Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

1985. december 6. • PETŐFI NÉPE • 5

Mai jugoszláv plakátok

Kecskeméten, a Katona József Múzeumban jugoszláv kulturális témájú plakátok kiállítása várja az ■érdeklődőket. A 3 tágas Ikiállítóiterem falait borító plakátok öt művész alkotásai, akik nem képeznek névvel és programmal rendelkező, jól körülhatárolható alkotócsoportot.

„Nem is élnek egy városban, Jugoszlávia nagy kulturális központjaiban — Belgrádban, Ljubljanában, Újvidéken, Zágrábban — dolgoznak. Ami összeköti őket, az érdeklődésük a kortárs grafika iránt, és azon ibelül a plakát és a vele rokon műfajok megújítására való törekvés, a színház szerete- te, nem utolsósorban pedig közös kiállításaik” — írja a katalógus előszavában Boros Judit.

A kiállított színházi plakátok — túl azon, hogy alkotóként más-más színház működéséhez kötődnek — nem kisebb feladatot vállalnak fel, mint hogy segítsenek rátalálni arra a közösségre, amely hajlandó szövetkezni, hitelt előlegezni a leendő előadásra. „Nem a nézők gondolataihoz vagy értelméhez, nem az érzékeikhez, hanem teljes létükhöz szólunk. Az életünket játsszuk el a színpadon. A néző, aki eljön hozzánk, tudja, hogy valóságos műtétnek veti alá magát, s ebben a műtétben korántsem csak a gondolkodása, hanem az érzékei és a teste is a tét. És attól fogva úgy jár színházba, ahogy a fogászhoz vagy a sebészhez szokás. Ha nem volnánk meggyőződve róla, hogy sebet ejtünk rajta, legfőbb feladatunkhoz tartanánk magunkat méltatlannak. Biztos lehet benne, hogy fel fog kiáltani fájdalmában”.

A fenti gondolatokat 1926-ban az Alfred Yarry Színház első kiáltványában írta Antonin Artaud, de nemcsak az avangarde, hanem (kevés kivétellel) a folyamatosan megújuló klasszikus színház létrehozói is elmondhatnák szóról szóra ugyanezt ma, amikor a hatvanas évek happeningje, a> hetvenes évek második fejtének performance-ikísérletei és a mai klasszikus színházi törekvések jelentős része — irányzata közelíteni látszik egymáshoz. Végül is a művész most, a XX. század évtizedeiben — ha nem performer, gyakran akkor is — a saját személyiségét és testét, s annak közvetlen környezetét

• Baráth Ferenc plakátjai.

használja témaként és kifejezési eszközként. A színházi előadásban és a plakátokon megtervezett érzéki csalódásnak azonos a feladata: „nem az, hogy hihetővé tegye a cselekményt, hanem hogy hatóerőt és valóságtartalmat kölcsönözzön neki". A plakátművészet nagyon is ismerős eszközökkel, a XX. század képzőművészetének egész eszköztárából válogatva próbál ennek megfelelni. A falakon századunk drámairodalma klasszikusainak — Strindberg, Brecht, a lengyel színház fenegyerekének számító Mrozek, s a vad szertelenségeivel együtt is a modern klasszikusok közé számító Witkiewicz — darabjaihoz készült munkák láthatók. Alkotóik: a komorabb tónusokat kedvelő Baráth Ferenc, és a harsány színkombinációikká! dolgozó Bata Kneze- vic nem keveset merítenek a szürrealizmus eszköztárából. A groteszk, az abszurd, a parodizálón bo- hózatos, s tragikusan karikírozó hangnem Matjaz Vipotniktól és a fiatalabb Zdravko Papiétól sem idegen. Egészen más képi nyelven beszél a plakátjai méreteit illetően is rendhagyó Boris Bucan. A hagyományosnál négyszer, hatszor nagyobb felületeken sajátos, csak rá jellemző dekorativitássá stilizálja a legszélsőségesebb kulturális metaforákat és idézeteket. A Pócs Péter által rendezett kiállítás december közepéig tekinthető meg.

Károlyi Júlia

OLVASÓNAPLÓ

Styblová: Kérem a szikét!

