Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

1985. november 6. • PETŐFI NÉPE • 5 MINDENT, AMI MAGYAR, AMI A MIÉNK 175 éve született Erkel Ferenc Ú ttörőtábor társadalmi összefogással építésénél Segédkeztek. „A fenségestől kezdve a né­piesig, a paloták komoly mél­tóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrán­dozásáig, mindent feltalálunk Erkel dalműveiben, ami magyar, ami a miénk... A két világrészt meghódíthatta volna, de ő nem akart másnák alkotni, mint a nemzetnek ...” Jókai ünnepi szónoklatában hangzottak el a fenti szavak 18158. december 16-án a Pesti Vigadó hangversenytermében, az idős Erkel Ferencet köszöntő es­tén, amikor a magyar zenei élet a 78 esztendőd mester karmeste­ri pályafutásának ötvenesztendős jubileumát ünnepelte. A magyar nemzeti opera meg­teremtőjének élete átívelt a tel­jes 19. századon, s abban mara­déktalanul betöltötte hivatását. Erkel Ferenc 175 esztendővel ez­előtt, 1810. november 7-én szü- létett. Háborúkkal terhes, kor­szak elején jár ekkor a világ. És bár Erkel minden hangos nyil­vánosságot kerülő, szűkszavú, befelé forduló alkotó volt, nem kerülhette el, hogy részt ne vál­laljon a század sodró szellemi életének vonulataiban. Tizenhét évesen grófi zenemester volt Kolozsvárott, ahol zongorista­ként először lépett a nyilvános­ság élé. s ahova Pozsonyból, az ország akkori fővárosából ke­rült. Pozsony, a közeli Bécs kul­turális hatását hordozó város, Erkel középiskolás éveinek szín­tere a klasszikus műveltséget je­lentette számára. Kolozsvár azonban, Erdély fővárosa, amely a lassan kibontakozó nemzeti ■operaművészet egyik fellegvára volt, a magyar opera kultúrára és népdailkincsre irányította a fia­tal Erkel figyelmét. A zenei mű­veltség e kétféle hatásával fel­fegyverkezve került Pestre, ahol először a Magyar Színjátszó Társaságnak, majd a Pesti Vá­rosi Német Színháznak, 1838- ban pedig már az első magyar nyelven játszó pesti színháznak, Mem véletlen, hogy Spiel- 1 . berg neve jelenti a legfél- reérthietetlenebbül azt a filmes jelenséget, amellyel jóval többet foglalkozik általánosságban a kritika, mint a konkrét produk­ciókkal. Nem mintha nem ka­pott vcxlna pozitív és negatív kri­tikát egyaránt például a Har­madik típusú találkozások, vagy az ET, de azért egyértelmű, hogy — a kritikusok rovására — ezek­hez a közönségnek, pontosabban saját, nem is lebecsülendő lét­számú közönségünknek van első­sorban köze. Hogy Spielberg s közönsége segítség nélkül is mennyire egy húron pendül, an­nak ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt években csaknem vala­mennyi filmje milliárdoka.t ho­zott. A Cápa nyári sikerei után alig néhány hónappal Spielberg ismét uralja a vásznat. (Ráadás­az akkoriban épült Nemzeti Színháznak volt a karmestere. Már két évvel kérőbb, 1840- ber. bemutatják első operáját, a Báthori Mániát a Nemzetiben. A legszerencsésebb időben. A szá­zad közepének évei pezsgő szel­lemi életet hoztak a magyar közéletbe. A nemzeti kultúra egyszeriben közüggyé lett, a mű' vészét és az irodalom mindin­kább a nemzeti lét és tudat alapvető megnyilatkozási formá­jává vált. Ily módon egyre sür­getőbb lett a megkésett magyar nemzeti opera ügye is. A Bátho­ri Mária és a még linikább a négy esztendővél később, szinte az 1848-as európai forradalmi hul­lám élőestéjén bemutatott Hu­nyadi László politikai és művé­szeti vonatkozásban egyaránt forradalmi mozzanat volt a ma­gyar szellemi életben. Különö­sen, mert történelmi aktualitá­sán túl végre európai rangú ma­gyar zenemű szólalt meg az operaszímipadon. A fejlett drámai építkezésiről, gazdag .jellemfor- málásről, a magyar népdalkincs értékeit differenciáltan a szim­fonikus építkezésbe ültető zenei szerkesztésmód tanúskodó mű­alkotás méltán vonta magára a magyar, sőt az osztrák zenei közélet figyelmét. A 48-as szabadságharc kitöré­se, majd leverése, az ezt követő évek politikai légköre hosszú hallgatásra kényszerítette Er­kelt. Üjabb történelmi operája, a Bánk bán csak tizenhét évvel később készült el. Ez a nemzet­re hulló gyászban fogant mű olyan diadalt jelentett a magyar opera fejlődésében, amelyhez fogható azóta sem született ha­zai kultúránkban. A nagyjelene­tek magyar folklórelemekből építkező zenei anyagában, a jél- lemfesté,s finomságában és ben- sőségében, a dramaturgiai egy­ség kidolgozottságában Erkel olyan csúcsra emelte a magyar operát, hogy művészi és politi­kai tekintélye egyaránt nleves ként a közelmúltban Kecskemé­ten, az Otthon moziban Fájja Sándor vezetésével a gyermek- filmklub is Spielberg legelső pro­dukciójával, a Párbajjal indí­totta programját.) Hogy három hétig tartani fog-e Kecskemét Spielberg-közönségé- nek érdeklődése, az csak utólag dől majd el, annyi azonban bi­zonyos, hogy eddigi szuperfikciói közül azt láthatjuk most, amely „szuperségét” és „fikcióságát” illetően egyaránt kiemelkedő. Ki gondolná, hogy a valóság­tól a legtökéletesebben sterilizált mese, a tiszta spielbergi párlat fő alapanyaga az a transzcendens erő. mely — ha a gonoszak nem nyerik el büntetésüket időben — Hitler (1) „csodafegyvere” lehe­tett volna. Indiana Jones (Harrison Ford alakításában) az új-hollywoodi • Erkel Ferenc kortár&ához, a fiatal Verdiéhez vált hasonlatossá. Három emberöltő telit el Er­kel halála óta. Művei maradan­dónk, és ma már klasszikusai a magyar operakultúrának, még ha a Hunyadi Lászlón és a Bánk bánom kívül a mai generáció nem is ismeri többi alkotását. (Főként a Névtelen hősök hiá­nyát érzi fájdalmasnak zenei közéletünk.) Még kevésbé ismert, hogy Erkel kora egyik legki­válóbb pianistája volt. Karmes- iteri, zenakarnevelői, pedagógiai munkássága, a Budaipesti Filhar­móniai Társaság megalapításá­nak jelentősége is alig-alig ke­rül szóba. Pedig a 19. század ki­magasló magyar muzsikusa nél­kül aligha beszélhetnénk ma magyar operakultúráról; az ő előkészítő tevékenysége nélkül hogyan is ereszthetett volna ter­mő gyökeret a német zenekul­túrán nevelkedett, s a hazait egyébként is nehezen befogadó zenekultúránk talajában Bartók és Kodály „tiszta forrásból” táp­lálkozó muzsikája? Sz. Gy. filmek nemeslelkű atlétája épp archeológusként hódít tanítványai körében, amikor felkérik, hogy — tekintettel okkult tudományok­ban való jártasságára — segítsen megkeresni (Hitler ügynökeit megelőzve) a zsidók ősi frigylá­dáját. A történet folytatásáról csak annyit, hogy terve termé­szetesen sikerül. Miközben a cselekmény konf­liktusai gyakran elnéző mosolyra ingerelnek, a ragyogó techniká­val fényképezett jelenetek vizuá­lis erényeikkel képesek akár ámulatba is ejteni. Hosszasan le­hetne részletezni a lidércnyomá­sokat idéző, zsigerekre ható me­se egyik legnagyobb erényét, a látványvilágot. Aki szereti az ilyet, kiteheti magát szuggeszti- vitásuknak, alávetheti magát Spielberg vizuális erőszakának. Károlyi Júlia Csaknem harminc éve azt a célt tűzte ki az akkori me­gyei úttörőelnökség; minden gyerek, minden nyáron tábo­rozhasson! Mára elérhetet­lenné vált a legutóbbi úttörő­vezetői konferencia célkitű­zése is, az, hogy mozgalmi tagsága folyamán minden kisdiák legalább kétszer jus­son el úttörőtáborba. A helyzet persze csak átlagban ilyen rossz. Hallottam tanács­ról, amelyik egyetlen meglevő táborától is igyekszik megszaba­dulni, vannak városaink, melyek — pénzügyi okokra hivatkozva — meg sem próbáltak még saját táborit létesíteni, ,s van, ahol már a sokadikat építik. Hogyan, mi­ből? Kiskunhalason például így: — Évente kétszer megbeszé­lést tartunk a helyi és a terü­lethez tartozó gazdálkodó egysé­gek képviselőivel — Ikezdi a „ti­tok” felfedését Mester Sándor, a vároisi KISZ-bizottság titkárai —, ahol előadjuk soros „sirámain­kat”. Stenciilezett lapokat osz­tunk szét, melyeken tételesen felsoroljuk, melyik táborunkban mi szorul pótlásra, milyen javí- tái?s munkák elvégzésére lenne szükség. A feladatok melletti pontozott vonalkára lehet felír­ni: melyik „vendég” vállalja az adott tevékenységet. Nem kell koldulni! Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a téeszek, vállalatok, intézmények szinte versengnek, ki tud többet, hasz­nosabbat feliajánlani az úttörő­táborokért. Több évtizedes ha­gyomány ez nálunk, nagyon, ko­molyan veszik a partnereink. Ez abból is látszik, hogy ,ha ezekre a megbeszélésekre nem szemé­lyesen az elnök vagy az igazga­tó tud eljönni, hanem — például — „csak” a főkönyvelő repre­zentálja a céget, telefonon vagy levélben előre elnézést kérnek tőlünk, s hangsúlyozzák: küldöt­tük teljes jogkörrel képviseli a gazdálkodó szervezet legfőbb vezetését.. . — A táborok fenntartása is hi­hetetlenül költségessé — néhol már-már megoldhatatlanná — vált, „mecénások” nélkül gya­korlatilag lehetetlen. Na de újat építeni?! — Sikondán másfél, évtizede táboroztatunk sátrakkal. Ezek alá most már mindenképpen meg kellett volna csánállni a beton­alapot, s kiszámítottuk, hogy jó­val olcsóbb, ha erre a — hang­súlyozom; így is, úgy is élkészü­lő alapra — faházakat építünk. — Már hogy lenne olcsóbb? — Egy faház 'körüibélül 25 évet bír ki, egy sátor meg hú­romat, vagyis két és fél évtized alatt legalább nydlcszor kellene kicserélni az állományt. Ez — ilyen hosszú távon — kétszer annyiba kerülne, mint a faháZas megoldás. — Igen ám, de ez a tartós be­ruházás itt és most drága, hi­szen egyszerre kell kifizetni ... — Mindent beleszámítva, leg­feljebb hatmillióba. kerül. Az értéke viszont jóval felül lesz a húszmillióm. — Kik „állják” a Icülönböze- tcl? — Szinte képtelenség felsorol­ni! A tereprendezésben, föld­munkáikban. nagyon/ sokat segí­tettek „rtáborszomszédaink”, a komlói bányászok. Régi partne­rünk, a mélykúti Univerexpo készítette a faházakat, a 618-as szakmunkásképző igazgatója, Bállá Tibor tervezte az ágyakat, amiket aztán az iskola tanmű­helyeiben csináltak meg a diá­kok. A Kunép tervezte — in­gyen — az ebédlőblokkot, ennek alapozásakor a komlói bánya­üzem mongol vájártanulói is se­gédkeztek, természetesen társa­dalmi munkában. Rendszeresen részt vesznek a .táborépítésben a halasi és a környékbeli középis­kolások is. Mondtatom, hogy , csaknem minden helyi gazdálko­dó egység é|S intézmény hozzá­járult v dia mivel a sikondai tá­bor elkészítéséhez. — Mikor vehetik birtokukba a gyerekek az új létesítményt? — Ezen a nyáron, már a fa­házakban laktak a táborozok, de teljesen — a konyha és az ét­kezőhelyiség megépítésével — csak jövőre készül el. Azt hi­szem, elismerésre méltó a tem­pó is — s ez mégint csak segí­tőink érdeme —, hiszen tavaly októberben fogtunk hozzá. — Hány gyerek jut el Kis­kunhalas körzetéből egy-egy nyáron valamilyen táborba? — öt állandó .tábort üzemel­tetünk —, ebből hármat a jános­halmi, kettőt pedig a halasi ta­nács tart fenn —, melyek tur­nusonként 530 úttörőt tudnak fogadni a város és a volt járás területéről. Általában mindenütt ht t turnus van egy szezonban, vagyis több mint 'három és fél ezer átalános iskolás töltheti szünideje egy részét úttörőtábor­ban. Tavasszal és ősszel körül­belül ugyanennyi vendéget fo­gadnak a táborok: KISZ-eseket, művészeti csoportokat, túrázókat. * Kii ne énekélrte volna hajdan torkaszakadtából, hogy „mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám”? A dal a táborozó úttö­rőről szól. Arról a sok-sok gye­rekről, akinek jókedvét, neveté­sét nagyon komolyan veszik a kiskunhalasi félnőttek. Szabó Klára • 12,5 mil­lióba kerül a feiújitás. A frissen meszelt, jól világított folyosókon kellemesen telik a szü­net. GYORSAN, JÓL Bácsalmáson a Vörösmarty Mihály Általá­nos Iskola alsótagozatos épülete rendkívül rossz állapotban volt. A födémcserétől a vilá­gításig (ez volt az első vil­lany világításos épület a köz­ségben) szinte minden porci- kája elavult az épületnek. A helyi vegyes- és építő­ipari szövetkezet szinte hihe­tetlenül rövid határidőre vál­lalta el a felújítást. 1984. szeptemberében társadalmi segítséggel megkezdték az épület bontását, s csak a kő­falaik maradtak meg. A belső elrendezést újra tervezték, egyformán 50 négyzetméte­res tantermeket alakítottak ki, modernizálták a WC- ket, a tornateremben hideg- meleg vizes zuhanyzók ké­szültek. A jól sikerült műsza­ki átadás után 1985. szeptem­berében megkezdődött a ta­nítás. Az épület külső vako­lása és az udvar rendezése a jövő nyárra maradt. A 600 ezer forint áru új bútor is idejében megérkezett. A be­költözés előtt pedagógusok, szülők és a szocialista brigá­dok takarítottak, hurcolkod- tak, hogy a tanítás zavarta­lan legyen. • A mérést is könnyebb megtanulni, ha ki lehet próbálni a mérleget. (Pásztor Zoltán felvételei) FILM JEGYZET Az eltűnt frigyláda fosztogatói STERN DEZSŐ: Egy magyar internacionalista visszaemlékezései (Részlet) TT Az 1918-as esztendőt a tábor lakói békés, ün- nepélyes hangulatban köszöntötték. A ba­rátok felkeresték egymást, teázgatással, és élénk eszmecserékkel töltötték a napot. A beszélgetés leg­inkább a hazatérés gondolata körül forgott. Hit­tük, hogy a következő szilvesztert bizonyára otthon töltjük. De milyen eseményeket rejt magában a beköszöntött 1918-as év, hogyan alakul sorsunk ad­dig is? Még január elején a szociáldemokraták szerve­zőbizottsága gyűlést hirdetett a színházteremben. Egyetlen kérdés megvitatását tűzte napirendre: til­takozás a háború ellen, azonnali, annexió és jóvá­tétel nélküli békekötés követelése a kormányok­tól. A gyűlésen a legénységi barakkok csaknem vala­mennyi lakója megjelent, a tisztek közül csak né- hányan, feltehetően megfigyelőként vettek részt. A teremben összegyűltek többségét a magyarok tet­ték ki. A villanyégők halványan világították be a kissé hűvös helyiséget, bár négy forróra fűtött kályha ontotta a meleget. Ügy tűnt, sohasem szűnik a hó­vihar. A gyűlés viharos hangulatban zajlott, időnként talán túlságosan viharosan is. A szónokok magya­rul és németül beszéltek. Felszólalásra sokan je­lentkeztek. Egyesek pátosszal, mások dühösen, né­melyek zavarosan mondták el gondolataikat. Senki sem tért el az eredeti témától: befejezni a hábo­rúskodást, megkötni a békét, megbüntetni a bűnö­söket, hazaengedni a foglyokat. A szónoklatokat figyelmesen hallgatták, és élén­ken reagáltak minden kijelentésre. Az egyik tiszt felszólalása, mely szerint a háború befejezésének követelése a katonai eskü megszegését jelenti, za­jos kiáltozást váltott ki, miközben magvas magyar káromkodások hallatszottak többfelől. A felszólaló jobbnak látta mondókáját befejezni és a pódiumról lelépni. A gyűlést vezető szociáldemokrata elnök szava­zásra terjesztette be a határozattervezetet. Egyszer­re emelkedtek magasba a kezek. A beterjesztett ha­tározat ellen senki sem szavazott. A szovjet kormány békedekrétuma után hama­rosan megkezdődött a már szükségtelen orosz had­sereg leszerelése. A katonák milliói, ellepve a köz­lekedési eszközöket, hazafelé igyekeztek az ország minden zuga felé. A táborban is érzékeltük e hömpölygő folyam hullámzását. A berezovkai vasútállomáson keresz­tül vezetett a csitai, amuri, usszurijszki leszereltek, a szibériai kozákok útvonala. A szerelvények na­pokig várakoztak az állomáson. Ezek a fronton elvadult, piszkos, és szakadozott ruházatú lézengő emberek a tálborba is betértek. A kozákok garázdálkodásáról hozzánk is eljutottak a hírek, és nyugtalanságot, zavart okoztak. Vártük, mikor támadnak a barakkjainkra rablás céljából. Többen önvédelmi szervezet létrehozásán munkál­kodtak. A kozákok körüljárták a barakkokat, de konfliktus velük egyszer se keletkezett. A fogoly tisztekkel a kozákok már nem bántak valami békésen. Ezt bizonyára nemcsak a tekin­télytisztelet megszűnése magyarázza, hanem az is,, hogy jólöltözöttek, és ugyanakkor gőgösek is vol­tak. Egy alkalommal a kozákok fehérneműre vet- kőztettek két tisztet világos nappal, a februári hi­degben. Berezovkán keresztül mentek kelet felé a forra­dalmi kozákok szerelvényei is. Amint értesültünk a katonavonat megérkezéséről, az állomásra siettünk. A vagonokat vörös drapériára festett forradalmi jel­szavak díszítették. Ezek a kozákok teljes fegyver­zettel, lovaikkal együtt utaztak. Mozgásukon, tevé­kenységükön érződött, hogy náluk érvényesül a ka­tonai fegyelem. Nagy élénkséget váltott ki a táborban egy inter­nacionalista zászlóalj szerelvényének a megérkezé­se. A zászlóalj Omszkból, vagy talán Irkutszkból érkezett. Az internacionalisták többsége magyar volt, de találkoztunk osztrákokkal, szlovákokkal, németekkel és románokkal is. Az orosz hadsereg egyenruhájába öltözötten büszkén viselték a forra­dalom katonája címet. Magatartásukban nyoma sem maradt a korábbi jogfosztott hadifoglyok hely­zetének. Amíg a szerelvény néhány napig az állomáson állt, az internacionalisták a barakkokba belátogat­tak. Megtudtuk tőlük, hogy Omszkban, Kraszno- jarszkban, Irkutszkban és Szibéria más városaiban hadifoglyokból vörösgárdista osztagok alakultak. A külföldi munkás-bolsevik pártszervezetek is lét­rejöttek — újságolták. Csodálkoztak, hogy a bere­zovkai táborban még sem a pártszervezet, sem a vörösgárdista osztag nem alakult meg. A politikai felvilágosító munka nem volt hatástalan. Amikor a szerelvény tovább indult, a berezovkai táborból több mint kétszázan csatlakoztak az internaciona­lista zászlóaljhoz. (Folytatjuk) KISKUNHALASI PÉLDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents