Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-04 / 284. szám

4 m PETŐFI NÉPE • 1985. december 4.

MILYEN SZŐLŐT ÜLTETNE AZ IGAZGATÓ?

Növelhető a termésbiztonság

Negyedik évét ?árja a Szőlészeti Borászati Kutató Intézet azóta, hogy 1982-ben a r.e. észeti Egyetem felügyeletével tevékenykedik, és az ország különböző helyein (Pécs, Badacsony, Eger, Tárcái) korábban meglevő kutatóállomásait a körzetekben levő borkombinátokhoz csatolták. Dr. Zilai János igazgatóval elébb erről az időszakról beszélgettünk.

— Eredményesnek tartja az elmúlt esztendőket?

— Néhány tapasztalt kutató mellett sok fiatallal folytattuk és bővítettük a munkánkat, eredményeink ma már számottevőek. Harmincháróm elismert új fajtával és klónnal rendelkezünk. Sikeresek a vegyszeres gyomirtással, a növeke'désszabályozAkkal, a szennyvíz-öntözéssel kapcsolatos kísérleteink. Az utóbbit a badacsonyi állomás kutatóival dolgoztuk ki, és reméljük, hogy Kecskeméten kívül nagyobb települések, városok környékén létesült szőlőültetvényeken is hasznosítják. A borok stabilitásával, a vörösbor-erjesztéssel, a borkezelési segédanyagokkal foglalkozva ugyancsak eredményeket említhetek. -Meghatároztuk a legfontosabb szőlőfajták szüreti időpontját és az erjedés optimális feltételeit. Alapkutatásaink közül a fotoszintézissel, a széndioxid-asz- szimilációval foglalkozó munkáinkat említem. Az egyetem szőlő- termesztési tanszékével szőlő katasztert állítottunk össze, amely különböző szőlőfajták, borok leg- fontosab paramétereit tartalmazza. Tizennyolc gazdasággal van együttműködésünk, tíz helyen párhuzamos (tartam) kísérletet végzünk öt fehér- és öt vörösbort adó fajtával... És még sorolhatnám részletezve az ökonómiai kutatásainkat, amelybe!» a szőlőtermesztés körzeteinek vizsgálata

történik.

— Régebben már hangot adtak neves kutatók is annak, hogy az Alföldön, a homokvidéken nem érdemes szőlőt termeszteni. Mi az

ön véleménye?

— Nélkülözhetetlen az alföldi szőlőtermesztés. Nemcsak meny- nyiségi szempontból — de egyes fajtáknál és termőtájaknál a minőséget is említhetem — meghatározó jelentőségű a hazai borászatban.

— Szavaiból érződik: az alföldi borvidéket nem tekinti egységesnek ...

— Korántsem az. Olyan mikro- körzetek (hajósi, kiskőrösi, halasi, sáikrai stb.) „nőttek” ki, amelyeket külön rangra érdemes emelni a kitűnő minőség és a borok beltartalmi értéke miatt.

— Azonos viszont a gond, nevezetesen a termésbiztonság, amely kisebb a Duna—-Tisza közén, mint a domb- és hegyvidékeken.

— Ebben nincs vita a szőlészek között, de mégsem olyan egyszerű a helyzet, hogy csak tudomásul vegyük. Mert ezen lényegesen lehet javítani a helyes fajtaváltással, művelésmóddal, tápanyag- és vízellátással, valamint a környezetükből kiemelkedő és így magasabban fekvő, jobb területeken történő telepítésekkel. Megjegyzem még: az egész országban csökkent a szőlő termésbiztonsága azzal, hogy (munkaerőgondok és gépesítés miatt) magasművelésre tértünk át a korábbi kis tőkeformákról.

— Ezért is tapasztaltuk, hogy a februári nagy hideg megviselte az ültetvényeket és az országban jelentősen csökkent a szőlőtermés?

— Országos felmérés szerint kilencezer hektáron, a szőlő teljesen kifagyott, 18 ezer hektáron a törzseket újra kell nevelni, s mintegy ötezer hektáron tapasztalható még-, jelentősebb kár. Ugyanis a szőlő csak viszonylagosan fagytűrő, de nem télálló. Vagyis a mínusz 15 Celsius-fokot tartósan elviseli, a mínusz 20-at csak jó kondíciójú (de nem minden fajta) szőlő éli túl, mínusz 25 Celsius-fokon a mélyfekvésű részekben csaknem valamennyi fajta elpusztul, a mínusz 30—35 fok bizonyosan valamennyi szőlőtőke halálát .okozza. Eltérő a fajták téltűrése is. A hőingásra (felmelegedés—lehűlés) másként reagálnak, és a regenerációs képességük is különböző. Az elpusztult éves vesszőket például a Zala gyöngye-, Bianca-, Kunleánytőkék jól pótolták az elmúlt tél után is, a Pannónia kincse, a Favorit, a Chasselas regenerációs (képessége viszont minimális.

— Ez utóbbi fajta azonban az idén is igen jó termést hozott.

_— Mert a viszonylagos fagytűrő képessége és téltűrése jó. A termésbiztonság nemcsak a téli hideggel függ össze. A késő tavaszi mínusz egy fokos lehűlés is károsítja a hajtásokat. Még nagyobb bajt okoz a rothadás, amely másodlagos gombafertőzés következménye. Ugyanis ha a szőlőbogyók a nyár végi, őszi esők után felrepednek, a tőkén megrothad az egész termés. Nehezen reped meg a Jubileum 75, a Bianca, a Kunleány és a Kékfrankos bogyója, míg az Ezerjót, Rizlingszilvánit, Rajnai rizlinget (amelynek fagytűrő képessége kitűnő) könnyen meghasadó bogyója miatt a bothrytis gyorsan rothasztja.

— Ügy tűnik, nincs tökéletes fajta.

— Olyan valóban nincs, amely minden paraméterében legjobb: fagy- és téltűrő, jó regenerálódó, betegségeknek ellenálló, magas mustfokú, kiváló minőségű bort ad és még hektáronként 15 tonnát is terem.

— Mint ahogyan emberben is lehet hibát /találni, így a szőlőfajtákban is.

— Mégis azt mondom: a szőlővel könnyebb a helyzet, lehetőségünk van — ha kis lépésekkel is — a tökéletes, elméleti fajtához közel jutnunk. Elsőként említem a 'talaj tápanyagellátását. A nagyobb káliumadagolással a minőséget (mustfokot), fagytűrő képességet és betegségekkel szembeni ellenállóságot fokozhatjuk a növényben. De a termesztéstechnö- lógia minden részlete fontos (metszés, zöldmunkák, vízellátás stb). A fajták genetikai javítása • pedig a nemesítők feladata.

— Végül megkérem, árulja el, hogy az ismert fajták közül a Kiskunságban, a saját kertjében (ha volna) ön melyiket telepítené?

— Kékfrankos, Medina, Bianca, Zala gyöngye, Chardonnay, Rajnai rizling kiónjai közül választanék, valamint még a Kunleányt, Karátot, Jubileum 75-öt és az Ezerfürtűt venném számításba.

Cs. I.

Tapasztalatok

Miklőstelepen

I

Az Alföld jellemző fajtái voltak: az Ezerjó, az Izsáki sárfehér, a Kadarka, Kövidinka, Piros szlanka, Pozsonyi fehér. Takarásos fejmüvelésnél nem tűnt ki — nem volt zavaró —i a fajták fagyérzékenysége. Amióta az alacsonyról a magasművelésre tértünk át, a hagyományos tömegbort adó fajtákat fokozatosan kiegészítették (néhol felcserélték) Nyugat-Európából származó, a téS fagyokat jobban tűrő fajtákkal: Chardonnay, Chasselas, Sajna:, rizling, Szürkebarát, Cabernet sauvignon és Kékfrankos stb. A nagy terméshozamra <ere teljes rügy terheléssel), a jó minőségre (késői szürettel) tőrekedve évről évre próbára tettük szőlőtőkéinket. Ezek a tényezők pedig nagy veszélyt rejtenek magukban kemény telek beálltakor.

A Kertészeti Egyetem Szőlészeti Borászati Kutató Intézet Kecskemét-Miklóstelepén lévő kísérletben megvizsgáltuk több borszőlőfajta viselkedését az 1984—85. évi tél után. A kísérleti terület fekvése mély, tengerszint feletti magassága 112 méter. A tőkék művelésmódja magaskordon, szálvesszős metszéssel. Az ültetvény kilencéves. A kísérletben lévő fajták főmmel eurázsiai hibridek.

A kapott eredmények alapján, tapasztalataink a következők.

Az eurázsiai fajták között a régi fajták közül Cabernet sauvignon, Chasselas, Kékfrankos, Muscat Qttoneí, Rajnai riziing és a Zöld veltelini; az új fajták és hibridek közül a Cserszegi fűszeres, Gyöngyrizling, Kecskemét 9, azok amelyeknek viszonylagos téltűröképessége jó, fő rügyeik 0—30 százalék között pusztultak el. Kevésbé fagytűrőknek bizonyultak — főrügyeiknek több mint 60 százaléka elpusztult — a régi fajták közül az Ezerjó, Kö- vidinka, Kadarka, Hárslevelű, Merlot, az új fajták közül pedig a Zengő és Zenit elnevezésűek.

Az interspecifikus fajták között az eurázsiai—amurt hibridek közül a Kunleány, Alföld 100, Cabernet szevernüj; az eurázsiai—amerikai hibridek közül a Bianca, Zalagyöngye, Medina, RF 16, RF 48; az

eurázsiai—amuri—amerikai hibridek közül a C

_43,

C

—50 nevű és jelű szőlőfajtáknak jó a viszonylagos téltűrőképesstgük, főrügyeik 0—22 százaléka pusztult el. Kevésbé fagytűrő ebben a csoportban —, főrügyeinek 5(5 százaléka elpusztult —»az eurázsiai— amerikai hibrid Pölöskei muskotály.

A kemény tél után jól regenálódó fajták voltak a Kövidinka és a Szőlőskertek királynője kereszteződéséből származó muskotályhibridek. Ezeken 1985-ben is csaknem teljes termést lehetett szüretelni.

Hogyan él a növény télen?

A NAGY PUSZTULÁS EGYIK OKA:

FELMELEGEDÉS UTÁN LEHŰLÉS

Az 1984—85-ös tél szőlőültetvényekben okozott károsító hatásának megértéséhez ismernünk kell a szőlő áttelelésének élettani körülményeit is. A szőlő a tél folyamán először úgynevezett mélynyugalmi állapotban van. Ez az időszak rövid (körülbelül egyhónapos időtartamú), kezdetét a különböző szőlőfajtákra jellemző belső ritmus határozza meg. A fajták többsége korán megy nyugalomba, így már december vegén, január elején ki is kerül a mélynyugalmi állapotból. Vannak azonban később nyugalomba kerülő fajták, mint pél-. dóul az Olasz rizling, a Jubileum 75, amelyek emiatt tovább maradnak mélynyugalomban.

Ezt az időszakot követi az úgynevezett kényszernyugalmi állapot, amelyben a nyugalmat (az erősen gátolt anyagcserét) már csak az alacsony hőmérséklet tarthatja fenn. Ilyenkor egy fölmelegedés az anyag- cspre-folyamatokat nemcsak elindítja; hanem sebességét megnöveli, emiatt az ezt követő lehűlés már nagy kárt okoz a növényben.

£ Az elmtílt télen januárban, a fokozatos lehűlést követően jelentkezett az első hideghullám, mínusz 20 Celsius-fok alatti hőmérsékletekkel. Ez a folyamat (a fokozatos lehűlés következtében) nagymértékben megnövelte a szőlőfajták alkalmazkodóképességét, vagyis a szőlő edződött & hideg elviselésére. A januári hideget követő rügyvizsgálatok 20—30 százaléknál nagyobb ‘ rügykárt nem mutattak. Január végére a hőmérséklet plusz 10 Celsius-fokig emelkedett. Több napon keresztül fagypont feletti hőmérsékleteket jelentettek. A súlyos károsodást a meleghullámot követő szokatlanul alacsony, hőmérsékletek okozták. Ez átlagban mínusz 24 Celsius-fokot'jelentett két méter magasságban, és mínusz 29 Celsius-fokot is sok helyen a talajfelszínen, illetve a hótakaró felett. Ez a hideg a fajtákat már a kényszernyugalomban, egy erőteljes felmelegedés után érte.

Vizsgálatainkkal a januári hideg után átlagosan 30 százalékos, míg a februári lehűlés után 50—100 százalékos rügykárt állapítottunk meg az ültetvényeken. Március elején érkeztek az első jelzések az idősebb fás részekben történő elhalásokról. A béves részék fagysérülésének mértéke a h bélszín fölött volt a legsúlyosabb. A hótakaró alatti törzsrészt azonban az esetek többségében épnek találtuk. Mint később tapasztaltuk, a részlegesen károsodott törzsű tőkéken az ép rügyek fakadása megindult. Ez azonban önmagában nem jelentett túlélést. Amennyiben a törzsön az élőkéreg részben vagy teljes keresztmetszetben károsodott, a szállítószövet-rendszer funkcióképessége a károsodás mértékének megfelelően csökkent.

Intézetünkben a hideghullám után végzett rügyvizsgálatok eredményei azt bizonyították, hogy olyan kritikusan alacsony hőmérséklet-tartományban, amilyet 1985 februárjában tapasztaltunk, az ültetvények „előélete” döntőbb volt, mint a fajták közötti genetikailag meghatározott fagytű- résbeli különbség. Az ültetvény előéletét befolyásolja az előző évek termése, az ezzel harmonikus, vagy elégtelen tápanyag- és vízellátottság, az adott művelésmódnak megfelelő technológia jó vagy rossz végrehajtása. A részletezett térfyezők hiánya vagy alacsony színvonala együttesen is nagymértékben csökkentették a fajták fagy ellenállóságát.

Dr. Nagy Gézáné

KE SZBKI mlb. osztályvezetője

A KISKUNSÁGBAN A TELJES VESZTESÉG 644 MILLIÓ FORINT

Összehangolható a termőhely és a fajta

■mm

A kiskunsági szövetkezetek egyik Jelentős ágazatát az eddigi legsúlyosabb természeti csapás érte a februári fagyok következtében. Hatására a lehetséges termés mintegy 70 százaléka elpusztult, és az ültetvények állagában Is nagyon jelentős károk keletkeztek. Ennek következménye még mintegy három évig érződik majd, elsősorban az alacsonyabb termésmennyiségben, valamint a termesztés költségeiben. A nagy és tartós hideg

Az ágazatot ért, katasztrofálisnak mondható károk, több komponensből összegződnek. A terméskiesés 42 ezer 600 tonna. A termésátlagok alakulása 12102 hektár átlagában 1,9—2,1 tonna hektáronként. Az átlag alatt 31 szövetkezet (a szövetséghez tartozó gazdaságok 56 százalélka) termelt szőlőt — ezen belül 17 gazdaságban nem érték el az egy tonnás hektáronkénti hozamot. Mindössze öt szövetkezetben (9 százalék) kerülték el az ágazati veszteséget. Az árbevétel-elmaradás hektáronként több mint 30 ezer forint, a szövetkezeteknél összesen 271 millió 734 ezer forint. A fagykár miatti nagy tőkepusztulások következtében 2311 hektár üzemi szőlőt kellett selejtezni. Ez utóbbival együtt, valamint az új törzsek, karok nevelési költségeit, többletráfordításokat és terméskiesést figyelembe véve, a szőlőágazat teljes vesztesége a Kiskunságban 644 millió forint.

Az egyeztetések után napvilágot látott rendelkezések a károkhoz képest szerény mértékben támogatták az ágazatot, de így is segítik a fokozatos kibontakozást. Vitatható az ültetvények regenerálódását segítő új törzsek neveléséhez juttatott pénz felhasználhatóságának előírása. Ennek hektáronkénti összege 10 ezer forint, amit viszont az érdekeltségi alapba kell helyezniük a szövetkezeteiknek. Helyesebb az üzemek választására bízni annak eldöntését, hogy a pénzt az érdekeltségi alapba helyezik-e, vagy a nevelési többletköltségek támogatásaként fogják fel.

A kiadott rendelkezések néhány részletével kapcsolatban a TOT újabb egyeztetést kezdeményezett, melynek révén remélhetően az ^gázát és a termelő gazdaságok szempontjából előnyös módosításokra kerül sor, és az igen sú-' lyos helyzet enyhítését szolgálja.

A tél figyelmeztető tanulságait le kell vonnunk. A hosszú távra szóló és nagy értékű, érzékeny szőlőültetvények létesítésében a fajta és a termőhely megválasztására a jövőben, remélhetően nagyobb figyelemmel lesz valamennyi termelő és a telepítéseket engedélyező hatóság. A telepítésekkor már az 1—1,5 méterre, a környezetéből kiemelkedő — er- dőkkelj, dombokkal nem bezárt —, megfelelő lefolyású területek jöhetnek csak számításba. Ahhoz sem kellene ragaszkodni, hogy 100—200 hektáros nagy, összefüggő szőlőültetvények, tömbök legyenek az Alföldön. Már 20—30 hektáros területek is lehetőséget

nemcsak a termést hozó rügyek nagyobb részét pusztította el, hanem z magasművelésű tókék, törzsek, karok Is jelentős mértékben károsodtak. A hóboritás fölötti törzsrészeken a kambium és az élőkéreg megfagyott, elbamult, ennek következtében a szállítószövet-rendszer funkcióképessége csökkent, vagy megszűnt. A károsodott törzsek, karok helyett újak nevelése vált szükségessé.

adnak a jó üzemi munkaszervezéshez és elősegíthetik a termés- biztonságot.

Legtöbb tapasztalatot a fajtákkal kapcsolatban szerezhettük, azonban nem lenne jó általánosítani az eddigi ismeretek birtokában.

Mintegy tíz fajta és öt fajtajelölt közül érdemes választani, amelyek az alföldi viszonyok között megfelelő termésbiztonságot és minőséget adnak. Úgynevezett vezérfajták és további 8—10 fajta jöhet számításba a telepítéseknél mint kísérőfajta. Jobb termőhelyeken alkalmas, úgynevezett kiegészítő fajtaként ugyancsak javaslunk néhányat. Térségünkben hagyománya van (újabban Ismét terjed, főként egyéni érdekeltségű területeken) a fejművelés. E célra is ajánlunk néhány kiemelkedő hozamút.

Vezérfajták között a fehérbort adók (érési sorrendiben) véleményünk szerint a következők: Chasselas, Cserszegi fűszeres, Zala gyöngye, Bianca, Kunleány, Rajnai rizling, Kövidinka. A kékszőlők közül: Kékfrankos. Medina, Cabernet, a fajtajelöltek közül: CSFT—61, CSFT—194, CSFT —195, Refrén (RF—16), CSVT—55 nevűek és jelűek.

Kísérőfajtáknak ajánlható: Óttonel muskotály, Göcseji zamatos, Vértes csillaga, Chardonnay, Szürkebarát, Királyleányka, Zöld- veltelini fehérbort adók, valamint a kékszőlők közül az Oportó és a Zweigelt.

A kiegészítő fajták kategóriájába sorolt fajták: Karát, Ezer- füirtű, Zengő, Olasz rizling, Jubi leum 75.

Csak fejművelés mellett érdemes termeszteni a Lakhegyi mézes, Mátrai muskotály és Sárfehér szőlőfajtákat.

A fagykárt mérséklő tényezők között említhető a jó táp nyag- ellátottság, a megfelelő tőkeKondí- ciójú ültetvény, az ilyen területek jóval kevésbé károsodtak ezen a télen is. Ugyancsak befolyásolja a termésbiztonságot az, hogy a zöldmunkákat milyen időszakban végezték, mennyi termést hozott egy-egy tőke és mikor volt a szüret időpontja. Tapasztalataink szerint főként a hároméves korú túlterhelt tőkék voltak érzékenyebbek a lehűlésre. Ugyancsak növelte a károkat a már évek óta tartó aszály is. Kívánatosnak tűnik a hektáronkénti ötezer körüli tőkeszám és a 2,5—3 kilogramm körüli fürtterhelés.

Huszta János, a kiskunsági tsz-szövetség főmunkatársa

• Lehangoló az elpusztult tőkék ezreinek látványa az ültetvényeken.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni a telepítéskor azt sem, hogy a jó fagytűrő borszólőfajtáink egyéb tulajdonságokban nem minden esetben hibátlanok. Például rothadásra hajlamos a Rajnai rizling, virágzáskor érzékeny a Muscat ottonel. Éppen ezért nem érdemes a fajtaváltást leszűkíteni a télállóság szempontjaira. Mellettük helyük van a jó minőséget adó, eseUeg fagyra kissé érzékeny szőlőfajtáknak is, mint például a Chardonnay, Karát, Piros tramini, Szürkebarát, Zengő.

y Intézetünk .nemesítési osztályának programjában szerepel a rezisztencianemesítés, biotikus (baktériumos, gombás betegségek), és abiotikus (fagy, aszály) tényezőkre. A szőlőtermesztő országok nemesitől mintegy 30 éve az új fajtákba nagy termésbiztonságot és jó minőséget adó géneket szeretnének keresztezésekkel összehozni. Amíg ezek az új szőlőfajták megszületnek, addig is van gazdag fajtakínálatunk az újabb telepítésekhez, amelyeket a termőhely függvényében kell kiválasztani.

Azt se feledjük, hogy a szőlő fagytűrése viszonylagos, ezért ettől a növénytől ne várjuk, hogy a mínusz 30 fokos hideget is elbírja. A fajtáknak a lehűléssel szembeni ellenállósága öröklött tulajdonság, amit helyes termesztéstechnológiával, jó ökológiai (élettani) feltételek között lehet érvényre juthatni és javítani.

dr. Hajdú Edit

KE SZBKI munkatársa

Kiállták a próbát az új hibridek

Az elmúlt télen hazánkban mintegy 30 ezer hektár ültetvény szenvedett igen súlyos fagykárt. Az 1928—29-es tél volt a legkeményebb évszázadunkban, amikor például a Nyírségben a téli takarás ellenére a hómentes, nagy hideg után 35 ezer hold alacsony művelésű szőlőt kellett kivágni. Az elmúlt 60 évben több ízben fordult elő, hogy történelmi borvidékeinken súlyos károkat okozott a téli fagy.

Az alföldi borvidéken a szélsőséges időjárási hatások kivédésére, illetve enyhítésére alakult ki a tőkék téli takarása, és a kétszintes termesztés. A magasművelés általánossá válásával más helyzet állt elő. A hagyományos fajták termesztése az új termesztéstechnológiával kockázatosabbá vált.

Három termőhelyen — a Kertészeti Egyetem szigetcsépi telepén és a Kertészeti Egyetem . Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetének telepén, Miklőstelepen és Katonatelepen

— tapasztalt fagykárokról közvetlen adataink vannak. A legnagyobb hideget Szigetcsépen mérték (mínusz 27 fok), valamivel enyhébb volt a hideg Miklőstelepen (mínusz 25 fok) . és viszonylag a legenyhébb Katonatelepen (mínusz 23 fok).

Szigetcsépen a Vitis vinifera fajták közül — a korábbi ismereteinknek megfelelően — a Rajnai rizling bírta legjobban a telet. A törzs és a kar túlélte a téli megpróbáltatásokat, a tőke a mellék- és rejtett- rügyekből regenerálódott. Az Ezerjó fajtához hasonlóan az ismert minőségi borszőlőfajták, (Olasz rizliing, Szürkebarát, Piros tramini stb.) teljesen elfagytak. A korábban kiváló fagytűrőnek ismert Jubileum 75 is törzs- és karelfagyást szenvedett. Az újabb Vitis vinifera hibridek közül fagytűrésben a szőlőtermesztési tanszék 525-ös és 393-as számmal jelzett hibridjei, valamint a Keszthelyen előállított fajta, a Cserszegi fű- * szeres elérte a Rajnai rizling fagytűrőképességét. A Zalagyöngye és a Kunleány 60—70 százalékos rügykárral telelt át.

Az új hibridek és fajtajelöltek közül fagytűrőképességüket bizonyították a CSVT 55, CSFT 194. CSFT 195, CSFT 24—23 (KE szőlő- termesztési tanszék), a 65—152—1, az Alföld 122, Alföld 200 (KE nemesítési tanszék), a C 43 (gyöngyösi főiskolai kar), a Bianca (SZBKI).

Miklőstelepen az újonnan elismert fajták közül az Ezerfürtű, a Jubileum 75, a Karát fajták súlyos törzs- kar-pusztulást szenvedtek.

A téli fagyokat jól átvészelte a rezisztencianemesítés során előállított új intézeti fajta, a Bianca, az RF 16 és az RF 48 fajtajelölt. A magyar—szovjet nemesítési együttműködés keretében behozott Vitis amu- rensis eredetű Sztyepnyak és Cabernet Szevernij fajták minimális fagykárral teleltek át.

Katonatelepen a csemegeszőlő-fajták közül elsősorban a rezisztens

fajtajelöltek (R 58, R 65, R 72, R 81) között voltak olyanok, amelyek minimális fagykárral teleltek át, és közepes, illetve jó termést produkáltak. A Vitis vinifera csemegeszőlő- fajtajelöltek egy része viszont olyan fagykárt szenvedett, hogy csak a tőke regenerálódott a mellék- és rejtett rügyekből.

Az intézet új festőlevű fajtajelöltjei közül Katonatelepen a Titán (Eger 205) súlyos, tőkepusztulással járó fagykárt szenvedett, az Agria (Eger 208), Tizian (Eger 256) fajtajelölteket 60—70 százalékos rügykár érte. A Zefir fajta a katonatelepi körülmények között teljes fagykárt szenvedett. A telepen a Kunleány, Zalagyöngye, RF 16, RF 48 fajták, illetve fajtajelöltek hektáronként

10—12 tonna termést adtak.

dr. ifj. Kozma Pál KE SZBKI osztályvezetője

Szerkesztette: Csabai látván

I