Ki ne szeretne — jia kissé borzadva is — bepillantani egy műtőbe, ahol súlyos operációt végeznek neves sebészprofesszorok! A kórház világa amilyen komoly, annyira izgalmas — s ez sorról sorra kiderül a cseh Styblová: Kérem a szikét című regényéből is. Nincs ebben a könyvben fölösleges sallang, különleges stílus, veretesen nehéz szöveg — annál inkább van TÖRTÉNET. A keret is régtől fogva ismert: a főhős visszagondol életére, fölidézi a legizgalmasabb pillanatokat. (Talán csak az a furcsa, hogy ezt egy leendő újságíró-gyakornok megjelenése okozza. Hihetetlen, hogy a sztár idegsebészhez akármelyik lap ne a legtekintélyesebb munkatársát, hanem egy éppencsak kezdő riportert küldjön, de ez legyen a legnagyobb baj).

Márpedig egy idegsebész életében sok az izgalmas pillanat —

műtétek, emberek, sorsok villannak fel plasztikusan, körítve — ott, ahol kell — egy kis szerelemmel, némi ármánykodással, s persze sikerekkel.

Styblová könyve alighanem sohasem fog irodalmi versenyt nyerni. De kitűnő egy-két estés olvasmány.

S a mai időkben ez már több is, mint amit elvárhatnánk.

(Európa)

Vezda János:

Kicsike nem tér vissza

Nem sok választott el attól, hogy ne vegyem meg ezt a kémkönyvecskét, de annyira kellette magát a könyvesbolt pénztárpultján, hogy végül megvontam a vállam: harminchárom forintért tulajdonképpen még olcsó vásárt csinálok. Aztán jó másfél óra alatt átlapoztam-át- olvastam az immár második, átdolgozott kiadásban napvilágot látott regényecskét, s bizony becsapva éreztem magam.

Ez a könyv olyan, mintha az ötvenes évek közepe táján írták

volna, ám most „aktualizálták”, azonkívül a rossz túl rossz, a jó túl jó „ők” bár okosak, nem egészen azok, bezzeg „mi” nagyon kiválóak vagyunk. Ez semmiben sem igaz ilyen egyszerűen, gyanítom tehát, hogy a kémkedés színfalak mögötti világában sem az. (Tessék csak elképzelni olyan autót, ami gombnyomásra megváltoztatja a színét — ugye, hogy abszurdum???) A sztorit inkább el sem mondom („ők” hiába akarnak valamit, mert „mi” sikerről megakadályozzuk), már csak azért sem, mert kaptafatörténet. Tizennégy belőle csak nehezen ad ki egy tucatot.

Mérgelődni való egyébként, hogy az Ifjúsági Lap és Könyvkiadó Vállalat adta ki — vélhetően egyes-egyedül üzleti céllal, keresni akart rajta. Nem azért zsörtölődöm, mert kémregényt jelentetett meg, hanem mert ezen a pénzen jót is kinyomtathatott volna.

Mert a Kicsike nem tér vissza — a ponyvák között is színvonalon aluli.

Ballal József

A hosszú élet titka

Olivérrel, ezzel a mindig mosolygó szőke óriással, egy mosogatólefolyóba való műanyag cső hozott össze az emberélet útjának felén. Vagy kétharmadán? Háromnegyedén? Hiszen ki tudja, meddig élünk ezen a földön, ahol infarktust lehet kapni, de egy kétforintos műanyag csövet nem.

Igen, a cső hozott össze Olivérrel.

— Nyugodj meg! — ölelt át a barátom, Béla, amikor látta, hogy könnyezve állok a műanyagáruház kirakata előtt. — Nem érdemes kínlódni öregem! Elváltok, és kész.

— Most nem erről van szó! — ragadtam meg a kezét. — Egy cső! Egy cső hiányzik! — És elmeséltem neki, hogy kifolyik a lefolyó, mert valami elrepedt, valami bagatell, a jövőnk, az életünk: egy cső. Igaz, hogy már húsz napja lakom a hétszázezer forintos új lakásban, és iörökké semmi se tart, de ezt az alattam lakó nem érti. Folyton a Sors- szimfóniát kopogja fel a seprűnyéllel.

— Semmi baj! — fogja át a vállam Béla sóhajaim után. — Majd Olivér segít.

Ha a barátom azt mondja, hogy Szézám, tárulj — és a Metróból feljön egy szellem, hogy megmondja a jövő heti lottószámokat, akkor sem döbbentem volna meg jobban, mint Olivér lakásába lépve. Polcok padlótól a mennyezetig, és a polcokon széles fejű hatos facsavartól, hatvan centiméteres lila cipőfűzőig és fenyőzöld xyladekortól alumínium függömjj karhiisig millió apró hiánycikk vibrált a szemem előtt.

— Honnan? — dadogtam Olivérre, amikor fellocsolt. — Honnan ez a kincsesbánya?

A mosolygó szőke óriás leültetett.

