Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-12 / 265. szám
4 I PETŐFI NÉPE 9 1985. november 12. RECEPT BÁBOLNÁRÓL BERUHÁZÁSOKRÓL .JELENTJÜK Kinek jutott útilapu? Vállalatunk, az Általános Ru- gógyár hosszú évek óta gazdaságtalanul termel, így aztán a közelmúltban újabb igazgatócsere zajlott le nálunk. Az új főnök első nekifutásra lecserélte a régi titkárnőt, meg a gépkocsivezetőt, hozott magával egy főkönyvelőt, az igazgatói traktusban teakonyhát és pihenőszobát rendezett be a vállalat pénzén potom félmillióért, mondván: második otthonunk a munkahely. Aztán váratlanul vezetői tanácskozást hívott össze. — Emberek! — szólt a jelenlévőkhöz. — Az itt töltött rövid egy hónap alatt az a vélemény alakult ki bennem, hogv néhány, a munkáját gyengén végző dolgozónak feltétlenül útilaput kell a talpára kötni. Kérem tegyenek javaslatokat, hogyan tudnánk előrelépni ezen a területen! — Van egy remek ötletem! h- mondta az értekezlet egyik minden lében kanál résztvevője, aki mellesleg a tizennegyedik Igazgatót szolgálja, és még mindig az eredeti beosztásában van. — Ugyebár mindnyájunk előtt köztudott, hogy a felsőbb irányító szervek számos, minden oldalról támogatott, gyenge képességű emberkét, kigolyózott kádert sóznak ránk rendszeresen. Az új főnök először magára vette a célzást, de aztán biztatóan megszólalt: — Érdekes megközelítés. Folytassa ! — Itt van például Buharai Hugó. Az ő kedvéért még osztályt is kénytelenek voltunk szervezni, mert a főhatóságtól elpaterolták, viszont osztályvezetői posztnál alacsonyabb beosztást nem fogadott el. Mivel azóta más főhatóság felügyelete alá tartozunk, retorziótól nem kell félnünk, nyugodtan megszabadulhatnánk Hugó barátunktól, mert egyfolytában lóg, és nem csinál semmit. Az ötletet az értekezlet után bizalmas tervekben rögzített intézkedések sora követte. Először is összeírták azokat a munkatársakat, akiket föntről, sógor-koma alapon küldtek a nyakunkra, akiket protezsáltak, akiket keresztapa híján lefelé buktattak. Amikor a névsor összeállt, kezdetét vette a szűrés. A listáról kihúzták azok nevét, akikkel nincs semmi gond, akik rendesen dolgoznak. Így aztán csak a kétbalkezes tehetségtelenek maradtak a listán. A szelektálás egyik fontos szempontja volt az Is, hogy megnézték, ml van az illető pro- tektorával, a keresztapával. Ha még most is a helyén van, esetleg még magasabbra tornázta fel magát a hivatali ranglétrán, a keresztfiát kihúzták az eltávolítan- dók névsorából. Ha viszont a keresztapa nyugdíjba ment, lebukott, lapátra tették, akkor kíméletlenül .. . . No szóval, a végleges névsorban szerepelt egy főosztályvezetőhelyettes, egy mérnök-közgazdász. 0 A nyáron adták át a 20 ezer hektoliter bor befogadására alkalmas szigetelt pincét. Sugárkezelt élelmiszerek Jobb takarmány — több hízó A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL A lengyel reform ezer napja Az élelmiszeripar egyre nagyobb gondot fordít az eddigieknél jobb minőségű termékek előállítására. Ennek egyik útja — néhány élelmiszernél — az ionizáló sugárzás alkalmazása. Az egészségre ártalmatlan eljárással elpusztíthatok a káros mikroorganizmusok, a rovarkártevők. A sugárkezelt termékek eltarthatósága nő, minőségüket tovább megőrzik. A Központi Élelmiszerkutató Intézet Mikrobiológiai Osztályán a sugárkezelés lehetőségeit kutatják. Korszerűsítik a borfeldolgozást Helvécián A Helvéciái Állami Gazdaságban a minőségi termékek előállításának alapfeltételeként két évvel ezelőtt borászati rekonstrukcióba kezdtek, melynek befejezését a következő év végére tervezik. A 70 millió forintos vállalkozás már szükséges volt, hiszen a hetvenes évek óta a borászatban nem nyílt lehetőség fejlesztésekre. A végtermékek iránti követelmények, a külföldi és belföldi piacok igényesebbé váltak, csak a minőségi borászati termékek iránt mutatkozik kereslet. Ehhez megfelelő technikára és technológiára van szükség. A borászati ágazat több egységét részkivitelezők újítják meg. A dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet a technológia kialakítását, a tartályok, berendezések