Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-06 / 286. szám

1985. december 6. « PETŐFI N£PE • 3

NEM ÜRESEK A PINCÉK

Szénképelemzés őrjárat

a tüzép-telepeken

(Folytatás az 1. oldalról.)------------------------------—--------------K

ecskemét

A kecskeméti tüzép-telep reggel 7-kor nyit. December 2-án 6.30 perckor érkezünk, még éppen csak oszladozik a sötétség.

A kapu előtti terület üres, sehol egy lélek. Beljebb, a mérlegház előtt „Jó reggelt íőnök”-kel köszöntik a dolgozók . Fazekas István telepigazgatót, aki eny- nyit mond a gépkocsivezetőknek: Jakabszállás, általános iskola! A szén tehát Jakabszállásra, egyébként ki-ki a dolgára megy.

A telepre belátogatónak mindjárt szembetűnik egy tábla. Kiszolgálási sorszámok: szén 673, brikett 1020. Fazekas István az előbbi számot 801-re javítja, majd elmagyarázza, hogy összesen ennyien igényeltek jobb minőségű szenet, eddig a 673-as sorszámig szolgáltak ki, de most már mindenki megkapta 3z érdesítést, bárki jöhet a tüzelőért. Személyenként tíz mázsát kapnak.

— Szén tehát van:

— Van. Gyengébb minőségű szénféleségekből jelenleg szabadon kapható pécsi iszapszén, komlói iszap import kőszénnel keverve, valamint berentei aknaszén. Ezekből az összes készlet pillanatnyilag 400 tonna. A sorszámmal rendelkezőket a vezető hazai fajtákkal, vagy jugoszláv import bralovici lignitkockával szolgáljuk ki.

— Mi a helyzet a brikettel?

— 1700 igénylőt tartunk nyilván, most az 1001-es sorszámnál tartunk. Üjabb megrendelést januárra tudunk elfogadni, de ahol a brikettet el lehet tüzelni, ott a gyengébb minőségű szén is használható, emiatt tehát senki sem fázhat. Érkezett egyébként 460 mázsa koksz is, akik erre vártak, azok is rövidesen értesítést kapnak.

Baja

A bajai helyzetről Kovács Jó- zsefné, eladási ügyintéző adott tájékoztatást:

— A telepen jelenleg előjegyzés' nélkül, szabadon kapható pécsi iszap, koksz és ajkai diószén. Ezekből a készlet 130 tonna, s ráadásul rendelkezünk 400 mázsa tűzifával. Mecseki brikettre több mint 1800 igénylőnk van, jelenleg az 1116-os sorszámnál tartunk. Mindenki tíz mázsát kap, majd kezdjük elölről az egészet. A kazánnal fűtőknek gyengébb hazai fajtával kevert NSZK importszenet adunk, közülük százan még várakoznak, de a kiszolgálás folyamatos.

Kiskunhalas

Kiskunhalast telefonon hívtuk fel, s a telep helyettes vezetője, Tóth János, nehezen állt rá a nyilatkozatra. Feltehetően azon törte a fejét, hogy borúsra vagy derűsre fesse a képet, hiszen mindkettőből baj lehet. Ha nincs szén az a baj, ha sok a szén,

akkor a jövőben talán kevesebbet kapnak. Végül az alábbi tájékoztatást adta:

—- Komlói iszapot, berentei aknaszenet, valamint a Carborobot kazánokhoz rostált daraszenet harminc mázsa felső határig bárki vásárolhat. A brikettel a második körben 724 igénylő közül a 338-as sorszámnál tartunk.

A megye hossztengelyében lévő három nagyobb városban tehát tűrhető a helyzet. A minőség ugyan nem a legjobb, de szén van. A lakosság — ha sokat bosz- szankodik is —, nem fázik. A hírek azonban arról szólnak, hogy az áfészek által ellátott területeken sokkal rosszabb a „szénkép”. Nosza, telefonáljunk Madarasra.

Madaras

Rapcsák László telepvezető:

— Jelenleg egy deka szenünk sincs, vagyis nulla a készlet. Brikettre 950 sorszámot adtunk ki, eddig 250-et tudtunk kiszolgálni. Egyéb szénfélékből szabadon értékesítenénk, ha lenne. A nyáron volt némi kockadarabos, de azóta semmi, itt-ott érkezik egy kis brikett. Az a kellemetlen, hogy a lakosság egy része máshol szerzi be á tüzelőt, s aki ezt nem tudja, azt hiszi, hogy mi titokban áruljuk a szenet. Az utóbbi napokban megélénkült a kap• Berentei aknaszén szabadon vásárolható.

• Fazekas István kecskeméti telepigazgató előtt kiértesítésre váró levelezőlapok halmaza.

(Somos László felvételei)

csolatunk az Alföldi Tüzép Vállalat kecskeméti központjával, napokon belül javulásra számítunk.

A kereskedelmi igazgató összegzése

Hogyan foglalja össze a helyzetet az említett vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese Búza Endre?

— Az idei szénellátásra a feszültség volt jellemző. Már az év első felében kialakult a sorbán- állás, ezért a Belkereskedelmi Minisztérium utasításának megfelelően — a személyes, illetve fuvarosmegbízó megrendelések alapján —, bevezettük az előjegyzés rendszerét. Telepeinken a kiszolgálást először harminc, majd tíz mázsára korlátoztuk. A hideg beálltával öt mázsán aluli tételeket — amint az áru megérkezett — azonnal kiadtunk. A legnehezebb időszak október, és november első fele volt, abban az időben reggelenként több százan gyülekeztek a telephelyek bejáratánál. Ma már túl vagyunk a nehezén, hiszen az eliMtás — ha minőségileg nem is —, mennyiségileg megoldott. A korlátozások egy részét feloldottuk.

A szénbányászat (főleg a borsodiakkal állunk kapcsolatban) — tonnában számolva —, elget .tesz szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Megállapodtunk ugyanis, hogy átvesszük a közvetlenül felszínre kerülő, mosat- lan, osztályozatlan aknaszenet is. Ennek 30—40 százaléka ugyan por, de nem olyan durva, hogy az égéstől a levegőt elzárná. Az általunk értékesített mennyiség húsz százaléka importszén, amivel a lakosságnak vigyáznia kell, mert keverés nélkül szétégeti a kályhát. Gondot fordítottunk a közületek ellátására is, a téli szükségletek minimum egyhar- mada pincéikben van. Szénből, kokszból és brikettből Bács-Kis- kun megyében tavaly november

30-ig 273 ezer tonnát, az idén pedig 378 ezer tonnát értékesítettünk a fogyasztók részére, ami mutatja, hogy az ellátási zavarókban a hiánypszichózis is szerepet játszik. Az importszén magas aránya miatt még kedvezőbb a kép, ha a fűtőértéket vizsgáljuk. Meggyőződésem, hogy a lakosságnak a tél végén jelentős eltüzeletlen készletei maradnak.

— Már akinek. De mi a helyzet a kisközségekben?

— Itt komoly lemaradásaink voltak, bár az áfészek is sokkal többet vásároltak, mint tavaly. Az előzőekben ismertetett szám náluk 123, illetve 154 ezer tonna. A múlt héten Madarasról valóban jelezték a gondot, e hét végére nagyobb mennyiséget fognak kapni.

Bálái F. István

• Folyamatosan változnak a kiszolgálási sorszámok.

Több meleg zokni, harisnya, harisnyanadrág

A Budapesti Harisnyagyár a keresett, de jelenleg hiányzó meleg téli zoknik, harisnyák, harisnyanadrágok gyártására mintegy 270 millió forint értékben bérel gépeket, amelyeket a bérleti szerződés lejárta után meg is vásárol. Az Egyesült Államok-beli, olasz és NSZK-beli kötőgépek, valamint a továbbfeldolgozás- hoz szükséges speciális berendezések, varrógépek egy része már megérkezett, s a gépek elhelyezését el is kezdték.

A divatos és a hazai, valamint a külföldi piacon egyaránt kelendő cikkek termelését januártól kezdik meg, és jövőre már az ideinél hárommillióval többet,

összesen 83 millió pár zoknit, vagy harisnyát állítanak elő. A többlettermelés túlnyomó több- , ségét egyelőre külföldi piacon értékesítik. Főként az NSZK-ba és a skandináv országokba küldenek a jelenleginél lényegesen jobb zoknit, harisnyát, harisnya- nadrágot, de a gyártók azt ígérik, ha a belkereskedelem rendel, a hazai üzletekbe is szállítanak a termékekből.

A 16 darab, gyermekharisnyát kötő és a húsz darab, női divatos árut készítő kötőgép elhelyezését úgy oldják meg, hogy a munkahelyeket a jelenleginél ésszerűbben alakítják ki, a műhelyek alapterületét a mostaninál jobban kihasználják. A továbbfel- dolgozáshoz szükséges varrógépeket, ipari speciális berendezéseket, amelyeknek száma mintegy ötven, abban a három tsz- ben állítják üzembe, amelyekkel a harisnyagyár korábban együttműködési szerződést kötött, a zoknik, harisnyák, harisnyanadrágok konfekcionálására. Ezzel a feldolgozókapacitás e tsz-ekben jelentősen bőv.ül.

Az acril, poliamid, pamut, gyapjú típusú, kevert fonalakat a gépek mindegyikén N képesek feldolgozni, ami jelentősen megkönnyíti a divatnak éppen megfelelő termék sorozatgyártását. (MTI)

Az örökség kötelez

írta: Dr. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke

December 7-e, a magyar sajtó napja valamennyiünknek családi ünnepünk, akik a tömegtájékoztatás munkájában bármilyen poszton és báb- milyen szinten részt veszünk. Az első legális kommunista lap, a Vörös Üjság megjelenésének évfordulóját választottuk ünnepünkül, azt is kifejezve ezzel, hogy a szocialista Magyarország tömegtájékoztatása a Vörös Üjság — és általában a haladó magyar sajtó — örökösének vallja magát.

Ez az örökség a kötelezettségek egész sorát rója ránk. Mindenekelőtt hazánk és népünk boldogulásának, pártunk politikájának szolgálatát, az általános emberi és a sajátosan magyar értékek őrzését, illetve gyarapítását, s nem utolsósorban a szakmánk iránti alázatot és felelősséget.

Az utóbbi negyedszázadban — pártunk iránymutatása alapján — kikristályosodtak azok a tájékoztatáspolitikai elvek, amelyek meg kell hogy határozzák tevékenységünket. Közülük legalapvetőbb annak a politikának az elfogadtatása, népszerűsítése és támogatása, amelyet a szocializmus magyarországi megvalósítása motivál a legérzékletesebben. Ezzel szorosan összefügg — és nem kevésbé jelentékeny —, hogy a társadalom politikai és erkölcsi értékrendszere össze- kapcsolódási folyamatát segítendő, értékőrző-értékteremtő feladataink is vannak. Azt pedig a legtermészetesebb követelménynek fogjuk fel, hogy mind párt- és állami kormányzati vezetésünk, mind pedig a hazai közvélemény elvárja a hiteles, gyors és pontos tájékoztatást, honfitársaink határozott eligazítását a hazai és nemzetközi események nemritkán igen bonyolult szövevényében.

Jólesik leírni ebből az ünnepi alkalomból is: a magyar tömegkommunikáció egésze általában megfelelt és megfelel az elvárásoknak. Ennek bizonyítékát látjuk abban, hogy a sajtó, a ,rádió és a televízió változatlanul élvezi hazánk polgárainak bizalmát. A különböző jelentős párt- és kormányzati fórumókon gyakorta ejtenek elismerő szavakat a sajtómunkáról, s a kapott új feladatokban is az elismerés fejeződik ki. Az írott és elektronikus sajtó kelendőségéből, abból, hogy a felnőtt lakosság 90 százaléka onnan meríti információinak java részét, az újságolvasók, a rádióhallgatók és a televíziónézők megbecsülését olvashatjuk ki.

A magyar tömegkommunikációra vonatkozó adatok, persze, saját felelősségünkre is intenek. Az, hogy a hazánkban nyilvántartott több mint hárommillió családnak van rádiója, és csaknem mindegyikének televíziója, és a több mint ezerhétszázféle sajtótermék összpéldányszáma megjelenésenként meghaladja a 10 milliót, figyelmeztet: korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül a magyar társadalom egésze figyel szavunkra, sőt, határainkon túl is visszhangja van közléseinknek.

A magas elvi és szakmai szintet is megkövetelő, hiteles, pontos, gyors és egyben nyílt tájékoztatásunk a kezdeményezés lehetőségét is biztosítja számunkra, olykor politikai céljainkat segítő nyilvános viták formájában, amelyek — alkotmányos kereteinken belül — nézeteket is ütközni engednek lényeges társadalmi és politikai kérdésekben. Ezek a viták — és általában sajtónk tevékenysége — nemcsak a valóság pontosabb, hitelesebb tükröztetését segítik elő, hanem hozzájárulnak politikai döntéseink előkészítéséhez, illetve azok társadalmi visszhangjának visszacsatolásához is.

E családi ünnepen az illendőség is megkívánja, hogy bár az elismerés és a köszönet a tömegkommunikációban dolgozó sok ezer ember mindegyikének szól — szerkesztőségi és kiadói segédszemélyzetnek, technikusoknak, nyomdászoknak, terjesztőknek, műszaki szakembereknek, vagyis mindenkinek —, külön is megemlékezzünk a derékhadról, újságírötársainkról, akik tollal, mikrofonnal vagy kamerával végzik egyáltalán nem köny- nyű, felelős munkájukat.

A Kossuth Lajosok és az Ady Endrék, a Móricz Zsig- mondok és a Kosztolányi Dezsők, a Rózsa Ferencek és a Mihályfi Ernők mai követői ők. Nagy elődök nemes és nehéz örökségének továbbvivői. A nemzet és a haladás, a harcosság és az igazmondás, az eszmei elkötelezettség és nyelvünk tisztaságának védelme egyaránt ehhez az örökséghez tartozik. Nem könnyű hát méltó utódnak lenni! És a fel’r adatok sem apadnak — inkább gyarapodnak —, amint telnek az évek. Talán minden korábbinál bonyolultabb körülmények között nekik, újságíróknak — dolgozzanak bár az írott sajtóban, az MTI-ben, a rádióban vagy a televízióban — kell hiteles, igaz képet rajzolniuk a világ és dolgaink állásáról, s ugyanakkor mozgósítaniuk is a társadalmat nagy feladataink végrehajtására.

Kosztolányi írta egyszer: „Meggyónni — önmagámnak is — nehéz, hogy a nyomda- festék részegséget okoz, nekem, aki régóta írok. De a vallomás megtisztít. Becsületesnek érzem magam, hogy ily szókimondó vagyok, és nem játszom az olcsó játékot, mint akik penészes diplomáciával azt állítják, hogy az írásnál fontosab egy szivar, és rögvest epesárba esnek, és hasgörcsöt kapnak, mihelyt valaki véletlenül tovább lapozza írásaikat ... Mert kényelmes felelőtlenül élni... nem állani teljes lélekkel a felelősséget azért, amit mívelünk”.

Ha kívánhatok önmagunk és minden tisztelt olvasónknak valamit ezen a családi ünnepen, úgy hadd kívánjam azt, hogy a felelőtlen lét kényelme kerüljön tőlünk mihél távolabb, és azért, amit olvasóink érdekében mívelünk, álljuk teljes lélekkel a felelősséget.

VITA A SZŐLŐTERMESZTÉSRŐL

Kezdeményezések a Helvéciái Állami Gazdaságban

A közelmúltban a Helvéciái Állami Gazdaságban tanácskozott az Országos Szőlészeti és Borászati Szakbizottság, amelynek tagságát hazánk legnagyobb szőlőtermesztő és borászattal foglalkozó gazdaságainak, vállalatainak szakemberei alkotják. A tanácskozáson tájékoztató hangzott el a gazdasági szabályozókról. Az értekezleten megállapították, hogy minden lehetőséget ki kell használni a szőlőtermesztés további fejlesztésére. Kevésbé bürokratikusán kellene engedélyezni a telepítéseket. A helyi gazdaságok szakemberei jól ismerik, melyik terület alkalmas telepítésre, sőt azt is, hogy milyen sor- és tőtávolságra érdemes a szőlővesz- szőket elhelyezni. A szőlő még mindig sok élőmunkát igényel, ezért terjednek a bér-, a családi és a részesművelési módszerek. Egymás után alakulnak a szakcsoportok is, itt az állami támogatás mellett jelentős szerepe van a saját anyagi befektetésnek.

A Helvéciái Állami Gazdaság — más szőlőtermesztő üzemekhez hasonlóan — a kollektív szerződésben néhány módosítást javasolt a szőlőtermesztésre vonatkozóan. A jövő év január 1-től az illetményföldet szőlőterületben adják ki, egy-egy dolgozó 800

négyszögöl ültetvényt kap. A bérbeadást munkakönyvhöz kötik, tehát ahányan dolgoznak a gazdaságban egy családból, annyiszor 800 négyszögöl szőlőt kaphatnak.

A gazdaság által kezdeményezett szakcsoportba gazdaságon kívüli dolgozók is beléphetnek, ötven hektár ilyen telepítésük van már, de jelenleg is szerveznek egy tíz hektárnyi szakcsoportos telepítést. Ebben az esetben a gazdaság határozza meg a fajtát, a művelés módját, gondoskodik szaporítóanyagról, s térítés ellenében elvégzi a gépi munkát.

K. S.

Előkészületek az élelmiszeriparban az egységes kódrendszer bevezetésére

A gyártók, a) kereskedők és a vásárlók érdekét egyaránt szolgálja majd az egységes termékazonosító kódrendszer bevezetése; az élelmiszeripari üzemekben — központi útmutatások alapján — készülnek a program megalapozására, alkalmazására.

A MÉM területén már két évvel ezelőtt néhány üzemben megtették az első lépéseket. Kedvező tapasztalatokat szereztek például a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, ahol korszerű számítógép bekapcsolásával kódszámos termelési adat-, készletnyilvántartást tették lehetővé. A jelöléssel külföldre is szállítanak árut, és a megrendelőik kívánsága szerinti jelzésekkel látják el a termékeket. Szükség esetén a vonalkódot is alkalmazzák, azt a megoldást, amely a legkorszerűbb módszer. A hazai növény- olajiparban már 1983 végén átálltak a termékek jelentős résziénél a száimjelzéses megkülönböztetésre, azóta is ily módon kerülnek az üzletekbe például a margarinszállítmányok. A tejiparban szintén megalapozták az egységes rendszer bevezetését, egyebek között a literes, a félliteres tej kapott számozást, de a poharas készítmények és a sajtok azonosítását is lehetővé tették megfelelő jelzésekkel. A Győri Keksz- és Ostyagyár legújabb termékén is ott van már a jelzés; az exportszállítmányokon például a vonalkód található meg.

A MÉM ágazatainak mintegy fele bekapcsolódott a programba, egyharmada pedig kisebb-na- gyobb sikerrel már alkalmazza is a kódjeleket. A többi ágazatban kijelölték azokat a központokat, amelyek segítik az üzemekben a program indítását, a kódmunka megkezdését. Több kutatóhelyet, laboratóriumot bíztak meg például ezzel a feladattal.

A munka első részével mintegy két éven belül elkészülnek, a számítások szerint 1987 végére az összes élelmiszeripari termék valamilyen jelzést kap. Többnyire számozást alkalmaznak majd, a vonalkódot csak abban az esetben „írják ki”, ha a kereskedelem azt kifejezetten kéri. Az ilyen, kétségtelenül korszerűbb kódjelzés csakis akkor alkalmas széles körű bevezetésre, ha a kereskedelem rendelkezik kód olvasó készülékekkel. Addig, amíg erre nincs lehetőség, megelégednek a számjelzésekkel.

A kereskedők a rendelésnél, a termékazonosításnál, a leltározásnál, a számlázásnál stb. veszik majd hasznát a módszernek. A vásárlók számára a jelzések ugyan nem sokat mondanak, ám a fogyasztók végül Is Jól járnak, hiszen a gyártók és a kereskedők munkája jóval egyszerűbb lesz, ennélfogva még folyamatosabb lőhet az áruterítés, szállítás, készletezés. (MTI)