— Jegyezd meg, barátom — mondá —, a hiánygazdálkodás sem tökéletes. Valahol valami mindig van. És ne akkor vásárolj valamit, amikor kell, hanem amikor van. Mert ami van, az egyszer kell, de ami kell, az egyszer sincs. Ez a hosszú élet titka. — Ezzel kezembe nyomta a műanyagcsövet, mert neki az is volt, és utamra bocsátott.

Mint Béla barátomtól megtudtam, Olivér húsz évvel ezelőtt nyolc darab tízfilléres rajzlappal alapozta meg a gyűjteményét,

és ma már a környező országokból turistacsoportok indulnak a Kakas utca hat bébe, hogy a belépődíj ellenében megnézzék, milyen lesz a jövő.

Néhány hete azonban rossz híreket hozott Béla. Olivért szörnyű csalódás érte. Kiderült, hogy a menyasszonya csupán érdekházasságot akart kötni vele, hogy egy gumikarikát szerezhessen az autosiphonjába.

— Menjünk! mondtam balsejtelmektől gyötörten Bélának. — Vigasztaljuk meg szegény barátunkat!

Félelmem jogos volt. Mire odaértünk, Olivér ajtaját éppen felfeszítették a rendőrök. Berohantunk, és az utolsó pillanatban sikerült levágni a vékony zsinóron függő szőke óriást. A földre fektettük, alig lélegzett, de élt.

— Gyorsan! Mesterséges légzést! — kiáltotta Béla, de a megérkező orvos lába a földbe gyökerezett, úgy bámulta szegény barátunk nyakát.

—• Uramisten! — dadogta. — Tudják maguk, mióta keresek ilyen műanyag madzagot? Ki volt az a barbár, aki levágta?

Nógrádi Gábor

évkönyv, tanulmányok, kezdeményezések

______________________________________j_______________________________________________________________________________________________________

A pártoktatásról, jelen és jövő időben

Társadalmi, gazdasági életünk változásai, a kül- és belpolitikai viszonyok — olykor igen bonyolult — összefüggései, illetve a píjrt iránti bizalom további növelése érdekében, kétségtelenül jelentős szerepet kap napjainkban a propaganda, s a politikai képzés színvonalának javítása ugyancsak legaktuálisabb feladataink közé tartozik. Ezzel kapcsolatban határozatba foglalta a legfontosabb teendőket 1983-ban az MSZMP Politikai Bizottsága.

A különböző oktatási formákról, az új kezdeményezésekről és tervekről Komáromi Attilával, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatójával beszélgettünk.

— Az idei tanévben hány hallgatót oktatnak?

— A marxista—leninista esti egyetem általános tagozatára mintegy 850-en, szakosítóra pedig több mint 260-an járnak. Egyéves speciális tanfolyam 390 hallgatóval és 15 témakörből indult ebben az esztendőben Bács- Kiskunban: szociológiából, valláskritikából, etikából, ifjúság- politikából ...'

— Van közöttük olyan, amely újdonságnak számít, azaz nem szerepelt korábban a speciális tanfolyam — egyébként igen gazdag — kínálatában?

— Három is. Az egyik Kecskeméten indult, s a terület- és településfejlesztés kérdéseit taglalja behatóbban. A másik új speciális tanfolyam Baján (szerveződött, a politikatudomány alapjai témakörből. A harmadik a huszadik század ideológiai harcainak kérdéseivel foglalkozik, és Kiskunhalason folyik az oktatása.

— Az említetteken kívül a pártoktatás hagyományos formái közé tartozik az egyéves — vagy csak néhány hónapos —, úgynevezett bentlakásos tanfolyam.

— így van, s ezt különösen fontosnak tartjuk, hiszen itt történik a fizikai dolgozók politikai képzése, felkészítése. Egy esztendő alatt kell elsajátítaniuk az MLEE hároméves általános tagozatának tananyagát. Emellett ma már a pártirányítás elméletét, illetve az idei tanévtől az angol és német nyelvek alapjait is meg kell tanulniuk.

—- Tavasszal a megyei pártértekezlet határozatba foglalta azt az igényt, elvárást, miszerint az oktatási igazgatóságnak a társadalomtudományok kutatási bázisává kell válnia Bács-Kisktm- ban.

— A színvonalas politikai oktatás, megvalósítása, valamint a megyei pártbizottság határozatainak előkészítésében való közvetlen közreműködés mellett, a társadalomtudományok kutatása a legfontosabb feladatunk. Az intézmény tartalmi munkáját tizenkét függetlenített tanár, s mintegy nyolcvan tiszteletdíjas oktató végzi. Igyekszünk a legmesszemenőbben támogatni a kutatási ambíciókat, tudva azt, hogy igazán színvonalasan tanítani csak jól felkészült, a szakterületén kitűnően tájékozott tanár tud. Remélhetően hamarosan megjelenik intézményünk évkönyve, amelyben az itt dolgozó szakemberek legújabb tanulmányait adjuk közre.

— Mondana néhány nevet és témakört e megjelenésre váró évkönyvből?

— Kruppa Éva Fejlődés, alkalmazkodás, túlélés címmel a harmadik világ gazdasági gondjait elemzi a kötetben. Simon János a latin-amerikai viszonyokról, Budainé Stirb Irén a párt demokráciáról írt értekezését publikálja. Szenáky Jánosné arra ad választ tanulmányában, hogy milyen jelentősége van a világnézeti nevelésnek a nyolcvanas években — azaz napjainkban — a politikai gazdaságtan oktatásában, Békevári Sándor pedig azt vizsgálja, milyen volt Kecskemét társadalmi szerkezete a Tanácsköztársaság idején ... összesen húsz szerző húsz tanulmányát tartalmazza ez az évkönyv, amelyet kétségtelenül jól lehet majd hasznosítani a későbbiekben a páritoktatásban.

— A tanárok tudományos tevékenységének támogatása mellett információink szerint nagy gondot fordítanak az utóbbi időben a továbbképzésükre is.

— A különböző témák, területek országos tekintélyű szakembereit -igyekszünk megnyerni ennek érdekében. Csak egykét nevet említek: Pozsgay Imre, Goinbár Csaba, Ágh Attila tartott nemrég ankéttal egybekötött előadást intézményünkben. Legutóbb pedig — a napokban — Bakó Ede, a Magyar Nemzeti Bank-- ügyvezető igazgatója tájékoztatta az oktatási igazgatóság tanárait az időszerű pénzügyi kérdésekről.

— Egyéb új kezdeményezéseik?

— Van több Is, de ezek már a közeljövő tennivalói. Gondolok itt például a Petőfi Népe és valamennyi Bács-Kiskunban megjelenő top munkatársainak továbbképzésére, ami tavasszal indul majd. A megye lapkiadó vállalatával közösen tervezzük létrehozni, hatékonyan működtetni a Népszabadság Klubot Kecskeméten, ahol az MSZMP Központi Bizottsága napilapjának vezető, közismert újságírói; a politika különböző területeinek elismert szaktekintélyei találkozhatnának az érdeklődőkkel ...

— Ez év nyarán nevezték ki az oktatási igazgatóság igazgatójává, ahol korábban mint igazgatóhelyettes hasznosította nw- gas fokú politikai ' felkészültségét. A mai zaklatott, gyorsan változó és mondhatni: ellentmondásoktól igencsak terhet világunkban, véleménye szerint hogyan lehet igazán eredményes a pártoktatás?

— Alig egy hónapja hasonló kérdést tett fel a Fórum, a Politikai Főiskola lapjának munkatársa. Ezt válaszoltam: „Folyamatosan együtt kell haladnunk az élettel, és cselekvőén válaszolni a változásokra. Ehhez pedig követnünk kell a társadalmi folyamatokat ismerni a megye, a város legfontosabb eseményeit, ami az embereket foglalkoztatja. Talán az lenne a legjobb, ha sikerülne elérni, hogy ne hallgatóink legyenek, hanem velünk közösen gondolkodó elvtársaink, barátaink. Persze ez törekvésünk egyik ága; ezt elérni úgy lehet, ha őszinték vagyunk és nyitottak, akkor érzik a nálunk tanulók, hogy hitelűnk van. Ha látják, hogy gondjaink sok ponton azonosak, és ezt el is merjük mondani. A másik ága e törekvésnek a tudatosság és tudományos felkészülés..

Koloh Elek

„ÖRÖM A FÖLDÖN, ”

Daloló szakiskolások

• A kórus és Sípos Károly karnagy a kitüntetéssel. (Vinne János felvétele)

A szakszervezeti művelő- dési központ pódiumán negyven-öitvén fiatal lány.

Énekelnek.

A széksorokban ülők érzik: o kórus tagjai e pillanatokiban boldogok.

(Barna, kék, fekete lányszentek figyelik Sípos Károly, karnagy minden mozdulatát, szemének rebbeniéseit, kívülállók számára szinte észrevehetetlen üzeneteit.

Biztosan akad közitük bánatos, unatkozó, kényedmeskedő, de a kórusért most mindenki több akar lenni önmagánál.

A kecskeméti népdalok (Kálmán Lajos gyűjtésié) után felzúgó taps mintha személy szerint külöm-külön is köszöntené a K»2cslkeméti Egészségügyi Szakiskola és SZMT Művelődési Központ közös fenntartású lány- kórüsáinak tagjait.

Ez a> jelen.

A szomszédos szobában a múlít, a húsz .esztendős fennállását ünneplő közösség tegnapja. (Főállású népművelőivel működő kulturális intézményiben hiába kerestem néhány esztendeje szervezett, országos jelentőségű tanácskozások dokumentumait. Beszéltem népművelőkkel, akiknek sohasem mondták, akik sohasem kérdezték, hogy milyen kiváló együttesek, előadók, művészek szerepeltek intézményükben, mielőtt ők odakerülték, akik semmit se tudtak elődeikről). A lánykar gondosan őrliz minden rájuk vonatkozó dokumentumot. Oklevelek borítják a vitrinek mögötti falat. Az Ifjúsági énekkarok között többször elnyerték az Év kórusa címet. Sikerrel Iszerepeltek Iki^HuráJis szemléken. Az egyik kórustag szakdolgozatot írt az énekkarról. Körültekintően csoportosították az összegyűjtött újságcikkeket, díjakat, fényképeket.

Hasonló gondossággal állították össze az ünnepli est műsorát is.

A Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola művésztanárait (Berényi Beát, Dnatsay Ákost, Agócs Mártát, Vereb Katalint, Hargitai Imrét) hálás taps köszönti. Szépen muzsikálnak a tehetséges, lelkes, rokonszenveis fiatal tanárok. Látszik, örülnek a műsorra tűzött Haydn- és Ráhki-mű kedvező fogadtatásának. Iványi Mária műsorközlő és Nemies-Nagy Éva, Pá- linkó Juliainna-kÖlternónyjekkol, versrészletekkel készíti elő a hallgatóságot újabb és újabb zenei élményeikre. Hallgatom Luther szavait „Öröm a földön, nemesebb / nem is tudom, ml más lehet / , mint amit az ének szerez” és közben az Allegro Barbaro szilaj ritmusai dobolnak fülemben. Itt, ebben a telemben zúghatta először Bartók Béla. (Gyönyörű hagyomány teremtődhetne, ha itt minden arra érdemes kulturális rendezvény előtt felcsendítenék néhány taktusát.)

Üjiia a kórusé a pzírrpad, a daloké a közönség. Üdén', fiatalosan cdkkannak Hajdú Mihály Két párosítójának dallamai. Karai József elégedett lenne Estéli nótázáisának jóízű, sokszínű, csúfondárog előadásával, ha itt volna. A kecskeméti Pólyák Anikó és a fiszakécskei Németh Magdolna is ezt a dalt szereti a legjobban, pedig nem is tudják, hogy a kecskeméti kórusnak itta a zeneszerző. Méltán koronázta ezzel a számmal a Kecskeméti Egészségügyi Szakiskola és az SZMT Művelődési Központ kórusa az estet.

Néhányan a nézőtéren ülnek azok közül, alkik először adták elő nyilvánosan Karai azóta népsizerűvé vált dalát... Jó volna megtudni tőlük, énekelnek-e valamilyen kórusban. Félek, kevesen. Még akik azzal a szándékkal búcsúztak az ifjúsági kórustól, hogy másutt folytatják, a munkahelyi, családi elfoglaltságok: szorításában kénytelenek voltak föladni tervüket. De most örülnek, újraélik diákéveiket, fölidézik a mindig drukká» fellépéseket. Bizony eűérzéke- nyülten köszönték a figyelmességet, amikor a kórus jelenlegi tagjai köszöntötték a régi tagokat. A fellépő énekeseiket, vezetőiket, fenntartókat először dr. Major Imre, a Kórusok Országos Tanácsa megyei bizottságának elnöke, majd Sibalin Istvánné, az SZMT titkára adta át Héjjasné Széli Zsuzsanna tanárnak, a jubileumi esten isr közreműködő zongorák!sérőimek, a Szocialista Kultúráért érdemérmet. Szűcs Kálimé nnétóJ, az SZMT Művelődési Központ igazgatójától! többen elismerő oklevelet vettek át

A Kiváló Együttes elismerést Benkő István, a SZOT osztály- vezető-ihelyettese adta át a karnagynak. Heltal Nándor

• Boris Bu- can alkotása