Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-03 / 283. szám

1985. december 3. # PETŐFI NÉPE • 5 t MACS KISKUNBÓL INDULT A professzor Dr. Károly Gáál, a bécsi egyetem nyilvános ren­des tanára úgy ismeri Kecskemétet, mint pap az írást. ' A megyei művelődési központból egy valahavolt betérőkocsmához fut az emlékidéző képzelete. Zalai származású édesapja ezt a kocsmát is bé­relte egykoron 1928-tól. Kemény tanyaiak, hangos vásározók oltották a szomjukat piacra menet, vásárról jövet. Néprajztu­dósként mondja: népi műemlékké nyilvánítanák ma, ha állma. Klasszikus példája volt az ailtföldi ven­dégfogadóknak. Volt, volt. .. Kevesen élnek már a színházi ven­déglőben vacsorázgató mindig pénztelen művészek, a víg operettek után beülő polgárok közül. Szeret­ték az Iparos Otthont is, azt is bérelte édesapja. („Milyen gyönyörűen felújították!”) A népzenei találkozóra hazalátogató, itthon dr. Gaál Károly mégis úgy érzi, hogy idestova hat év­tized távlatából is melegítik Szarvas Teréz tanyai tanítónő szavai, iskolai órái. — Talán az a négy év volt a legmeghatározóbb az életemben, amíg a Jakabszállás és a Máriaká- polna közötti tanyavilágban jártam az osztatlan is­kolába. Naponta több mint két órát gyalogoltam. Tavasszal gyorsan repült az idő, de hideg téli na­pokon megszenvedtem a tanulásért. 1929 első, szin­te kibírhatatlanul kemény hónapjaiban például. — Tudtommal Kecskeméten, a református gim­náziumban érettségizett. — Vaitólbaini. Sokat köszönhetek a híres tanintézet­nek. Egyik tárgyat kedveltem, a másikat kevésbé, közepesen tanultam. Csikós Tóth András lett a szel­lemi apám. Már ötödikes koromban tudtam, hogy mi leszek. Félig-meddig sikerült megvalósítani, amit elterveztem. Az egyetemen Viski Károly tanítvá­nya voltam. — Dolgozott a Katona József Múzeumban is? — 1947^ben. Bevallom, nem nagyon szerettem ezt az intézményt. Szívesein emlékszem azonban Szabó Kálmán országos hírű halászati gyűjteményének helyreállítására. A harcok alatt eltűnt tárgyakat az utolsó darabig pótoltuk. Innen kerültem Kiskun­félegyházára. — Ott sem unatkozott... — 'Olyan volt odaérkezésemkor a múzeum, mint a zsibárus raktára. Szerencsémre kitűnő munkatár­sat találtam Hajmás Sándor személyében. — A múzeumi mindenes apró termetű magyarra gondol? — Pontosan. Szeretnék egyszer könyvet írni ar- * ról, hogy miként csinált muzeológiát egy lelencgye­rekből lett sokoldalú tanyai ember. Sokat nélkülö­zött kisgyerekként. Felnőtt korában, már a múzeum­ban tanult meg írni-olvasni. Nélküle nem sikerült volna néhány év alatt meghétszerezni a kiskun­félegyházi gyűjteményt. Akkori hivatalos vélemény szerint az ország egyik legegységesebb vidéki mú­zeuma volt a mienk. Minden professzorságom elle­nére, bevallom: Hajmás Sándor életem legjobb nép­rajzi gyűjtője volt. Azt az új utat, amit kiépítettem az európai néprajzban, soha nem ismertem volna meg, ha nem találkoztunk volna össze. — Mit tunult tőle? — Tudta, miként élnek egységben a jelenségek, hogy függ egyik a másiktól, mi az élet. Néha hét­főn hajnalban kerékpáron elindultunk a félegyházi tanyavilágba és csak szombaton este érkeztünk ha­za. Ott nőtt fel, a senki gyereke és mindenkié ott­hon volt a legtávolabbi tanyában is. Megnyílt előt­te fiatal és öreg. Miért nincs emléktáblája? Kicsit előreszaladok életem krónikájában, idekívánkozik: amikor hatvanadik születésnapomon bécsi diák­jaimmal bebarangoltuk fiatalkori kutatásaim tájait, elvittem őket a kiskunfélegyházi temetőbe. Megko­szorúztuk a kis lelencházi emberke sírját. Mi kap- tűk meg az akkor feloszlatott börtönmúzeum teljes anyagát. — Életem nagy bánata, hogy egyetlen fia­tal néprajzos^ sem akar itt megmaradni, pedig cso­dálatos a gyűjtemény. Szívemen van ez a gyűjte­mény. Sokra vihetné, aki bedolgozza magát például a jásztelepítésbe. Amikor a török időkben kialakult pásztorkultúrába behozták a jász pásztorelemeket, paraszttelepeseket, a fölművelést, amikor föltörták a pusztákat, éles harciban formálódott az új,‘ a más élet. — Nyilván a gabonatermesztés térhódítása tette szükségessé a szélmalmokat is. — Igen, ott kezdték ezeket építeni. Sándor bácsi segítségével sikerült a szálmalom-kiállítást megcsi­nálni. Elértük azt, hogy eljött az összes élő szélmol­nár segíteni. Mi bontottuk le és építettük fel új he­lyén. Nem maga a malom érdekes és fontos a ku­tató számára, mert az ilyen holland Hípusú malmok mindenütt ilyenek, hanem a zsellérek társadalmi helyzetének megváltoztatására irányuló folyamat. A paraszti zsellérekből lett ácsmesterek. Csak hosz- szú idő után engedték meg nekik, hogy céhet ala­pítsanak. Félegyházáról kiindulva építettek szélmal­mokat a Duna—Tisza közén, a Nagykunságban, a Szerémségben, a Kisalföldön. — Kiskunfélegyháza [után miként alakult életút­ja? — Keszthelyre helyeztek múzeumigazgatónak. No­ha csaknem három évtizede külföldön élek, ma­gyarnak érzem magam. Tanulmányaimat hazai szak- kiadványok is közlik. Publikáltam a Cumania nép­rajzi számában. Kellemes munkakapcsolatba kerül­tem többek között Sólymos Ede bajai múzeumigaz- gatóvaili. Jó ideje a bécsi egyetem néprajz-professzo­ra vagyok. Annak idején tiltakozásként a németek bevonulásakor széttéptem a német tankönyvemet. Soós Tamás tanár úr magyarázta meg: egy népre sohasem haragudhatunk vezetői vétkei miatt. Ta­nuljam csak a németet, sohasem tudhatom, mikor veszem hasznát. — Kutatási területe? — Még vidéki múzeumigazgató koromban sok mindennel kellett foglalkoznom. Változatos sorsom is érdekes feladatokat tartogatott számomra. Leg­alaposabban az emberi közösségeket vizsgálom. Vál­tozhatnak a politikai rendszerek, nézetek, de egy- egy adott közösség tagjai minden új helyzetben ke­resik a holnap felé vezető utat. És nem a kultúra alakítja őket, hanem ők alakítják holnapjuk érde­kében kultúrájúikat. Sohasines egy kornak egységes kultúrája. Ha megnézünk például egy háromnem- zedékes családot, akkor megállapíthatjuk, hogy egy családban három kultúra van. A mai nyolcvanéves például csak azt tudja a traktorról, hogy megy. Az ötven-hatvan esztendős már dolgozott a traktorral, a mai harmincévesek számára a világ legtermésze­tesebb dolga. Ugyanez van fordítva a lóval. Gon­doljunk a termelőszövetkezetre. Hányadik nemze­dék nő fel a közösben? Néhány évtizede — tetszett, nem tetszett — történelmi változás volt. Az első időkben mindenki csak a maga érdekét nézte. Az emberek belenőttek, új, íratlan törvények alakul­nak ki és ez így jó. — Mi jut az eszébe Kecskemétről, a Kiskunság­ról? — A nyári, a hajnali emberpiac, a barackhordás. Majd megszakadtunk a ,tele kosarakat cipelve. A bőrömön ér2em a vad tavaszi szeleket. Fölidéződik az akaratos Szabó Kálmán múzeumigazgató, aki­nek nagyon sokat köszönhet ez a város. Mostaná­ban adják ki Szombathelyen burgenlandi magyar népmesegyűjtésemet Kié marad a kisködmön? cím­mel. Hatvanon túli minidln’kólblb úgy érzem, hogy az én jelképes kisködmö.niönmek, az általiam gyűj­tött tárgyaknak, ismeretanyagnak az életemre elin­dító tájon volna a legjobb helye. Talán a Kodály Intézetben? Talán más közgyűjteményben. Minden­képpen itthon. így vélekedik osztrák származású feleségem: a Te néped az én népem is. Heltai Nándor FI LM JEGYZET A tanítványok A filmmel való találkozásom után véletlenül ke­rült a kezembe egy régi, Bereményi Gézával (és né­hány filmhez vonzódó íróval) készült interjú, amely­ben tizenegy évvel ezelőtt beszél az akkor még hu­szonéves író irodalom és film annyit emlegetett köl­csönhatásáról, gyermekkori filmélményeiről, elkép­zeléseiről a „megnyugtatóan jó” vagy „látványossá­guk miatt jobb” filmekkel kapcsolatban. Fábián László kérdésére: „vállalkozna-e filmrendezésre?” az akkori társaságból (Vészi Endre, Mándy Iván, Csurka István) egyedül Bereményi válaszolt hatá­rozatlan igennel: „Előfordult már velem, hogy volt olyan gondolatom, érzésem, ame­lyet irodalmilag nem tudtammeg- fogalmazni. Bizonyára valami lí­rai érzés volt — szétbonthatatlan irodalmi elemekre. Megkísérel­tem filmre vinni az eldobott nyersanyagmaradványokat hasz­nosítani, végső formájában mégis tanulmány lett.” Nemcsak az akkor szóra bírtak, hanem az azóta a filmközelben munkálkodók — Dobai Péterrel az élen — közül is Bereményi az egyetlen, aki a kritika és a kö­zönség régóta tartó kegyeit élvez­ve szépíróként rendezte meg így első filmjét. A Romantika, a Ked­ves szomszéd, a Megáll az idő, á Veri az örödög a feleségét című filmek forgatókönyvírójaként már egy évtizede konkrét alkotások­kal kapcsolódik a filmhez. „A magyar film mindig is szorosan kötődött az irodalomhoz, válsá­gos pillanataiban vehető észre, mennyire szívesen fordul segít­ségért a szó művészetéhez” — ír­ta ugyanennek a cikknek a be­vezetőjében Fábián László jó tíz évvel ezelőtt. Ugyancsak nagy le­het ma a baj, gondolhatnánk to­vább, ha a filmgyártás rendező­ként is egy írót szegődtet szolgá­latába. Ám ha a véletlen vagy a szükségszerűség ily kitűnő írral szolgál a bajra (ha csak az év­nyi filmtermés egyetlen darab­járól van is szó), az már nem ke­vés. Hogy Bereményi pályáján hosszabb távon a mostani rende­zés egy kitérőnek, netán egy ren­dezői út kezdetének bizonyul majd, az csak később derül ki, eredményességéhez azonban nem fér már most sem kétség. A film eseményei a harmincas évek végének és a negyvenes évek elejének Budapestjén játszódnak. Vezérfonaluk egy kiállítás, ame­lyet a Horthy-kor legfontosabb társadalomreformer műhelyei egymással rivalizálva rendez­nek. Magyary Zoltán Magyar Köz­gazdaságtudományi Intézete és Teleki Pál Táj és Népkutató In­tézete a népi írók által ihletett társadalomtudósok és falukuta­tók központja is. Filmbeli hang­adójuk szintén valóságos személy: Kovács Imre, a később paraszt­párti politikus. A nevezetes ki­állítás természetesen kudarcba fullad, hiszen a falukutatás egy­szerű szociográfus módszerekkel történő hivatalos elfogadtatása, a kormány reformtörekvéseinek erősítése, s a fiatal értelmiség ra­dikalizmusának egyidejű leszere­lése, a társadalom jobbító szándé­ka eleve összeegyeztethetetlen volt. — Bereményi, aki „nemzedéke karakterének pontos és markáns megfogalmazója” A tanítványok­ban a születése előtti évtized vi­selt tragédiákba torkolló dolgai­ról Is beszél, de közben hű ma­rad az irodalomból már ismerős önmagához. Mást keres az épp egy nemzedéknyivel korábbi idő­ben, mint azok, akik megélték, távolságtartásainak módja is ala­posan eltér a szokásostól. Eddig erről az időszakról még csak azok beszéltek, akiknek személyes él­ményük is volt. Bereményi pamfletje elsősor­ban minden idők politikai és eg­zisztenciális meghasonlottságáról beszél, s ami kivételes az egyre „szebb” képi világgal bíró filmek között, képileg és fogalmilag egya­ránt izgalmasan. Nem gyakran adódik rá lehetőség, hogy „az író, mint mesterember” ilyen mértékben benne lehessen a film­ben — az épp megfelelő szavak­kal. Károlyi Júlia fiaJiiloicröl - fiataloknak-----------------------—---------- JL-„ .... ......................... . ■ '--­A Szilády vöröskeresztesei — Lehet azt mondani,hogy ti se gítéttetek nemzetközi kitünte­téshez egy halasi nénit? — kérdezem a gimnázium igazgatód szobájában körülöttem kuporgó d iá'kokajt. — Hált, így utólag már igen, — mondja Füzesi Ági. — De amikor elkezdtük gyűjtögetni a pályázat anyagát, nem tudtük, hogy ilyen nagy a tét. Az események dióhéjban: a Vöröskereszt országos központ­jának felhíválsára a kiskun halasi Szilády Áron Gimnázium vö- röskeresztes diákjai olyajn, sze­mélyek után kezdtek kuitatnd, akik a szervezetben eltöltött múltjuk, Végzett munkájuk alapján a Vöröskereszt veterán­jai közé tantoznak. Pályázatuk — a hazai bírálóbizottság dönté­se alapján — eljutott a nemzetközi szervezet svájci köz­pontjába. ah dl úgy döntöttek: a dolgozatban öemutatottt Bodog- lán Lajosné méltó a Vöröske­reszt legmagasabb elismerésére, a Florence Nightingale kitünte­tésre. Az életpálya jutalmát a nemzetközi bizottság lallélinöké, Maurice Aubert Kiskunhalason adta át a 70 éves „Boigó” né­ninek. Látszik rajtuk: büszkék a si­kerre, Ám hogy nem egyedi, kiugró teljesítményről van csu­pán sízó, bizonyítják öiz elém ra­kott vaskos albumok: az iskola vöröífkerdsztes szervezetének sok-sioik éves múltját őrző relik­viák. — Mi az oka annak, hogy — ahogy másutt mondjuk a kosár­labdacsapat —, nálatok a Vö­röskereszt tevékenysége az, ami kiugróan jó? — Ellsőtsorban kiváló szervező tanárainknak, közülük is főleg Vas Lajösménak 'köszönhető — folytatja Ágnes, az egészségügyi szakközépiskola negyedikese. — ö azt tartja, hogy a Vöröske­resztes munka nem egészségügy! feladat, hanem, mindenki szá­mára humanitárius kötelesség, ami itt, az iskolában ráadásul izgalmas, és nem eühamyagol- ható előnyökkel is jár. . — Például? — Aki elsőtől kezdve tag, olyan balesetvédelmi, elsősegély­nyújtó tanfolyamokon vehét részt, ami feleslegessé teszi ké­sőbb ugyanezek elvégzését a KKESZ-vizsgánál. Arról nem is beszélve, hgy falyamiaftos tanu­lással valóban hasznosítható el­méleti és gyakorlati ismeretekre teszünk szert — magyarázza a harmadikos gimnazista Rébék Andrea. — Az albumokból ítélve • érákig lehetne beszélni arról, mi mindennel foglalkoztok még. Adjunk inkább rövid ízelítőt a munkátokból azzal, hogy ki-ki elmondja, mit szeret legjobban csinálni a Vöröskeresztben? Vincze Attila, az iskola több mint háromszáz fős szervezetét képviselő „küldöttség” egyetlen fiú tagja kezdi: — Én. az időseket szeretem legjobban. Rendkívül hálásak, ha 'tanítás után ibe-benézünk hoz­zájuk, segítünk a ház körüli munkában, vagy csak egysze­rűen : egy kicsit elbeszélgetünk velük. Király Ildikó „szakterülete” a polgári védelem, sebeSülteliá- tás. S hogy tudja is azt, amit kedvek bizonyítja az igazgatói irodáiban díszhelyen álló serleg, melyet a közelmúltban nyert el csapatával az országos egészség­ügyi honvédelmi versenyen. Fenyvesi Anita, aiz allapszerve- tek munkáját összefogó iskolai testület titkára — aki negyedi­kes lévén éppen „lemondani” Ítészül —, a cigányiskola patro- náiSsát emeli ki: — Szinte mindennapos fel­adatunk volt a gyerekek tiszta­ságának ellenőrzése. Különös hangsúlyt kéllétt, hogy kapjon itt az egészséges életre nevelés. Talán (sikerült elérnünk vala­mit. Varró Évának múltja alig, in­kább jövője van az iskolái Vö­röskeresztben, hiszen most kezdte a másodikat. — Idén vettem át a negyedi­kesektől az idősek patronálásá- •niak szervezését. Nem elégszünk meg azzal a névsorral, amit a tanácstól kaptunk, magunk 'is sok segítségre szoruló öregét fel­kutatunk, s aztán — tőlünk tel­hetőén — támogatjuk őket. Áginak a kisiegítő iskolában vezetett elsősegélynyújtó és cse- csemőgondozási tanfolyam, And­reának a hasonló versenyeken való részvétel jelenítette eddig a legnagyobb élményt. A ve­télkedőkre emlékszik vissza leg­szívesebben — az ugyancsak most végzős — Budinchevich Márta is: — Főleg imitálni szerettem, vagyis azt a „sérültet” megsze­mélyesíteni, akit a versenyzők­nek el kéllett látni. Sokat se­gédkeztem üzemi tanfolyamok gyakorlati oktatásában is: na­gyon jó volt érezni, hogy azok a<z emberek ott nálam idő­sebbek, tapasztaltabbak, mégis van valami, amit én tudok job­ban, sí ezt a tudást át is adha- toim... Sz. K. „A bioszemléleté a jövő "55 Pályázatnyertes Kecskemétről A Magyar Agrártudományi Egyesület Bács-Kiskun me­gyei Szervezetének Ifjúsági Csoportja a Kecskeméti Ker­tészeti Főiskola diákjainak pályázatot írt ki, melyre a környezetvédelem témáját boncolgató írásokat vártak a hallgatóktól. A pályázathoz csatlakozott a többi hazai ag­rárfelsőoktatási intézmény is. A beérkezett dolgozatok kö­zül legjobbnak Miskolczi Jó­zsef kecskeméti harmadéves főiskolás munkáját értékel­__ Ez az első tudományos jel­legű dolgozatod? — Nem. Tavaly szintén jelent­keztem egy pályázatra. A kisüze­mek melléktermék-felhasználasa­ról írtam, és harmadik lettem vele. A mostani tanulmányom, ha nagyon tágan értelmezem a környezetvédelmet, kapcsolódik az elmúlt évihez. Idei témám a Biokertész-szemlélet a nagy- és kisüzemiben” volt. Megpróbáltam országos jellegű tendenciákat, irányvonalakat lebontani a gaz­dasági egységekre. __ Ennyire fontosnak érzed a k örnyezetvédelmet? — Nemcsak én vallom, hogy a környezet — amibe beletartozik a legfőbb eltartónk, a talaj — védelmétől, szakszerű ápolásától függ az emberiség élelme, így te­hát léte is. A szakemberek fel­adata .pedig az, hogy a már meg­lévő károkat valamiképpen ellen­súlyozzák, az elkövetkezendőket kivédjék. A mezőgazdászok tud­ják, hogy szakmájuk környezet­szennyezési szempontból szoro­san felzárkózott az ipar mögé, hiszen egyre több kémiai — nem természetes — anyagot használ­nak. A bioszemlélet széles körű elterjedésének nagy a jelentősége ennek korlátozásában — összevetetted a nagy- és a kisüzemek biológiai szemléletét? Hol jobb a helyzet? — Egyértelműen a nagyüzemek­ben, ott talán a költségek csök­kentése is indokolja a megfon­tolt, szakszerű kemikália-felhasz­nálást. Hazánk mezőgazdaságilag művelhető területének harminc százalékán azonban kistermelést folytatnak, hobbikertek vannak. Szerencsére akadnak jó példák is, de a nagy többségén szinte az alapvető szakmai ismeretek hiá­nyában végzik a munkákat. Ki­• Miskolczi József. (Méhesi Éva felvétele) mutatható például, hogy a kis­gazdaságokban a szervestrágya- felhasználás csak kisebb része a műtrágyáénak. Márpedig az utób­binak nagyobb hányada kimosó­dik a talajból, tehát nem hasz­nosul, és szennyezi a környezetet is. A biokertészet bevezetése azt feltételezi, hogy a talajt, mint dinamikus, állandóan változó, és ami a leglényegesebb: élő rend­szert vesszük figyelembe, s meg­teremtjük az optimális talajélet feltételeit. A forgatás nélküli ta­lajművelés, a természetben elő­forduló anyagok növényvédő szerként való felhasználása mind egy-egy lépés a biokertészkedés, és így a környezetvédelem felé. — Vannak-e saját megfigyelé­seid, esetleg kísérleted a bio­szemlélet hasznosságáról? — Forráskútról, Csongrád me­gyéből jöttem a főiskolára, és ahogy kezdett érdekelni a téma, megpróbáltam magam is bizo­nyítani. Ezért otthon a kert egy részében két éve őszibarackfákat ültettem, talajtakaró növények­kel. Megfigyeléseim szerint így olcsóbban, kevesebb munkával, jobb és több termést lehet elérni. Nem beszélve arról, hogy — mi­után én bársonyvirágot, sarkan­tyúkát, sóskát, körömvirágot ter­mesztettem — a talajtakaró nö­vény is hozhat némi pénzt. A területem vízgazdálkodása látha­tóan jobb lett, sőt az idei nagy fagyot is jobban tűrték az itt lévő fák. Eddigi vizsgálódásaim alapján szeretném ezt a módszert kiterjeszteni az egész gyümölcsö­sünkre, mert biztos vagyok ben­ne, hogy a jövő gazdálkodásában a hasonló dolgok nagyon nagy szerepet töltenek majd be. Gál Észter Összeállította: Szabó Klára Vita, gondfeltárás, megoldáskeresés a dolgozó fiatalok találkozóján A napokban kis tudósításban számoltunk be arról, hogy a KISZ megyei bizottsága megrendezte a Dolgozó Fiatalok őszi Találkozó­ját. Meggyőződésem, hogy a talál­kozó sikerét a jó szervezésen túl a témaválasztás alapozta meg, hi­szen a magyar gazdaság egyik központi kérdéséről, az anyag- és energiatakarékosságról volt sző. Élénk vita alakult ki a szekcióü­léseken, ahol több oldalról köze­lítették meg a fő tárgykört. A fiatalságra oly jellemző té­makörben, mint az újítás és in­nováció, a megbeszéléseknek pél­dául konkrét eredménye is volt. A Budapesti Likőripari Vállalat tiszakécskei gyáregységének tmk- művezetője Lovas László ismer­tetett egy, a palaűkozógépeknél alkalmazható új műszaki megol­dást. Csák Márta, a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát dolgozója lejegyezte. Mint mondta, náluk is hasznosítható az elgondolás. Biztos vagyok benne, hogy nem egy ilyen tapasztalait-, ötletcsere volt a találkozón. Az időnkénti alapanyaghiányra vezették vissza a szervezési szek­cióban a munkaidő kihasználásá­val összefüggő gondokat. Verseny­teremtés az alapanyaggyártásban és a háttériparban — itt ez lett a vita eredménye, a megoldási ja­vaslat. A hatékony termelés megvaló­sításában nagy szerepük van a vezetőknek — állapította meg az e .témakörben vitázó csoport. Egyetértettek azzal, hogy a fiata­lok általában azért akarnak irá­nyító posztra kerülni, mert ily módon juthatnak olyan helyzetbe, bogy jobbítani, alkotni tudjanak. Szükségesnek tartották, hogy a vezetést szakma, de legalább ki­egészítő szakmaként kezeljék, és ennek megfelelően oktassák. A megye 75 üzemétől, vállala­tától, szövetkezététől — s így szin­te egész Bács-Kiskunból — több mint kétszáz fiatal vett részt a találkozón, akik visszatérve mun­kahelyükre, magukkal vitték * találkozó szellemét. A vitakész­séget, a gondfeltárást, a megol­dáskeresést. Beszélgetéseket indí­tanak, ráirányítják a figyelmet a munkavégzés szempontjából lénye­ges kérdésekre, az anyag- és ener­giatakarékos, a hatékony gazdál­kodás megteremtésének szüksé­gességére. így hozzájárulnak ah­hoz, hogy fogalomtárunkban a rejtett tartalék szóösszetétel idő­szerűségét veszítse. L. Szabó László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents