Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-20 / 298. szám

1985. december 20. » PETŐFI NÉPE ® 5 MÉRLEGEN AZ IFJÜSÁGI HÁZ MUNKÁJA Együtt három nemzedék A megyeszékhely központjában, patinás épületben találnak sza­badidős elfoglaltságot és tanulni- valót a város úttörői, fiataljai. Van úgy. hogy tengernyi nebuló tölti meg a termeket, „telt ház" fogadja a látogatót. Máskor, fő­képp nyáron, kevesebben térnek be a Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonba. Nyilván ez az érdeklődés hiányára vezethető vissza. Mi is történt valójában az idén az intézményben? — Erre a kér­désre Burján Sándorné igazgató válaszolt. Megtudtuk, hogy erő­södött az otthon tevékenységében a mozgalmi jelleg. Nemzedékek élnek együtt, s töltik közösen az időt. Az óvódásokat délelőtt fo­gadják, iskolaelőkészítő órákon, délután jönnek az úttörők, a kö­zépiskolások, s a veteránok is otthonra találtak — 160-an van­nak — az intézményben. Fontosnak tartják a népműve­lők a nyitottságot és a tehetség- gondozást. A közművelődési cso­port a gyermekprogramok szer­vezésében ért el sikereket. A tűz­zománc- és kerámiaműhely vá­rosi elismerést vívott ki magá­nak. Harminchat szakkör közül válogathatnak a fiatalok, kiemel­kedő munkát végeznek a számí­tástechnika népszerűsítésében. Pillantsunk be a szakkörök életébe, s a módszertani tevé­kenységről is ejtsünk szót. A gyermekvezetők és tisztségviselők 19 csoportban szerezhetnek is­mereteket. Szintén népszerű a logi-klub, ahol a legmodernebb számítógépes tudnivalókat, titko­kat ismerhetik meg az érdeklő­dők. Az óvodások, általános is­kolások gyakran járnak a Mesé­lő dallamok című sorozat elő­adásaira, ahol zenei és hangszer rés alapismereteket sajátíthatnak el. A Kuckóban a növények, ál­latok világába vezetik el a szak­körvezetők a kicsiket. A nyelv­barátok oroszul, angolul társalog­hatnak, a táncos kedvűek és a színjátszók ugyancsak találnak lehetőséget tehetségük csiszolásá­ra. A szakkörök közül még né­hányat említsünk: textilfestők, ásztaliteniszezők, riporterek, kis- politikusok, bélyeggyűjtők. Sajnos, az intézményben a módszertani munka nem érte el a várt szintet. S ez nemcsak a szakmai támogatáson múlik. A jövőben erre nagyobb figyelmet fordítanak majd. A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban a szabadidős programok egy része a gyerekek KÖNYVESPOLC MEGSZÉPÜL A SZííGEDI DÓM TÉR Jövő évi bemutatók Ismerkedés a kerámia titkaival. • Otthon a központban. közéleti, politikai gyakorlatra való felkészülését is szolgálja. Komoly, tartalmas vetélkedőket, beszélgetéseket szerveznek, játé­kos, könnyedebb formában. Ilyen például a Hatórai tea elnevezésű sorozat. A vakációban is gondos­kodnak a gyerekekről, nyáron a diákcentrum kínál elfoglaltságot, télen pedig az ünnepek kerülnek előtérbe. Az ifjúsági ház szerteágazó munkájából hosszan lehetne még írni, ám essék szó inkább a jövő esztendei tervekről, elképzelések­ről. Már említettük, hogy a mód­szertani tennivalókat helyezik előtérbe, s természetesen tovább tart a mozgalmi képzés kisdobo­soknak, úttörőknek. Tanfolya­mok, klubok indulnak, a meglé­vők tartalmasabban, színesebben dolgoznak majd. Lehetetlen fel­sorolni, hogy az egyes csoportok tevékenysége mivel egészül ki, hiszen hely nincs rá. Egyben biztosak lehetünk: ha továbbra is érdekes, a gyerekek érdeklő­désének megfelelő elfoglaltságot kínál a Szalvay Mihály Üttörő- és Ifjúsági Otthon, akkor a jö­vőben is számíthatnak arra a népművelők, hogy megtöltik a házat az érdeklődők. Borzák Tibor Magyar irodalmi helynevek A Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig címmel, a Móra Könyv­kiadó gondozásában megjelent kötet az irodalmi tájékozottságot szeretné teljesebbé tenni, amikor — az általános és szakmunkás- képző iskoilák, a gimnáziumok és a szakközépiskolások magyar iro­daiam tantervét és tankönyveit alapul véve — címszavakban köz­readja a jelentősebb magyar írók, költők életrajzával, alkotó mun­kásságával és az iskolai olvas­mányokkal kapcsolatos legfonto­sabb helyneveket, elsősorban az iskolai irodalomórákhoz nyújtva segítséget. Erős Zoltán munká­ja tanárnak, diáknak egyaránt segédkönyve lehet. Ebben a té­mában ez az elsőként elkészült lexikon. (Irodalmi topográfiai ké­zikönyv jelent meg 1954-ben Vargha Balázs, 1957-ben Hatvány Lajos, 1978-ban Lengyel Dénes munkájaként.) Erős Zoltán kötete 140 olda­lon a magyarországi, 62 oldalon a szomszédos országok, 18 olda­lon az európai és más földrészek magyar irodalmi helyneveivel ismerteti meg olvasóit, az eliga­zodást az összesített helynévmu­tató, a magyarországi helynevek megyék szerinti mutatója, a szomszédos országok, az európai és más földrészek helynévmuta­tója. a névmutató, a magyaror­szági irodalmi emlékmúzeumok és emlékhelyek jegyzéke, illetve a forrásmunkák segítik. A Petőfi Irodalmi Múzeum fo­tóanyagának felhasználásával il­lusztrált. óriási anyagot feldol­gozó kötet összeállítása feltétle­nül dicsérendő és kitűnő minő­ségben sokszorosított illusztráció­kat tartalmaz. Előszavában a szerző hangsú­lyozza. hogy összeállítása a tan­tervhez igazodik. Ez valóban igaz az irodalmi tananyaggal összefüg­gésben. de a földrajzi tájékozta­tásnak elég sajátos, egyéni útját választja. Például: ..Kiskőrös: vá­ros Bács-Kiskun megyében, Kis­kunfélegyháza mellett”, vagy' „Kiskunhalas: város Bács-Kiskun megyében, Kiskőrös mellett". A szomszédos országokkal kapcsola­tos helységkeresés még nehezebb. Karikás Frigyes szülővárosát, Bo­rossebest (Sebist), például így jelzi: „Város Erdély nyugati ré­szén, a Fehér-Körös jobb partján, Gyulavarsánd és Torda között" (az utóbbi két település közötti, távolság több mint 200 kilomé­ter). Vagy Sepsiszentgyörgyöt: „Város... a Székelyföldön..., a Baráti-hegység és a Bodoki-hegy- ség kőzett” (Baráti-hegység. Bo- doki-hegység elnevezést csak az 50 évvel korábban kiadott tér­képeken lehet olvasni, még az er­délyi magyar nemzetiségű diá­kok sem ismerik ezen a néven, de nem. említik a hazai kiadású erdélyi útikalauzok sem a muta­tójukban, illetve a térképeken). Feltétlenül hiányossága a kö­tetnek a szereplő irodalmárok közvetlen bemutatása. Például Telkibányánál említi: „Csombor Márton útirajzíró, a protestáns polgári irodalom egyik legjelentő­sebb alakja”, ugyan ez jó lett volna a többieknél is, de főleg a határon túli írók esetében (Nagyida: Ilosvai Selymes Péter, Alsókosály: Bartalis János stb.). Feltételezhető, hogy az írók 2—3 soros életrajzi bemutatása hely­szűke miatt alkalmi, de az olyan adatközlések helyett, mint mond­juk a kalocsai címszónál közölt információk, feltétlenül fonto­sabb lett volna. A megye települései közül Bácsalmás (Vörösmarty), Baja (Jelky, Martinovics, Nagy I., Szarvas, Babits, Csáth G.), Duna- vecse. Kalocsa, Kiskőrös, Kun- szentmi.klós, Szalkszentmánton (Petőfi), Kecskemét, Vég M„ Ka­tona. Petőfi, Jókai, Bajza stb.). Kiskunfélegyháza (Petőfi, József A.) kapcsán szerepel. A szegedi Dóm tér Európában az egyik legszebb tér, amely'oe — dicséret a tervezőknek és kivi­telezőknek — szervesen illeszke­dik a már meglevő épületeik stí­lusát követő új Somogyi Könyv­tár is. Csakhogy a tér évtizedek óta valójában nem tér, me.Tt nem tölti be funkcióját, a szabadtéri játékok nézőterét tartó vastra­verzek és padok miatt, -amelyek egész évben elfoglalják a 'templom előtti területet. Annak idején a kecskeméti Fémmunkás lakatosai, hegesz­tői által készített vass;:erkezetek megállták helyüket, biztonságos és jó alapul szolgáltak., de éppen az okozott hosszú évekig problé­mát, hogy elmozdításuk és egy hónapra, a szabadtéri játékok idejére való felszerel ésük egy­szerűen megoldhatatlan volt. Tulajdonképpen ezért hatott nagy újdonságnak az;, amit Papp Gyula, a szegedi megyei jogú városi tanács elnöke újságírók­kal találkozva nemrég mondott, hogy előreláthatóan a következő ötéves tervben elkészül egy gyor­san szétszedhető nézőtér, mely­nek tervezésén már dolgoznak. A látványosságnál, érdekes­ségnél maradva a Szegedi Sza- • bai dtéri Játékok jövő évi rendez- vé nysorozata a szokásos változa­tos ssággal, magas színvonallal vár­ja látogatóit. A Dóm téri szín- pf időn négy bemutatót tartanak. E lőször szerepelnek majd a játé- k okon a Szeged testvérvárosából, C ídesszából érkező opera- és bá­li ettszínház művészei, akik júli­us 18-án, 19-én és 20-án Csaj­kovszkij: Csipkerózsika című ba­lettjét adják elő. Legnagyobb érdeklődés a sza­badtéri játékok második pro­dukciója iránt van máris, mely­nek premierje július 25-én lesz, a többi előadást pedig 26-án, 27- én, illetve augusztus 1-én, 2-án, 3-án, 16-án és 20-án tartják. Te­hát összesen nyolc alkalommal mutatják be Webber—Rice: Jé­zus Krisztus szupersztár című rockoperáját. Az előadást Ascher Tamás, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház és Katona Imre, a Rock Színház rendezője állítja szín­padra. A tervek szerint a főbb szerepeket Csuha Lajos, Nagy Anikó, Sasvári Sándor, Makrai Pál, Vikidül Gyula, Deák-Bili Gyula, Gregor József, Mikó Ist­ván játsszák. Olvasóink figyelmé­be ajánljuk, hogy akik meg akar­ják nézni a rockoperát, már most igényeljenek jegyet a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóságá­tól. A tavaly nagy sikert aratott táncdrámát, a Szarvassá válto­zott fiák című balettet augusztus 9-én és 10-én tűzi műsorára a szabadtéri játékok. A Rossa Lász­ló, Szabados György zenéjére Novák Ferenc és Markó Iván koreográfiájára készült balettre is bizonyára sokan jegyet válta­nak. A Dóm téri színpad negyedik bemutatója Puccini: Tosca című operája lesz. Az előadást augusz­tus 15-én, 17-én és 19-én láthat­ják majd az érdeklődők. A főbb 'szerepeket Dénes Zsuzsa, B. Nagy János és Miller Lajos éneklik. A korábbi évektől eltérően a szegedi fesztivál idején nemcsak a Dóm téren, hanem a szegedi városi tanácsháza udvarán és az újszegedí szabadtéri színpa­don is tartanak előadásokat. Új­szegeden a világjáró japán Sho- chiku Revü mutatkozik majd be augusztus 4-én, 5-én, 6-án és 7- én az Interkoncert szervezésé­ben. A szabadtéri játékok idején a több évtizedes hagyománynak megfelelően egyéb kulturális és érdekes sportprogramokat is rendeznek Szegeden. Tárnái László Paris, Texas ■ Erős Zoltán hiányt pótló, szép kiadásban megjelent tartalmas kötete gyakran forgatott könyve lesz a magyar irodalom iránt ér­deklődőknek és hasznos segéd­könyve a diákoknak. Kerekes Magdolna Ritkaság, hogy egy rendező leét egymás utáni alkotásával azo­nosan sikert arasson a nemzet­közi filmes közéletben. W’im Wenders A dolgok állása cí mű filmjével 1982-ben elnyerte a ve­lencei fesztivál Arany Oroszlán­ját, a Paris, Texas-szal pedig ta­valy a Cannes-i Arany Pálmát. Az Amerikában forgató nyu­gatnémet rendező legamer ika- ibb filmje egyúttal leszámolás is a részben elképzelt, részben va­lós Amerika-képpel. — Haza akarok menni Német­országba, részt kell vennem a né­met filmesek ellenállási küzdel­mében, akiknek nem áll mód juk- ban többé értékes műveket al­kotni, mivel a konzervatív kor­mány úgy tesz, mintha kizá rólag ő ismerné a közönség ízlését — nyilatkozta egy interjúban. Jel­lemző, hogy e leszámoláshoz az egyik legröghözkötöttebben ame­rikai műfaj: a road-film szerke­zetét találja a legalkalmasabb­nak. Jack Kerouac 1957 óta már filmes irányzatot is nyitó alap­regényének a címe — Az úton (On the Road) — ma már a mű­vészi megközelítés egy általáno­san elfogadott módját is jelenti. Az utazás, mint állapot, az út- közben-lét, a történelmi és föld­rajzi határok közé rögzítétlenség (rögzíthetetlenség) a létezés jel­képévé lényegül. A céltalanul el­vágyódó filmek sora után — for­mája ellenére — a Paris, Texas még nem a visszatérés, de már a visszatérés kísérletének film­je. A dolgok óllásdbain körvona­lazott „nincs otthonom, nincs városom, nincs hazám” állapota a Paris, Texasban totálissá vá­lik, mert a főhős elveszi tette em­lékezetét is. Ezzel az erőteljes in­dítással vezeti be az első képso­rokon Wenders főhősét: Tra- vis-t, amint éppen víz után ku­tat a mexikói határ közelében, Dél-Texas kietlen vidékén. Mind­össze egy névjegykártya köti múltjához. Ez lesz a segítség, hogy négyévi néma távoliét után rátaláljon kisfiát nevelő öccsére és sógornőjére, s később titokza­tos körülmények között eltűnt feleségére is. Travis a film első felében nem akar megszólalni, visszatalálásá- nak fontos állomása, amikor fiá­val a gesztusok nyelvén lép kap­csolatba. „A testemmel emléke­zem" jellemzi magát Travis, s folytatja általa szokásos önref­lexióját Wenders. Akárcsak elő­ző filmjében, ismét elsődleges szerepet kap a tájábrázolás, a képi metaforák tobzódása. A fő­hős felbukkanásának színhelye a sivatag. Hasonlóan a másik eu­rópai rendező: Antonioni Ame­rikáról szóló filmjéhez, a Zab- riskie Point-hoz, ugyancsak be­szédes. De legalább ennyire fon­tos, hogy a család egymásra talá­lásának színhelye Houston, mely első gondolattársításként az űr­technikát idézi. A városok lég­üres terei, az országutak, repülő­terek, motelszobák az újrafelfe­dezés, a kezdetekhez való vissza- találás útjának állomásai is. Travis a társadalom kínálta „biztonsági zónákon" tudatosan rekeszti kívül magát. Azért tud visszatérni a holtak országából, mert tudja, hogy ideaenséae elijjl nem a világban, nem a birtok­lásban, csakis saját magában ta­lál menedéket, önmaga azonosí­tásának végső állomása a Texas területén fekvő Paris, fogantatá­sának színtere. A helyére zök­kent, s most már folyamatosan megélendő idő érzékeltetése az a jelenet, amelyben Travis nem hajlandó (egyébként logikátla­nul) a megszakadó időt jelképe­ző repülőgépre ülni, földre vetü­lő árnyékát követi csak figyelme­sen. Wenders új filmjében azt ál­lítja, hogy A dolgok állása nem változott, de az ennek való ki­szolgáltatottság mégsem végze­tes tény annak, akinek van mer- sze és ereje mélyreszállni és vé­gigjárni saját útját. Ha a követ­keztetés érvényes is, a film alap­hangneme azért Wenderstől — az önmagukat fölemésztő önref­lexiók kiváló alkalmazójától — mégiscsak szokatlan, hiszen ed­digi filmjeivel sosem hozta még olyan helyzetbe nézőit, hogy azon kelljen tűnődniük, kelle- nek-e a lakkozott példák, s az idillek, illúziók és kreált mitoló­giák könnyíthetik-e valamelyest az életünket. Károlyi Júlia K apus Balázs nem sok­kal Szent István után bejelentette a gyere­keinek: úgy döntöttek, hogy végleg otthagyják a tanyát, s beköltöznek a városba. A „gyerekek", akik maguk is ötvenen túl levő felnőttek voltak, nagy megkönnyebbü­léssel fogadták a hírt. Hiába, nyolcvan felé jártak már a szüleik, s ha nem is beteges­kedtek, de gond jócskán akadt velük. Évek óta azzal búcsúztak el tőlük, ha indultak haza a ta­nyáról, hogy gondolkozzanak a beköltözésről, ök szépen elrendezték maguk között a dolgot. Terus, az idősebbik lány vállalta volna a gondo­zásukat. Terusék kertes házban lak­tak, s a testvérek anyagi hoz­zájárulásával még egy szo­bát toldottak a lakáshoz az öregek számára. Csakhogy a két szüle eddig hallani sem akart a beköltö­zésről. — Bírjuk mi még magun­kat — mondogatták. — Mit csinálunk odabent a városban? — kérdezték, ha a téma előkerült. Pedig a négyszáz négyszögöl kertben Teruséknál elbíbe­lődhettek volna, s a nyulak­Ösvény a búzában kai, tyúkokkal, kacsákkal is lett volna mit ten ni. Hogy az öregek végre igent mondtak, if jobbik: Kapus Ba­lázs felkereste a szövetkezet elnökét, és felajánlotta vé­telre a tanyát. — Tudjuk, hogy a tsz-nek elővásárlási joga van, hát azért jöttem, hátha meg tu­dunk alkudni. Az egyezség gyorsan létre­jött, már csak ez az egy ta­nya szakította meg a hatal­mas, több száz hektárnyi ösz- szefüggö területet, s ahogy az elnök mindig mondogatta: nagyon útjukban volt már a Kapus-tanya. Terus néni jócskán sírdo- gált, amikor a teherautó ki­fordult a tanyaudvarból, Ba­lázs bácsi pedig be akarta zár­ni a házajtót, de a fia lein­tette. — Nincs már arra szükség, édesapám. A házat meg a mellékhe­lyiségeket gyorsan lebontot­ták. A szövetkezet eladta az építőanyagot úgy, ahogy volt, az elnököt csak az érdekelte, hogy a szántáskor már ne kelljen kerülgetni a tanyahe­lyet. Őszi búzát akartak tenni az egész táblába. Kapus Balázs nem ment ki megnézni, hogy bontják le a tanyáját. Azt mondta, nem szereti látni a kivégzéseket. A gyerekek tapintatból soha nem hozták szóba a tanya dolgát, s úgy látszott, a két öreg megnyugodott. Aztán egy idő után Kapus Balázs ebéd után mindig el­ment otthonról. Csak annyit mondott, vacsorára itthon lesz. Ügy is volt mindig. Pon­tosan hazaért. A búza szépen kikelt. Az a kis csapadék, mely késő ősz­szel hullott, nagyon jót tett neki. Öröm volt nézni a vég­telen búzatáblát. A Kapus-ta­nyának nyoma sem maradt. Még a dűlőutat is beszántot­ták, amit eddig kényszerűség­ből kellett kihagyni a közle­kedés miatt. Azt sem lehetett tudni, merre volt valaha a ház. Hanem egyszer az agronó- mus bekopogott az elnök iro­dájába. — Mondanék valamit. — Mi baj, Feri? — Egy ösvény van taposva a búzában . .. — Micsoda? — Egy ösvény. — Miféle ösvény? — Hát ez az. Én sem értem. Egy gyalogút a tábla szélétől vagy három kilométer hosz- szan. Néha fordul egyet, de nem ez a lényeg, hanem hogy egyszer csak megáll. Nincs tovább. Az emberek szóltak, aztán megnéztem magam is. Szabályos kitaposott ösvény. De nem ám át a búzatáblán, csak egy darabig. Olyan ös­vény, amelyen rendszeresen járnak. — Merre van? — Azon a tájon, ahol a Ka­pus-tanya volt. Az elnök kinézett az abla­kon. Szerette volna kijavítani az agronómust, hogy nem „azon a tájon”, hanem „pon­tosan arra", s hogy az az ös­vény „épp ott" ér véget, ahol egykor a tanyaház ajtaja volt. Egy centiméterrel sem arrébb. De hallgatott. Aztán csak ennyit mon­dott. — Hagyni kell. Elöbb-utóbb úgyis benövi a fű. Tóth Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents