvenfős alapszervezet vezetősége tájékozott a dolgozó­kat érintő összes fontos kérdés­ben. Üléseiken tárgyaltak a létszám- és bérgazdálkodásról, a költségek alakulásáról, a kel­léktárolás gondjairól, és részt vettek a jövő évi terv kimunká­lásában. Eszerint az árbevétel körülbelül 510 millió forint lesz, s szeretnék a jövőben termékeik felét exportálni. Szó van a minő­ségi körök létrehozásáról, hogy ezzel megakadályozzák a hibás áruk piacra küldését. Az alap­szervezet is segíti a gazdasági ve­zetőket abban a törekvésben, hogy javuljon a munkafegyelem, és csökkenjen a hiányzás. Lénye­ges feladatnak tartják a pártta­gok és a pártonkívüliek közti együttműködés erősítését. A vezetőség beszámolója ösz- szegzésként megállapította: a gyári alapszervezet teljesítette idei munkaprogramját. Terme­lést segítő tevékenysége mellett szervezeti életében sem múlt el nyomtalanul a XIII. kongresszus óta eltelt idő. Kisebb létszámú közösség lévén, az agitációs és propagandamunkában beváltak az egyéni beszélgetések, és a rö­vid politikai, tájékoztatók az időszerű kérdésekről. A párt­tagok közül húszán vesznek részt politikai oktatásban. Egy KISZ- aktivista révén október végéig 11 és fél ezer forint értékű — a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában megjelent — politikai könyvet értékesítettek. Ám arról is szólt a beszámoló, hogy az oktatás iránt egyesek kö­zömbösek, s vannak olyanok is, akiknek a pártmegbízatása in­kább csak névleges. Nem tevé­kenykednek aktívan. Vélemények, javaslatok Hozzászólásában Gáspár Sán­dor, a nagyközségi pártbizott­ság titkára a tagfelvételi munka javítását szorgalmazta. Farkas Lászlóné üzemi KISZ-titkár — bár elismerte, hogy a fiatalok kö­zül többen kiváló dolgozók, és igazgatói dicséretet is kaptak —, a munkahelyi közéletben a fia­talságtól több cselekvést vár. Szőllősi Jánosné szb-titkár az év egyik jelentős eseményének ne­vezte a Kiváló Szocialista Brigád cím elnyerését, amellyel a Mar­tos Flóra nevét viselő termelő- közösséget tüntették ki. Straub András anyag- és áruforgalmi részlegvezető, aki azelőtt Buda­pesten dolgozott, megköszönte, hogy rövid idő alatt befogadta az alapszervezet, és bizalmat ta­núsít iránta. Gyurcsó Józsefné meó-vezető viszont korántsem az elégedettség hangján szólt, amikor nem rejtette véka alá vé­leményét: — Ebben az évben keveset tet­tünk azért, hogy a pártcsoportok jól működjenek. A jövőben erre nagyobb gondot kell fordítani! Kohl Antal Moziüzemi Vállalat: Megbízatásukat teljesítették Az elmúlt napokban tartotta heszámoló taggyűlését a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Válla­lat pártalapszervézete. Molitorisz Károly alapszervezeti titkár adott számot az utóbbi egy év szerve­zeti munkájáról, a vállalat hely­zetéről. A sajátos körülmények között tevékenykedő vállalat dolgozói a hetvenes évek második felétől kezdve egyre magasabb követel­ményeket tűztek maguk elé. En­nek, valamint az értékes alkotá­sokat gondosan terjesztő szakem­bereknek köszönhető, hogy meg­őrizték helyüket a megyei mozi­üzemi vállalatok élvonalában. Pe­dig tovább romlott a vállalat gaz­dasági helyzete. Az előző évhez viszonyítva a jegybevételi álla­mi dotációt további 400 efer fo­rinttal csökkentették. A vállalat­nál aprólékos, mindenre kiterje­dő, költségcsökkentő intézkedé­sekkel tudták elérni, hogy folya­matosan teljesítsék a bevételi tervet. Arra viszont már alig- alig futotta, hogy a rohamo­san romló moziépületeket kar­bantartsák, felújítsák. Szerencsé­re kínálkoztak más — főként in­tézményekkel kooperációt kínáló — megoldások. így sikerült né­hány helyen előrelépni, új mozit nyitni. A beszámoló taggyűlés időpont­jáig az idén a megye mozijaiban 3,2 millió néző váltott jegyet, ke­vesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A visszaesés egyér­telmű, de mégsem akkora, mint sok más megyében. Szólt a beszámoló az eredmé­nyekről is. Arról a művelődéspo­litikai munkáról, amelyet film­klubokban, iskolamozikban, poli­tikai filmklubokban végeznek, to­vábbá az első Kecskeméti Animá­ciós Filmszemléről, amely orszá­gos visszhangot keltett, valamint legújabb tevékenységükről, a vi­deokazetta kölcsönzéséről, ami­hez a kecskeméti Magyar—Szov­jet Barátság Termelőszövetkezet­től kapták a szükséges pénzügyi alapot. Ügy döntöttek, hogy T. Nagy Károlynét, a politikai film­klub vezetőjét bízzák meg a fela­dattal: jövőre nyisson video-film- klubot. A vállalat az idén költözött a Komszomol téri épületbe, ahol jó munkafeltételeket sikerült kiala­kítani. A beszámoló a korábbi gyakor­lathoz hűen, értékelte a különböző megbízatásokat vállaló párttagok munkáját. Dicsérően szólt — többek kö­zött — Abrahám Jánosról, aki filmterjesztéssel foglalkozik, se­gíti a KISZ-alapszervezet mun­káját, Kutas! Lászlónéról, aki az alapszervezet vezetőségének tag­ja és rendszeresen képviseli a párttagságot a KISZ- és szakszer­vezeti megmozdulásokon. Tur- csányi Zoltánról, aki sokat tett a kiskunmajsai filmszínház fellen­dítéséért. „Pártmegbízatásukat teljesítették..." — summázta Molitorisz Károly. A hozzászólók beszéltek a gaz­dasági nehézségekről, azokról az intézkedési tervekről, amelyek­től a nehézségeken való túl jutást remélik. Szóltak azokról a kis­községekről, ahol a filmszínház a közművelődés legfontosabb intéz­ménye, ezért még többet kell tö­rődni velük. A vállalat kommu­nistái kifejezték segíteniakarásu- kat abban a hitben, hogy össze­fogással megoldhatók a jelenlegi gondok. Selmeci Katalin GYERMEKKÖNYVHÉT a ■Csukás István író dedikál. (Tóth Sándor felvétele) Lyukóbánya: Túl az éves terven Tegnap reggelre teljesítet­ték éves termelési és végre­hajtási tervüket a lyukóbá- nyai bányászok. A Borsodi Szénbányák Vállalat bánya­üzeme már hosszú idő óta évente rendszeresen több mint egymillió tonna jó minőségű, elsősorban a lakosság ellátá­sát szolgáló szenet ad. Idei tervük egymillió 110 ezer ton­na volt, s ezt több mint há­rom héttel az év vége előtt teljesítették. Ugyancsak ele­get tettek péntekre virradóra a 8000 méteres vágathajtási éves tervüknek is, ami alap­vető feltétele a tervszerű ter­melő munkának. A lyukóbányai bányászkol­lektíva, a szocialista brigádok elhatározása, hogy az év hát­ralévő napjaiban még 90 ezer tonna szenet hoznak felszín­re, s mintegy négyszáz méter­rel teljesítik túl éves vágat­hajtási tervüket. RENGETEG TENNIVALÓNK VAN Kevés olyan ember akad Soltvadkerten, aki ne ismerné az OTP he­lyi fiókjának vezetőjét, Dobszai Ferencnét. Keceli szüle­tésű, de több mint két évtizede él már a községben, s 1979 óta a népfrontbizottság titkári teendőit is ellátja. Megbízását az idei őszön újabb öt évre meghosszabbították a helybeliek, a megyei népfront­értekezleten pedig a közelgő kong­resszus küldöttel közé is bevá­lasztották. — Népfronttitkárként alkalma nyílt közelről megismerni a helyi közéletet. Hogyan politizálnak a soltvadkertiek? — öt évvel ezelőtt, amikor elő­ször megválasztottak, korántsem volt ilyen élénk nálunk a közélet, mint ma. Külünösen az idei év eseményei — a pártkongresszus, a választások — keltettek széles­körű érdeklődést. Aktívabbá vál­tak az emberek. Az ésszerűtlen elképzelésekkel, intézkedésekkel szemben élesebb a kritika, a jó ügyhöz viszont lehet támogatást találni. — Napjaink egyik aktuális vi­tatémája a településfejlesztési hozzájárulás. Hogyan fogadták bevezetését a község lakói? — A településpolitikai kérdé­sek iránt is nőtt az érdeklődés. Nem mindegy az itt élőknek, mi valósul meg a községben, külö­nösen, ha ebben anyagilag is ér­dekeltek. Olyan célokat kell ki­tűzni, melyek találkoznak az em­berek elképzeléseivel. Nálunk ilyen mindenkit érintő ügy a vízellátás javítása és a piactér ki­építése. Azt hiszem, a többség tá­mogatni fogja a javaslatot. — Milyen szerepet vállal a nép­front a hozzájárulás előkészítésé­ben? — Hosszú évek óta gyakorlat nálunk, hogy minden tanácstagi körzetben megbízást adunk egy- egy népfrontbizottsági tagnak is. Aktivistáink most a tanácstagok­kal együtt járják a családokat, gyűjtik a véleményeket, válaszol­nak a feltett kérdésekre. — Mekkora a. népfronttestület szerepe a község életében? — Szorosan együttműködünk az irányító testületekkel, a különbö­ző társadalmi szervezetekkel. A tanáccsal közösen szervezzük a fa­lugyűléseket. Bizottsági ülésein­ken ott vannak a tanács vezetői mellett például az egyház képvi­selői is. Az elmúlt időszak bizo­nyította, hogy a népfront képes aktivistái útján mozgósítani a la­kosságot. Ezzel mintegy kivívtuk a jogot, hogy beleszóljunk a kö­zösséget érintő döntésekbe. Azt mondhatom, a népfrontmozgalom korábban nem volt ilyen súllyal jelen a község életében, mint most. — Tudna példát is mondani? — A népfrontbizottság újravá­lasztásánál több esetben nem mi kezdeményeztük egy-egy bizott­sági tag jelölését, hanem a mun­kahelyi kollektívák. Olyan is elő­fordult, hogy nem fogadták el a mi javaslatunkat, hanem — ala­pos indoklással — más mellett álltak ki. Ez is bizonyítja, hogy fontosnak tartották, ki kerül a népfronttestületbe. Alaposan meg is újult a községi bizottságunk. — Mire fog legjobban odafi­gyelni a kongresszuson? — Leginkább arra vagyok ki­váncsi, mi hangzik majd el a de­mokrácia szélesítéséről, tovább­fejlesztésének útjairól. Ügy tar­tom, döntő fontosságú, hogy te­gyük minél inkább közüggyé az elképzeléseket ’ Még mindig van­nak olyan emoerek, akik vissza­húzódnak „az én házam, az én váram” magatartásba. Jó lenne elérni, hogy egyre szélesebb kör­ben mondjanak véleményt a köz ügyeiről, minél több új arcot le­hessen látni a falugyűléseken — hiszen rengeteg tennivalónk van ... Lovas Dániel SZAKÍRÓK, SZAKLAPOK KECSKEMÉTEN Újságok, újságírók a mezőgazdaságért Lapunk — írta Hornyik János, az első kecskeméti újság egyik programcikkében — „.,. a köz- művelődés, a gazdászat, ipar és kereskedelem terén reánk vonat­kozó egyetlen mozzanatot sem mellőzend —. különben is kitű­zött főczélja lévén, hogy azokat saját viszonyaink alkalmazásá­val fejtegesse”. Joggal állítható: a Kecskemé­ti Lapok és más helyi újságok nélkül kevesebb, silányabb gyü­mölcsfa virult volna a századfor­dulón az alföldi metropolis ha­tárában. Sokkal többen alkalmazták az újságban ajánlott, megismer­tetett termesztési módszereket, mint az előfizetők számából gon­dolhatnék. A kecskeméti gazdák, a múlt század utolsó harmadában önál­ló parcellához juttatott kertészek, szőlészek százai nyitott szemmel járták a határt. Lesték, ki mi­vel próbálkozik, beváltak-e az új fajták, az új művelési eljárá­sok. Tudott, hogy az értelmiség legjobbjai homoki Kolumbuszok- ként hódítottak vissza elvadult parlagokat. Tanítók, tanárok, orvosok, ügyvédek egymással versengve próbálkoztak a silány homok „belterjedelml gyapaitá- sával”. Már 1870-ben miniszteri erkölcsi elismerésre ajánlták a kecskeméti Révay György főelemi iskolai tanítót („az évi vizsgákon tanítványai által saját munkájuk eredményéül nemes oltványo­kat mutat be”), Tornai János ókécskei néptanítót, Tatai And­rás jogakadérrtiai tanárt, Szabó István és Héjjas Mihály iparo­sokat, Ferenczi László földbir­tokost, ifjabb Csókás József és Király László szőlőmívest. Valamennyien érdeklődő, új­ságolvasó emberek voltak. Te­kintélyüket tájékozottságuknak, kertészeti sikereiknek is köszön­hették, bizonyos értelemben így példaképeknek számítottak. Három folytatásban közölték 1870 nyarán Hornyik János A há­rom város kertészete és gyümölcs- termelése című cikkét. össze­gezte a „kertipar” sikereit. Luká- csy Sándor kertészeti vándorta­nító tapasztalataira, jelentései­re hivatkozva felhivta a figyel­met az üzleti számvetésekre, a világkereskedelmi lehetőségek­re. Dicsérte a nagykőjrösieket: „rendezett ügynöki közbenjá­rással 1869-ben 32 ezer mázsa uborkát szállítottak Észak-Eu- rópába”. A szerző szerint az új­ság is sokat tehet azért, hogy „termelőink közül szaktani kép­zettség és gyakorlati ügyesség nélkül egyetlen egy ember se maradjon”. Kellő időben és alapossággal figyelmeztettek az újabb és újabb kártevőkre, a védekezési mód­szerekre. Katona Zsigmond, Ko- risánszky János, Miklóstelep el­ső igazgatója, és mások szívesen osztották meg tapasztalataikat az újságolvasókkal. A Kecskemét hasábjain jelent meg Csókás Jó­zsef Kiáltó szó a pusztából című cikke. B. Kiss Lajos a Műkert szükségességét bizonyította. 1875- ben Észleletek a gyümölcsészet köréből címmel az alma- és a körtefák nyári gondozásáról ér­tekezett. A fiatal Kada Elek cikk­sorozatban sürgette a közgaz­dasági szemlélet meghonosítá­sát, a gyümölcskereskedelem jobb megszervezését, a termelők és az értékesítők tudatosabb együttműködését. Hosszabb életű mezőgazdasági szaklapot először 1900-ban adtak ki Kecskeméten. Első . nekifutás­ra csak két észtendeig sikerült életben tartani, de az 1910-ben hasonló címmel újraihdított lap, „a szőlősgazdák számára szerkesztett szakfolyóirat" sok ezer példányban jelent meg. Évente négyszer. Mathiász János 1914-ben főmunkatársként se­gítette. Mayerfi Zoltán főszer­kesztő buzgólkodásának eredmé­nyeként rengeteg praktikus ta­nácsot közölhettek. Hat eszten­dei fennállás után ismét elfogyott a pénz, nem bírták a háborús megpróbáltatásokat. A szőlé­szet és borászat kérdéseit tárgya­ló Szőlészeti és Borászati Lap 1915-től, a csütörtöki napokon ke­rült az érdeklődőkhöz. Népsze­rű volt az 1926 júliusától 1934 nyaráig havonta olvasható Kecs­keméti Szőlősgazda. A kellően nem méltányolt Du­na—Tisza közi Mezőgazdasági Kamara gondozásában készült 1923 júniusától a Magyar Róna című „mezőgazdasági és közgaz­dasági szaklap”. 1944-ben szűnt meg. Sokat tettek a homoki kert­kultúra fejlesztéséért, e táj tör­ténelmi hátrányainak leküzdéséért. Egy-egy szám átlagosan 3000 pél­dányban jelent meg. Természetesen a felszabadu- - lás után, főként a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fo­lyamatában, a nagyüzemi terme­lés kialakításának évtizedeiben is megfelelő teret kapott a helyi lapok, főként a Bács-Kiskun me­gyei Népújság, majd a Petőfi Né­pe hasábjain a mezőgazdaság, a kertkultúra ügye. Számos itt köz­readott cikk már dokumentum­értékű. Olyan kiváló szakembe­reket sikerült közreműködésre felkérni, mint Mészöly Gyula, Kovács Ferenc, a szerencsénkre még köztünk élő jeleseket nem is említve. Vörösmarty Mihály azon töp­rengett, hogy „ment-e a világ a könyvek által elébb”.,E kis — terjedelmi okokból vázlatos — sajtónapi visszapillantással azt szerettem volna bizonyítani, hogy a legjobb kecskeméti szerkesz­tők, újságírók felismerték a me­zőgazdaság gyarapításának, fej­lesztésének fontosságát. Jellem­ző, sokatmondó, hogy egy újság­ban írta Móricz Zsigmond erről a tájról: „Innen sugárzik szét az egész országba a gyümölcskultú­ra”. Heltai Nándor RÁDIÓ JEGYZET Rockszaklap Második évfolyamának ti­zennyolcadik számát „adta ki” hétfőn este a Petőfin a Magyar Rádió rockújságja. Ha már nem lehet nyomtatott szaklap — le­számítva az időnként, és mosto­ha viszonyok között megjelenő POLIfon című kiadványt —, le­gyen hangos híradó. S a Rockúj­ság kiválóan megfelel a célok­nak. Nézzük a legutóbbi „oldala­kat". Elsőként John Lennonra em­lékeztek, halálának ötödik év­fordulóján. Csak egy szép dal­lal. Nem is kell több, hiszen min­den további mondat frázispufog- tatás lenne. Annál bővebben „il­lett” szólni a Lord-ügyről. Az előző számban Vida Ferenc, a szombathelyi illetőségű zenekar vezetője nyilatkozott, s elhang­zottak olyan kijelentések is, ame­lyeket Wilpert Imre, az MHV márkamenedzsere cáfolt meg, s támasztott alá .tényekkel. Pél­da: semmiféle-lemez megjelené­sére nem tettek ígéretet... Ám mégis van* remény, mert most jobbnak tartják már a szakmá­ban Lordot, s kislemezre érde­mesnek. Ha ez a korong sikeres lesz, jöhet a nagy... Ez így megy?? A Rockújságban ónody György franciaországi tudósító számolt be a tőlünk importált rockzené­ről. Arról van szó, hogy a fran­cia televízióban bemutatkoztak a magyar zenészek, az Első Eme­let, az Edda, Koncz Zsuzsa, az LGT, az R-Go, a Karthágó, a Dolly Roll. S mindehhez képe­ket körítettek Budapestről, ám az esős napon rögzített felvételek igen szürkévé. „varázsolták” a benyomást. A lényeg ez esetben az, hogy „betört” a hazai rock­zene nyugatra. A világsztárra azonban még mindig várni kell... Herskovits Iván a fővárosban vendégszereplő ír folklóregyüt­test, a DubIiners-t mutatta be; az egyik zenekartag nyilatkozott. Egy másik riportban Zentai Pé­ter beszélt az amerikai rockél­ményeiről. Azt is megtudtuk, miért volt sikeres a szolnoki; WU 2 zenekar Svájcban, a kelet-eu­rópai muzsikusok seregszemlé­jén. Itthon nem sokat hallottunk még a csapatról, de már ismert a képlet: senki sem próféta ... Vágó István vezette, Göczey Zsuzsa szerkesztette a 18. számot. Jól. Biztos lehetne ennél jobban is, még színesebben, szenzációk­kal telitűzdelve. De akkor már pletykalap lenne. Arra pedig nincs szükségünk. Egy korrektül tájékoztató, izgalmas témákkal, riportokkal, interjúkkal előho­zakodó rádiós újságra viszont igen! B. T. Kongresszusi küldött Soltvadkertről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents