Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

r ff 4 O PETŐFI NÉPE # 1985. december 30. Szülővárosában is próféta /I vállalkozó igazgató A kiskunhalasi városi építő­ipari vállalat, a KUNÉP az ágazat sikeres cégei közé tartozik. Közel ezer dolgo­zóval — könyv szerint'176 mil­lió forintnyi álló- és forgóesz­közt használva — termelési ér­tékük az idén 360 millió körül alakul, s emellett több mint 30 millió forintos nyereségre számí­tanak. Ha az igazgató hiteles portréját kívánjuk megrajzolni, nyilván nemcsak magát, hanem közvetlen környezetének őt jól ismerő tagjait is meg kell kér­deznünk, mik is az illető legfőbb erényei. Nos — mint mondjak —, Csapó Istvánnak átlagon fe­lüli képességei vannak ahhoz, hogy maga körül alkotó légkört teremtsen. Olyan menedzsernek tartják, aki nem hagyja majgát elveszni a szakmai részletekben, kollégáinak széles körű önállósá­got ad a feladatok megoldására. Nem lehet azonban félrevezetni sem, hozzáértése és emberisme­rete segíti munkatársainak kivá­lasztásában, tudja, hogy kire hallgasson, s az elébe terjesztett változatok közül megbízható íté­lőképességgel hozza meg a helyes döntést. Csapó István abból a szem­pontból szerencsés vezetőnek mondható, hogy a társadalmi­gazdasági környezet különösebb nehézség nélkül lehetővé tette számára a vállalkozói magatar­tás gyakorlását. A KUNÉP ugyanis 1967 októberében ala- • kult meg, vagyis az új mechaniz­mus gyermeke. Felülről jövő di­rektívák, konkrét számokat öltő tervutasítások sohasem befolyá­solták a kollektíva szemléletét, a dolgozók kezdettől fogva hoz­zászoktak, hogy övék a lehetőség, de a felelősség is. Nem várhat­ták, hogy a sült galamb a szá­jukba repüljön, s arra sem volt lehetőségük, hogy a felettes szerv illetékeseire „visszaolvassák” az esetleges kudarcok okait. No de haladjunk sorjában. Csapó István 18 éve ugyanabban a székben ül. De hogy került egyáltalán oda? Egy kiskunhala­si ifjú 1952-ben — gimnáziumi érettségije után —, a műegyetem építészmérnöki karára jelentke­zett, de nem vették fel. A fővá­rosban próbált szerencsét, az Építőgépgyártó Vállalat műsza­ki rajzolójaként. Leszerelése után — 1957-ben — otthagyta Budapestet, mert akkoriban — az ipari létszámleépítések idején — egy magafajta pályakezdő előtt nem sok perspektíva nyílt. Szülővárosában fizikai munkás­ként kezdett, többfelé dolgozott, s a strandfürdő építésénél már — mint anyaggazdálkodó —, rö­vid időre kapcsolatba került je­lenlegi szakterületével. A Dél- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vál­lalatnál állapodott meg, ahol ki­lenc évet töltött el, s a végén a tervosztály vezetőjének mond­hatta magát. Ugyanitt hét esz­tendőn keresztül ellátta az szb- titkári feladatokat is, s ebben a két beosztásában jelentős gazda­sági-politikai vezetői gyakorlat­ra tett szert. Szunnyadó építés- szervező tehetsége saját lakásá­nak kivitelezési munkálatainál bontakozott ki. 1962-ben — az országban elsők között —, indí­totta Kiskunhalason lakásépíté­si akcióit a KISZ. Egy harminc . tagú építőközösség elnökeként Csapó István nevét széles kör­ben ismertté tette. Az utóbbi kö- zel két évtized bizonyította, hogy a város vezetői aligha találhat­tak volna alkalmasabb igazga­tót a szerveződő tanácsi építő­ipari vállalat élére. A sikerek­ről beszéljen ő maga: — Kezdetben alig volt néhány kisebb gépünk, ma csak a jár­műveink száma közel hetven. Egy mérnökkel indultunk, jelen­leg hatvan diplomásunk van. Át­szervezés során átvettük a ha­sonló kiskunfélegyházi vállala­tot, s' az ÉPSZER halasi építés- vezetőségét. Hat éve külföldön is vállalunk munkát — nyereség- 'gej. Kereskedelmi tevékenysé­get is folytatunk, ezt a jövőben szélesíteni kívánjuk. Két éve, piaci értékesítésű lakásépítés finanszírozására — az országban elsőként —, lakossági kötvénye­ket bocsátottunk ki. Ez komoly kockázatot jelentett, mert a nyolcvan lakásból nyolc még ve­vőre vár. Különösebben persze nem nyugtalankodunk, úgy gondoljuk, hogy az emberek a lakáshoz juttatás támogatási rendszerének megváltoztatására várnak. Az egész akciót várha­tóan hat-hét százalékos nyere­séggel zárjuk. Csapó István tehát vállalkozott, s nyerésre áll. Ami ritka, saját szülővárosában lett „próféta”. Ügy hírlik, semmi pénzért sem hagyná el Kiskunhalast, ahol a tanács műszaki-kommunális ál­landó bizottságának elnökeként a társadalmi munkából is kive­szi a részét. Kitüntetései közül a Munka Érdemrend közelmúlt­ban kapott arany fokozata a leg- értál^esebb. Bálái F. István KIEGÉSZÍTŐ TEVÉKENYSÉG A TSZ-EKBEN Tények és következmények „Mi a kiegészítő tevékenység­nek köszönhetjük a talpo«ma­radást”. Ekként összegezte a kö­zelmúltban megtelt pályájukat egy szövetkezeti vezető. Vélemé­nyével nincs ‘is egyedül, a me­zőgazdasági nagyüzemek, nagy része az alaptevékenységen — a növénytermelésien, az állatte­nyésztésen — kívül Ikereste bol­dogulását. Ezt egyébként a sta­tisztika is igazolja: a mezőgaz­dasági nagyüzemek bevételének harmada származik a kiegészítő tevékenységből, a nyereségüknek viszont a fele, egyes térségekben ennél is jóival nagyobb aránya. S ahol nem ezt aiz utat vá­lasztották? Arra akár tiamimese is lehetne két szomszédos gazdaság példája, amelyeket földrajzilag csupán egy főút., jövedelmező­ségben tízmilliók választanaik el egymástól. I Országszerte hanyatlik Fél évtizede az út bal oldalán még vígan élteik, napsugarasnak látták jövőjüket, mert tisztes nyereség maradt a számlájukon. Mindezt az alaptevékenységgel érték él, s erre akkoriban büsz­ke is volt a szövetkezet vezetősé­ge. Híresztelték sikereiket, s meg­szólták azokat, akik a kiegészítő tevékenységben látták -jövőjü­ket. Szemben velük szegényes volt a termelőszövetkezet, vesz­teséget veszteségre halmozott, s a szanálási bizottságnak kellett rendet teremtenie. Ennek egyik módszere az lett, hogy új veze­tek kerültek a gazdaságba, akik viszont a kiegészítő tevékeny­ség jövedelemjavító hatásában hittek, s annak fejlesztésére ala­pozták a jövőt. Mostanra átbillent a mérleg nyelve. Az út bal oldalán — a korábbi gazdaság földjén — ve szteséges a gazdaság, a másik felén, ha nem is tefciirtíélyes, de biztonságos jövedelemmel zár­ják az éveket. A mostani lema­radók nem :. szégyellik bevalla­ni: tévedtek, amikor lemondtak a kiegészítő tevékeny-égről, s ez Itt l a vesztük. A példa igazságához persze tnég hozzátartozik, hogy mind­két termelőszövetkezet kedvezőt­len adottságú. S az általában is igaz. hagy elsősorban e térségek mezőgazdasági nagyüzemed kény­szerültek a kiegészítő tevékeny ­ség gyorsabb bővítésére. Az át­lagosnál mostohább adottságúk ugyanis megdrágítják a terme­lést. s nem teszik lehetővé a na­gyobb termésátlagok elérését, így a nagy költség, kiicsi bevé­tel összefüggéséből csak szerény nyereség vagy veszteség kere­kedhet ki. A megélhetés nélkülözhetetlen velejárója tehát e vidékeken a kiegészítő tevékenység, amely mostanában országszerte ha­nyatlik. A VI. ötéves tervidő­szak elején még évi 20 száza­lékkal nőttek a kiegészítő tevé­kenységből származó bevételek, egyes gazdaságok pedig rövid idő alatt még is duplázták be­vételeiket. A megtorpanás 1984- ben már jól érzékelhetővé vált: a kiegészítő tevékenység terme­lési értéke folyó áron -2,5 szá­zalékkal nőtt, de változatlan áron ez már csak 0,8 százalékos bővülést jelenített. 1985-ben to­vább romlott a helyzet, hiszen változatlan áron számítva, csök­kenésről beszélnek a gazdasá­gokban. I Kedvezőtlen adottságok i Megcsappant lehetőségek Ez persze önmagában még nem volna baj, nem rendítené meg a gazdaságokat, ha a mező­gazdasági termelésből származó jövedelem elég volnia a tailpon- mairadáshoz. A kedvezőtlen adottságú körzetekben azonban nem elég, mert a mezőgazdasági termelés kialakult szerkezete az átlagosnál" is rosszabb helyzetbe hozza a gazdaságokat, E térsé­gekben, éppen a kedvezőtlen ter­mészeti adottságok miatt, az ál­lattenyésztésre alapozták a gaz­dálkodást. amély általánosság­ban is gyengébben jövedelmez a növénytermelésnél, egyes ága­zatai pedig veszteségesek. Ma­gyarán, ha e gazdaságokban adottságaikhoz igazodtak, eleve nehéz helyzetbe hozták magukat. Ezt egyébként a statisztika is SAJTÖPOSTA Mikortól lehet valaki tulajdonos? bizonyítja, A kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek az összes termelési értéknek a 44 százalékát állítják elő. Az átla­gosnál nagyobb jövedelmezősé­get hozó búzáinak a 35 százalé­kát termelik, a szerény nyeresé­get vagy veszteséget adó szarvas- marhának viszont a 44 százalé­kát, a juhoknak az 57 százalé­kait tartják. Az említett adatok­ból könnyen kikövetkeztethető: a jelenlegi jövedelmezőségi ara­nyok mellett nem tartható fenn a korábbi termelési szerkezet, il­letve aíhol mégis ragaszkodnak hozzá, eleve lemondanak a jö­vedelmező termelésről,' A kialakult termelési szerkeze­tet persze sok minden meghatá­rozhatta, egyebek között jelentős hatással volt rá az adott gazda­ság vezetőinek szemlélete, az irá­nyítás színvonala is. A bevezető­ben említett, egyedi példán kívül ezt jól szemlélteti, hogy a kedve­zőtlen adottságú nagyüzemeknek csak a 12 százaléka volt tartósan veszteséges a VI. ötéves tervidő­szakban, 25 százalékuk viszontt magas hatékonysággal — vagyis száz forint befektetés után 12 fo­rintnál nagyobb jövedelemmel — gazdálkodott. Legalább három évig gondoztam a közelben la­kó egyik idős magányos asszonyt, aki hálából az örökösévé tett, kérve, hogy a családi ház tulajdon­jogát később engedjem át kislányaimnak, akiket nagyon szeretett. Mindezt megfogadtam. Nemrégen elhunyt a néni, s azóta fáj a fejem a végrendelke­zés miatt. , A hagyatéki ügyben eljáró hivatal tisztviselője tudomásomra hozta: mivel a gyermekek még kis­korúak — a legidősebb is csupán a tizennegyedik évében jár —, nevükre nem jegyezhető be az in­gatlan birtoklási joga, csak az enyémre, S itt a bök­kenő, hiszen már van saját házam, még egy nem lehet, vagyis meg kell tőle válnom. Az eladás előtt persze rendbe kellene tenni az épületet (a tűzfala kidőléssel fenyeget, a vakolata omladozik stb.), a munka azonban sokba kerülne, pénzem pedig már annyi sincs, hogy a kirótt jelen­tős illetéket idejében megfizessem. Igaz, ha minden simán menne, akkor sem hagyna nyugodni a lelki­ismeret, hogy megszegtem az ígéretemet. Fogal­mam sincs, mit tegyek, s hogy mikortól lehet tu­lajdonos egy kiskorú ... — kesereg a szerkesztősé­günkbe érkezett levél írója. Ez az eset nem tipikus, de már nem is egye­di, ezért ismertetjük a nyilvánosság előtt, a vele kapcsolatos legfőbb tudnivalókkal együtt: Kezdjük azzal, hogy az illetéktartozás fizetésére kötelezett kérhet részletfizetési kedvezményt az összeget megállapító illetékhivataltól. E kedvez­ményt megadja a hatóság, ha azt indokolják a ké­relmező szociális és egyéb körülményei. Ami pedig az említett másik gondot illeti, az is megoldható. Jogszabály teszi lehetővé, hogy a tulajdonos a részére megállapított mértéken felül lakástulajdont (ingatlant) az úgynevezett elidegení­tésre előírt kétéves határidőn belül — mely idő­pont konkrét esetben a hagyatékátadó végzés jog­erőre emelkedésétől számítandó — átruházhatja a 16. életévét betöltött gyermekére. Az ilyen tartal­mú szerződés mentes az okirati, a vagyonátruházá­si és telekkönyvi bejegyzéssel összefüggő illeték alól. Ha jól értelmezzük olvasónk helyzetét, a rövi­desen tulajdonába jutó ingatlantól legkésőbb 1988 elejéig kell megválnia, amikor már a legidősebb leánya betölti a 16. életévét, s birtokossá válhat. Így hát maradéktalanul megvalósulhat az örökha­gyó akarata. Maradéktalanul, de nem egyforma fel­tételek közepette, ugyanis a jelenlegi rendelkezé­sek alapján csak az egyik érdekelt kislány lehet kedvező módon ingatlantulajdonos, a másik — jó­val több mint két esztendő elmúltával — már csak az illetékfizetés terhe mellett. Más nevén írni — nem dicsőség! A november 24-i Sajtóposta rovatunkban hírül adtuk, hogy a városiasodé Jánoshalmán 1000 négyzetméteres ABC-áruház épül. Közlésünkkel a helyben la­kó Agócs Jánosnak is válaszol­tunk. aki írásban juttatta elhoz­zunk ezzel kapcsolatos kérdését. Nemrégen ismét levelet hozott a posta Agócs Jánostól, ezúttal az igazitól, a jánoshalmi műve­lődési központ igazgatójától, aki arról tájékoztatott bennünket, hogy a korábbi leveleit niem ő írta, vagyis valaki visszaélt a ne­A biHokunkban levő két alá­írás egyértelműen bizonyítja, hogy más kezektől származik. Dehát mi célt szolgált az efféle névhamisítás? Ki rejtőzik mö­götte? Az olvasók, a levélírók sonaiit mi komolyan vesszük, ‘azok fon­tos dokumentumai tájékoztató munkánknak, és segítik a kö­zösségi, vagy éppen egyéni célú jogos gondok megoldását- Hogy ez a jövőben is így tegyen, ah­hoz nemcsak nekünk kell őszinte tisztelettel viseltetnünk a kapott levelek iránt, de azok feladóinak is lirárntuinik. Az ő tiszteletük leg­elemibb jele a saját név hasz­nálata! Örömünkre szolgál... Kiskunfélegyházán lakik Térjék Józsefné, akii a Besse­nyei utca és a környéke, vagyis az V. ikerüleit lakosai (nevében régóta sérelmezi, hogy a víztorony melletti fü­ves-fás terület olyan rende­zetlen és szemetes, hogy szin­te szégyene a városnak. Pedig ött szép park lehetne, ahhoz persze az illetékesek akaratá­ra. némi anyagi áldozatira, és óvó gondosságára is szükség lenne. Nos, úgy tűnik, olvasóink ismételt kérelme, hosszú tü­relme ezúttal szó szerint is rózsáit tereim, hiszen e terü- .. letéri,.^ ..^papokban .í^r^t^s változásokra került sor, me­lyekről levelezőnk tájékoztat­ta lapunkat: A víztoronynál levő beépí­tetlen négyzetmétereket vég­re bekerítik a városgazdálko­dás emberei, s gondoskodnak a védett környezet zöldöveze­tének kialakításáról. örö­münkre szolgál ez az intéz­kedés, melyért köszönetét mondunk a városi tanácsnak. A tervek szerint 1986 tava­szától már virágoktól és egyéb növényektől pompázik a park, mely nemcsak a kör­nyékbelieknek nyújt pihenésit, szép látványt, de az arrafelé gyakorta megforduló idege­neknek is. ÜZENJÜK „Művelődni vágyom’* jeligére, Ba- lotaszállásra: A „naiv művészet” ki­fejezés azt jelenti, hogy az alkotónak (festőnek, szobrásznak) nincs megfe­lelő szakvégzettsége, mégis rendsze­resen forgatja az ecsetet, faragja a szobrot, általában a kor művészeti stílusától függetlenül, elsősorban a saját belső világát, képzeletét kife­jezve. Hazánkban a két világháború között vált honossá e művészet, mely­nek rokon vonása van a népművé­szettel, a gyermeki alkotásokkal, s a primitív népek művészetével. A naiv alkotók munkáiból jelenlég a budapesti Néprajzi Múzeumban te­kinthető meg gyűjteményes kiállítás. VÁLASZ CIKKÜNKRE Illetményföld-ügyben — további kérdőjelek Az eredményesen gazdálkodók többsége azonban éppen a ki­egészítő tevékenység révén ke­rült jobb helyzetbe, annak segít­ségével találták meg a kiutat. Miután most megcsappantak a -lehetőségek a kiegészítő tevé­kenység fejlesztésében, a kilába­lás útja is szőkébbre zárult. Se­gíti rajta az áthatolást, hogy jö­vőre javul az állattartás jöve­delmezősége. és a VII. ötéves tervidőszakban a térségi fejlesz­tési programok H megvalósulhat­nak, Mindezekre szüksége vain a kedvezőtlen adottságú térségek­ben gazdálkodó nagyüzemeknek, hiszen a mezőgazdaságban dol­gozóknak több mint. felét foglal­koztatják. s biztonságos megél­hetésükről a jövedelmező terme­lés révén gondoskodhatnak. V. Farkas József Október 28-i Sajtóposta ro­vatunkban köz­readtuk a mat- kópusztai óvo­da vezetője, Galambosné Hegedűs Éva panaszát arról: hivatalos el­számolás híján nem ellenőriz­heti, mibe ke­rül illetmény- földijén'ek meg­művelése és mennyi a termése. Közöltük, hogy csupán szóban informálták kis gazdasága eredményéről, amit kétkedve fogad, már csak azért is, mert legutóbb ilyen címen elő­ször 980, később 909 forintot — a birtok után fizetett adó össze­génél alig többet — akartak ré­szére átadni. Cikkünkre válaszolt a közigaz­gatásilag illetékes helvéciai ta­nács elnöke, valamint a megyei tanács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya, mely felkéré­sünk alapján folytatott vizsgála­tot. E hatóságok a következőket állapították még: A földügyeket a helyi általá­nos iskola igazgatója, Ágoston László intézte, aki az 1984-es év­re tizennégy pedagógus igényét jelentette be a rendelkezésre álló — hat hektárnál valamivel na­gyobb — területre. Azt — meg­áll apadás értelmében — a hel­véciai Petőfi Termelőszövetkezet művelte, amely a felmerült költ­ség és a termés különbözeiét, a személyenkénti 909 forintot eljut­tatta a nevelőknek, közöttük a vezető óvónőnek is. Miután ő nem volt hajlandó átvenni a — sze­Nagy Torma Gyulánénak, Kiskun­halasra: A Munka Törvénykönyve szerint a huszonöt, negyven és az öt­ven esztendőt munkaviszonyban töl­tött dolgozó részére jár az egyhavi személyi alapbérnek megfelelő jubi­leumi jutalom. Ez nyugdíjazáskor a legalább harmincöt, Illetve negyven­öt évi szolgálati idő után is kifize­tendő. A huszonöt évre vonatkozóan nincs érvényben hasonló kedvezmény, ha tehát önnek — aki most kerül nyugállományba — csupán 24 év és 95 nap elismert munkaviszonya van, nem igényelheti e járandóságot. Rúttal Józsefnek, J.akitel ékre: Amennyiben ön az öregségi nyugdíj­korhatár elérése előtt két-három év­vel véglegesen megszakítja munkavi­szonyát, abból semmiféle jogi hátrá­nya nem származik, sőt a most fo­lyósított baleseti járadékát is tovább kapja, mely összeget nyugdíjazása­kor az ellátása megállapításának alap­jául veszik figyelembe. Ami a másik kérdését illeti, közöljük, hogy az öz­vegyi nyugellátásban részesülő nő az ötvenötödik életévének betöltése után Is jogosult a hozzátartozói ellátására, függetlenül attól, hogy házasságot kőt. vagy élettársi kapcsolatot létesít. Helyrehozták a mulasztást rinte túlságosan kevés — pénzt, az visszakerült a szövetkezet pénztárába. Ha még van ezzel kapcsolatosan fenntartása, sérel­me, orvoslásért a munkahelyén levő munkaügyi döntőbizottság­hoz fordulhat. A vizsgálat végezetül kiderí­tette: a pedagógusföldek gyen­gébb minőségűek, mint a kör­nyékbeli háztájik, ahol a maga­sabb termésátlag elérését segítet­te, hogy a tagok is kivették ré­szüket a talajelőkészítés, vetés, növényápolás munkáiból. A szerk. megjegyzése: Válaszadóink, sajnos, nem tértek ki a korábbi Írásunkban felvetett né­hány fontos kérdésre, például: Ml ok­ból nem kapott máig sem olvasónk tételes — írásba foglalt —1 pénzügyi elszámolást? Az illetményföld jöve­delme fejében hogyan ajánlhattak ne­ki kétféle összeget? Törvényszerű-e, hogy minimális termöképességű föld kerüljön a pedagógus használatába? Való igaz, informátoraink leszögez­ték: további kifogás esetén beadvány küldhető a döntőbizottsághoz, ml azonban arra számítottunk — az em­lített óvónővel együtt —, hogy az ügy valamennyi rejtélyét kibogozzák ellenőrzésük során a felügyelet szak­emberei. Nem Így történt. Vajon miért? Futhat a pénze után? címmel nemrégen írtuk meg e hasábo­kon, hogy az egyik kecskeméti olvasónk immáron hónapok óta várja, hogy a tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet által részére postán, kiutalt csaknem 2 ezer forintot végre kézhez kapja. Cikkünk nyomán vizsgálatot folytatott a Szegedi Postaigazga­tóság, melynek megállapításáról, intézkedéséről ezeket közölte a helyettes igazgató, dr. Lénárd László: A tévesen címzett utalvány ősz- szegét a kecskeméti 1-es számú postahivatal nem tudta kézbesí­teni. Kezelési hiba miatt azonban késve juttatta vissza e pénzt a feladónak, aki csak azt követően gondoskodhatott az újbóli kiuta­lásról. A keresett forintjait azóta felvette olvasójuk, akitől elnézést kérek a történtekért. A mulasztó dolgozónkat felelősségre vontam. Szerkeszti: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents