Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. november 6. Sikeres új fajták, okos tárolás „Az eltarthatóság mint az exportminőség egyik fontos kritériuma kulcskérdéssé vált, mert az egy­millió tonna fölötti évi almatermésünk harmada ezen a csatornán értékesül. Ilyen árutömeg más irá­nyú hasznosítása megoldhatatlan. A kertészeti nyers és feldolgozott termékek kivitelének fő iránya az 1990-ig érvényes hosszú lejáratú kertészeti egyez­mény értelmében a Szovjetunió. A KGST-országok közül friss gyümölcsben jelentős felvevőpiacunk volt az NDK és Csehszlovákia, de mindkét ország önellátásra való törekvései, telepítéseinek termőre fordulása következtében az eddigi mennyiségek je­lentős csökkenésével, illetve a minőségi követelmé­nyek növekedésével kell számolni. Dollárrelációban csak abban az esetben volna reális lehetőségünk a kivitel növelésére, amennyiben a termesztett fajták korszerűsítésével, folyamatos termőképességével, a csomagolással stb. képesek leszünk jobban igazodni a piaci igényekhez” — írja tanulmányában a VII. ötéves terv idősza­kában az ágazattal szemben támasztott követelményekről Zsitvay At­tila, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető- helyettese. • A Hosszúhegyi Mezőgazda- sági Kombinátban Szovjet­unióba szállítandó árut válo­gatnak. (Somos László felvéte­lei) MI LEGYEN AZ ALMÁVAL? II. , _ .«.<><• 500—1000 tonnás tárolótér böví­A Sarfebér „Dtszáll ; tésébe 50 százalékos kockázat­vállalással „beszállunk”. Az izsáki Sárfehér Termelőszö­vetkezet almáskertjeibe is elláto­gattunk minden őszön. A kerté­szeti ágazat vezetői hol jobb, hol rosszabb kedvűek voltak. — Az idei év rossznak számít — mondta Bakonyi Zoltán főker­tész. — Hiába öntöztük a 300 hektáros ültetvény zömét, a ter­més apró maradt. A gyümölcsök mérete 60—65 milliméter közötti. Az első termésbecslés után 6 ezer tonnát vártunk. Végül örülhe­tünk a 4800 tonnának is. Jelen­tős jövedelemkieséssel számolha­tunk a nagyság, az alacsony faj­súly és a darabszám miatt. A magyar termesztésben új fajtá­nak számító növények gyümöl­csében szerintem a hideg tél mi­att — itt mínusz 26—28 Celsius- fokot is mértünk — alig talál­tunk magot, ami a termés húsá­ra is hatással van. Ennek gene­tikai jelentőségéről mi, termesz­tők keveset tudunk. A kutatók­nak kellene a kérdésre gyorsan választ adni. Más téma. Három­száz hektáros ültetvényünk most már teljes egészében termőnek számít. A gyengébb adottságú, régebben telepített Starking-fá- inkat átoltjuk Idared és Molis Delicious vesszőkkel. A munka­erőgondjaink levezetésére jövőre bérbeadással, illetőleg a betaka­rítás kiadásával próbálkozunk. Szegedi János — aki az érté­kesítésért felelős — nincs köny- nyű helyzetben. Manapság hűtő­ház nélkül alig néhány hét alatt ennyi almának jó piacot találni nem könnyű. A kevés termés „kapóra” jött — említette némi szomorú­sággal. — Korlátlanul exportál­hattunk volna, ha lett volna mit. Idén először szállítottunk úgyne­vezett palettás almát Csehszlo­vákiába: 600 tonnát. Ez kedvező azért, mert a csomagolóanyagot IS. a„ vásárló adja. Száz tonnát vittünk nyugatra, ugyanekkora mennyiséget Kubába. Ezen kívül körszedett gyümölcsöt küldtünk a Hungarofruct budaörsi hűtő­hazába. Ezernyolcszáz tonnát ad­tunk el Magyarországon, a leg­többet a kaposvári és a veszp- remi afészeknek. A jövő útja nálunk is a hűtőház építése, de mivel erre elegendő pénzünk nincs, úgy tervezzük, hogy a Helvécián nyereségre számíiantk A Helvéciái Állami Gazdaság­ban valamikor nagy rangja volt az almának. Az ötödik ötéves tervidőszakban válogatógépet, Tifone permetező berendezése­ket, Nobili metszőgépeket vásá­roltak. Utat építettek, hogy nyolc kilométerrel rövidítsék Kecske­métig a távolságot. Később kö­vetkezett az iparvágány kiépíté­se. Tervezték egy hatezer ton­nás térségi hűtőház létrehozását. Mindez az út és az iparvágány kivételével a múlté. Az egykoron 464 hektáros al­maültetvény 261 hektárosra zsu­gorodott. Barra István főkertész tájékoztatása szerint az elmúlt két esztendő veszteséges volt. Idén viszont az ágazat szerény, 2—3 milliós nyereségre számít. Mindez sok újdonságnak köszön­hető, amit a korábbi esztendők keserű tapasztalatai miatt vezet­tek be. így új művelési módok­kal próbálkoztak. Hatvanegy hektárt a gazdaság dolgozóinak illetményként kiadtak. További 15 hektáron vállalkozók bérel­hetnek területet, hektáronként 25 ezer forintért. Az eredményes továbblépés feltétele a telepítés.- Jakabszállás térségében 50 hek­táron szakcsoportot hoznak létre, ide csak új fajtákat: Idaredet, Glostert, Red Rómeót, Jonaredet ültetnek. Megelőzött veszteség Masir Józsefet, a Bács-Kiskun megyei Zöldért Vállalat igazgató­ját is az idei almaszezonról kér­deztem. — A jutalékért dolgozó keres­kedők érdeke, hogy minél na­gyobb mennyiségű árut közvetít­senek. Ez a rendszer akkor mű­ködik jól, ha a termelő érdekelt a végtermék értékesítési haszná­ban. Egynéhány jól működő szer­vezetet láttam külföldön. Ott ak­kora forgalmat, mint a miénk, alig néhány ember bonyolított le. Igaz, olyan technikai feltételek mellett, ami nálunk még csak álom. Teszem azt, az ügyintéző asztalán csengett a telefon, kér­dezték tőle: egy tétel gyümölcsért mennyit tud fizetni? Néhány gombnyomással, a számítógép és a telexhálózat közvetítésével az árunak már vevőt is szerzett. Az üzlet lebonyolítása- fél percet vett igénybe. Nálunk mindez elég sokáig tart, és még az alma az, aminél viszonylag jól sikerült megszervezni. A korábbi évek­ben, a fák kivágása előtt 25 ezer tonna almát forgalmaztunk. Idén örülünk, ha ennek felét sikerül. Sok gyümölcs megy veszendő­be, a nagy költséget felemésztő hűtőházi tárolás alatt is. Már csak azért is figyelemre méltó az a kísérlet, amit a Zöldért kiskő­rösi hűtőházában végeztek. Kornóczi Ferenc kirendeltség- vézető tájékoztatása szerint a Gyümölcs- és Dísznövényter­mesztési Kutatóintézet munka­társai lombvizsgálat, augusztus eleji gyümölcsanalízis alapján meghatározták a szedési, majd a betárolási sorrendet. A kitárolás idejét pedig az egyes ládacsopor­tokból folyamatosan szedett min­ták vizsgálata után adják meg. Ezzel, és a tárolási technológia finomításával a korábbi veszte­séget töredékére sikerült csök­kenteni. Az almaszezon, legalábbis a szedés befejeződött. Meggyőződ­tünk arról, hogy ennek a ritka jó ízű, zamatos gyümölcsnek igenis van jövője. Ahhoz azon­ban, hogy elegendő nyereséget hozzon az üzemeknek, még sok változtatásra lenne szükség. Gyorsabban kellene az új fajtá­kat terjeszteni, hiszen míg a Jo­natán termésének csak 70 száza­léka kapcsolható össze egy jó ár­ral, addig a Glosternél ez az arány már 90 százalékos. A 20 százalék különbözet pedig elvi­heti az összes hasznot. Érdekes a fővárosi Bosnyák tér értékíté­lete. Míg az egyes fajták alig „mennek”, az Idaredet, akármi­lyen tételt vittek, 25 forintért el­kapkodták. Mindezek azt bizonyítják, hogy a gazdaságok az ágazat „helyre­tétele” felé vezető úton megtet­ték az első lépéseket, a további­akhoz azonban központi segítség is kellene. Czauner Péter (Vége) ■% Kükkel Pálné raktáros szedi a mintát a kiskőrösi hűtőházban. Lakásépítési támogatástól a nyugdíjas körzetekig Szakszervezeti kezdeményezések a Bajai Mezőgazdasági Kombiaátban Nyári Sándort 1983-ban választották meg a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát szakszervezeti titkárának. A nemrég lezaj­lott tisztújítás során ismét rá voksolt a bizalmi testület. A 16 500 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemben csaknem kétezren dolgoznak. Nem kis feladat ilyen nagy gaz­daságban a szakszervezeti teendők elvégzése. A titkárral az eddigi munkáról, valamint a további elképzelések­ről beszélgetünk. — Az utóbbi években sikerült kombinátunkban az eredményes gazdálkodás feltételeit megterem­teni, kedvező munkahelyi légkört kialakítani. A termelés szerkeze­tének változtatása, az export áru­alap növelése, az ésszerű költ­séggazdálkodás bevezetése előse­gítette a bérszínvonal gyorsabb emelését. Két év alatt 14 száza­lékos munkabér-növekedést ér­tünk el — kezdi a beszélgetést. A továb iakban elmondja, hogy a szakszervezeti bizottság több jelentős szociálpolitikai intézke­dést kezdeményezett. Ezek közül i& kiemelkedik az illetményföld, 300 négyszögölről 800 négyszögöl­re való felemelése, ösztönözték a dolgozókat a jövedelmezőbb ter­mesztésre. Ide tartoznak például a különböző virágmagok, a hib­ridkukorica A szakszervezet egyik alapvető funkciója az érdekvédelmi tevé­kenység. Ennek gyakorlatából említ meg néhány példát. — Felelősséggel foglalkoztunk a munkahelyi csoportokban je­lentkező érdekellentétek és konf­liktusok megoldásával. Nyilván­valóan nem az a cél, hogy az ilyen ügyeket elsimítsuk, hanem a sérelmek elkerülését és meg­előzését várják el tőlünk. E szel­lemben törekedtünk' a feszültsé­gek megszüntetésére — magya­rázza. Fontos feladatnak tartják a pá­lyakezdő fiatalokkal való törő­dést, hogy jól be tudjanak illesz­kedni környezetükbe. Ezt segí­tette elő a jó munkahelyi lég­kör, az irántuk való bizalom. Többen kaptak közülük önálló feladatot, mint az előző időszak­ban. Ennek eredményeként csök­kent a pályakezdő szakemberek elvándorlása. — Az elmúlt öt esztendőben 121 ifjú szakembernek több mint 7 300 000 forintot fizettünk ki la­kásépítési támogatásra. Kedvező feltételek mellett házhelyeiket biztosítottunk részükre — tájé­koztat. Többet törődtek az utóbbi évek­ben az egyre növekvő számú nyugdíjassal. A folyamatos kap­csolattartás érdekében nyugdíjas körzeteket szervezték, melyek élére bizalmikat választottak. Ezek segítségével intézik ügyei­ket, üdültetésüket, segélyezésü­ket, anyagi támogatásukat. Éven­te rendszeres nyugdíjastalálko­zókat, közös határszemléket tar­tanak. ■ Említést érdemel, hogy 1983- ban áttekintették a nyugállo­mányban levők életkörülményeit és megállapították, hogy 42 szá­zalékuknak csak 2500 forint kö­rüli a jövedelme. Ez a sajnálatos tény egyúttal a további felada­taikat is megjelölte. A sokféle segítségnyújtáson túlmenően, ki­vételes nyugdíjkérelmeket küld­tek a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsához. Az erkölcsi megbecsü­lés egyik bizonyítéka, hogy a vállalat megalapításának 35. év­fordulója alkalmából kiállításon emlékeztek az alapítókra és kö­szöntötték őket. Megbecsülésüket és a velük való törődést tovább­ra is kötelességüknek, a szak- szervezeti munka fontos felada­tának tekintik. — Az újjáválasztott szakszer­vezeti bizottság a párt- és a gaz­dasági vezetéssel összefogva igyekszik továbbra is bővíteni a szociális intézkedések körét. Fon­tos többek között a munkások szállítása, az étkeztetés megszer­vezése, az üdültetés és így to­vább. Igyekszünk folyamatosan ki­elégíteni a dolgozók ez irányú igényeit — hangoztatta a szaik- szervezeti bizottság titkára. Kereskedő Sándor • Az üzemi kor- korszerűsödtek, évente csaknem félmillió ebédet szolgáltatnak a kombinát dolgozóinak. LTa ve .át a tanyá­kon o. ivál ismerik a boszorkánytörténeteket. Ta­lán még öt éve sincs, hogy többen is „látták" a Ludas­dűlőben, amikor {Kemény Ro­zika ,néni átszállt a Soósék gyümölcsöse felett, ,s abban az évbén minden alma ,meg kör­te lefagyott a fákról. Simon Istvánná pedig .még ma is árul olyan hajszálat, amit el kell. égetni a fiatalember háza előtt, s akkor a fiú beleszeret az ,elégetőbe. Darázs Bálint, Simonná veje ajánlotta is az anyósának, hogy ugyan éges­sen el ő maga egy ilyen haj­szálat ,az elnök háza előtt, hátha láng v nyújtja ia szívét, s akkor az egész szövetkezet hivatalos lesz a lakodalomba. A fiatali ize már nem hisznek a: természetfe­letti dolgok.I n de amikor Kapás Juliska néniről kezd­ték beszélni, hogy boszorkány, arra ők is \bólogattak. Igaz, Juliska ,néni ,nem vál­toztatott .senkit békává, és egyetlen tehénnek sem apasz­totta el io tejét, sőt seprőnyé­len isem ,látták lovagolni, ■ volt viszont egy kis Babetta mo­torja, amin hetvenéves kora ellenére úgy száguldozott a dülőutakon, mintha valóban seprűnyélen ülne. , — Ebben tényleg csak bo- szor nyság lehet j— bóloga­tott Soós Mihály, pedig ő fel­világosult ember .hírében állt, A traktorosok el is nevez­ték Juliska nénit „motoros boszorkának". — Ide figyeljetek! — mond­ta egyszer Illés Mihály, a leg- betyárabb traktoros. — Ha az öreglány legközelebb bejön a központba, én kiveszem a mo­torjából a gyertyát. Akkor majd meglátjuk, mire képes a boszorkányságával. Nem kellett sokáig ;várniuk az alkalomra. Kapás néni sok­felé megfordult ia motorjával, és sűrűn eljárt a központba is. Ilyenkor leállította kis ma­sináját a többi motor ,mellé a parkolóhelyre, és úgy járt­kelt a szövetkezet udvarán, mintha Yamahával érkezett volna. i így volt ez a tréfa napján is. Illés Mihály, akinek jó kis Simsonja volt, úgy tervezte, hogy ha Kapás néni otthagy­ja a Babettáját, ,ö melléje áll a maga motorjával, s akkor feltűnés nélkül kiveheti a gyertyát, , — Majd meglátjuk, mennyi­re terjed ki a boszorkány­tudomány — nevetett a trak­toros. Minden simán ment. Az egész banda ott szorongott a gépüzem raktára mögött, ahonnan jól oda lehetett látni a parkolóhelyre. ,Egy fél óra sem telt bele, jött vissza Ju­liska néni. Fölült a motorra, és megte­kerte. Semmi. Megint tekert egyet a pe­dállal, de újból semmi. — Meglátjátok, mindjárt előveszi a seprűt! — vihogtak a traktorosok. Látták, hogy Juliska néni leszáll a motorról, és a fejét csóválva nézni kezdi. Aztán balra lépett, jobbra lépett, ide hajolt, oda hajolt, majd újból felült a nyeregbe, tmegtekerte a pedált, és már robogott is hazafelé. A fiúk szája tátva (maradt. — Az anyja szentjit, ez tényleg boszorka! — jegyezte meg Illés Mihály. — Kivetted te a gyertyát? — fordultak hozzá hitetlen- kedve. — Isten ibizony! Itt van a zsebemben. — Még ilyet! — Boszorkány! Ügy éljek, ha nem boszorkány! — erős- ködött iaz Illés-fiú. Leverten, a sikerületlen tré­fa rossz ízével kullogtak oda a motorjaikhoz, berúgták, és indultak volna ihaza. Illés Mihály Simpsonja azon­ban nem akart indulni. A nagy motorzúgásban csak azt észlelte, hogy hiába rugdossa a berúgókart, nincs eredmény. A többiek már türelmetlen­kedtek. — Mi lesz? — A fene tudja! — csodál­kozott Illés Mihály. — Eddig mindig elsőre indult. Valaki elnevette magát. — A boszorka megbabo­názta! — Megverte szemmel. A nevetés, mely most Illés Mihály kárára szólt, szinte el­nyomta a motorzúgást. öt perce kínlódott már Il­lés Mihály, amikor valaki oda­szólt neki. — Sz’ neked nincs gyer­tyád! Ügy robbant ki a nevetés, mintha valami rettenetes nagy motort rúgtak volna be hir­telen, amiben nem egy, ha­nem tíz gyertya is van, tíz hengerrel. Maga Illés Mihály nevetett a legjobban. Aztán fogta a Juliska néni motorjából kilopott gyertyát, becsavarta a saját motorjá­ba, s úgy húzott ki a parkoló­ból, mintha söprűn lovagolt volna. Tóth Tibor A motoros boszorka

Next

/
Thumbnails
Contents