átalakítását vállalja, a préseket Jászberényből szállítják, sőt import gépeket is munkába állítanak. Az idén nyáron már átadták a 20 ezer hektoliteres szigetelt pincét, amelynek üzembe állításával 120 ezer hektoliteresre bővült a tárolókapacitás. A minőségi vörös- és fehérborok korszerű gyártásának alap- feltétele az áztató- és szikkasztótartályok üzembe helyezése, amelyek eddig nem állták az állami gazdaság rendelkezésére. A feldolgozóvonal kiszélesítésével lehetőség nyílik arra, hogy a partnergazdaságoktól felvásárolt gyümölcsökből likőröket állítsanak elő. Korábban csak külföldön — az NSZK-ban. az USA- ban — beszerezhető sárgabarack-, meggy-, cseresznye-, málna-, szamóca-, sőt dinnyelikőrök jó fogadtatásra számíthattak a hazai üzletekben is, hiszen a hagyományos likőröknél alacsonyabb az alkohol-, és igen magas a természetes gyümölcstartalmuk. Még az idén 200 ezer palackkal 'hoznak — hazai — forgalomba ebből a termékükből a helvé- ciaiak. A csomagolás minősége állandó téma. A vállalat palackozójának felújításával segítenek ezeken a gondokon. A majd január elejétől működő korszerű gépek kompletté teszik a palackozás, címkézés, csomagolás műveletsorát A sok kézierő igénybevétele. a három műszak, a karbantartás miatti állásidő mind-mind megszűnik, és a jobb szervezhe- tőség — jobb minőség mellett — kétszeres termelést is lehetővé tesz. A rekonstrukció üteme a vártnak megfelelő, az állami gazdaság szakemberei azonban a kivitelezők munkájának minőségével nincsenek megelégedve. Ügy mondják: „ha azt akarjuk, minden megfelelő legyen, szinte ki kell verekednünk az igényeinknek megfelelő minőségi munkát". Az 1987-től teljes üzemben dolgozó ágazat 150—180 ezer hektoliter bor- és italforgalmat tud majd lebonyolítani. Ennek a termesztési hátterét is igyekszik a gazdaság megteremteni. A 900 hektáros saját szőlőültetvényéből 500 hektárt az elmúlt tíz évben telepítettek, korszerű, jó minőségű termést adó fajtákkal, Zala- gyöngyével, Kunleánnyal, Kunbaráttal, Ezerfürtűvel, Cserszegi fűszeressel, Muscat Ottonellel és az ezen a vidéken ritkaságnak számító Szürkebaráttal. A hagyományos fajták nem bírják el a magasművelést, a hideg telet, ezért a 400 hektáros Kövidinka, Kadarka, Sárfehér, Hárslevelű és Pozsonyi fehér szőlőket „visszakorszerűsítik”, azaz ismét hagyományos, alacsony tőkeművelési módra állítják vissza. Igaz, ez jelentősen megnöveli a termesztéshez szükséges kézi munkát, de a szakcsoportok rendelkezésére bocsátott területen ez nem okoz különösebb gondot. Gál Eszter • Cserko István műszakvezető gépész és Csiszár József keverékelőkészítő ellenőrzi, hogy adott időegység alatt mennyi a termelés. (Mé- hesi Éva felvételei) zással kötelezi ezentúl a hibás termékek előállítóit a vásárlók kártalanítására. Közgazdasági eszközökkel Mindazok, akik érdeklődnek a népgazdaság iránt, emlékezhetnek — és alighanem elismeréssel — az éves tarv széles körű társadalmi vitájára. Határozott megnyilvánulása volt ez az új szemléletnek és az új gazdaság- irányítási stílusnak, valamint a központi akarat és a vállalatok, meg a szakszervezet párbeszédének. A kormány tájékozódni kívánt saját elképzeléseinek helyességéről, számolt a vállalati kezdeményezéssel és az esetleges tartalékokkal. Ugyanakkor a vállalati dolgozók a tervkészítés időszakában fontos jelzéseket kaptak arról, mi a lényeges a kormány szempontjából, milyen vállalati magatartást részesítenek előnyben. Értesülték az anyagellátás lehetőségeiről, a pénzügyi és devizaszabályozókról. A kormány munkája sokkal nehezebb, mint korábban. Jelenleg már semmit nem írnak elő kötelező érvénnyel, hanem kizárólag közgazdasági eszközök segítségével teszik érdekeltté a vállalatokat a meghatározott árucikkek termelésében. Mintegy 30, változatlanul hiánycikknek számító áruféleségre állami megrendelést adtak, kezdve a mosógéptől a cérnáig. Azok az üzemek, melyek ezeket az árucikkeket gyártják, segítséget kapnak az alapanyag-ellátásban is. A fontos folyamatok közé kell sorolni a beruházások szabályozását célzó intézkedéseket is. Ezek közül számos befejezetlen maradt a hetvenes évek árrobbanása következtében Ma már tudott dolog, milyen építkezéseket fejeznek be, melyek kivitelezése halasztódik a kedvező fellendülés időszakára, és melyek maradnak félben végleg. Csak az a kérdői, vajon az összes rendelkezést végrehajtják-e gazdasági struktúránk átalakítására? Javult az áruellátás Gondjainkat súlyosbítják a külkereskedelmi tevékenység nehézségei. Az export néhány százalékos növekedését elértük ugyan, de ez nem olyan jelentős előrelépés, hogy adósságaink kifizetésére gondolni lehetne. A lengyel külkereskedelmi mérleg aktívuma nem annyira a kivitel bővülésének köszönhető, mint inkább az import drasztikus korlátozásának. Export, beruházások, állami megrendelések — ezek és más területek vagy gazdasági folyamatok milyen hatást gyakorolnak az átlagos lengyel család anyagi helyzetére? Jobban éltek 1984-ben, mint 1981—83 között, és mit jelent ennek a családnak a jelszó: gazdasági reform? Nem kevés családnak jobban megy, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanakkor azonban nőtt azoknak a családoknak a száma, ahol a jövedelem 70—100 százalékát élelmiszerekre költik. A kérdőíves felmérés szerint Sziléziában és Varsóban a megkérdezett családok egynegyede állítja, hogy csökkenteni kellett az élelmezésre fordított összeget, hogy más fogyasztói szférákban az 1981-es színvonalat fenntarthassa. A családok egy része csökkentette kulturális kiadásait, és a tartós fogyasztási cikkekre szánt összeget. Ezt bizonyítják a Központi Közvéleménykutató Intézet adatai. Más oldalról fenntartás nélkül kedvezően fogadták a reformot, mert például javult az áruellátás. Nem hiányzik a zöldség és gyümölcs, és ezek feldolgozott termékei, a cipő, az üveg és kerámia, a legtöbb vegyi áru, az aprócikkek és mások. Kirajzolódnak az esélyek a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásra. Érthető, hogy mindenki^ biztos és gyors, jobban érezhető javulást szeretne látni, jóllehet megmondták. hogy a veszteségek pótlása lassú folyamat, és a hetvenes évek végének fogyasztói színvonalát a nyolcvanas éveik végén érjük el ismét. Mert még a legalaposabban átgondolt szerkezetváltást sem lehet néhány év alatt megoldani, kiváltképp kedvezőtlen körülmények közepette. Kedvezőtlen körülmény Lengyel- ország hátrányos gazdasági megkülönböztetése a külpiacokon, a munkaidő csökkenése, a nagy alkalmazotti létszám stb. Hogy tehát 1985-ben eredménnyel záruljon ennek az útnak a soron következő szakasza, ahhoz a gazdasági reformban rejlő összes lehetőséget ki kell aknázni. Marek Przybylski, testvérlapunk, a Glos Wielkopolsky rovatvezetője *t Tíz esztendeje épült a Kiskun- halasi Állami Gazdaság takarmánykeverője. A dán gyártmányú berendezésekkel három műszakban dolgoznak. Szekeres Kálmán üzemvezető: — Évi tervünk 29 ezer tonna. Az eddigi eredmények alapján ígérhetjük, hogy teljesítjük. Ezt azért is merem állítani, mert üzemünkben a Dózsa György szocialista brigád mindig állta a szavát. A kollektíva már kétszer nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Megjegyzem, az üzem folyamatosan dolgozik • Németh László üzemi lakatos a granulálót javítja. szombat, vasárnap is, ugyanis alakítottunk egy vállalati gmk-t. Az igények kielégítéséhez kell az állandó termelés, nemcsak az állami gazdaságnak szükséges ez, a környező téeszek és háztáji gazdaságok is keresik keverék- takarmányainkat. Az üzem azelőtt csak a megyei gabona iparral működött együtt, nemrég harmadiknak belépett a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Ez utóbbi adja a sertéstakarmány — nagyrészt ezt gyártanak — receptjét, és a jószágok számára nélkülözhetetlen fehérjét, nyomelemeket, ásványi sókat, a premixet. A minőséget garantálják, hasonlóképpen a halasi üzem is. Közismert, hogy az utóbbi időben a háztáji gazdaságokban csökkent a sertés- állomány, jövedelmezőségi okok miatt. Kiskunhalason és környékén viszont emelkedett. Szekeres Kálmán azt is elmondja, hogy a tervezett 10 helyett 13 ezer süldőt helyeztek ki hizlalásra. Az érdeklődés alapján jövőre már 20 ezret szeretnének. Az állami gazdaság saját telepéről 4 és fél ezer hízót szállít. Az üzemvezető véleménye szerint a bábolnai recept alapján készült keveréktakarmány hatékonyabbá, gazdaságosabbá teszi a hizlalást. Az érdeklődést azonban nemcsak ez segíti elő. hanem az utóbbi időben megjelent állami ösztönző intézkedések is. A fejlesztési tervek szerint a következő években tovább bővítik a takarmánykeverőt. Egy kérdéssel kezdem: vajon Lengyelországban a gazdasági reform három éve helyes útra terelte-e az ellenzéket? A kérdésre adott válasz tökéletes képet ad — ahogy nevezhetném — a társadalom gazdasági magatartásáról. Durvábban fogalmazva: jobban szeretnénk a gazdasági szabályzók rendszerét, vagy ragaszkodunk a tervutasításos vezetési gyakorlathoz? A reform az előző modellt ajánlja. A többség emellett van. Ám észre kell vennünk, hogy az ellenzők mintha nem fogynának. Többet mondanék: úgy tűnik, mintha még jobban elsáncolták volna magukat. Mindenekelőtt azok tartoznak közéjük, akik bőrükön érzik, hogy az új rendszer felszínre hozza gyengeségüket, felborítja a gazdaságirányítás eddigi kényelmét. A múltban vezérelv volt a dolgok „fentről” intézése, mint leghasznosabb vállalati tervelőírás, amit könnyűszerrel túlteljesíthetnek, azután jöhet az elismerés. Mindez nem fér bele a reform szemléletébe, ezért gördítenek akadályökat olyanok, akik jól megvoltak a korábbi rendszerben. Mostani helyzetük — ami folytonos alkalmazkodást kíván a környező változásokhoz — sokkalta rosszabb. Az új mechanizmust — ami kényszerít a kockázatvállalásra, rugalmas gazdálkodásra — úgy tekintik, mint egy fájdalmas gyógymódot. Innen veszik az efféle alapál- ' lást: „támogatom a reformot, de csak akikor, ha saját házam táján előnyöm származik belőle, és nem igényel nagyobb erőfeszítést”. A befagyasztott lehetőségek perspektívája néhány vállalatnál automatikus védekezési reakciót vált ki, kiskapukat keresnek mindenféle könnyítés • irányába. Folyamatosan tökéletesítik Meg lehetett ezt figyelni az elmúlt évben is, mely a gazdasági reformot szabályozó rendeletek módosításával kezdődött. Elhangzottak olyan vélemények, hogy még az előző változtatások végrehajtására sem volt idő, de néhány hónap elmúltával a re- formaikotók pozitív visszhangra találtak. Mindez arra vall, hogy maguk sem félnek a hibák kijavításától, a modellt nyitottnak tekintik és folyamatosan tökéletesítik. Nem kötődnek a már egyszer elfogadott megoldásokhoz, s ha közülük néhány nem volt célravezető, vagy egyszerűen betöltötte feladatát és fölöslegessé vált, eltörlik és új megoldást javasolnak. A múlt évben a vállalatoknak új rendeletet hoztak a bérszabályozás üzemi elveiről, amely nagyobb önállóságot engedélyezett a keresetek kialakításában. A vállalatok elég mohón kaptak az alkalmon. Az eredmények sajnos, nem túl rózsásak, ugyanis az új bérezési rendszerek többségében inkább a mennyiséget, és nem a minőséget részesítik előnyben. Végtére is ez az egyik neuralgikus pontja a reformoknak. Minthogy egyelőre a reform a legkevésbé sikeresnek nevezhető éppen a jó minőségű termékek gyártása területén, a kormány különleges jogi szabályoegy osztályvezető, meg egy jogtanácsos. Nem akarom tovább szaporítani a szót, de vállalati érdekre, szerkezeti átrendezést is eredményező, új követelményrendszer bevezetésére, megnövekedett, adó- terhekre, beszűkült világpiacra, nehéz télre, árvízveszélyre, meg még rengeteg nehézségre hivatkozva sikerűit a delikvensektől megszabadulni. Ja, és hogy most ml a helyzet? Egyszerű és világos. A főosztályvezető-helyettesi posztra az Igazgató feleségének az unokaöccse került, az osztályvezetői tisztet a főkönyvelő sógora tölti be másodállásban, a felügyeleti szervtől jött hozzánk egy ikigolyózott mér- nök-közgadász, a Jogtanácsosi állás viszont egyelőre még betöltetlen. Szeretném hangsúlyozni: az új igazgató nagy sikernek könyveli el, hogy néhány tehetségtelen, kétbalkezes, protezsált embertől sikerült megszabadulnunk. Állítólag ezt a véleményét a pihenőszobában fogalmazta meg, miközben gyermekkori barátjával, az új jogtanácsossal konyakozott. Kiss György Mihály
