Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31. • PETŐFI NÉPE 0 5

Mosolyogjon!

— ön ma már népszerű.

— Én ezt így értelmezem: ,,Nép-szerű”. Témáimat az élet sűrűjéből merítem, onnan, ahol a nép fiai élik mindennapjaikat. Nyitva tartom a szemem, s nem dugom be a fülem. Igyekszem megtalálni azokat a témákat, melyek leginkább foglalkoztatják a ország Iáikéit, s ezekből' olyan írásokat készítek, majd adok elő, melynek hallgatásakor azt érzi a közönség: „A számból vette ki a szót!...” Koéka utcám egy ország utcájává válhatott, hiszen mindenütt épül panelház, mindenütt lakják ezeket az emberek, s mindenütt szinte pontosan ugyanazok a gondok is ...

— Megtudhatnánk valamit a terveiről?

— Jót írni és jól előadni. Nevettetni és elgondolkoztatni. Kacagtatni és könnyeket kicsikarni. Tehát úgy szeretnék a közönség elé lépni, hogy maradandó nyomokat hagyjak Ibenmük; hogy adni tudjam azt a valamit, amiért már érdemes pódiumra lépni. És csak pódiumra! Semmiféle diszlkós, balos, vacsorás rendezvényt nem szeretnék viccelődve kiszolgálni. Ezzel szeretném megtisztelni azokat, akik jegyet váltanak estjeimre. Nyílt kártyákkal című első önálló nagylemezem eddigi sikerére alapozva összegyűjtöttem a második nagylemez anyagát, remélem, 1986-ban ez is foroghat a korongokon, s a címe is megvan: Mi, negyvenhetesek. Közben összeállt a könyvem, melyet inem életregénynek szánok, hiszen túl korai lenne az emlékezés, de szeretném megmutatni azokat a tapasztalataimat, melyeket a szórakoztatás terén begyűjtöttem, s helyet kap a könyvben sok-sok írásom, sőt karikatúrám is.

— Jelenlegi önálló estje, a Banda Quijote folyamatosan műsoron van?

— Igen. Egyrészt a Mikroszkóp

Színpadon az Illetékesek vagyunk című műsor keretében, ahol Kol- tai Róbert és Farkasházy Tivadar a partnerem. Ezt az esteit egyébként mindenfelé bemutatom az országban — nagy örömömre sikerrel. ;

— Hogy bírja mindezt fizikummal?

— Magam sem értem. Gyakran gondolok arra, hogy ötfelé kéné szakadnom ahhoz, hogy mindent meg tudjak csinálni.

— Ügy tudom, szép eredménynyel végigfutotta az IBUSZ-ma- ra tanh.

— Igen, 3 óra 43 perc alatt. De jövőre légalább fél órát szeretnék ezen javítani a Szegedi Maratonin.

— Ennyire szeret futni?

— Nem! Ennyire szeretek élni! És az élet egy futó kaland!..;

K. A. G.

01 HOLL ZSUZSA, a kecskeméti Katona József Színház tagja: — Még mosolyogjak iá?

Amikor az újságíró leteszi a jegyzetfüzetet, a tolláit, általában akkor készül portréfotó interjúalanyéiból. (Persze, gyakran kattint a fotós beszélgetés közben is.) Hogy ne legyen mesterkélt a beállítási, ne nézzen mereven a lencsébe a partner, olyankor is „bedobulnk” vaialmiillyan témát: a kép kedvéért. Az persze általában nem kerül nyilvánosságra, hogy miről váltunk szót...

(-bor-)

0 BARON LÁSZLÓ, a Ci- róka Bábszínház volt vezetője: — Minek rólam fényképet csinálni?! Keressék ® NEOTON FAMÍLIA: — Az addig oké, hogy inkább a bábokat. te teázunk, kávézunk, de ki fizeti a számlát?

Minden fiatal tájékozott ?

(Straszer András felvétele)

első élmények viszont meghatározók, egy életre szólnak.

Mi érdekli a tiniket ?

Kíváncsi .voltam a fiatalok tájékozottságára, ezért felkerestem Szabóné Mikus Edit népművelő társaságában az egyik kecskeméti szakmunkásképző intézet diákjait. Vajon igazolódik-e Czeizel doktor állítása, miszerint nem igazán felvilágosultak a tinik?

Legtöbbjük könyvből szerezte be a számára szükségek ismereteket. Filmeket is láttak. A szülék látványát megdöbbentőnek tartják. A megkérdezettek többsége túl van atz első szexuális élményen. Egy végzős diák véleménye szerint fiútársat inkább csak .szájhősök, az is szép arány, ha 30—40 százalékuk lefeküdt már lánnyal. S a középiskola elvégzése után is sokan szűzen maradnak, ellentétben a közfelfogással. Á lányok azt mondják, megválogatják partnereiket, akivel járnak, hát még. akivel ágyba bújnák.

A srácok alaposan megtárgyalják egymás között a lányokkal kapcsolatos élményeiket, de nem verik nagydobra a történteket.

fc; «MURIUM *> I

Dr. Ritter László szülész—nőgyógyász számos ismeretterjesztő előadást (tartott az utóbbi években a városi tanács, a Vöröskereszt és a TIT támogatásával. Kecskeméti tapasztalatairól kérdezem:

— Sok százszor álltam diákok elé. Nemcsak én, hanem a kollégáim is fontosnak tartják a tájékoztató órákat. A gyerekek kérdéseit most is őrzöm, s feldolgoztam azokat, A tesztlapos , Rözvé lemónykutatás” eredményeit meg tu|dom mutatni. Csak néhányat emelnék ki: a megkérdezettek 33 százaléka orvostól hallott a fontos szexuális információkról, 49 százalékuknak volt már nemi kapcsolatuk, s nem kevesen 14 éves korban kezdték á nemi életet. Láthatja, ilyen a kép. Egy részük magas szinten tájékozott, sokak fejében teljes a sötétség. Gyakorlatilag minden iskolában ez a kettősség jellemző, esetleg ott szembetűnőbb a lemaradás, ahol nincs biológiaoktaitás. Nekem az a véleményem, hogy a szexualitás nem választható külön az egészségügyi kultúráitól.

Ritter doktortól hallottam az ideális szexuális felvilágosítás módozatát: koordináltan; kellő időben, megfelelően kell fellépni. A családnak, a pedagógusnak, az orvosnak. Igen, tudjuk, hogyan kellene...

Mégsem így van

onrrt -íRrn fí pírrBorzák Tibor

Nagy Bandó Andrást .néhány éve még nem ismerte az ország. De bakán ismerték az országban. Természetesen csak azok, akik tévés és rádiós népszerűség nélkül is meghívták egy-egy előadói estre. Aztán az 1981-82-es Humorfesztivál hirtelen országos népszerűséget hozott, s ő egycsa- pásriai ismert lett.

— Eredetileg is humoristának készült?

— Nem lehet erre a pályára készülni, de a tehetséget fölfedezve tudatossá válhat a szakma alapjainak elsajátítása. Persze inem volt idegen előttem a pódiumok viläga: amatőr színjátszóként drámai és vígjátéki figurákat is életre keltettem. Később szerettem volna felvételizni a Színművészeti Főiskolára, de mivel éppen „házasodhatmékorn” is volt, az utóbbi mellett döntöttem. Azt 'hiszem, a kettőt egyszerre nem tudtam volna az elképzeléseim szerint csinálni. Középszerű színész és éppen csak elfogadható férj sem szerettem vofllna termi. És arra godoltam: ha van bennem tehetség, az tíz év múlva is bennem llesz, majd ak'kor újra póbálkbzom a pályával, addig azonban igyekeztem megteremteni a házasélet jó körülményeit.

— Három—négy éve Ismeri az ország, s tíz éve fellép. Előtte nem gondolt arra, hogy „befusson”?

— Az ilyesmit nem szabad sürgetni, mint ahogy a gyümölcsérést sem jó mesterségesen előre- mozdítani. Én jól éreztem magam a naponta ismétlődő „közönségtalálkozókon", s a sikert nem azzal mertem, hogy rádió- vagy tévéműsorokban ott vagyok-e vagy sem. Számomra csak az volt a fontos, hogy jól végezzem a munkává vált kedvtelésemet, s ki tudjam alakítani a magam figuráját, stílusát, s pontosan 'körülhatárolható tegyen, hogy mit képviselek ezen a pályáin.

— Mégis hogyan Ismerték meg egyre több helyen?

— „Szájról szájra terjedtem” ... Azt mondta az egyik népművelő a másiknak: „Te, ez a Nagyban- dó jó műsorokat csinál, érdemes meghívni!”

A BORBÉLY LAJOS, megyei főépítész: — Jó leszek Így, Ingben? Vagy vegyek fel zakót? Mikor Jelenik meg a cikk: nyáron, télen?

A OH. MUSTON VÍZI JÓZSEF, múzeumvezető (Szór&katénusz, Kecskemét): — Nézzük csak: szemüveg nélkül mintha élesebb lenne a kép ...

A fiatalok (állítólag) mindent tudnak a szexről. Mégsem tudnád; semmit. Honnan veszem? Akikkel beszéltem az alábbi riport készítésekor, mindenki úgy vélekedett: elszomoritó képet kapok majd a tizenévesek szexuális felvilágosításáról, illetve az ezzel kapcsolatos tennivalókról.

Hát hol is tartunk? Talán az alábbi riportban választ adnak a

megkérdezettek.

A szülővel szinte senki nem osztja meg gondjait, örömeit, ami szexuális vonatkozású. Az egyik kislány megjegyzi: az anyja pirult el, ha beszélt róla... A barátnő a legmegbízhatóbb partner erre a célra. A moziba az is elmegy, aki félszeg. A kérdéseket viszont inkább írásban, adják oda a nőgyógyásznak, ha előadásra hívják az iskolába. Miről nem esik szó az ilyen tájékoztatókon, s mégis kíváncsiak lennének rá a diákok? Például az. hogyan történik a coitus, milyen módszerei vannak a fogamzásgátlásnak, milyen kiadványok jelentek, jelentnek meg a témáról, s melyek a szexualitás erkölcsi, etikai vonatkozásai. Ez (is) érdekelné a fiatalokat.

,,Elszomorít a gátlástalanság...”

Dr. Űry Imre, főosztályvezető- helyettes (Egészségügyi Minisztérium) :

— Pontosan tíz éve rendeltük el, hogy az iskolákban tartsanak felvilágosító órákat. Akkor naponta kaptam leveleket, hogy ne mondjam, nem túl barátságosakat. Az a véleményem alakult ki, hogy amit a tanórai beszélgetések adhatnak, már régen megkapták a gyerekek, más csatornákon keresztül.

Dr. Lux Elvira, szexuálpszi- chológus:

— Elszomorít a gátlástalanság, nemcsak szexuális vonatkozásban. Határit kell szabni ennek a folyamatnak.

Bácskai Júlia, pszichológus:

— Nem lehet külön Beszélni a szexualitásról, hiszen a viselkedéskultúra része. A felvilágosításról annyit: az egyik fiatal mindent elolvas, meghallgat, a másik meg nem. Akkor ki a tájékozódott?

Dr. Veres Pál, orvos-író:

— A szexológiait nem tanítják az orvosi egyetemen, de máshol sem. A nőgyógyászoknak nincs megfelelő képzésük. Az oktatásban is káosz van, nincs konkrétum., hogy mit mondjanak a pedagógusok a gyerekeknek. Pedig nekik határozott válaszokat kell adni!

. mert osztályfőnök voltam”

Már a bölcsődében, az óvodában el kell kezdeni a szexuális felvilágosítást. Mások még alttól is vonakodnak, hogy az általános iskoláiban szóba kerüljön a téma. Mit mond erről a pedagógus? Kovács Béla, a kecskeméti II. Rákóczi Általános Iskola tanéra:

— Az Erdei Ferenc Művelődési Közpömt szervezett tanfolyamot a tanároknak. Sajnos, nagyon kevesen jártunk az előadásokra, talán húsz—huszonötén. Ném tartották fontosnak, vagy nem értek rá a társaim? Inkább az előzőt sejtem az okok között. Én elsősorban azért mentem el mindig, mert osztályfőnök voltam, s voltak gondjaim a diákokkal. Nem azért, mert nem tudtam válaszolni ' kérdéseikre, hanem a módszerek, a megfelelő megoldási képletek hiányoztak. Nem egy-egy témáról szólunk most sem, hanem bizonyos jelenségekre, adódó szituációkra igyekszem receptet nyújtani. Mire gondolok? Az előadásokból kiderülhetnek a szexualitás biológiai állapjai, problémák vetődhetnek fel, de nehéz rövid idő alatt olyan, életvitelre, szexuális kultúrára szoktatni a fiatalokat, amelly egy életen át szükséges. Számos példát tudnék sorolni, hogy mi minden felszínre kerül tízpercekben, tornaórákon, kirándulásokon, de végül is ezek egyedi esetek. Minden tanár másképp italai magyarázatot rájuk.

Az egészségügyi kultúra része

így látja a népművelő

Sokain furcsál'lották, hogy a népművelők akarnak változtatni a _nem túl rózsás helyzeten. A szexuális felvilágosítás érdekéiben szabadegyetemet szerveztek Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központiban. Ennek már öt éve, s azóta megtört népszerűségnek örvend a sorozat. A megszállott szervező: Szabóné Mikus Edit, a központ munkatársa így vélekedik a fiatalok szexismereteiről:

— Nem szeretem a felvilágosítás szót, inkább azt mondanám: ismereteik a nemiségről... Van-e nálunk szexuális kultúra? Miit jelenít a szex a fiatalok számába? — Folytathatnám á kérdéseket, hiszen a kép sem egyértelmű. A felnőttek azt hiszik, a gyerekek mindent tudnak. Ismereteik csak félinformációk. Szavakat, kifejezéseket tudnak, a mögöttes tartalom már elmarad. Pedig arra lenne szükség, hogy ezeket értelmezzük, s ér- telmeztessük. Mit tehet a népművelő? Megszerveztem az előadásokat, a klubokat, s legutóbb a tinédzser-tanácsadót. Bízóin az eredményekben. Annak ellenére. hogy például a filmeken, jeleneteken vihognak, olykor bekiabálnak, kommentárokat fűznék a szexis látványokhoz. A beszélgetések sem mindig úgy sikerülnek, ahogyan kellene. A szülőkből, pedagógusokból hiányzik az empatikus érzés. Korán kezdik a fiatalok a szexuális életet? A szakemberek véleménye is az: nincs korhoz kötve. Az

Négyszemközt a humoristával

w,* , „ ^ * 'j:' '•■■'>*00 ' , te,' ,, ' ; , 'íí.'te te

AMIT TUDNI AKARSZ A SZEXRŐL...

egszaporodtak Mátyás király lustái. Jó királyunk fenn, fényes Visegrádon ugyancsak csodálkozott, mikor egyre-másra jöttek a feliratok, melyekben új lusta-státuszt kérelmeznek a végvárak kapitányai, latifundiumok urai. Még az udvari hoppméster is panaszkodott, hogy már rég ki kellett volna bővíteni a három jól bevált lustából álló munkacsoportot.

A fekete seregből is áldatlan állapotokról hozott hírt a kengyelfutó: A szokásos reggeli kopjatörés- re — melynek régebben az volt a jelszava, hogy idősebbek is elkezdhetik — néhány lovag ballag csak ki a harci térre, azok is inkább az előző napi elsőosztályú lovagi tornák megvitatása végett — mintsem egymásnak rugaszkodni.

Amikor a lusták már ágazati szakszervezet megalakításának gondolatával foglalkoztak, felvetődött a kérdés: veszélyben a centralizált monarchia?

(Közbevetés. A krónikás látnoki képességei igencsak korlátozottak: egyes dolgokról mindent tudni vél, míg mások — lehet, hogy a fontosabbak — bizony homályban maradnak.)

Mindenesetre uralkodónk összehívta a Királyi Bizottságot, melynek napirendjén az aktuális nemzetközi helyzet elemzése mellett a lusták társadalmi-szociális állapotának kérdései szerepeltek.

Kinizsi Pál — a Királyi Bizottság póttagja — úgy vágta a nehéz tölgyfa asztal közepébe buzogányát. hogy összezörrentek a rideg, üdítős ivókupák.

— Jó urak! Immár emberöltője, hogy malomkövein nyújtottam át jó királyunknak a bort a kies

rengetegben, — nehéz, vérzivataros idők voltak azok — de azóta sem marcangolta szívemet ily harag. Fáj kimondanom, de így igaz: renyhe a magyar! Fehércselédek kergetésében, poharazgatás- ban, mulatságokban bezzeg jeleskedik! Mire vezet ez elfajulás? Nem akarok vészharangot kongatni, de a rajnai páncélokon úgy csorbul ki magyar dárdánk, mintha szalmaszállal mennénk vadkanra. Iparunk sanyarú helyzete világlik ki ebből. Fegyverkovácsaink létszámgondokkal küzdenek, ráadásul ajtajukon ott a pergamen: Kulcskészítés megvárható. Jelszavunk: Nincs kinyithatatlan erény- öv. Rudabányán emelkedik a táppénzes napok száma, ércet szállító szekérkaravánjaink hónapokat késnek. Így harcolni még Istenben bízva sem lehet! Meg kell azt is mondanom, hogy minden vitézünk alig titkolt vágya, hogy behozza asszonyát a seregbe markotányosnőnek. Egy markotányosnő ugyanis annyi dénárt tud összeszedni, mint a délvidéki törökverő gyalogság összesen ben. Arról nem is beszélve, hogy az itáliai lószerszámot már körmöd aranyért sem tudjuk megvenni.

— És vajon minek táblából itt az udvarban ez a Galeotto Marzio, ha nem tudja kihasználni itáliai kapcsolatait — szólt közbe Mujkó.

Mujkó, az udvari bolond csak látszólag — késői krónikások melléfogásának eredményeként — képviselte az ellenzéket, valójában ő volt az ötletgazda. Éppen ezért nevezték néhányon elvtelen reformistának, pedig sipkájának csörgőin már a távoli jövő fényei csillogtak.

A zárt ajtók mögött zajló tanácskozásról a továbbiakban nem szűrődött ki semmi.

A Királyi Bizottság üléséről közleményt adtak ki, melyet váltott lovakon vittek a hírnökök a szabad városokba, s végvárakba.

A határozat általános irányelveket tartalmazott a gazdasági élet visszásságainak megszüntetésére, úgymint: tervszerűbbé kell tenni a bányák, a kézműipar, földek munkaerő-gazdálkodását, megszüntetni a szekérkaravánok üresjáratait, takarékosabbá tenni a nyersanyag-felhasználást, óvatosabban bánni az energiával, és egyáltalán a királyi elképzelések végrehajtásában nagyobb fegyelmet kell tanúsítani. (Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a modern manufaktúra megteremtését akadályozta a német-római császárral való rossz viszony. A kegyetlen despota embargót jelentett be az Élbától keletre fekvő országokba szállítandó csúcstechnikára. Hazai gépekből modern manufaktúrát?)

Radikális döntésre került sor a lusták ügyében. Ezt a késői korok historikusai reprezentációs határozat címen vették be kódexeikbe. A Királyi Bizottság szigorúan meghatározta azoknak az intézményeknek körét, melyek reprezentációs lustái tarthatnak. Az udvar, a kamara, a főrendek, káptalanok, néhány nagyobb végvár és a visegrádi kulturális központ kapott csupán státuszt. A többieknek le kellett építeni állományukat.

A végrehajtás persze akadozott, hiszen ki kellett találni, hogy mit kezdjenek az állás nélkül maradt lusták tömegével? Végül is néhányat sikerült a köz- igazgatásban elhelyezni, mások a céhek érdekvédelmi szervezeteiben kaptak helyet, megint mások a királyi ajtónállókat ellenőrző ellenőröket ellenőrizték.

Az események alakulásának vizsgálatát megnehezíti, hogy akkoriban nem voltak újságok — még hétfőn se — s így a krónikás kénytelen a fennmaradt töredékekre, esetleg továbbélő szóbeszédre hagyatkozni. Eszerint a státuszt vesztett lusták kiválóan beilleszkedtek. Régi munkahelyükön gyakorolt erényeiket új feladatkörükben is sikerült hasznosítaniuk, amennyiben nem sok vizet zavartak.

A bizottsági határozat nyomán következő prosperitásról nem maradtak fenn írásos emlékek. Igaz, az ellenkezőjéről sem. Az ásatásoknál azonban előkerült néhány kicsorbult kopja, behorpadt vért, fü- letlen agyagkorsó és jó néhány üres pénzesládika, melyek óvatosságra intenek a túlzott optimizmussal szemben.

Egyvalami azért biztos. Mátyás király lustái olyan — a magyar történelemben mélyen gyökerező — tradíciót teremtettek, amely vérzivataros évszázadokon ivei át, mintegy megtartó erőként. És gyanánt.

Hámori Zoltán

Mátyás lustái